egyidejűleg képviseli mind a Teremtő fenségét, mind a Megváltó uralmát.
(Vége).
Mohács.
II.
Meg ne háborodjék szivetek ! Hisztek az Istenben, én bennem is higyetek.
Sz. János Ev. 14. I.
A csaták előtt a vezérek lelkesítő szavakat intéznek a sereghez ; és a mit akkor mondanak, az nem lehet ha-zugság, mert, a kik a halálba mennek, azok nem hazud-nak. Az, a mit akkor mondanak, az a sereg lelkének meggyőződése, szivének hitvallása. Halljátok tehát, mit mondott a mohácsi seregnek a nádor : „íme itt a király ő felsége közöttünk, kész meghalni veletek Krisztus val-lásáért, a hazáért, hitveseitekért, gyermekeitekért stb."
Tehát ez volt a lelkesítő szózat. A nádor ennél nagyob-bat, a nemzet királyához, nádorához, és magához a hős sereghez méltóbbat mondani a halál beköszöntő reggelén nem tudott, mert ennél nagyobbat nem ismert. Es igy is illett, kellett, szükséges volt, hogy a vértanuk, mielőtt véröket kiontják, hitvallást tegyenek és maguk adják tud-tára a világnak, hogy mi az a magasztos hivatás, mely-ért szívesen, bátran mennek a halál torkába. Es ez a hit-valló beszéd nem u j ; régi hagyománya az egész keresz-ténységnek, drága hagyománya kivált a magyar nemzet-nek. Minden igaz keresztény szerette vallását és hazáját, és minden igaz magyar e kettőért élt, és ha kellett, halt.
E s ámbár a mohácsi sereg gyilkos ágyu-tüzben vadul le-tarolva elhullott, — egy nem veszett el : a hősi bátorság, melyet ragyogtattak, a szent j:>élda, melyet hátrahagytak, nem veszett el, örökségül a nemzetre szállott. De hát öröksége volt-e a vallás és haza szent eszméje a nemzet-nek ? kérdi a mai kor hitetlen gyermeke. E n azt mon-dom : igen. A magyar nemzet igen jókor keresett üdülést a Golgotha keresztje által megnyitott isteni szeretet for-rásánál. Mióta a királyi apostol, sz. István őt e forráshoz vezette, azóta törhetetlenné lett a nemzet majdnem sza-kadatlan csatáin, mert vallása lelkesité, a keresztény sze-retet tüze élteté legválságosabb pillanataiban. Az időtől fogva, hogy sz. István hazánkat az egek királyné Asszo-nyának oltalmába ajánlotta : azóta Mária öröksége vagyunk.
A nemzet fiainak erényei között legragyogóbb volt a szi-lárd vallásosság és a magyarok Nagyasszonyának gyön-géd tisztelete. Hadi zászlóinkat Mária képe ékesité és az ő sz. nevében és oltalma alatt harczoltak hadaink. Leg-nagyobb királyaink : sz. István, sz. László, N a g y Lajos és Mátyás a boldogságos Szűz nevében kezdék csatáikat.
Királyi okleveleiket a teljes sz. Háromság nevében kez-dették s bennök a magyarok Nagyasszonyáról a leggyön-gédebb szeretettel emlékeztek. Szilárd vallásosság és
Má-RELIGIO. x 109 ria tisztelete volt alapja a családi életnek és a
gyerme-kek nevelésének. És ez a vallásos érzület volt a legdú-sabb forrása annak az erős, magasztos hazaszeretetnek is, mely a magyar nemzetet annyira kitüntette E u r ó p a
nemzetei között. Vallásáért, hazájáért mindent áldozott ; vallását és hazájának szabadságát semmiért. Es ez nem is lehetett másként. A szigorú vallásosság szeplőtelen, nyu-godt lelkiismeretet biztositott a nemzet nagy többségé-nek, a szeplőtelen lelkiismeret pedig alapja az erős, szi-lárd jellemnek, a sziszi-lárd jellem a szabadságérzetnek. A szeplőtelen lelkiismereten nyugvó szilárd jellem nem szol-gája senkinek, csak Istennek. Szabad házában szabadon szolgálni Istenének és hazája boldogságának : ez volt a magyarnak első dicsősége. Ez tette őt a keresztény N y u gat védő bástyájává a török ellen. Ez tette őt oly n a g v -gyá a nemzet zivataros, sötét napjaiban.
