A dési zsidóság 1918-1940 között. Dés a vészkorszakban

A XIX. és XX. század fordulójáról kevés adat maradt fenn, de az impérium változás által teremtett új körülmények érezhetővé váltak. Akkortól kezdődött az addig magát magyarnak valló erdélyi zsidóság önálló nemzetiségként való szerveződése és bekapcsolódása a romániai zsidó szervezetek életébe és politikai mozgalmaiba. A főként magyar anyanyelvű és kultúrájú erdélyi magyar zsidóság kettős kisebbségi sorba került; származásukért és nyelvi-művelődési hovatartozásukért is hátrányos megkülönböztetés érte őket. Másfelől az 1920-as évektől Romániában is erőre kaptak a fasiszta mozgalmak, megsokszorozódtak a zsidóüldözések, főként a diákság által követelt numerus clausus vagy egyenesen numerus nullus bevezetése az egyetemi oktatásban.

A kialakult társadalmi és politikai helyzet egyik következménye volt, hogy Désen is – akár Erdély más területein – hóditani kezdtek a cionizmus eszméi.⁷⁴¹ Singer Ephraim szerint a két világháború közötti időszakban Dés város zsidó lakosságának egyharmada járult hozzá

738 Romániai Irodalmi Lexikon I, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 476. old.

739 Ditrói Ervin kritikus, műtörténész. A Bolyai Tudományegyetemen végezte művészettörténeti és esztétikai tanulmányait. Művei közül kiemelkedő a Helyszíni jegyzetek egy tragikus műtörténethez: a második világháború műemlékpusztításait veszi számba. (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I., Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 410-411. old.).

740 Ditrói Ervin: Képek és jelképek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982, 27. old.

741 1918. december 7-én a dési zsidóság 300 fős nagygyülésen monja ki az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség helyi csoportjának megalakítását. 1919-ben Désen héber nyelvű melléklettel ellátott cionista lap indul Új Élet címmel.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

rendszeresen – anyagi adományokkal – a cionista mozgalom megsegítéséhez.⁷⁴² Megjegyzendő azonban, hogy az ún. „zsidó sikátorban” (a Kodor utcában) a szélső baloldali eszméknek is voltak zsidó támogatóik: 10-15 személy részt vett az illegális kommunista mozgalomban, és harmincan adakoztak a Vörös Segélynek.⁷⁴³

Az impériumváltást követő időszakban a dési zsidóság szellemisége az ideológiai paletta sokszínűségét tükrözte. A legtöbben a vallásos ortodoxia hívei voltak, de a cionizmus eszméi is sok követőre találtak.

1920. január 6-án a ortodox zsidóság dési nagygyülése kijelenti, hogy a zsidóság a román állam keretében nemzeti kisebbségként – és ilyen minőségben az őt megillető jogok birtokában – kíván élni.

1930. február 9-én Désen lezajlik az erdélyi Brith Trumpeldor jobboldali cionista szervezet I. konferenciája. A szervezet Désen, Temesváron és Rettegen rendelkezik helyi csoportokkal, Besztercén, Petrozsényben, Kolozsváron, Aradon és Bethlenben pedig megalakulóban van. 1932. február 22-23-án Désen lezajlik az Erdélyrészi Ortodox Izraelita Központi Iroda konferenciája. A szervezet élére Wesel Albert tordai főrabbit választják meg.

Désen már a két világháború közötti években is érezni lehetett az antiszemitizmust.

Bár a Dés környéki parasztság nem volt zsidóellenes érzelmű⁷⁴⁴, mégis időnként a szélsőséges sajtó zsidóellenes gyűlöletet szított. Ez történt például 1935 szeptemberében, amikor a Porunca vremii (Az idő parancsa) című román legionárius napilap megkongatta a vészharangot, miszerint a város teljesen el fog zsidósodni.⁷⁴⁵ Ugyanakkor történt, hogy az addigra feloszlatott Vasgárda egyik fiatal tagja a Főtéren súlyosan megfenyegette a város egyik zsidó polgárát.⁷⁴⁶ Désen ritkaságszámba mentek a hasonló esetek; a gyülölethintés itt nem hozta meg az úszítók által remélt eredményt. Ezért vált lehetségessé, hogy 1935-1940 között a dési hitközség elnöke, Ordentlich Ferenc, sikeresen tudta megóvni a város zsidó lakosságát az országszerte dúló antiszemita kilengésektől és a Goga-Cuza kormány zsidóellenes intézkedéseitől.

742 Nagyon sok zsidó házban helyeztek el kék-fehér perselyeket. Több dési származású fiatal vezetőszerepet játszott a budapesti cionista szervezetekben. Fehér László (Fehér Bence fia) a Hanhagat Harasit Dror-Habonimban tevékenykedett. A Trottner család, Friedmann Mihály, Arányi Aser István és Efra.

