e pontra vonatkozólag is.
Közös iskolák és a vallásos nevelés.
Nem folytatjuk tovább e szomorú példákat. Ilyenek hal-lása kinos benyomást gyakorol. Szokatlan olvasmány, borza-dalmas látvány. H a ezek m e g t ö r t é n t valóságos tények nem volnának, senki sem lehetne képes azoknak hitelt adni. Gyermeki szívről ekkora gonoszágokat feltenni nem lehet, nem is szabad ! De mégis ugy van. Nem vagyunk hozzá szokva, beszélni kis gyermekek vallástalanságáról, istentelen gonoszságáról. De tényleg a vallásosság erőszak-kal kitépetik az ártatlan, minden jóra fogékony szivekből, s amint egyszer az emberi szívből eltávozik a vallásos érze-lem, a gonoszságnak minden megnevezhető neme üti ott fel tanyáját. Oly fiu, kinek névelésénél vallásos érzelmek ápolására fordittatik a rfősuly, ki hozzá szokik vallásbeli kötelmeit mindenkor híven teljesíteni, az botlik olykor-olykor, de nagyobb mérvíi gonoszság elkövetésére képtelen.
Es mi arra h á r í t j u k mindezért a felelősséget, a ki fennen hirdeti és vallja, miként „a népnevelés főczélja az értelem és kéz ügyességeinek a kifejtése, a vallás, a mi a szivet és kedélyt illeti, itt mellékes." Ez pedig a közös iskola szelleme.
Es némi m e g n y u g t a t á s u n k r a szolgál, hogy valamint a közös iskola romboló természetét a felekezetlen állam hivatalos tanügyi közlönyéből kellett kimutatnunk, ugy ezen közös iskolás rendszer vészteljes következményeinek s eredményének feltüntetéséhez szintén a közoktatásügyi kormány egyik hivatalos közegének nem rég megjelent m u n k á j á b ó l nem megvetendő érvet meríthetünk. Békey Imre min. osztálytanácsos és fővárosi tanfelügyelő Buda-pest közoktatásügyének történetét bocsátotta közre. E munka 12 lapon át, a 94-től a 106-ig ecseteli a közös iskolai elemi oktatás közerkölcsiségi eredményeit. A kép, melyet-az olvasó elé tár, megrendítő. Kimondja, hogy a városi ifjúság erkölcsi állapota mélyen sülyedt. Nem hallgatja el az egyedüli orvoslatot sem, hanem sürgeti, hogy a hit és erkölcstanitást szélesebb alapokra kell fek-tetni, az elemi iskolákban a hittani órákat megszaporí-tani és általán a válláserkölcsi nevelésre sokkal több gondot kell fordítani mint eddig fordítottak a közös, vagyis felekezetlen népiskola u j rendszerében. Igen he-lyesen következtet a fővárosi tanfelügyelő ur : Az ifjúság erkölcsi állapota mélyen sülyedt; oka e sülvedésnek a vallást fumigáló közös iskolai rendszer, orvossága a hit-es erkölcstannak visszahelyezése az őt megillető polczra.
Tessék csak a nevelésnek valláserkölcsi alapot adni, az ifjúság erkölcsei csakhamar megjavulnak, panaszra nem lesz ok. Közös iskolai rendszer mellett azonban a vallás-erkölcsi nevelés fából vaskarika; e rendszer nyomorúsá-gán a hittani órák szaporítása sem lendítene, lévén itt fődolog, hogy valamennyi tantárgyat, az egész tanítást a vallásos meggyőződés, az élő hit szelleme hassa át. Nem elég ha az egyház, ha a hitoktató teljesiti kötelességét, kárba vész minden buzgóság oly iskolában, hol ezen k á r -hozatos elv az u r a l k o d ó : „a népnevelés főczélja az
érte-28*
lem és kéz ügyességeinek kifejtése ; a vallás, a mi a szi-vet és kedélyt illeti, itt mellékes." Ily szellemű iskolában az egyház kötelességét nem teljesítheti, s igy joggal panaszkodik, hogy a közös iskola vallástalan, joggal jelöli ki a közös iskolát az ifjúság közt elharapódzott erkölcs-telenség kutforrásává.