A sz. hagyomány tanúsága szerint Paduai sz. Antal egyszer vihar alkalmával prédikált a tenger halainak, és a költő e szavakat adja a j k a i r a : „Elé most jó halak, hadd lássuk fényetek, hisz azt mondják, ti a sötétben fényletek." Ha igaz, hogy a halak a sötétben fénylenek, akkor nagyon helyesen ábrázolták Krisztust már a kata-kombák mélyén hal alakjában ; mert valamint Krisztus isteni jelleme akkor ragyogott legfényesebben, midőn érettünk szenvedett és meghalt : hasonlóan az ő hű köve-tőinek törhetetlen bátorsága is a nagy szenvedések, a vé-szek napjaiban világit legszebben. E z t a sz. példát kö-vette a mohácsi sereg a veszedelem sötét napján ; szembe szállt az óriási ellenséggel, b á t r a n vallotta, hogy szereti vallását és hazáját és meghalt érte habozás nélkül. Ez a sereg nem katonákból, hanem a vallás és haza vértanúi-ból állott. Ez a dicsősége megmarad örökre.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, február 14. Szentséges atyánk körlevele a franczia püspökökhez. — A „Le Moniteur de Rome" ma ide
érkezett száma közli in extenso X I I I . Leó pápa 0 Szent-ségének l e g ú j a b b „Nobilissima" körlevelét a francziaor-szági püspökökhez. F . hó 8-áról van keltezve ez apos-toli irat, mely már néhány nap óta foglalkoztatja a la-pokat, s mely már tegnapelőtt a félhivatalos „Nemzet"-nek alkalmat adott a franczia köztársaság mellett eléggé ért-hető vonatkoztatással lándzsát törni. Reméljük, hogy a
„N." most, a körlevél egész kiterjedésében való nyilvá-nosságra jutása után, módot és időt fog találni — reverti ad saniora, ha ugyan kedve és a k a r a t j a t a r t j a .
Különben nem is ez incidensből, hanem a körlevél meritumához képest kötelességünknek ismertük e leg-újabb pápai körlevéllel behatóbban foglalkozni. Hisz az a szellem, mely Francziaország belbékéjére annyi vihart hozott, és Isten tudja ! talán többet f o g még hozni, onnét kiindulva útjába ejtette az egész világot. Ha Francziaország-ban hatásaiFrancziaország-ban pusztitóbb e szellem, ne feledjük, hogy ott keletkezett. Mindig kisebbedik a hullám ereje, mentől tovább terjeszti köreit. Reánk és sok más nemzetre is fér annak nagyobb része, mit 0 Szentsége a franczia püspökök-nek irt. A „lumen de coelo" csodálatraméltó bölcseségé-nek ujabb, örökké nevezetes tanújelét adta.
Mivel Francziaországnak irt a szentséges Atya, ki nem kerülthette lelki szemeit e nemzet dicső múltja, sőt önkéntelenül is elébe állott, mit ezen „primogenita Ecclesiae filia" Chlodwigtól kezdve napjainkig tett, mint az isteni gondviselés terveinek közreműködője és végre-h a j t ó j a : „gesta Dei per Francos." Hitterjesztés és véde-lem, a ker. szeretet és nagylelkűség művei töltik be a franczia történelem lapjainak nagy részét. A szentszék ismerte és elismerte Francziaország ez érdemeit a leg-melegebb m ó d o n : III. Incze és IX. Gergely szavai ki-válóan kiemelkednek. — Francziaország meg is nyerte azért j u t a l m á t az Istentől : laudes bellicas, pacis artes, glóriám nominis, imperii auctoritatem.
De Francziaországban is csak emberek voltak az emberek, ők is gyakran tévedtek. „Quod si oblito quodam modo Gallia sui, munus a Deo demandatum defugiens, maluit infensos spiritus adversus Ecclesiam sumere, tamen summo Dei beneficio nec diu nec tota desipuit." Nec diu, nec tota ! Valóban, a hosszú századok gyakori viharai, a nagy forradalom Francziaországot sem egészen, sem hosz-szú időre m e g nem fosztotta jellegétől.
Most is ujabb vihar készül. Előjelei csalhatatlanul mutatkoznak ; el-eltünnek rövid időre e vészt jósló jelek, de mindig erősebben mutatkoznak, ha újból felmerülnek.
