Volt idő, amikor bármelyik kis közösség rendelkezett egy olyan taggal, aki kompetens módon képes volt felhúzni egy épületet vidéken, ami akárhogy is, de jól nézett ki.
Miért is van ez? (Kimsley, Platt 2012)
Kutatásom az előző félévben a magyar ökofalvakkal
vizsgálatával szeretnék közelebb kerülni ahhoz, hogy milyen a vidék mai építészete, és merre halad. Mik azok a befolyásoló tényezők, amik alakítják? Ezek a keresgélések pedig szorosan kapcsolódnak a doktori iskolában folytatott közös kutatási témánkhoz, mely egy
-083 082
A VIDÉK ARCA /Ökofalvak Magyarországon/
Gyulovics István
Az alábbiakban rövid összefoglalását adom az előző félév eredményeinek, majd kitérek a jelen félévet meghatározó geomorfológia-úthálózat kutatás eredményeire. A dolgozat második részében a kutatás további irányainak gondolati bevezetőjével foglalkozom. Összefoglalásként igyekszem a közös kutatási projekt tapasztalatait a dolgozat második felében feltett kérdésekkel összevetni.
1.
Az őszi félév során a magyar ökofalvakon vizsgáltam, hogyan határozható meg egy település magja, mi fizikailag az a központi elem, ami köré szerveződik egy közösség. A meglátogatott települések közös jellemzője volt, hogy egy meglévő falu közelében, de attól szignifikánsan külön állnak. Megállapítottam, hogy az ideológiai egység nem csak erős közösségi kohézió, hanem a telepítés mintázatában is megnyilvánul Somogyvámos esetében. Máriahalom biofaluja az alapító Lakatos Géza kísérleti terepe: halmazszerűen metsződik a történeti falu az új épületek csoportjával. Gyűrűfű és Galgafarm két autonóm település, amik alapvetően az izolációra rendezkedtek be.
A vizsgálataim különböző léptékben keresik a vidéki településépítés ideális folytatásának lehetséges módjait.
A fentiekben bemutatott településkapcsolatok, majd a lent tárgyalt úthálózat kérdése a bővíthetőség lehetséges szempontjait vizsgálják. Ezután szeretnék ráközelíteni a település egyes elemeire: a középületekre és kiváltképp a lakóházakra.
2.
Egy szép település természetes egyszerűségével van jelen a tájban. Minden tervezettségtől mentes. Az egyes házak annyira szorosan kötődnek a helyükhöz, hogy el sem lehet képzelni más helyet számukra, annyira magától értetődő a telepítésük.
Léteznek házak, amelyek természetesen nőttek bele a helyükbe, a formájukba és a korukba. Minden új épület a meglévő történeti környezetbe ágyazódik bele. Egy ilyen beavatkozás olyan kell legyen ami párbeszédet képes létrehozni a meglévő szituációval. Ha ennek az új beavatkozásnak sikerül megtalálnia a helyét, képes új fényben megvílágítani a meglévő értékeket (Zumthor, 1998).
Egy másik fontos tulajdonsága a településnek, hogy az idő múlásával folytonos adaptációra legyen képes (Stevens, 1999). Egy új település vagy településrész kialakítása hosszabb folyamat. A rendszerben való gondolkozás az első lépésektől kezdve fontos, függetlenül attól, hogy racionális vagy organikus rendszert követ a telepítés. A Nyimben készülődő ökofalu szerencsés esetben a fent leírtakhoz hasonlóan alakul majd.
Az Építőművészeti Doktori Iskola egy kis csoportjával azon dolgozunk, hogy végigkísérjük ezt a folyamatot, és megoldási javaslatokat adjunk az építeni vágyó csoport felmerülő problémáira.
Az alábbiakban a további fejlődés egyes irányait keresve mutatok be példákat, jellemzően dél-dunántúli településekből válogatva.
Ágas szerkezet
A fenti két példa Szentbékkálla és Bodolyabér a domborzat és a használat által meghatározottak.
Szentbékkálla esetében a falu alsó része egyértelműen a lakófunkciókra korlátozódik. A gazdasági épületek a domboldalon található présházak. Az ide vezető utak jó előképei lehetnek a Nyimben található völgyekben haladó utak folytatásának. A présházak és a hozzájuk tartozó szőlők laza rendje akár megfeleltethető nagyobb méretű telkek és a lakóházak Gyűrűfűhöz hasonló telepítésének. Bodolyabér a domborzat által erősen meghatározott módon bomlik két részre. Egy ilyen fajta kapcsolatra a leendő nyimi ökofalu autonómabb telepítése esetén kerülhet sor, kiaknázva a területüket kettészelő völgy kínálta lehetőséget.
