C. Történelmi bevezető: Európa történelmének változásai és az erdélyi társadalom
III. HARMADIK RÉSZ: BIHAR MEGYE
III.2. Margitta
III.2.1 A zsidó letelepedés kezdetei Margittán
A Révai Nagy Lexikona szerint Margitta nagyközség Bihar vármegye margittai járásában, (1910-ben) 5.676 magyar és román lakossal.527 Margitta környékén a XVIII. század elejétől beszélhetünk zsidó jelenlétről. 1721. november 1-én egy Forester nevű margittai főtisztviselő jelentést küldött felettesének Pozsonyba, melyben beszámolt arról, hogy a helység zsidói a főurak ellen fellázadt román jobbágyoktól való félelmükben Nagyváradra és Nagykárolyba menekültek.528 Az erdélyi zsidóság – Gyulafehérvárt nem számítva – az 1720 és 1780 közötti években körülbelül 20 mezővárosban és 170 faluban szétszóródva helyezkedett el. Zsidó szempontból fontosabb mezővárosok voltak: Margitta, Sámson, Dél, Szalonta, Belényes,
525 A zsidóságban ahhoz, hogy istentiszteletet lehessen tartani tíz, tizenhárom év feletti, anyai ágon zsidó férfi jelenléte szükséges a zsinagógában. Ez a minján.
526 Ezek neve és tevékenysége számbavételre került a disszertáció III.1.2. és III.1.3. fejezetében.
527 Révai Nagy Lexikona XIII., Hasonmás kiadás, Babits Kiadó, Budapest, 1993, 399. old.
528 MÓZES T.: 1995, 15. old.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
Nagykároly.529 Fényes Elek 1839/40-es adatai szerint a Bihar megyei Margittán 89 fő zsidó élt.530
III.2.2 A zsidó intézmények kialakítása Margittán
Margitta zsidósága a melki apátság közeli uradalmán talált eleinte védelmet. 1740 táján meglalkult hitközségük, 1742-ben felépítették első fazsinagógájukat.531 Az 1800-as évektől rabbit is alkalmaztak. Itt a reformer nézetek nem találtak táptalajra.532
Az első margittai rabbi Hillel Lichtenstein (1814-1891)533 volt akit a kolomeai Hillelnek neveztek. 1850-ben választották meg, és már működése elején jesivát tartott fenn: a jesivát 1850-től 1861-ig működtette.534 Szabó Imre szerint Hillel Lichtenstein 1852-től 1861-ig működött rabbiként.535 Utána a Weinberger családból származó rabbik következtek.
Samuel Zalman Weinberger (1863-1933) idejében az intézet 70 tagot számlált. Az utolsó rabbi fia, Mordechai Azriel Weinberger (1907-1944) 1933-tól vezette a jesivát és a haszid szokásokat követte.536 Margitta városából származott el Ullmann Hermann, Antwerpen főrabbija.537 A margittai neológ hitközség538 jellemzői 1944 áprilisában:
Szervezet: Kongresszusi
Elnök: Goldberger Mór polgári állása: földbirtokos
Anyakönyvvezető rabbi: Weinberger Márton rabbi: Kaufmann Jakab Hers Lélekszám: 1.706
Adózók száma: 199
Hitközségi alkalmazottak száma: 7 Önálló felekezeti egyesület, intézmény:
1. Szentegylet 140
2. Talmud – Tóra 120
Margittán a jesiva a felszabadulás után egy ideig még működött.539
529 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 143. old.
530 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 40. old.
531 Szabó Imre: Erdély zsidói című könyvében leírja, hogy 1862-ben lebontották ezt a régi fazsinagógát és az alapzat alatt talált elmosodott írású pergamenből állapították meg, hogy a fazsinagóga 1742-ben épült.
Kétségtelennek látszik e tényből, hogy jóval azelőtt szervezett hitközsége volt a margittai zsidóknak (206. old.).
