i .
Felolvasás, melylyel a párisi „Institut catholique "-ban a nem-keresz-tény vallások történetének harmadik évfolyamát 1881. decz. 18-án
megnyitotta d e B r o g 1 i e abbé.
Ford. Dr. Pápai.
Uraim !
A történelem, mint minden más emberi tudományág, tanulmányozásában az igazság biztos megismerésére ve-zető rendszer megkívánja, hogy az analysist és synthesist fölváltva alkalmazzuk. A tények tauulmányozásával kell kezdeni ; az előre a priori felállított fogalmak csak tév-útra vezethetik, ki egy ú j t á j é k o t kutat. De ha a tények
bizonyos száma constatálva van, akkor nehogy a részle-tekben elveszszünk és az összegyűjtött adatok tömege elnyomjon bennünket, szükséges valami átalános eszmét igénybe venni a nyert eredmények összegezésére, meg-világítására. Ez eszme gyakran csak egyszerű feltevés (hypothesis) : ha összevág a tényekkel, mindig nagyobb és nagyobb valószínűséget nyer, mely később, ha az utóbbi tényekben megerősítést nyer, bizonyossággá válik. í g y halad előre az emberi szellem a föltevés és igaznak-bi-zonyulás váltakozása mellett, minden föltevés megerősí-tést követelve, az igaznak bizonyulás új tények constatá-lását idézve elő, melyek, hogy magyarázatot
nyerhesse-nek, ú j föltevést kívánnak.1)
Tanulmányaink kezdetén, miután egy áttekintést vetettünk a világ vallás-történetére, egy általános eszme vált ránk nézve szükségessé, hogy rendezhessük a
ténye-ket, melyeket összegyűjteni kezdettünk. Az eszme, melyet igénybe vettünk először, tudományos szempontból föl-tevés, habár ránk nézve más okból benső és személyes bizonyosság az volt, a mit a kereszténység temészetfölöt-tiségének neveztünk.
Kutattuk, hogy a föltevést: a kereszténység ter-mészetfeletti vallás, beigazolják-e a történeti tények. Előre tudtuk, hogy igen, mert bensőleg ismerve a keresztény-séget és tudva, hogy isteni, tudtuk, hogy isteni műnek oly jellegekkel kell birnia, minőkkel az emberi müvek nem birnak. De eltekintettünk személyes meggyőződésünk-től ; loyalisan gyakoroltuk azt a — a skepticismustól tel-jesen különböző — módszertani kételyt, melynek föltalálását tévesen t u l a j d o n í t j á k Descartes-nak, s mely, mint az állí-tólagos ú j a b b felfedezések legtöbbje, n«m egyéb, mint Aquinói szt. Tamás rendszere. E mester példáját követve egy kérdéssel kezdtük, s azt kérdeztük magunktól, hogy a keresztény vallás oly nemű-e mint a többi, és ugyan-oly erejű és természetű bizonyítékokon alapszik-e ?
Az igy fölvetett kérdésre a tények által adott válasz telj esen világos és átlátszó. Minden vallás, melyet tanul-mányoztunk. a kereszténységgel sőt Mózes előkészitő vallásával is szembesítve, kénytelen volt bevallani, hogy mérhetetlenül alantabb fokon áll, s ugy tünt föl, mint az árny a valóság mellett. Az egyiptomi papok bölcsesége e ponton époly tehetetlennek mutatkozott, mint a káld ') Ez alaptan ki van fejtve N a ville E. egy ujabb művében : La logique de l'hypothèse.
mágusoké. Megismertük, hogy a perzsák és indok szt.
könyvei egyes szépségeik daczára, nem említhetők a mi bibliánk mellett.
E bizonyítás kétségkívül még nincs befejezve. A Buddha nagy vallása, jelen évi tanfolyamunk főtárgya.