E l nem mulaszthatjuk köszönetünket kifejezni a
„Néptanítók Lapja" iránt, hogy végre őszintén szólott, kifogástalan nyíltsággal megmutatta, hogy a felekezetnél-küli közös iskolánál mily alárendelt szerepet játszik a vallási szempont, hogy itt „a vallás csak mellékes." Es ujolag megbotránkozásunknak is adunk kifejezést a fölött, hogy a vallásnak ily cynikus fitymálása, a vallás-közöny-nek ily meztelen hirdetése, s igy végső elemzésben a vallástalanság terjesztése a népoktatásügy hivatalos köz-lönyében űzetik.
A téves és hamis állitásokat iparkodtunk megczá-folni és visszautasítani. De kötelességünk ennél tovább
terjed. Miről van itt a szó ? Vallásellenes czikkek látnak napvilágot egy tanügyi közlönyben, mely hazánk
oktatásügyi kormányának hivatalos organuma, mely köz-löny minden hazai tanitónak, tehát minden katholikus tanitónak is ingyen küldetik, s mely közlönyön kívül ta-nítóink legnagyobb része alig élvez egyéb szellemi táp-lálékot. S vájjon ebben nem rejlik semmi veszély? Fon-toljuk ezt m e g jól !
Igenis, mi ebben veszélyt látunk. Vannak néptaní-tóink közül igen sokan, kiknek a „Néptanítók Lapja"
képezi egyedüli szellemi táplálékukat, kik szerény anyagi viszonyaiknál fogva más lapra elő nem fizethetnek, vagy túlságos elfoglaltságuk miatt mást nem olvashatnak. S igy a kormány hivatalos tanügyi lapjában olvasván nép-tanitóink, hogy a nevelésnél „a vallás mellékes," hogy az iskolának „a különböző h i t f o r m á k r a és templomokra figyelni sem ideje nincs, sem feladatában nem áll," hogy
„minden vallás jó ;" mondom, ilyeneket olvasván, csoda-e, ha néptanitóink hitükben megtántorodnak s a közös iskolai szellem apostolaivá lesznek ? A veszélyt növeli
még az, hogy sok kath. tanítónk felekezetnélküli tanitó egyletnek tagja, a hol azután kezébe n y o m j á k a „Pae-dagogiai Szemlét,"a tanügyi radikalismus képviselőjét, a minden tisztességet lábbal tapodó ocsmányságok e t á r h á -zát, mely vakmerő frázisaival nem csak terjeszti a iskola-ügyi felekezetnélküliséget, hanem az fegyelmezettség meg-lazitására is vezet. Ennek ellensúlyozásául kell valamit tennünk, ha nem akarjuk, hogy a b a j elhatalmasodjék.
Mi okvetlenül és elodázhatlanul szükségesnek t a r t u n k egy Esztergomban vagy Budapesten tisztán katholikus szellem-ben szerkesztett minden hazai kath. tanítónak ingyen meg-küldendő tanügyi lap mielőbbi megindítását//*)
Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, márczius 18. Spiritismus és anti-spiri- ! tismus. — Alig van kérdés, mely e pillanatban szélesebb körök figyelmét jobban venné igénybe, mint a spiritismus ') Ez is jó lenne. De mivel már van több kath. tanügyi la- j punk, ezeknek a terjesztését kell napirendre hozni. Szerk.
és anti-spiritismus. A spiritismus ugyan már több mint harmincz éves pályafutásában sok ellenséget, de kétség-kívül sok pártolót és lelkes védőt is talált ; az anti-spiri-tistikus mozgalom azonban nem okozott soha nagyobb feltűnést, mint épen napjainkban.
