csak a 435,818 nem mezei munkával foglal-kozó férfi napszámos, a 346,975 önálló (?) iparos, a 208,272 iparos-segéd, a 41,151 közlekedési ipa-ros és a 35,955, a kereskedés ágát meg nem ne-vező kereskedő közül — legalább fél millió, ha nem több, ember áll készen demoralizálva a soeial-domocratikus anarchia zászlaja alá esküdni, mihelyt azt valaki kitűzi.
(Folytatjuk).
A vallás eszméjének meghatározása.
VII.
Felolvasás, melylyel a párisi „Institut catholique "-ban a nem-keresz-tény vallások történetének harmadik évfolyamát 1881. decz. 18-án
megnyitotta d e B r o g 1 i e abbé.
Ford. Dr. Pápai.
Nem akarok végezni, uraim, a nélkül, liogy néhány szóval ne válaszoljak egy komoly ellenvetésre,, mely az önök leikében támadhat a most kifejtett elméletek hal-latára.
Ha az emberiségnek szüksége van vallásra, azaz ha egy magasabb világot keres, melylyel közlekedhessék, lia, a mit akar, az egy igaz vallás, mely kielégítse eszét ép-úgy, miként szivét, ha ez egyetlen igaz vallás nem más, mint a kereszténység : miként van az, uraim, hogy a ke-reszténység nincs jobban elfogadva az emberiségben ? Mi-ként van az, hogy nincs nagyob kiterjedése ? Honnét van-nak az ellene intézett heves támadások ? Honnét a köve-tőit sújtó megvetés ?
Az emberiség, mely eredete óta k u t a t j a a probléma megfejtését, hogy megtalálja a boldogságot és a tökélyt e világ fölött, miért nem fogadta el lelkesültséggel az oly szép, oly nagy megoldást, minő a keresztény megoldás ? Mit akar nagyobbat a teremtő Istennél ? Mit kiván szeb-bet az evangéliumnál ? Az Isten mely csodásabb képét keresi, midőn azt testben, Jézus Krisztus személyében szemlélheti ? Minő biztosabb közlekedést a magasabb vi-lággal, mint az annyi jövendölés és csoda által megerő-sített kinyilatkoztás ? Minő bensőbb viszonyt az éggel, mint a mely a mi szentségeinkben megvalósittatik ? Minő na-gyobb és emelkedettebb reményt, mint az igaz Isten
bí-rása az örökkévalóságon át ?
Valójában, nem a keresztény Istenben és az ő birtoklásá-ban álló boldogság eszméje-e az, melyet minden vallás sejt s melynek bizonyos jellegeit kifejezik ? Nem úgy látszik-e, mintha a különböző vallások az igaz Isten megtört és részekre szakadt egy nemzete volnának, miként a fehér fény is megtörik az üveg-prizmán át ? Nem ez-e amaz élő és konkrét, a miénknél magasabb világban lakó eszme, az igazság és szépség ama napja, az emberi sziv és ész láthatárán pharosként tündöklő ama boldogság, mely el-torzítva, különböző nevek alatt megtöbbszörözve, durva külalakokba burkolva, tökéletlen szavak és alakzatok
fel-hőjétől elfátyolozva a történeti vallásokban megjelent előttünk ?
Sőt a katholicismus szertartásainak és intézményei-nek alakjai nem basonlók-e a paganismuséilioz-e V Mindaz, mi a régi vallásokban szép és megható van, összehangza-tosan egyesülve, minden babonától megtisztítva fölta-lálható e magasztos vallásban, melyet egy modern böl-cselő a vallás eszményi typusának nevezett. Nem a ka-tholikus vallás-e, melyrőj, szt. Pál szavaival élve, el lehet mondani, hogy reá irányul az egész történelem in quos fines saeculorum devenerunt?
A vallásnak általunk adott meghatározása, az eszmény keresése egy magasabb világban, nem azonos-e a keresztény meghatározással, t. i. hogy a vallás az igaz Isten bírásá-nak keresése ? Nem az-e az egyedüli különbség, hogy — a tökéletlen és megromlott kultusokat is belé akarván foglalni — határozatlanabb kifejezéseket, ruganyosabb el-vont neveket, kevésbbé világos és kevésbbé szabatos ala-kokat használtunk ? Az alapgondolat nem ugyanaz-e, az egy magasabb világban élő absolut nem az az Isten-e, kit a keresztények imádnak ?