Sina és a modern India egyéb vallásai, végre a moha-medanisnius, még nem vonultak el szemeink előtt. De a már általunk tett tanulmányok m e g m u t a t j á k , minő lesz az eredmény, ha e vallásokat összehasonlítjuk Jézus Krisz-tus vallásával. A pogányságnak a modern észelvüek ál-tal eszközölt mesterkélt eszményiesitése, a zavarok, melye-ket, akár szándékosan, akár öntudatlanul, a pogány kul-tusok és az igaz vallás hitczikkei és szertartásai közt előidéznek, bizonyos mérvben földerittetvén, a fátyol né-mileg széttépve lévén, már előre képesek megmutatni jövendő tanulmányaink eredményét. A Buddha által tanított megsemisülés és üresség valahára, a fanatikus vallás, mely nemcsak fentartja, de keresi az emberi testtel való kereskedést, a soknejíiséget és még annyi más ocsmány bűnt, az egyenes lelkiismeret szemei előtt nem szállhatnak síkra az evangeliumi igazság ellen. Mindeme vallások már lígyis k á r h o z t a t v á k a civilizált és művelt emberiség tanúságtétele által. Miként már századunk nagy apolo-gétája, Lacordaire atya, csodálatos elmeéllel megjegyezte, a kereszténység és a többi vallások közti mélyreható különbség abban áll, hogy egyedül a kereszténység állja ki, sőt hivja ki bizonyítékainak észleges megvitatá-sát. x) A keresztény valláson kivül csak puszta észelvi böl-cselet vagy vak babona létezik. Egyedül a keresztény tud számot adni hitéről. Egyedül vallásunknak van a polo-getikája.
Tehát már nyerve van az ügy a czivilizált népek részrehajlatlan ítélőszéke előtt, a melyet védelmezünk, midőn azt mondjuk, hogy a kereszténység valóban ter-mészetfeletti, hogy a vallási tanok és intézmények soro-zatában egyetlen és páratlan kivételt képez. H a köteles-ségünknek t a r t o t t u k ez alaptételhez ragaszkodni, ez nem történt, mintha hosszú bizonyítgatásra szorulna, hanem hogy megfeleljünk az e kérdést tárgyazó ú j a b b könyvek számtalan sophismáira, s hogy m e g t ö r j ü k azt a szokatlan varázst, melyet a fejlődés rendszere gyakorol korunk szellemeire
Azt hiszem tehát, hogy a kereszténység természet-fölöttiségének bizonyítását folytatva, elérkezett a pillanat egy más általános eszme, más bizonyos, vagy ha úgy tetszik, föltételes tétel megválasztására, mely segélyünkre lehet a tények összeállításában és a synthesis megkezdé-sében. Mert az eszmét egész természetesen adják nekünk elleneink, azok a kik minden vallás hasonló természeté-nek és egyenértékétermészeté-nek rendszerét védelmezik. Főérvük ama szokatlan, néha meglepő és gyakran igen nehezen megfejthető hasonlatosságokban áll, melyek a keresztény-ség és a többi vallások közt léteznek. E hasonlatosságok-ból az észelviek vakmerően azt következtetik, hogy a kereszténység csak egyik alakja egy általánosabb erkölcsi és társadalmi tüneménynek, melyet vallásnik neveznek.
Szerintök a kereszténységgel és a többi vallással közös Conférences de Paris, année 1844, 27. conférence.
RELIGIO. 33 vonások képezik a vallás eszméjét. A kereszténység,
mi-ként a mohamedanismus, mimi-ként a buddhismus, nem egyéb mint egy vallás, vagyis inkább csak egyetlen egy vallás van. Az, a mit különböző vallásoknak neveznek, csak a vallás különleges nyilvánulásai. Tehát a kereszténység jogtalanul követeli a dolog monopoliumát, mely az em-beriség közös birtokát képezi.
Ez észelviek szeretnek e kevésbbé történeti, mint inkább bölcseleti álláspontra helyezkedni. A vallás meg-határozása általában nagy tért foglal el irataikban.
