Vége köv.)
Főm. és ft. Simor János
bibornok hg-primás és esztergomi érsek nagyböjti főpásztori levele.
Quod ministerii mei munus me admonet, annuncio Vobis VV. F F . et F F . in Chto Dilectissimi ! Quadragesi-male, quod imminet, tempus, dies nempe salutis ad redi-menda peccata, salvandasque animas salubriter eo fine institutum, ut Christi fideles ad celebrandam, riteque agen-dam Resurrectionis Dominicae festivitatem plenius incum-berent, et sacro hoc tempore admissa per anni circulum
16*
delicta non plangerent modo, sed etiam expiarent, car-nemque abstinentia a cibis vetitis, ac jejunio mortificantes, animum simul ab illicitis cupiditatibus cohiberent, ac hos-tiam viventem ac Deo placentem, exhiberent. Non enim nisi expurgato veteri fermento, fermento malitiae et ne-quitiae, nec nisi praevia ac sincera ad Deum conversione, cuiquam fas est accedere ad coelestem mensam, in qua sumitur Agnus immaculatus, qui Pascha nostrum inimo-latus est Christus. Paucis his verbis exprimuntur, ac velut in nucleo continentur, quae Pastores animarum in obse-quium etiam decreti SS. Concilii Tridentini de sacro hoc quadrageisimali tempore denunciare debent.
Statuto 30. Synodi Dioecesanae Strigoniensis de a. 1859.
rectissime dicitur, Sacram Quadragesimam esse tempus ac-ceptabile, esse dies salutis exemplo Salvatoris Nostri Dei, et SS. Apostolorum consecratos, stricte dies orationis et jejunii, ut immutetur habitus peccaminosae nostrae vitae in cinere et cilicio, ut jejunemus et ploremus ante Dominum, quia benignus et misericors est. Quae ibidem in Ecclesiis cum fideli populo asservandae p r o p o n u n t u r ac synodaliter praescribuntur devotion es, fideliter ac j>ie, atque ad om-nem amussim persolvantur. E vestris adhortationibus in-telligant populi parochiani verorum Christi discipulorum et obedientium Ecclesiae filiorum esse, carnem suam cru-cifigere cum vitiis et concupiscentiis suis ;*) arctam esse viam, quae ducit ad perditionem :2) regnum Dei vim pati, et violentos rapere illud ;3) non solis Religiosis vel Sa-cerdotibus, sed omnibus sine discrimine dixisse Christuni,
„Si quis vult post me venire, ablieget semetipsum, et tollat crucem suam quotidie, et sequatur m e .M) Rem proinde hanc non esse meri consilii, sed praecepti. Quod vel ex exemplo liquet Doctoris Gentium, qui extraoidina-riis licet gratiis cumulatus, virtutum omnium exercitio firmatus, victoriam de interno hoste, de spiritualibus ini-micis, absque sui abnegatione, et carnis afflictatione, je-junio, abstinentia sperare non audebat. „Castigo, inquit, corpus meum, et in servitutem redigo ; ne forte cum aliis praedicavero, ipse reprobus efficiar."5) Si S. Paulus a Do-mino tamquam vas electionis,6) vocatus ad Apostolatum,
de salute metuit ni carnem suam mortificet; quid Nobis, qui fragiles arundines sumus, et qui eius nec gratiis, nec meritis gloriamur, metuendum P E vestris item adhortati-onibus intelligant, opus esse, ut scindant corda sua, quia cor contritum et humiliatum Deus non despicit, praeser-tim, si misericordiae in pauperes largitate pinguescat. A vobis cognoscant, integrum ac perfectum jejunium ab illo observari, qui a vitiis abstinet. dicente S. Thoma de Villa-n o v a : „Sit iVilla-ntegrum et prefectum jejuVilla-nium t u u m : quare unus solus sensus, scilicet gustus j e j u n a b i t ? jejuiient po-tius omnes sensus ; peccaverunt omnes, Domino faciant
omnes satisfactionem. J e j u n e t intellectus a pravis pogita-tionibus, voluntas a malis desideriis, oculus a visu curioso et delectabili, lingua a verbis otiosis et scurrilibus, audi-tus ab auditu detractionum, pedes ab illicitis negotiis, manus a rapinis, et denique tota caro a voluptatibus etiam licitis ; hoc est perfectum jejuninm et g r a t u m co-ram Domino, cum omnes sensus abstinent a mundanis,
0 Gal. 5. 24. — 2) Matth. 7, 18. — 3) Matth. 11. 11. —
4) Matth. 16, 24. — 5) I. Cor. 9, 27. — <>) Act. 9. 15.
