kez-deni, mint most!
1848-ban nagy lökéseket kapott az egyház, ugy hogy a czédrusok is —nem éppen személyeket értek — kezd-tek meginogni. Ámde az idő fergeteges vala; nem volt alkalmas a lassú erősödés békés kezdeményezésére. Fő dolog volt megmenteni, a mit lehetett, — tervezni és remélni. Népszerűségre nem is gondolhattunk !
A Concordatum hatása nemzetietlen korszakba esett ; és bár igen sokat tehettünk volna akkor, midőn a nem-zeti institutiók, még maga az Akadémia is némaságra lévén kárhoztatva, a hazafiság legnépszerűbb katholikus alakjaiban az egy katholikus Szent-István-Társnlat kebe-lére simult melegedni ; — mégis, hogy valamely nagyobb katholikus actio ekkor sem kezdődött, a fölött éjjen nem lehet csodálkozni, hisz nem volt akkor e hazában igazi jókedve senkinek, e nélkül pedig nincs lelkesedés.
A 60-as évek két utolsója, a midőn a liberalismus megbontotta vallásos népiskolarendszerünket, bemetszett a szülők természeti jogába s megnyirbálta a kath. egyház jogait a vegyes házasságból származó gyermekek neve-lésére nézve, — mint minden támadás, ismét alkalmas idő volt védelem és összeszedőzködés meginditására ; ámde messziről sem oly kedvező mint a jelenlegi. A k k o r a li-beralismus álmainak aranykorát élte még, és veszedelmes dolog lett volna őt illusióiban valamely nagyobb készülő-dés által fenyegetni. Képes lett volna az egyház beleit kitépni. Innen van, hogy még autonomiai congressusunk is, a mely oly nagyszerű várakozásokkal volt körülvéve, kénytelen vala vagy Deák indítványát elfogadni, vagyis a liberalismus divatjához alkalmazkodni, -— vagy össze sem ülhetett volna. Tősgyökeres katholikus actio, nép-szerűség tekintetében, soha kedvezőtlenebb időbe nem eshetett volna, mint a liberalismus e mámoros korába, a midőn egy dogmáért, egy hitczikkelyért, tehát meggyőző-désért Fehérvár püspökét Magyarország „vallásügyi" mi-nisztere, a király nevében, mint mondják, díszmagyarba öltözve — megdorgálta, — a lelkiismereti szabadság örök szégyenére. Még a legvallásosabb királyok egyikének is kissé engedékenynek kellett ez időben lennie az álmot valónak tartó liberalismus iránt ! Ilyenkor tehát legjobb a rohanó áramlatnak nem gyáván, de bölcsen kitérni, et nosmet servare rebus secundis. Az u t ó k o r fogja p á r t a t l a -nul megitélni, mi volt e két év katholikus mozgalmaiban bölcs kitérés és mi -— mulasztás. Annyi már most vilá-gos, hogy az időjárás nem volt egészséges. Áldjuk a ke-zet, mely minket e mámoros időn át, annyi bölcseséggel, nagyobb b a j nélkül átvezérelt !
J ö t t a Tisza ~3/(31 a, Bj taktika és „csapda" korszaka.
Katholikus lelkipásztorainkat börtönnel fenyegették, tör-vényszék elé kezdték hurczolni, mert kötelességöket tel-jesítették. Ez már oly kézzelfogható támadás, oly flagrans
üldözés volt a kath. egyház ellen, hogy Németországban is alig produkált a szabadelvüség különbet. T e h á t ismét megvolt az ok és az alkalom a kath. önvédelem és tö-mürülés meginditására. Csakhogy a dolognak ismét egy olyan éle lett volna, mely előre megfosztja vala a kath.
actiót az egész nemzet vallásos jobbjainak rokonszenvétől.
A katholicizmus önvédelmének, tehát harczának t a r t o t t a volna mindenki az egész actiót, és látszat szerint az is lett volna, a protestantismus ellen, mely a „csapdá"-ért ugyan
megérdemelt vala egy kis katholikus repressiót, de a nem-zetnek sohasem tetszett volna a testvérharcz, melynek még látszatát is szereti kerülni.
