A liberális elv horclnokai a tanügyi téren folyton azt kivánják tőlünk katholikusoktól, bogy bizalommal vi-seltessünk az úgynevezett közös iskolák, vagyis feleke-zetnélküli községi és állami iskolák iránt, és indokolat-lannak t a r t j á k álláspontunkat, midőn az ily jellegű iskolák ellen küzdünk. L e g ú j a b b a n a II. országos képviseleti ta-nitő-gyülésen, a közoktatásügyi miniszter ur képviselője, Gönczy P á l tanácsos ur nyomatékos szavakkal buzdított minket a közös iskolák iránt tanúsítandó bizalomra, s ke-reken eltagadta a bizalmatlanság jogosultságát, midőn imigyen szónokolt: „Miért nem szoríthatnák a szülők és az egyházak a községi iskolákat épen olyan szeretettel keblükre, mint a felekezeti iskolákat ? A községi iskolá-nak mindazon előnyei meglehetnek, melyek megvaniskolá-nak a felekezeti i s k o l á n a k . " - — E z e n állitás és kérdés nyer fontos-ságban azzal, hogy azt a közoktatásnak hivatalos közege koczkáztatja és intézi hozzánk. Mielőtt megadnék a fe-leletet, sietünk megjegyezni, miszerint felette merev azon álláspont, melyet az állani elfoglal azon elemmel szem-ben, mely éltető elemét képezi, é r t j ü k a kath. egyházzal szemben. Az. álláspont kihivó ; nem alkalmazkodással, ha-nem finom vagy durva erőszakkal találkozunk. Eleve ki kell jelentenünk, miszerint mi katholikusok egész határo-zottsággal elvetjük, elitéljük a felekezetnélküli közös köz-ségi és állami iskolákat. Es az állam hogyan viselke-dik ezen hitünk szent tanaiból folyó meggyőződésünkkel szemben ?
A felekezetnélküli községi iskolákat t á m o g a t j a anya-gilag, a kath. iskoláktól pedig a támogatást megvonja ! A kath. egyház iparkodik az államnak használni, javát előmozdítani, midőn saját keblében nagy áldozatokkal jó iskolák felállításáról gondoskodik. Az állam egy fillérrel nem hajlandó azok felvirágoztatását előmozdítani, csakis azért, mivel felekezetiek ! Mi ez ? jó vagy roszakarat ? Hi-szen ezen tényével az állam fennen hirdeti : czélom a fele-kezeti iskolák iránt támasztott bizalmatlanság segedelmé-vel mindenütt felekezetnélküli közös iskolákat állitani ! S miután az állam megvonja bizalmát a mi felekezeti isko-láinktól, már ezen egy ok is eléggé indokolja álláspontun-kat, midőn mi viszont idegenkedünk az állam közös isko-láitól.
De nem ezzel óhajtottunk a tanácsos urnák az or-szágos tanitó-gyülésen hangoztatott kérdésére felelni ; az anyagi érdekeknél sokkal magasztosabbak a szellemiek, és feltűnő, hogy az állam, mig a felekezeti iskolákat anyagilag sújtja, addig a közös iskolákat szellemileg nyo-morítja, Igen, a tanácsos ur fenti kérdésére : „Miért nem szoríthatnák a szülők és az egyházak a községi iskolákat épen olyan szeretettel keblükre mint a felekezeti iskolá-k a t ? " mi azzal felelüniskolá-k: neiskolá-küniskolá-k iskolá-kath. szülőiskolá-kneiskolá-k és a
19*
kath. egyháznak azért nem kell a községi iskola, azért akadályozzuk erőnk lehető megfészitésével, mivel a feleke-zetnélküli községi iskola a gyermeket szellemileg meg-nyomorítja, mivel nem neveli, legalább nem neveli vallá-sosán, már pedig a tanácsos ur ugyan azon tanitó-gyülésen mondott szavai szerint is: „Feladatunk az, hogy a népet, amennyire csak tehetségünkben áll, neveljük jóerkelcsüvé, vallásossá..."
