bölcsészek nagyon messzire mentek, midőn azt mondják, bog}
7a világ örökkévalóságát be lehet igazolni demonstrative; a (arab) theologusok ha-sonlóképpen nagyon messzire mentek, midőu azt mondják, hogy a világ kezdetét be lehet igazolni demonstrative. Helytelen mindkét állítás. Veritas in medio. Hogy a világnak kezdete volt, hittétel, melyet tudományos módon demonstrative sem beigazolni, sem megezáfolni nem lehet.
(Folytatjuk.)
Közös iskolák és a vallásos nevelés.
Ez az indokolása az előbbi vakmerő közös iskolai tan-ügyi tételeknek. A népnevelésnél a vallás mellékes, a h i t f o r m á k r a templomokra, figyelni fölösleges, mert hiszen
„mai nap nem is oly igen uralkodó elv a religio", hogy pedig uralkodóvá legyen ismét, arra szükség nincs, s igy igen helyes, lia a népiskolában sem uralkodó elv a re-ligio.
Itt tagadtatik a vallás jogosultsága, szükségessége !
RELIGIO. 167 A „Néptanítók Lapja", népoktatásügyünk hivatalos
köz-lönye, nem tartozik ugyan azok közé, kik a vallást ká-rosnak tartják, ele igenis azok közé, kik bizonyos vallást még eltűrnek ugyan, de nem engedik meg, hogy annak jó befolyása van az ember morális életére, társadalmi ér-dekeire, és az emberiség socialis jólétére, hanem inkább azt állítják, hogy a vallás az erkölcsiségre és a társada-lomra nem csak nem szükséges, hanem egyenesen
fölös-leges.
Itt kirí a törekvés, a vallást a nyilvános életből, az iskolából és nevelésből végkép kiszorítani. E z a modern társadalmi atheismus ! Már nem állanak többé Cicerónak örökké figyelemre méltó szavai : „Sua cuique civitati re-ligio est. Deum quippe creatura venerari novit, nec quis-quam est homo, qui lege, quae hoc praecipit (Deum ve-nerari), careat." — Eddig ugy hittük, hogy az ember természetébe van beoltva a vallás, hogy az emberiség nem élhet, sem erkölcsi, sem társadalmi intézményeit ki nem fejlesztheti vallás nélkül. S szomorúsággal tölt el azon tapasztalat, hogy épen a „Néptanítók Lapjának"
j u t o t t azon szerep minket az ellenkezőről meggyőzni akarni, arról t. i., hogy „mai nap nem is oly igen ural-kodó elv a religio, nem foglalja el s nem h a t j a át a lel-keket, mint hajdan." — Azt lehet gondolni a N é p t a n i t ó k Lapja" szavai után, hogy közéig az idő, midőn a vallá-sos érzület, a religio mindinkább távozván az emberi szivek köréből, utóvégre elenyészik a hit, fölöslegessé vá-lik az egyház, s kezdetét veszi a rationalismus országa ! Ámde mi, bár megdöbbentve látjuk a rationalistikus el-vek terjedését, mind ettől nem tartunk, hanem valljuk, hogy a vallásos érzület, a religio végkép ki nem vesz-het az emberek kebléből, bár menuyire ó h a j t j a ezt a
„Néptanitók Lapja," mely hivatalos tanügyi közlönyt sie-tünk figyelmeztetni arra, miszerint m é g az atheisztikus állam is kényszerül elismerni a vallásnak a népre való szükséges voltát, m e r t a népet aminő jelenleg, csak val-lásos eszmék által lehet vezetni és az állam törvényei iránt engedelmességre birni. Az atheus állam ugyan azt hiszi, hogy a népoktatás u t j á n majd odáig fejlődhetik, s kell is fejlőnie, hogy a vallást nélkülözheti. Azonban az atheisták és materialisták is csak a maguk számára kö-vetelik a vallástól való felmentetés j o g á t ; m e r t a gyakor-lati életben előforduló tények logikája által kényszerítve, kénytelenek a vallás szükségességét legalább annyiban beismerni, hogy állitják, miszerint a vallás a népre nézve elkerülhetetlenül szükséges, mivel szerintök a nagy tö-meg nem emelkedik föl még most oly magasra, hogy a törvényt, azért m e r t törvény, tiszteletben tartsa, és igy vallásos eszmék által kell a népet féken tartani, nehogy az állami rendet felforgassa.
