Budapest, február 2. Törvény és erkölcs. — A mo-dern törvényhozásnak és az uralkodó iránynak e g j ik jel-lemző tulajdonsága az, hogy az emberek mindent, mond-j u k mindent az országházakban alkotandó törvénytől
várnak. Ha törvény hozatik, vélik, a mezőgazdaságról, lesz bő termés, tehát pénz is ; ha törvény hozatik kereskedelmi ügyben, azonnal nagy lesz a forgalom, ha törvény hozatik a becsület, az erkölcsről, azonnal becsületesek, erkölcsösek lesznek az emberek. A mi parlamentünk igazságügyi költ-ségvetésénél is előfordult ez a bölcs nézet, a miben mi csak azt az egyetlen örvendetes jelenséget találjuk fel, hogy az uralkodó erkölcstelenség felett már gondolkozni kez-denek az országházban is, hogy már ott is megdöbben-tőnek kezdik találni az erkölcstelenség terjedését és valami módját a k a r j á k ejteni további elharapózásának.
Ez valóban örvendetes jelenség ; de hogy a panasz-kodók a b a j orvoslását nem jó helyen keresik akkor, mi-dőn a nép erkölcseinek hanyatlását, a jogérzületnek el-tompulását, az erkölcsök bizonyos tekintetben elvadulását, a törvény hiányából származtatják és a bajokon valami igazságügyi törvény alkotása által vélnek segíthetni, azt azonnal és ama minden kétértelműséget kizáró világossággal mondotta meg az igazsügyi miniszter ur, a mi az ő tisz-teletreméltó jellemét képezi. „Nem a törvények terem-tik, úgymond, az erkölcsöket és a jogérzetet. Egészen más factorok működnek itten közre, és az, a mit két ezredév előtt egy hires költő és emberismerő m o n d o t t : ,quid le-ges sine moribus vanae proficiunt', az még most is áll."
Ott, a hol az erkölcsiség meglazult, meglazul a törvé-nyek tekintélye is és nem a törvétörvé-nyek hiánya az. a mi ezen állapotokat előidézi. Az államnak kötelessége lehe-tőleg intézkedni az iránt, hogy a iogbátorság fenntartas-sék. Ezen jogbátorságnak egyik főtámaszát az erkölcsök képezik ; de az erkölcsök megszilárdítására nem csak tör-vények, hanem oktatás, nevelés, a vallásos és erkölcsi
ér-RELIGIO. x 85 zületnek megszilárdítása szolgál, azok nélkül hiába
hoz-nék a törvényt."
Méltók e szavak, hogy azokat mindenki szivébe vésse, oly tiszták, oly világosak, a dolognak oly annyira természetéből folyók azok, hogy előttük minden józan eszű embernek meg kell hajolni. Mert azt be kell látni, hogy a törvény, az a törvény, melyet az országházakban szavaznak meg, az erkölcsösségnek alapját nem képezheti, az embert erkölcsössé nem teszi. Azok a törvények legfel-lebb negative hatnak az emberekre, a mennyiben azok a kik m e g t a r t j á k , nem követnek el oly bűntényt, mely a törvény szigorát vonná maga után ; de magát a törvényt bensőleg, lelkében, 11011 propter timorem, sed propter con-scientiam csak az tiszteli, a kinek vallásos hite és ezen a vallásos hiten alapuló erkölcsössége van, ugy, hogy
tulaj-donképen a dolog forditva áll, t. i. a törvény tisztelete a vallásos hitben és erkölcsökben gyökerezik ; ,azok nélkül', mint az helyesen mondatott, ,hiába hoznók a törvényt.' Hoz-hat az országgyűlés törvényt annyit, a mennyi csak tetszik : ha az emberekben élő hit nem létezik, tiszteletet iránta ta-núsítani nem fognak ; hanem igenis, a sok törvény mel-lett csak a bűntények sokasága fog szaporodni, a mint ezt napjaink bűntényeinek statistikája, fajdalom, kellőleg igazolja.