É r t s ü k meg a dolgot jól! Midőn 48-at, 55-öt, 68-69-et és a csapda-aerát ugy t ü n t e t t ü k fel,mint nagy katholikus actio kifejtésére nem egészen kedvező alkalmakat, nem ugy értet-t üv a dolgot, mintha t. i. ez időszakban hitünk szerint semmi actiót sem kellett kefejtennük. N e m ! A csapda-korszak végét m á r a Religio élén töltöttük, és ha valaki mi itt a Religioban voltunk erősen azon,hogy ne hagyjuk magunkatl A katholicismus actiójának szünetelni soha sem szabad.
Az egyház hajója a világ végéig mindig nyilt tengeren van, a hol a tevékenység soha sem szünetel. Csakhogy van-nak oly idők is, mikor a vitorlákat vagy be kell vonni, vagy használatuk nagy megerőltetés mellett is keveset használ, sőt néha egyenesen veszélyes : mi akkor szokott történni, ha az ellenáramlat igen erős és a viharban attól lehet tartani, hogy a h a j ó b a n nagy kár esik.
Minden időben lehet sőt kell katholikus hitünket megvallani, hitéletünket kifejteni és erősíteni, vallásunk jogainak érvényt szerezni s egyházunkat védelmezni ; ámde nem minden idő egyenlően kedvező kötelességünk teljesí-tésének, s nem minden alkalomkor egyenlő biztatással mosolyog törekvéseink elé a siker reménye.
Soha az idő katholikus híveinknek szent oltáraink körül phalanx-szertien való csoportosítására és e phalanxba szedett összetömörülés állandó sit ásár a nem volt olyan kedvező mint a mostani. Soha katholikus híveinknek lelkipásztoraikkal való egyetértését és összetartását oly könnyen constalálni és, a mi fő ! — oly csendesen és bé-késen állandósítani nem lehetett, — mint most. Soha a katholikus actió oly népszerű nem volt, mint jelenleg!
Napirenden van egy népszerűtlen törvényjavaslat.
Minden vallásos ember, a mágnási fényes paloták büszke lakóitól le a falusi viskók nyomorgó alakjaiig, kikhez a dolog hire eljutott, lelke mélyén támadt ösztönszerű sugal-latból megértette és egész valójával átérzi, hogy itt magá-nak az ezer éves magyar társadalom keresztény létének vagy nemlétének a kérdése van ezúttal legelőször világosan fel-téve. Az ellenkező zaj minden mesterkedése daczára vilá-gosan ki lehet venni a nemzet szivének dobogása mit akar ; határozottan tudhatni az ország minden rangú és ren-dű, minden nemzetiségű és hitvallású lakosságának óriási többsége — rokonszenve melegével mit kisér, mit chajt, mit félt, — és aggodalmaiban mitől r e t t e g ? Az ország oly tekintélyes és hatalmas testülete, mint a felsőház, f ü g -getlen többségének decz. 11-iki szavazatával határozottan a kath. egyház főpásztorait ismerte el a vallás és nemzeti géniusz solidaritásának szószólói és vezéreiül. A főrendiház támogatására megszavaztattuk a népet és a nép százával tódul kijelenteni és neve aláírásával megerősíteni azt a mire szükségünk volt: hogy ő vallásához ragaszkodik, lelkipásztoraihoz hű és kész ez összetartozást, ez összetömö-riilést állandóvá is tenni, csak mi akarjuk és tudjuk az összetömörülés e momentán lendületének megadni azt, a mi minden dolognál a fő, — a formát, az állandóság formáját.
P a p t á r s a k ! É r t s ü k meg az idők intését ! A népsze-rűség szárnyai szolgálatotokra állnak. Merni sem kell csak
RELIGIO. 3 akarni : és népetek követ, aláír, sorakozik, tömörül és
gyü-lekezik, — ha ti akarjátok, állandó katholikus egyletekbe.
Bizalmi szavazatra hivtátok fel népeteket : és százával, ezrével siettek csatlakozni hozzátok. Adjunk, oh adjunk a lendületnek nevet, öntsiik e pillanatnyi összetömörülést századokra szóló állandóság alakjába! Sem protestáns, sem vallásukhoz hű zsidó polgártársaink vallási érdekeit nem bántjuk ebben az actióban, melyet hiveink körében ez alkalommal kifejtünk ; m e r t ők velünk éreznek, sőt ve-lünk szavaztak bizalmat sokan köziilök a felsőháznak. A népszerűség áramlata visz bennünket magával : kövessük ezt, vagyis m a r a d j u n k az áramlat, élén és tegyük állandó egyletté híveink alkalmi sorakozását !
Ámde hogyan ? Hic Rhodus !