Kedvencz foglalkozásuk megmutatni, hogy csak egyetlen-egy vallás van, mely átölel és felülmúl minden kultust.
Ezt védi, mint tudjuk, H u g o Viktor l e g ú j a b b költemé-nyében, melynek már a czime elég világos érteménynyel bir : A vallás és a vallások (la Religion et les Religions).
Eddig óvakodtam ez álláspontra helyezkedni, sőt még azt az eszmét sem támadtam meg, hogy minden vallás egyenlő természetű. Bölcsebbnek véltem, legelőször a tények kö-zepett állást foglalni : azt gondoltam, h o g y a vallás meg-határozása csak nagy számú történeti adatok általánosítá-sának (généralinatio'n) lehet eredménye. J o b b n a k t a r t o t t a m először a keresztény vallás temészetfölöttiségének kérdé-sét, az egyszerűbb és k o n k r é t e b b kérdést tárgyalni, mely bizonyos történeti meghatározott időben és helyen meg-valósult tények részletes összahasonlitását hozza magával.
De mivel utunk nagy részét m e g f u t o t t u k , s mivel az emberiség vallásainak jelentékeny része elvonult már szemeink előtt, azt t a r t o m most már, kiléphetünk e t a r -tózkodó helyzetünkből, s megkezdhetjük a vallás általános eszményének tanulmányozását.
E z t annál nagyobb biztonsággal tehetjük, mert a mit keresünk, nem annyira végleges eredmény, mint in-kább beigazolandó föltevés. Ellenfeleink ellenvetésének álláspontjára helyezkedve tehát, a következő kérdéseket teszem föl magamnak :
Létezik-e a vallásnak oly általános fogalma, mely egyaránt alkalmazható a pogány vallásokra és a keresz-tény vallásra ?
Miben áll e fogalom ?
Minő következtetések vonhatók le a vallás helyes meghatározásából ?
(Folytatjuk).
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, január 11. Az antichristianus áramlat,.
— Komoly napokat élünk. Komolyakat, mert a mult té-nyei, a jelen törekvései, mindenkit kézzelfoghatólag győz-hetnek meg, hogy nem nagyitás, nem szólam, nem so-phisticus okoskodás, hanem valóság egy áramlatnak léte-zése, mely egyenesen feladatául tűzte ki a kereszténységet mint ilyet támadni és megsemmisíteni. N e m időzünk a múlt tényeinél, a mi pedig igen háladatos foglalkozás lenne, amennyiben ott igen bőséges adatokat találnánk állításunk bebizonyítására ; hanem szorítkozunk egyedül a jelen törekvéseire, mert ha egyébbel nem rendelkeznénk
is, a jelen idő törekvése, és hogy kimondjuk, ama törvényja-vaslat erőszakolása, mely felett jelenleg a tanácskozás foly, mely a zsidók és keresztények közt kötendő házas-ságot engedélyezni készül, igen, ez az egyetlen egy
jelen-ség is elegendő bizonyítékot szolgáltat az antichristianus áramlat létezése mellett.
Törvények nem szeszélyből, hanem majd egy, majd más indokból alkottatnak : kell tehát valamely indokának lenni eme törvényjavaslatnak is. Van is okvetetlenül, de ez nem más, m i n t : odium religionis christianae. Bevallot-tak az alsó és felsőházi tárgyalás alkalmával hivatalos részről mindenféle indokot ; de épen ezt, mely a törvény-javaslat természetében fekszik, mélyen elhallgatták. Hogy is vallották volna, hogy Magyarország kormánya, mely az apostoli fejedelem nevében kormányoz, antichristianus áramlatnak áll élén P Pedig ugy van. Higgadtan, minden részrehajlás nélkül, sőt egyenesen azon óhajjal, bárcsak találhatnánk valamely alapot, mely megmenthetne ben-nünket attól az első pillanatban felébredt gondolattól, hogy e törvényjavaslat az antichristianus áramlat kifolyása fogtunk a kormány részéről felhozott indokok vizsgálásá-hoz, igyekeztünk azok közül legalább egyet látszólag el-fogadhatónak tüntetni fel önmagunk előtt, hogy ne kell-jen bevallani a legborzasztóbbat, a keresztényellenes áramlatot ; — de legjobb szándékunk hajótörést szenvedett.