Nem is véljük, hogy egyes számításba nem is jö-hető individuumok kivételével találkoznék valaki az ország-ban, a ki az igazságügyminiszter ur állításának alaj>ossá-gát kétségbe vonná ; valamint másrészéről, ma már szin-tén alig fog találkozni valaki, a ki az általános romlott-ság és erkölcstelenség terjedését tagadná. De lehet-e, kér-dezzük, mindezek felett csodálkozni ? Es lehet-e igy cso-dálkozni azon tiszteletlenség felett, melyet törvényeinkkel szemben tapasztalunk ? U g y a n hol van ennek a nagy baj-nak egyik főforrása ? Mondjuk ki nyíltan, hogy épen azon ház által alkotott törvényekben, melyekkel most néme-lyek az erkölcsösséget akarják visszaállítani. Az a t. ház évek és évek óta alkot törvényeket, tesz nyilatkozatokat, melyek az erkölcstelenség salvus conductusait képezik.
Adott először is a nemzetnek közös iskolákat, hol a hitet-lenség szellemét szívja be az ifjúság ; adott továbbá tör-vényt, mely a vallási csere-berét oly szabaddá teszi, mint a szabad ide-oda költözést ; e szabados vallási-csere kö-kezményeként meglazult és csaknem teljes felbomlott a családi kötelék és vele a család erkölcse, mert az áttér-hetés megkönnyítése maga után vonta a házassági kapcsok széttörését ; vegyük ezekhez, hogy a miniszterelnök nyíltan tett kijelentése szerint ő nem képes a színházak erkölcs-tesenségeit megakadályozni, hogy az országházban nem egyszer történnek gyalázkodó nyilatkozatok az egyház felől, mi pedig épen nem a hit és erkölcs szilárdítására van
hivatva : igen, mindezeket tekintetbe véve, nem jogosan mondható-e, hogy egyik főforrása az elerkölcstelenedésnek épen a t. háztól alkotott törvényekben rejlik ? Nem szabad itt szem elöl téveszteni, hogy a nép az országos képviselőket olyanokul tekinti, mint a k i k n e k miveltségük, tanultságak-nál fogva a legjobban kell tudni, hogy mi helyes, mi nem ? Es e nép látva, hogy a vallást a törvényhozók oly köny-nyen valami lerázhatónak határozták, egyszerű józan
eszé-vel ugy okoskodik, hogy ha a vallástól megválhatok,
miért nem erkölcsi törvényeitől is '? És ha a vallás törvényei-től megszabadulhatok, úgy miért vessem alá magamat az állam törvényeinek ? Nem helyes-e ez az okoskodás '? De egyúttal nem méltó bűnhődése a nép erkölcstelensége, a törvény iránti tiszteletlensége ama szerencsétlen és bűnös iránynak, mely addig törvényalkotásainkban uralkodott ?
Minden bűnnek megvan a maga büntetése és igy megvan a mi törvényhozásunknak is : a nép erkölcseinek fájdalmas elvadulásában, az erkölcsök dissolutiójában, a törvények iránti tiszteletlenségben, melyre a példát épen a nép vezetői adják. Azt látjuk már, hogy a beismerés nap-jai itt vannak ; a gyümölcstől kezdenek immár megbor-zadni azok is, kik a magot elvetették, sőt már módról is kezdenek beszélni, hogy az erkölcstelenség szükség-szerű következményeit elhárítsák. Nagyon helyesen : csak azt ne véljék, hogy a bajon a büntető törvénykönyv
§§-saival fognak segiteni, életben hagyván különben mind azt, ami a b a j főforrása ; igen, csak azt ne véljék, hogy
§§-ok kovácsolása által minden a régi kerékvágásba zökken vissza erkölcsiség tekintetében. Ez végzetes hiba volna.
A létező bajon másképen kell segiteni, és pedig, hogy e b a r b á r kifejezésével éljünk, az országgyűlésnek mindenekelőtt visszacsinálni kell mindazt, a mit az al-kotmány visszaállítása óta az erkölcsök hanyatlására cse-lekedett; meg kell semmisíteni az ide vonatkozó törvé-nyeket mind ; továbbá ellenségeskedés helyett támogatni kell az egyházat, mint amely egyedül van hivatva a val-lásosság és erkölcsösség terjesztésére, megszilárdítására.
