Demográfia

3.1 A térségre jellemző demográfiai mutatók és jellemzők

A térség jelenlegi helyzetének megítélésében több szempont játszik szerepet. Ezen aspektusok elemzésével és bemutatásával alakítható ki egy összkép, mely segítségével feltárásra kerülnek a problémák és megoldási javaslatok születnek, e koncepció alapján elérhető a programmal érintett járások gazdaság, társadalmi fellendítése. Az említett szempontok egyikét jelenti a demográfiai folyamatok vizsgálata, melyek segítségével következtetni lehet az aktuális helyzetre és a várható hatásokra, amennyiben nem történik beavatkozás az itt élő közösségek életében. A jelenlegi állás szerint az Ormánság térségét az elnéptelenedés fenyegeti. Az itt élő lakosság összetételében olyan mértékű változás következett be, amely az értékek megőrzése és teremtése szempontjából demoralizáló jellegű átalakulást eredményezett.

Számszerűsítve az imént felvázolt képet, a Központi Statisztikai Hivatal által készített a dél-dunántúli régióra vonatkozó statisztikai tükör 2013/12. sz. adatai szerint a területen 2013 év

elején 925 180 fő lakos volt, 7263 fővel kevesebben, mint a 2012-es évben, vagyis a régió lakosságának számában a korábbi évekhez viszonyítva csökkenő tendencia mutatkozik, amely csökkenés a települések szerinti lebontásban is megfigyelhető. Ez arányszámok tekintetében 0,8%-os csökkenést jelentett, amely számottevő mértékben meghaladta az országos átlagban 0,2%-os fogyást. A régió három megyéje közül 2012-ben Baranya népessége fogyatkozott leginkább, egy év leforgása alatt egy százalékkal. A régió megyéi közül Baranya a legsűrűbben lakott (85 fő/km2), az ország megyéinek csökkenő sorrendjében a 9. helyet foglalja el. Dél-Dunántúlon 2012 folyamán 7657 gyermek született, 1,3%-kal több ugyan, mint egy évvel korábban, de a 2001. évihez viszonyítva mégis 16%-kal kevesebb a csecsemők száma.

1. sz. ábra: A népességszám alakulása Baranya megyében/ezer fő

Forrás: KSH

A felmérések alapján a 2013-as esztendőben is folytatódott a születések számának fogyatkozása Baranya megyében, az első kilenc hónap során az egy évvel korábbihoz képest 110 fővel (4,6%-kal) kevesebb, összesen 2288 gyermek született (országos átlagban tekintetében 3%-os csökkenés történt). Ezzel párhuzamosan mérséklődött a halálozások száma is, az első három negyedévben 3838 fő hunyt el, ami az előző év azonos időszakához viszonyítva 2,6%-kal kevesebb (országos viszonylatban valamivel nagyobb mértékű, 3,4%-os csökkenés következett be). A természetes fogyás alig változott, a megye lakossága a születések és halálozások különbözetéből adódóan a tavalyi 1542 fő helyett ez év januártól szeptemberig terjedő időszakában 1550 fővel apadt, ami 0,5%-kal nagyobb fogyást jelent (országosan 4,2%-kal csökkent a fogyás mértéke). Az adatokat értékelve megállapítható, hogy az országos átlaghoz képest Baranya megyében kevesebb az újszülöttek száma a korábbi évekhez képest. A megyére jellemző csökkenő lakosságszám a lakosság gyermekvállalási hajlandóságát kitűnően mutatja, ami az általunk vizsgált járásokra fokozottan igaz. Az alacsony életszínvonal és sok esetben a kilátástalanság, kedvét szegi a felelősségteljes fiatal

felnőtteknek, hiszen jelenleg a térség, helyben maradva a felnövekvő generációk számára sem nyújt több lehetőséget, megélhetési perspektívát.

Az Ős-Dráva Programmal érintett járások egyik fő jellemzőjeként elmondható, hogy nagyszámú aprófalvas település található a térségben, ahol a lakosság lélekszáma nem haladja meg az 500 főt. Ezen települések nagy része jellegzetesen egy-, vagy többutcás, szalagtelkes alaprajzú. A nagyobb települések esetében, mint például a járás központok, inkább a vegyes alaprajzú szerkezet jellemző. A térségben több zsáktelepülés is található, melyek sajátossága, hogy csak egy útirányból lehet megközelíteni, nincs átmenő, sem pedig egyéb irányba történő forgalma.