Felette sajnáljuk, hogy mig a bevallott atheusok i és materialisták így beismerik a vallás szükségességét a népre : Magyarország népoktatásügyének hivatalos köz-lönye, a „Néptanitók L a p j a " , az ellenkezőről iparkodik meggyőzni olvasó közönségét !
De positiv tényekkel homlokegyenest ellenkezik azon állítás, miszerint „mai nap nem is oly igen ural-kodó elv a religio." „A N é p t a n i t ó k Lapja" saját czikke-zőit tartotta csupán szem előtt, midőn ezen merész
állítást koczkáztatta ; az bizonyos, hogy ezeknél nem u r a l -kodó elv a religio, ezeknél nem ural-kodó elv a magasabb tisztesség sem, mert minden tisztességes atheus vallja azt, hogy ha ő neki nincs is vallása, mást vallásában megrontani tartózkodik, másnak meggyőződését tisztelet-ben t a r t j a , a „Néptanitók L a p j á n a k " czikkezői pedig val-lásellenes eszméket néptanító olvasókra tukmálni ügyek-szenek ! De mai nap a „Néptanítók Lajának" czikkezőin kívül még mások is léteznek széles e világon, kiknek túl-nyomó többségénél mai nap is uralkodó elv a religio.
U g y a n azon Magyarországnak, melynek a „Néptanitók Lapja" hivatalos tanügyi közlönye, fenséges trónörököse 1881. évben t a r t o t t fényes lakodalma alkalmábából e val-lásos szavakat hangoztatta ; „Az imádságban vigaszt talá-lok, és általa boldog jövőt remélek." Ki igy nyilatkozik, annál uralkodó elv a religio. S ilyenek sokan vannak
„mai nap" is, hiába ó h a j t j a az ellenkezőt a „Néptanitók Lapja."
A „Néptanitók Lapijának" ezen óhaja megerősít ben-nünket azon eddig is alapos véleményünkben, hogy a közös iskola vallástalan, mert a mely iskolában nem ural-kodó elv a religio, nem foglalja el és nem h a t j a át a lelkeket, hol lanyha a vallásos érzület, az vallásosan nem nevelhet s igy eredménytelenül hangzik el a miniszteri tanácsos ur abbeli felhívása, hogy a községi iskolákat sze-retettel szorítsuk keblünkre.
De a „Néptanitók L a p j á n a k " még más mondani valója is van; ugyanis: „Azt hiszik, a népiskolában nem neveltethetnek az i f j ú növendékek vallásosan. — — Val-lásosan igen, de felekezetiesen nem."
Mit tesz az vallásosan igen, de felekezetiesen néni ? vagy : valásosan igen, de katholikus módon nem ? Mi lap>paiig e szavak alatt ? Szóljunk világosan : A vallás el-választása a m o r á l t ó l ! Felekezetnéküliséget negélyez i t t a
„Néptanitók Lapja." Ámde a felekezetnélküliség egyenlő a vallástalansággal. A morált a vallástól függetleníteni nem lehet. Már Seneca is tudta azt, hogy Isten nélkül nincs jó ember. N e m a tudomány, vagy az ugy nevezett miveltség szüli bennünk az erkölcsi jóságot, hanem a vallás. Vallás nélkül valódi és boldogító műveltség a lehe-tetlenségek közé tartozik. A vallásnélküliség egyenlő a rom-lottsággal ; ez lehet tökéletesítve a miveltség álfényü mázával, de más korrektivuma nem lehet, mint a tömlöcz és f e g y h á z : azonban ez nem annyira javít, mint inkább csak néhány évre megakadályozza a gonosztevőt ujabb gaztettek elkövetésében. Állandó és gyökeres orvosság a romlottság ellen nem a modern műveltség, hanem a vallásos érzet ápolása és a valódi vallásosság. A vallás-nélküli műveltség chimaera.
