A kutatás kísérletet tesz a szakrális és a profán közötti átmenetet jelentő folyamatok, a deszakralizáció és a reszakralizáció megértésére. A reszakralizáció folyamatát a magyar vidék mikro-univerzumának speciális jelensé-gén, az ökofalvak szakrális építészetének megértésén
társadalmi igényéről, és annak lehetőségét a visszatérő ökofalu - közösségek viselkedésében, azok szakralizáló építészeti tevékenységének magyarázatában keresi. A ku-tatás elemzi az ökofalu – közösségek szakrális építészeti kisemlékeit, tér- és időhasználatukat, és összeveti őket a FRANCSICS LÁSZLÓ (TÉMAVEZETŐ: LÁZÁR ANTAL DLA)
-121 120
AZ ÖKOFALVAK SZAKRÁLIS ÉPÍTÉSZETÉRŐL Francsics László
1. Visnyeszéplak, harangláb. 2011, a szerző felv.; 2.Visnyeszéplak, tanítónő. 2011, a szerző felv.; 3. Robidisce, kápolna. 2012, a szerző felv. ; 4. Visnyeszéplak, a tanítónő háza. 2011, a szerző felv.
1. AZ ÉRTELEMRŐL
Az emberi értelem sajátja a rend és rendszer felismerése, keresése és létrehozása. A tér homogén és izotróp, em-beri időléptékben vizsgálva változatlan. A homogén tér olyan, mint az óceán mélye. Tökéletesen sima sötét tömegében csak a fent és a lent értelmezhetők, hiszen az egyetlen irányt a mérhetetlen víztömeg nyomásának változása jelenti. Az élet elkerüli az óceánok mélyét, és igyekszik a partvidékek felé húzódni. A sziget partja, a sziklameredély az óceán-sivatag oázisának pereme. A végtelen homogén tér sivatagában az a hely, amit az élet létezéséhez alkalmasnak jelöl ki. Az értelem számára a sziget olyan struktúra, mellyel szellemi kapcsolat létesíthető.
2. A SZENT TÉR
2.1. A vallásos és a profán ember tere
A vallásos ember tere nem homogén. Számára a tér val-lásos élményről szól, “amely megelőz minden a világra vonatkozó reflexiót, mert ez teremti meg azt a szilárd pontot, a középtengelyt, amelyből minden jövőbeni tájékozódás kiindul.” (Mircea Eliade)
A profán ember számára a tér képe és megélése szakralitás nélküli, egzakt tudományok által implantált világkép része, homogén és semleges. Világos struktúrái nem oszthatóak a számára minőségileg elkülöníthető részekre. A profán ember elfogadja a tér, ezáltal a világ viszonylagosságát.
2.2. Ki a városból
Ha a profanizált térben élő ember szükségét érzi azoknak a metafizikai hatást kiváltó jelenségeknek, melyeknek híján van a profán térben, két lehetősége van: rekom-binálja a materiális életelemeit egy új rendszerré, vagy visszazárkózik önmaga fizikai szabadságába. A rekom-bináció életmódváltozással jár.
Azok a csoportok, akik a korlátozott városi környezet szorításából új életmódot kialakítva a vidék természeti környezetéhez közelednek, egy komplex, értelmi és ér-zelmi alapon többszörösen összetett helyzetet élnek meg. A kivonuló közösségek, azok, amelyek ökofalvakat alkotnak, kognitív, értelmi képességeikkel, tanultságuk-kal és racionális felkészültségükkel hozzák meg a döntést, nem pedig szakrális alapon, vagy vallási meggyőződésük miatt. Elkerülhetetlen azonban, hogy, mint csoport, ne hozzanak létre a kivonulásukkor kozmogóniát, illetve ne építsenek fel spirituális középpontot, ami a közösségük-ben közös pontot hoz létre.
