fűztem örök emlékűi, s a társulat érdemdús hi-vatalnokainak köszönetet mondok a társulat ügyei körül tanusitott buzgalmukért és fáradozásukért, a nagygyűlést megnyitottnak kijelentem.
(Szűnni nem akaró éljenzés. Az egész köz-gyűlés felállva s tiszteletteljesan applaudált.)
Közös iskolák és a vallásos nevelés.
(Vége).
A felekezetnélküliség, a vallásnélküli nevelés, az is-kola önállósitása, a tanitó függetlenítése s más eféle gyanús hangzású eszmék a liberalismus melegágyaiból keltek ki, s azt az egyet be kell látnuk, hogy ezen eszmék ápo-lására és terjesztésére az illetők hatalmas eszközöket hoz-nak folyamatba, kizsákmányolják ügyesen ugy az anyagi mint a szellemi szempontokat ; de mi katholikusok saját eszméink terjesztésében képesek vagyunk velők verse-nyezni, amint egyszer a verseny sükségességének öntuda-tára ébredtünk. Magyarország tanitói az elvek mezején két táborra vannak oszolva ; itt egyesülésről nem lehet szó ; e szétválást az 1868-iki népiskolai törvény szülte, midőn a népiskolákat felekezeti és közösökre osztotta fel.
Ezen két tábor különböző elveket vall, nem közösek a vezérek, nem lehet közös a zászló sem. A „Néptanitók Lapja" oly zászlót lobogtat, mely alá kath. tanitók nem gyülekezhetnek; e zászlón ezen jelige fityeg: „a népne-velésnél a vallás mellékes", mi katholikusok meg rendü-letlenül azt valljuk: „vallás nélkül nincs nevelés!" Ezen elvünket magasan lobogó zászlóra szegezzük.
Ki kell bontani ezt a zászlót, hadd sorakozzanak alája Magyarország kath. néptanítói !
Ezen országos, minden kath. tanitónak ingyen kül-dendő kath. népnevelésügyi közlöny a következő előnyö-ket biztositaná :
1. Minden még a legszerényebb a n j a g i körülmények közt mozgó kath. néptanítóknak is ezen lap szakmájába vágó egészséges, jó szellemű olvasmányt nyújtana, s igy ennek katholikus érzületét fokozná ;
2. Ezen lap lenne hivatva az iskolaügyi felekezet-nélküliséget ellensúlyozni, a liberális oktatásügyi elveket szemmel tartani, tarthatlanságukat feltüntetni ;
3. Ezen lap általános érdeklődést és lelkesedést keltene a kath. tanitó-egyletek iránt, a szervezkedést elő- I mozdítaná, az egyletek ügyeit közvetítené ;
4. Mindes egyes tanítót azon kellemes helyzetbe juttatná, hogy tudomást szerezhetne magának más egy-házkerületek tanitó-egvleteinek tanácskozmányai, észlele-tei s határozatairól, s igy ezek közkincscsé válhatnának ;
5. Szóval ezen lap képes volna a kath. tanitók, tan-férfiak közti országos solidaritást létesíteni ; ez volna azon szellemi kapocs, mely az óhajtott kath. tömörülést előse-gítené. Molnár Rezső.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, márczius 20. A Szent-István-Társulat XXXT. közgyűlése. — Fényes közgyűlés volt ez a mai ! Fényes minden tekintetben. Fényes a hely tekinte-tében, amelyben tartatott ; a központi papnevelde gyö-nyörű szép díszterme ma a nagy világnak először állt nyitva, hogy gyönyörködjék az ornamentika ezen pazar I fénynyel díszelgő remekmüvében, minővel széles ez
or-szágban egyetlen egy papnevelő-intézet sem bír.
Fényes a társaság tekintetében, mely hazánk két főmagasságú bibornoka, az egri érsek, tiz megyés püs-pök, számtalan egyházi dignitarius és világi notabilitás, sőt még a földmivelő osztály néhány képviselője képez-tek : — a kath. egyház — a docens és discens ecclesia — képe kicsinyben.
Fényes az elmondott beszédek tekintetében, melyek mind meg annyi gyöngyei a rhetorikának, arany keretei az örök igazságoknak, magasztos nyilvánulásai a legfen-ségesebb elveknek valának.
Fényes a siker tekintetében, melyet e közgyűlés felmutathat ugy társulati szempontból a két u j elnök megválasztásában, mint tudományos szempontból a meg-jutalmazott pályamunka kihirdetése és egy ujabb
pálya-díj kitűzése által.