Centrális, rostos szerkezet
Az elszórtabb közös funkciók esetén jöhet szóba a Monoszlóéhoz hasonló úthálózat, mely a gazdasági- és lakóegységeket a kereszteződő utak mellé rendezi.
Az átlós utak metszéspontjában pedig kialakulhat a közösség számára fontos gyülekezési pont vagy szakrális hely, jel, épület.
Köveskál példája kis cellákra bomló, szép, organikus mintázat, az úthálózatra példa. Ugyanakkor a leginkább infrastruktúra-igényes, de egy koncentrált gazdasági és lakóépület-telepítésnél kényelmes megközelítést eredményezhet.
1. Nyim, a leendő ökofalu területén c. 2011, forrás: Hajnal Soma;
2. Kiköltözési diagramm, c. 2012, forrás: II.Műhelymunka prezentáció, Bartha András Márk, Francsics László, Gyulovics István, Szántay Zsófia
Felfűző szerkezet
Az út menti települések egyesülésének tipikus példája Gödre és Gödrekeresztúr esete. A két párhuzamos út mentén képződő nyaktag a rendszerből kicsit kilógva szinte elmeséli a fejlődés történetét. Érdemes azonban megfigyelni a Gödrekeresztúrt északról kerülő utat, amire további házak lettek felfűzve. Ez a viselkedés Nyim esetében egy szintvonalakat követő struktúra esetén lenne elképzelhető.
A centrális vagy rostos szerkezet alváltozatának tekinthetjük a Baranya megyei Varga községet. Igazság szerint ezek a települések annyira picik, hogy nehéz őket tisztán az úthálózatuk alapján rendszerezni (Meggyesi, 2008.). A közepén elhelyezkedő, hordó alakú utcáról csápok indulnak el a termőföldek és az erdők felé. A környező településekre egyáltalán nem jellemző, szinte szórványszerű ritka telepítés nagyon egybevág az ökofalut tervezgető közösség elképzeléseivel.
A második workshopunk alkalmával készített felmérésünket két különböző fázisra bontottuk. Az egyikben egyénileg teljesen szubjektív módon kellett a csoport minden tagjának egy idealizált telepítési javaslatot készíteni az általunk adott helyszínrajzra. Ezzel az volt a célunk, hogy valamilyen szinten képet kapjunk arról, ki mit gondol a leendő faluról. A feladat végén a makett felett egyenként elmagyarázták a lerajzoltakat.
A második fázisban arra kértük a csoportot, rendezzék be közösen a makettet azokkal a funkciókkal, amiket fontosnak tartanak, és helyezzék el a saját házaikat, valamint a legelőket, gyümölcsösöket, gabonaföldeket.
– hidrogeológiai vizsgálatok, permakultúra, etc. - mennyire könnyen felülíródnak ebben a korai tervezési fázisban az érzelmek által.
Ezek a tapasztalatok, úgy gondolom, szoros összefüggésben vannak azzal a folyamattal, ahogy ösztönösen építünk. A építés korai emlékei ugyan sokszor vannak festői környezetben, alapvetően a szükség hozta őket létre. A lakás, tárolás, védelem épületei mellett elsőként kell említeni a szakrális épületeket. Már a vadászó és gyűjtögető ember létrehozta saját szakrális építményeit, annyira ősi ez az igény. Feltehetőleg nem latolgatta, hogy az így létrejött alkotás mennyire illeszkedik jól a tájba, vagy hogy egy másik nézetből tönkreteszi-e a látványt.
Nyelvünk világosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy mi természetes. Minden, ami nem emberalkotta.
Mesterséges pedig az, amit a természetből nyert erőforrások és nyersanyagok által az emberi kéz hoz létre. Minden épített dolog egy mesterséges tárgy, bármennyire is igyekszünk azt beleágyazni a természeti környezetbe, „természetes” sosem lesz. Emberi létünk egyik alapvető folyamata a környezetünk alakítása (Stevens, 2007). Amennyiben igyekszünk ezt gondosan tenni, nem fogunk károkat okozni.
3.
A vidéki építészet kapcsán rögtön felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mit nevezhetünk egyáltalán vidékinek?
Létezik-e ma vidék? Ha szigorúan vesszük, egyre kevésbé.
