Nagyvárad és környéke. A zsidó letelepedés kezdetei

Az első feljegyzések Nagyváradot Varadinumnak nevezték, de hívták Nagy-Váradnak, Bihar-Váradnak, Vég-Bihar-Váradnak, Gross-Wardeinnak, illetve Wardeinnak (német), Oradea-Mare-nak (román) is. Aktuális neve Nagyvárad (románul Oradea). Amikor 1660-ban, hosszadalmas ostrom után a törökök elfoglalták a várost, Evlia Cselebi török utazó ezt írta: „elfoglaltatott Várad, szív nélkül maradt Erdély”.⁴²⁹

Miután a Habsburg hatalom felszabadította Váradot a török hódoltság alól, a város lassú fejlődésnek indult. Területe egyre inkább kiterjedt, a városrészek fejlődni kezdtek. Ezek a városrészek külön szervezettel rendelkeztek, önálló közigazgatásuk volt. A vár körüli területből alakult ki a Katonaváros, a későbbi Váralja (amit zsidók alapítottak); a Körös jobb partján terült el Olaszi; a Körös bal oldalán Nagyvárad, a későbbi Újváros; a vártól keletre pedig Velence. A XVIII. század elején nagy pestisjárvány dúlt a városban, de ezt elég hamar kiheverte és ismét kezdett benépesülni. Később a püspökök és a város között volt sok viszály, mely bénítólag hatott a város ügyeire, s melyet tetézett az 1836-os tűzvész.⁴³⁰ 1851-ben a megáradt Körös elborította Újváros és Olaszi egy részét. Nagyvárad ezeket a csapásokat is kiherverte. A századforduló idején igazi fellendülés következett be: ehhez az időszakhoz kapcsolódik a váradi zsidóság felemelkedése is.

Kissé visszakanyarodva a nagyváradi zsidóság török uralom előtti történetéhez – ami a zsidó letelepedés tárgyalásához elengedhetetlen lenne –, azt igen nehéz rekonstruálni, tekintettel arra, hogy úgy a tatárok, mint a törökök a dokumentumok zömét elpusztították. Az biztos, hogy a római légiók nyomában megjelentek a zsidó kereskedők is, de további sorsukról nincsenek adatok. Az 1102-1103. évi országgyűlésen helybenhagyták Kálmán király rendeletét, mely szerint zsidó csak püspöki székvárosban lakhat. Mivel Várad abban az

429 Ebben az időben Nagyvárad nemcsak Erdély szíve, hanem „a világ közepe” is volt, ugyanis a váradi csillagvizsgálót vezető híres bécsi csillagász, Johannes Müller Regimontanus Tabula Varadiensis című művében a Váradon áthaladó kezdő délkört jelölte ki a földrajzi hosszúság meghatározására. Ennek egy példánya Kolumbusz Amerika felé tartó hajóján is ott volt, és Kepler is használta. A greenwichi meridián egyeduralmát csak az 1884-es Nemzetközi Meridián Konferenciától számítjuk. (BBC History, 2013. november, III. évf., 11.

szám, 90. old.)

430 Révai Nagy Lexikona XIV., Hasonmás kiadás, Babits Kiadó, Budapest, 1993, 246. old.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

időben püspöki székhely volt, nyilvánvalóan voltak zsidó lakosai. A keresztes hadjáratok után Ausztria irányából megindult a bevándorlás, különös tekintettel arra, hogy Kálmán király viszonylagos védelmet nyújtott a lakosságnak. IV. Béla tudatos városfejlesztési politikája nyomán újabb bevándorlási hullám indult el. Amint mondtuk, zsidó jelenlétről Váradon csak szórványos írott dokumentumok léteznek egészen a török hódoltság utáni időkig. Egy 1489-ből származó levéltári adat „Jósa nagyváradi zsidó – Judeo Josa de Várad nunc Bude tevékenységéről számol be.”⁴³¹

Bethlen Gábor 1623-as kiváltságlevele⁴³² törvényes lehetőséget teremtett a zsidók számára az erdélyi megtelepedéshez.⁴³³ A fejedelem kiváltságlevele nyomán elsősorban szefárd zsidók jöttek Erdélybe. Dávid Rebir (Riberius; más változat szerint Hyberius) zsidó orvosról feljegyezték, hogy 1630-ban Nagyváradról Kolozsvárra ment ifj. Bethlen Istvánt kezelni. Az 1657-es szamosújvári országgyűlés egyik határozatában utalás van a váradi zsidók jelenlétére.