ut vacent in divinis."1) Denique eo etiam dirigendae sunt adhortationes et instructiones pastorales nostrae, ut fide-libus omnibus non tarn innotescat, quam potius in memó-riám revocetur praeceptum annuae confessionis, quod Concilium Lateranense IV. promulgavit, et cui propter paschalem communionem paschali tempore satisfaciendum est. Cum nostro tempore plures inveniantur, qui semel t a n t u m per annum confitentur peccata sua, doceantur hi a confessariis, tali modo non satis in tuto locatam esse animae salutem, moneanturque, ut paschalem confessio-nem, eo majori saltern cum diligentia, pietate erga Deum, et praevio strictiori conscientiae examine peragant.
E x p o n a t u r illis, nihil insipientius esse, quam delicta delic-tis cumulare, de die in diem vivere, et mordelic-tis incertae periculo, non placato Deo, quem saepissime per annum offendunt, se objicere ; praeceptum Ecclesiae de confessi-one annua nonnisi ad duritiem cordis impoenitentium la-tum fuisse, sed de timoratae conscientiae christianis me-lius quid, et perfectius sperari, sacramentorum nempe dignam atque frequentem participationem.
Praelaudatum Synodi Dioecesanae Statutum non de eo solum providet, quid a pastoribus animarum agendum, praestandumque sit, ut populus fidelis sacrum quadragesi-male tempus fructuose, cum foenore nempe spirituali et animarum lucro transigat, sed innuit etiam modum, quo mi-nistri Christi et dispensatores mysteriorum Dei salutem suam tempore illo operari debeant. Praescribitur ibi : „Quivis di-strictualis Presbyter ante defixam pro sacramentali j^eragenda confessione diem, adminus triduana domi asservabit sacra exercitia, semet continuo in quantum saltern pastorales obligationes patientur, in cella sua continebit, orando, meditando, semet pro sacra confessione parando. In cu-biculis vestris conrpungimini." Una est sanctissimorum doctissimorumque virorum sententia, nihil sacris exercitiis bene peractis aptius efficaciusque esse ad renovandum spi-ritum mentis nostrae, ad refocillandos animos, et vires resumendas, ad sancte digneque ambulandum, u n o v e r b o : ad resuscitandam gratiam in sacra ordinatione acceptam, quam resuscitationem identidem urgere S. Paulum nostis, quem sine gravi causa nihil ursisse, nemo inficiabitur.
Dubitari nequit, quin Ecclesia, sponsa Christi, quam acquisivit sanguine suo, sit sancta et innnaculata.
Hinc haec Spiritus Sancti Verba optime íHi conveniunt:
„tota pulchra es arnica mea, et macula non est in te."2) Utique, teste enim Gentium Apostolo,H) „Christus dilexit Ecclesiam, et seipsum tradidit pro ea, ut exhiberet sibi illam gloriosam, non habentem maculam vel rugam, aut aliquid huiusmodi sed ut sit sancta et immaculata." Sancta est in veritate doctrinae, quam docet, in morum sancti-tate, quam praecipit, et commendat, est in Capite suo et auctore, nec non in tot jnis sanctisque animabus, quae ubique locoruni, in quolibet statu et conditione vixerunt, et vivunt ; inimaculata est, quia nulletenus coinquinatur immorigerorum nialorum suorum filiorum peccatis ac de-lictis. „Simile factum est regnum coelorum homini, qui seminavit bonum semen in agro suo. Cum antem dormi-rent homines, venit inimicus eius, et superseminavit
ziza-J) Cone. 1. in Dom. I. Quadrag. — 2) Cant. 4. 7. — 3) Ephes.
5, 17.
