Marosvásárhely és környéke. A zsidó letelepedés kezdetei

Marosvásárhely, a székely főváros a zsidóság szempontjából is reprezentálja a Székelyföldet, egyrészt gazdasági okok miatt (kezdve a Maroson történő sószállítással), másrészt spirituális vezető szerepe miatt (itt a társadalompolitikai tényezők mellett fontos szerep jut az orvosi egyetemnek és a színjátszásnak). Nem mellékes az, hogy a Maros megyében található Sáromberkén⁸⁵⁶ és Ernyében⁸⁵⁷ a szombatosság hosszú időn át élő bizonyítéka volt a zsidóság spirituális hatásának. A Maros megyei zsidóság tárgyalása azért is érdekes, mert gyakorlatilag ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a székelység körében a zsidóság nem tudott sem megtelepedni, sem hatni.⁸⁵⁸ „Benedek Ignác székely-magyar keresztény szerint:

Székelyföldön zsidó nem lakott”.⁸⁵⁹ Mivel a szombatosság nyomatékosan mond ellent a fenti elképzelésnek, külön exkurzust szántunk a problémakörnek, kitekintve a bözödújfalusi szombatosságra is. Sajnálatos, hogy a disszertáció formai követelményei miatt (oldalszám-limit) ez az exkurzus nem kerülhetett be a disszertáció végleges változatába.

Az 1900-as évek elején Kovács István kolozsvári egyetemi magántanár ásatásokat végzett Marosvásárhelyen, a város őstörténetét kutatva.⁸⁶⁰ Előkerült két üreglakás a korai rézkorból és egy másik lelet a korai vaskorszakból, azaz a hallstatti korból, az i.e. VIII.

855 A történet végén Szabó Imre a következő megjegyzést teszi: „Arról nem szól a krónika, vajon hálából jobb bért kaptak-e a szőlőtaposó zsidó napszámosok?” (SZABÓ: 1938, 222. old.)

856 Román neve: Dumbrăvioara.

857 Román neve: Ernei.

858 Hogy valójában mennyire tudtak hatni és bátor gazdaságépítő terveket megvalósítani a zsidók a Székelyföldön, arra jó példa a Háromszéki-havasok érintetlen, erdő borította magaslatain megjelenő iparvasút története: Itt, a Kárpátok legkeletibb csücskében érintetlen ősvadon borította a hegyeket (…) 1882 tavaszán egy székely kuria medveprémmel és szarvasaganccsal díszített, pipafüstös szobájában egy vakmerő zsidó, bizonyos Horn Dávid s a vadonban tizenötezer holdas erdőt birtokoló székely nemes, Zathureczky Gyula aláírt egy szerződést. Másnap elkezdték építeni az első utat a gyalogosan is épp csak járható rengetegben (…) Egy évtized sem múlik el, és Erdély korábban elhagyatott keleti csücske gőzgépek duhogásától lesz hangos. Iparvasútak, siklós, csúszdák, drótkötélpályák épülnek, úgy szaporodnak az erdőmélyi fatelepek, hogy nem elég a helybéli, székelyföldi munkaerő… (Száraz Miklós György – Tóth Zoltán: Erdély csodái, Helikon, Budapest, 2005, 163.

old.).

859 Halmos Sándor: Amit a zsidókról írtak 1848/49-ben – az 1848/49-es szabadságharc zsidó vonatkozású előzményei. In: Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv (szerk.: Tokics Imre), Keresztény-Zsidó Társaság, Budapest, 2008, 117. old.

860 Az Erdélyi Múzeum Régiségtárának igazgatósága Kovács Istvánt küldte ki ásatni.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

századból, körülbelül Róma alapításának idejéből (753). Folytatásként – egy nagy hiatus után – csak az i.sz. III. századból kerültek elő gót jellegű leletek.⁸⁶¹ Viszont az egyik sírban római téglákat és fedélcserepeket is találtak, ami azt mutatja, hogy a népvándorlás megindulása előtt ezen a területen valamilyen római településnek kellett lennie.⁸⁶² Ugyanebből az időből származó fontos leleteket találtak a közeli Marosszentannán: a talált sírmező leletei azt bizonyítják, hogy ezt a környéket már abban az időben sűrűn lakták. 1316-ban találkozunk először Marosvásárhely első írásos nyomával és nevével: Forum Siculorum, a székelyek vásáros helye vagy röviden vásárhelye ez a név, mely a Ferenc-renddel kapcsolatban tűnt fel.