Az első összeírások alkalmából városban tartózkodó zsidóról nincs említés, mivel zsidónak Váradon tilos volt „házat venni, árendás házában zsellérül lakni, boltot, csapszéket vagy mészárszéket tartani, árendás vagy más név alatt élni, meghálni éjszakán a vendégfogadóban”. Voltak persze privilegizált zsidók, akik a fenti tiltások alól kivételt képeztek. Az 1729. évi XIX. törvénycikk hatályon kívül helyezte az említett rendelkezést.

1742-ig a zsidók csak hallgatólagosan űzhették a kereskedést.⁴³⁴ A zsidóság ebben az időben fel volt mentve a közterhek viselése alól, viszont türelmi adót kellett fizetnie. Mária Terézia irgalmatlanul behajtotta a tűrelmi adót a megyéknek és a földesuraknak fizetett oltalmi adón kívül. Amint gazdaságilag gyarapodni kezdtek, a zsidók jövedelmük arányában kezdtek adózni.

1715-ben történt az első részleges összeírás, melyet 1718-ban és 1720-ban ismételtek meg. Ez alkalommal a megyében 86.654 lelket írtak össze. A nem adóköteles népesség között 70 zsidót tüntettek fel.⁴³⁵ Ez Bihar megye összlakosságának 0,08 %-át tette ki. Ez a szám csak a családfőkre vonatkozik. Mivel abban az időben átlagosan öttagúnak tekintettek egy családot, ez a szám kb. 350 lelket feltételez.⁴³⁶ Velencében⁴³⁷ az 1721-es összeírás 20 zsidó családról ad számot.

431 MÓZES T.: 1995, 14. old.

432 Erről részletesen szóltunk e disszertáció általános részének harmadik fejezetében, melynek címe: Történelmi bevezető. Európa történelmének változásai és az erdélyi társadalom zsidósága.

433 Zsidók azelőtt is éltek Erdélyben: 1591-ben Gyulafehérváron már bét din létezett.

434 MÓZES T.: 1995, 16. old.

435 MÓZES T.: 1995, 18. old.

436 MÓZES T.: 1995, 18. old.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

1768-ban újabb összeírás történt: ebben 66 családfőt sorolnak fel 221 családtaggal. A nyilvántartottak közül hárman éltek Nagyváradon, hét család élt Velencén, három család a Vár területén, négy a kincstár területén. A valóságban több zsidó élt Nagyváradon, mint amennyit az összeírások mutattak.⁴³⁸ 1722-ben már éltek a városban állandó zsidó lakosok.

Egy Spiro nevű zsidó – mint Lakos Lajos A váradi zsidóság történetéről szóló munkájában írja – igen befolyásos ember lehetett, mert „úr”-ként szerepel egy rendeletben.⁴³⁹

Míg a szegény zsidókat Váradra csak azzal a feltétellel engedték be, hogy a városon kívül töltik az éjszakát, addig a jómódú zsidók – mint mondtuk – privilegizált helyzetben voltak. 1723-ban Lázár Simon nemcsak tartózkodási engedélyt kapott, de letelepedési jóváhagyás mellett árendálási jogot is élvezett. Tizenkét évre kibérelte a Sasjegy csapszéket.⁴⁴⁰ Mivel kauciót kértek tőle, 2.000 aranyat tett le a közpénztárban.⁴⁴¹

A zsidók akkor érezték magukat a legnagyobb biztonságban, ha egymás szomszédságában, az úgynevezett zsidósoron laktak. Nagyváradon a XVIII. században főként a Közép utcában, Olasziban pedig a Kút utcában laktak. A század második felében felhúzódtak a vár köré. 1731-ben létrejött a Nagyváradi Izraelita Szentegylet (Hevra Kadisa).

A váradi zsidóság első rabbija Elijahu Zahlen volt, aki 1766-ban került Váradra. Őt Reb Naftali Cvi Lipchovitz⁴⁴² rabbi követte. 1787-ben császári pátens megengedte egy imaház emelését. A zsidó temető az egykori Hattyú utca körül volt. A zsidó közösség kérelmet nyújtott be, hogy kőfallal vehesse körül temetőjét, de csak deszkakerítést engedélyeztek. A Hattyú utcai temetőt a nagyváradi zsidóság az 1800-as évekig használta.

1800-ban a közösség megvásárolt egy 60 négyzetméter nagyságú területet Velencén. A velencei temetőben lévő legrégebbi sírkő 1801-ből származik. Az 1797-ből származó váraljai térképen a kórház mellett fel van tüntetve a zsidó iskola épülete is. Lipchovitzot Eiener Feish követte a rabbiszékben. Utána Jónás főrabbi, majd Széfer József következett. Ennek leszármazottja és utóda volt Reb Josef Rosenfeld, aki 36 éven át vezette a hitközséget.