Azt akarja a „Néptanitók Lapja" mondani: a nép-I iskolákban neveltessenek az ifjú növendékek műveltségre,
becsületességre, de mindehez a vallásnak ne legyen semmi köze. Ezt jelenti az a „vallásosan igen, de felekezetiesen nem." A -Népt. Lapja" perhorreskálja a positiv vallást.
Minden positiv vallás valamely felekezethez, felekezeti t á r s u l a t h o z : az egyedüli igazi vallás a ker. kath. egy-házhoz kapcsolódik; kath. egyház nélkül nincs kath.
vallás, felekezetek nélkül semminemű positiv vallás. Mi-dőn tehát a „Néptanitók Lapja" az ifjú növendékeket
•21*
felekezetnélküli vallásosságban akarja neveltetni, akkor igen rosz dolgot akar, mivel az ilyen felekezetlen vallásos-ságban való nevelés vallástalan nevelés : igy nem lehet a fiatalságot nevelni, sem valódi műveltségre, sem becsüle-tességre, sem erényre.
A tapasztalás és a történet bizonyitják, hogy az erény vallásos alap nélkül üres név csak, melynek valóság nem igen felel meg ; vallás nékül az ember olyan, mint a szárnyától megfosztott sas, mely hasztalanul törekszik a magasba emelkedni. Műveltség, becsületesség, erény, igen szép dolgok, de az bizonyos, hogy vallás nélkül üres dolgok, talmi arany csak, mely csillog ugyan, de nem állja ki a tüzpróbát. (Lásd : Répászky, Fundament. 292).
Az állam, a társadalom, a család minden tekintet-ben a valláson nyugszik, és ha a vallási alapot, a vallási eszmét k i r á n t j u k alóla, szükségkép el kell vadulnia és szétmállania. Vallás nélküli becsületes emberekre az állam, a társadalom, a család nem támaszkodhatik ; s miután a
„Népt. Lapja" szerint a közös iskola felekezetnélküli vallásosságban, vagyis vallástalan becsületességben, t. i.
vallástalanságban neveli az ifjú növendékeket, azt h a t á -rozottan el kell Ítélnünk, ahoz bizalommal nem viseltet-hetünk, annál kevésbbé, mivel az ilyen „Népt. Lapja"-féle nyilatkozat feljogosit azon gyanúra, miszerint a közös is-kolák védői ezen elvet vallják : nem csak minden vallási felekezetet, hanem magát a vallást, m a g á t az Istenben való hitet is le kell ráznunk.
Ezen vallásellenes kitételeit a „Népt. Lapja" vége-zetül betetézi a következő cynikus m o d a t t a l : „Az a nézet, hogy csak e vagy ama hit üdvezit, r é g elavult : komoly gondolkozású ember ilyet nem tanit."
A vallási közömbösséget, az indifferentismust ily leplezetlenül tanügyi lapnak nem volna szabad hirdetnie ! N e m volna szabad hirdetnie különösen a „Néptanitók L a p j á n a k " , miután 14 ezer katholikus vallású tanitó ol-vassa ! Bizony komoly gondolkozású ember a vallási közömbösséget nem fogja terjeszteni, miután tudni fogja, hogy a vallási indifferentismus t u l a j donképen vallástalan-ság. — A ki a vallás egysége és egyetemessége ellen harczol, az a vallást gyökerében támadja meg. A ki több vallás egyenjogosultságát vitatja, az az igaz vallást is megsemmisiteni akarja. Mert ha minden vallás egyformán igaz, ugy egy sem az. Korunk egyik végzetes tévedése az indifferentismus. A vallások sokasága nincs Istentől, nem is lehet az ő tetszése szerinti ; az az emberi nemre szerencsétlenség. Az összes emberi nem számára csak egy igaz vallás lehet. Valláselvi tekintetből csak egy igaz vallás van : csak ezen egy igaz vallás bir jogosultsággal, és a többi vallások, melyek nem lehetnek igazak, okvet-lenül elvetendők.