Szóval: örömmel, büszkeséggel tekinthetünk a mai közgyűlésre, — lelkesedéssel távoztunk és szeretnők, oly nagyon szeretnők a lelkesedés ezen szent tüzét terjesz-teni az egész hazában és édes honunk minden katholikus elméjében és szívébeu meggyújtani e szűz tiszta lángot, hogy világítson és melegítsen, hogy fényeskedjék és ápol-tassék, hogy irányt és erőt, buzgalmat és kitartást köl-csönözzön a — nehéz napokban.
A lelkesedés lángját ő eminencziája, az ország bi-birnok-herczeg-primása, a társulat fővédnöke gyujtá meg a szivekben, és e szép lángot hatalmasan ápolták az újon-nan választott elnökök talpraesett beszédei.
A bíboros fővédnök a szó legigazibb értelmében reme-kelt. Gyönyörű eszmékben dúsgazdag beszéd, melyhez hason-lót még e bíboros Cicero ajkairól keveset hallottunk ; benne a katholikus meggyőződés és a hazafiság erénye frigyre keltek. És ha az első az isteni igazság kiaknázhatatlan bányájából a legtisztább színaranyhoz hasonló igazságo-kat mérité, megadta a másik ezekre a zománczot, az élet viszontagságainak tüzpróbájában bebizonyult szentesítést.
Ha a katholikus meggyőződés az elévülhetetlen, örökké szép és örökké ifjú erejű elveket fennen hangoztatta, sietett az igazi hazafiság ezen biztos, mert isteni tekin-télyen alapuló elvek árnyékában menedéket keresni és óva figyelmeztetni ama veszélyes experimentacziókra, me-lyek a hazát oly hatalmas támaszától, oly természetes szövetségesétől akarnák megfosztani.
Io-en. frigyre keltek és kialakult amaz ideál, melyben a kettőnek egyesülése, mint a házas frigyben, létesiti az egyiknek irányadó, a másiknak alkotó szerepét, mind-akettőnek szabadságát és boldogságát, amaz ideált, mely a társulat elhunyt két nagynevű elnökében oly fenséges módon megtestesülve volt.
Mailáth Györgynek és gróf Cziráky Jánosnak
mél-tóbb emléket nem állíthatott volna a társulat, mint ezt a főmag. fővédnök tevé. Szóban és tettben, elvben és élet-ben. Elméletben és gyakorlatban, jellemben és érzelem-ben, a magányban és a nyilvánosságban katholikusnak lenni, hazafinak lenni minden viszonyok, minden körül-mények között, egyesiteni a kettőt, amint az ember is csak egy, ki mind a kettőnek alanya és hordnoka ; — ezen egyesülés lehetséges és természetszerű, lényeges és boldogító voltát kimutatni nemcsak elvont speculáczióban, de a közöttünk élt két nagy férfin életében — ez az el-nöki megnyitó beszédnek méltó substratuma, óriási ereje, ellenállhatatlanul vonzó szépsége.
Hadd gyönyörködjék a nyájas olvasó maga benne ! Gróf Károlyi Sándor ő excja, valamint gróf A p p o -nyi Albert ő mlga beszédjében sok nevezetes és emléke-zetes mozzanat volt. Hálával győződtünk m e g e beszéd-ből, hogy a társulatnak szerencsét lehet kivámii két u j elnökéhez. Gróf Károlyi S. mély tanulmányozásról és éles államférfiúi tekintetről tanusitó bővebb beszédjében a keresztény socialismusról beszélt és jóllehet egy szóval sem emlité ezt a nemes gróf, megértette minden figyel-mes hallgató, hogy k o r u n k főbaja ellen, a materialismus-ból vas-következetességgel keletkezett nihilismus ellen óvszert, egyedül biztos és sikeres óvszert csak a keresz-tény socialismusban lát. Szavai mély benyomást és nagy lelkesültséget keltettek.
Gróf Apjtonyi Albert ismeretes, sajátos elegáncziá-jával a parlamentáris szónok egész otthonosságával rö-videbb, de velős beszédben kiemelte a Szt.-István-Társu-lat irányát és feladatát, igen ügyes párhuzamot vonván a katholikus és protestáns hazafiság között. ígérete, h o g y összes erejével a Társulat ezen jelezte irányának fogja magát szentelni, viharos tetszést és lelkesültséget idé-zett elő.
A két u j elnök ép ugy m e g lehet elégedve első fellépésük fogadtatásával, a mint a társulat szerencsét kivánhat magának ily valóban kitiinő választáshoz.
