A szakmacsoportok helyzetének alakulása

A kutatás e részében a szakmacsoportok jövőképét vizsgáltuk, összevonva egyes szakmákat, illetve szakmacsoportokat fizikai és irányítói, szellem munkakörök megosztásban. A szakmacsoportokon belül vizsgájuk jelen helyzetüket, összehasonlítjuk átlagbérüket és megfogalmazzuk jövőképüket, várható létszámukat 2015-ben.

Gépészet I. (fizikai megoszlás):

E szakmacsoportba a hegesztő, lángvágó, lakatos (géplakatos, épületlakatos, szerkezetlakatos stb.), csővezeték építő, vezeték és csőhálózat szerelő, szerszámkészítő, forgácsoló, egyéb fémmegmunkálók, egyéb gépek és berendezések szerelői, szellőző és klimatizáló berendezés szerelők tartoznak.

A fém és gépipari foglalkozások iránti keresletet a belföldi építőipari beruházások-, valamint a bel-, és külföldi gépipari kereslet volumene határozza meg. A magyar és a világgazdaság növekedésével, az egyes iparágak fejlődésével egyre több gépre van szüksége a nemzetgazdaságoknak, így folyamatosan növekszik a jelentősége a gépipart fémszerkezetekkel ellátó fémmegmunkáló iparágnak is.

A Magyarországra települő-, illetve számos európai gépipari vállalat igényeit hazai fémszerkezetgyártó cégek elégítik ki, így a gépipari beruházások növekedésével egyre gyarapodik a fémfeldolgozó és a különböző berendezést gyártó és szerelő iparág kibocsátása is. A fémfeldolgozás és a különböző berendezések fejlődése mellett e szakmák iránti legnagyobb keresletnövekedést az ipari- és civil építőipari beruházások növekedése, a felépített állomány rendszeres karbantartása/átépítése adja.²⁰

A kutatási terület, Baranya, Bács-Kiskun és Tolna megye érintett kistérségeinek jellegéből adódóan döntően a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják a szakmacsoporthoz tartozók zömét, leszámítva a Paksi Atomerőművet, de ide volt sorolható a pécsi ELCOTEQ, megjegyezve, hogy innét több olyan munkaerő került/kerül a munkaerőpiacra, amely célcsoportunkhoz tartozik. A középvállalkozások döntően ipari jellegű tevékenységet folytatnak.

A géplakatosokat leggyakrabban gépbeállító-, gépszerelő-, illetve termelő-szakmunkás (gépszerkezet-összeszerelő) munkakörökben alkalmazzák, de a nagy tapasztalattal és komplex szakmai tudással rendelkező szakmunkások gyakran szervizvezetői-, illetve termelésirányítói beosztásban vannak a cégeknél. Géplakatosokat többnyire a 250 fő alatti cégek, tehát mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatnak Baranya, Bács-Kiskun és Tolna megye érintett kistérségeiben. Jelentős számú géplakatost foglalkoztatnak a kisebb-nagyobb

gépészeti szerkezetekkel működő ingatlanok tulajdonosai/üzemeltetői is (hivatalok, kollégiumok, iskolák, intézmények stb.).

Az épületlakatosok, vezeték és csőhálózat-szerelők körében hasonló a helyzet.

Foglalkoztatásukat befolyásolhatja az idényjelleg, hacsak nem karbantartói munkakört töltenek be.

A hegesztő szakmunkások többsége fémszerkezeteket (épület-, híd-, tartály-, daru-, torony szerkezeteket, gép- és alvázakat, karosszériákat, stb.) gyártó ipari, építőipari vagy fémmegmunkáló vállalatoknál, valamint járműveket javító cégeknél tevékenykedik.

Az érintett kistérségekben a forgácsoló szakmunkások legnagyobb része gépeket-, fémszerkezeteket-, illetve járműveket gyártó fémipari/építőipari cégeknél helyezkedik el. A forgácsolók leggyakoribb munkaköre termelő-szakmunkásként CNC esztergályos, marós, esztergályos, fúrós, köszörűs, fémcsiszolós, gyalus. A forgácsolók zöme a 10 fő feletti foglalkoztatóknál dolgozik, ugyanakkor nem ritka az egyéni vállalkozó bedolgozói rendszerben.

