Ezek nagyobbára a vegyes házasságokra l'ek-tetvék. Halljuk a liberalismust !
1) Hajmeresztő dolog, hogy ugy a hogy a dolgok manap nálunk állanak, azon esetre, ha a katholikus fél a házasság végrehajtása előtt ünnepélyes szüzességi foga-dalmat tesz valamely az egyház által approbált szerzet-ben, ez által katholikus egyházi j o g szerint a házasság íél van bontva, -— mig a protestáns fél a házassághoz kötve marad, mert a Józsefféle pátens a házasság ilyetén szüzességi fogadalom általi felbontását nem ismeri.
E p ily rettentő állapotba helyeztetik a protestáns fél akkor, ha a katholikus fél a házasság consummálása előtt — mit szigorúan be kell bizonyítani — a legnyo-mósabb okokból a pápától dispensatiót nyer, mely által a kötelék feloldatik. Itt segíteni kell, égető szükség van reá !
De hát min és miért ? — kérdezzük mi.
Mig a protestantismusra való apostasia folytán az elhált, sőt gyermekekkel megáldott házasság naponként fel-bontatik, addig a fent kontemplált esetek századok alatt alig fordulnak elő egyszer is. Ezek miatt az elő nem forduló esetek miatt kellene egyöntetűen rendezni a há-zasságot ? A házassági kötés után, nyomban a házasság végrehajtása előtt, szüzeségi fogalmat tenni valóban nem igen szoktak kedvvel birni az u j házasok, legkevésbé pedig az olyan katholikus fél, ki protestánssal kötött há-zasságot. De azért a liberális reformer ezt a rendezésre nem szoruló ügyet mégis rendezni kívánja, melyre nézve hogy mennyire nem forog fenn szükség, már csak abból is kitetszik, hogy nemcsak ilyen esetek, de még maguk eme törvények felöl is a közönségnek — magának a mi-veltnek is — alig van tudomása.
2) A kath. egyházi jog szerint házasság föltétel alatt is köthető, a protestáns szerint nem : ha tehát ve-gyes házasság föltétel alatt köttetik, és a föltétel nem teljesül, a katholikus rész szabad, a protestáns pedig kötve marad.
Annak a megjegyzése persze a liberális reformer előtt fölösleges, hogy ilyesmi történni nem szokott, hogy példát sem tudunk erre felmutatni. Az ellentét sem fes-tetik tovább, mely ez : Kath. j o g szerint feltétel alatti házasságkötés lehetséges ugyan, de püspöki engedelem-mel, a föltételt a házasságkötés alkalmával a másik fél-lel valamint az eskető fél-lelkészszel közölni és a feltétel teljesüléseig a házasság végrehajtásától tartózkodni kell ; mert ha ez utóbbi megtörtént, ez a feltételről való le-mondásnak vétetik, és a házasság létrejött, daczára an-nak, hogy utóbb a feltétel nem teljesül. Igv a kath. j o g szerint. Az annyira dicsért pátens szerint feltételt, mely-nek nem teljesülése ú t j á t állaná a házasság létrejöttémely-nek, ugyan szabni nem lehet, de föltételt gondolni, p. ilyent, ha ugy tetszik, majd elválunk, igen is lehet, és ennek alapján aztán száz meg száz végrehajtott, gyermekekkel
megáldott házasságot különféle okból csakugyan fel is bon-tanák. amihez nem kell egyéb, mint állhatatosan monda-nom — mert hát ezt bizonyitani voltaképen nem is lehet, mert benső cselekedet, — hogy házastársamat gyűlölöm, s a házasság felbontatik. Innen kiindulva történik az is, hogy azon kath. házasfél, ki reá unva házastársára, egy másikat szeret, ha azon bűnös gondolatnak ád helyet lel-kében, hogyan lehetne a nőt, kit évek előtt szépsége, ereje teljében elvett, mint kifacsart czitromot eldobni, minden bizonynyal azt a tanácsot fogja kapni joghoz értő emberektől, h o g y nejétől csak úgy szabadulhat, ha val-lását megváltoztatja. E g y é b semmi, semmi sem kell, — ' csak ez a protestáns föltétel... Tehát föltétel itt, föltétel ott ; csakhogy a kath. feltétel miatt, mely alig fordul elő, rendezni kell a házasságot, a protestáns föltétel miatt, mely évenkint számtalanszor előfordul, nincs szükség a rendezésre.