Nem következik-e ebből, hogy, megfelelően a régi eszmének, melyhez hosszú kerülő uton visszajutottunk, a vallás és az analog kifejezések a kereszténységgel azonosak ? Es nem következik-e ebből, hogy a különböző vallások nem egy nem fajai, hanem egyetlenegy vallás többé-ke-vésbbé tökéletlen utánzatai, többé-ketöbbé-ke-vésbbé hiányos töre-dékei ? Nem ebből nyernek-e magyarázatot a szokatlan hasonlatosságok, a melyek miatt az észelviek az igazsá-got a tévelylyel azonosítják ?
Mindez bizonyosnak látszik, uraim ; de meg kell vallani, hogy minél erősebbek lesznek az érvek a keresz-ténységnek az igaz vallás czimére való kizárólagos joga mellett, annál feltűnőbb lesz a probléma és annál nehe-zebb megoldása. Csakugyan, honnét van, hogy, habár az emberiség az absolut tökélyt keresi egy magasabb világ-ban, annyi ember áll megvetéssel maga a tárgy előtt, melyet természetök keresni látszik, sőt hogy gyűlölettel rohannak e tárgyra, hogy megsemmisítsék ? Honnét van, hogy az Izrael által várt, a nemzetek által óhajtott Mes-siás botrány a zsidóknak, bolondság a görögöknek, hogy elvettetik saját népe által, hogy halálra Ítéltetik azok ál-tal, kiket megváltani jött, s hogy, szent János szavaival élve, tulajdonába jöve és övéi be nem fogadták őt ? Hon-nét van, hogy, saját szavai szerint, kardot és nem békét hozott a földre ?
Az idő nem engedi, uraim, hogy teljes magyaráza-tát adjam e szokatlan tüneménynek, a kereszténységgel való e titokzatos ellenkezésnek, mely a hit nagy próba-köve, a főakadály, melyen a kegyelemnek diadalmaskodnia kell, s melyben talán feltalálható bizonyos szellemek mentsége, a kik haboznak meghajolni az isteni ige meg-czáfolhatatlan bizonyítékainak ereje előtt.
E probléma megfejtése több más mélyreható kérdés megoldásától függ, oly kérdésekétől, melyek a sorsunkat intéző souverain Lény titkos czéljaira és az emberinem helyzetére vonatkoznak, a mely elé kezdetben magasztos hivatás volt kitűzve, a melytől megfosztatott első képvi-selőjének biine által.
RELIGIO. x 77 A nélkül, hogy e mély theologiai tanok
részletezé-sébe bocsátkoznám, csak két észrevételre szorítkozom, a melyek egyike kisebbíti a probléma nagyságát, m ig a másik egy szükséges elemet n y ú j t megoldására. Először is azt mondom, hogy, habár szükségkép kell lennie egy igaz vallásnak, mely nélkül az emberiség és vallási tehet-sége megfejthetetlenek volnának ; habár az igaz vallás birása elég magas ár, hogy megérdemeljen minden áldo-zatot, szigorú kötelességet rójon ránk, de bírásának szük-ségessége mégsem olyan, hogy ama magasabb világgal minden érintkezés lehetetlen lenne azoknak, kik akara-tuktól nem f ü g g ő okokból e világosságtól megfosztvák.
Ellenkezőleg, az egyház azt tanítja, hogy a részle-ges igazság, mely ha nem minden, de a legtöbb kultus-ban feltalálható, ha párosulva van a jóhiszemmel, pótol-h a t j a a teljes igazságot. Megmutatja, pótol-hogy a Jézus Krisz-tus által alapított társaság testén kiviil van e társaság-nak lelke is, mely az egész mindenséget átöleli, s meg-tanít bennünket arra, hogy az Ige felvilágosítani j ö t t minden e világra jövő embert. S igy nem érheti őt Rous-seau ama szemrehányása, hogy az üdvösséget oly föl-tételekhez köti, melyet csak az emberek kisebb része tölt-het be, s hogy k á r h o z t a t j a az akaratlan tévedést. Itt a kizárás jogi, az igazság szükségképi következménye, s nein tényleges kizárás, a miről különösen szó van.