Aszerszámkészítők többsége szerszámokat-, gépeket- és járműalkatrészeket előállító cégeknél tevékenykedik. Ezek a munkáltatók lehetnek műanyagokat előállító vállalatok is, sőt építőipari cégek, de a szakma legjellemzőbb foglalkoztatási területe a fémipar. A szerszámkészítők jelentős részét e terület foglalkoztatja, ugyanakkor legnagyobb részüket a fémfeldolgozási szektorban alkalmazzák, elsősorban a szerszámkészítés területén (forgácsoló kések, - fúrók, fröccsöntő-, stb. szerszámok gyártása).

Azegyéb fémmegmunkálókközé olyan szakmák tartoznak, amelyek esetlegesen másodlagos szakmacsoportként megjelenhetnek potenciális munkavállalóként (daraboló, csiszoló) Aszellőző és klimatizáló szerelők, a légtechnikai szerelők (hő-technikai berendezés kezelő, hűtő és klimarendszer szerelő, légtechnikai rendszerszerelő) foglalkoztatása a célterületen sajátos kettősséget mutat. Egyrészt megtalálhatók a kis-és középvállalkozások keretében, másrészt nagyüzemeknél, kereskedőláncoknál, intézményeknél szerelő, karbantartó munkakörökben.

Az egyéb gépek és szerelők helyzete megegyezik a géplakatos szakmunkásokkal. A körükbe tartozik, többek között az általános gépkarbantartó, a beállító lakatos, az épületgép-szerelő, a targoncaszerelő, TMK lakatos stb.

Az átlagkeresetek viszonylag jó pozíciót biztosítanak e szakmák gyakorlóinak. Különösen kiugró az egyéb gépek szerelőinek az átlagbére, 29 százalékkal haladja meg az országos fizikai átlagkeresetet, a szerszámkészítőké 26 százalékkal, a forgácsolóké pedig 25,8 százalékkal. A teljes szakmacsoportot tekintve a pozitív eltérés 16 százalékpontot mutat. A szakmacsoporton belül 2015-ig várhatóan 18%-os átlagkereset növekedéssel lehet számolni. A szakmacsoport létszámának becsült alakulásának meghatározásakor figyelembe vettük az ágazati és ezen belül a gépészeti szakmacsoport fejlődésének irányát, a válság hatásait, a szakmák közötti átfedéseket, amelyből adódóan 20%-os szakmai migrációs rátával számolunk. E ráta ellenére összességében a FEOR 7425, 7421, 7644, 7621, 7423, 7429, 7439 és a 7622 szakmákban 19,3 százalékos növekedést lehet várni.

Gépészet II. (irányító):

E feldolgozásban a gépészet második csoportjába a gépésztechnikusok és az ipari anyag- és termékvizsgáló minősített laboránsok tartoznak. Utóbbiak ugyan szakmunkás besorolás alá esnek, ennek ellenére tevékenységük közel áll a szellemi munkához.

A vizsgált kistérségekben dolgozó gépésztechnikusok, gépgyártás technológiai technikusok többsége gépeket- és járműveket javító munkáltatóknál tevékenykedik, ugyanakkor igen gyakori, hogy nagy értékű termelő-berendezéseket működtető feldolgozóipari (élelmiszer-, vegyipari-, faipari-, stb.) vállalatok is foglalkoztatnak gépésztechnikusokat. A foglalkoztatók jellemzően a kis- és középvállalkozásokhoz tartoznak. A gépgyártás technológusokjelentős részét a gépipar foglalkoztatja, ugyanakkor számottevő részüket a fémfeldolgozási szektorban alkalmazzák, elsősorban precíziós alkatrészgyártásra (fémek finom marása, esztergálása). A gépgyártás technológusokat leggyakrabban gépbeállító-, gépszerelő-, illetve termelőszakmunkás (gépépítés, illetve forgácsolás) munkakörökben alkalmazzák, de a nagytapasztalattal és komplex szakmai tudással rendelkező technológusok gyakran szervizvezetői-, illetve termelésirányítói beosztásban vannak, közvetlenül a gépészmérnökök irányítása alatt.