2.3. Az adaptáció
A ökofalu-közösségek belső, tudattalan szintjén városi, profán mintázatokat hordoznak, melynek jellemzői az ellenállás, és az álomképek. Racionális énjük gaz-dasági modellt (Galgafarm) vesz át, és szociális rend-szert adaptál (Lika-törzs), létteljesség igényből, és városi lét háttér-infrastruktúráinak hiányából fakadó metafizikai szükségleteik pedig spirituális (Keltendorf-Diex) és szakrális elemeket (Visnyeszéplak) hívnak meg
a létformájuk felépítésébe. Az adaptáció sikeressége a meghívott elemek ellentmondásmentes illesztésében rejlik. A hagyományos falusi létforma a gazdasági-szo-ciális-szakrális fogalomhármasának elválaszthatatlan egységét jelentette. Az öko-mikrotársadalom globális harmóniája hasonlóképen függ a meghívott létforma-töredékek összeilleszthetőségétől. Ez a harmónia, vagy annak hiánya kivetül az épített környezet metafizikai használatára és hitelességére, és meghatározza az épített környezetük szakrális rétegéhez való viszonyukat, épített és természetes környezetük szakralizáló elemeit.
3. A SZAKRÁLIS ÉPÍTÉSZET SZERVESSÉGE AZ ÖKOFAL-VAKBAN
3.1. A szervesség szintjei
Az ökofalvak saját építészetük szakrális rétegéhez való viszonyát a szakrális (vallási) rendszer átvételének sikeressége és teljessége határozza meg. Ez alapján a közösség és a szakrális réteg kapcsolatában különböző szervességi szintek különíthetőek el.
1. szint, a profán - A magát deklaráltan deszakralizált ál-lapotban tartó közösség tere.
Ha egy közösség nem hajtja végre a visszatérést, hanem a materiális rendszeren belül a technikai vívmányokat és a profán közösségi tevékenységeket alkalmaz a létteljes-ség megéléséhez, akkor az építészeti tér profán prob-lémák racionális megoldásaira szorítkozik.
2. szint, a kommunikáció - A tudatos település-kép felállítása szakralizáló elemekkel
Ha egy közösség nem hajtja végre a visszatérést, hanem a materiális rendszeren belül a technikai vívmányokat és a profán közösségi tevékenységeket alkalmaz a létteljes-ség megéléséhez, akkor az építészeti tér profán prob-lémák racionális megoldásaira szorítkozik.
3. szint, az identitás - A felületes rendszerátvétel térbeli megjelenése
Az ökofalvak közösséggé fejlődött mikrotársadalmai identitásképző elemeket vesznek át, melyek meghatározzák mindennapjaikat: gazdaság, strukturálják az időt: naptár, felosztják a teret: építészet. Ezek az elemek a közösség énképét hivatott meghatározni, azaz identitásképző erővel hatnak. Ha az adott közösség belső énképével nem harmonizáló elemeket vesz át, a külvilág felé mutatott kép zavarossá válik. Az építészet szakrális elemeit nem tölti fel szerves tevékenység és valódi kötődés, azaz a közösség, vagy az egyén viselkedése a modellkövetés vagy az azonosulás szintjén marad.
4. szint, a létteljesség - Teljes rendszerátvétel térbeli megjelenése
Ha a vizsgált közösség tevékenysége, a belső spirituális világa és a külső szakrális megjelenése azonos kulturális eredetűek, a közösségnek lehetősége nyílik, hogy szel-lemi, térbeli, időbeli harmóniát hozzon létre. A harmó-nia lehetővé teszi a szakrális építészeti elemek hiteles működését, a közösséggel való szerves kapcsolatát az
3.2 A szakrális építészeti motívumok az Ökofalucsíra-közösségben
A Csíra tagjainak szüksége van a spiritualitásra, de a vallás gyakorlásának hagyományos formáit elutasítják, ezért közösségükben nem alakítható ki szakrális alap.
Vallásosságuk kevésbé áll a közösség tagjai életének középpontjában, ezért építészetükben is bár tudatos, de másodlagos szerepet játszik a szakralitás.
Az Ökofalucsíra-közösségnek, mint visszatérő közös-ségnek spirituális igényét támasztja alá a szent hely és szent építmény, a “Csendház” tudatos különválasztása a leendő falu területén belül. A különválasztás földra-jzi megkülönböztetést, fizikai elhatárolást jelent. A szentnek tekintett hely kijelölése nem véletlenszerű, hanem a közösség tagjainak belső érzésvilágából ered, jellemző motívuma a földrajzi adottságok segítségével való kiemelés, a szent hely a világ többi pontjától való különválasztását teszi lehetővé.