Bécsnek legmagasabb köreiben Bastian esete és Cumberland mutatványai feltűnést keltettek, melyek utó-és kihatásai messze terjedtek. Hozzá Bécsben utó-és itt is kivált orvosok foglalkoztak e kérdéssel és a nézetek — legalább a mai állás szerint — inkább a spiritismus ellen mint mellett csoportosulnak.
Nincs szándékunk és egy levél szűk keretébe fel sem ölelhető, hogy a spiritismus természete, czélja és irányzatai felett alapos és indokolt Ítéletet mondjunk.
Mi — szerény véleményünk szerint — a spiritistikus tények egy részét ámításnak vagy divatos nyelven szólva humbug-nak t a r t j u k ; egy részét az illető ügyességének vagy ' természetes erőknek tulajdonítjuk : egy részét pedig szellemek, még pedig gonosz szellemek közreműködésé-ből származtatjuk le. Több komoly tudós (Oornoldi, Pal-mieri, Schneid, Dippel, Wieser, Gutberiet, Schneider) több püspök és zsinat (ezek között különösen az 1868-ban t a r t o t t baltimorei zsinat), a római Congregatió több rendbeli döntvénye ezen felfogásunk mellett szó-lanak.
A ki a spiritistikus tények valódiságát — nem az egyeseket, de összegükben, amennyiben egész önálló rend-szert képviselnek — elfogadja, józanul más eredményre nem j u t h a t , mint annak elismerésére, hogy vannak szel-lemek, az emberi szellemre ható és működő szellemek.
Ezen behatás és működés m ó d j a és rendje vita tárgyát képezheti, de az alap tagadásba nem vehető. Es ebben rejlik a spiritismus szerepe, mely az isteni gondviselés terveiben számára kijelöltetett.
Korunkban, mely a materialismus polypkarjai között végkép kivetkőzött a szellemi állag elismeréséből, mely-nek elméletben és gyakorlatban főczélját a szellem taga-dása és az ennek létezéséről való meggyőződésnek töké-letes lerontása képezik, a spiritismus ugy tűnik fel előttünk, mint természetszerű, szükségképes reactió, mint nyilt és határozott protestatio az emberi lélek szellemisége, a szel-lemek létezése mellett.
Legyen valaki spiritista, vagy anti-spiritista, magya-rázza a spiritismus azon tüneményeit, melyek valóban constatáltattak, bármi módon, valamitől m é g sem szaba-dulhat : és ez annak elismerése, hogy van az emberben egy anyagtalan szellemi elv, a lélek, mely lényegesen külön-bözik a testtől és ennek szerveitől.
A spiritismus követőiről ez nem szorul bizonyításra.
Egész rendszerük ezt eléggé tanúsítja. Sőt a spiritismus e tekintetben csakugyan a végletekig jutott. A rationa-lismus évtizedeken át a csodákban való hitet észellenes-nek és korunk szégyenfoltjának nevezte ; kigúnyolta a prófétákat és papokat és i m e ! a korunk rationalismusa által igaz hitüktől megfosztott emberek nagy része a spi-ritismus karjaiba veti magát, elfogadja hivő lélekkel gyak-ran oktalan és indokolatlan csodáit, dicsőíti a nem ritkán ketesbecsü alvajárók és médiumok közleményeit. Az isteni mindenhatóság történetileg és bölcsészetileg eléggé
indo-RELIGIO. 181 kolt rendkívüli és természetfeletti működései helyett
cse-rébe veszi és megbámulja a sátán csalásait és csodáit. A"
legdurvább babona lett a hitetlenség igazságos büntetése.
De ezen megérdemlett büntetésben van egy nevezetes momentum : a lélek szellemiségének állítása, a materialis-mus negátiója.