Az aprófalvas és zsáktelepülések nagyobb száma miatt a térségre jellemző az elszigetelődés, ugyanis a szóban forgó települések nagy része kiesik a jelentősebb forgalmat bonyolító úthálózatból. A vidéki településeken, ezen belül is az aprófalvas térségekben a közösségi szolgáltatások nehezen elérhetőek vagy az elmúlt évtizedek elmaradt beruházásaiból, esetleg a megvalósult beruházások kis mérethatékonyságból adódóan vannak ugyan, de rossz minőségűek. Mind elhelyezkedési, mind társadalmi szempontból a perifériájára szorult falvak területi koncentrációja tovább növekszik, ennek köszönhetően a Dél-Dunántúl településein halmozódnak a problémák, amelyek az aprófalvas és a határ menti, városi központtal nem rendelkező térségekben ütik fel a fejüket először.

Baranya megyében 2010-ben a 315 település közül 202 község rendelkezett 500 fő alatti lakosságszámmal és 251 település 1000 fő alatti lélekszámmal, vagyis a megye 64 %-a.

Somogy megyében pedig 107 és 177 településre jellemző az 500 és 1000 fő alatti lakos szám, ez a megyek 40,8%-a. Az Ős-Dráva Program esetében csupán 5 település (Csányoszró, Drávafok, Felsőszentmárton, Sellye és Vajszló) jelent kivételt az 500 fő lélekszám alatti aprófalvak közül. Országos viszonylatban a térség az élvonalban áll a leghátrányosabb térségek kategóriáját tekintve. A települések egy része a közúthálózat mentén épült ki, amelyek mint infrastrukturális, társadalmi, mint gazdasági szempontból jobb helyzetben vannak az elszigetelt községekhez képest.

3.2 A népesség összetételének alakulása

1. sz. táblázat: A népsűrűség (fő/km²) alakulása 2001-2013/fő

Területi

egység 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Baranya 92 92 91 91 90 90 90 90 89 89 88 86 85

Somogy 56 56 56 55 55 55 54 54 53 53 53 53 52

A táblázat adatai alapján megfigyelhető, hogy a népsűrűség alakulásában 2001. és 2013.

között 7,6%-os csökkenés következet be Baranya megyében. Somogy megye esetében 7,14%-os csökkenés tapasztalható a népsűrűség alakulásában. Ezen adatok megyei szintűek, így a megyén belüli elvándorlás nem követhető nyomon a fenti táblázatból, ugyanis gyakori, hogy a kistelepülések fiataljai a jobb munka és életkörülmények reményében, a megyéből nem költöznek el, csupán frekventáltabb járásközpontokba települnek le, ami az aprófalvak esetében gondot jelenthet a már említett elnéptelenedés és lakosság kicserélődés szempontjából.

A vizsgált területen három kisebbség a német, a horvát közösségek és a cigányság jellemző.

Az említett kisebbségek közül a horvátok jelentek meg korábban jelentősebb arányban a térségben, azonban létszámuk az elmúlt évtizedekben csökkent. Horvát kisebbségi önkormányzat működik jelenleg Drávakeresztúr, Drávasztára, Drávatamási, Felsőszentmárton, Kastélyosdombó, Lakócsa, Potony, Sellye, Sósvertike, Szentborbás, Tótújfalu és Vajszló településeken. A német (sváb) kisebbség a Siklósi és Szigetvári járás dombvidéki településein jellemzőbb. A németek aránya a II. világháborút követő kitelepítésekkel jelentősen csökkent.

Ezek az összetartó közösségek az aprófalvak lelkét alkotják, hiszen életben és tiszteletben tartják a hagyományokat, dolgos és értékes részét képezik a helyi társadalomnak, akikre a későbbiekben is lehet alapozni egyetemben a magyar szorgalmas lakossággal. A cigány lakosság az 50-es évektől jelent meg jelentősebb számban, arányuk az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett. A többségében romák által lakott településekre jellemző az alacsony infrastruktúra, néhol még bolt sem található a falvakban, az egyéb ellátó rendszerekről nem is beszélve. A magyar, német és a horvát lakosság folyamatosan öregszik, míg a roma lakosságban a fiatalabb korosztály is jelentős arányt képvisel, mellyel a lakosság kicserélődése indult meg. Baranya megyében a legmagasabb a nemzetiségiek aránya, a 2001-es népszámláláskor 14%-ra becsülhető, melyből roma nemzetiségűnek 5,5% vallotta magát (szemben az országos átlaggal, ami 2,2%). Itt él az országban élő német nemzetiségűek 34%-a és 34%-a délszláv (szerb v34%-al34%-amint horvát) 34%-any34%-anyelvűek 32%-34%-a.