Az országgyűlés ilyesmit megtéve, nem találna okot a szégyenre, ellenkezőleg csak bölcsességéről tanúskodnék ; mert nincsen nagyobb bölcseség, mint, ha már egyszer el van ismerve valamely b a j létezése, azok megszünte-tésére azon eszközöket alkalmazni, melyek eddig is bebi-zonyították, hogy alkalmazásuk mellett a létező b a j le-hetetlen és mindazon eszközöket elkerülni, melyek a b a j t előidézték. Szüntesse meg tehát az állam a ker. hitet és erkölcsöt kiölő törvényeit, támogassa az egyházat a ker.
hit- és erkölcstan hirdetésében, megtartásában : és akkor megszűnik a létező baj, nein lesz szűkség igazságügyi törvényeket követelni, melyek a ker. hit- és erkölcstörvé-nyek megtartása nélkül úgyis czél- és hatástalanok ma-radnak.
Budapest, február 4. A főrendiház második üzenete a képviselőház előtt. — Ha in. t. olvasóink visszaemlékeznek a két hét előtt irt levelünkre, melynek élére e szavakat tevők : Sed quid nunc ? akkor a képviselőházban január 31-e óta lefolyt dolgokban csak azoknak inegvalósitásál fogják találni, miket már akkor előre megmondottunk. A kormány minden áron azon van, hogy az odiosus törvényja-vaslat napirendről levétessék. Es azok után, miket a félhivatalos sajtó ex inspiratione irt, azok után, miket a szabadelvű körben mondottak és végeztek, mindezek után a kormány, ugy látszik, könnyű szerrel vélt átesni ezen az „enfant terrible"-nek joggal mondható ügyön. Másokat akartak megsérteni vele és maguk ijedtek meg legjobban, és azért minden áron már tul szeretnének lenni min-denen.
Hanem hát a mindenkoron lojális kormánypárt mellett vannak ott még mások is az alsóházban. Es ezek azt a kinálkozó j ó alkalmat sehogy sem akarták elmulasz-tani, hogy — keserűvé ne tegyék a kormánynak a visz-szavonulást.
Ismerjük ama határokat, melyek között minekünk mozognunk lehet, és azért a különböző politikai fogásokra nem reflektálunk. E l é g nekünk arra utalni, hogy a kor-mány szemlátomást hátrált.
A katholikus álláspontot higgadtan és helyesen vé-delmezték Hérits Antal (papi) és N a g y István (világi) képviselő. Az első lényegben ismételte a már nov. 22-én előhozott érveit ; nyugodtan, alaposan, tapintatosan okada-tolta. szavazatát; ráutalt a mindinkább terjedő antise-mitismusra és ügyesen visszautasította az indigenákkal űzött szédelgést. Beszéde higgadtsága és tapintata által jó hatást tett.
N a g y István határozottan ellenezte nemcsak a zsidó házasságot, de egyáltalában a polgári házasságot. 0 tőle egy érdekes dolgot hallott a t. ház, azt t. i., hogy az első főrendi üzenet tárgyalása alkalmából a névszerinti szava-zás kéretett, de az aláírók ive nem került az elnök ke-zéhez. Kár volt nagyon, mert hát akkor az ország név-szerint ismerte volna ama honboldogitókat, kik a zsidó házasságra szavazatukat adták.
De felette érdekes volna kitudni, hol és miképp akadt meg ezen kérelmet tartalmazó ivnek utja ? . . .
Hermann Ottó és Irányi Dániel, jóllehet egy p á r t -hoz tartoznak, különböző utakon j á r t a k . H e r m a n n 0 . erő-sen a zsidóság ellen kelt ki, látszott, hogy „ hazabeszélt. "
Irányi D. a régi, nála megszokott és azért nem igen fé-lelmetes phrazisokon nyargalt. — Gróf Apponyi Albert röviden, de határozottan nyilatkozott. Szilágyi D. formá-lis vivisectiót végzett a kormányelnök politikáján ; a mi-niszterelnök pedig védelmezte magát másnap egy beszéd-ben, mely hosszaságban Szilágyi beszédének mitsem en-gedett. Ma azután Mezei E. beszélt ugy mint zsidótól másképp nem várhatni ; Dárdai S. a múltért való felelős-séget a magas klérusra hárította, ami persze nagyon köny-nyü ; Mocsáry meg kimutatta, hogy ő a szélsőbal vezére.
Jókai a „költői objectivitás"' szempontjából néhány nevet-tető és a t. házat derültségre hangoló dolgon kivül a kor-, mány mellett és a kath. főpapságkor-, valamint a
conserva-t.iv aristocratia érdekében tört lándzsát. A J ó k a i beszéde után következő szünet után elhagyták a t. házat. Szava-zás ma nem volt, de ugy tudjuk, hogy névszerinti szava-zást fognak kérni.