Az ipari anyag- és termékvizsgáló minősített laboránsok a régióban döntően azoknál a nagy és középvállalatoknál dolgoznak ahol az örvényáramlás, folyadékbehatolás, mágnesesség, radiográfia, tömörség, rezgés, mechanika, hegesztett termék meghatározó lehet.

Átlagkeresetüket tekintve a gépésztechnikusok kevéssel magasabb keresettel rendelkeznek az országos szellemi átlagnál, ugyanakkor az ipari anyagvizsgáló jelentősen elmarad ettől az átlagtól. Azonban ha a fizikai besorolást vesszük alapul, akkor az átlagkereset 36,3 százalékkal magasabb.

A fém és gépipari foglalkoztatás területén várhatóan a gépipari szakmunkások és a mérnökök iránt fog növekedni a kereslet, a technikusok iránti igény csökken. Mindemellett 2015-re egy 10%-os növekedéssel számolunk, beleértve, hogy e technikusok egy része szakmunkásként (pl.: CNC rendszerek) helyezkedik el.

Elektrotechnika – elektronika (gyengeáramú és erősáramú):

A szakmacsoporthoz a mechanikai műszerészek (mechatronikai műszerészek, finommechanikai műszerészek), elektroműszerészek, távközlési, rtv. és számítástechnikai műszerészek, egyéb villamossági műszerészek, villamossági szerelők és villanyszerelők tartoznak.

A mechanikai, mechatronikai műszerészek a kistérségekben döntően nagy és középvállalkozásoknál dolgoznak. Tevékenységük meghatározója a finommechanikást és elektronikát ötvöző, egyaránt alkalmazó berendezések készítése, működtetése, karbantartása.

a szakmacsoportnak vannak olyan ágai, elsősorban a finommechanika területén, ahol lehetőség nyílik kisvállalkozások beszállítói tevékenységére.

Az elektroműszerészek iránti keresletet leginkább az elektromos berendezések fejlődése, használatuk elterjedtsége határozza meg. Elektromos berendezések a mindennapi és a műszaki élet egyre több területén jelennek meg, a már meglévő területeken, pedig egyre dinamikusabb fejlődés figyelhető meg. jellemzően elektromos készülékek gyártásával, ill.

karbantartásával foglalkozó vállalatoknál dolgoznak, illetve olyan nagyobb szervezeteknél dolgoznak, amelyek az elektromos készülékeik karbantartására külön szervezeti egységet hoztak létre. Az elektronikai műszerészek 10-12%-át 10 fő alatti kisvállalkozásokban foglalkoztatják.

A számítástechnikai műszerészek kisebb hányadát foglalkoztatják a célrégióban a nagyvállalatok, nagyobb részük kis- és középvállalkozásoknál helyezkedik el. Gyakoriak az

5-A távközlési műszerészek alkalmazása a régióban egyrészt olyan intézményeknél történik, mint a posta, telefontársaságok.

Az egyéb villamossági műszerészek közé tartoznak az egyenirányító-szerelő, elektronikus és mechanikus vagyonvédelmi szerelő, villamos-hegesztőkészülék javító, kondenzátor és transzformátorszerelő.

A villanyszerelő szakmacsoporthoz tartozók nagyobb része az építőiparban, illetve a szolgáltatásokban helyezkedik el. A szakmacsoportba a következő szakmák tartoznak:

villanyszerelő, épületvilágítás-szerelő, épületvillany-szerelő, érintésvédelmi ellenőr, karbantartó villanyszerelő, villámvédelmi szerelő.

A villanyszerelő szakmacsoportban dolgozók a negyedik legnépesebb az építőiparon belül.

Mindemellett erőműveknél, nagyvállalatoknál, intézményeknél is megtaláljuk a villanyszerelőket. A célrégiót vizsgálva Tolna megyében jelentősebb a számuk.