A dolog módja oly egyszerűvé vált, hogy egysze-rűbbet gondolni sem lehet.
Figyeljetek !
Felhivástokra híveitek ötvenen, százan, kétszázan, három-, négy-, ötszázan, sőt m é g többen is, mint napi lapjaink jelentik, kinyilatkoztatták, hogy hozzátok csatla-koznak a felső ház által eldöntendő vallási kérdésben.
Már m o s t : akár jobbra, akár balra dől a dolog, mintegy az illem követeli, hogy a dolognak a végét, melyre érdeklődésöket felkeltettétek, sőt szavazatukat is megnyer-tétek, abban a formában, melyben szavazatukat kikérmegnyer-tétek,
— a velők való érintkezés formájában — közöljétek. — H a g y ő z t ü n k : használjátok fel az örömet, melyet ez or-szágos actio sikere okoz ; ha nem győztünk : használ-játok fel az indignátiót, melyet egy becsületes akaratnyil-vánitás kudarcza méltán kelt. Az öröm és indignatio hatalmas érzelmek !
Hívjátok Őket ö s s z e ; ne a templomba, hanem az iskolába vagy más alkalmas h e l y i s é g b e : és az öröm vagy indignátio hatása alatt, mondjátok ki, a mi mindenki aja-kán f o g lebegni : hogy ti állandóan össze akartok tartani, és ez állandó összetartás jeléül és biztosítására e g y l e t t é alakultok.
Egyleteteknek aztán adjatok nevet, a milyen tetszik, csak a tartalma, szelleme, czélja legyen keresztény katho-likus vallásos. Nevezhetitek egyszerűen egylet-nek, nevez-hetitek társalgó-, olvasó-, jótékony-egyletnek, neveznevez-hetitek casinónak, nevezhetitek nép-, gazda-, polgári körnek, ahogy a körülmények kivánják ; elejébe tehetitek e névnek, ha jónak látjátok, a katholikus előnevet, de ha e név ki-marad is, nem tesz semmit, csak tagjai legyenek katho-likusok, csak biztosítsátok benne a katholikus szellemet.
Fejtsétek ki, hogy ott mindent meg lehet beszélni : gaz-daságot, ipart, nevelést, közügyet — és a mi fő, minden jótékonyságot gyakorolni — tenni, beszélni, mindent, jó, tanulságos, épületes szellemben. Rendes összejövetelt lehet tartani minden vasárnap, vagy máskor is, tisztességes helyen, p. az iskolában stb. a hogy a körülmények engedik. A lel-kész-segéd, a tanitó és egy-két értelmes világi ur segítségé-vel, paptársaim ! semmi sem lehetetlen. Data est mihi omnis potestas : euntes ergo ! A czél világosan legyen kifejezve : yd, katholikus, emberbaráti és polgári szellem ápolása. H a megalakultatok, adjátok tudtára hitfeleiteknek a kath. la-pokban. A példa ragadós.
N a p i r e n d i e b e t : 1. heti, vagy napi szemle, valamely ka-tholikus lapból olvasva, 2. következzék a fődolog : a lelki-pásztor vagy helyettese rövid beszéde, hogy gyújtó élő szót is halljanak, p. arról, mit köszönhet az emberiség, mit Ma-gyarország a kereszténységnek, a kath. egyháznak? Ki állította vissza az emberi méltóságot ? Milyen volt a sorsa a földmivelőnek, az iparosnak, a rabszolgának, a nőnek, a gyermekeknek az ó-világban? Ki adta meg a szabadság, testvériség és egyenlőség igazi értelmét és ki valósítja m e g a z t : az egyház-e vagy a világ? Mi az az okszerű gazdálkodás, mit tesz a takarékosság? Mi a különbség a „szabad" és a rendezett ipar-munka közt ? Mi az az isteni félelem? H o g y az az államok rendjének egyedüli biztos alapja, legerősebb oszlopa ; őrangyal, mely még a bűn titkos gondolatait is elriasztja. Es igy tovább. 3. azután következhetik az eszmecsere és társalgás, melyet ügyesen kell tudni vezetni, hogy mindenki mondhasson valamit, de az egész mégis nemes és épületes legyen. 4. végül, leg-alább olykor-olykor, következhetik egy kis ártatlan mu-latság, például gyermekjáték, vagy valamely szavames-tere ember elszavalhatja a Romlásnak indult hajdan erői magyart, vagy m e g r í k a t h a t j a hallgatóit valamely szomorú darab remek declamatiójával. Lelkipásztor, a ki hiveit m e g tudja ríkatni, birja a sziveket.