Mi tehát nem viseltethetünk bizalommal oly iskola iránt, melyben a gyermek nem neveltetik vallásossá, ilyen pedig a felekezetnélküli községi iskola. Ámde épen ezt tagadja az állam, és ennek az oktatásügyben képviselői, tagadja ezt Gönczy P á l tanácsos ur, midőn m o n d j a : „A községi iskolának mindazon előnyei meglehetnek, melyek megvannak a felekezeti i s k o l á n a k . . . Az egyház ha teljesíti a maga kötelességét, nem panaszkodhatik, hogy a községi iskola vallástalant
De ezt meg mi tagadjuk k e r e k e n : tagadjuk, mivel be tudjuk bizonyitani, hogy a községi iskolában az egy-ház nem teljesítheti a maga kötelességét, és igy joggal panaszkodhatik, hogy a községi iskola vallástalan. Igaz, felszólalnak ez ellen a községi iskola barátjai, vezetői, tiltakoznak az ellen, hogy a községi iskola egyértelmű a vallástalan iskolával ; de ezen felszólalásuk és tiltakozásuk a dolgon nem lendit, a tapasztalat arra tanit minket, hogy a községi iskolának szelleme nem vallásos, hanem vallástalan vagy vallás-ellenes, s ezt a szellemet az iskolába vendégkép bejáró hitoktató meg nem változtathatja, reá döntő befolyást nem gyakorolhat, a világi tanitók által szórt vallásellenes elveket ellensúlyozni nem képes, szó-val kötelességét nem teljesítheti, s igy a tanácsos ur sza-vai szerint is, ha az egyház nem teljesitheti a maga kö-telességét, joggal panaszkodhatik, hogy a községi iskola vallástalan.
H o g y a községi iskolában uralkodó szellem meny-nyire vallásellenes, ezt be tudjuk bizonyitani oly forrás-ból, mely ellen — gondoljuk — a miniszteri tanácsos ur-nák nem lesz semmi kifogása ; ki t u d j u k ezt mutatni az államnak, a közoktatásügyi minisztériumnak, hivatalos tanügyi orgánumából : A „Néptanítók Lapjá"-ból. Ezen közlöny mult évi 33-dik száma „népnevelésügyünk né-mely akadályairól" értekezve, szóba hozza a vallást is s erről felette kedvezőtlenül nyilatkozik. Körülbelül azt mondja, hogy a vallás a népiskolában oly mellékes, oly fölösleges valami, hogy az mai nap főkép a népiskolá-ból végkép kiküszöbölendő ! Ez mindenesetre kemény beszéd, de még keményebb, még kellemetlenebb az, hogy ily beszéd a közoktatásügyi minisztérium hivatalos közlö-nyének hasábjain napvilágot láthatott ! Hiába állítják egyesek: a közös iskola ápolja a vallást; nem áll, hogy a közös iskola nem neveli a gyermeket vallásosam Ez mind felesleges beszéd a „Néptanítók L a p j á é n a k a ról tett fitymáló nyilatkozatával szembeu. Ezen vallás-fitymáló nyilatkozat megjelenésének lehetsége a hivatalos tanügyi közlönyben minket megszilárdított azon külön-ben is erős meggyőződésünkkülön-ben, miszerint a felekezet-nélküli közös iskola a vallási momentumot nem méltatja eléggé, vagy végkép mellőzi és elhanyagolja. Ha a kö-zös iskolában oly szellem uralkodik, a milyenről „a
Nép-tanítók Lapja" tesz tanúságot, akkor ott kárba vész a hitoktató minden bnzgósága, ott paralyzálva van az egy-ház befolyása, ott az egyegy-ház kötelességét nem teljesitheti, s ebből következőleg az egyház joggal panaszkodik, hogy a közös iskola vallástalan.
Nem volna érdemes idézni a famózus vallásellenes czikket és érdemlegesen belebocsátkozni annak bírálatába, ha annyira életbevágó kérdést nem feszegetne. De h á t lás-suk már a közös iskolai szellemet! láslás-suk a közös iskolai vallásosságot ! Öt pontban fogjuk azt bemutatni, idézve azokat az emiitett czikkből. Arra azonban kérjük a tü-relmes olvasót, ne sajnálja a fáradságot, üssse fel az 1882.
évi 33-dik számát a „Néptanítók Lapjának", mivel ol-vasva az idézeteket, bámulat támad keblében, hogy ilyes-mi ott nyomtatva megjelenhetett, annyira idegenszerüen hangzik az.
„A népnevelés fő czélja — igy a „Néptanítók Lapja"
— az értelem és kéz ügyességeinek kifejtése : a vallás, a mi a szivet és kedélyt illeti, itt mellékes."
I g y megfejtve olvasni a népnevelés főczélját, való-ban megdöbbentő hatást gyakorol arra, a ki komolyan gondolkodott valaha a fölött, micsoda hatással bir a vallás a gyermekre, az emberre.