Nevezetes egy mozzanat volt végre a pályadíjnyer-tes munkáról szóló és az elismerés igen meleg h a n g j á n irott bírálat felolvasása és az újonnan megválasztott al-elnöknek u j a b b ajánlata, illetőleg pályatétel kitűzése ugyancsak 100 darab aranynyal.
A bírálók jelentése szerint a nyertes pályamű va-lódi nyereség egyházirodalmunk számára, min nagyon örülünk. De őszinte örömünket a felett is ki kell fejez-nünk, hogy a társulat érdemekben megőszült alelnöke az elsőhöz hasonló második pályadíj kitűzése által valódi Maecenás, még pedig bőkezű Maecenás nevére érdemesí-tette magát, kinek neve méltó, hogy az utókor számára itt is megörökíttessék : Tarkányi Béla, irodalmunk egyik büszkesége !
Ezen az idő rövidségéhez mérten röviden méltatott mozzanatok azt hiszszük eléggé indokolják fentebbi állí-tásunkat, hogy e közgyűlést egész joggal minden
te-kintetben fényesnek neveztük. ?
EGYLETI ÉLET.
— A Szent-István-Társulat XXXI. közgyűlése.
Magasztos szellemben f. hó 20-án folyt le az egyetemi templomban és a közp. papnevelő-intézet fényes díszter-mében. E nevezetes gyűlésről lapunk más rovatai szólnak.
— Egyleti ház. Az országos közp. legény-egylet sz. József, mint az orsz. közp. kathol. legény-egylet védszentjének ünnepén tette meg egyleti házának alap-jaihoz az első kapavágást. Jelen voltak Schiffer Fe-rencz elnök, K r a m m e r FeFe-rencz másodelnök, Benesch Ferencz alelnök, Csepreghy J á n o s , Spannberger Ala-jos, Mátray Boldizsár, Müller József, W a t z k e Ede, Berkes Kálmán, Dreher Károly, Kertész Lajos, Mollien Lajos, Ivatzer József, Kapus József, W i m m e r Károly, Lángl Károly, Ronts Pál, Ludvigh Ferencz stb. választ-mányi tagok, Palóczy Antal iparrajztanár, az épülendő egyleti ház tervezője, Knotz Sándor a ház építőmestere és számtalan egyleti tag. Schiffer Ferencz elnök, különö-sen Jézus legszentebb Szivének oltalmába és sz. József-nek pártfogásába óhajtván ajánlani az épülendő házat, rövid beszéd u t á n : „Jézus legszentebb Szivének imádá-sára" és „sz. József, egyletünk védszentjének tiszteletére"
jelszóval hasította be a földet földíszített ásóval, mit K r a m m e r Ferencz „vallás és erény" egyleti jelszóval, Benesch Ferencz, „munka és szorgalom" szintén egyleti jelszóval hasonlóan tett és utánok mindnyájan, kik jelen voltak.
IRODALOM.
Szerény észrevétel egy birálatra.
A hogy az egri „Irodalmi. Szemlé"-ben olvastam a ,Kath. Theol. Folyóirat" bírálatát, (L. Ir. Szemle. 1884.
3. sz.) azonnal megtettem egy pár oldaljegyzést, annak jeléül, hogy nem érthetek egyet némely tekintetben az igen t. bíráló úr megjegyzéseivel. Napjainkban felette fontosnak tartván a „K. Th. F." felette fontos hivatásá-nak derék betöltését s az egyházi tudományos életnek u j lendületet vevő irodalmi nyilvánulását, egy pár szerény észrevétel közzétételére óhajtottam legott felkérni a „Re-ligio" íigs. és ft. szerkesztőjét; de a rR e l ' " f. é. I. k. 20.
száma megelőzött, a mennyiben a „K. Th. F." I. évfo-lyamáról tüzetesen szólt az „I. Sz." bírálójának meg-jegyzéseihez. Igy legalább kevesebbet kell mondanom, s elhallgatom, mit a birálatra adott felelet a nyilatkozó meleg jóakaratára mondott köszönet kíséretében han-goztatott : mivel szavaim különben is csak szerény visz-hangjai lehetnének ama tömörségben nyilatkozó tudomá íiyos érvelésnek s az irodalmi viszonyaink és szükségle-teink legteljesb ismeretéből eredt nézetnyilvánulásnak.
LTgy hiszem mégis, hogy egy-két szó elmondását az igen fontos irodalmi ügy természete megengedi.
