Véleménye/véleményük szerint a hátrányos helyzetű kistérségekben, településeken az élet minőségéhez tartozó szociális biztonság elve mennyire érvényesül?

Az élet minőségének magas szintje új embereket és üzleti vállalkozásokat vonz a közösségbe.

Ez természetesen ott is tartja az embereket. Amennyiben az élet minőségének javítását a helyi természetes erőforrásokra alapozzuk, fejlesztjük a pihenési lehetőségeket, megőrizzük a környezeti értékeket, a pozitív hagyományokat és támogatjuk a kultúrát, akkor a bennünket felkeresők és mi magunk számára is vonzóvá tesszük a közösséget. Mindezt befolyásolja egyrészt a lakossági infrastruktúra (lakásállomány, kereskedelmi és szolgáltatási hálózat, az egészségügyi, szociális, kulturális ellátás, az oktatás eszközei és intézményrendszere) színvonala. Másrészt befolyásolja az emberek szociális biztonsága, amit alapvetően a foglalkoztatási lehetőségek határoznak meg, ide értve akár a gazdasági fejlődés irányait, de magát az egész szociálpolitikát és az azt támogató rendszereket is. E rendszerek fejlődése szoros kölcsönhatásban történhet, amely tartalmaz más rendszereket is, mint például a fent említett lakossági infrastruktúra állapota, vagy az ár- és bérviszonyok, az adózás és még sorolhatnánk.

„Elvileg az állam garantálja a humán szolgáltatásokat, úgymint a közbiztonságot, az alap és középfokú oktatás ingyenességét, és az egészségügyi ellátást valamint biztosítják a megélhetéshez szükséges jövedelmet. Amikor az állam nem garantál ingyen szolgáltatásokat valamint jövedelmet, de megteremti a feltételeket arra, hogy aki állásba szeretne kerülni, annak legyen rá lehetősége. Aki önhibáján kívül nem szerez elég jövedelmet, azok számára a szociális ellátó rendszer biztosítja az alapvető szükségletek kielégítését.” Ugyanakkor, ha megnézzük az adatokat nagyon sok munkanélküli egyben ellátatlan is. A szociális munkások sok helyen – főként kisebb településeken – hiányoznak, másutt vannak, de szinte eszköztelenek. Számos településen megfigyelhető a szociális szolgáltatások leépülése. A segélyezés eleve alacsony színvonalú, a központi és önkormányzati segélyekre a GDP kb. fél százaléka jut⁷¹

Az ellátórendszernek egyszerre több követelménynek kell megfelelnie: az alacsony jövedelmű családok számára jövedelmi biztonságot kellene nyújtania és a különböző élethelyzetekből (betegség, lakhatás, időskor stb.) fakadó nehézség kezelésére pénzbeli transzfert kellene biztosítania. Mindezt ráadásul úgy, hogy nyitva hagyja a kaput a munkajövedelem megszerzésére. Az alapkonfliktus abból származik, hogy miközben a

71 A kistelepüléseken élő álláskeresők jövedelme lehet 2013-ban: közfoglalkoztatási bér 75 500 Ft/hó;

garantált közfoglalkoztatási bér (legalább középfokú végzettség): 96 800 Ft/hó; rendszeres szociális segély: maximum összege 44 508 Ft/hó; foglalkoztatást helyettesítő támogatás: 22 800 Ft/hó

segély nem munkatevékenység teljesítése miatt kapott ellentételezés, addig az alacsony jövedelmű segélyezettek számára elérhető munkák általában alacsony presztízsűek és alacsony összegű bevételhez juttatnak, azaz egy cseppet sem vonzóak.

A jelenlegi szociális ellátórendszer jelentős kapacitáshiánnyal küzd. Nagyvárosokban több a lehetőség, a segítő szolgálat, programok, stb. Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat működik vidéken (kistelepüléseken nem naponta és van ahol egyáltalán nem). Mivel intézmények nem mindenhol vannak jelen, ahol van ott pedig kapacitás hiányos és alacsonyabban kvalifikált, a jelzőrendszer sem elég hatékonyan működik. A falugondnoki hálózat is „belelóg” a szociális ellátó rendszerbe. Ez is nagyon személyfüggő, hogy hol ki végzi, illetve milyen a kapcsolata pl. az önkormányzattal. Egyes helyeken jelen vannak civil, és egyházi szervezetek. Ahol jól működő ilyen szervezet tevékenykedi, ott ez nagyban hozzájárul a szolgáltatások minőségének javításához. Jó lenne kialakítani a közösségi munkások rendszerét. A közösségi munka a helyi kezdeményezéseket és a közös cselekvést segíti, ezáltal növeli az emberek tudatosságát, együttműködését, aktív részvételét a folyamatokban. Felmérések és elemzések azt jelzik, hogy a kistelepülések többségében és a lakótelepeken kevésbé strukturált a helyi társadalom, nincsenek formalizált szervezetek, a szabadidős és önsegítő csoportok száma alacsony, a szomszédsági munka, illetve az önkéntes tevékenység koordinálása nem megoldott. Hiányoznak a fejlesztési programok megvalósítását segítő szakemberek, korlátozott az információk valamint a pályázati források elérésének lehetősége. A települési hátrányok nagymértékben csökkentik a társadalmi integráció esélyeit, ezért kiemelt feladat a helyi társadalmak önszerveződését segítő folyamatok, a helyi részvételen alapuló, aktivitásra épülő közösségi kezdeményezések támogatása. A közösségi kezdeményezések a települések megtartó erejének növeléséhez járulnak hozzá.⁷²