A lakosság kicserélődésén túl a népesség elöregedése igen komoly méreteket ölthet főként az aprófalvakban, amelyek sem munkát, sem pedig kikapcsolódási lehetőséget nem nyújtanak a fiatal generációk számára. A magyar, német és horvát kisebbségek fiataljai közül a munkaerő piacán kedvezőbb pozícióban lévőkre jellemzőbb a migráció, akik jobb kereset, előrejutás érdekében gyakrabban elköltöznek az ország frekventáltabb területeire, rosszabb esetben külföldre, míg a leghátrányosabb helyzetben lévő képzetlenek, romák, idősek inkább helyben maradnak.

A munkaorientált fiatalság helyben tartása érdekében olyan megélhetési lehetőséget kellene teremteni, kínálni a számukra, mely során megalapozhatják jövőjüket a térségben és a kezdeti támogatás lendületét tovább éltetve fenntartható gazdaságok, vállalkozások működhetnének. Ez erősítené a helyi értékek megőrzését, tovább fejlődését. Előfordul, hogy az elköltözők egy részének helyére új lakosság érkezik, akiknek száma jelenleg kicsi. Ez esetben főként a külföldről betelepülő állandó vagy időszakos lakosokról beszélhetünk, akik számára vonzónak bizonyult a csendes, vidéki környezet és az olcsó ingatlan árak.

„A társadalmi folyamatokat összességében a leépülés jellemzi. Meghatározó a térségben a motiválatlanság, az ismerethiány és a képzetlenség. Itt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy e mozzanatok szorosan összefüggnek a természeti adottságok romlásával és a gazdaság hanyatlásával. A legáltalánosabb összefüggés az élet, a megélhetés ellehetetlenülése szintjén jelentkezik. Miután a térség gazdasága egyre kevesebb élőmunkaerőt igényel, és egyre inkább kizárja az félig önellátó, illetve kis gazdaságok érvényesülését, a hagyományos megélhetési lehetőségek megszűnnek a térségben, így a motivált emberek – különösen igaz ez az értelmiségre és a fiatalokra – elvándorolnak innen. Mindez csökkenti a térség tőkevonzó képességét, így a járás lakói egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacokon,

ördögi körök, amelyeket csak komplex, a folyamatok hátterében álló természeti (az adottságok romlása), gazdasági (az adottságokkal szemben álló, kevés hozzáadott értéket tartalmazó alacsony munkaerő igényű alapanyag-termelés) és társadalmi folyamatok együttes kezelése lehet sikeresen felszámolni.„”¹⁰⁶

A korösszetétel alakulása

A demográfiai folyamatok alakulása tekintetében a társadalom összetétele, kor szerinti csoportosítása is meghatározó, hiszen az aktív és passzív korúak aránya döntő a gazdaság működése szempontjából. Az érintett településeken a halálozások száma ugyan csökkent az előző időszakhoz képest azonban a népesség fogyása így is jelentősnek mondható.

A Központi Statisztikai Hivatal hivatalos adatait szemlélve pozitívumként megállapítható, hogy országos viszonylatban az idősödő népesség átlagos életkora évről évre emelkedik, a Dél-Dunántúlon élő férfiak 2013. január 1-jén átlagosan 40,3, a nők 44,6 évesek voltak. Előbbi 0,5 az utóbbi 0,4 évvel haladta meg az egy évvel korábbit, és mindkét nem átlagéletkora magasabb volt az országosnál. A férfiak kedvezőtlenebb halandósági viszonyai miatt a női népesség átlagos életkora az ország valamennyi megyéjében 4-5 évvel meghaladta a férfiakét.

“Nemcsak a népességszám csökkenése, de korösszetételének romlása is hosszú ideje tartó kedvezőtlen tendenciát mutat. A népesség öregedése 2012-ben is folytatódott, tovább csökkent a gyermekkorúak száma, ezzel arányban növekedett az időskorúak aránya.

Hazánkban 2013 év elején 100 gyermekkorú (14 éves vagy fiatalabb) lakosra 119 időskorú (65 éves vagy idősebb) jutott, 2 fővel több, mint egy évvel korábban. A Dél-Dunántúlon ennél is kedvezőtlenebb a helyzet, az öregedési index értéke 126-ról 129-re emelkedett”¹⁰⁷

A születéskor várható átlagos élettartam az ország népesség egészségi állapotának kiváló fokmérője, melyből a későbbiekre vonatkozóan következtetni lehet a társadalmi szférában bekövetkező változásokra, így a kedvezőbb mutatók érdekében a jövő felnövekvő generációja érdekében is időben változásokat megcélzó programok kidolgozására van lehetőség.