Másodszor azt mondom, hogy, ha nem a különböző és változó körülmények közt lévő egyedeket, kiknek az Isten egyedüli birája, hanem az emberinem egész testü-letét tekintjük, ama titokzatos solidaritással, mely a csa-ládokat, nemzetségeket és népeket egymáshoz fűzi, a mi meghatározásunkban is plausibilis magyarázatát találhat-juk a heves ellenkezésnek ama vallással, melyet az Isten alkotott, hogy megfeleljen az emberi lélek igényeinek. E magyarázat magából az emberi természetből, a minőjiek a tapasztalat által ismerjük, vonható le.
Igen, az ember kétségkívül vallásos, azaz természet-szerűleg keresi az eszményt és a tökélyt egy magasabb világban. Igen, nemes, mennyei ösztönei vannak, melye-ket csak az isteni vallás elégíthet ki ; de ellenmondások-kel telt természetében vannak aljas, durva és önző ösz-tönök is, s a tényleges állapotban ez utóbbi öszösz-tönök rendszerint uralkodnak az előbbiek fölött.
Az ember egy Istent keres, ki fölötte van, egy absolutot, ki őt felülmúlja, de egyszersmind önmagának akar istene, központja, absolutja lenni. Az eszményt, a tökélyt keresi, de nem akarja meghozni az áldozatokat, melyeket a keresés követel. Akarna isteni igét, de oly igét, mely neki azt mondja, a mit szeret hallani. Akarna egy mestert, de oly mestert, a ki csak édes oktatásokat sugall neki, melyek füleinek hízelegnek. Akarna fölemel-kedni egy magasabb világba és eszményi s magasztos örömekhez, de a látható világról és érzékei durva kielé-gítéseiről sem akar lemondani.
Az emberi természetben lévő ez ellenmondás az oka, hogy az igaz vallás után vágyó ember nem akarja azt elfogadni, ha előtte megjelen. Ábrándjait többre becsüli a valóságnál, mely őt feszélyezné. Kétségkívül objectiv vallást, elő Istent, való halhatatlanságot keres, mert a tiszta köpzelődések nem elégíthetik ki. De egyszersmind
oly vallást szeretne, mely subjectiv volna, hogy annak föltétlen u r a lehetne és tetszése szerint idomíthatná.
Az emberi természet ellentétes ösztönei közötti eme küzdelem n y ú j t j a igazi magyarázatát a pogányság habozá-sainak, ez kulcsa a vallástörténeleninek.
Egyedül ez eszme segélyével érthetjük meg, hogy az észellenes, képtelen, sőt gyűlöletes kultusok miként maradhatnak fenn oly soká. Ez eszme fejti meg az igaz vallás ellen intézett folytonos üldözéseket, melyek is-mét természetfölöttiségének jelei, s pedig annál biztosabb és megkapóbb jelei, mert világosan meg voltak jósolva a kereszténység isteni szerzője által. Miként a bárkák, melyeket a hullám ellenállás nélkül hány-vet ide-oda, ügy hullámoznak a részben hamis vallások is a történelem és a világ felszínén, követik egymást a nélkül, hogy ut-joknak tartós nyomdokát hagynák hátra, vagy ügyesség
által támogattatva fenmaradnak, a nélkül, hogy a meg-vitatás szirtjei fölött áthaladnának. Felvilágosult embe-rek elfogadják, a nélkül, hogy dogmáikhoz tulajdonkép ragaszkodnának ; nem követelők irányukban, nem kíván-nak tőlök bizonyítékokat ; elszivelik fanatismusukat : köny-nyen válnak nemzeti és társadalmi intézményekké, lia a nyilvános hatalom részökre áll. De az igaz vallás, min-denki, a népek és királyok szenvedélyeinek örökös aka-dálya, hasonló a hullámok által folyton zaklatott sziklá-hoz, tántoríthatatlanul kiállva folyton megújuló támadá-saikat. Néha eltűnni látszik az őt elborító habok alatt, de csakhamar ismét megjelen ugyanazon a helyen, s a hullámok minden u j erőlködése csak fényesebben tanú-sítja, hogy tántoríthatatlan szilárdsága daczol az egész Oczeán hatalmával.