A dokumentumokból az is kiderül, hogy ez a vásároshely az „új” vásároshely, szemben a régivel, ami Szeredában volt.⁸⁶³ Az 1332-től 1336-ig összeírt pápai tizedjegyzékben a Novum forum Siculorum háromszor szerepel. 1370-ben a várost Zekelvasarhely-ként említik. Az akkor élt nemzedéknek tehát Vásárhely már nem volt többé új. A Székelyvásárhely név több mint két századon át megmaradt. Bethlen Gábor szabad királyi városi kiváltságlevelében mint Marosszék főhelyét már Marosvásárhelynek írja,⁸⁶⁴ ez a név aztán állandósult. Az oklevelekben a város 1460-tól oppidumként, azaz mezővárosként szerepelt. 1488-ban Mátyás király egy rendeletével megtiltotta a beszterceieknek, hogy áruikkal a vásárhelyi vásárokra menjenek. Ez úgy értelmezhető, hogy a király védte az itt fejlődő, zsengébb ipart az erősebb versenye ellenében, és ez a védekezés kétségtelenül az érdekelt városi iparosság óhajára történt.⁸⁶⁵ A XVI. század végén 10 szervezett céh volt a városban. Nagy Szabó Ferenc krónikájából megtudjuk, hogy az 1602-ben leégett várbeli református nagytemplom⁸⁶⁶ befedésére cserepet vittek. A kuruc harcok és az ezt követő pestisjárvány nagyon megtizedelte a lakosságot, de végül a város mindent kihevert.

A várbeli nagytemplom környékén temető terült el, sőt a templom földjébe is temetkeztek. Ezeket a sírokat azonban legnagyobb részben a templom XVIII. század végén történt javításakor tönkretették.⁸⁶⁷ A szellemi és társadalmi életre nagy hatással volt az erdélyi

861 Félkorongos fejű, aláhajtott lábú fibulák (dajkatű).

862 KELEMEN: 1982, 34. old.

863 Szereda megmaradt kisebb vásároshelynek és a régi gyakorlat alapján itt tartották a szerdai vásáros napokon a szék törvényszékét is.

864 Révai Nagy Lexikona XIII, Hasonmás kiadás, Babits Kiadó, Budapest, 1993, 441. old.

865 KELEMEN: 1982, 41. old.

866 Dombtetőn épült a vára, melyben a domonkosoknak már a XV. században volt templomuk és kolostoruk, melyet Báthory István 1492-ben várrá alakíttatott át. Ezt Basta katonái a XVI. század végén feldúlták, de 1602-1653-ig újra felépült. A négyszögletű vár legjelentékenyebb épülete az 1446 körül épült gót stílusú református templom, mely a középkori építészet érdekes műemléke. Eredetileg a ferenceseké volt, később a reformátusok kezébe ment át. Benne mondták ki Erdély rendjei János Zsigmond fejedelem jelenlétében a szabad vallásgyakorlat elvét 1571-ben. (Révai Nagy Lexikona XIII, Hasonmás kiadás, Babits Kiadó, Budapest, 1993, 440. old.)

867 KELEMEN: 1982, 37. old.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

Királyi Tábla Medgyesről történt idehelyezése 1754-ben. Ennél az intézménynél sok kíváló erdélyi jogász működött, és ez megpezsdítette a kisváros életét. A Táblával több idekerült vagyonos család fogott építkezéshez: ebben az időben kezdődik az emeletes házak építése a városban. A Teleki grófok a város különböző pontjain építkeztek. A Teleki-téka⁸⁶⁸ terjedelmes, de egyszerű épülete ma is áll. Ennek közelében épültek a Haller⁸⁶⁹ és a Bornemisza⁸⁷⁰ család egyemeletes késő barokk épületei. 1780-tól kezdve nyomdája is volt a városnak. Az első – rövid életű – hetilapja az 1850-es években indult. Az 1848-49-es változásokat a város súlyos áldozatok árán vészelte át. Az 1870-es évektől a vasút kiépülésével és fejlődésével kapcsolódott be az igazi városi vérkeringésbe. Ekkor már Bernády György volt a polgármester. Az ő idejében rázta le magáról Marosvásárhely a vidéki kisvárosiasságot. Új utcák nőttek ki a földből, villasorok, iskolák, gyárak keletkeztek.⁸⁷¹