Röviden összefoglaltuk a három ülés képét és meg-mondjuk, mit olvastunk ki belőlük. Eltekintünk most egyes nyilatkozatoktól, melyekre esetleg máskor vissza-térünk ; csak a kormány határozati javaslatára vissza-térünk át, melv, mint ismeretes, két részből áll. Az elsőben azt indítványozza, hogy a zsidóházasságról szóló javaslat levé-tessék a napirendről és a másodikban arra utasittatik a kormány, hogy a maga idején a házassági ügyeket hazai viszonyaink tekintetbevétele mellett törvényhozás u t j á n rendezze.
Az első rézs nelfogadásába eddig ritka egyértelmű-ség mutatkozik. Ugyanazon képviselőház, melynek
min-den p á r t j a (kevés kivétellel) két hónap előtt elfogadta a zsidó-házasságról szóló javaslatot, ma — ugy a kormánypárt mint az ellezéki pártok részén — arra mutatott teljes hajlandóságot, hogy leveszi a napirendről, mit megsza-vazott, hogy maga eltemesse, mit akkor életbeléptetni oliajtott.
Különös lehet ama gyakran hangoztatott szükséges-ség, mely akkor e javaslat elfogadását javalta. Ma, alig két hónap múlva, ez a nagy szükség eltűnt. Megtértek-e mind ? Távolról sem. Más rejlik az egész visszavonulás mögött. Ugy látszik, minden oldalról örülnek, hogy a zsidóházasság megbuktatásával most mód lesz adva a régi aspirácziók megvalósítására, az egész házassági tör-vénykezés saecularisati ójára.
S a mit a kormány a mostani viszonyok között nyíltan megmondani nem mer, azt elárulják egyes ügyet-len emberei, mint teszem azt, egy kormánypárti profe-szor-képviselő, ki a kötelező polgári házasság behozata-lát jósolta a kormány hat. javaslatának második részéből.
Ez a taktika. Most — a választások előtt -— levenni a zsidóházassági javaslatot, most elkerülni mindent, mi animozitást előidézhetne (és e tekintetben ugy látszik nagyon aggályosak lettek a többség p á r t j á n ) : ha m a j d a választás után mienk lesz a többség, akkor mienk lesz a hatalom és a dicsőség, akkor majd nyíltabban, ha-tározottabban lépünk fel, nem feledve a kétszeres ve-reséget.
Ez a taktika. Elodázni, mit most kierőszakolni nem lehet, de elodázni, hogy majd azután dús kamatokkal
behajtsák. ? Váczi m e g y e . Missió Hatvanban. — Folyó évi jan.
hó 14-én d. e. érkeztek meg főt. Mladoniczki Ferencz és Tamás János Jézustársasági atyák Hatvanba, és még az nap este 6 órakor megkezdették áldásos müködésöket.
Áldásos müködésöket, bátran mondhatom ; mert most a nagy munka befejeztével már némileg számolhatunk az eredménynyel, mely minden reményünket fölülmulá.
Csodálatos mégis az a jezsuita név ! Mint ördög a tömjéntől, — szabad talán e kifejezést használnom, hiszen csak honatyáinkat utánozom — ugy irtózik tőle a fana-tikus szabadelvüség ; ellenben mint Istentől küldött igaz prófétáit, ugy tiszteli őket és oly áhítatos figyelemmel csügg szavaikon az igazi, egyházát hűn szerető kath. nép.
Még meg sem érkeztek, még nem is tudtuk biztosan, mi-kor jőnek, már is tele volt városunk a környékbeli fa-lukból j ö t t idegenekkel, kik mind csak azt kérdezték : hol vannak a jezsuita atyák ? Es mikor csakugyan itt voltak, és amikor csakugyan szólottak, akkor látszott csak meg, mily őszintén ájtatos ragaszkodással viseltetik népünk irányukban ; ekkor látszott csak meg, hogy a nép-ben az igaz hit még nem halt meg, hanem csak aluszik.