743 Ezek a zsidók nem is annyira meggyőződésből adakoztak, mint sem azért, hogy a „túlsó oldalon” is kapcsolatokat építsenek.

744 Általában jómódú gazdák voltak, akik hasznát vették a zsidó kereskedők jelenlétének olyannyira, hogy még a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt antiszemita vonala sem tudta őket ellentétes magatartásra hangolni.

745 E tételt statisztikai adatokkal próbálták alátámasztani, név szerint megnevezve az iparban és kereskedelemben tevékenykedő zsidókat és magyarokat is.

746 Az esetről beszámolt a helyi sajtó és a demokratikus erők összefogását sürgette a gyűlöletbeszéd elharapózása ellen. Ez azért is figyelemreméltó, mert ugyanebben az időszakban az egyik dési tudósító vélekedése szerint

„Van valami, amiben Dés vezet (…) Részegekben és bodegákban! Sehol Erdélyben annyi részeg ember s annyi italmérő lebúj, mint székvárosunkban.”

10.13146/OR-ZSE.2015.001

Dési Huber István⁷⁴⁷ 1939. június 2-án a következőket írja testvéréhez, Huber Győzőhöz intézett egyik levelében:

Sajnos, minden a régi, fekete felhők borulnak tájaink fölé, mintha megőrült volna a világ, minden visszafele megy és nagyában, mondhatnám, ott tartunk, ahol 1914. előtt és félek, tetszik, nem tetszik: még egyszer meg kell együk a békát. Akárhogy forgatom a dolgokat, boldogtalan földrészünk megint két részre szakadt, s csak megfelelő alkalomra vár, hogy egymás torkának essék.

(…) Meg se próbálom leírni azt a belső zaklatottságot, lelki megalázottságot, amiben élnek szegények. Sőt bevallom, nem is értem egészen, lehetséges, hogy ehhez zsidónak kell lenni.⁷⁴⁸ (…) Mit szólsz (…) a Romániában történtekhez? Sötét erők dolgoznak ma, s lehet, hogy a történelem vad vizei mindent elárasztanak – mindenképpen nagyon nehéz esztendő előtt állunk.

A világ egyre jobban belegabalyodik tévedéseibe, a harc egyre kíméletlenebb.⁷⁴⁹

A helyzet hirtelen rosszabbodott 1940 júliusától, miután Besszarábia szovjet fennhatóság alá került.⁷⁵⁰ Désen a legionárius bandák vezetője Oliver Beldeanu volt.⁷⁵¹

A második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz. A román hivatalnokok és a katonaság eltávozott Dés városából. Az első magyar honvéd alakulat 1940. szeptember 8-án vonult be Désre. Akárcsak a többi erdélyi városban, a magyar honvédeket örömünneppel fogadók között a zsidó lakosok is jelen voltak. A zsidók számára azonban az öröm nem tartott sokáig, mert Erdélyben is életbe léptek a jogkorlátozó

„zsidótörvények”.

Az új magyar közigazgatás egyik első és egyben legszigorúbb intézkedése az ún.

„állampolgárság nélküli” zsidókat érintette, azokat, akik nem tudták igazolni, hogy már 1919 előtt magyar állampolgárok lettek volna. Désről körülbelül 10 vagy ennél több „hontalan”

zsidó családot telepítettek ki és Körösmezőre, illetve Havasaljára internálták, majd az oroszoktól visszafoglalt területen, Kamenyec-Podolszkijban kivégezték őket.

1941-es adatok szerint Désnek, az akkori Szolnok-Doboka vármegye székhelyének 3.719 zsidó lakosa volt, ami a város összlakosságának 19,3 százalékát tette ki.⁷⁵²

Dés 1942 márciusától megjelenő Szamosvidék című hetilapja heves zsidóellenes úszításba kezdett. Számos, szélsőségesen antiszemita vezércikket a laptulajdonos és

747 Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. febr. 6. – 1944. febr. 25., Budakeszi) képzőművész. Korai munkái a kubizmus és kontruktívizmus hatása alatt készültek, későbbi festményein kötött, konstruktív szerkesztés oldódik festőiséggé. Désre gyakran visszatért. A Korunkban 1933-tól jelennek meg írásai. Halálakor Radnóti Miklós idézte emlékét Nem bírta hát… című versében. (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I., Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 395-396. old.).

748 Dési Huber István: Levelek a szülőföldre, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982, 114-115. old.

749 U.ott, 129. old.

750 Ekkortól a román legionáriusok, főleg egyetemi hallgatók és középiskolások, rendszeresen elverték a péntek esténként zsinagógákból kiáramló zsidó hívőket, az öregeket felpofozták és a szakállukat rángatták.

751 A sűrű legionárius támadások nyomán a zsidó fiatalok is megszervezték az ellenállást és gyakran megfutamították támadóikat.