A sok létező vallás között mi a kereszténységet és ennek körében a katholika vallást t a r t j u k és valljuk az egyedüli igaz üdvözitő vallásnak ! Az emberinem csak Jézus Krisztusban, vagyis az általa alapitott ker. kath.
vallásban és egyházban üdvözülhet. Az igaz keresztény-ségen és egyházon kivül nincsen üdv. Az önhibájokon kivül tudatlanságban élőket az egyház nem itéli kárho-zatra, s nem is tart jogot arra, hogy kárhozatra itélje
az embereket, jól tudván azt, hogy minden Ítélet az Is-ten Fiát illeti.
A „Néptanitók Lapja" ezzel szemben más vallást t a r t h a t az egyedüli igaz vallásnak, ez szabadságában áll, ettől utoljára nem f ü g g sok, de ne hirdesse az indifferen-tismust, ne mondja, hogy minden vallás jó, mert midőn ezt teszi, egyrészről az igazság ellen árulást, s Isten len bünt követ el, másrészről vétkezik az emberinem el-len, s szándékosan vagy öntudatlanul csalja meg az em-bereket.
(Folytatjuk).
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, márczius 10-én. A berlini centrumpárt és a P. Lloyd. •— Még nem tudni, mikor lesznek nálunk a választások és m á r is rojjpant hullámokat vernek a vá-lasztási mozgalmak. A „Nemzet" vádolja a „P. Naplót", illetve a mérsékelt ellenzéket, hogy ő okozta ezen korán megindult választási mozgalmakat. A P . N. persze nem m a r a d t adós a válaszszal és a kormánysajtóra hárította az egészet. Általában politikai napilapjaink leggyakoribb és legtöbb következetességgel hangoztatott t h e m á j a már hetek óta : a küszöbön levő választások. Ugy látszik, erős küzdelmeknek, mozgalmas választásoknak nézhetünk elébe, valóságos „létért való küzdelem" van kilátásban.
A „P. Lloyd", köztudomásúlag a kormány félhiva-talos főorganuma, eddigelé meglehetős reservát tanúsított a választási mozgalmak tekintetében. Ma sem lép ki ezen reservájából, de másról beszélvén, aliud agendo, ugy lát-szik mégis csak „hazabeszél." Ha csalódnánk is a P . Lloyd nemes intencziója tekintetében, még sem tehetjük, hogy a mai reggeli számában foglalt egy dologra ne reflektáljunk.
Németországról beszél a P . L. és birálat alá veszi az ottani l e g ú j a b b politikai pártcoalitiót. Semmi közünk hozzá. De a P . L. birálata ugy van tartva, hogy a ber-lini centrum-párt felett megsemmisítő Ítéletet mond. Azt ugyan tudtuk, hogy egy katholikus czélokért hősiesen küzdő p á r t kedves és rokonszenves nem lehet oly lap előtt, melynek élesen kidomborodott szemita jellege nyil-vános titok. De olyan világlajjtól, minőnek a P. L.-ot ön-maga és mások t a r t j á k , talán mégis csak több részre-hajlatlanságot és kevesebb elfogultságot várhatunk. Még az ellenfél iránt sem szabad igazságtalan lenni. Pedig a P . L. az, még hozzá nagyon is.