A XVII. századi adólajstromok alapján éltek már zsidók Marosvásárhelyen.⁸⁷² Az első dokumentum a zsidók marosvásárhelyi jelenlétéről 1682-ből származik.⁸⁷³ Az erdélyi zsidóság képviselőinek megválasztása és szervezeti kérdések megbeszélése céljából 1866-ban Kolozsváron megtartott gyűlése idején a marosvásárhelyi „kerület” lélekszáma 2.232 volt.⁸⁷⁴ A zsidók már a XVII. században fontos szerepet töltöttek be Marosvásárhely gazdasági életében. I. Rákóczi György megbízta Éliás gyulafehérvári zsidót, hogy vásárolja fel Erdélyben és a kapcsolt részeken feltalálható viaszt. Kolozsvárott gyűjtse össze, majd rakja szekérre, és a fejedelem terhére szállítsa el Marosvásárhelyre.⁸⁷⁵

A Marosvásárhelyre való „beszekerezés” nem mindig ment súlyos gondok és következmények nélkül. Bár az 1764-es marosvásárhelyi közegészségügyi rendelet nem a zsidók ellen irányult, csak egy elkeseredett próbálkozás volt járványok megelőzésére,

868 A Teleki Sámuel gróf által alapított közkönyvtár (a Teleki-házban) hetvenezer kötettel, közte számos unicummal (Révai Nagy Lexikona XIII, Hasonmás kiadás, Babits Kiadó, Budapest, 1993, 441. old.). A Bolyai utca 17. szám alatt található Teleki-tékát 1799 és 1802 között építteti Teleki Sámuel. Vö. Orbán 1870. 37-40. – Jakab Elek: A Teleki-könyvtár és a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond társaság. Figyelő 1879. 195-210. – Biás István: Adatok a Teleki-könyvtár alapításának történetéhez. Mv 1901. – Gulyás Károly: Gróf Teleki Sámuel könyvtáralapítása. Ptüz, 1925. 236-238. – Kelemen Lajos: A magyarfenesi báró Jósika-kastély. MSz 1927. 12.

sz. – Teleki Domokos: A marosvásárhelyi Teleki-könyvtár története. Kv 1936. – Bíró 1938. 34-35, 36, 102-103, 105. – Fodor István: A Teleki-téka. Mv 1938. – Bíró 1941. 147. – Kiss 1942. 161-166. – Bíró 1943. 81. – JudM 68-69. – Deé Nagy Anikó: Teleki Sámuel és a Teleki-téka. Buk. 1976. (KELEMEN: 1982, 746. old.).

869 Haller-ház: Bernády tér 2. szám.

870 Bornemisza-ház: Târgului utca 2. szám.

871 KELEMEN: 1982, 44. old.

872 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 37. old.

873 Zsidók Marosvásárhelyen, a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség kiadványa, Marosvásárhely, 2006. 2. old.

874 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 41-42. old.

875 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 79. old.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

mégiscsak azokat érintette leginkább, akik rendeltetésszerűen szekereztek be és ki a városba/városból. Az intézkedés így szólt:

Igaz, hogy Róma is későre így öltezett márványba, de ha bár azzal magát a Várost ne biztassa, legalább azt véghez vihetné, hogy az uttzákat temérdek ganéktol meg tisztittathatná, ugy is amint tapasztaltatik kőből rakott fundamentuma van többire, ha azért esztendőként 200 forintokat kéne is reá fordíttani, öt esztend alatt alkalmasint ki-takarodnék a ganéj belőle annyival is inkább, ha meg tiltatik, hogy ezután senki se ganéjt s szemetet se moslékot az uttzára hordani, önteni s vetni ne merészellyen. – Ha azok a kik szekerekkel Vásár-napon adni, vagy venni jőnek üresen vissza menni másként nem eresztetnek, hanem üres szekereken ganéjt visznek ki a Városról, kiknek szabad ne légyen oda önteni az hová akarják, hanem hellyet kell mutatni a Város kapuin kívül, a szerint amint vissza mennek.⁸⁷⁶

Csetri Elek és Imre István Erdély változó társadalma 1767-1821 című könyvében a székely székekre vonatkozóan (is) pontos adatokat találunk az adózó családokról, így a zsidókról is.