Francziaország kétségkivül válság előtt áll. Bekövetkez-hetik az előbb vagy utóbb, gyorsabban vagy későbben, de el nem fog maradni, el nem maradhat. A kereszténység feje látja a veszélyt közelegni és mint éber kormányos már előre int és figyelmeztet, ha talán elkerülhető a ha-jótörés. Ott, hol az egyház szenved, az állam boldogsága nem érhető el ; „fieri non potest, ut prosperitás civitati comitetur, virtute religionis extincta."
A társadalom alapjai inognak, mikor hit és erkölcs hanyatlik. Külső hatalom és gazdagság mitsein használnak a szivek romlottsága, az erényes jellemek szegénysége mellett. „Itaque quantumvis opibus firma et cojnis lo-cuples esse videatur, gerit tamen interitus sui in ipsis reipublicae visceribus inclusa semina,, neque spem habere potest diuturnitatis."
Azok ellen, mik a társadalom szomorú bukását elő-idézik, legbiztosabb ellenszer a kath. egyház tanításainak és parancsainak megtartása. „Ea enim sunt ad conservati-onem ordinis et ad reipublicae salutem aptissima."
Mivel a társadalom a családon alapszik, a család a házasságon, azért szentséges atyánk a társadalmi bajok elűzésére szükségesnek t a r t j a visszatérni a családra, visz-sza a házasságra. „Interest quam maxime susceptam e con-jvgio christiano sobolem m a t u r e ad religionis praecepta
erudiri et eas artes, quibus aetas puerilis ad humanitatem informari sólet cum institutione religiosa esse conjuncta."
Vallás-erkölcsi nevelést sürget a szentséges atya, mert elválasztani az emberi ismereteket a hitigazságok éltető erejétől, annyi, mint egyengetni az atheismus ú t j á t .
„Alteras ssjungere ab altera idem est ac reipsa velle, ut animi pueriles in officiis erga Deum in neutram partem moveantur, quae disciplina fallax est et prae-sertim in primis puerorum aetatulis perniciosissima, quod révéra viam atheismi munit, religionis obsepit."
Azért hangsúlyozza a szülők szigorú kötelességét, mely
isteni és természeti törvényen alapulván, semmikép sem hanyagolható el. Az egyháznak is ugyanaz a kötelessége, és azért a vegyes vagy közös iskolákat mindenkor nyil-tan kárhoztatta. „ Semper scholas, quas appellant mixtas vei neutras, alerte damnavit, monitis etiam patribus fa-milias, ut in re tanti momenti animum attenderent ad cavendum." Ez pedig nemcsak az egyház érdeke, ezt a társadalom jóléte, az állam igazi érdeke is követeli. Qui-bus in reQui-bus parendo Ecclesiae, simul utilitati paretur, optimaque ratione saluti publicae consulitur.
A körlevél hátralevő részei a concordatum fenntar-tásáról, az egyetértésről, a püspökök iránti engedelmes-ségről szólanak, melyekről legközelebb bővebben. ?
Francziaország. Ar any-középút Dupanloup életének és érdemeinek megítélésében. — Ismeretes dolog, mily el-lenmondásokat keltett abbé Lagrange két kötetes müve DupanloupróJ. Mi, részünkről, irja az Annales Catholiques, nem akartunk ezeknek az ellenmondásoknak bírálatába bocsátkozni. Ma azonban elérkezettnek látjuk az időt, hogy nyilatkozzunk. Nyilatkozatunk nem csekélyebb, mint a párisi egyházmegyei hatóság felügyelete alatt megjelent Semaine religieuse de Pans véleménye. Teljes meggyő-ződéssel osztozunk e raagistralis itélet minden pontjában.
Tekintély és bölcseség jellemzik e nyilatkozatot. Szósze-rinti szövege ez :
r A Semaine religieuse még nem szólott a Vie de mgr. Dupanloup czimü műről.
Mikor hire járt, hogy meg f o g jelenni, tekintélyes férfiak véleménye volt, hogy még nem j ö t t meg az ideje, h o g y tehát közlése korai. Mi még igen közel esünk ama harczokhoz, melyekben a nagynevű orléansi püspök részt vett ; a pillanat szenvedélyei még nem csillapodtak le.