J a j g a t , hogy a vaskanczellár az u j politikai coalitio következtében kénytelen leend „az ultrámontanismusnak még u j a b b concessiókat tenni." Szörnyű dolog! u j a b b concessiók az ultramontanismusnak ! Ugy tűnik fel a do-log, mintha a vaskanczellár az állam lényeges jogaiból, elengedhetetlen hatalmi attribútumaiból kénytelenittetnék engedni annak a gonosz ultramontanismusnak. Pedig hát valóságban csak ugy áll a dolog, hogy a centrumpárt revindikálni akarja, amit igazságtalanul elvettek, vissza-szerezni a katholicismusnak azt a még hozzá nem is va-lami nagymérvű szabadságot, melyet az alkotmány biz-tosított és tényleg soká is birt háborítatlanul a kath.
egyház. Nincs ott szó ujabb kiváltságok megszerzéséről,
RELIGIO. 165 h a n e m csak igazságtalan rablánczok elvételéről. H a n e m
h á t persze a zsidó-journalistikus szótárban a k a t h . egy-ház jogos és törvényes szabadságára irányuló minden in-tézkedés kegyes „concessio" a m i n d e n h a t ó állam részéről, mig a „zsidók" vagy más felekezetek számára követelt messzeterjedő kiváltságok a szabadság és j o g e g y e n l ő s é g elodázhatatlan p o s t u l a t u m a i !
S k ü l ö n b e n mik azok a concessiók, melyeket a P . L.
szerint megtoldani kényszeritve leend Bismarck herczeg ? E g y nyomorúságos „modus vivendi", mely a diskrecio-nárius" hatalom kénye-kedvétől teszi f ü g g ő v é a jogos kí-vánságok m e g a d á s á t vagy m e g t a g a d á s á t . A m i n t különben egyebütt is a más czim alatt g y a k o r o l t „discrecioná-rius" h a t a l o m jóvoltától f ü g g , az elméletileg biztositott szabad m o z g á s t befolyásoló viszonylatokat u g y enyhiteni vagy megszorítani, amint ez az illető közegnek p r o merítő vagy demerito j ó n a k látszik. Minden más vallási t á r -sulat ilyetén állapotot b a r b á r n a k , közéjikorinak, szégyen-letesnek nevezne, amint valóban is a n é m e t k a t h o l i k u s o k
helyezete ép oly szégyenletes a k o r m á n y r a , aminő t e h e r és nyomasztó ő r e á j u k nézve.
De a P . L. erkölcsi felháborodásában nem annyira Bismarck herczeg, ki a „concessiókat" adta, hanem in-k á b b a c e n t r u m p á r t ellen fordul. E z e n p á r t — horribile dictu — minden szavazatát csak kézpénz-fizetés mellett adta, és „az igazán eltaszitó példát adta, h o g y lehet min-den titkolás nélkül az ország t ö r v é n y h o z á s á t feladni a részleges pártczélók fejében." S mivel az antithesis m é g inkább feltünteti a tételt, azért igy f o l y t a t j a pharizeus h a n g o n : „Ha a liberalismus valamikor ily üzleti fogásokra adta volna m a g á t , a k k o r a conservativ p á r t o k legbor-zasztóbb g ú n y j a szüntelenül üldözte volna őt." N é m e t lappal lévén dolgunk, egyszerűen azt m o n d h a t n ó k : „ W i e der Schelm ist, so denkt er." A k i „ H a n d e l s g e s c h ä f t " - b e n (mert ezt a kifejezést használja a P . L.) találja életének feladatát, az persze másról sem igen t e h e t fel j o b b a t . Ami a „készpénzfizetést" illeti, m e g v a g y u n k győződve, hogy a P . L. nem kis zavarba jönne, h a szaván f o g n ó k és az egyes esetek elősorolását kérnők. Mi figyelemmel szoktuk volt kisérni a t á r g y a l á s o k a t és azt t u d j u k , h o g y némelykor, midőn j o b b belátása azt követelte, a c e n t r u m -p á r t ellenezte a vaskanczellár a k a r a t á t , máskor, m é g - pe-dig talán t ö b b esetben, győzelemre segitette az ő javas-latait. S h o g y milyen kevés az a „készpénzfizetés", amit k a p t a k , m u t a t j a , h o g y m é g mindig kell küzdeniök jogos kivánalmaik keresztülvitele érdekében, és h o g y ma is alig a kezdet kezdetén vannak. Persze a c e n t r u m - p á r t nem j á r t és nem a k a r t j á r n i a szemiták iskolájába ; ott
— h a t e h e t t e volna — kétségkivül más, gyümölcsözőbb és több hasznot biztosító üzleti módszert t a n u l h a t o t t volna, amint a példák m u t a t j á k .