752 Hegyi Á.: Dés zsidó közösségének virágzása és hanyatlása, http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=314

10.13146/OR-ZSE.2015.001

szerkesztő Sztojka László szignált.⁷⁵³ A Nyilaskeresztes Párt eléggé nagyszámú követőre talált a városban. Ezzel magyarázható, hogy 1943-ban Szálasi Ferenc pártvezér is ellátogatott Désre. A német megszállásig a városban azonban nem jeleztek nagyobb zsidóellenes kilengéseket.

A második világháború idején a „megbízhatatlannak” minősített katonaköteles zsidó férfiakat katonai szolgálatot kiegészítő munkaszolgálatra rendelték be. A magyar hadsereg tisztjeinek parancsnoksága alatt fegyvertelen egységekbe szervezték őket. Útépítéseken, erődítési munkálatokban, tankcsapdák ásásánál telefonvonal lefektetésében, hóeltakarításnál stb. dolgoztatták őket. A munkaszolgálatosok voltak az elsők Magyarországon, akiknek viselniük kellett a származásukat jelző megkülönböztető jelet: a sárga karszalagot.⁷⁵⁴ A szörnyű bánásmód és elszenvedett nélkülözések miatt a besorozott 214 férfi közül (akiket már a háború első éveiben kisegítő munkaszolgálatra rendeltek Szolnok-Doboka vármegyéből) mindössze 33 személy tért vissza. A mozgósított 18-45 év közötti férfiak száma 1.250-1.300 körüli lehetett, akiknek mintegy egyharmada tért vissza.⁷⁵⁵

A német csapatok 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot. A hivatalos álláspont zsidóellenessége a német megszállás alatt tetőzött Désen. Röviddel később a magyar hatóságok részletes leltárt készítettek a zsidó lakosok árukészleteiről, bútorairól, vagyontárgyairól. A városi vezetés tudatta a zsidó hitközséggel, hogy kicserélik a zsidó lakosok cukor és szappanjegyeit, amihez szükséges a zsidó lakosok pontos összeírása, a lakhely, foglalkozás, születési év és az anyja nevének feltüntetése. E listát öt példányban kellett benyújtani. Zsidó fiatalokból álló csoportok álltak össze, akik egymás között felosztották az utcákat és így három nap alatt elkészült a dési zsidó lakosok pontos nyilvántartása. Május elején a helyi hatóságok e lista alapján gyűjtötték össze a város zsidó lakosságát.⁷⁵⁶ Tudjuk, hogy a zsidók 1944. május 15-én elkezdett deportálását a területi egységek szerint tervezték meg és hajtották végre. A kerületi parancsnokok aktív szerepet játszottak a zsidók összegyűjtésében és deportálásában, miként néhány magasrangú csendőrtiszt is. Hogy biztosítsa a zsidóellenes műveletek hatékonyságát, a zsidótlanítást irányító főparancsnokság gondoskodott a részt vevő csendőregységek rendszeres cseréjéről.

Désen például a zsidóellenes hadjáratot egy 40 zilahi csendőrből álló különleges egység

753 Sztojka a háború után Kolozsváron tanárkodott. Szélsőséges „publicisztikai tevékenységéért” soha nem vonták felelősségre.

754 Ugyanakkor a kikeresztelkedett zsidó férfiak fehér karszalagot viseltek.

755 Hegyi Á.: Dés zsidó közösségének virágzása és hanyatlása, http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=314

756 U.ott.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

folytatta.⁷⁵⁷ Az észak-erdélyi IX. csendőrkerület fő begyűjtési pontjai: Nagyvárad, Szilágysomlyó, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Szamosújvár, Dés⁷⁵⁸ és Nagybánya. A dési gettó a Bungur nevű erdőben volt, ahol néhány zsidót összetákolt barakkokban, a többieket a szabad ég alatt helyezték el.⁷⁵⁹ A gettóba tömörítési, Antalffy Pál parancsnoksága alatt folyó kampány során néhány nap alatt 7.800 zsidót vittek el a bunguri erdőbe. A zsidók összegyűjtését és elszállításukat a hatóságok „nagyon gondosan”, minden részletre figyelve szervezték.⁷⁶⁰

A zsidókat kb. négy hétig tartották a legnyomorúságosabb körülmények között a gettóban. A gettó fennállásának időtartama alatt 25 zsidó halt meg: köztük dr. Bíró Samu, akit halálra vertek, és néhány újszülött is.⁷⁶¹ Holttestüket a háború után a zsidó temetőbe szállították. A gettót május 28. és június 8. között számolták fel, amikor három transzportban csaknem 7.700 zsidót szállítottak el.⁷⁶² Néhánynak sikerült megszöknie: így Paneth József rabbinak és családjának.

Szolnok-Doboka megye túlélőinek számát Singer Zoltán kb. 12 százalék körülinek becsülte. Összesen 10.750 személyt hurcoltak el, közülük 1.245 tért vissza.⁷⁶³