E szakmacsoporthoz tartozóan az elektrolakatos és villamossági szerelő javítja, szereli és ellenőrzi a villamos energia előállítására, elosztására és felhasználására szolgáló erősáramú berendezéseket (transzformátorok, villamos forgógépek, villamos kapcsoló-berendezések, távvezetékek, kábelhálózatok, fázisjavító eszközök stb.). A villamoshálózat szerelő és üzemeltető alkalmazása az elektromos áram-előállító, illetve szolgáltató cégeknél történik. E szakmacsoport tekintetében is Tolna megye a meghatározó.

Az elektrotechnika, elektronika szakmák (fizikai) átlagkeresete 24,7%-al magasabb. A szakmák közül a számítástechnikai műszerész (34,1%-al), az elektroműszerész (32,4%-al) és a villamossági szerelő (29,3%-al) bére még nagyobb.

A szakmacsoportba tartozó foglakozások iránti kereslet a 2015-ig növekedni fog. Ennek egyik oka, tovább nő az igény az elektromossághoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésére. A műszerész, villanyszerelői szakmában dolgozok száma 2015-re várhatóan 15%-al több lesz.

Hasonló a helyzet a villamossági szerelő és a villamoshálózat szerelők létszámában 13%-os növekedést prognosztizálva.

Építészet (és szerkezetépítés):

Kutatásunk meghatározottságából adódóan a szakmacsoportba a kőműves, ács-állványozó, vasbetonszerelő, épületszerkezet-szerelő, egyéb építőmesteri foglalkozások, épületszigetelő, épületbádogos, burkoló, festő és mázoló tartoznak.

A kőműves szakmamunkások nagyobb része építőipari kis-és középvállalkozásoknál dolgozik, egynegyedük viszont magánvállalkozóként, legtöbbször ad hoc szerveződéssel egy-egy munkára. E szakmák közé sorolható: kőműves, burkoló kőműves, díszítő kőműves, falazó kőműves, gyárkéményépítő kőműves, karbantartó kőműves, kazán- és kemenceépítő kőműves, tűzállófalazat-készítő kőműves, vakoló kőműves. Többnyire egy építőbrigád tagjaként dolgoznak, amelyhez a kőműves mellett más szakma képviselői is tartoznak (villanyszerelő, fűtésszerelő, burkoló, festő, ács, üveges stb.).

Az ács-állványozó szakmunkások több mint a fele 10 főnél nagyobb munkáltatóknál dolgoznak, mintegy 35-40 százalékuk magánvállalkozó. Az ács-állványozó szakmákhoz tartozik még a csőállványozó, faállványozó, fedélszerkezet-készítő, hajóács, magasépítési ács-állványozó, mélyépítési ács-ács-állványozó, színház- és mozidíszlet-ács, zsaluzóács, zsaluzó.

Vannak csak magasépítésre, és csak mélyépítésre szakosodott ácsállványozók: míg az előbbiek építkezéseken, építési területeken; addig az utóbbiak főleg bányákban, alagutakban, árkokban, töltéseken dolgoznak

A bádogos szakma képviselőinek nagy része építőipari vállalatoknál dolgozik, melyek általában magánvállalkozások, de található köztük állami tulajdonú cég is. Jellemző még a szakmára a kisipari műhelyekben való munkavállalás is. Ebben a szakmában is gyakori a magánvállalkozóként való elhelyezkedés is, de mivel a bádogos munka nagy részben függ az ácsok munkájától, szoros együttműködésre van szükség közöttük. Az épületbádogosok többsége 10 főnél nagyobb szervezetekben dolgozik. A szakmacsoportba a következő szakmák tartoznak: épület-, építménybádogos, bádogos, díszmű-bádogos, homlokzati bádogos, műhelybádogos, szellőzőbádogos, tetőbádogos, tetőfedő-bádogos.

Az épületburkoló szakmacsoportba tartozók, a célterületen többnyire 10 főnél nagyobb szervezetekben dolgozik, azonban jelentős számban vannak közöttük egyéni vállalkozásban, illetve egy-két fős szervezetekben dolgozók is. A szakmák közé a következők tartoznak:

burkoló, csempéző, díszítőmozaik-burkoló, épületburkoló. Az épületburkolók az úgynevezett hidegburkolók: a csempe-, padlóburkoló-, mozaiklap-burkolás kivitelező munkálatait végzik.