Amennyiben a vidéket aképpen választjuk el a várostól, hogy az emberek lakóhelyük közelében
életforma-alapvetően az érdekel, hogy ennek milyen építészeti következményei vannak, korántsem elhanyagolható a megértés szempontjából az, hogy milyen folyamatok zajlottak le az emberek életében.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a minket körülvevő környezet erős hatással van ránk, úgy könnyen belátható, hogy a vidéken élők mobilitásának növekedésével komolyan nőtt azoknak a mintáknak a száma, amivel találkoznak. Azokban az időkben, amikor olyan házak épültek, amik arányosak voltak, helyi építőanyagokból épültek, és remekül ágyazódtak be a tájba, az ott élő emberek a lakóhelyükhöz közel dolgoztak, nem utaztak vagy legalábbis nagyon ritkán, és sokan a megye határát sem hagyták el életük végéig. Abban a tájban nőttek fel, olyan házak között, amiket az apjuk vagy nagyapjuk épített még. Az egyéniség jellemzően a díszítésben talált utat, ami csak a külső rétegét érintette a házaknak. Az anyagiak és a rendelkezésre álló építőanyagok is sokkal korlátosabbak voltak, mint manapság. Kézenfekvő módon építettek olyan házakat, melyek tapasztalati úton, esetenként generációk alatt lettek kikísérletezve épületszerkezeteikben és esztétikájukban egyaránt.
A motorizáció hozta mobilitás és a nagyipari mezőgazdaság (egyre kevesebb élőmunkával művelhető meg az adott terület) következménye, hogy a vidéken élő emberek elszakadtak a földtől mint kenyérkeresettől.
A közeli városok fokozatosan felszívták a munkaerőt, mely részben természetes következménye annak is, hogy a fentiek szerint a mezőgazdaság gépesítésével rengeteg emberi munka vált feleslegessé. Aki nem
-085 084
A VIDÉK ARCA /Ökofalvak Magyarországon/
Gyulovics István
akinek a lakóhelye ‘vidéken’ (falun) van. Felmerül, hogy a mai vidéki települések szabadon értelmezve esetleg egy közeli város agglomerációs zónájába tartoznak.
Egy példát említve: aki Gánton él, és Székesfehérvárra jár dolgozni, az naponta szembesül a városi élet építészeti kellékeivel. Ugyanez az ember elutazik nyaralni mondjuk Dél- vagy Nyugat-Európa egyes fürdőhelyeire, és egy csomó nálunk tájidegen, felületesen megértett építészeti mintával gazdagabban tér haza. Ezek a preferenciák azonban akaratlanul beleivódnak a tudatába. Ha felújításra vagy új építésre kerül a sor, előjönnek ezek az inkoherens építészeti emlékképek.
Hogyan maradhat fenn mégis a vidék és annak jellegzetes építészete? Az üdülési célokból vásárolt házak újabb problémákat vetnek fel az elnéptelenedő vidéki falvakban. Míg látszólag gazdája lesz egy üres háznak, a valóság az, hogy az év nagy részében üresen áll. Ennek elkerülésére Svájcban már kezdeményezések indultak, hogy korlátozzák az úgynevezett “hideg ágyak” számát az érintett településen. Idén népszavazás eredményeképpen a “második otthon” (nyaraló) építését korlátozták egész Svájcra vonatkozóan. Az országban 600.000 nyaraló van, aminek 17%-a külföldi kézben van. A „második otthon”- törvény korlátot szab a féktelen nyaralóépítésnek azzal, hogy a településeken 20%-ban (összehasonlításképpen:
Tirolban ez a szám 8%) maximálták a nyaralók építését.
Ahol egy településen elérték már a keretszámot ott építési tilalmat rendeltek el, mivel úgy gondolják, csak az érintetlen természet az igazi érték, és a gyerekeiknek is joga azt élvezni. A nyaralóépítés láza ezenfelül felveri az ingatlanárakat, és a helyiek nehezebben jutnak lakáshoz.
Az alkotmány ugyan kimondja, hogy a föld alapvetően művelésre és lakhatásra szolgál, (nem nyaralóépítésre),
azonban a hézagos fogalmazás miatt eddig sikerült rugalmasan értelmezni (Weber, 2012). Kormányzati támogatást kapnak azok, akik életformaszerűen földművelésből, állattartásból élnek, vagy helyi kisüzemi feldolgozóiparból. Hasonló lépések hazánkban is megfontolandók gondoljunk csak a Balaton-felvidéken és a Káli-medencében kialakult nyaraló falvakra. A támogatási rendszer Svájcban eredményesen segít helyben tartani a mezőgazdaságból élőket, de ennek komoly korlátai vannak Magyarországon. Az árérzékeny magyar piac egyelőre nehezen tudná eltartani azt a mennyiségű dolgozót, aki kis mennyiségben állít elő drága (bio)-termékeket.