3) A kánoni og szerint a hirdetés nem feltétel a házasság érvényéhez, a protestáns pátens szerint az. Nos, a hirdetés czélja nyilván bontó akadályok kitudása, érvény-telen házasságok megakadályozása. Már most kérdjük, minő bölcsesség rejlik abban, ha egy rendszabályt felállí-tunk érvénytelen házasságok megakadályozása czéljából, de ugy, hogy maga ez a rendszabály szüli az érvénytelen frigyeket ?
4) Hanem magában a fogalomban van nagyszerű különbözet a kánonjogi házasság és a pátensé között ! A k a t h . j o g szerint a házasság kötésének pillanatában nem teljes házasság, teljessé válik csak per consummationem : mig ez meg nem történt, nem teljes, mert szüzességi fo-gadalom és pápai dispensatió által fölbontható. A protes-táns házasság ellenben magának a kötésnek pillanatában teljes, egészen teljes. Miért, és hogyan, mily értelemben ? Halljuk csak ! Mert a kötés és consumatio után bármikor mindenféle okok és ürügyek alatt felbontható . . . Mily tel-jesség ! Ama csekély katholikus felbonthatóságért rendezni kell a házasságot, eme, gomba módon szaporodó protes-táns felbontás egészen rendjén van ; itt nincs rendezni való.
5) Vegyes házasság köthető pap nélkül is, mi tűr-hetetlen állapot, melyen segíteni az állam kötelessége, (holott tényleg vegyes házasságok lelkész nélkül nem köt-tetnek) ; nem elég büntetést az igy cselekvőkre szabni, mert a büntetés nem használ semmit, inkább oly házas-sági legislatiót kell behozni, mely házasságokat teremt, amelyek fictiók minden igazán vallásos ember előtt.
Mert hogy a büntetés mitsem használ, nyilván bizonyítja például a katonaság ; a katonáknak csak hatósági enge-dély mellett szabad nősülniök ; ha engeenge-dély nélkül teszik, súlyos büntetés alá esnek. De mit látunk ? A katonaság nősül derüre-borura engedély nélkül !
De már elég legyen ama nagyszerű okokból, me-lyek által a polgári házasság behozatalának szíigségessége indokoltatik. Merő papiros-tudomány az egész, és nem az élet tudománya az, mit azon fictió mellett szerepeltetnek, melyet polgári házasságnak neveznek.
Az egész irányzatnak facitja : a katholikus házassági jognak megnyirbálása és polgári kötelezésének érvényen kivül helyezése — az érvényben levő protestáns házassági j o g fölényének megállapítására.
RELIGIO. x 59 III.
A sima liberálisok nagyon kegyesek irántunk k a -tliolikusok iránt. Ok türelmesek ; szerintük az nem tilos dolog, bogy a házasságot kötő felek utóbb az egyház elé járuljanak ; a legmesszebb menő törvényhozó eltűri ezt :
— eltűri, mert nem tehet mást, mert kénytelen eltűrni.
Az egyház elé való járulás házasságkötés czéljából tehát — ha önként történik -— az állam szemében va-lami rossz, mit az állam csak tür, kénytelen tűrni ; mert nyilván a jót, az igazságot nem tűrjük, hanem tiszteljük, becsüljük, elismerjük, előmozditjuk. Ok — t. i. a magyar sima liberálisok e türelemben azonban tovább akarnak
menni, ők az egyházi bíráskodást is házasság dolgában meg a k a r j á k óvni, akarják, hogy e bíráskodásnak is ma-radjon valamelyes értelme ; nem a k a r j á k ám a katholiku-sokat egyházi bírósági ítélet kieszközlésében korlátolni, azt tartják, hogy illik az egyházi bíráskodás iránt is némi türelmet tanúsítani.