A spiritismus ellenségei pedig többféle módon ipar-kodtak kifejteni ama tüneményeket, melyeknek valódisá-gát kétségbe nem vonhatták. Lelki betegségeknek t a r t o t t á k e jelenségeket, mások mechanikai uton akarták kimagya-rázni, mások meg a villamosságnak tuljdonitották vagy különféle fluidumnak, ismét mások titkos erőket vettek segítségül. De mióta a lipcsei tanár Zöllner és Fechner az ő psychophysikájában u j a b b kutatások által e kérdés meritumát nem egy szempontból meglepő világításba helyezték, mindinkább tért nyit magának a nézet, hogy a
spiritismust tisztán physikai erőkből megmagyarázni nem lehet.
Cumberland, ki legközelebb Bécsben fellépett és e napokban fővárosunkban is b e m u t a t j a ügyességét, a ki életének czéljául tekinti „leleplezni a csalást és szédelgést és antispiritista mutatványaival lehető meggyőzéssel ipar-kodik kimutatni, hogy még a tudósok is mennyire félre-vezethetek, ha ügyes médiumok állnak elő müfogásaikkal, "
legközelebb a bécsi lapokban levelet tett közzé, mely-ben mutatványait megmagyarázván, a többi között igy
szól :
„Angliában legalább a legkiválóbb tudósok elösmer-ték kísérleteim tudományos érelösmer-tékét. Ezek által minden-esetre kétségtelenül megállapítani lehet, hogy a lélek hatalma a test fölött olyan erös, hogy ha mondanom szabad, kény-szeritheti az együtt működésre, vagy legalább a lélek működésének az érzékithető kifejezésére, hogy csak jelen-tékenyebb megfigyelési képességre van szükség, s ilyen
az enyim is, hogy a jelenségek megfejthetők legyenek."
Igy Cumberland.
Tudjuk, hogy nem tekintély, azt is tudjuk, hogy nem mindnyájan követik az ő felfogását, kik a spiritismus ellenségei, de mindazonáltal lehetetlen nem konstatálnunk, hogy az antispiritista táborban is utat tör magának a jó-zan felfogás a lélek szellemi voltáról, a materialismus kép-telenségéről.
Lehet, hogy sok időbe fog kerülni, mig a világ a materialismus hóbortjaiból ki fog ábrándulni, de hogy ezen idő be fog következni, kétséget nem szenved. Es ama természetes tényezők között, melyek ezen üdvös i eredmény létrehozatalán közreműködtek, helyet fog fog- I lalni a spiritismus és antispiritismus tusája is, mely me-rev ellentéte daczára a materialismus megdöntésére
irá-nyul. ? Sopron. A kath. tanítók orsz. nagygyűlése.1) —
J ó nagy ideje, hogy e lapok hasábjain hangoztatva lett a kath. tanitók országos nagygyűlése. Kath. tanférfiaink, kath. tanügyi lapjaink mind ezt hirdették. Tanitóink lel-kesültek, buzgólkodtak, szivük legforróbb óhaját már-már teljesülve látták. A II. orsz. tanitó-gyülésen megjelent
') A ,Népiskolai Lapok' febr. 29-iki vezérczikke. Szerk.
képviselőink, ha jól értesültem, mindannyian egy szivvel, egy lélekkel oda nyilatkoztak, hogy nekünk elodázhatlan szent kötelességünk az eddig tapasztalt sérelmekkel szem-ben a kath. tanitók orsz. nagygyűlésének magtartása.
Lapjaink ez ügyben lelkesitőleg, buzditólag irtak, czikkeztek. Tanitóink sürgették, jogosnak, méltányosnak t a r t o t t á k egyleti gyűléseiken ez eszme megtestesülését.
Nem volt kath. tanitó-egylet, hol nem helyeselték volna a megpendített eszme keresztülvitelét. E g y közös akarat, egy közös kívánság szállta meg a kath. tanítóság keblét.