Vizsgáltuk a szükséget ; és százezrek tiltakozása tagadólag válaszolt ; mérlegeztük hazánk tekintélyének emelkedését : és sülyedésére bukkantunk ; megfontoltuk az assimilálási i n d o k o t : és azt tényekkel nem igazolható humbugnak talál-tuk ; szemügyre vettük a nemzetgazdasági érdeket : és ez nemtelen üzletnek, de alaptalannak is mutatkozott. Csak egyet, egyetlen egyet találtunk alaposnak, az odium reli-gionis christianae-t és igy egy antichristianus áramlat létezését.
Oly hosszas, beható, jóakaratú vizsgálódás és a vizs-gálódásnak ez eredménye után, még ma is örömmel fo-gadnók, ha valaki az ellenkezőről képes lenne bennün-ket meggyőzni; de ugy t a r t j u k , hogy ténynyel szemben okoskodásnak nincsen helye. Ugy is vagyunk meggyő-ződve, hogy a keresztényellenes áramlat pártolói nem ké-pesek semmit előhozni, mi által önmagukat tisztázva iga-zolhatnák. hogy ők nem ex odio religionis christianae sza-vazzák meg a törvényjavaslatot. A tény az, hogy ez a törvényjavaslat keresztényellenes ; ezt eltagadni lehetetlen : a kik tehát azt megszavazzák, legalább is szolgálatában állanak az antichristianus áramlatnak, mely müveit ex odio religionis christianae alkotja meg ; mig másrészről az ügy természete követeli meg, feltenni, hogy azok, kik ellene szavaznak, a keresztény ügy pártolóiként tekintessenek.
Midőn e sorokat irjuk, az eldöntés mikéntje még bizonytalan ; de bármikép dőljön is el, egy már bizonyos,
— bizonyos az, hogy ez a keresztényellenes áramlat léte-zik és hogy ennek nagy pártja van. — De ez kötelességet ró ám ránk, — kötelességet, melynek teljesítése vagy nem teljesítésétől függ, hogy a kereszténység ismét dicső nap-jait élje hazánkban, vagy szenvedjen. Hiában tagadnók, a tagadással csak önmagunkat ejtenők csalódásba, hogy hazánkban a keresztény érzület, épen a keresztényellenes áramlat működése következtében, rohamosan kihalt ; egyes vigasztalóbb események csak kivételt képeznek a szabály alól. Vagy hol a keresztény érzületű férfi, nő, hajadon, kinek tettei szabályozójául a ker. hit elvei szolgálnának? A hit elveszett, a remény megfogyatkozott, a szeretet kihalt.
U g y vagyunk vele, hogy midőn kötelességeink teljesíté-séhez, annak teljes mértékében a pillanat hozzá fogni kötelez, nagyon gyenge alapot találunk. Manap jóformán magánál az alap letételénél kell kezdenünk : és e köteles-ség teljesítése, első sorban, mí ránk papokra vár.
Számolnunk kell a helyzettel. Támaszt az államtól magasztos küldetésünk teljesítésében nem várhatunk. A fele-lelősség arra nézve ugyan, hogy a vallástalanság és erkölcs-telenség ily óriási mérvet öltött, első sorban az államot terheli : de nekünk is östze kell magunkat szedm és fárad-ságot nem ismerő buzgalommal munkálkodva a keresztény-ellenes áramlat ú t j á t 7ágni, és így a keresztény érzületet a szivekben uralomra juttatni. Am ettől a munkától elmaradni, a terhet csak egynek is önmagáról lerázni, a kereszténység érdekeinek saját érdekét elébe tenni —senkinek sem szabad.
