C. Történelmi bevezető: Európa történelmének változásai és az erdélyi társadalom
IV. NEGYEDIK RÉSZ: KOLOZS MEGYE
IV.1. Kolozsvár
IV.1.4. Zsidó élet a két világháború közt Kolozsváron. A zsidó közösségek
1918. októberében a kolozsvári ortodox hitközség vezetőinek ülésén, melyen részt vett Eisler Mátyás kolozsvári neológ főrabbi és az Ezra zsidó ifjúsági egyesület küldöttei is, Glasner Mózes ortodox főrabbi a zsidó nemzeti mozgalom mellett szállt síkra. Tekintettel az antiszemita megnyílvánulásokra Kolozsváron, az Ezra zsidó őrség felállításához kérte a hitközség támogatását. Kolozsváron az Uránia kávéházban a cionista zsidóság létrehozta az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséget (EZSNSZ). 1918. decemberében Kolozsváron megalakult a Radikális Párt. Elnöknek Janovics Jenőt, alelnöknek Deák Albertet, Farkas Mózsest és Körösy Györgyöt választották meg. 1918. decemberében Weiszburg Chaim kezdeményezésére beindult az Új Kelet című zsidó politikai heti szemle. 1920-tól 1940-es betiltásáig mint napilap jelent meg. Kezdetben az EZSNSZ, majd a Zsidó Párt orgánuma volt.
652 Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I., Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 439. old.
653 Lázok János - Vincze Gábor (szerk.): Erdély magyar egyeteme 1944-1949, I. kötet, Csőgör Lajos emlékirata, Dokumentumok 1944-1945, Custos Kiadó, Marosvásárhely, 1995, 15. old.
654 Lázok János - Vincze Gábor (szerk.): Erdély magyar egyeteme 1944-1949, I. kötet, Csőgör Lajos emlékirata, Dokumentumok 1944-1945, Custos Kiadó, Marosvásárhely, 1995, 17. old.
655 Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, tizennegyedik kiadás, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2005, 502. old.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
1918. december 24-én a román hadsereg bevonult Kolozsvárra.
1919. januárjában Eisler Mátyás neológ- és Glasner Mózes ortodox főrabbi több unitárius és református egyházi méltóság társaságában idézést kapott a kolozsvári térparancsnokságra. A vád ellenük: bolsevizmus, anarchizmus és Nagy-Románia elleni izgatás.
1919. március 28-án Kolozsváron megalakult az Erdélyi Zsidó Kiadó Társaság 10.000 korona tőkével. Élén Blau Pál, Kohn Hillel és Hamburg József áltak. 1919. október 19-én Schwartz Jakabot, az EZSNSZ vezetőségi tagját a kolozsvári ortodox hitközség elnökének választották meg. Schwartz megválasztása a kolozsvári ortodox zsidó hitközség cionista irányba való elmozdulását jelezte.
1920-ban Kolozsváron megalakult a Haggibbor zsidó sportegyesület, a Tarbut Országos Zsidó Iskola Egyesület és megnyitotta kapuit a Tarbut Zsidó Fiú- és Leánylíceum.
1920. szeptemberében a kolozsvári román diákok kongresszusán kimondták, hogy a román diákszervezetek és egyesületek nem vesznek fel zsidókat tagjaik sorába.
1921. január 10-én a Magyar Szövetség kolozsvári alakuló ülésén a magyar zsidóság nevében felszólalt Farkas Mózes gyáros és Gombos Benő tisztviselő, közíró. Mindketten a magyarság mellett kötelezték el magukat.
1921. június 19-én Kolozsváron megalakult a Geulath Achuza szövetkezet abból a célból, hogy tagjai számára elősegítse a Palesztinába való kivándorlást, és ott egy erdélyi telepet létesítsen. 1921. július 17-én a kolozsvári hitközségek és cionista szervezetek küldöttei megalakították az Országos Zsidó Kórházegyesületet.