Resenfeld rabbinátusa idején történt meg, hogy egy zsidó kereskedő szombaton kinyitotta

437 Itt éltek 1796-ig a zsidó főbírák is, akiknek fennhatósága alá tartóztak nemcsak a velencei és olaszi, hanem a váradi zsidók is. Váralja keletkezése után, mivel ez lett a négy városrész zsidócentruma, a főbírák is odaköltöztek (Soós Endre: A nagyváradi zsidóság útja. In: Ararát Magyar Zsidó Évkönyv 1943-5703/4, Országos Izraelita Leányárvaház, Budapest, 1943, 128. old.)

438 Ez az Állami Levéltárból származó okmányokból derül ki Lakos Lajos kutatásai során.

439 Soós Endre: A nagyváradi zsidóság útja. In: Ararát Magyar Zsidó Évkönyv 1943-5703/4, Országos Izraelita Leányárvaház, Budapest, 1943, 127. old.

440 MÓZES T.: 1995, 25. old.

441 Soós Endre: A nagyváradi zsidóság útja. In: Ararát Magyar Zsidó Évkönyv 1943-5703/4, Országos Izraelita Leányárvaház, Budapest, 1943, 127. old.

442 Az 1773-ban elhunyt Reb Lipchovitz sírkövét egy Úri utcai ház építése folyamán találták meg és a később Velencén megnyitott zsidó temetőben helyezték el.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

üzletét. A hitközség vezetősége, élén a rabbival már másnap megbeszélte az ügyet, és levelet intézett Hátám Szófér pozsonyi rabbihoz.⁴⁴³ A válasz elmarasztaló volt. Rosenfeld halála után (1839) dr. Dávid Josef Wahrmann rabbi következett.⁴⁴⁴ Wahrmann halála után, 1850-ben az egyház vezetését egy háromtagú consistorium vette át. 1853-ban választották meg Landesberg Jicchak Áron rabbit⁴⁴⁵ a nagyváradi rabbiszékbe, amit 25 éven át töltött be. 1848-tól a reformpárti zsidók elkezdték hallatni hangjukat, és Nagyváradon is síkraszálltak a magyar nyelvű hitszónoklatért.

A zsidó kongresszust követően a váradi izraelita hitközség kettévált. A neológ csoport előljárói: dr. Pollák Hermann, Brüll Lipót, Fischer Simon, Kaufmann József, Löw Salamon, Steiner Lipót, Adler Ignác. A status quo ante irányzat kiválása 1881-ben történt. 1882-ben párhuzamosan három zsidó felekezet létezett Nagyváradon. Az ortodox hitközség elnöke Ullmann Izidor, a kongresszusi hitközség elnöke Reismann Mór, a status quo ante elnöke Held Hermann volt.

Az egyházszakadás után egyre erőteljesebben lépett fel az önálló zsinagóga alapításának igénye. A neológok létrehozták a Cion-templom Egyletet, amely megvette az eljövendő zsinagóga céljaira a Sas (Independenţei) utca 11. számú házat. A nürnbergi zsinagógára emlékeztető monumentális templomot Busch Dávid városi főmérnök tervezte.

1878-ra építették fel. Amikor Ullmann Sándor került az ortodox hitközség élére, megvalósították régi álmukat: a Liget (Brezoianu) utcában felépítették a „nagyváradi szefárd egyesület és misnájot-tanulók imaházát”, ami röviden Klauz néven került a köztudatba.

Negyven évig, egészen a deportálásig zavartalanul működött. Az első világháború kitörését követően került Váradra Reb Jisrael Hager Wizsnitzi rabbi. Az ortodox hitközség nem kívánt közelebbi kapcsolatot részesíteni a haszidokkal. Megjegyzendő, hogy Nagyváradon sabbatianus és frankista közösségek is voltak. A misztikus áramlatok szerepet játszottak a zárt közösségek „fellazításában”⁴⁴⁶ – amint ezt már előző fejezetünkben is említettük.

443 Hátám Szófér világhírű poszék (döntnök) volt, olyan, akire még napjainkban is hivatkoznak (Kiss Erika:

Hátám Szófértől Moses Mendelssohnig, Logos Kiadó, Budapest, 2012, 19. old.)

444 Az ő rabbisága idején látogatott Váradra István főherceg.

445 Méir Ávráhám Munk Landesberg rabbi gyermekeinek nevelőjeként került Váradra. A nagyváradi zsidóság életéről – 1853-tól – sok értékes és érdekes információt hallhatunk Méir Ávráhám Munk Életem történetei című könyvének Nagyváradon című fejezetében (Múlt és Jövő Lap-és Könyvkiadó, Budapest-Jeruzsálem, 2002, 211-228. old.).

446 Száraz György: Egy előítélet nyomában. In: Történelem jelenidőben, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984, 543. old.

10.13146/OR-ZSE.2015.001