Meglehet, uraim, hogy ily támadás előestéjén va-gyunk. Az ellenséges hatalmak megint meg akarják pró-bálni erőiket a ledönthetetlen bástyán, mely őket vissza-t a r vissza-t j a és mely egyedül visszaveri vissza-támadásaikavissza-t. Nincs ebben semmi, mi bennünket meglephetne vagy megré-míthetne. Az egyház rettenetesebb ellenségeken a r a t o t t már diadalt és veszélyesebb válságokon ment már keresztül.
De az üldözések történetének most készülő fejezete eredeti jelleggel bír, minővel nem birtak az előbbiek.
Eddig a hamis vallások nevében támadták meg az igaz vallást. Hivés harczolt hivés ellen. Most egyszerre min-den vallás ellen intéztetik a támadás, a tiszta vallásta-lanság nevében.
A kereszténység elleni vak dühökben azt lerontani vágyván, de egyszersmind érezve teljes tehetetlenségüket annak helyettesítésére, elleneink nem borzadnak vissza a gondolattól, hogy lerontsanak minden vallást, kitépjék az emberek szivéből a jövő élet reményét, elzárják a maga-sabb világba menetelt, hol a tökély lakozik, kioltsák az eszmény magasztos szövétnekét, mely a világot megvilá-gította hajnalától napjainkig.
Nincs mit félnünk, uraim, az ily támadástól. Meg-fosztani az embereket a vallástól, magsemmisíteni a val-lási tehetséget, annyit tenne, mint alapjában felforgatni, megcsonkítani ez emberi természetet. Már pedig a Teremtő nem engedi meg a romboló erőknek, bármekkora hatal-muk legyen is az egyedek fölött, hogy megváltoztassák a dolgok lényegét s a lények természetét. Az ember nem
szűnik meg ember lenni, következéskép nem szűnik meg vallásos lenni.
Mit csinálnak tehát elleneink, s mi lesz erőfeszíté-seik eredménye ? Kétségkívül meg lesz nekik engedve, hogy szenvedést okozzanak az egyháznak, hogy zavarba ejtsék a gyenge lelkeket, hogy rettenetes pusztításokat vigyenek végbe Krisztus birodalmában. De végtére is, és midőn múlékony uralkodásuk véget ért, nem tettek egye-bet, mint megírták a keresztény apologetika egy u j lapját.
Ismét megmutatják, hogy a kereszténység az egye-düli igaz vallás, a végleges vallás, az egyeegye-düli, mely el-lenállhat a gőg és szenvedélyek egyesitett erőfeszítéseinek, és f ö n t a r t h a t j a a világban magát a vallás eszméjét.
Midőn az emberek, kifáradva a tagadásba, megunva a kétségbeejtő tanokat, ismét az ég felé emelik fejőket s újra kezdik az isteni eszmény keresését, mely után ter-mészetűk szükségkép sóvárog, látni fogják, hogy a hullá-mok nem merítették el a szent bárkát, és érintetlennek fogják találni az egyház kezei közt az emberiség ősi örök-ségét, minden vallás lényeges alapját, a mennyei Atyá-ban való hitet, a ki szeret bennünket, a hitet a fensőbb világban, hol az eszmény lakozik, és az örök remények
kincsét, mely egyedül ad igazi értéket e földi létnek.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, j a n u á r 28. A souverain pápa. — E g y pár hét múlva 7-ik évfordulóját lesz szerencsés a világ üdvözölni azon eseménynek, hogy XIII. Leo a róni. kath.
egyház fejévé választatott. Ugyanakkor már a magyaror-szági zsidóság német nyelvű lapja a , P e s t e r Lloyd" meg-fosztotta (V) öt a pápai méltóságtól és ,einfacher Pries-ter'-ré degradálta; a világ azonban, t. i. a katholikus hi-vők, a kath. és nem kath. fejedelmek, a kath. és nem kath. kormányok még a ,L1.' szavára sem hajtottak, lianem inkább üdvözletükkel halmozzák el még most is XIII.
Leot, kétségtelen jeléül annak, hogy ők benne nem az ,einfacher Priestert', hanem sz. P é t e r utódját, az egyház fejét, Krisztus helyettesét, vagyis a pápát ismerik el. A .Lloyd'-féle jóslat ezek szerint csúfosan megbukott, ugy hogy most már czáfolatra sem szorul. De ő maga sem merészli többé felemlíteni.