RELIGIO. 125 nia in medio tritici et abiit." I t e m : „simile est regnum
coelorum sagenae missae in mare ; et ex omni piscium genere congreganti."1) Quamobrem, qui constituunt nobi-liorem partem Ecclesiae, illos pusillum gregem Salvator appellavit2) relate ad illos, qui sua culpa pereunt. Si proinde in exteriőrein faciem Ecclesiae mentis nostrae oculos conjiciamus, quid videmus, quid observamus ? Hoc, quod spiritus irreligionis, impietatis et atheismi repleat orbem terrarum, quod pantheismus, scepticismus, materi-alismus maximum ubique faciat progressum : quod in po-pulo christiano languescat pietas, frigescat Charitas, lu-men fidei paulatim deficiat, omnis generis vitia universum orbem, quasi diluvium inundent. Obtinet illud, quod in Osea legimus P r o p h e t a : „Maledictum et mendacium, et homici-dium, et furtum, et adulterium inundaverunt, et sanguis sanguinem tetigit."3) P r o h dolor! deberet ubique cumlae-titia florere sanctitas, et late dominatur iniquitas. Quaeri-tur ex me, quo in nexu sint haec tristia phaenomena cum sacris exercitiis quae Clero per citatum dioecesanae Synodi statutum commendantur ?
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, február 22. A budapesti tudomány-egye-tem jellege a főrend, költségvetési vitában. — Nincs év, nincs költségvetési vita, mely a nmélt. püspöki kar részé-ről fél nem használtatnék arra, hogy a m. kir. egyetemi alap tételénél ezen alap katholikus jellege és természete a legvilágosabb és minden kételyt kizáró szavakkal ne constatáltatnék. Igy történt az tegnapelőtt is, midőn Szat-már nagynevű püspöke, dr. Schlauch Lörincz ő excja a
vmaga és püspöktársainak meggyőződését" tolmácsolva, kijelenté, hogy a költségvetést megszavazván, ezen szavaza-tuk ne magyaráztassék oly értelemben, „mintha mi e
tekin-tetben az egyetemi alapnak katholikus természetét feladtuk volna.*
Igy történik ez évek óta ; mindig ugyanazon világos és erélyes tiltakozás, mindig ugyanazon határozott hang-súlyozása a jogi álláspontnak. Es az eredmény ?
Nem értjük a morális és juridikai eredményt. Mo-rális eredménye ezen évenkint megújuló felszólalásoknak tagadhatatlan. Jogi szempontból pedig világos, hogy ezen évről-évre folytatott tiltakozás, ugy a mint egyrészről a jogfolytonosságot szakadatlanul fentartja, ugy másrészről megakadályozza amaz elővélemény keletkezését, mely az egyetemi alap jogi természete ellen képződhetnék — a praescriptiót. A tiltakozás szakadatlan folytatása mellett
— debitis sub conditionibus — praesumtio juris, és annál kevésbé praescriptio nem keletkezhetik. Nincs az a törvény-szék a világon, mely igazság szerint máskép Ítélhetne.
Igy morális és juridikai szempontból nagyon indo-kolt és bölcs eljárás a nmélt. püspöki karnak évenként is-mételt tiltakozása.
De minő a gyakorlati eredménye ezen felszólalá-soknak ?
Az, hogy a kultuszminiszter ur ő excja válaszol.
l) Matth. 18, 24, 25. 47. — ä) Luc. 12, 82. — 3) Os. 4. 2.
Egyéb semmi. Mintha komédiánál egyébnek nem tekin-tetnék az egész dolog!
A püspöki kar tiltakozásával szemben felhangzik a kormány állítása és ezzel — punctum. Még azt sem mondhatják : quod gratis asseritur . . . Mert hisz a kor-mány sürgetésére kiküldenek minden országgyűlésből bi-zottságot az alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására. Hamar Pál alapos és terjedelmes véle-ményétől kezdve egész a legújabb jelentésekig, melyeket gróf Apponyi Albert (1882. decz. 8-án) és dr. Apáthy István (1882. nov. 8-án) beadtak, elég anyag és érv ho-zatott össze az alapok és alapítványok jogi természeté-nek felderítésére. Ghyczy Kálmán, communisticus elvek alapján állva, csujiáii opportunitási és rationalisticus né-zeteket vallván, Szepessy Mihály pedig felületesen és nem is mindig hiven dolgozván, oly jelentéseket adtak, melyek Hamar Pál, gróf Apponyi Albert és dr. Apáthy István kétszeres jelentéseivel, de különösen a besztercze-bányai és szatmári püspök urak ő exciáik terjedelmes és kimerítő előterjesztései után valóban helyt nem állanak.
Aki az igazságot és csakis az igazságot keresi, az a tör-ténelmi és jogi érvek ezen roppant halmaza által nem-csak hogy meggyőzetik, de formaliter elnyomatik.