532 Gaal György: Az izraeliták Erdélyben II. In: Helikon irodalmi folyóirat, Kolozsvár, 8. sz., 1994, 19. old.
533 Egyes szerzők születése dátumaként 1815-öt jelölnek meg. Hátám Szófér tanítványa volt: az ortodoxia élharcosa. Ő volt az, aki 1865-ben Nagymihályra összehívta a hagyományhoz ragaszkodó rabbikat – összesen 80-at – és tilalmat mondtak ki minden újításra, melyet bálványimádásnak minősítettek. Tilos volt még belépni is a kórusos templomba, nem volt megengedett a velük való együttimádkozás.
534 MOSKOVITS, C.: 1999, 40. old.
535 Szabó Imre kronológiailag még Hillél Lichtenstein előtt két rabbi nevét említi a régi templom idejéből: Kohn Gabriel és reb Áron Hersch (SZABÓ: 1938, 206. old.)
536 SZABÓ: 1938, 206. old.
537 SZABÓ: 1938, 207. old.
538 LANDESZMAN-SCHWEITZER: 1991, 112-113. old.
539 LANDESZMAN-SCHWEITZER: 1991, 149. old.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
III.2.3. Zsidó élet és hitélet Margittán
Az 1941-es népszámlálás adatait véve alapul, Bihar vármegyében a legfontosabb zsidó települési központok a következők voltak: Nagyvárad, Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd és Nagyszalonta.540
Helység Bihar vármegyében Zsidó lakosság Népesség százaléka
Nagyvárad 21.133 22,7
Margitta 1.725 26,1
Érmihályfalva 1.662 18,2
Székelyhíd 605 10,2
Nagyszalonta 593 3,9
Nagyszámú zsidó betelepülés Margitta városába a XIX. század kilencvenes éveiben történt, leginkább Máramaros irányából. Ezek az idők kedveztek a környékbeli bortermelésnek és gabonának, ami igencsak föllendítette az ipart és kereskedelmet. A zsidók bérlőként, vásározóként, kocsmárosként, tímárként, csizmadiaként valamint vásáros szabóként és szűcsként nyugodt polgári életet tudtak családjaiknak biztosítani. A kétkezi napszámosok is jól megéltek a pincészetből és a gabonazsákolásból. Szabó Imre véleménye szerint a lélekszám növekedését az okozta, hogy a margittai zsidó családok között igen gyakoriak voltak a tíz-tizenkét gyermekes családok.
A margittai zsidók mind hagyományőrzők voltak. Szabó Imre 1938-ban megjelent könyvében a következőket írja: „Világnézeti külön csoportosulást csak húsz-huszonöt év óta ismernek Margittán. A chaszidok azóta dicsérik az Urat külön templomban (…), saját imaszöveggel. A hitközségi vezetőségben a régi askenáz tagokkal szemben nem tudtak erőre kapni.”541
III.2.4. A zsidó közösségek pusztulása: a holocaust
Nagyvárad kapcsán említettük, hogy a város zsidó lakosságát a nagy ortodox zsinagóga és a Nagypiac környékén létesített gettóba gyűjtötték – körülbelül 27.000-en éltek itt – , Bihar vármegye vidéki lakosságát pedig a városi major és a Mezey fatelep körül létesített gettóba
540 BRAHAM I.: 1988, 141. old.
541 SZABÓ: 1938, 207. old.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
tömörítették: körülbelül 8.000 lélek élt ezen a helyen. A margittai zsidók is a Mezey fatelepre kerültek.542 A május 24-i deportálás a Mezey fatelepen élő zsidókat érintette.543
III.2.5. Emlékhelyek, tárgyi emlékek
Amint már említettük, Margittán 1742-ben fazsinagóga épült, melyet 1862-ben lebontottak.
Szabó Imre szerint az új zsinagóga még ezt megelőzően, 1861-ben felépült, és első rabbija Weinberger Hermann volt.544 A margittai új zsinagóga ma is áll (lásd a képmellékletben).