Tehát a polgári kötelező erővel biró egyházi házas-sági biráskodás megszűnik, csak állami bírák fognának ily hatálylyal bíráskodni, mindazonáltal az egyházi birás-kodás iránt mégis csak illik némi türelmességet tanúsí-tani, azaz máskép kifejezve : a polgári biró ítélete köte-lező, egyedül döntő ; ha azonban a felek lelkiismeretük-ben kételkednének, szabad-e nekik ezen polgári ítéletet végrehajtani, a szerint cselekedni, akkor megtűri nagy kegyesen az állam, ha a püspököt is megkérdezik ez ügyben, és igy szabad leend a szentszéknek Ítéletet mondani, e miatt nem fog büntetés alá esni, m e r t az állam megtűri az egyházi bíráskodást. A szentszéknek ilyetén Ítéletét a felek azután követik vagy nem követik, egészen tetszésük szerint.
Ha esetleg mindkét fél fordul a szentszékhez a pol-gári kötelező itélet után, akkor a szentszék még eljárhat, kihallgathatja a feleket, kihallgathatja a tanukat, kik talán csak meg fognak jelenni, legalább akkor, ha a felek nekik tisztességes napi dijat ígérnek. De tudjuk, mily egyértelműek s összetartok szoktak lenni az oly házasfelek, kiknek
há-zassága bíróság elé kerül. Ha már most az egyik igénybe veszi a szentszéket, de a másik sem a szentszék előtt megjelenni, sem egyáltalán vallani nem a k a r : azt hiszik-e, hogy itt a kötelék dolgában a szentszék in contumaciam procedálhat ?
Ilyen lenne az a biráskodás, melyre vonatkozólag intik az államot, hogy iránta némi türelemmel legyen, azt ne akadályozza.
En csak azt szeretném tudni, hogy azok a nagy j o g á -szok, kik szükségesnek találják az államot az egyház efféle bíráskodása iránt való türelemre inteni, minő módot tud-nának kieszelni, eme biráskodás megakadályozására ? Hisz ilyen birói joggal — legyünk őszinték — minden ember, minden útszéli kofa rendelkezik azon esetre, lia két egyenetlenkedő collegája őt felkéri, hogy legyen biró közöttük.
A liberálisok mindenre, amit óhajtanak, tudnak okot mondani. Ámde milyet ? ! Lássuk csak. Sok oknál fogva el akarják ők venni a szentszékektől a házassági dolgokban való bíráskodást és azt az állami világi bírákra ruházni. De m i é r t ?
Talán azért, mert azt akarják, hogy a papok csak
az istenes dolgoknak éljenek, emberi veszekedésekkel ne vesződjenek, annál is inkább, mert az állami bíráknak amúgy sincs semmi dolguk ; m e r t ők arra rendelvék s azért fizetvék, hogy bíráskodjanak, de nem bíráskodhatnak, mert íme, ha csak a házassági ügyet nem adjuk át nekik, nincs mi-vel foglalkozniok.
Oh nem, az állami birák, bár számuk nőttön nő, nem győzik a sok munkát, mit a töméntelen restantia igazol, a mint a felől a lapok u t j á n értesülni szoktunk.
Különösen pedig, köztudomás szerint, nagy mértékben el vannak halmozva oly ügyekkel, melyek a privát lelkiis-meret eltompulásából, megvetéséből származnak, mert en-nek az a sajátságos, a liberálisok előtt eddig talányszerü consequentiája, hogy az e fajta emberek a nyilvános lel-kiismeretre — a törvényre, a büntető codexre — sem liederitenek ám. A birák tehát munkaszaporítást nem óhajtanak, hisz az eddigi munkát sem birják.
Talán az egyházi igazságszolgáltatás igen drága, a világi biráskodás pedig olcsóbb, úgy hogy az egyházi biráskodás beszüntetése folytán nevezetes megtakarítás volna eszközölhető az államköltségvetésben és a meg-takarított összeg tán u j fogház vagy tébolyda építésére — mire nézve legégetőbb a szükségünk — volna fordítható ? Nem, ez a körülmény sem forog fenn ; mert az egyházi biráskodás az államnak egy krajczárjába sem kerül.
(Vége köv.)
A vallás eszméjének meghatározása.
y.
Felolvasás, melylyel a pálisi „ Institut catholique "-ban a nciu-kcresz-te'ny vallások történetének harmadik évfolyamát 1881. decz. 18-án
megnyitotta d e B r o g 1 i e abbé.
Ford. Dr. Pápai.
Van-e egy magasabb világ, hol valóságban létezik az eszmény, mely nem létezik e látható világban ?