Hisz maga a kultuszminiszter ur is nem rég oda nyi-latkozott a képviselőházban azon alkalommal, midőn a theol. kari tanárok fizetésének kiegészítéséről volt a szó, hogy ezen alapok jogi természetét vagy nem akarjuk, vagy nem tudjuk tisztába hozni. Melyik valósziniibb az alternativa ezen két része közül ? . . .
De térjünk vissza tárgyunkhoz.
A ressort-miniszter ur a budapesti egyetemet „da-czára annak, hogy az egyetemi alap jövedelmei reá for-díttatnak, mégis országos egyetemnek" tartja. Mi ugyan azt mondhatnók erre : Accessorium sequitur principale.
A budapesti egyetem eredetében, múltjában kétségkívül katholikus : ami később hozzájárult, az a primitív jelle-gen nem nem változtat. Azt mondhatnók: „Qui in alieno fundo aedificat, non sibi aedificat. — De nézzük csak a miniszter ur érveit. Az első ez: „Azt (t. i. hogy a bu-dapesti egyetem országos egyetem), bizonyitja az egye-temről szóló 48-iki törvény" Mit is mond ezen törvény?
Az 1848. XIX. t. cz. szórói-szóra igy hangzik: „1.
Az egyetem egyenesen a közoktatási miniszter hatósága alá rendeltetik." Tehát ebből következik, hogy a buda-pesti egyetem országos egyetem. Ha az intézkedés, a vezetés magában foglalja a tulajdonjogot, ha a jus dis-ponendi és a jus possessionis azonos, akkor áll ezen érve-lés ; ámde akkor az is áll, hogy — salvo honore — minden jószágigazgató, minden kormányzó ura és tulajdonosa a reá bizott dolgoknak. Mit ugyan senki sem fog állítani. Ergo.
A másik é r v : „De bizonyitja azt minden budget-törvény is, mely szerint a 194,000 forinton kivül igen nagy összegek szoktak ezen egyetem fenntartására for-díttatnia." Tehát a budapesti egyetem országos egyetem.
Idéztünk már fentebb két jogi axiómát, melyek ugyan a régi iskolából származnak, de ma is érvényben vannak.
Különben valakit vagy valamit segélyezni, nem tesz és nem tehet annyit, mint őt birtokába venni. Tudjuk, hogy az újkor — no meg egyes magánvelleitások —
több rendbeli kiadást követelt, melyeket az e g y e t e m i alap — legalább a mostani administratiója mellett — fedezni képtelen ; tudjuk, bogy ez a többlet való-ban igen jelentékeny, — az 1882/3-iki Almanach szerint 315,169 frt. — De vájjon alterálja, vicziálja-e ezen orszá-gos segitség az egyetemi alap jogi természetét ? Ki f o g erre igen-nel válaszolni ? Sértenők a miniszter urat, ha azt mondanók, hogy ő.
Ha analógiát akarnánk mondani, utalhatnánk az állam által segélyzett felekezetekre, melyek egyhangúlag tiltakoznának, ha a nyert segélyezés ugy interpretáltat-nék, hogy az által intézeteik országos intézetekké válnak.
Mindez csak arra vezet, hogy újból és újból sür-gessük a kérdés megoldását. Fel nem tételezhetjük, hogy a kormány a mi javunk után akarná kezeit kinyújtani ; de azt sem nézhetjük egykedvűen, hogy nmélt. püs-pöki karunk évről-évre megujitott tiltakozásai daczára még mindig ott vagyunk, a h o l 17 év előtt voltunk. A u t — aut ! Vagyis igtassuk a budapesti egyetemi alap k a t h o -likus jellegét világos és kételyt kizáró módon törvénybe, vagy ha ezt nem akarják, adják ki nekünk, ami a mienk.
-— a kath. egyetemet — és mi — talán egy szervezendő katholikus országos bizottság segélyével — f o g j u k tudni kezelni és felhasználni azt j á m b o r őseink és hagyomá-nyozóink szellemében — katholikus czélja szerint. ?
Sopron, február elején. A tanitók politikája. — A
„Népiskolai Lapok" cz. jeles kath. tanügyi közlöny, fenti czim alatt, következő talpraesett czikket közölt : (Vége).