A margittai zsidó temetőbe már régóta nincs temetkezés. Erdélyi Lajos A túlélés műhelyei című könyvében Harag Györggyel, az erdélyi színjátszás nagy varázslójával való beszélgetés kapcsán említi, hogy Margittán épp ottléte idején temették a város utolsó zsidó asszonyát.545 Harag György külön megkérte Erdélyi Lajost, hogy adjon neki is egy sorozatot a készített temetői felvételekből.546
III.2.6. Oral history
A Berlin szívében található Holocaust Emlékmű és Információs Központ – melyet 2012-ben volt alkalmam megtekinteni – működtet egy állandó kiállítást. Ennek keretében különböző termek vannak exponálva, melyek közül a családok terme tizenöt család példáján zsidó életképeket-sorsokat mutat be. Fényképek és személyes dokumentumok tükrözik a holocaust előtti európai zsidóság sokszínűségét, és egyben számot adnak a zsidók üldöztetéséről, elüzéséről és meggyilkolásáról is. A tizenöt történet közül a legtanulságosabb és egyúttal a legmegrendítőbb sorstörténet egy olyan családé, melynek központjában egy boldog fiatal pár áll: a margittai Farkas család leánya, Irina (Irén) Rachel és a szilágysomlyói Berkovits család fia, Eugen (Jenő). A fiatalasszony Irina Rachel – mint mondtuk – margittai volt.
Margittán 89 fő zsidó lakos élt Fényes Elek szerint 1839/40 esztendőben.547 Az erdélyi zsidóság 1720-1780 között 20 mezővárosban és 170 faluban szétszóródva helyezkedett el. A mezővárosok egyike volt Margitta.548 Margitta ismert rabbija volt Lichtenstein
542 BRAHAM I.: 1988, 460. old.
543 BRAHAM I.: 1988, 461. old.
544 BRAHAM I.: 1988, 206. old.
545 Erdélyi Lajos: A túlélés műhelyei, Korunk Komp-Press, Kolozsvár, 2009, 153-154. old.
546 E disszertáció szerzője sem maradt ki ebből az „ajándékozásból” (lásd a képmellékletet).
547 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 40. old.
548 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 143. old.
10.13146/OR-ZSE.2015.001
Hillél.549 Margittán nem volt olyan békés a helyzet, mint Szilágysomlyón – ahol a Berkovits család élt. Moshe Carmilly-Weinberger beszámol arról, hogy zsidók menekülnek Margittáról a románoktól való félelmükben és Nagykárolyban valamint Nagyváradon találnak menedéket.550
A fiatal házaspár Szilágysomlyón szándékozik elkezdeni új, közös életét, mivel – mint mondtuk – Margittán kevésbé érezték volna biztonságban magukat. A Berkovits család 1944-ig a szilágysomlyói zsidó családok mindennapos életét éli: dolgoznak, nevelik gyermekeiket, békességre törekednek magyar- és román- elvétve sváb szomszédaikkal. Ekkor szól életükbe a vészkorszak. Minden megváltozik.
A család551 sorsa: Irina Rachel kisfiával együtt elpusztult Auschwitz-Birkenauban, 1944 júniusában. Farkas Lina (feltételezhetően Irina ikertestvére) is elpusztult Auschwitz-Birkenauban 1944 júniusában. Farkas Adalbert (valószínűleg Irina Rachel és Lina édesapja) Margittán halt meg 1935-ben. Farkas Lajos az auschwitzi koncentrációs táborban pusztult el.
Fried Gizella (született Farkas), Irina Rachel és Lina húga szintén 1944 júniusában pusztult el az auschwitzi koncentrációs táborban. A család csaknem minden tagja elpusztult. Elly, a nagylány, túlélőként felismerte önmagát az auschwitzi haláltábort megörökítő képek egyikén.
Kisöccse, Adalbert szintén gázkamrában pusztult el. A III.2. képmelléklet fejezetben bemutatásra kerülnek a Berkovits-Farkas család sorsának képsorai.