Mindnyájok óhaja abban az egyben öszpontosult, hogy legsürgősebb teendőnk a kath. tanitók orsz. nagygyűlésé-nek szervezése.
Es most ? Hogy állunk ezekkel szemben ?
Sajnos, hogy be kell vallanom, miszerint még min-dig ott vagyunk, a hol voltunk : küzdelmeink elején ! Ugy látszik vezéreink követni a k a r j á k a természetet. Va-lamint a természet téli álmát aluszsza ; hegyen-völgyön mély csend u r a l k o d i k ; mező, rét kopár és sivár; minden kihaltnak látszik : ép ugy alusszák ők is az igazak álmát ; sehol egy buzditó, elevenitő szózat, mely képes volna bennünket e lethargiából fölverni és a tett terére ki-vinni.
A tények ily állása nem vezethet czélhoz. Az egész mostani állapot semmi j ó t sem Ígérhet, de nem is hozhat.
Mi lesz belőlünk, ha egy életre való eszmét napvilágra hozunk, azt megvitatjuk, megbeszéljük, magunkévá tesz-szük, csak azért, hogy a jövő perczben egy más eszme kedvéért az előbbenit háttérbe szőritsuk, vagy tán egé-szen a feledékenységnek átadjuk ? Evvel sohasem érünk czélt ! Ügyünknek ez eljárás nemcsak hogy nem használ, h a n e m igenis árt, még pedig annyira árt, hogy ha sietve fel nem ocsudunk tespedésünkből, ugy vajmi nehéz lesz a kárt helyre pótolni, helyre ütni.
Ha már lelkesülünk egy eszme i r á n t ; ha ezt jónak, czélszerünek sőt elkerülhetlenül szükségesnek t a r t j u k : ugy nézetem szerint erkölcsi kötelességünk is azt meg-védeni és keresztül is vinni. Ez a dolgok megmásithatlan logikája.
H o g y pedig a kath. tanitók országos nagygyűlése eszméjének megpenditői velem egy nézeten vannak és szintén szivök mélyéből ó h a j t j á k annak minél előbbi ke-resztül vitelét, azt legkevésbbé sem akarom kétségbe vonni, nem is habozom kimondani, hogy Fonyó, Végházi, e lapok t. szerkesztője, Petrovácz stb. minden erejükből azon vannak, hogy a nagygyűlés még ez év folytán meg-tartassák.
De ha ezeket hiszem, és erős meggyőződésem, hogy a dolgok tényállása a fönnebb említetteknél valóban igy van, ugy el nem rejthetem azon nyugtalanító tudatot, h o g y mostani eljárásuk, illetőleg hallgatásuk bennem és valószínűleg a többi kartársakban is a habozás bizonyos nemét keltik föl.
Ne vegyék t. vezérférfiaink az imént elmondottakat, melyek csak a szent ügy iránt táplált kiapadhatlan sze-retetből eredtek, vádaknak, melylyel müködésöket bélye-gezni akarnám, korántsem, hisz nagyon jól tudom, és teljesen meg is vagyok győződve, hogy ők a kath. tan-ügynek csak javát akarják, hogy minden tettük,
min-den míiködésök oda irányul, hogy a kath. tanügynek csak használjanak. De vegyék ugy a mint van, vegyék annak, a mit én e sorokkal elérni akarok, t. i. buzditásnak, hogy megkezdett működésüket, mely ki tudja minő fontos kö-rülmények következtében egy ideig pihent, erélyes föl-szólalásukkal folytassák és érvényre emeljék!
Nekünk kath. tanitóknak életkérdés a tömörülés és a tömörülésből eredő országos kath. nagygyűlés. E nélkül el nem lehetünk. Az országos képviseleti közgyűlés elseje ép oly kevéssé elégített ki, mint másodika. Sőt annyira vagyunk velük, hogy jogos követeléseink nemcsak hogy süket fülekre találtak, hanem gyönyörűségesen ki is ne-vettettek. Már pedig örök szégyenfolt tapadna reánk, ha mi, a sokkal nagyobb többség, egy oly csekély kisebbség által mint a felekezetleneké, járszalagon vezettetni hagynók magunkat. E z t tűrni nem szabad, de nem is f o g j u k !