(A meleg-burkolással foglalkozó szakemberek a parkettázók; ők teszik le a szőnyegpadlót, parkettát, linóleumot.)

A szobafestő és mázoló szakmák közé tartozik a tapétázó, festő és mázoló, csőradiátor-mázoló, épületfestő-mázoló, faszerkezet-mázoló, felületlakkozó, fémfestő, fémmázoló, fémszerkezet-mázoló, fényező és fémszerkezet-mázoló, tapétázó (falkárpitozó). Az építőipari foglalkozásúak közül a festő, mázoló szakmacsoport dolgozók a második legnépesebb csoport az építőiparon belül a kutatási területen. A festő, mázolók többsége 10 főnél nagyobb szervezetekben dolgozik.

A vasbetonszerelők, épületszerkezet-szerelők és épületszigetelők döntően a nagyobb építőipari vállaltoknál dolgoznak, hasonlóan más építőipari szakmákhoz, idényjelleggel.

Az építőiparban dolgozó szakmunkások átlagkeresete összességében 13,3 százalékkal elmarad az országos átlagtól. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy egy részük alkalmazása csak idényjelleggel valósul meg és az befolyásoló a magánvállalkozók nagyobb aránya.

Az építészeti szakmák – és alapvetően a fizikai munkavégzés – megítélése az utóbbi évek általános társadalmi trendjeinek megfelelően jelentősen romlott, ami tovább nehezíti a kitörést ebből a körből. Az utóbbi évek kezdeményezései nem hoztak megfelelő eredményt a problémák kezelésében, amely részben koncepcionális, részben operatív okokra vezethető vissza. A hiányszakmák meghatározására tett decentralizált kísérletek sok esetben egymástól független adatgyűjtésből, nem a munkáltatók erőforrás-tervezésen alapuló tényleges jövőbeni igényeinek megfelelően történtek. A tudásalapú társadalom gazdasági és képzési preferenciái is befolyásoló tényezők voltak abban a folyamatban, hogy negatív társadalmi attitűdök alakultak ki a fizikai foglalkozásokkal szemben.²¹

A jövőkép meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy szakmacsoport iránti igényre hatással vannak az egy-egy időszakra jellemző építkezési-építési hullámok, melyet leginkább az állampolgárok és vállalkozások piaci helyzete, a fizetőképes kereslet határozza meg, de mindezekre hatással lehet a pénzromlás mértéke, a banki hitelkonstrukciók vagy az aktuális

21Schréderer Mihály (2008): A Dél-dunántúli régió építőipari szakmunkaerő-állomány helyzetének és

kormányzati ingatlanépítési politika is. Mindemellett befolyásoló a munkavégzés jellegéből adódó és a munkavégzéssel párosuló egészségi hatások és károk jelenléte is. Mindebből adódóan 25 százalékos kilépési aránnyal számolunk 2015-ig.

Építészet (helyszíni irányítás):

Az építészet (helyszíni irányítás) szakmacsoportba a 3112 földmérő és térinformatikai technikus, FEOR 3123 építésztechnikus (magas- és mélyépítés), FEOR 3129 egyéb technikus (épületgépész), FEOR 3192 minőségi, műszaki, biztonsági ellenőr szakmákat soroltuk.

A földmérő és térinformatikai technikus foglalkoztatása a célrégióban egyrészt az építőipari cégeknél, másrészt kormányhivatalok szakigazgatási szervezeteinél, illetve tervező vállalkozásoknál történik.

Az építésztechnikusok (magas- és mélyépítészet) több mint kétharmada az építőiparban dolgozik. Harminc százalékuk tíz fő alatti foglalkoztatónál, míg 70%-uk annál nagyobb munkáltatónál dolgozik. A mélyépítő technikus szűkebb munkaterülete elsősorban a mélyépítőipar, a talajmechanika-földművek, a közlekedés- és közműépítés (ivóvízhálózat, csapadék és szennyvízcsatorna hálózat). Ezen belül a létrehozott műtárgyak tervezésével, az építés műszaki előkészítésével, kivitelezésével, az üzemeltetéssel és a fenntartással foglalkozik, talajmechanikai és talajminőség vizsgálatokat végez.