N a g y j a kicsinyje egyaránt köteles a reá háromló terhet, ju-gum Christi, önmagára vállalni és azt szivesen, lélekből, azzal a meggyőződéssel teljesíteni, hogy a Jézus vére árán szer-zett kereszténységnél az emberiségnek nincsen drágább kincse, és azon öntudattal, hogy ez a mi kötelességünk, a melynek teljesítésére szabad elhatározásból, Krisztus és a lelkek üdve iránti szeretetből vállalkoztunk. Mint-egy 8—9 ezer kath. pap van Magyar-Erdély országban.
Mily imposáns szám, mily erkölcsi hatalom, mily nagy-szerű látvány ; mily kiszámíthatatlan eredmény Isten ke-gyelmével, ha 8—9 ezer pap hivatása magaslatán na-ponkint kötelességét, u g y mint Isten kívánja, teljesitendi ! Tettel, szóval, irodalmi téren, szószéken és iskolában, ma-gányában és a kiiléletben példájával, mily akadályát ké-pezhetné azantichristianus á r a m l a t n a k ! Pedig ez a nagy, de Istennek tetsző m u n k a reánk és csak reánk vár ; ha-bozásnak, kétkedésnek itten nincsen helye, mert minden elhanyagolt pillanat csak a keresztényellenes áramlatnak kedvez. Szeretjük is hinni, hogy a kath. papság a hely-zettel számolni fog, a helyzet komolyságát kellően fogja mérlegelni, mint az petitióiból is kitűnik : és igy hiszsziik, hogy valamint a kath. papság volt tényezője, hogy a nemzet a keresztény vallást felvette, ugy ő lesz tényezője az antichristianus áramlat megakasztásának és Isten segé-lyével visszaszerzője a kihaló félbenMevő keresztény érzü-letnek.
Budapest, j a n u á r 10. főrendiház második tár-gyalása a keresztények és zsidók közötti „házasságok" fe-lett. — H a nevezetes volt a mult évi deczember hó 10. és 11én tartott főrendiházi tárgyalás; akkor a ma m e g k e z -dett második tárgyalás, ha nem nyert, bizonyára nem tágit semmiben az elsőnek, a mi a nevezetes voltot, ér-dekességet és nagy kihatást illeti. Sőt a mai ülés lefo-lyása után itélve e második tárgyalás egyike lesz a legne-vezetesebb üléseknek és az marad talán nagyon hosszú időre.
Nem akarunk a részletek leírásába bocsátkozni ; ké-sőn jönnénk és ez ugy sem feladatunk : hanem azon leszünk, hogy e mai ülés kiválóbb momentumait ama szemé-lyes impressiók nyomán előadjuk, melyeket az ülés folya-mán nyertünk.
Ami a középiskolai törvény magvitatása alkalmá-ból a kormány győzelmét lehetségessé tette, ugyanezen
eszköz volt ma is az, melyhez a kormány folyamo-dott, melytől magának eredményt ígért — egyelőre persze hiába. Ez az eszköz a taktika. S ez esetben a kormány taktikája a halasztásban állott. Mintha hadvezért láttunk volna, ki ismervén csapatainak elégtelen voltát, mindent megtesz, hogy elkerülje a csatát addig, míg a segélycsa-patok meg nem érkeznek. Igy j á r t el a kormánypárt.
Azért azon voltak emberei, hogy a törvényjavaslat újból utasittassék a hármas bizottsághoz. Micsoda logika van ebben az eljárásban ?A hármas bizottság először ajánlotta a javaslatot, a ház többsége elvetette ; már most mit
te-gyen a bizottság ? Elfogadja-e vagy elutasitsa-e a javas-latot ? Nincs eset, hogy vagy önmagával, vagy a ház többségével ellenkezésbe nem jönne. — De különben, et-től eltekintve, mit is keresett volna e javaslat a hármas bizottságnál'? Mire szükséges ujabb megvitatás?