N e m ám ! Sürgetjük az orsz. kath. naggyülést • Egyleteink már ugy is határoztak, hogy többé képviselőt nem küldenek az ált. képviseleti közgyűlésre ; hanem lia
életbe léptettetik a kath. nagygyűlés, oda aztán örömest küldik legjobbjaikat, hogy az egy téren működőkkel
meg-beszélhessék a további teendőket.
Ezek után előtérbe tolulnak azon teendők, melyek szükségesek arra, hogy kedves eszménk a valósúlás
stá-diumába lépjen, — azon módozatok, melyek szerint az ige testté váljék.
Nehéz nekem laicusnak útmutatással szolgálni, midőn vannak kitűnő vezéreink, kik az egész ügyet már rég megérlelték, megfontolták, a legjavát kiválasztották, mely szerint indulnunk kell. De mindezek daczára megkísérem egy pár halvány vonással ecsetelni a teendőket, melyeket, ha czélt érni akarunk, okvetlenül tekintetbe kell venni.
Ha azonban nem helyesek, ugy t u d j á k be a vezérférfiak mostani szereplésemet annak, hogy egy közvitéz szólal föl. kiben megvan az akarat, de hiányzik az erő, különben is : si desunt vires, tarnen laudanda est voluntas.
Legeslegelső tehát az, hogy az ország minden kath.
tanítója egy kath. tanító-egyletbe lépjen, annak testestül-lelkestíil tagja, még pedig munkás tagja legyen, hogy minden tanitó erkölcsi kötelességének tartsa a belépést:
ha pedig kerületében nem volna egylet, ugy rögtön lás-sanak hozzá, hogy egyletet alakítlás-sanak, még pedig e ta-vasz f o l y t á n ; kérjék a kerületi esperes urat, mint tanfel-ügyelőt, hogy ügyüket karolja föl, terjeszsze a megyés püspök elé, ki bizton helyeselni fogja eljárásukat és nyújtsák be alapszabályaikat megerősítés végett a minisz-tériumnak.
Igy alakulva küldje be minden egylet a hozzá leg-közelebb álló kath. tanügyi lapba az egylet czimét, az elnök nevét és a többi szükséges adatokat, hogy ez által tájékozva legyünk, hányan vagyunk és hogyan állunk.
Ezek után, vagy tán ezeket megelőzőleg is lépjenek a fönt megemlített vezérférfiak és még egynéhány kath.
tanférfiu érintkezésbe, dolgozzák ki az ügyrendet, mely-nek alapján vezethető volna az orsz. kath. tanitó-gyülés.
Ezen ügyrendet megbeszélés, megvitatás végett kinyo-matva küldjék meg rögtön az egyes tanitó-egyleteknek, hogy ezek nézetüket, határozataikat gyorsan, minden
fenn-I akadás nélkül megküldjék ismét az igy alakult ideiglenes elnökségnek. Ez pedig az igy begyült nézeteket összeha-sonlítva egybefoglalná, és kath. tanügyi lapjainkban köz-zétenné. Ezek után hozzá látna a további, de már végső lépésekhez. Magától értetődik, hogy mindezek elérésére és keresztülvitelére legelőször is kikérné a nméltóságu püspöki kar beleegyezését. E z t készakarva hagytam utol-jára, mert tudomásom van, hogy Budapesten a kath.
képviselőkből vállasztott héttagú bizottság ennek keresz-tülvitelével meg lett bízva. E lépés tehát indítványom nélkül is megtörtént. Tett-e valamit e héttagú bizottság, nem tudom, mert a lapok u t j á n eddig még semmiről sem i értesültem. (Megnyugtatom t. kartársunkat, ha azt
mon-dom, hogy ez ügyben már történtek, még pedig igen czél-szerü és helyes lépések. Szerk.)