Félni lehetett tehát vitáktól, melyek szerencsétlen b o t r á -nyokra vezethetnek. Félni lehetett, hogy még a halál fen-sége és egy sirba fektetett püspök iránti köteles tisztelet sem fogja visszatartóztatni a régi ellentéteket. U g y lát-szott. hogy a k o r u n k n a k .irt életrajzban mindenki csak azt az épületes példát és azt a tanulságos életet óhaj-t o óhaj-t óhaj-t a láóhaj-tni, mely az ő csodálaóhaj-tos óhaj-tevékenységében min-denkor hü maradt az istenesség alázatos kötelességeihez.
Szóval: Mgr. Dupanloup életrajza korunk számára nem lehetett más, mint hitbuzgalmi könyv. Félni lehetett, hogy máskülönben pártos könyvnek fogják tartani.
E férfiak, kikről itt szólunk, várakozást tanácsoltak addig, mig az évek megteszik kötelességöket és minden nyomorult szenvedélyt, minden pártérdeket elsimítanak és nem hagynak meg egyebet, m i n t : az Isten szeretetét és az egyház iránti föltétlen odaadást.
Az események megmutatták, mennyire helyes volt e vélemény s mily hamar igazolva lett az előrelátás.
Most már nekünk sincs többé okunk a hallgatás folytatására; sőt a mi azelőtt azt javallta, hogy hall-gassunk, most már a r r a kényszerit, hogy nyilatkozzunk.
Félünk, hogy dicséreteink, melyeket a nagy férfiú külön-ben teljesen megérdemel, ürügyül fog szolgálni ellenmon-dásokra és gyalázkoellenmon-dásokra. Szavunk tehát nem lehet egyéb, mint szükségessé vált tiltakozás a nagy férfin ne-vének akár igazságtalan dicsőitése, akár méltatlan
meg-hurczolása ellen. Es e szavunk talán, — mi legalább bát-rak vagyunk reményt táplálni ez iránt — meg fogja mutatni azoknak, kik nem vették észre, — hogy mit kell Dupanloup életében keresni, hogy mi az, a mi ebben az életben a legnagyobb evidentiával és legfényesebb ragyo-gással tündöklik, hogyha azt nem a szenvedély elhomá-lyosított szemével tekintjük. Bármily gazdag és csodála-tosan felszerelt volt is az orléansi püspök egyénisége, vol-tak neki hibái is : fényes tulajdonai, ha a véglet felé hajlottak, elvesztették egyensúlyokat. Némely nevezetes körülményekben mgr. Dupanloup tévedett, és akkor té-velye szolgálatára állította ugyanazt a hevességet, ugyan-azt a lelkesedést, a melyet a legszebb ügyeknek szentelt.
E z t senki sem tagadja.
Hanem, a mit ismét el kell ismerni, az : e nemes lé-lek perfekt loyalitása, az az ő lelkes odaadása minden ka-tholikus érdek iránt, az az ő lángoló szeretete az egyház iránt. Mindenkor és mindenütt az egyháznak akart szol-gálatot tenni ; az egyháznak mindent feláldozott ; az egy-háznak teljes lélekkel hódolt. 0 minden fentartás és két-értelműség nélkül elfogadta azt, a mit „a hit diadalának és az Isten szent akaratának" nevezett.
E l volt tökélve mindig hü maradni a papneveldében fogadott elhatározásaihoz ; nem engedni meg a benső, az imából táplálkozó élet megcsonkítását, a külvilággal való foglalkozás által, bármily nagyarányú, bármennyire szük-séges legyen is ez. Es ez eltökélést meg is tudta tartani ; és hogy azt megtarthassa, gyakran valóban hősi jellemre volt szüksége. Mindenki ismerte az orléansi püspököt, a küzdelem férfiát, azt az embert, a kinek iratai események voltak, a melyek néha az egyház ellenségeit gonosz szán-dékukban igazán feltartóztatták : de nem ismerték benne az ima és önmagába szállás emberét. Es ez az az ember, a kit abbé Lagrange a világnak bemutat. A történetíró ezer megható idézetet vesz át egy intim naplóból, melynek Dupanloup ezt a czimet a d t a : „Emléke annak, a mi jót Isten velem tett és a mi rosszat én cselekedtem." íme a tör-vény, melyet magának az ifjú áldozár szabott, és a me-lyet az öreg püspök is k ö v e t e t t : „Az én nagy de aláza-tos eltökélésem, hogy egy kis benső, imában töltött éle-tem legyen. Négy óra imában : kettő reggel, kettő este ; elzárkózva, mint egy toronyba : tranquillitas magna, mint a nagy karthausi kolostorban. Es négy órai tanulmány, reggel, ugyanavval a sérthetetlenséggel ; különben vétke-zem Isten és az egyház ellen."