E kérdésre a bölcseletnek feladata megfelelni. Fel-adata megmutatni, hogy fokról-fokra, az okok lánczola-tainak gyűrűjétől gyüröjébez emelkedve, áthaladva a mozgatók sorozatán, az egymásnak alárendelt czélok lán-czolatán, szükségkép egy szükséges és tökéletes okhoz, egy nem mozgatott mozgatóhoz, egy másnak alá nem rendelt legfőbb czélhoz jutunk. Feladata megmutatni, hogy e világ tökéletlen, önmagában nem elégséges, szük-ségkép egy tökéletes és független októl függ. Feladata bebizonyítani, hogy az ember sorsa nem lehet az emberi élet szűk határai közé szorítva, hogy a lelkiismeret ígé-retei és fenyegetései nem hiábavalók, hogy azok egy tévnientes fensnbb szózat viszhangjai, s hogy az absolut igazságnak, a melynek bármit mondjanak, nem hazája e föld, amaz ismeretlen világban kell lakoznia, a mely felé mindnyájan haladunk, s az ut végén található, mely mind-nyájunk közös utja.
Végre feladata bebizonyítani, hogy az akár érzéki, akár anyagtalan és erkölcsi eszmény utáni vágy s annak keresése megfejthetetlenek volnának e földön, lia nem léteznék az az eszme valahol valóságban, és a teremtmé-nyek fátyolán át megismert tökéletes Lényben
megmu-8*
tatiii titokzatos s a r k p o n t j á t a jó és, szép iránti ama von-zódásnak, mely itt e földön érezhető és bennünhet önma-gunk fölé emel.
E bölcseleti bebizonyitás nem tartozik tanfolyamunk keretébe. De önök ismerik azt, uraim : önök közöl sokan hallották e székről az ékesszóló előadást és nem feledték el, mily meghatott és élénk szavakkal tárta fel önök előtt ez intézet kitűnő igazgatója a személyes absolutot, 1 az eszmény és valóság élő egyesülését (synthèse), az igaz Is-tent, az ember imádásának méltó tárgyát.1)
A mi feladatunk azt konstatálni, hogy az egész em-beriség csatlakozik a józan bölcselethez ; hogy a világ egyik végétől a másikig, egy benső érzet ösztönzi az em-beri szivet ez eszmény keresésére ; hogy minden teremt-mény örömtől reszket, midőn őt megismeri, sóhajt, ha nem érheti el : hogy a szeretet és vágyódás egy magasabb világban létező eme absolut és való tökély után a vallás tulajdoképi lényege, s következéskép részét képezi a j o g -gal vallási lénynek nevezett ember lényegének, vagyis ama lényének, ki abban különbözik a többitől, hogy egy e földön tűi létező eszményt sejt és keres, sőt h o g y egye-dül irányozza az égre tekintetét.
A második kérdés ez : A magasabb világ, hol az eszmény lakozik, való lévén, megismerhető-e, s viszonyba
léphetünk-e lakóival ?
Itt is, uraim, először a bölcsészethez kell fordulnunk az ő feladata megczáfolni a positivismust, az absolut rna-terialismus e kétértelmű és hamis alakját. Feladata meg-mutatni, hogy az első ok keresése lehetséges, feladata a teremtett világból levont analógiákban felfedni előttünk ama lény vonásait, ki kétségkivül titokzatos, de nem, mi-ként mondják, teljes megismerhetetlen. Feladata kitárni előttünk az ő valóságát, természetfelettiségét, személyisé-gét, jóságát, szeretetét, igazságosságát, atyai jellegét az embereket illetőleg.
Feladata bebizonyitani, hogy nem anthropomorphis-mus feltételezi az okban az okozat tökélyeit, s hogy a Teremtő iránti köteles tisztelet és imádás nem a teljes nem-ismerésben, hanem a mérsékelt és józan ismerésben áll. Végre az ő feladata előkésziteni az apologetika útjait, kimutatva, hogy a kinyilatkoztatás lehetséges, hogy a Teremtő csodálatos közbelépését a priori, eltagadni nem lehet. Es ez után a keresztény apologetika fel fogja fe-dezni a történelemben az isteni szó hiteles ismérveit és a föltevés helyébe a bizonyosságot állitja az érintkezéseket illetőleg e földi világ és ama magasabb világ közt, hol az Isten lakozik.