Történt azonban, hogy az uj pápa alatt az egyház, a katholicismus tekintélye, daczára minden dühös ellensé-ges támadásnak, emelkedni kezdett : történt, hogy ennek következtében ellenséges lelkületű kormányok az egyház fejével, a kath. ügy rendezése tekintetéből tárgyalásokat kezdtek, hogy uralkodásra hivatott sarjak a pápánál tisz-telegni voltak : mi lehet tehát liberális szempontból ter-mészetesebb, mint az, hogy e befolyás emelkedésének ér-tékét a mennyire tőlük telik leszállítsák, eltagadva a tények igazságát is ? A mi liberális kormányunk félhivatalos lapja tehát, elismerve a pápát az egyház fejének, más oldalról támadja őt, bevallva egyenesen, hogy öt az ,ultrám on ta-nismus' tekintélyének emelkedése hivja a sikra. Ha már a pápától nem lehet eltagadni, hogy ő az egyház feje és a nmlt központja, legalább tehát megkísérli tagadni az ő
souverainitását, a mint valóban egy pgész czikket is kö-zöl a liberálisok nagy épületére annak bebizonyítására, hogy a pápa nem souverain.
Nem kételkedünk mi a fölött, hogy lesznek a liberá-lisok közt számosan oly bigvelejüek, kik a ,Nemzet' ez állítását elhiszik, de másrészt még a liberálisok felől sem teszünk fel annyi könnyenhivüséget, hogy a ,Nemzet' ál-lítását mindnyájan aláírják. Ezek közt is fog találkozni nem egy, a kik előtt tudva lesz az, a mi csak a N e m -zet' előtt látszik ismeretlennek lenni. Tudva lesz ugyanis, hogy a fejedelmek mindannyian souverain-nek tartják a pápát, souverainnek már csak azért is, mert bár az olasz forradalmárok erőszakkal elvették is a pápaság birtokát, de azért a római kérdés még ma sincsen rendezve, még ma sem biztos az ugyvezett olasz királyság, hogy mely órában, mely pillanatban kell neki kiüríteni azt a terri-tóriumot, melynek birtoklásáról a pápa nemcsak soha le nem mondott, hanem souverainitását fentartva, azt min-dig reclamálja. Nincsen is Európában fejedelem, vagy kormány, mely a pápa reclamátiójával szemben kijelentette volna, hogy a pápaság birtoka megszűnvén, ő souveraini-tását elvesztette. Ellenkezőleg, fejedelmek, kormányok a pápa sonverainitásának nemcsak az által adnak kifeje-zést, hogy nála követséget tartanak, hanem azáltal is, hogy nem vonják kétségbe a pápa jogát, melylyel rendje-leket osztogat, melyek viselhetési jogát csak fejedelmek en-gedélyezik épen ugy, mint bármely más fejedelem által adományozott kitüntetést. Vagy, lia a pápa nem souve-rain, igy okoskodhatnak a józanabb liberálisok, niike'p történhetik, hogy a pápa a Vatikánban saját testőrséget t a r t ? hogy egyeseket római grófi méltóságra emel ? hogy a Vatikánban törvényszéke van, mely alattvalói fe-lett itél y stb. Ha mindezeket a souverainitásból kifolyó j o g o k a t a pápa gyakorolja, ugy mikép mondható a pápa nem souverainnek ?