N e m a k a r j u k itt festeni a Madelaine egyház kate-chetáját, a szent Miklósról nevezett kis seminarium igaz-gatóját. 0 , a ki annyi ügyben kitűnt, kitűnt különösen az ifjúság nevelésében. Valamennyi irata közt legmaradan-dóbb becscsel fognak birni a hitoktatásról és nevelésről Írottak a „Toeuvre par excellence" vagyis elmélkedései a káté fölött, és hallhatatlan müve a nevelésről, a „ Traité de Y Education. "
Mily tökéletes volt mint lelkiatya, lelki vezér ! Mily szigorral tudta a lelkeket vezetni ; mennyire tudta őket az egyház iránt szeretetre gyulasztani ; mily tapintatosan tudta őket Jézus Krisztus titkainak ismeretébe beavatni ! Mily csodásan tudta velők megérteni „a keresztény élet komolyságát!" Valóban, a lelkek üdve előmozdításának
RELIGIO. I l l szenvedélyével birt. Ebben az értelemben tudta, hol
rej-lik életének fő ereje, sikereinek l é t o k a ! „Szent igazság, mondá, hogy, még a terméketlen szellemek számára is, a lelkek szeretete — valódi inspiration
íme, néhány vonásban az, a mit abbé L a g r a n g e müvében olvasni lehet. Igy tűnik fel abban mindenki szeme láttára Dupanloup. Nincs szükségünk dicsérni az irót, a kinek Szent Pál életrajzá-t köszönhetjük. L e g ú j a b b müvében felülmulta magát. Fiúi szeretete az iránt, a kinek egész életét szentelte^ könyekig megható, egyszerű, néha ragyogó lapokat inspirált. Igazán u j életre keltette azt, a kit annyira szeretett !
A katholikusok nagy kötelessége napjainkban az egyetértés és összetartás. Hő óhajunk, hogy erről senki meg ne feledkezzék."
KATHOLIKUS ACTIO.
Isten nevében előre!
Egy szerény házra van szüksége az országos köz-ponti katholikus legényegyletnek Budapesten. Nemcsak fővárosunknak, mely annyi iparost számlál lakosai közt, hanem az egész országnak, mely annyi katholikust táplál tejjel-mézzel folyó virányain, — válnék hasznára, és
dí-szére, ha egy még oly szerény épület homlokzatán e sza-vak volnának olvashatók: „Isten áldja a tisztes i p a r t ! "
„Az országos központi katholikus legény-egylet háza."
A mi fővárosunkat illeti, ez megérdemelné, hogy már ma álljon területén a nevezett föliratú ház. Nemeslelküségének fényes jelét adta az országos központi k a t h o -likus legény-egylet iránt a fővárosi tanács, mert ha Isten meghallgatja mindennapi kérésünket, ha Magyarország mindenkoron szivesen adakozó néjje fölhívásomat némi figyelemre és hathatós pártfogásra méltatja, hogy a ház fölépülhessen : övé a kezdet kezdete, ő már egy évvel ez-előtt az egyletnek épen megfelelő ingyen telket adomá-nyozott.
A fővárosnak nemes példája nem maradhat hatás nélkül. Kell, hogy fölbuzduljanak a m a g y a r városok és falvak királynéjuk e nemes példájának látásán ; kell, hogy hozzájárulni siessenek adományaikkal az egylet házának felépítéséhez.
A nemeslelkü főváros odaadta a telket, de föltétele-sen: hogy arra 5 év alatt fölépíttessék az egylet háza.
Nem azért kötötte ki a főváros, hogy 5 év alatt fölépíttessék az egylet háza, mintha különben irigyelné az egylettől a telket. — Nem. Egészen más indok birta a fővárost a föltétel megállapítására.
N a g y o n jól ismeri a főváros e szerény bár, de üd-vös szolgálatot teljesítő egylet működését 28 évi fennál-lásából és eredményeiből.