N e várjuk be, mig iparosainkat a socialismus kigyó-ölelése fogja egyletekbe t o b o r z a n i . V a l a m i n t azonnal, a mint gazdáink felszabadultak, azonnal kellett volna gazda-köröket alakitani, melyeknek jelszava lett volna. „Isten-nel, észszel, szorgalommal boldogulsz : ugy azonnal az ipar-szabadság betörése után kath. iparos egyletekkel kellett volna elárasztani az országot. Akkor nem pusztult volna el annyi falu : nem ment volna tönkre annyi iparos család,
— és nagyobb lett volna Isten áldása az országon. Előre látónak lenni, ez az igazi életphilosophia. Sero medicina paratur, cum mala per l o n g a s . . . Ha iparosaitoknak nem adtok kath. egyleti szervezetet : majd ad a socialismus ; ha-nem akkor majd hallani fogtok o l y . Karácsonyi imát" mint a budapesti lelkipásztorok halottak most karácsonykor :
„Mert ha megérkezik az régvárt óra, U g y rákoppantunk a szegletes sapkára, Hogy a fej, melyet föd, ugy megrendül belé, Mintha csak villám csapta oolna ketté!1) Hogyan tetszik a kilátás ?
A politikával azonban igen csinján b á n j a t o k ! Ez szétrobbanthatja az egyetértést. Vegyétek szivetekre, a mit a nagy Staudenmayer mondott : „Nem a po-litikában , hanem községe keresztény nevelésében ke-resse a pap dicsőségét; és igen rosz uton j á r a lel-kész, valamint a reá bizott község is, ha az evangé-lium helyett politikai röpiratokban (s a liberális aposto-sia lapjaiban) keresi bölcseségét. Ezek a lapok csak egy napra szólnak ; az evangelium az örökkévalóság-ra szól."2) A katholikus sajtó felhasználásában és ter-jesztésében azonban fáradhatatlanok legyetek. Emlékezze-tek vissza, mit mondott I. b. Fogarassy Mihály, a Szent-István-Társulat halhatatlan emlékű tervezője és alkotója.
„Ki a szabad sajtó jótékonyságával az üdvözitő vallás és ') Népszava 1883. decz. hó 23-án.
2) Encyclopaedie, 2. kiad. 1844. I. k. 71 - 2 . 1.
3*
tiszta erkölcsiség terjesztésére, ha ez tehetségében áll, nem él, az hűtlen az egyházhoz, melyet keblében tisztel s melynek érdekeit nagy r é s z b e n csak az irodalom utján lehet megvédeni."1) Emlékezzetek meg, mit mond a pászto-rok Pásztora a jó lelkipásztor egyik fő jó tulajdonságá-nak. Azt, hogy az ő szeretete, gondossága és önfelál-dozása az eltévelyedett juhocskák iránt oly nagy le-gyen, hogy kész legyen magára hagyni, de nem elha-nyagolni, a 99 hü követőt, és felkeresni az éltévedettet.
Mert nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek. Kiknek lelkeig templomotok h a r a n g -jainak hivó szózata nem h a t el, hogy eljöjjenek s meg-hallgassák az Isten igéjét, és megtérjenek és éljenek : azoknak visszaszeliditésében két kezetekké válhatik a jó sajtó és az egyleti tagok példája.
A mai világ népoktatásának főczélja, úgy látszik, az irás és o l v a s á s megtanitása. T u d j a P á l mit kaszál ! Krisztus U r u n k az élet igéit első sorban az élő szóhoz kötötte. Azt mondá : praedicate evangelium omni crea-turae : nem azt, hogy menjetek és Írjatok. Az irott szó az élőnek csak pótléka, de soha sem pótolhatja teljesen.