Tehát a tanitót a politikában s a politikai jogok gya-korlásánál vezérelje a „paedagogiai" okosság, melynél fogva politikai felfogását és meggyőződését korlátozni ké-pes magasabb tekintetek megfigyelése által, úgymint az iskola, az elöljárók s a község iránti tekintetek ! Ez ál-talános megjegyzés, mely a tanitónak általában szól ! Meg-lehet, hogy nem fogtuk fel helyesen a tanitó helyzetét, miután az egyéni függetlenség s a lelkiismereti szabadság rovására ajánlottuk a „paedagogiai" okosságot a politikai jogok gyakorlásánál ! De igenis helyes ezen tanács a kath.
tanitókra nézve, már pedig ezek számára írjuk a czikket ! A kath. tanitó nem t a g a d h a t j a meg sem egyéni, sem iskolájának jellegét ; katholikus ő, katholikus az ő iskolája. Sok mindenféle talán illik a felekezetlen tanitó-hoz, a mi kath. tanitóra nézve legalább is helytelenség ! Feltéve, hogy a kath. tanitó nem a kenyér kedveért, ha-nem kath. meggyőződésből az, a ki ha-nem csupán hivatal-ból, hanem lelkének mélyéből vallja a kath. elveket, mely feltevést egyik kath. tanítótól sem vonhatnánk meg a nél-kül, hogy őt képmutatónak bélyegezni ne kényszerülnénk : akkor kétségtelen, hogy a kath. tanitó a politikában s a politikai jogok gyakorlásánál követni tartozik a „paeda-gogiai" okosságot, sőt köteles kath. meggyőződését kö-vetni öszhangzatban azokkal, kik neki a vallás és az is-kola szempontjából elüljárói. A kath. tanitónak is ki van mérve a „ne tovább" határa, maga a hitmeggyőződés jelölte ki számára a TRubikon"-t, melyet túlhaladnia nem szabad! — Bármit hirdessenek is a . L a p o k " , bármit ta-nítson is a „Néptanítók Lapja" a nagym. közoktatásügyi minister ur tudtával vagy anélkül az „antisemitismus"-ról
s a „zsidó-keresztény"-házasságról, a kath. tanitó követni fogja azokat, kik hivatvák ily kérdéseknél a kath. állás-pontot kijelölni! Nem tartozik lapunk keretébe a politi-kai kérdések szellőztetése, azért tartózkodunk is minden megjegyzéstől: de annyit mondhatunk, hogy nem leszünk sohasem államveszélyesek, csak az állam őrei ne veszé-lyeztessék a haza keresztény társadalmi közéletét s ne engedjék, hogy az anyagi érdekek győzedelmeskedjenek a nemzet szellemi és erkölcsi érdekei fölött ! Nem leszünk
• általában veszélyesek, ha oda utalunk a népiskola s a nem-zet arany bullájára, a keresztény hit- és erkölcstanra, mely az Isten iránti s a felebaráti szeretetnek parancsát előadja s azt tanítja, hogy a házasság „szentség."
A kath. tanitó politikája tehát röviden összefoglal-ható e tételben:
„A tanitó hazájának és egyházának hü fia, az isko-lának lelkiismeretes munkása, példás családapa, a keresz-tény hagyománynak védője, a hivek elseje, ki a napnak óráit az ifjúság oktatásának s az önművelődésnek szen-teli, a csendes esti időt családja körében tölti s az éjnek nyugalmát lelkének és testének fölüditésére élvezi, kinek nincsen ideje gyűlésezni, poharazni és korteskedni saját egyháza és vallása ellen, ki azonban politikai jogait ön-tudatosan gyakorolja, szavazatát latba veti e jelszó m e l l e t t :
„Istenért, királyért s a hazáért!
A győri e g y h á z m e g y é b ő l , febr. 15. (A hitélet egyik jelensége) — a jótékony egyházi czélokra tett önkénytes adományok. E napokban vettük a múlt év folytán az egyházmegyei hivatalhoz j u t o t t jótékony czélokra történt adományokról szóló kimutatást. Ha tekintjük, hogy a megye csak 237 plébániát és 302 áldozárt számlál ; hogy a megye területén árviz, fagy és más csapások pusztítot-tak ; és hogy nálunk a nép — mert azelőtt az egyház jobban el volt az anyagiakkal is látva — nem volt hozzá-szokva egyházi czélokra is adományokat t e n n i : a sum-mákkal meg lehetünk elégedve. Nob a tagadni nem lehet, hogy még kedvezőbb lenne az eredmény, ha a megye fő-pásztora által rendelt gyűjtési módozatot mindenütt egy-forma pontossággal megtartanák.