De az észbeli bizonyitás mellett itt is hivatkozhatunk az emberiség tanuságtételére. Ismerni a magasabb világot, vele viszonyba lépni, megnyitni a siron túli ismeretlen tájék k a p u j á t , folytonos törekvése, kívánsága, vágya az emberiségnek, vagy legalább az emberiség nemesebb és emelkedettebb, — hivő részének.
Nem volna-e furcsa, lia e vágy örökké csalódnék, lia az erőlködések mindig hiábavalók volnának, ha a világ kezdetétől ama napig, midőn az emberiség el fog
tűnni a mindenség sziliéről, annyi ember hiába sóhajtoz-nék ama legfőbb jó után, és emelkedsóhajtoz-nék a hit szárnyain ama magasabb világ felé, s mindig és mindenütt csak fantomakat nyernének a valóság helyett, s lia az eszmény, melyet keresnek, mindig eltűnnék, midőn azt elérni vélik ?
Mily különös lény lenne az ember, ha igy meg volna áldva vallási tehetséggel, mely oly tárgyat keres, mely folyton kisikamlik kezei közül, mely nyilatkozatot kér az égtől s nem kap egyebet, mint az örökkévalóság titok-zatos ajtaján folyton kopogtató szavának viszhangját. a nélkül, hogy az ajtó valaha megnyílnék előtte !
Nem csak furcsa, volna e látvány, de kétségbeejtővé, lázitóvá, és majdnem botrányossá válnék, lia nem csak ama magasabb jó és tökéletes szépség utáni vágyákat tekint-jük, hanem az erőlködéseket annak elnyerésére, a hősi
áldozatokat ama boldogságért, melynek birását csak az igaz vallás biztosithatja. Hallják csak e pontra nézve e század egyik nagy költőjének szavát, Lamartine anyja sirjánál zengett hymnusát!1)
Hatvan év alszik itt, egyetlen gondolatban.
Csak jótettekben és szeretet-, áhítatban, Szentség, remény között eltöltve jámborul : Hány sóvár vágy. Uram, mely fölszállott lakodba, Hány hős erény, hit a halálba odabobva
A túlvilágnak zálogul !
Hány bús, álmatlan éj ágyánál szenvedőknek, Megtörve háily kenyér nyomorult éhezőknek, Hány köny, mely a sirók könyével egybefolyt.
Hány égő. égi vágy, megostromló a mennyet, Mily türelem a lét terhét viselni, melynek
Jutalama más hazába" volt I
Nem, nem, e végtelen lényt nem gyújtotta Isten, Hogy csak világot e három láb porra hintsen, Lelkünk', e hőst, ki a halállal szembeszáll :
E hideg kőre szemed mért szegezed V Erősebb mint a sír, Erény, tekinteted.
És meggyőzőbb, mint a halál í (Folytatjuk).
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, j a n u á r 25. A hitoktatás a fővárosi köz-gyűlés előtt. — Már több izben szólottunk a hitoktatásnak a fővárosban czélba vett emelése végett felmerült törekvések-ről. Ma oly szerencsés helyzetben vagyunk, bogy e törek-vések kedvező sikeréről, az elért eredményről adhatunk hirt.
J a n u á r 23-án t a r t o t t a főváros törvényh. bizotts. köz-gyűlést, melyen 250 szavazattal 5 szavazat ellenében elfogadtatott a főv. tanács előterjesztése a hitoktatás ügyé-ben. T. olvasóink ez előterjesztést már ismerik egyik korábbi levelemből ; itt csak röviden annak ismételésére szorítkozunk, hogy ezen előterjesztés, illetőleg most mái-határozat értelmében a főváros évenkint 2a,000 forintot tesz folyóvá hitoktatók számára, kiknek egyúttal nagyobb befolyás is biztosíttatott az iskola belvezetésére vonatkozó ügyekben sat.
Ez a nap eseménye, mely mellett tekintetbe alig jönnek Ugrón Gr. ugrásai a hittankari tanárok fizetése
r) Utalás a bölcseleti tanfolyamon mgr. d'Hulst, a párisi
„Institut catholique" rektora által 1881-ben tartott ntolsó előadásra.
') Harmonies poétiques et religieuses. Livre III. Harmo-nie VII.