(Folytatjuk).
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, február 25. Allam-papság. — Az egyház-történet lapjai nem egy esetet mutatnak fel, melyekből m e g t a n u l h a t j u k , hogy az államok majd kisebb, majd na-gyobb befolyást törekedtek szerezni az egyház ügyeire. E czélt majd a rendelkezésükre álló hatalmi eszközökkel, majd a papság köréből egyeseknek megnyerésével töre-kedtek elérni, a mennyiben ily használható papok min-denféle kedvezményben részesíttetvén, fényes jövővel is kecsegtettettek. Az állam az ilyen papokat, kik neki szol-gáltak mindig gazdagon szokta megjutalmazni és e tekin-tetben. el kell ismerni, hogy hűséges szolgáinak mindig bőkezű ura volt.
Amint pedig ezt az államra nézve a történet min-den kételyen felül helyezi, úgy nem lehet másrészt ta-gadni azt sem, mert azt is a történet bizonyítja, hogy a papság közt is, minden időben találkoztak élelmes fér-fiak, kik elég ügyességgel birtak felismerni és felhasz-nálni a körülményeket saját érdekükben, kik bár egyházi talárt viseltek, mégis mint ilyenek első sorban azt tekin-tették, hogy mi kedves a hatalom birtokosai előtt, egy-házi állásukból kifolyó kötelmeiket csak akkor és annyi-ban teljesítvén, mikor és a mennyiben nem t a r t h a t t a k attól, hogy ezáltal az állami hatalom kezelői előtt a ke-gyet elveszíthetik ; igen, voltak minden időben, kik az egyház szolgáiból az állam rabszolgáivá szegődtek, kik a püspök és pápának tett engedelmességi Ígéretet felvál-t o felvál-t felvál-t á k a világi hafelvál-talom urai iránfelvál-ti engedelmességgel, ezfelvál-t első, azt másodrangúnak tekintvén. A francziák császára I. Napoleon is bírt ilyen állami püspökökkel és papokkal.
Ismeretes az az egyházi bizottmány, melyet Napoleon 1810-ben engedékeny püspökökből állított össze, kik az-után a pápa jogait készek voltak megszorítani ; Il-ik
RELIGIO. 149 József császár alatt is voltak mint ezt jól tudjuk, az
ál-lami hatalomnak ily kész papi szolgái, kik megfelejtkezve hivatásukról, az egyház elnyomására segédkezet nyúj-tottak.
Akik a világ folyását csak egy kissé is figyelemmel kisérik, azok már észrevehették, hogy legújabb időben az állami papság bizonyos fajtája nálunk is tenyészőben van.
A mag már megvan, adja az ég, bogy tovább ne terjed-jen, mert ez a papságnak is, a mely pedig kell, hogy sal terrae legyen, corruptiójára vezet és akkor társadalmi vi-szonyaink, melyek már ugy is oly mélyre sülyedtek, még mélyebbre fognak sülyedni — a papság bűne miatt, azon papságé miatt, melynek kötelme lenne még a sülyedt társadalmat is felemelni. A jelek, mint mondók, az állami papság fejlődésére nézve nem hiányoznak, a szolgálat-készség az állam irányában oly kérdésekben, melyek lel-kiismereti kötelességet szabnak a papnak egyháza iránt, már mutatkoznak és a példa nagyon könnyen ragadós lehet, ha a papság elfelejtkezve Jézus Krisztus és a hi-vek lelki üdvéről, saját érdekét fogná, mondjuk, földi ér-dekét fogná szeme előtt tartani.
Ily körülmények közt mi sem lehet szentebb kö-telesség, a testvéri szeretet mire sem kötelezhet inkább, mint figyelmeztetni e veszélyes áramlatra, mely a papot elvonja Jézus Krisztustól, kinek hűséget fogadott, hogy állami, modern hitetlen állami lelkületet öltve magára, a fogadott hűséget saját lelke kárára megszegje. 0 szent-ségének a franczia püspökökhöz legújabban intézett encycli-cájában egy nevezetes pont van, melyet ezúttal nem mu-laszthatunk el idézni és a néhány szóból álló, de mindent magában foglaló jiassust paptársaink figyelmébe aján-lani. „Sancta sit — mondja ő szentsége — apud sacerdotes Antistitum suorum auctoritas : pro certo habeant, sa -cerdotale munus, nisi sub Magisterio Episcoporum exer-ceatur neque sanctum, neque satis utile, neque hone-stum futurum." E szavak eléggé világosak, hogy megtudjuk, mit tartsunk a minden szolgálatra kész állami papokról.