A magasépítő-technikus munkaterülete az épületek tervezésével, az építés műszaki előkészítésével, az épületek kivitelezésével, üzemeltetésével, fenntartásával, felújításával és átalakításával kapcsolatos középfokú végzettséget igénylő műszaki feladatok ellátását foglalja magába. Elsősorban magasépítéssel (acél- és fémszerkezetek, zsaluzás), talajmechanikai és talajminőség vizsgálatok végzésével, közműépítéssel és tervezéssel, középületek, készházak és ipari létesítmények építésével foglalkozik.

Az egyéb technikusok körében elsősorban az épületgépészeket vettük figyelembe. Zömük a célrégió kis- és középvállalkozásaiban dolgoznak, többségük az építőipari szolgáltatások területén. Átlagkeresetüket vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy e szakmacsoport bérezése alatta van az országos (szellemi) átlagnak. Az eltérés jelentős, 22,2 százalékot tesz ki, és különösen alacsonynak tűnik a földmérő és térinformatikus átlagfizetése, amely eléri a 36%-ot.

Az ágazaton belüli arányok hasonlóak a többi szakmacsoporthoz a fizikai és a szellemi díjazás közötti különbség 35 százalékos. Ugyanakkor az érintett megyékben összességében alacsonyabb az országos átlagkeresetnél, 13,8 százalékponttal.

A magas-és mélyépítő technikusok foglalkoztatásának jövőképét meghatározza az ágazat helyzet, mint azt már korábban kifejtettük. Ebből adódóan úgy látjuk, hogy 2015-re várhatóan 9,8 százalékkal növekedhet az e szakmát képviselő potenciális munkaerő száma. Az épületgépészeti technikus szakemberek iránti keresletet az ingatlanpiac fejlődése, a különféle építmények (lakóházak, üzemek, ipari létesítmények) létesítésének dinamikája, a felépített állomány állapota határozza meg a legjobban. Az ismert okok miatt itt sem számolunk dinamikus növekedéssel, sőt a foglalkoztatottak száma csak közel 4 százalékkal bővülhet.

Összegzés

A régióban élő népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele az országoshoz hasonlóan jelentősen átrendeződött. 2008-ban az eltartottak és a foglalkoztatottak népességen belüli aránya csökkent, míg az inaktív keresők és a munkanélküliek aránya nőtt. Az eltartott népesség aránya közel azonos, a munkanélküliek aránya éppen megegyezik, míg a foglalkoztatottak aránya elmarad az országos referencia értéktől. Az inaktívak súlya kismértékben meghaladja a hazai jelenlétüket. A régió valamennyi kistérségében a férfiak foglalkoztatottsági részesedése minden korcsoportban meghaladja a nőkét (az országos trendnek megfelelően). Kivételt képez a komlói és a bonyhádi térség. Jellemzően azon térségekben, ahol a munkanélküliek népességen belüli aránya számottevőbb, az inaktív keresők aránya is meghatározóbb, mint a régió többi körzetében.

2010-ben a munkaerőpiacon bekövetkezett változások komoly kihívást jelentenek a munkaerő-tervezés számára. A gazdasági aktivitás (és az inaktivitás) minden területén jelenleg jelentős változások kezdődtek.

A különböző komplex előrebecslések nemcsak a folyamatok figyelembe vételében, hanem az eredmények felhasználhatóságában is áttörést hoztak. Egyfelől ezek a prognózisok (előreszámítások) minden korábbinál nagyobb lehetőséget kínáltak a gazdasági aktivitás olyan összefüggéseinek figyelemmel kísérésére, mint az alapvető demográfiai ismérvek, vagy az aktív személy iskolázottsága. Másfelől ez a komplexitás lehetővé teszi, hogy olyan felhasználók is érdeklődjenek az eredmények után, akik csak a munkaerő-kínálat egyes meghatározott – demográfiai, oktatási, foglalkozási – szeleteire kíváncsiak. Ilyen oldalról kezdeményező a Paksi Atomerőmű, amely egyrészt a változások elviselője, másrészt egyes irányokban a folyamatok alakítója volt és szándéka szerint az is marad. A Paksi Atomerőmű munkaerő-kínálatának lehetőségeit területi mélységben is indokolt kidolgozni.