A képviselőház, — j ó l l e h e t mindjárt néhány napra a főrendiház szavazata után bocsátkozott ennek üzenete t á r -gyalásába, minden további vitatkozás nélkül napirendre tűzte az ügyet és újból megszavazta. A főrendiház első tárgyalása óta elmúlt egy egész hónap, egy hónap, mely alatt már a sajtó folytonos megbeszélései következtében a főrendek nem csak hogy foglalkozhattak a kérdéssel de úgyszólván el sem kerülhették ezt. S mégis egy ujabb tárgyalás és a bizottsághoz való utalás szükségét látták a kormány emberei ? Mást nem akartak elérni ezzel, mint időt nyerni. De leszavazták őket. A keresztény álláspontu többség megmutatta, hogy az első' mérkőzés-nél m e g t a r t o t t a fölényét. J ó omen !
A kormány embereinek taktikája kitűnt a második kérdés megvitatásánál is. Mely napon tárgyaltassék az üzenet ? Minden áron azt akarták volna, hogy hétfőig halasztassék a tárgyalás. Hétfőn ugyanis — igy kombi-náltak, a királyi levelek már kézbesítve lesznek azok számára, kik legújabban folyamodtak, ezek közül pedig
— ugy látszik — sokakat saját embereinek tekint a kor-m á n y p á r t : innét az ujabb, éles küzdelekor-m, kor-mely a tárgya-lás napjának kitűzése körül keletkezett. Ritka őszinteség-gel nyilatkoztak mind a két részről. Az egyik oldalon azt mondották, alkalmat és módot kell adni az ujabban folya-modóknak, hogy j o g u k a t gyakorolhassák, azaz várni kell, mig a kormánv embereinek succursusa berukkol : — a Ö másik oldalon éppen emiatt féltek a vitatkozás haloga-tásától, s azt akarták volna elérni, hogy ha már más-kép nem lehet, legalább az mondassék ki : szombaton lesz a tárgyalás berekesztése, vagyis a szavazás.
Ebből a szempontból kell a mai főrendiházi tárgyalást felfogni, ha helyesen akarunk róla ítélni. S e szem-pontból tekintve, mi nem tagadhatjuk, bár a két izben történt szavazásnál a kormány vereséget szenvedett, hogy mégis a kormány embereinek taktikája győzött: — elérték, mit elérni akartak, a halasztást. Qui habet tempus, habet vitám. S kinek élete van, az mozoghat, az működhetik, az toborzhat stb.
N e m a k a r j u k ezzel azt mondani, hogy a kormány győ-zelme ez által már biztosítva van. Mi erősen hisszük, h o g y nem csak a kormány emberei fognak szaporodni, hanem a keresztényálláspontu férfiak, kik ez ügyben ed-dig nagy tevékenységet fejtettek ki, saját táborukat is
35 RELIGIO.
növelni fogják. De a harcz élesebb, az összeütközés he-vesebb lesz és az eredmény, legalább ma még kétes.
Ami a keresztény álláspontot u j a b b győzelemre segítheti, az egyedül a kitartás, a határozott színvallás, a kivétel nélküli általános részvétel és helytállás.
Az ország túlnyomó nagy többségének kivánságai, reményei és rokonszenve a keresztény álláspontu főurak-kal vannak. Ama hála és bizalmi feliratok, melyek száma
több mint ezer (néhány százezer aláírással) katholikusok, protenstánsok, s több izraelita által aláirva, világosan m u t a t j á k az ország hangulatát, a lakosság érzelmeit.
Oly nevezetes egy momentum ez, melyre f e n t a r t j u k ma-gunknak a szerencsét máskor visszatérhetni.
Reméljük, hogy az ország közóhajának és igazi közvéleményének teljesülése, a keresztény álláspont meg-óvása, legközelebbi levelünk örvendetes és dicső t á r g y á t
fogja képezni. F i a t , f i a t ! ?