A pápa a püspökök tekintélyéről, az egyházi magisterium-ról és nem az állami, nem a miniszteri tekintélyről be-szél, nem ennek, hanem annak vezetése alatt akarja, hogy működjenek a papok, tehát azt akarja, hogy nem ennek, hanem annak engedelmeskedjenek, hódoljanak, hogy ne annak, hanem ennek akaratja előtt hajoljanak meg. Az állami lelkületű papok mind ennek ellenkezőjét cselekszik, előttük az állami tekintély több az egész püspöki kai-tekintélyénél, annak akarata előtt meghajolni minden kérdésben első és fő feladatuknak tekintik, mi sincsen,
mit bizonyos álürügy alatt fel nem áldoznának, melylyel saját tetteik indokát, az önérdek hajhászást akarják el-fedni, sőt mit kézzelfoghatóla g az egyház érdeke, elvei, saját hivatásuk ellen követnek is el, azt is elég, hogy csak ezt mondjuk, elég bátrak az egyház érdeke szinében feltüntetni. Ilyenek, ismételjük, azon papok, kik magukat az államnak eladják, ezt kezdetben talán egy kis benső nyugtalansággal teszik. Később már a lelkiismeretet any-nyira elaltatják, hogy annak furdalásait nem érzik, mig végre egészen kivetkőznek az egyházi érzületből és azokat, kik a kérdéseket ily érzülettel fogják fel és tár-gyalják, azokat a liberalismustól eltanult nyelvezettel,
ultramontánoknak, fanatikusoknak, szenvedélyeseknek ne-vezik.
Hogy pedig minden félreértésnek, sőt inkább félre-magyarázásnak elejét vegyük, kijelentjük, hogy a mon-dottakból épen nem következik, mintha a kath. papnak az állam ellenségének kellene lenni. Épen nem. A kath.
pap, az a pap, a ki állásából kifolyó kötelességét telje-síti, a ki hirdeti az Isten igéjét, a ki oktatja a felnőtte-ket és kisdedefelnőtte-ket, a ki szilárdul küzd az egyház elvei mellett, az államnak nemcsak nem ellensége, hanem a legjobb barátja, mert az államnak mire sincsen nagyobb szüksége, mint vallásos, erkölcsös polgárokra : a ki tehát ilyeneket nevel, az az állani alapját, fejlődését és haladá-sát biztositván, annak legmegbízhatóbb barátja. Állami szolgálat ez, még pedig oly mértékben, minőt a tulajdon-képeni legbuzgóbb állami hivatalnok sem gyakorolhat ; mig, ha megfordítjuk a dolgot, az államnak épen azon papok a legnagyobb ellenségei, kik az állami kegyért az egyház elveit feladják, mert evvel együtt feladják az ál-lani alapját biztosító elveket és az államot beegyezésük, elnézésükkel oly útra terelik, melyen a talaj ingadozó levén, magának az államnak, annak rendjének is inga-dozni, végre összedőlni kell.
A mondottakból két irányban foly tanulság, és pe-dig magára az államra, továbbá a pajiságra nézve. Az államra nézve foly az a tanulság, hogy ne keresse az állami lelkületű papok támogatását, mert ezek tévútra vezetik az államot és zavaroknak, oly bonyodalmaknak lesznek szülő okai, melyeket az állam később megbán és csak nagy áldozatok árán lesz képes bajaitól szaba-dulni. A papságra nézve pedig foly az a tanulság, hogy ő Krisztust tartsa szeme előtt és nem saját érdekét, mert csak ekkor fog igazán az állam és hazánk javára üdvö-sen működhetni.
Budapest, márczius 4. Szoczialütavédö „honatya
— Valaki azt mondotta egyszer : „Istennél és Magyaror-szágban mi sem lehetetlen." Napról-napra jobban meg-győződöm. hogy e tétel nem is oly nagy fokban téves.
Van benne igazság. S a mint a viszonyok fejlődnek, min-dig több valószínűség van, hogy sok fog megtörténni, quae fieri posse . . .