Mindezeket a tényeket tagadni nem lehet, valamint nem lehet tagadni ama tényt sem, hogy a pápa a porosz trónörököst is sonverainitásának megillető attribútumai-val, annak minden megcsorbítása nélkül fogadta és ennek megcsorbításával nem fogadta volna ; végül nem lehet ta-gadni, hogy felséges urunk, épen a pápa souverainitá-sára való tekintettel, melyet megsérteni nem akar — nem a k a r j a és nem fogja visszaadni U m b e r t király láto-gatását Rómában. Ha már mindezeket tagadni nem lehet, ugy felmerül a kérdés, hogy a liberalismus, mi okból tagadja a pápa souverainitását ? Mi okból bizonyítgatja e souverainitás nem létezését ? Hiszen ha a pápa nem souve-rain, lia ez elismert dolog, ugy fölösleges vele bíbelődni, valamint hogy a liberális sajtó nem foglalkozik annak bebizonyításával, hogy p. o. 2-ik Ferencz, Don Carlos nem souverain y A liberalismus okát e kérdés fejtegetésé-ben, nem másban lehet feltalálni, mint abban, hogy na-gyon is bir tudattal a pápa souverainitása felől, hogy nagyon is látja, miszerint a fejedelmek a pápával mint souverainnel bánnak és hogy a köztudatban nagyon is él a pápa souverainitásáról való meggyőződés. Ez általános meggyőződés a liberális forradalmi p á r t r a veszélyes, mert veszélyezteti a forradalmi utón létre hozott olasz király-ságot, mely felett a pápa souverainitása Damocles
kardja-RELIGIO. x 79 ként f ü g g : a liberalismus tehát óhajtja, hogy a pápa ne
legyen souverain és azért a souverainitásnak kedvező meggyőződést most megdönteni akarja.
E szeretetreméltó törekvéssel különben a liberalis-mus nem árul el semmi titkos tervet sem, levén az úgyis mindenki előtt mint a liberalismus természetéből kifolyó következmény ismeretes, hogy a liberalismus a pápa-ki-rálynak ellensége, levén ismeretes, hogy az ő műve a pápaság birtokainak elrablása és a mennyire teheti, a pápa souverain joghatósága gyakorlatának korlátozása : igen, mondjuk, Korlátozása, és ha a liberalismusban csak egy csipetnyi őszinteség, igazságszeretet volna, akkor nem arról beszélne, nem azt törekednék bebizonyítani, a mit bebizo-nyítani nem lehet, hogy a pápa nem souverain, hanem arról vezérczikkezne és azt vitatná, hogy a pápa a jelen viszonyok közt akadályozva van a souveranitásából kifolyó jogait oly terjedelemben gyakorolni, mint azt gyakorolta, mielőtt a forradalmi erőszak Rómától is megfosztotta. A liberalismus azonban a pápának mint souverainnek kor-látozásáról beszélni nagyon kényelmetlennek találja önma-gára nézve azon egyszerű okból, mert a souverain pápa egyúttal az egyház feje, és a souverain pápa korláto-zása önmagában foglalja egyszersmind a pápának mint az egyház fejének korlátozását, azaz szabadságnak tagadását, amidőn pedig jól tudjuk, hogy a liberalismus tele torok-kal hirdeti a pápa szabadságát és csak fictiónak t a r t j a a pápa fogságát.
A liberalismus ez elhallgatását mi pótuljuk, illetőleg fennen hirdetjük, hogy a souverain pápa akadályozva van fejedelmi jogainak egész terjedelmű gyakorlatában és ugy a pápa, mint az egyház feje nem bir szabadsággal ; de valamint az egyház fejének szabadsághiánya nem azt jelenti, hogy a pápa megszűnt az egyház feje lenni, ugy az ő souverain jogai gyakorlásának korlátozása sem azt jelenti, hogy ő megszűnt souverain lenni : létezik ez
mind-akettő és el fog jönni az idő, mert el kell jönnie, midőn az egyház feje visszanyeri szabadságát és vele együtt sou-verain jogainak egész terjedelmében gyakorolhatását. Volt idő, midőn a pápa nem volt világi értelemben souverain és lett az isteni gondviselés következtében souverain ; annál biztosabban reménylhető tehát, hogy most szűkebb térre szoritott souverainitása egykor ismét teljes mérté-kében fog érvényére jutni, bármikép működjék is ellene a liberalismus. Azért mi fenhangon kiáltjuk : éljen a pápa-király !
Budapest, január 31. Souverain-e vagy sem a pápa ? II. — A „Nemzet" — hogy folytassuk minapi levelünk-ben kezdett észrevételeinket — elég belátással bir arra nézve, hogy a pápának az összes világegyház kormány-zatában, legfőbb lelki hatalmának gyakorlásában
Budapest, január 31. Souverain-e vagy sem a pápa ? II. — A „Nemzet" — hogy folytassuk minapi levelünk-ben kezdett észrevételeinket — elég belátással bir arra nézve, hogy a pápának az összes világegyház kormány-zatában, legfőbb lelki hatalmának gyakorlásában