Az Újpalota lineáris városközpontjában fekvő, a Zsókavár utca-Nyírpalota út mentén, sarokszituációban álló tömb-házak körüli tér rendezését tűztem ki célul, mely közpon-ti helyzetéhez képest méltatlan állapotban van (1. kép).
A kutatásom is közvetlenül ehhez keres támpontokat, az emberi igények felől közelítve.
között: a tömbházak lakói a társasházakból kilépve egy zajos „járdaszigeten” találják magukat, mely túl sok funkciót próbál meg egyszerre betölteni, emiatt egymás-nak feszülnek a különböző érdekek. A járda, a parkolók olyan másodlagos territóriumok, melyek számos konf-liktus forrásai, a tömbházak körüli tér egy bizonytalan, BRÓSZ CSABA (TÉMAVEZETŐ: KARÁCSONY TAMÁS DLA)
-113 112 VÉDETT TÉR Brósz Csaba
1. a Lineáris Városközpont csuklópontja, részlet, 2012, saját fotó; 2. a Lineáris Városközpont a szervizút felől, részlet, 2012, saját fotó 1. VÁROSÉPÍTÉSZETI UTÓPIA KONTRA VALÓSÁG
Újpalotán az eredeti városépítészeti koncepció a két főút menti zónának kiemelt szerepet szánt a nyüzsgő városi lét minden kellékével (közlekedés, közintézmények, szolgáltatás). Ezeknek egy része nem valósult meg, így a térfalak egy-egy helyen fájó módon megnyílnak, csök-kentve ezáltal a mögöttük lévő tér használhatóságát is. A közterek ingerszegények, rossz minőségűek, a viszonylag jó minőségű lakások beszippantják a közterületekről a lakókat, így azok ma sokkal inkább szolgálnak átközle-kedésre, gépkocsitárolásra, mint rekreációs tevékeny-ségek keretéül. Nehéz elképzelni, hogy osztott pályás főforgalmi utak mentén, 100-200 méter hosszú, 30 méter magas sávházak tövében ki tud alakulni az a fajta városi élet, amit Újpalota lelkes tervezői vizionáltak.
2. JELENLEGI ÚJPALOTAI HELYZETKÉP
A járókelők szemmagasságából szemlélve ez egy bi-zonytalan, gépjárműforgalomnak alárendelt térség, nincsenek jól körülhatárolt, differenciált terek, melyek elidőzésre ösztönöznek (2. kép). Azok a funkciók, melyek életet lehelhetnének a közterekbe, időközben máshol, magánberuházások formájában valósultak meg a város-rész szélén található erdős terület rovására (Pólus Cen-ter, Ásia Center). Ez a nyilvánvalóan olcsóbb megoldás elszívta az életet az újpalotai városrész központjából.
Miközben a szakma és az építészkritikusok nagy része lel-kesedett Újpalotáért, a szociológusok és a várostervezők
egy része pontosan látta, hogy a várost nem lehet felülről, egyetlen karakteres építészeti gesztussal megalkotni, önmagában zárt építészeti műként értelmezni. A város nem csak a racionális igények, fizikai-biológiai szük-ségletek kielégítését kell, hogy szolgálja, hanem egy folyamatosan változó keret, melyet lakói töltenek meg tartalommal. Ilyen relációban is fontosak a civil szféra és a városvezetés lakossági kontrollt erősítő törekvései, melyek épp a lakók tényleges részvételét célozzák az őket közvetlenül érintő kérdésekben, és ha lassan is, de az apró, célzott és megfelelően ütemezett beavatkozá-sok talán élhetőbb hellyé változtatják Újpalotát. Ebbe a folyamatba szeretnénk bekapcsolódni!
2.1. A tervezési terület
Választott területemen három tömbház úszik szabadon egy keskeny, hosszúkás „járdaszigeten” a Zsókavár utca és Nyírpalota út mentén. Ezek az utak osztják Újpalotát négy térnegyedre, kereszteződésükben egy forgalmas, autós közlekedésnek alárendelt csomópont alakult ki. A hely a városrész fontos csuklópontja, tömbházaival fon-tos vizuális tájékozódási pont, mely a Fő térrel szemközt helyezkedik el.