Legtöbb gyűlt be a sz. atya számára, 1447 f r t 27 kr, 27 arany, 230 f r a n k aranyban, 1 régi kétfrtos és 1 húszas. — A különböző missiókra, sz. Bonifácz-egylet, a sz. gyermekség műve stb. számára összesen 985 f r t 30 kr. és 60 f r a n k aranyban. — A Sz.-László-Társulat szá-mára 344 f r t 8 kr. — A sz. sir őrei szászá-mára 5 ar. és 1 f r t . — A Mechitaristák számára 2 frt, a norvégiai missió számára 2 f r t 50 kr. Ez kerek summában mind-össze több mint 3000 f r t .
Ha ehhez vesszük, hogy a sz. gyermekség műve számára más uton a megyéből beküldetett 909 f r t 52 kr, és ugyanezen a módon a hitterjesztés műve czéljaira 333 f r t 36 kr, valamint azt, hogy a papság egy segély-alap növelése czéljából önmagát amúgy is m e g a d ó z t a t j a : nem kell éppen pirulnunk. De ha másrészt megint egy pillan-tással összehasonlítjuk ezen adatokat a franczia és belga püspökségek adományaival, látjuk, hogy a bőkezűségben is van fokozat, s hogy még mindig magasztosabban lehet emelkednünk.
-J-RELIGIO. 127
IRODALOM ÉS EGYLETI ÉLET.
= Syntagma theologiae dogmaticae fundamentá-lis. Concinnatum per Joannem Ev. Zádori, doctorem Theol. et professorem in seminario Strigoniensi. Cum ap-prohatione Ordinariatus. Striginii 1882/3. Typis descrip-sit Gustavus Buzárovits. Legnagyobb nyolczadrét, 618 lap.
Kapható Esztergomban Buzárovits könyvkereskedőnél és Budapesten Knoll Károly akadémiai könyvkereskedésében.
Ara 4 f r t .
Ez czime dr. Zádori János, fáradhatlan szorgalmú s kiváló termékenységi! egyházi irónk és széleskörű irodalmi munkásságáról országosan ismert esztergomi p a p -neveldei hittanár közfigyelmet keltett l e g ú j a b b hittudo-mányi müvének.
H a áll az, amit nem régiben egy nagybecsű né-met munkának recensiójában, mint antithesist, annak ki-tűnő volta féltüntetése és ajánlására olvastam, hogy t. i.
„nincs köszönet az oly munkában, amelyről tudva van, hogy csak ugy sebtiben-röptiben és ideig-óráig t a r t ó szükséglet kielégítésére Íratott : ugyanez az antithesis alkal-mazható méltán dr. Zádori tanár úrnak előttünk fekvő, nem köznapi értékű jeles müvére. Mert ha nem is olvas-tuk volna az „Uj Magyar Sión" f. é. j a n u á r i füzetében szerző abbeli vallomását, hogy alapvető hittana csekély megszakításokkal 15 évig készült: már maga külterjedel-mére és m é g inkább tartalmasságára nézve vaskos müvé-nek figyelmes áttekintése csakhamar meggyőzött arról, hogy e mű nem rövid idejű, múlékony fellelkesülésnek, hanem hosszas, beható szaktanulmánynak, mindenoldalú meghányásnak és a legszorgosabb átszürésnek lehet csak megérett gyümölcse és eredménye.
Szerző, 20 éves hittanári pályáján, mint szorgalmas méb, úgyszólván az összes kath. hittudományi szakiroda-lom legjobb, legmegbízhatóbb termékeit keresé fel és k u t a t á át, és amit jót, szépet, megragadót és a ker. kath. alap-vető hitigazságok felderítésére és könnyebb megértlieté-sére legalkalmatosabbat talált azokban, — összegyüjté, műértő tapintattal feldolgozá és tankönyvül szánt m u n k á -jában kipróbrált könnyű áttekintésü és természetszerű beosztással, mint édmézet, szép sonkolyokban elrendezé.
Meg is látszik a mű minden sorából, hogy nem ideig-óráig tartó szükséglet pótlására van az oly apparatussal
Meg is látszik a mű minden sorából, hogy nem ideig-óráig tartó szükséglet pótlására van az oly apparatussal