E g y a b a j a a c e n t r u m - p á r t n a k , — m é g pedig az elég nagy a b a j a P . L. szemben, — hogy katholikus czélok érdekében érvényesíti idejét és erejét. Ilyen czé-lok a liberalismus szemében csak „pártczélók," holott minden más törekvés, kivált ha a semitismus érdekében áll, az állam és a közjó követelte jogos, dicséretes mozgalom. P e d i g h á n y ily czélja van a liberalismusnak, mely valóságban csak egy t ö r p e kisebbségnek, egy
ele-nyésző f r a c t i ó n a k szolgál, de a mi a liberalismus nevé-ben elodázhatatlan államérdeknek deklaráltatik ! . . .
E z e k e t véltük elmondandóknak már a katholikus solitáritás elvénél fogva is, mely szerint szó nélkül nem veh e t j ü k , vehogy k a t veh . testvéreinket igazságtalanul r á g a l -mazzák ; de azért is, h o g y az ilyen b u r k o l t oldaltámadá-sok, ha ilyenekhez m e g lett volna a szándék, —
viszon-zás nélkül ne m a r a d j a n a k . ? S z e g e d . Főpásztori alapítvány a fogadalmi
temp-lomra. — E g y h á z m e g y é n k angyali lelkű főpásztora, ft.
Bonnaz Sándor p ü s p ö k u r ő exclja, mint m á r hire ment, 100,000 f r t o t és 500,000 t é g l á t adományozott az itt épí-tendő f o g a d a l m i t e m p l o m számára. O excellentiája, a n a g y alapitó, ez ü g y b e n következő levelet intézett Sze-ged város közönségéhez :
„Minél i n k á b b közeledik a Szegeden, a nemes vá-ros által f ö l a j á n l o t t telken állítandó zárdai nőnevelő inté-zet felépítésének határideje, annál n a g y o b b a g g o d a l o m m a l tölt el, nem annyira az épület felállítása, mint inkább a n n a k a fölépítés u t á n leendő benépesítése. E l t e k i n t v e ugyanis attól, h o g y n a p o n k i n t súlyosabb mérvet öltő be-t e g s é g e m mellebe-tbe-t nem vállalkozhabe-tom arra, h o g y az épí-tést személyes intézkedésem alatt foganatosítsam és alig r e m é l h e t e m , h o g y annak megkezdését és befejezését m e g -érhessem, a benépesítés iránt m á r most azon fájdalmas meggyőződésemnek kénytelenittetem kifejezést adni, h o g y az ez idő szerint lehetetlen és a most fenforgó kö rü l-m é n y e k n e k kedvezőbbé alakulása esetében is előrelátha-tólag m é g hosszú ideig lehetetlen f o g maradni. A Miasz-s z o n y u n k r ó l nevezett iMiasz-skola-nővérek Miasz-szerzete ugyaniMiasz-s, mely re a Szegeden tervezett nőnevelő intézet bizandó volna, az u t ó b b i években előfordult g y a k o r i halálozások folytán, t a n e r ő k b e n olyannyira m e g f o g y o t t , h o g y a hiányt az eddig fönnálló intézetekben is világi tanerők által kell pótolni, mi, el is tekintve attól, h o g y a szerzet szabá-lyaival nem igen egyez meg, a t a n ü g y terén sem hozza m e g az ó h a j t o t t eredményt. Igaz ugyan, h o g y a szerzet az utóbbi években kisebb mérvben e g y h á z m e g y é m t e r ü -letéről nyeri ujonczait, de a hőn várt növekedés m é g t ö b b éven át arra lesz szükséges, hogy a most f ö n f o r g ó hiányok j>ótoltassanak, anélkül, hogy u j intézetek fölál-lítására és átvételére gondolni lehetne. E z volt oka an-nak, h o g y e g y h á z m e g y é m némely városának és községé-nek, melyek nevelő intézetek fölállítását kérelmezték, vagy legalább leányiskoláikat szerzetes