Ezek volnának csak ugy oda vetve a teendők. P e r -sze kimerítő p r o g r a m m o t tőlem ne várjanak. Majd adnak vezéreink. Bárcsak ne késnének ! Különösen sokat várok Yégházitól és Fonyótól. Reménylem, hogy felszólalásomra megadják a kellő feleletet. Őszintén mondva kötelességük is ez ! Ok voltak ez eszme megpenditésének kezdeménye-zői, érlelői és megvédői. R a j t u k tehát a sor, hogy ezt a megvalósulás stádiumába vigyék.
N e m végezhetném soraimat, ha ujolag fel nem szó-lalnék, hogy a kath. tanítók országos nagygyűlése elodáz-hatlanul szükséges. Oly életbe vágó kérdés ez, hogy szembe vele minden más kérdés, bármily égető is, csak másodrendű szerepet viselhet.
Ha ezt az egy kérdést tisztáztuk, ha ezt keresztül vittük, ugy a többi magától jön. Mert mig egy test nem leszünk : mig szétszórva szerte az országban magunkra hagyatva működünk : addig összes törekvésünk csak pium desiderium marad. Lehetnek köztünk bármily kiváló, mun-kás tagok, mégis igen csekély eredményű lesz működé-sűk, ha egy erős kötelék, a kath. tanítók országos egye-sületi köteléke nem t a r t j a őket össze ; ha működésükben egy közös eszme, egy közös akarat nem lelkesíti őket.
Fertövidéki.
Szatmári e g y h á z m e g y e . Salutem ex inimicis nos-tris. — „A hit f e g y v e r e , melyet az egy igazi Krisztus tudomány<hiak védelmére vett, fel (rectius felvett) « hasz-nált 1883. Nagy Elek, kispaládi ref. lelkész." Erről a kis könyvről akarok szólni. Megszerezhető 50 krért a szerző-nél ; utolsó postája : Nagy-Palád, Szatmárnmgyében.
Csodálatos munka ! I r t a nagy bittel és meggyőző-déssel helv. hitvallású lelkész, ki . m e g m a r a d — úgy-mond — a valódi protestáns pártban és elvben" (85. lap) s ezen munkájával legtöbbet használt a mi kath. egyhá-zunknak ; mivel - m i g — úgymond — ezen müvemnek utolsó lapja (87.) meglesz, addig tudni fogja az utókor, hogy hajdan (azaz jelenleg) a magyar levegőt, prot. hi-tet s élehi-tet öldöklő kóranvag fertőzhi-tette meg." azon
. p a p i fejedelmek és Írástudók" részéről, kik tanárokul
„a prot. egyház szolgálatába szegődtek." Férfias nyíltság s hősi elhatározással támadja meg különösen P. Nagy Gusztáv prot. theologiai tanárt, ki a „Sárospataki La-pokban" két év előtt .Húsvéti igazság" czim alatt ta-gadta Kr. urunk feltámadását s menybemenetelét (39.),
RELIGIO. 183
„Istentagadó tanárnak" ismertetik (64.), ki „mióta P a t a -kon tanár, kiképezett és kibocsátott egy tömeg élőhit és meggyőződés nélküli papot, kik szégyenlik a Kr. evan-géliumát, tagadják Kr. istenségét, de azért csak prédi-kálnak a megfeszített és feltámadott Krisztusról" (18.).
„Istentagadó tanárnak" ismertetik (64.), ki „mióta P a t a -kon tanár, kiképezett és kibocsátott egy tömeg élőhit és meggyőződés nélküli papot, kik szégyenlik a Kr. evan-géliumát, tagadják Kr. istenségét, de azért csak prédi-kálnak a megfeszített és feltámadott Krisztusról" (18.).