A közösség képzetében a Csendház és a kölötte ialakuló hely független, azaz terhektől mentes. A szent hely a közösség tagjainak tudatában kiemelten jó hely, ami a testnek nyugalmat, a léleknek kaput jelent az elmé-lyüléshez. Mivel a Csíra közössége a vallás tekintetében heterogén, ezért a vallási ideológiák jelenléte zavaró tényezőnek tekinthető. A közösségüket nem vallási ide-ológiák hanem kognitív tudatuk határozza meg. Ebben az ideológiailag töredezett tudatú mikro-társadalomban
elmélyülést, hanem egyéni meditációt, sprirituális él-ménykeresést jelent. A szent hely a Csíra számára egyet jelent az egyedülléttel. Ellentétben a szervesen fejlődött hagyományos életmódot folytató közösségekkel, ahol a szent hely, ami lehet a feszület, harangláb, vagy úti ká-polna, templom által megjelölt hely, zarándokhely stb., részben közösségi megmozdulások helyszíne. Az újon-nan kiszakadt, heterogén, bizonytalan és kevert vallásos tudatállapotban lévő közösség tagjai saját befelé fordu-lásuknak hozza létre a helyszínét. A befelé fordulás, ha nem párosul szakrális közösségi rituáléval, elzárkózássá válhat, ami az egyén szuverenitását és védelmét szol-gálhatja. Az egyén védelmére szükség lehet a városi anonimitásból eredő ismeretlen múlt által generált bizalmatlanság, az előző társadalmi berendezkedésből hozott egocentricizmus, és a hitbéli kérdések eltitko-lásában rejtőző a közösségre veszélyes feszültség elke-rülése miatt. Az elzárkózás a Csíra tagjai számára a szent építményből egyéni meditációs helyet hoz létre, amelyről az idő rövidsége miatt még nem derül ki annak a közösségi rituális szerepe.
4. A PSZEUDOSZAKRALIZÁCIÓ
A megvizsgált öko-, azaz visszatérő közösség legtöbbjének a profán múlt jelenlévősége és a reszakralizálandó, spirituális alapokon nyugvó jövő-, vagy álomképe között rés van. Ez a rés felszínessé és szervetlenné teszi a közösség építészeti tevékenysége nyomán létrehozott formákat. A közösségek tagjainak belső spirituális igényének kivetülése látszólag szakrális
-123 122
AZ ÖKOFALVAK SZAKRÁLIS ÉPÍTÉSZETÉRŐL Francsics László
tartozik, ahol a szakrális és spirituális építészeti eszközeik szervetlenül és csak felszínesen kapcsolódnak valódi belső életmódjukhoz. A közösség így kifelé vetülő szakrális rendje tartalmatlan, látszólagos, építészetének rendszere csak pszeudoszakrális.
Hivatkozások:
• ELIADE, Mircea [1987]: A szent és a profán. Európa, Buda-pest.
• T. BERECKI Ibolya – SÁRI Zsolt, [2005]: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században. A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században. Szentendre.
• S. NAGY Katalin [1976]: Szentképek és kegytárgyak a laká-sokban. Világosság, Budapest.
• SCHUMACHER, Ernst F. [1991]: A kicsi szép. Közgazdasági és jogi kiadó, Budapest. Első megjelenés: 1980, London.
• LASZLÓ, Ervin [2001]: A rendszerelmélet távlatai. Magyar könyvklub, Budapest. Első megjelenés: 1996, München.
6. Diex, Keltendorf - Ökodorf, Ausztria, druida istálló faszerkezete és dísze, a lékelt bikakoponya. 2012, a szerző felvétele
8. Az ökofalu-kutatócsoport II. workshopja Nyimben, a leendő falu elrendezéséről. 2012, a szerző felvétele.
7. Útikereszt, Baranya megye. 2008, a szerző felvétele
9. Konyhában berendezett lakóhelyiség szentképekkel és kegytárgyakkal. 2012, a szerző felvétele.