1922. március 15-én a kolozsvári egyetemen és az egyetemi klinikákon antiszemita röpiratok jelentek meg kérve a numerus clausus bevezetését. 1922. március 18-én a kolozsvári román orvostanhallgatók hivatalos képviselete elhatárolódott az antiszemita röpiratoktól.
1922. március 21-én lezajlott a Kadima Nyomda- és Kiadóvállalat Rt. alakuló ülése Kolozsváron.656 1922. április 1-jén megkezdte kolozsvári vendégszereplését a bécsi Habima zsidó színtársulat.
1922. november 27-én nem engedték be a zsidó diákokat a kolozsvári egyetemre.
November 28-án antiszemita atrocitások történtek a városban. A román egyetemi diákság szétrombolta a zsidó menzát, az Új Kelet nyomdáját és az EZSNSZ irodahelyiségeit. Ez utóbbi nyomán az Új Kelet hetekig nem tudott megjelenni. 1923. április 30-án a román diákok nem engedték be az egyetemre a zsidó hallgatókat. A román diákság antiszemita tüntetésének
656 E disszertációban ismételten idézett Szabó Imre: Erdély zsidói című 1938-ban megjelent könyve Kadima-kiadvány.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
a rendőrség vetett véget. 1923. május 6-án Glasner Mózes, volt kolozsvári főrabbi alijázott.
1923. szeptemberében a kolozsvári zsidó elleni zavargások folytatódtak, majd októberben antiszemita falragaszok jelentek meg.
1923. november 24-én rabbiképző nyílt Kolozsváron.657
1923. december 9-én Octavian Goga Kolozsváron tartott előadásában kikelt az
„idegenek” ellen, akik nem vesznek részt a föld megmunkálásában, és kezükben tartják a sajtót. A zsidókról mint „analfabéta kereskedőkről” beszélt.
1924. április 30-án Kolozsváron értekezletet tartottak a zsidó előljárók. Részt vettek az EOIKI, EBOII és az EZSNSZ elnökei, valamint a hitközségek és cionista csoportok küldöttei.
Az értekezleten elutasították Wilhelm Fildermann azon kérését, hogy az UER Erdélyben is megalakíthassa fiókszervezetét. Döntés született egy Központi Zsidó Jogvédelmi Iroda felállításáról Kolozsvár székhellyel.
1924. május 15-én a Balázsfalva-Kolozsvár vonaton több mint száz zsidó utast vertek meg. 1924. június 17-én a kolozsvári hadbíróságon lezajlott az első antiszemita per. Az egyik antiszemita diákot pénzbüntetésre ítélték, a többieket viszont felmentették. 1924.
augusztusában Erdélyből mintegy 74 zsidó alijázott. A kivándorlók fele kolozsvári. 1924.
decemberében a kolozsvári egyetem orvosi fakultásán újabb zsidóverések történtek.
A tudomány és művészet különböző területein dolgozó kolozsvári értelmiség legjobbjai megpróbáltak reagálni a dühös antiszemita akciókra: mindenki a maga módján, területén és lehetőségei szerint. Nem véletlen, hogy az 1924/25-ös színházi évadban az egyetlen bemutató Nicolae Breton új operája, a Kaczér Illés szövegkönyvére szerzett Gólem, vagy az agyagember lázadása volt.658
1927. december 7-én a diákzavargások során minden zsidó tulajdonú üzlet és vendéglő kirakatát bezúzták Kolozsváron. Hasonló sorsra jutottak a zsinagógák és a hitközségi épületek is. 1929. október 5-én újraavatták az 1927. decemberi diákzavargások során megrongált kolozsvári neológ zsinagógát.
1929. november 10-én megnyílt a kolozsvári Zsidókórház fekvőbeteg osztálya. 1930-31-ben a kórház újabb osztályokkal bővült. 1931. szeptember 6-án felavatták a kolozsvári Zsidókórház új épületét. A zsidókórház 1932-ben 1.426 fekvőbeteget kezelt, ebből 493 keresztény volt
1934. december 31-én Ligeti Ernő szerkesztésében megjelent Kolozsváron a Független Újság című haladó felfogású lap, amely az antiszemitizmus ellen szállt síkra.