Az adózó családok megoszlása a székely székekben 1791-ben⁸⁷⁷

Társadalmi kategória szék Összesen

Udvarhely Maros Háromszék Csík Aranyos

1 Egytelkes nemes 546 1.216 - - 848 2.610

2 Szabad székely 5.958 3.178 3 35 422 9.596

3 Szabad magyar - - 1 - - 1

4 Jobbágy 2.495 2.393 4.645 2.077 535 12.145

5 Zsellér 1.372 2.359 407 168 541 4.847

6 Kóborló 23 143 - - - 166

7 Örmény - - - 226 - 226

8 Cigány 322 564 389 96 183 1.554

9 Zsidó - 26 - - - 26

Összesen 10.716 9.879 5.445 2.602 2.529 31.171

1880-ban Marosvásárhelyen zsidó elemi iskola működött.⁸⁷⁸ 1940-ben négyosztályos – koedukált – zsidó gimnázium nyílt a városban.⁸⁷⁹ Marosvásárhelyen nem egy tudós rabbi működött. Lővy Ferenc marosvásárhelyi főrabbi kiemelkedő munkákat publikált a zsidóság történetével kapcsolatban.⁸⁸⁰

876 Benkő Samu: Sorsformáló értelem, Művelődéstörténeti dolgozatok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971, 18. old. (Megjegyzendő, hogy – nem közegészségtani, hanem városépítő megfontolásból 1792-ben Kolozsváron is hasonló rendelet született, ahol a „beszekerezőkkel” a város kikövezésére szánt követ szállíttatták.).

877 CSETRI-IMREH: 1980, 85. old.

878 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 185. old.

879 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 189. old.

880 CARMILLY-WEINBERGER: 1995, 227. old. Az erdélyi és bánáti nyugati szertartású hitközségek Országos Izraelita Irodája Lövy Ferenc és Lax A. Salvator (az iroda főtitkára) szerkesztésében 1935/36 és 1940/41 között Évkönyvet adott ki, melynek kötetei tudományos cikkeket is tartalmaznak.

10.13146/OR-ZSE.2015.001

Erdélyi Lajos Túlélés című könyvében⁸⁸¹ a következőképpen ír a zsidók marosvásárhelyi letelepedéséről:

A város határában hömpölygő Maros balpartján van egy városrész, amelyet hajdan fahíd kötött az erdélyi Mezőség településeihez. Nos, a fahíd innenső, város felőli oldalán alakultak ki az első, túlnyomóan zsidók lakta utcák. Árvizektől gyakran sújtott terület volt ez. Ide merészkedtek be a szomszédos Názna, Szentkirály falvakból, a Mezőségről az ottani zsidó bérlők, iparosok, mesterek, kereskedők. Nem volt ez gettó, csak együtt éltek itt a város szegényebb lakosai.

A Főtér keleti oldalán, a szelíden emelkedő dombháton élt a város gazdagodó polgársága. Ott, ahol a sokbástyás Vár terpeszkedik, a gótikus templom, a többszázéves Kollégium, a Törvényszék, az elegáns Tisztviselőtelep.

Ott építette fel tágas lakóházait a polgárosodó zsidók tehetősebb régete: a módosabb kereskedők, az izmosodó értelmiségi réteg, orvosok, ügyvédek, mérnökök és a születőben lévő közép- és nagyipar vállalkozói.

Erdélyben, a XX. század első felében az integrációs folyamat⁸⁸² mind szélesebb körben terjedt. Ez azonban csak kivételes ritkán vezetett el a zsidóságtól való nyilvános elkülönülésig, a kikeresztelkedésig. A mi környékünkön, a Kossuth Lajos, Lajos király, Arany János utcában egyetlen ilyen családról sem tudtam. A nyelvi, kulturális asszimiláció jellemezte a város zsidó populációját.

Marosvásárhely zsidósága 1869-ben 800, 1890-ben 1.000, 1910-ben pedig 2.750 főt tett ki, ami a város lakosságának 11 %-át jelentette.⁸⁸³ A marosvásárhelyi zsidó hitközség kiadványa⁸⁸⁴ szerint 1910-ben a zsidók száma 2.755 volt.

In document ERDÉLY ZSIDÓ KÖZÖSSÉGEI A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG A TEMETŐK TÜKRÉBEN (Pldal 194-198)