A terület északnyugati része egy ligeten (gondozatlan, zajos senkiföldje, inkább védősávra emlékeztet) vezet át a szivattyútelepig és transzformátorállomásig, melyek a tervezési területem északi határfalát adják, ugyanakkor nagyon fontos átvezetési pontként szolgál a koncepciónk részét képező őstermelői piac felé is. A tervezési területet
és közvetlen környezetét jellemző nagy laksűrűség és a területen jelen lévő szolgáltatások ellenére nagyon kevés embert látni, a reggeli és esti csúcsidőn kívül inkább csak néhány egyedülálló nyugdíjas és lézengő banda tölti ide-jét a szabadban. Vajon hol vannak ilyenkor az emberek?
Sajnos, megfelelő színvonalú szolgáltatások és tartalmas időtöltésre alkalmas közterek híján nem várható el az ak-tív korosztálytól, hogy helyben költse el a pénzét, így csak azok teszik ezt meg, akik kevésbé mobilak: kényszerből.
Ez a forgalmas, fontos intézményi épületeket tartalmazó sáv hatalmas potenciállal rendelkezik, de az elmúlt csaknem negyven évben a „városgerincben” a gépkocsi- forgalom vált uralkodóvá, miközben a közterek folyama-tosan romló állagára, megváltozó lakossági igényekre semmilyen válasz nem született. Ennek megfelelően az elmúlt félév deklarált célja volt, hogy a tervezési fela-datot az emberi igények felől közelítsem. Feltérképeztem azokat az információs „csatornákat”, melyeken keresztül ezek hatékonyan begyűjthetőek, de emellett fontosnak tartottam a területet környezetpszichológiai szempont-ból is elemezni. Azt remélem, hogy ezek az ismeretek segítenek a sokszor érzelmektől túlfűtött lakossági ész-revételek megszűrésében, és támpontokat adhatnak a tervezésben, vagy a tervek későbbi kommunikációjában.
2.2 A tervezési terület környezetpszichológiai aspektusai A lakóhellyel való elégedettség egyik fokmérője, hogy az emberek mennyire kötődnek a környezethez, és milyen a kapcsolatuk a szomszédokkal. Előbbiről sok mindent
elárul, hogy napközben a városrész méretéhez képest na-gyon kevés ember tartózkodik a közterületeken. Tervezé-si területem legmegdöbbentőbb építészeti aspektusa talán éppen ez: nem biztosít megfelelő átmeneti tereket a publikus és a privát szféra között, a lepusztult és in-gerszegény közterületek nem buzdítanak szabadidős tevékenységre, társas interakcióra. Míg egy belvárosi szövetben egy sor, különböző építészeti minőségű téren haladok keresztül - melyek különböző mélységű szociális interakciókat tesznek lehetővé - mire kiérek az „utcám-ba”, addig az újpalotai magasházakból szinte kiesem egy főforgalmi utakkal határolt „járdaszigetre”.
Az igényes közösségi és átmeneti terek hiánya annál is inkább fájó, mivel maguk a lakások sem igazán alkal-masak nagyobb társasági események megszervezésére, a családtagok közötti kapcsolat fenntartására például ünnepeken keresztül, holott a közös étkezések, „haza-érkezési rituálék” stb. újra és újra megerősítik, sőt meg is újítják az egyén szerepét a családon belül. Nyilván-való, hogy az otthonok szűkösségén szerkezeti, alaprajzi kötöttségek miatt nem - vagy csak túl nagy áldozatok árán - lehet változtatni, épp ezért terelődött a féléves kutatás kapcsán a figyelem elsősorban a közterekre, közösségi funkciókra.
A vizsgált területrészen élőknek a téri helyzetből adódóan kevesebb lehetősége van minőségi, megfelelő mélységű társas interakciókat lefolytatni, miközben paradox módon több és kontrollálhatatlanabb társas érintkezésnek vannak kitéve az általuk megkívántnál,
helyzetek akadályozzák az egyéneket a megkívánt test-távolság tartásában.