Mint tudjuk, az „Ir. Szem." volt az, mely, nemes tiszténél fogva is, az egész évi K Th. i^."-ról először sietett birálatot mondani. Dicsérendő, hogy minden nagy himezés-hámozás nélkül kimondta, a mi szivén feküdt.
Legjobb az egyenes ut. Igy nyer aztán alkalmat az eszmecsere megindítása. A lapok az ismeretes folyóirat-tal igen szárazan bántak el; pedig, a mely lap kritikai
RELIGIO. 191 rovatot is vezet, szólhatott volna kissé a dologhoz is, [
mert annak az egy „irodalmi reporter"-nek egy ismert lapban nyilatkozó, pusztán a sajtóhibáknak feltüntetésé-ben álló összes birálata, valljuk meg őszintén, nevetséges kritika. Ilyes eljárások csak u j a b b jelét adják annak, hogy felületes birálatot, egy-két szó odavetésével, írni a legkényelmesebb dolog; mig valamit, az irodalmi termék mélyére hatolva, birálni sok időt igénylő és kellő higgadt-ságot feltételező munka. Ugylátszik, az „Ir. Sz." mindig a második, vagyis itt a jobb részt szokta választani, va-lamint ezt teszik mások is, kik a kritikának mindenkor nagy fontosságot tulajdonítanak. A tavali „Összetartás,"
mely terjedelméhez képest elég tért szentelt irodalmi szem-léinek, mindjárt a „K. Th. F." I. füzetének megjelenése után ismertette azt, (L. 10. sz. 166—168. 1.) s a II. fő-csoportra, vagyis a bírálatokra nézve e szavak állanak o t t : „Nagy szolgálatot f o g tenni e folyóirat, h a s z e n i b e n a kissé elfajult magyar kritikával, a tárgyilagos és tanul-ságos bírálatot állandósítani egyik legjutalmazóbb felada-tául tűzi ki." Örvendetes, hogy a „K. Th. F." e tekin-tetben megállta helyét ; hogy igy van, bizonyítva egy év leforgása után az egri „Ír. Szem.11 is eme nyilatkozatá-val; „— ki kell jelentenünk, hogy néhány valóban mintaszerű, tanulságos kritikára találtunk." Mégis azt kérdi: szenteljen-e tovább is oly tért a „K. Th. F." a b í r á l a t o k n a k ? Nem mondja ugyan határozottan, hogy kisebb tér is elég lesz ; hanem e szavak : Nem volna tán czélszerütlen a II. részt összébb vonni, hogy több marad-jon az I. és III.-nak, azt óhajtják. De hiszen elismeri pl., hogy Hamvas birálata Kovács házasságjogi müvéről nem-csak bírálat, hanem becses értekezés is ; ugyan igy szól Rajnisról, — tehát maguk a bírálatok közt is akadnak olyanok, melyek becsre nézve vetekednek az értekezések-kel, sőt igazán azok is, — e szerint az „összébb" vonás talán el is maradhat, a nélkül, hogy az I. főcsoport csorbát szenvedne, s a III.-nak megrövidítése kísérletbe vétetnék.
Ha sorra vennők az ott megjelent bírálatokat, mindin-kább meggyőződnénk, hogy azok a folyóiratnak egy igen fontos, haszonnal járó részét teszik. Legalább ez az én szerény véleményem szemben az „Ir. Szem."-nek általá-nosan érintett óhajtásával, midőn t. i. rövidítést ta-nácsol.
Továbbá ugyancsak a kritikai részre vonatkozólag azon meggyőződésben van a bíráló, hogy csakis szorosan vett tudományos theologiai müvek tartozhatnak ide. Ha épen akarja a „K. Th. F.", ezt is megteheti, mert hiszen a tud. theol. müvek birálata is elég anyagot szolgáltat a II. főcsoport részére ; hanem ne feledjük, hogy nincs
tu-domány, kivált magasabb, melylyel a theologiának érint-kezéspontjai ne volnának. Ezeket felkeresni és megvilá-gítani miért ne lehetne az u j folyóirat legkedvesebb kötelessége ? Hogy mást ne említsek, a m. t. akad. ki-adásában megjelent „A társadalmi fejlődés kezdetei" cz.
munkának birálata nem illik-e be a „K. Th. F." k e r e t é b e ? (L. 582—590. 1.) De elég ; mert az okadatolás könnyen messze vezethetne.