A kutatás a munkaerő-tervezés területi dimenziójának kidolgozása, a megyei/kistérségi, népesség-előreszámítása és munkaerő-kínálati előrebecslése témára koncentrál. A Paksi Atomerőmű következetes munkaerő politikáját ilyen közegben nagyobb előretekintéssel és stratégiai meggondolások alapján szükséges érvényesíteni. A kutatás e része keretében 2021-ig kiterjesztve végeztük el a számításokat. Az előrebecslések részletesebben a gazdaságilag aktívakra és az érintett szakmacsoportokra készültek el. A munkaerő-kínálati nézőpontból

„megfoghatatlan” munkanélküliség prognosztizálását nem tartottuk kivitelezhetőnek. Térségi szinten láthatóak a várható változások, illetve lehetővé válik az alternatívák elemzése. Az előreszámítások az országos munkaerő-politika függvényében, valamint a regionális munkaerő-politika önálló alakításában is jelentős szerepet kaphatnak. Az egyenetlen munkapiaci döntések következtében (vö. a közmunka és segélyezés, nyugdíjazás) kiegyensúlyozott munkapiaci folyamatokról nem beszélhetünk, ezért a hipotézisek előrelátható reális bekövetkezte is több esetben kérdéses.

Kutatásunk leginkább lényegesnek tartott mondanivalója a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos humán erőforrás igények kielégíthetőségének szakmacsoportos vizsgálata volt.

A nagyobb szakmacsoportok jövőképének a meghatározásakor célunk az volt, hogy megbecsüljük a kutatásban meghatározott szakmacsoportok 2015-ig várható számának

alakulását, a jövőképet befolyásoló tényezőket a megadott térségben. A foglalkozási szakmacsoportok kialakítása az egyes ágazatokra kidolgozott FEOR szerinti statisztikai besorolás alapján, de ténylegesen az ágazatoktól elvonatkoztatva történt. A FEOR alapján történt vizsgálatot az indokolja, hogy a munkaügyi központok nyilvántartása is e szerint működik.

Előzetes számításaink szerint a foglalkoztatási színvonal 2011-2015 között összesen 3,2%

körüli mértékben emelkedik, amely évi átlagban 0,6%-os növekedési ütemnek felel meg. A foglalkoztatottak száma országosan 125-130 ezer fővel emelkedhet. Valamennyi feldolgozóipar ágazat létszámvesztő lesz egyrészt a technikai műszaki fejlődés, másrészt a teljesítmény követelmények növekedésének létszámkiszorító hatása miatt. A technológiai váltásból adódó létszám megtakarítás felülmúl minden egyéb hatást. Ezen a területen nem reális számolni a részmunkaidős foglalkoztatás terjedésével sem. A létszám bővülésében az iparnak, a gazdasági szolgáltató ágazatnak az előző időintervallumnál is nagyobb szerepe lesz.

A szabályozás és az ellenőrzés szigorodásából származó kedvező hatásra ebben az időintervallumban is lehet számítani. A gazdasági szolgáltatások ágazat létszámbővülését táplálja a magasan kvalifikált szellemi munka relatív olcsósága a fejlett országokhoz képest.

A bővítési projekt költségigényének előrebecsléséhez (habár ez a kutatási szerződésben nem került explicit módon meghatározásra), fontosnak tartottunk a bérekkel, keresetekkel

A bővítési projekt költségigényének előrebecsléséhez (habár ez a kutatási szerződésben nem került explicit módon meghatározásra), fontosnak tartottunk a bérekkel, keresetekkel

In document ALTERNATÍV MUNKAERŐPIAC (Pldal 32-43)