657 Az intézményt a kolozsvári ortodox hitközség tartotta fenn.
658 Lakatos István: A kolozsvári magyar zenés szinpad, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977, 84. old.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
Ugyancsak 1934-ben Glasner Akiba főrabbi jesivát alapított Kolozsváron. Szintén ebben az évben Kolozsváron zsidó zenetársulat alakult Goldmark Filharmóniai Társaság néven.659
1935. február 23-án a kolozsvári Ügyvédi Kamara rendkívüli közgyűlésén résztvevő mintegy 30 román ügyvéd a numerus clausus mellett foglalt állást.
1937. május 13-án a kolozsvári egyetem természettudományi fakultása arról határozott, hogy a beiratkozott diákok kötelesek bemutatni érettségi diplomájukat és egy az állampolgárságukat, nemzetiségüket és vallásukat igazoló bizonyítványt. 1938. július 20-án az Új Kelet előzetes adatokat közölt az állampolgársági revizió kolozsvári eredményeiről.
Júliusig Kolozsváron 3.165 személy és családfő állampolgárságát vizsgálták felül, amelyből mintegy 1.445 esetben ítélkeztek negatívan.
1938. augusztus 25-én minisztériumi rendeletben arra kötelezték a kolozsvári egyetemet, hogy csak etnikailag román diákokat vegyen fel. Ugyancsak 1939-ben megalakult Kolozsváron a zsidó Menekülteket Segítő Központi Iroda.
1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés értelmében a mintegy 165.000 zsidó lakost számláló Észak-Erdély a Székelyfölddel, Nagyváraddal és Kolozsvárral Magyarországhoz kerül. 1940. szeptember 5-13. között a magyar hadsereg bevonul Észak-Erdélybe és a Székelyföldre. Érvénybe lépnek a Magyarországon már hatályban lévő zsidó ellenes intézkedések. 1940. szeptember 11-én a zsidóság legnagyobb hányada lelkesen fogadta a Kolozsvárra bevonuló magyar csapatokat. Szeptember 13-án Kolozsvár katonai parancsnoksága rendeletben szabályozta a kolozsvári sajtótermékek megjelenését. További megjelenésre a következő napilapok kaptak engedélyt: Keleti Újság, Magyar Újság, Ellenzék, Esti Lap, Tribuna. Az Új Kelet zsidó napilapot betiltották.
1940 szeptemberében Marton Ernő erdélyi cionista vezető memorandumot intézett a magyar országgyűlés képviselőihez, amelyben az erdélyi zsidóság magyarsághoz való lojalítását hangsúlyozta.
Az észak-erdélyi színházak felmondtak a zsidó származású színészeknek. 1941 elején Kolozsváron Concordia néven zsidó színház alakult. 1940. november 10-én újra indult Kolozsváron a zsidó fiú- és leánylíceum.
A kolozsvári neológ hitközség 59 tagja tért ki 1940-ben. Közülük 28 a református, 13 a római katolikus, 9 az unitárius, 8 a lutheránus, 1 pedig a görög-katolikus hitet vette fel. A kitérők között találjuk Lakatos Imre újságírót, Diamant Izidor (Izsó) vezérigazgatót és Kádár Imre színház igazgatót.
659 A zenetársulatnak 1940-ben több mint 70 tagja volt.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
A kolozsvári zsidóság sorozatos jogfosztása végül a gettóba kényszerítéssel folytatódott. Márton Áron gyulafehérvári püspök május 18-án a kolozsvári Szent Mihály templomban tartott beszédében elítélte a zsidók gettóba tömörítését.660 Kiállását a zsidók mellett a kormányzat megtorolta. Május végén tért vissza Gyulafehérvárra és csak a háború után engedték vissza Kolozsvárra.661
A kolozsvári és a Kolozs vármegyei közös hitközségekből származó zsidókat a város északi részén, a Kajántói úton lévő Iris téglagyárban gyűjtötték össze.662 A gettóba tömörítést gyors ütemben végezték. Május 10-re a téglagyárban összegyűjtöttek száma elérte a 12.000-et. A gettó lakóinak száma közvetlenül a deportálás előtt volt a legmagasabb: a szamosújvári gettóból átszállított zsidókkal együtt megközelítette a 18.000-et.663 Kasztner egy Rudolf Sedlacek nevű SS-tiszt társaságában május 4-én és 5-én látogatott Kolozsvárra.