A fentiek mellett általánosan megfogalmazódott, hogy a megélhetési költségek a jövedelmekhez képest magasak; a munkanélküliségből adódóan hiányzik a szociális biztonság; a lakossági szolgáltatások hiátusai esélyegyenlőtlenséghez vezettek; a kulturális örökség elégtelen védelme, elhanyagoltsága és nem megfelelő használata befolyásolja az élhető környezetet.

Javaslatok, következtetések:

· Az egyes támogatási formák, munkaerő-piaci programok közül a hátrányos helyzetű (H, LHH) térségekben elsősorban azokat kell alkalmazni, amelyektartós hatásúak és az adott kistérségben élő lakosság számára hosszabb távon fenntartható helyzetjavulást, munkahelybővülést, munkaalkalmat eredményeznek, szemben a passzív ellátásokkal, illetve a rövid távú megoldásokkal. Mivel az érintett kistérségek munkaerő-piaci helyzete nem azonos, az egyes kistérségek sajátosságaihoz leginkább illeszkedő forrásallokációt kell megvalósítani.

72 Alison Gilchrist szerint a közösségi munkás (community workers) a változás közvetítője. A közösségi munka lényege a helyi társadalom változások általi fejlesztése. A változások számos szinten mehetnek végbe: az emberek megváltoztatása, a szervezetek megváltoztatása, a közösségek megváltoztatása, és végül a hatalom és az erőforrások társadalmi eloszlásának megváltoztatása. Ezeket a változásokat nagyjából pszichológiai fejleményekként, új gyakorlati intézkedésekként és új politikai

· Az elmaradott településeken, térségekben, sok esetben a kulturális örökség, illetve az annak bázisán működő turizmus lehet az egyetlen kitörési pont mind a gazdaságfejlesztés, mind a munkahelyteremtés vonatkozásában.Probléma, hogy a fejlesztések többségükben elsődlegesen nem az értékvédelmet, az értékek erősítését és a nagyközönség számára való folyamatos hozzáférés biztosítását szolgálják; másrészt a projektek pontszerűen valósulnak meg, holott a fenntarthatóság a kulturális örökség elemek vegyes bemutatásával, program-csomagokba szervezésével biztosítható.

· A gazdaság helyi viszonyainak újbóli megszervezésének, átalakításának egyik lényeges eleme a vállalkozásösztönzés, az együttműködés a vállalkozók között, a vásárlói tudatosság hozzárendelése, a vállalkozói ismeretek elősegítése.

· Egy kistérségi foglalkoztatáspolitika alapvető feladata egy vállalkozásbarát társadalmi-kulturális klíma kialakítása. A nemzetközi vizsgálatok, de a kistérségekben végzett felmérés eredményei is arra utalnak, hogy a vállalkozásoknak megfelelő fogadtatásra és elismerésre van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan és piaci körülmények között egymás iránt bizalommal tudjanak tevékenykedni. Emellett természetesen arra is szükség van, hogy az adott településen „megérje vállalkozónak lenni”. Minden köztes kistérségben szükséges megfelelő információs bázis létrehozására. E bázis állásbörzeként, illetőleg a foglalkoztatók számára minőségbiztosítási rendszerként működhetne, ahol nemcsak a foglalkoztatottak tájékozódhatnának a munkalehetőségekről, hanem a vállalkozások is egyfajta minősítést kapnának. Ezáltal a jobb minősítésű vállalkozás nagyobb presztízst érhet el, amely működésében és foglalkoztatási cselekvésében is méltányolható lenne.