A házgyári technológiával épült lakások nehezebben perszonalizálhatóak, lakóik sokkal nagyobb kihívások-kal néznek szembe, amikor azokat saját igényeiknek megfelelően akarják átalakítani: a paneles szerkezetek alaprajzilag rugalmatlanok, nehezen adaptálhatóak az eltérő élethelyzetekhez, a kemény és sima felületű vas-betonszerkezet miatt még a legelemibb díszítési igények is komoly nehézségekbe ütköznek. Emiatt a paneles technológiával épült házak lakói nagyobb eltérést kény-telenek elszenvedni szükségleteik és a környezeti att-ribútumok között, ami stresszt eredményez. Kényszerből minden energia a belső terek átalakítására fordítódik, ahol sokszor épp a másik végletbe csap át, és a szigorú szerkesztésű, geometrikus struktúrákat próbálja meg ellenpontozni. A „kreatív energia” gyakran túlcsordul a privát területeken és érinti a félprivát, félpublikus területeket is. Ezek a folyamatok származhatnak túlbur-jánzó otthonteremtési szándékból, de a szűkre szabott lehetőségek kompenzálásaként is aposztrofálhatóak, potenciális konfliktusforrást hordozva.
A magasházak nem csak az embertársainkkal való kapcsolattartás minőségére hatnak ki, hatásuk ember-környezet relációban is jelentős. A tágasság és tér érze-tének ára van: a magassággal egyenes arányban csökken a „földdel” való kapcsolatunk: az anya már nem tudja megkülönböztetni a téren játszó gyermekét a többitől, a személy elveszíti kontrollját környezete felett, és
kis területen sok lakót elhelyezni, miközben az egész-séges, levegős, napfényes otthonok iránti igényről sem kell lemondanunk - csakhogy a magasházak építésével nyert, lakóközösségeknek szánt zöldfelületek gyakran senkiföldjévé váltak, senki sem érezte azokat sajátjának.
A féléves kutatás konklúziója, hogy a tömbházak előtt ki-alakuló háromszög alakú tereket, zajos öblöket érdemes lehet határozottan a lakóházakhoz kapcsolni, hogy a határhelyzetek sűrítésével a lakók kis védett, belátható udvarokkal gazdagodjanak. Az így kialakuló„burok”
összekapcsolná a lakótömböknél megszakadó kommuná-lis funkciók láncolatát, és érzékelhetővé tenné a lineáris városközpont meglétét.
Hivatkozások:
• CSIZMADY Adrienne [2008]: A lakóteleptől a lakóparkig, Új Mandátum könyvkiadó, Budapest.
• FERKAI András [2005]: Lakótelepek, Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal, Budapest.
• BÁTHORY Erzsébet, GYENES Zsuzsa, KELEMEN Árpád, KLEIN Heni, PÉTERFI Ferenc, TÁNCZOS Zsuzsa: Merre tart a városrész a legfrissebb társadalomstatisztikai adatok tükrében? (az elemzéseket a KSH 2001. évi népszámlálási adatainak a XV.
kerületre, s Újpalotára vonatkozó adatai alapján készítették)
• PÉTERFI Ferenc [2011. január 18]: Lakossági együttműködési irodák létrehozása a XV. kerület városrészeiben Újpalotán, Rákospalotán és Pestújhelyen, Budapest.
• PÉTERFI Ferenc: Közösségi bevonás és lakossági
rész--115 114 VÉDETT TÉR Brósz Csaba
Munkacsoportjának állásfoglalása és javaslatai), Kiadja:
Közösségfejlesztők Egyesülete és a SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért
• dr. SZIMON Ildikó, ARLETT Annamária [2010]: A városfejlesztés civil elvei, Budapest XV. kerületi Rákospalotáért Közhasznú Egyesület és a MÁV Telep Baráti Köre Közhasznú Egyesület szerint, Budapest.
• DÚLL Andrea [2009]: A környezetpszichológia alapkérdései:
Helyek, tárgyak, viselkedés, L’Harmattan Kiadó, Budapest.
• HALL, Edward T. [1995]: Rejtett dimenziók, Katalizátor Iroda, Budapest.
5. Lehetséges beavatkozás, 2. ütem: régi pavilonok elbontása, védett terek definiálása a határhelyzetek beépítésével, “la-kossági együttműködési iroda” elhelyezése a ligetben 4. Lehetséges beavatkozás, 1. ütem: megnövelt közterület, füvesített villamospálya, központképző elemek
összekapcso-6. a Lineáris Városközpont a Zsókavár utca felől, 2012, részlet, saját fotó
3. Meglévő állapot
3.
4.
5. 6.
1. 2. 3.