Nagyon ironikus, hogy majdnem mindegyik, ha nem az összes vernakuláris épület, ami inspirál minket, építészek nélkül jött létre. (Kimsley, Platt 2012) Az a tudásbeli folytonosság, ami a történeti falvak képét létrehozta, mára megszakadt. Ahhoz, hogy a vidéki építészet megőrizze azt a karakterét, amiért ma is nagyra értékeljük, nehezen nélkülözi az építészt. Az építészt, akinek képzettsége és affinitása van hozzá, hogy az adott tájba és kulturális közegbe jól beágyazódó épületeket hozzon létre. Ma az építész az, akit felvértez a képzettsége arra, hogy értően nyúljon egy épület megformálásához vagy a felhasznált elemek kiválasztásához.
Vidéken, akiknek megvan az anyagi lehetősége építkezni, azok vagy kiköltöző városi emberek, vagy helyi lakosok, akik ingáznak. Probléma, hogy az a réteg, aki nem tudja megengedni magának egy építész segítségét, belevág egyfajta kísérletezésbe, és így kerül a palatetőre bitumenes zsindely. Foglalkoztat, hogy hogyan lehet ezen változtatni, mert ezzel szemben remek spontán építészeti példákat találok a hátsókertekben, ami azt
bizonyítja, hogy a lelemény nem veszett el, csak az előkertben megbicsaklott valami.
4.
Az ökofalvak lakói szinte kivétel nélkül városi emberek:
nagy részük felsőoktatási végzettséggel, minden affinitás vagy előképzettség nélkül a mezőgazdasági termeléshez. Romantikus elképzeléseik a kiköltözéssel járó életmódváltozásról, és arról az épületről, amiben további életüket élni szeretnék, nagyon zavaros. Azok az olykor száz-százötven éves házak, amik példaértékűek építészetileg egy településen, mára épületfizikailag elavultak, és tereikben sem felelnek meg a mai lakozás igényeinek. Ugyan teljesen ökologikusan épültek helyi építőanyagokból és munkaerővel. A zavar, hogy milyen ház épüljön egy ökofaluban, teljesen érthető. Alapvetően három út kínálkozik. Az egyik, amikor a meglévő falu egy épületét újítják fel és szabják át, kiegészítve okos épületgépészeti megoldásokkal. A másik út a technicista passzívházépítés, ami nem csak a ökologikusság, de a gazdaságosság határait is feszegeti. A harmadik út az ősi vagy hagyományos építési technológiák alkalmazása, jellemzően helyi építőanyagokból való építkezés, vagy ideiglenes épületek felállítása. Talán az elnéptelenedő falvakba való beköltözés a legökologikusabb tett. Ez felveheti azt a szálat, amit elejtettünk, és biztosít egyfajta folytonosságot. Amennyiben sikerül belátni, hogy egy ház lehet ökologikus úgy is, hogy nem rendelkezik az arra jellemző „kötelező kellékekkel” (szélkerék, napelem, -kollektor), úgy érzem, sikert lehet elérni.
Hivatkozások
• KIMSLEY,Roderick - PLATT,Christopher [2012]:
Dwelling with architecture. Routledge Publishing, Abingdon, pp.124.
• ZUMTHOR, Peter [1998]: A way of looking at things:
Completed landscapes. Architecture and Urbanism, Vol. Extra Edition, pp. 16.
• STEVENS, Dominic [2007]: Domestic. Mermaid Turbulence Press, Dublin, pp. 14.
• STEVENS, Dominic[1999]: Rural. Mermaid Turbulence Press, Dublin, pp. 29.
• MEGGYESI, Tamás [2008]: Települési kultúráink:
Utcák és terek az alföldi kertes településekben. Terc kiadó, Budapest, pp. 7.
• WEBER, Vera [2012]: Konstruktives Mitgestalten der Zukunft. http://www.zweitwohnungsinitiative.ch . Március 11.
-087 086
A VIDÉK ARCA /Ökofalvak Magyarországon/
Gyulovics István 8. Varga község
3. Dominic Stevens, Saját ház
4. Studio Kapp, Bearsden, Ház a Ladmerech road-on 6. Ágas szerkezet: Szentbékkálla, Bodolyabér 7. Felfűző szerkezet: Gödre és Gödrekeresztúr
3.
4.
5. Centrális, rostos szerkezet: Monoszló, Köveskál
1. 2. 3. 4. 5. 6.