Hogy a „K. Th. F." folyóirat-repertóriumára és könyvészetére nézve ugy gondolkoznak-e sokan, mint az egri „Ir. Szem.", nem t u d o m ; de ama kettőnek
elhagyá-1 sával alig tudnék megbarátkozni. Ha már megfontolás után ugy lett a határozat, hogy a függelékbe a folyóira-tok czikkeit és könyvészetet felvegyék, — körülbelül leg-jobb lesz a mellett maradni. Az a folyóirat-reportorium
és könyvészet igen-igen nagy hasznára lehet a magyar egyházi Íróknak. Sok mulasztás történt m á r eddig is, s miért lankasztanók a jóra való törekvést úttörő munká-jában ? A profán folyóiratok némelyike szinte ad reper-tóriumot számonkint, s helylyel-közzel bele is kerül vagy egy adat, a mely épen a világi irodalmat érdekli, az egyházi lapokból ; de többnyire, — mondjuk ki az igazat, — nagyon mostohán bánnak bizony ott el lapja-ink tartalmával ; mily jó tehát, ha a pap, az egyházi író talál egy oly müvet, mely az őt legközelebbről érdeklő hazai és külföldi irodalmi terméseket saját körébe vonta s bő áttekintést n y ú j t . Talán fölösleges arról beszélni, hogy papjaink körülményeit különféle szempontokból kell mérlegelni. Sok a szegény pap, ki elszigeteltségében is folyvást érdeklődik a tudományos és irodalmi dolgok iránt, miután a papnevelő intézetben megtanulta a munka szeretetét, az önképzés mesterségét s a pap fenséges hiva-talával járó folytonos öntökéletesítés szükségét. N e m tá-rulnak fel mindenki előtt a főváros és érseki vagy püs-pöki városok gazdag könyvtárai, nincs mindenkinek te-hetségében, hogy a hazai egyházi lapokat majd mind hordassa, s könyvtárát a rL i t . Handweiser," „Rundschau"
és a „Polvbiblion" stb. köteteivel évről-évre szaporítsa ; a miért is nagyon elkél, nagyon ránk fér egy kis egyh.
irodalmi repertórium. Mutassanak hát nálunk is egy kis életrevalóságot e tekintetben is s ne élősködjünk foly-vást csak az idegenen ! Alig csalatkozom, ha azt hiszem, hogy a „K. Th. F." dicséretes kezdeményezését a t. ol-vasóközönség örömmel fogadta s talán a repertóriumban talált közleményt, megszerezvén a munkát, vagy füzetet,
— fel is használta czéljaira ; másrészről pedig élhet bennünk a remény, hogy a jó })élda előhirdetője lesz egyházi folyóirataink közleményei tudományos reper-toriumának, melynek megjelenése égető szükséget pó-tolna, s melyet az I. Sz. oly nagyon sürgetett.
Ismeretes, mily feles czikkeket rejtenek egyh. folyó-irataink ; hittudósaink, egyházi iróink bizonyos tárgyakról a legalaposabban, a legkimeritőbben irtak : mégis vajmi gyakran, talán épen abban a tárgyban, külföldi írókhoz folyamodik valaki, mivel nem nyer u t m u t a t á s t egy hazai repertóriumban. Mások meg bizonyos kérdések tárgyalá-sánál ismétlésekbe esnek, minthogy egy tudományos re-pertórium fel nem t á r t a előttök, hogy u. a. tárgyról egy más iró is értekezett s talán talpraesettebben oldotta meg feladatát. De vessünk véget az egri „Irodalmi Szemle"
bírálatának kapcsán keletkezett szerény észrevételeknek.
Végül vagyok bátor megjegyezni, hogy a bírálatok terjedelmének s a folyóiratok és könyvészet függelékbe való felvételének védelme, illetőleg helyeslése koránt sem akar lenni .az I. és III. rész (Értekezések, Theol. tudo-mányos élet.) megcsonkításának kívánása. E részek ter-jedelmére nézve bátran az „Ir. Szem." bírálójával tart-hatunk. Különben az igen t. bíráló, ki bizonyosan legjobb akarattal teljesítette tisztét, azt mondja, hogy „a ,K. Th.
F.' jó kezekben van" ; ha igy áll a dolog, — ott ez
ész-revételekre, valóban, nincs is szükség ; de biszen engemet nem is a szükség érzete ösztönzött e sorok Írására, ha-nem egyh. irodalmi állapotaink lehető javulásának ama forró óhaja, melyet lelkünkben ápolni múlhatatlan kötelességünk. L e h e t , hogy az „Ir. Szeml." állás-p o n t j a helyesebb a jelzett czél elérésére ; de én az érintett szempontból voltam bátor mérlegelni a kérdéses Ügyet.