Teszem azt — hogy konkrét esetről beszéljek — az anarchiával fenyegető soczialistákat. Londonban, Berlinben, Bécsben, Oroszországban védekeznek ellenük a közhata-lom egész felhasználásával. Persze nem mulatságból, ha-nem mert érzik, hogy felforgatásra törnek ezen forra-dalmi elemek.
Csak van elég szabadelvüség Angliában, hisz ezt prototypon gyanánt magasztalják ; Németországra meg legalább egy időben — roppant előszeretettel hivatkoztak és azt mindenben, majomhüséggel szokták volt utánozni az iskolai törvénytől egész a polgári házasságig; Bécs persze hogy "vesztett sokat nimbusából, mióta a liberális párt kisebbségben van, de végre ott is még elég van a szabadelvüségből : és mégis ezen három állani legújabb rendelkezései szigorú, részben igen szigorú intézkedé-seket foglalnak masnikban az anarchisticus soczialismus o o ellen.
A reactio müve ez vagy a szükség parancsolta kö-telesség ?
Mind a kettő. Reactio oly actio ellen, melynek for-rása szédelgés és ámitás, fegyvere igazságtalanság és erő-szak, czélja utópia és agyrém. N e m tagadjuk, hogy a soczialismus gyökerei mélyen belenyúlnak a munkásosz-tály elvitázhatatlan nyomorúságának ijesztő mélységeibe.
N e m tagadjuk, hogy a liberális gazdálkodás a tőke, kor-látlan felszabaditásával és mozgósításával a munkának, a becsületes munkának existentiáját aláásta. Nem tagadjuk, hogy a manchester-iskola uralma alatt a munkásosztály sorsa nem egy pontban hasonló lett a rabszolgasághoz.
Ezeket mind nem tagadjuk. Tények, melyek csak a strucz- i madár módjára eljáró liberalismus előtt ismeretlenek vagy pedig tekinteten kivül hagyatnak. Azt gondol-ták, a plebs misera veszélyes nem lesz. Azt gondolgondol-ták, a lelkiismeretlenül felszaporodott proletarismus komolyan számba veendő tényező nem lesz soha.
Csalódtak, mint sok egyéb liberális számitásaikban.
Keservesen csalódtak. Az álliberalismusból természetsze-rűleg fejlődött socialismus erősebb lett apjánál, és a socialis-mus leánya, az anarchia, fejére nőtt apjának, végveszélylyel fenyegeti nagyapját. Iszonyatos, de méltó egy büntetés, mely a liberalismus fegyvereit felhasználja büntetésre, mely az elvek kérlelhetetlen logikájával az ellen fordul, ki ezen elveket először hangoztatta.
S bár nem tagadhatjuk, hogy a munkás-osztálynak voltak, de kivált a liberális manchester-iskola uralma óta vannak jogosult panaszai, még sem engedhetjük meg, hogy ama következmények, melyeket az anarchia a mun-kás-osztály nevében levont, helyesek, jogosak, üdvösek és czélirányosak volnának.
Több kormány a törvényhozás utján — későn bár, de mégis — javítani és segíteni iparkodik a munkásosz-tály sorsán, a többi f ü g g ő kérdéseket is hasonló módon el lehetne intézni, szóval azt hiszszük, hogy békés, ren-des utón sikerülne a munkás-kérdés méltányos megoldása.
S azért határozottan k á r h o z t a t j u k amaz üzelmeket, melyek a munkás-osztály jövőjét nem ezen az uton kívánják biz-tosítani. K á r h o z t a t j u k pedig ezeket a j o g és igazság ne-vében, a társadalmi rend és béke érdekében, a haza és emberiség szempontjából — magának a munkás-osztály-nak érdekében, mely bárminő készséggel és odaadással bo-csássa is magát a lelkiismeretlen demagogok és izgatók vezetése alá, soha ezen az uton sorsának jobbra fordulását el nem éri. Rövid mámor után ismétlődni fog a régi nóta, talán még borzasztóbb, még zsarnokibb módon. Demokratikus alapra épített munkásállam, minőt az a n a r -chisztikus socialismus contemplál, valóságos utópia, igazi agyrém. Eszközei pedig utálatosak és alávalók. í m e egy kis mutatvány a „Zukunft" czimü lapból, mely Bécsből ide, az ország fővárosába, átszármaztatott. „Az anarchis-tikus socialisanarchis-tikus társadalom — igy ír e lap — csak nemzetközi és socialis forradalom által fog megszületni . . .