61 dolgában a képviselőház 23-án t a r t o t t ülésében. Hiába
r ú g t a t o t t neki U g r ó n : — „a ház bölcsesége," melyre ezút-tal Tréfort A. ő excja appellált, csakugyan annak bebi-zonyult; elvetették a pénzügyi bizottság javaslatát és a miniszter ur indítványára a vallásalapot az eddig fizetett aucta további kiszolgáltatásától felszabadították. Különben talán még visszatérünk a tárgyra.
A fővárosi küzgyülés határozatáról szándékoztunk irni és az valóban meg is érdemli figyelmünket. Elvi szempontból ugyanis tekintve, e határozat hallgatag, de erős czáfolata a közös iskola-rendszernek. Hogy hová vezet az olyan tanítás és oktatás, mely hivatalosan nem tartozik a valláserkölcsi alajiot tovább fejleszteni és ápolni, sőt ex privata diligentia — a döntő körök gyászos con-niventiája mellett — a vallás-erkölcsi alapot megin-gatni és gyöngíteni törekszik, ezt a főváros, ha nem is egyedül, de talán a legnagyobb arányban —
quan-titative és qualitative — tapasztalhatta. Az „elközösi-tés" időszakának legelső kezdetén elvette, azaz — mint akkor mondották — felszabadította a főváros az iskolát az egyház gyámkodása alól. De az akkori dicshymnusok és szabadság - dithyrambok vajmi csalfa hangjai soká nem bírtak varázserővel. Az élet a maga valóságával, a tények a magok ridegségével lelohasztották a mesterkélt, — hol idealistikus, hol szédelgő, de soha sem általános — paroxismust ; az ébredezés első stadiuma közelgett és a .bevégzett ténynek" elutasithatatlan ereje felrázta m é g azokat is, kik továbbra is szerettek volna ringatódzni az illusiók álmaiban, felnyitotta azok szemét is, kik továbbra is szerettek volna vakok lenni.
E beismerés, mely sensim sine sensu terjedt, mely szájról szájra járt, mely mindent kész megengedni, csak azt az egyet még nem hajlandó bevallani, hogy a közös iskola-rendszer nem jó, nem üdvös, nem czélszerü,
- e beismerés hatása alatt j ö t t létre a főváros eme határozata. S lia egyik-másik keserű csöpj) is vegyült ez örvendetes esemény létrejöttébe, ha itt-ott nyilatko zat hallatszott, mely az igazsággal, a méltányossággal össze nem egyeztethető, tudjuk, hogy -a jónak mindig volt és hogy az igaznak mindig lesz ellensége. A túlnyomó többség, sőt m o n d h a t j u k az elenyésző kisebbség a legjobb bizonyíték reá, hogy voltaképen melyik nézet az uralkodó.
A főváros e határozatával némileg javitott a közös iskola-rendszer káros oldalain. Az elvet ez idő sze-rint ugyan még fentartotta, de nem lehetetlen, hogy későbbi, talán keményebb tapasztalatok tovább fejlesztik az üdvös beismerés kezdeteit.
Az igazság postulatumának t a r t j u k , e helyen elis-merni, hogy a főváros, az ország szemefénye, minden dicséretet érdemlő áldozatot hozott. A főváros vezérfér-fiai, a törvényhatósági tagok nagyszámú többsége — ha bizonyos tekintetben csak kötelességet teljesítettek is — a mai viszonyok között egész hálánkra és elismerésünkre méltók. Hogy ma ugyanabban a tanácsteremben, melyben még néhány évvel ezelőtt az egyházüldöző és papfaló irány ülte diadalait, a hitoktatás kérdése nevezetes áldo-zattal ily kielégítő megoldást nyert, az a főváros
Az igazság postulatumának t a r t j u k , e helyen elis-merni, hogy a főváros, az ország szemefénye, minden dicséretet érdemlő áldozatot hozott. A főváros vezérfér-fiai, a törvényhatósági tagok nagyszámú többsége — ha bizonyos tekintetben csak kötelességet teljesítettek is — a mai viszonyok között egész hálánkra és elismerésünkre méltók. Hogy ma ugyanabban a tanácsteremben, melyben még néhány évvel ezelőtt az egyházüldöző és papfaló irány ülte diadalait, a hitoktatás kérdése nevezetes áldo-zattal ily kielégítő megoldást nyert, az a főváros