nőkre ó h a j t á k bízni, fényes ajánlatait is el kellett utasítani. Ily körülmények között, m i u t á n az intézeti épület fölállítása czéltalan volna, h a azt benépesíteni és rendeltetésének átadni ugy sem lehetne, az építésről legalább egyelőre j o b b körülmények beálltáig le kell mondani, a k k o r pedig m á r nem az én, h a n e m u t ó d o m gondjai közé f o g az tartozni. — Tekintve azonban azt, h o g y Szeged szab. kir. városa az u j a b b idő-ben t ö b b jól berendezett elemi népiskolát állított, hogy jól berendezett elemi és polgári leányiskolája is van, és h o g y az alsóvároson az iskola-nővéreknek m á r 10 év óta a város által is elismert dicséretes eredménynyel működő leányiskolájuk van, jelenleg talán n a g y o b b és kiáltóbb szükséget képez egy a belvárosban építendő plébániai t e m
-plom. Ezen meggyőződésemet annyival alaposabbnak tar-tom, mivel a hozzám beterjesztett iratokból és hirlapi közleményekből tudom, hogy maga a város is egy tem-plom szükségéről meggyőződve lévén, az 1879. évi vész-esemény emlékére egy nagyobbszerü fogadalmi témplom-nak épitését határozta el és ezen határozattémplom-nak foganato-sítását eddig csak az akadályozta, hogy a város újjáépí-tése által a városi pénztár kimerittetvén, a fogadalmi templom építésével járó tetemes költséggel nem rendel-kezett. Tekintetbe véve ezt és figyelemmel azon további körülményre, hogy az esetben is, ha az 1879. évi vész nem következett volna be, a mostani palánki templom a nagyszámú katholikus lakosság igényeinek többé nem telelhetne meg és a kegyuraságot gyakorló városra nézve a kényszerűség egy u j templomot épiteni ugy is beállott volna, azon indítványt terjesztem a tekintetes tanács elé : tekintsen el Szeged szab. kir. város az el-kerülhetlenül ez időszerint nem szükséges nevelő intézet telepítésétől, melyet legkedvezőbb esetben is a bizonyta-lan és talán távol jövőnek kellene fentartani és vegye inkább foganatba a fogadalmi templom fölépítését, mely egyúttal plébániai templom is leendvén, sokkal kiáltóbb szükséget képez. En végrendeletíleg ugy intézkedem, hogy a Szegeden foganatosítandó építkezés költségeinek fedezé-sére hagyatékomból 100,000 f r t tétessék le a főtisztelendő csanádi székesegyházi káptalannál, mely azt egész az épí-tés fonganatositásának idejéig kezelné, ezután pedig az elhalálozásom napjától egész az épités idejéig befolyó kamatokkal együtt, levonva ezekből kezelési dij czimén egy tizenhatodrészt, kifizetné, és ha a városi közönség az intézet építésétől eltekintve, inkább templomépitésre határozná el magát, kész vagyok ezen összeget a templom-épitésre is átengedni, ez esetben csak azt kötve ki, hogy az időközben befolyó kamatokkal a fogadalmi templom-ban a hazánk védasszonyának Máriának tiszteletére szen-telendő diszes főoltár állittassék föl. Kész vagyok továbbá azon 288,000-nyi téglamennyiséget, mely a nevelő-intézet-nek szánt helyen már készletben áll, a templomépités-hez szintén átengedui és azt a püspökség lelei pusztáján álló készletből 500 ezerig kiegészíteni, melyre nézve a várost csak azon kötelezettség terhelné, hogy az átszállí-tást eszközölje. Ha mindezekhez még hozzáadatnék azon összeg, mely a házhelyekiil elárusítandó intézeti telekből folyna be, ugy hiszem, hogy a templomépitést néhány év múlva fönnakadás veszélye nélkül el lehetne kezdeni és anélkül, hogy a város kénytelen volna elviselhetetlen terhet magára vállalni, be is végezni. Az általam hagyo-mányozott összegnek a főtisztelendő káptalan által leendő kifizetése iránt oly intézkedést lehetne tenni, hogy annak egy harmada az épités tényleges megkezdésekor, másik