U j és erőteljes életre lehet azt mindig kelteni, csak iga-zán akarni kell. és nem szabad visszariadni semminemű fáradságtól. Oly töméntelen nép j ö t t a vidékről, hogy önkénytelenül is az apostol aggódásával kérdeztük mind-n y á j a mind-n : Hol szerezzümind-nk mind-nekik elég helyet az ige meg-hallgatására ?
Mindennap d. e. 9 és este 6 órakor t a r t a t o t t sz,
RELIGIO. x 87 beszéd ; azonkívül 3 napon át d. u. 2 órakor a
gyerme-keknek. De azért már két órával a beszéd kezdete előtt mindig tömve volt templomunk. Es bár föllengzős vagy ke-resett sohasem volt beszédök ; és bár oly közönséges tár-gyakról szólottak, minőket a hivek saját papjaik ajakáról akárhányszor hallhattak ; és bár beszédeik egy óránál keve-sebb ideig sohasem t a r t o t t a k : mégis mindvégig oly figye-lemmel hallgatták Bethlehemnek eme prófétáit — maga a nép adta nekik egyszeri! szép fölfogásában e megtisz-telő elnevezést, — hogy ott az unatkozás érzetének leg-csekélyebb nyomát sem lehetett soha észrevenni. Az igaz, hogy a két atya nagyon is szépen össze tudta egyeztetni beszédét. Mig Tamás atya egyszerű katechesiseket tartva, hogy Sz. Pállal szóljak, tejjel táplálta híveit ; addig Mla-doniczky atya dogmatikailag* fejtegetve hitigazságainkat, a vastag eledeleket adta elénk a meggyőződésnek oly ere-jével, hogy az m é g az elfásult sziveket is fölrázta bűnös
álmaiból. : Az eredmény, mint fönebb jelzem, bámulatos volt.
E városban, hol az évenkinti áldozását száma közönsé-gesen az ezret meg nem haladta, e napokban 3 ezevnél többen áldoztak. 17ikén kezdődött a gyóntatás, mely t a r -tott egész 21-ikéig bezárólag. Es bár ö gyóntató atva volt, mégis hajnali 5 órától d. u. 1 óráig mindig tömve valtak a gyóntató székek, és igy volt d. u. is 3—li-ig.
Bámulatos a népnek azon buzgósága, mely képes volt 2 napig is étlen szomjan várakozni bűnei kihallgatásáért, hogy rögtön magához vehesse az Ur sz. testét ; mert ma-guk bevallották : féltek, hogy az áldozás után várakozva, talán ki nem kerülhetik, hogy bocsánandó bűnbe ne es-senek.
Es ha tudni akarná valaki, honnan a missiónak eme roppant eredménye, merem állítani : onnan, mert jezsuiták tartják. Es ha tudni akarná valaki, miféle bűbájos fogás-sal élnek a jezsuita atyák, és miféle titkos forrásból me-rítik az erőt, hogy e szép eredményt előmozdíthassák, merem állítani, hogy onnan a honnan minden adomány jön, t. i. a mi Urunk Jézus Ivr. kegyelméből. Hallgassa meg bárki beszédeiket, m e g f o g győződni róla, hogy azokban semmi különös nincs, amint ezt ők maguk is sűrűn hangoztatják szerénységükben: olyanok azok, mint aminők általában a jeles szónokok jeles beszédei: Sokat olvasnak hozzá, az i g a z : de főerejét ' tudományuknak mégis mindig az imádságra alapítják, és beszédök igaz-ságát mégis leghathatósabban mindig életökkel hirdetik.
Igy történik azután, hogy az általuk ültetett sz. igéket Isten mindenkor a növekvés szép eredményével koszo-rúzza.