· A gazdasági megújulás, a foglalkoztatás fejlesztése – egyéb más feltételek mellett – nem képzelhető el pénzforrás (tőke) bevonása nélkül. A pénzforrások elérhetősége, a megfizethető kamatok, a vállalkozóbarát feltételek döntő hatással lehetnek a térség, kistérség, település gazdaságának fejlődésére, az életminőség javítására.

· A támogatási rendszereken belül tovább kell fejleszteni a programfinanszírozás rendszerét, amely célorientált, pontosan meghatározza a feladatokat, határidőket, erőforrásokat és költségeket; komplex és dinamikus egészet alkot; rugalmas és szükség szerint korrigálható; lehetőséget biztosít az addicionalitás elvének, és a forráskoordináció érvényesítésére.

· A foglalkoztatottság, a munkaerő-piaci aktivitás növelése, különösen a leghátrányosabb helyzetű társadalmi rétegek számára a növekedés és a társadalmi integráció alapvető kérdése. Ennek érdekében kell erősíteni a munkavállalást mind szélesebb körben elérhetővé és kifizetődővé tevő foglalkoztatás- és szociálpolitikai eszköz- és intézményrendszert, valamint egyensúlyt teremteni a szociális biztonságot és a munkára ösztönzést szolgáló támogatások között.

· A komplexitás területi dimenziójának fejlesztésére kell törekedni. A helyi gazdaságfejlesztés, foglalkoztatás, képzés, munkahelyekre juttatás területén a már létező, és jövőbeni célokat, programokat össze kell hangolni települési, kistérségi szinten is. Lehetőleg úgy kell azokat megtervezni és megvalósítani, hogy egymás hatásait erősítsék.

· A jóléti transzferek (szociális és társadalombiztosítási jövedelmek) csak részben tudják kompenzálni a piaci jövedelmek egyenlőtlenséget növelő hatásait, így

nem tudják megállítani a társadalom szétszakadását. A segélyezési rendszer és a közfoglalkoztatási rendszer átalakítása azonban nem oldja meg azokat a strukturális feszültségeket, amelyek immár 15-20 éve jelentenek problémát az ellátórendszer működésében.

· A szegénység és a társadalmi kirekesztődés egyik meghatározó oka a munkaerőpiacról való kiszorulás, a munkanélküliség, különösen a tartós munkanélküliség. Ugyanakkor a kölcsönös, visszahatás miatt a társadalomból kirekesztett hátrányos helyzetű embereknek egyre kevesebb esélyük van a munkaerőpiacra történő belépésre. A társadalmi integráció megvalósulásához nélkülözhetetlen a tartós munkanélküliek munka-erőpiaci keringésbe történő visszasegítése, ami a meglévő készségek és képességek szinten tartásával, fejlesztésével valósítható meg. Ennek feltétele az egyén aktivitásának és motivációjának fenntartása mely a személyes szociális szolgáltatások keretében biztosítható.

· A társadalmi-szociális környezet területén a megfogalmazott igények, követelmények és tapasztalatok azt mutatják, hogy sem az állami, sem a piaci szektor nem alkalmas minden társadalmi szükséglet, minden közszolgálat kielégítésére. Az új foglalkoztatási stratégiák (esélyegyenlőség javítása, a foglalkoztathatóság növelése) pedig megkövetelik a munkaügyi, szociális igazgatási, és szolgáltatási szervezetek, valamint a civil szervezetek közötti kapcsolatrendszer és partnerség erősítését, az egységes gondolkodásának kialakítását, tevékenységük módszertani segítését.

· Aközösségi munkás a szociális gazdaság egyik elősegítője lehet a kistérségekben.

A szociális gazdaság - egyik ismert definíciója szerint - olyan vállalkozásokból áll, amelyeknél a befektetett tőke utáni profit maximalizálás helyett a helyi társadalom szükségleteinek kielégítése és egyben foglalkoztatási gondjainak megoldása az elsődleges cél. Az ilyen vállalkozások specifikuma - az előbbi sajátosság mellett - az önkéntes és nyílt tagsági viszony, a tagság, vagy választott szervei által megvalósított demokratikus ellenőrzés, az egyéni és csoport érdekek harmonizálása, a szolidaritás és a felelősség elveinek védelme és tiszteletben tartása. A szociális gazdaság ily módon a társadalmi kohézió fontos közege és egyben közvetítője: munkavégzési lehetőséget biztosít a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjainak, akik társadalmi és szociális értelemben egyaránt hasznos tevékenységet, azaz alacsony költségű szolgáltatásokat nyújtanak a rossz anyagi helyzetben élőknek, és eltartottaknak. Ezek a szolgáltatások, ha kis mértékben is, de a helyi új piacok kibontakozását is elősegítik

Helyi, közösségi foglalkoztatási kezdeményezések bemutatása,