-plom. Ezen meggyőződésemet annyival alaposabbnak tar-tom, mivel a hozzám beterjesztett iratokból és hirlapi közleményekből tudom, hogy maga a város is egy tem-plom szükségéről meggyőződve lévén, az 1879. évi vész-esemény emlékére egy nagyobbszerü fogadalmi témplom-nak épitését határozta el és ezen határozattémplom-nak foganato-sítását eddig csak az akadályozta, hogy a város újjáépí-tése által a városi pénztár kimerittetvén, a fogadalmi templom építésével járó tetemes költséggel nem rendel-kezett. Tekintetbe véve ezt és figyelemmel azon további körülményre, hogy az esetben is, ha az 1879. évi vész nem következett volna be, a mostani palánki templom a nagyszámú katholikus lakosság igényeinek többé nem telelhetne meg és a kegyuraságot gyakorló városra nézve a kényszerűség egy u j templomot épiteni ugy is beállott volna, azon indítványt terjesztem a tekintetes tanács elé : tekintsen el Szeged szab. kir. város az el-kerülhetlenül ez időszerint nem szükséges nevelő intézet telepítésétől, melyet legkedvezőbb esetben is a bizonyta-lan és talán távol jövőnek kellene fentartani és vegye inkább foganatba a fogadalmi templom fölépítését, mely egyúttal plébániai templom is leendvén, sokkal kiáltóbb szükséget képez. En végrendeletíleg ugy intézkedem, hogy a Szegeden foganatosítandó építkezés költségeinek fedezé-sére hagyatékomból 100,000 f r t tétessék le a főtisztelendő csanádi székesegyházi káptalannál, mely azt egész az épí-tés fonganatositásának idejéig kezelné, ezután pedig az elhalálozásom napjától egész az épités idejéig befolyó kamatokkal együtt, levonva ezekből kezelési dij czimén egy tizenhatodrészt, kifizetné, és ha a városi közönség az intézet építésétől eltekintve, inkább templomépitésre határozná el magát, kész vagyok ezen összeget a templom-épitésre is átengedni, ez esetben csak azt kötve ki, hogy az időközben befolyó kamatokkal a fogadalmi templom-ban a hazánk védasszonyának Máriának tiszteletére szen-telendő diszes főoltár állittassék föl. Kész vagyok továbbá azon 288,000-nyi téglamennyiséget, mely a nevelő-intézet-nek szánt helyen már készletben áll, a templomépités-hez szintén átengedui és azt a püspökség lelei pusztáján álló készletből 500 ezerig kiegészíteni, melyre nézve a várost csak azon kötelezettség terhelné, hogy az átszállí-tást eszközölje. Ha mindezekhez még hozzáadatnék azon összeg, mely a házhelyekiil elárusítandó intézeti telekből folyna be, ugy hiszem, hogy a templomépitést néhány év múlva fönnakadás veszélye nélkül el lehetne kezdeni és anélkül, hogy a város kénytelen volna elviselhetetlen terhet magára vállalni, be is végezni. Az általam hagyo-mányozott összegnek a főtisztelendő káptalan által leendő kifizetése iránt oly intézkedést lehetne tenni, hogy annak egy harmada az épités tényleges megkezdésekor, másik