Midőn tehát a modern világ a nép összes miveltségét az olvasásra redukálja, olvasmányul pedig nem az evangeliumi elvek folyományait adja : akkor nem tesz egyebet mint oly egyenlőtlen fegyverrel támadja meg az evangeliumi szószéket, a melylyel ennek hatása alól, mint az élet bi-zonyítja, milliókat lehet elvonni. Hogy tehát az evange-liumi szószék, mely csak vasárnap és ünnepen szokott szólni, a mindennap ezer és százezer ajakkal szónokló vallástalan, vagy legjobb esetben hithideg, vallásilag egy-kedvű, rendesen katholikus-ellenes sajtóval szemben végkép háttérbe ne szoruljon: sajtóval sajtót kell szembe állítani, mint szentséges atyánk mondá. Két katholikus napi nagy lapunk minden méltányos igényt kielégítve, a világ bármely katholi-kus napilapjával versenyezve, — a néj3nek is használ, de az uri osztálynak szól : itt kell tehát azokat minden eszköz fel-használásával terjeszteni. Népnek néplap való. Katholi-kus napi néplapunk j>edig egyetlen egy sincs ; holott hány katholikus közpolgár olvas csak Budapesten minden nap oly lapot, mely soha a katholicismusnak b a r á t j a nem volt és nem lesz az soha. Itt Budapesten az ily olvasók száma meg-közelíti a százezeret, az országban pedig százezerekre r u g ezeknek a száma. Es nem találkozott még eddig senki, a ki e lelkek keresésére szánná magát mindennapi újsággal a kezében. Ha mérget látunk valakinek a kezében s észre vesszük, hogy ajkaihoz készül emelni : a mérget kiragad-j u k kezéből. A lassan, de biztosan gyilkoló, csaknem min-den beszivott szellemi mérget senki komolyan nem veszi !
Németországban, Belgiumban majdnem minden város-nak megvan a maga katholikus napi vagy legalább heti nép-lapja, sőt lapjai — megvannak katholikus egyletei, — és csaknem mindenütt van nagy, sokszor palotaszerii kath.
egyleti ház, mely a templomot és iskolát a mai kath. élet hatalmas Trilógiájává egésziti ki. Funiculus triplex diffi-cile rumpitur.
Paptársak ! Az egész világ szemmel kisér bennete-ket e válságos időkben. A katholikus világ tőletek várja
*) Nyilatkozat a jó és olcsó könyvkiadó társulat ügyében.
a jobbra fordítást; az egyházzal meghasonlott világ tőle-tek félti uralmát, a ti mulasztásaitokhoz köti reményeit.
Annak is, ennek is bizonyítsátok be, kik vagytok. Itt az idő ! Az ajjostolok utódai pedig, meg az ő utódaiknak utó-dai is, poraitokban is áldani fognak benneteket, hogy ily hathatósan segítettetek nekik, e roskadozó század végén — parare Domino plebem perfectam. Kedvezőbb alkalomra, népszerűbb áramlatra ne számitsatok ! A mult nagy hagyo-mányai, a jelen nagy kérdései, a jövő nagy érdekei, mind-azt mondják lelketeknek : Előre ! — Minden az általatok szerencsésen létrehozott összetömörülés állandósítását várja tőletek. Ne várjátok, hogy majd valamely központból fog valaki hozzátok külön-külön elmenni és megtenni helyette-tek azt a mit legjobban és leghamarább csak ti tehethelyette-tek meg, s utoljára is nektek kell megtenni.
H a csupán ötszáz ily állandósított katholikus egylet alakul 5000 plébániánkban, — más, már létező, p. tanitó-egyleteink százaival együtt imposans Katholikus Nagy-gyűlést hozhatunk legközelebb össze, — egy óriási tényezőt, melynek köszönheti Németország, 1848 óta lelkiismeretesen folytatott évenkinti nagy gyűlési exercitatiók alapján, amit hír-névre egyedül a macedóniai phalanxszal lehet összehasonli-tani, s amiért az egész kath. világ bámulattal tekint a német katholikusokra, — a Centrumot, — mely az egyházat egy hatalmas császárság által minden eszközzel erőszakolt
le-igázástól mentette meg.
Tekintsetek a jövőbe ! Ha végig nézünk egyházunk sorsának fokozatos sülyedésén hazánkban : következő négy S értelmét ismerjük, édes vagy keserű gyümölcseit élvez-tük eddig vagy élvezzük jelenleg is : kezdetben a kath.
egyház Sola volt, egyedül birta a nemzet szeretetét ; azután lett Summa, uralkodó, de sokak által gyűlölt ; 48-ban lett Similis „tökéletes egyenlőség és viszonosság", és már igen sokak által m e g v e t e t t ; ujabb időben subjugata kezdett lenni és minden oldalról megrugdalt s a mi-niszteri székből megfenyegetett. Az ötödik S nem lehetne más mint supplantata, letiport.
Bevárjuk ezt ? Tőletek f ü g g . . . .
„Ecce praedixi vobis!"