Ha a „R." és a „K. Th. F." ngs. és ft. szerkesztője némi fontosságot tulajdonit e szerény észrevételeknek, kegyeskedjék a „Religio"-ban közleni ; ha pedig nem közérdekűek, úgy csak egy levélben kifejezett nézetnyil-vánitásnak szíveskedjék venni ezen sorokat. Akár egyik, akár másik esetben : meleg köszönet !
Laborcz.
VEGYESEK.
— Püspöki conferenczia volt f. hó 20-án délután ő eminentiája a bibornok herczegprimás budai palotájában.
T á r g y a l t a t o t t az országos kath. tanitó-segélyegylet ügye.
— A központi papneveldét gyász érte. Mölczer Elek rozsnyómegyei II. éves hittanhallgató f. hó 19-én elhunyt. Temetése 21-én v o l t ; engesztelő sz. mise érte 24-én reggeli 9 órakor lesz az egyetemi templom-ban. R. i. p.
— A vádli esperesi kerület papsága I. b. gr. Czi-ráky Jánosért, mint e kerület autonomikus hithű világi képviselőjeért f. hó 17-e'n a lovasberényi plebánia-temp-lomban ünnepélyes gyászmisét tartott, Pontiíicált ft. Pri-fach József apát-kanonok ur ő nga, mint egykori
lovas-berényi plébános. Emlékbeszédet ft. Edelmann Mihály lovasberényi plébános mondott. A megható ünnepélyről szóló jelentést a kerület esperese ft, Krizsány János és t i t k á r j a Edelmann Mihály adták ki. Az alkalmi szent-beszéd sajtó utján és megjelent és hozzánk is beküldetett.
„A szeretet panasza és a hit vigasztalása," ez t á r g y a az ïhletes beszédnek. — A vaáli esperesi kerület e nevezetes ünnepélye alkalmából felvetjük azt a kérdést, nem lenne-e a katholikus társas hitélet emelésére alkalmas eszköz, ha p. az esperesi kerület plébániai valamelyikének p a t r ó -nusa vagy egyébként nevezetes katholikus férfia elhal, ily épületes gyászünnepélyt rendezni, és ha az illető érdemei csakugyan számbaveendők, szent-beszédben meg-emlékezni róla, az élők és utódok buzdítására ? ! A szeretet találékony. A vaáli esperesi kerület jó példát adott.
— Polgári házasság és corruptio. A mecklenburg-streliczi (prot.) egyházi conferenczia elhatározta, hogy Bismarck herczeghez petitiót fog intézni a kötelező pol-gári házasság eltörlése és annak facultativ polg. házasság által való helyettesítése iránt. A kérvény indokolása követ-kező : 1 ) Tekintve, hogy a törvény kényszere polgári házas-ság kötésére sok keresztény lelkiismeretet nyom és zavarba hoz ; 2) tekintve Németország némely vidékein, különösen pedig a nagy városokban és azok vidékén, a polgári
ál-lásról szóló törvény kapcsán a családi élet felbomlása és ziláltságában mutatkozó káros következményeket stb . . . kérvényezők sürgetik a kötelező polgári házasságnak fa-cultativvá átváltoztatását. — Világos, hogy cseberből ve-derbe lépnek a kérvényezők ; mert a kétféle polg. ság közt csak a különbség, hogy a kötelező polg. házasság rohamosan, a facultativ pedig lassan rombol. É r d e -kes egyébiránt a petitio, mint idők jele, kivált ha az in-dokolás kifejtését tekintjük. Itt ez mondatik : „Azóta (a polg. házasság behozatala óta) Németországban sok ezer há-zasság egyházi ünnepélyesség nélkül köttetett, százezer gyer-mek keresztelés nélkül maradt. (De azért bizonyára mind
„keresztyén" lesz, buzgó t a g j a a protestantismusnak Róma ellen.) Berlinben, az egyházi hatóságok hivatalos nyilat-kozatai szerint, az 1876. és 1880. közti 5 év alatt nem kevesebb, mint 64"/0 a házasságoknak az egyház
„keresztyén" lesz, buzgó t a g j a a protestantismusnak Róma ellen.) Berlinben, az egyházi hatóságok hivatalos nyilat-kozatai szerint, az 1876. és 1880. közti 5 év alatt nem kevesebb, mint 64"/0 a házasságoknak az egyház