ö o
A forradalomnak nem szabad visszarettennie, ha arról van szó, hogy szét kell tépni egy a régi világhoz tartozott kapcsot, hogy meg kell semmisíteni valamely intézményt vagy valamely embert. Mindent és mindenkit e g y a r á n t kell gyűlölnie. Csak benső egységes együttműködés által,
természetesen saját szerény erőnk hozzáadásával lehet a megsemmisítési harezot nyomorult ellenségeink ellen siker-rel kezdeni és sikersiker-rel befejezni."
í m e ilyen az a párt, mely mindenünnen és utoljára Bécsből kizavarva Budapestre tette székhelyét. Már rég vetette szemét e párt hazánk fővárosára és pedig rend-őrségünkre való tekintettel. Es most a végszükség ugy hozta magával, hogy csakugyan közénk jöttek. De a rendőrség éberebb volt, mint gondolták. Figyelemmel kiséri működésüket és egynehányat ki is utasított. Min-denki azt fogja mondani, jól történt. De ime ! f. hó 1-én felszól a fősaktervédő Eötvös Károly képviselő ur és kérdőre vonja a belügyminisztert, vájjon a Bécsben élet-beléptetett állapotok képezhetnek-e „indokot arra nézve, hogy nálunk is megszorítsák a socialistáknak nevezett iparos munkások egyéni és politikai jogait ? . . Nálunk jól megfontolandó, hogy forog-e fenn elégséges ok arra nézve, hogy az egyéni szabadságnak Bécsben történt kor-látozása nálunk is folytattassék ?"
Csodáljuk, hogy egy „honatya", kinek szélesebb lát-körrel kellene birnia, mint egy egyszerű alattvalónak, hogy egy „honatya", ki a t. házon belül és kivül oly kiváló következetességgel védi egy n é p f a j nyugalmának és biztonságának legkiterjedtebb biztosítását, hogy ez a
„honatya", kit még a legszerényebb antisemita nyilvánu-lás f ű z b e tud hozni, ilyetén bangók, mint az általunk idézettek, nyugalomba és álomba tudnak szenderiteni ?
Szépen vagyunk ! Az antiszemiták legirgalmatlanabb üldözői a felforgatást nyíltan hirdető anarchia lelkes védői lettek ! Hazánk nyugodt lehetsz ! Mig ilyen „honatyáid"
vannak, békédet, nyugalmadat, polgáraid biztonságát nem kell féltened az anarchistáktól.
Reméljük, hogy a kormány süket marad ily sirén-h a n g o k iránt, — s sirén-hogy a rendőrség továbbra is
telje-sitendi kötelességét. ? Róma. A Propaganda ügyében az „Osservatore
Romano" következő vezérczikket k ö z ö l t :
Amint mult szombati utolsó hireink közt jeleztük, a semmitőszék osztályainak együttes ülésében kimondta, hogy a P r o p a g a n d a ingatlan javai alá legyenek vetve a conversiónak az 1866. és 1873-diki törvény alkalmazásá-val. Ami annyit tesz, hogy az emiitett javak is az olasz kormány birtokába mennek át, mely saját kénye-kedve szerint fogja fizetni az évi járadékot. Szükséges tehát, hogy a katholikusok jól értsék meg a nagy lépést, mely ezen elhatározással történt. Minthogy a Propaganda azon közeg, melylyel a pápa az öt világrész közül négynek hiveit kormányozza, és az által ezen intézmény azon eszközök közé tartozik, melyek lehetővé teszik neki a rá-bízott hivatal teljesítését : az egész szabadság, melyet a famosus garantia-törvény a pápának lelki hivatalában ígéri
Amint mult szombati utolsó hireink közt jeleztük, a semmitőszék osztályainak együttes ülésében kimondta, hogy a P r o p a g a n d a ingatlan javai alá legyenek vetve a conversiónak az 1866. és 1873-diki törvény alkalmazásá-val. Ami annyit tesz, hogy az emiitett javak is az olasz kormány birtokába mennek át, mely saját kénye-kedve szerint fogja fizetni az évi járadékot. Szükséges tehát, hogy a katholikusok jól értsék meg a nagy lépést, mely ezen elhatározással történt. Minthogy a Propaganda azon közeg, melylyel a pápa az öt világrész közül négynek hiveit kormányozza, és az által ezen intézmény azon eszközök közé tartozik, melyek lehetővé teszik neki a rá-bízott hivatal teljesítését : az egész szabadság, melyet a famosus garantia-törvény a pápának lelki hivatalában ígéri