Ha kételkedik valaki szavaim igazságán, és kétel-kedve rázza fejét az elmondott dolgokon; annak csak azt mondhatom, kísérelje meg missiót tartani és meglátja, hogy nagyítva semmit sem mondottam. Titkos czélja sora-imnak ugy sem más, mint fölhívni a főt. lelkészkedő papságnak becses figyelmét eme hathatós orvosságra a kor romlottsága ellen. Hogy korunk romlott, bizonyos, hogy szüntelen a panasz e romlottságáról, és mindenki, pap és világi egyaránt gondolkodik a gyógyításról is, bizonyos : de az még bizonyosabb, hogy a gyógyításnak csodálatosabb és hatható s ab nemét, mint, aminő a missió,
1 még eddig senki föl nem födözte. Hasztalanul szólal min-den alkalommal Irányi képviselő a színházi erkölcstelen-ségek ellen; a felelet mindig rideg „non possumus.i
Hasztalanul alakul meg a jó könyveket terjesztő társulat, melyről némelyek azt állítják, hogy csak elnevezése (?) jó : a rosz ijesztő mérvben burjánzik föl mégis mellette. De a missiónak áldásos erkölcsnemesitése rögtön észrevehe-tőleg mutatkozik. Sokan eleinte csak kíváncsiságból, hogy élő jezsuitát lássanak és halljanak szólani, jelennek meg a beszédeken ; majd érdekesnek találva beszédeiket, — ba szabad ily profán kifejezéssel élnem — rendes sport-képen fölteszik magukban, hogy egyet sem mulasztanak el azokból, mig végre azon veszik észre magukat, hogy fölszólalt beunök a lelkismeretnek szózata, mety azt han-goztatja füleikbe : Tartsatok bűnbánatot ! Sokaktól hal-lottam, hogy 10, 15, 20 éve nem volt már gyónni, de eme napokban kétszer is fölkereste a gyóntató széket ; mert az eddig megátalkodott lelkiismeret oly gyöngéddé vált, hogy még a teljes és legyőzhetetlen tudatlanságban el-követett gyermekkori bűnöket is halálosaknak t a r t o t t a és azok miatt is félt Isten rettenetes haragjától.
Azért, nem lehet eléggé meleg és ajánló szavam a főt. lelkészkedő papsághoz, hogy, ha f á j szivök hiveik romlottságán, ha keservesen tapasztalják, hogy daczára az izzasztó munkának, melyet az Ur szól le jében oly csiig-ge de tien ill vécsiig-geznek, ott édes szőllő helyett mégis csak savanyu egres terem számukra, kíséreljék meg mentő eszközül a sz. missiónak tartását, l l i g y j é k meg, hogy hí-veiknek nagy lelki örömet szerezhetnek ez által. Boldog, Hort, Lőrinczi, Túra, Bagh, Kartal kath. hivei, kik való-ságos búcsúkat t a r t o t t a k Hatvanba e napok alatt, nem szűnnek meg folytonos kéréssel zaklatni plébánosaikat:
miért nem t a r t a t n a k nálunk is ily sz. ájtatosságok ? H a t -van hivei pedig, mikor még el sem mentek a jó atyák, már is kérték jólelkű prépostjukat, hogy kegyeskedjék számukra ez ájtato'sságokat megtartani és legalább min-den 5 évben a sz. missiót fölujitani.
Es ha itt ilyen föltűnő az eredmény, önkénytelenül is fölébred lelkemben a g o n d o l a t : minő lehetne az, melyet az Alföld hatalmasabb városaiban elérnének a jó jezsuita atyák ! E g y Kecskemét, Félegyháza, Csongrád, Vásárhely, Mindszent, Dorosma, Szentes városában mily lelki öröm-mel fogadnák őket a romlatlan kath. magyar hivek, -mennyi már elvesztett lelket téríthetnének ismét vissza J .
Kr. igaz aklába! Es ez annál könnyebb, mert a missió tartásához korántsem szükséges az a 3 dolog, melyet Montecucculi emiitett a hadviseléshez. Ez pénzbe nem kerül, csak egy kis j ó . akaratba. Legfölebb az utazási költ-ség fedezése és a szerény ellátás terhelné a plébános urakat. Az utazási költségen is tetemesen könnyíteni le-hetne azáltal, ha egy esperesi kerület gyűlései alkalmá-val megbeszélné az ügyet, és kijelölné a kerület népe-sebb helyeit, ahol a missiók megtartandók volnának szép
Kr. igaz aklába! Es ez annál könnyebb, mert a missió tartásához korántsem szükséges az a 3 dolog, melyet Montecucculi emiitett a hadviseléshez. Ez pénzbe nem kerül, csak egy kis j ó . akaratba. Legfölebb az utazási költ-ség fedezése és a szerény ellátás terhelné a plébános urakat. Az utazási költségen is tetemesen könnyíteni le-hetne azáltal, ha egy esperesi kerület gyűlései alkalmá-val megbeszélné az ügyet, és kijelölné a kerület népe-sebb helyeit, ahol a missiók megtartandók volnának szép