N a g y o n jól tudja, hogy milyen szükséges ez az egy-let, mely a főváros lakosságának legnagyobb osztályáról
gondoskodik, hogy műveltessék, szive nemes érzelmekkel, esze helyes eszmékkel tápláltassék, a mely osztályáról az állam és társadalom legkevesebbé gondoskodik, tudja, hogy mily fontos ez az egylet, mely azt az elemet iparkodik a társadalom békés, emberszerető, munkás és takarékos osz-tályává tenni, a mely esetleges lázadások, zavargások,
ut-czai botrányoknál első sorban, legnagyobb számban sze-repel, a mely elem helyzeténél fogva a legelégedetlenebb és igy zavargásokra a leghajlandóbb.
N a g y o n jól tudja a főváros, hogy a tiszta erkölcs, mely az ország támasza és talpköve, csakis vallásos egy-let által támogattatik és őriztetik meg.
N a g y o n jól t u d j a a főváros, hogy mennyi anyagi és erkölcsi erőt n y ú j t és milyen vagyoni és társadalmi előnyére válik az oly egyletnek a működése, mely szé-lesebb és tágabb körben működik, és a mely eme magas erényekért küzd : „Vallás és erény ; munka és szorga-l o m ; egyesség és szeretet; vidámság és öröm."
Es ha a főváros tapasztalja és továbbra is elvárja az egylet működésétől a kívánt eredményeket, vájjon ez üdvös eredményekből csak a fővárosnak van-e haszna ? Nem-e itt sereglenek össze az iparosok az egész ország-ból ? N e m innen mennek-e szét az egész országba ?
Igen, ismétlem, nem hogy elvegye, kötötte ki a fő-város azt, hogy az egylet háza öt év alatt fölépíttessék a neki adományozott telken, hanem, hogy az egylet mi-nél előbb benső működésében erősödjék, külső eredmé-nyeiben pedig m é g fokozottabban boldogítva a fővárost boldogítsa a hazát.
Mert akárhogyan is tekintsem az egyletet, a mint az most bérházban, szíik helyiségben létezik, létezése költséges, működése több tekintetben korlátolt, sok te-kintetben lehetetlen.
A nagyméltóságú püspöki kar, különösen ő eminen-tiája, az ország bíboros herczeg-primása, mint az egylet fővédnöke, a számos pártoló tagok, a főváros és a jóté-kony intézetek tetemes pénzadományainak háromnegyed részét fiiemészti a lakbér, és igy a segélynek legnagyobb része elvonatik a tulajdonképeni magasztos czéltól, elvo-natik oly czélra, mely szellemi tőkét nem alkot, a mű-velődést, a vallásosságot, az ipart egy lépéssel sem viszi előbbre. Es ez igy marad mindaddig, mig az egyletnek nem lesz tulajdon otthona.
Vájjon ez üdvtelen állapot még tovább tartson ? Tovább tartson, mert az ország az országos központi katholikus legényegyletet a kellő és valóban megérdem-lett pártolásban nem részesítette ? Tovább tartson, hogy az egylet végre részvétlenség miatt megf'osztassék a fő-város által föltételesen ajándékozott néhány ezer forintot érő háztelektől1? Tovább tartson, mert az ország a fővá-ros adományához képest csekély összeget nem akarna összeadakozni egy országos, egy katholikus egylet háza fölépítésére ?
N e m hiszem, hogy jó magyar nemzetünk ily rész-vétlen lenne egyletünk iránt. N e m hihetem, hogy segély-kiáltásom pusztában hangozzék el.
Es azért azt mondom, jó lélekkel tanácsolom : kezdje meg az egylet a már együttlevő összeggel a kijelölt helyen, a kész és elfogadott tervrajz szerint, a megálla-pított költségvetés terjedelmében, az országos központi katholikus legényegylet házépítését. Ne féljen, hogy ugy f o g járni, mint az evangelium írja, arról, ki tornyot
Es azért azt mondom, jó lélekkel tanácsolom : kezdje meg az egylet a már együttlevő összeggel a kijelölt helyen, a kész és elfogadott tervrajz szerint, a megálla-pított költségvetés terjedelmében, az országos központi katholikus legényegylet házépítését. Ne féljen, hogy ugy f o g járni, mint az evangelium írja, arról, ki tornyot