Kasztner az SS-el folytatott tárgyalások nyomán engedélyt kapott arra, hogy 388 zsidót kiválasszon a gettóból és június 10-én külön vonaton Budapestre vigye őket.664
A kolozsvári deportálás május 25-én kezdődött és június 9-én fejeződött be: hat transzportban több mint 16.000 zsidót szállítottak el.665
Az a csoport, amelyhez Kasztner tartozott, és amelynek domináns tagja volt, a Segély- és Mentőbizottság, illetve a Cionista Szövetség, egy magyar-zsidó vezetőségi vákuumba tört be. A két világháború között a magyar zsidóságnak nem volt olyan horderejű vezetősége és szervezete, amely képes lett volna foganatosítani a veszélyeket felismerő és azokat megelőző lépéseket. A zsidó vezetőség gyakran tehetetlen volt, és az események forgatagában gyakorlatilag arra kényszerült, hogy átadja a kezdeményezést minden olyan tényezőnek, amelyik eredményeket tudott felmutatni, vagy sikerült elhitetnie másokkal, hogy erre képes.
Kasztner és segítőtársai pont ezt tették.666
Kasztner Rezső Kolozsváron született 1906. április 14-én. Politikai tevékenysége a bukaresti parlamentben bontakozott ki. Észak-Erdély visszacsatolása után működése színhelyét Budapestre tette át, és különböző mentőakciók javára gyűjtött adományok jutalékából tartotta fenn magát. Miután visszatért a munkaszolgálatból (1942.
660 BRAHAM I.: 1988, 452. old.
661 BRAHAM I.: 1988, 466. old.
662 BRAHAM I.: 1988, 453. old.
663 Kasztner szerint a kolozsvári gettóban 18.000 zsidó volt.
664 Ott a süket-némák Columbus utcai intézetében létesített táborban helyezték el őket. Innen utazott el 1944.
június 30-án az 1.684 főből álló Kasztner-csoport (BRAHAM I.: 1988, 454. old.).
665 BRAHAM I.: 1988, 454. old.
666 Mose Golan: A Kasztner-ügy történelmi torzításainak jelentősége. In: Magyar Zsidó Szemle Füzetek 2.
(sorozatszerk.: Lichtmann Tamás), Kiadja az MTA-ORZSE Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoportja és az OR-ZSE, Budapest, 2008, 5-6. old.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
december), Kasztner még tevékenyebben kapcsolódott a cionista Mentőbizottság munkájába.
Az 1942-től a német megszállásig terjedő időszak volt a legdicsőbb szakasz az életében:
Lengyelországból és Szlovákiából menekültek, valamint magyar állampolgárság nélküli zsidóknak a bújtatása és ellátása. Ez Kasztnernek kétségbevonhatatlan érdemeket szerzett. A német megszállás után, legfőképp Joél Brandt isztambuli sikertelen küldetésének következményeként, Kasztner vált a németekkel való mentőtárgyalások, az úgynevezett „vért áruért” ügylet központi alakjává. A kivételezett zsidók csoportja az úgynevezett Kasztner-vonatra utolsó percben fellopakodott menekültekkel667 együtt összesen 1.684 emberrel, 1944.
június 30-án hagyta el Budapestet. A vonat végállomása a bergen-belseni koncentrációs tábor volt. A csoport tagjai közül – a tárgyalások előmozdításának további biztosítékaként – 1944.
augusztus 21-én a németek először 318 embert engedtek ki Svájcba, míg a többiek december 7-én léphették át a svájci határt.668