Magyarország mutatói sajnálatos módon jelentősen elmaradnak az Európai Unió tagországainak átlagától. A magyar férfiak 6 évvel, a nők pedig 5 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak, mint Európában, így a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 71,45, a nőké 78,38 év volt. A Dél-Dunántúlon élők ennél rövidebb, a férfiak 70,97, a nők 78,27 évre számíthattak. Mind a népesség számának csökkenése, mind a korösszetétel rohamos romlása elsősorban az alacsony születésszám következménye.

A dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12 adatai szerint 2012-ben 5165 fővel többen haltak meg, mint ahányan születtek, ez 1,1%-kal meghaladta az előző évben regisztrált fogyás mértékét. Összevetve a születési statisztikai adatokat a halandósági mutatókkal megállapítható, hogy a lakosság egyre fogyatkozik, vagyis a későbbiekben egyre kevesebb fiatalnak kell eltartania egyre több idősebb embert, ami nehezíti a fiatalok korábbi családalapítását és boldogulását az életben, hiszen eleve hátránnyal indulnak más Európa országbeli fiataljaihoz képest, ahol még esetleg családalapítási és egyéb életkezdési támogatásban is részesülnek, azon teher nélkül, hogy segítsék a felmenőiket az európai viszonylatban amúgy sem versenyképes fizetésükből. A születéseken és a halálozásokon kívül

106Aquaprofit Zrt: Sellyei járás település program 2014

107http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/regiok/deldun/deldun1312.pdf

a migráció is jelentősen befolyásolja a népességszám alakulását. A belföldi vándorlás negatív egyenlegéből adódóan a régió lélekszáma további 2690 fővel fogyatkozott 2012-ben, ami ezer lakosonként 3 fős veszteséget jelentett, Baranya-megyére lebontva ezer lakosonként több mint 4 fővel apadt a helyi lakosság száma.

3.4 A demográfiai adatokat befolyásoló tényezők Az egészségügy helyzete:

Az egészségügyi okokból való halandóságon az ellátási rendszer korszerűsítésével és elérhetőbbé tételével lényeges változások érhetőek el, amely kihatással bír a térség gazdasági mutatóira is, hiszen amennyiben javul a településeken az egészségügyi szolgáltatás, munkahely lehetőséget ad a térségben élők számára, nem kell a nagyobb városokba utazni alapszintű egészségügyi ellátásért. Javulna a helyiek életminősége, aminek köszönhetően megnőne a lakosság élettartama és ezzel összefüggésben pozitív irányú társadalmi változások indulnának el.

Az emberek életvitele, életminősége és egészségi állapota között szoros összefüggés tapasztalható. Az Ormánságra jellemző életszínvonal európai viszonylatban kifejezetten rossznak mondható. A térségre jellemző életvitelbeli sajátosságok főként a szegénységből, rossz gazdasági és szociális helyzetből, valamint az emberek iskolázatlanságából, mentális állapotából, hozzáállásából adódnak. A nem megfelelő táplálkozás, a dohányzás, az alkoholizmus magas aránya az itt élők egészségügyi állapotában is megnyilvánul.

A Központi Statisztikai Hivatal által készített 2013 évre vonatkozó statisztikai tükör alapján megállapítható, hogy a lakosság egészségügyi alapellátását biztosító háziorvosi és házi gyermekorvosi hálózata a dél-dunántúli településeknek továbbra is viszonylag szűk körére terjedt ki. Az előbbi ellátás 2012-ben a régió több mint 650 települése közül 237-ben, az utóbbi 51-ben állt helyben a lakosság rendelkezésére.

A háziorvossal rendelkező települések száma 2011 óta 5-tel csökkent, a gyermekorvossal rendelkezőké nem változott. A térségben az orvosok elérése 2012-ben lényegében ugyanolyan nehézséget jelentett a rászorulóknak, mint egy évvel korábban. A településeknek ugyanis csupán 36,1 (2011-ben 36,9) százalékából nem kellett máshová utazniuk a betegeknek ahhoz, hogy a háziorvosi ellátást igénybe vehessék. A gyermekorvosok felkeresése ennél is jóval problematikusabb volt, hiszen arra mindkét vizsgált évben a településeknek csak 7,8%-ában volt a lakóhelyen lehetőség. A régión belül e téren jelentős differenciák tapasztalhatók, amelyek elsősorban a településhálózati adottságokkal, Dél-Dunántúl két megyéjének (Baranyának és Somogynak) aprófalvas szerkezetével függenek össze. A legmostohább körülmények ebből adódóan a térségen belül ez utóbbi két megyét jellemezték. Háziorvos Baranyában a helységeknek mindössze 28%, Somogyban pedig alig 40%-ában dolgozott. A gyermekorvosi ellátásban hasonlóképpen fellelhetők ezek a különbségek, a két aprófalvas megye fiatal betegei a települések 6,0–6,5%-ában vehették igénybe a lakóhelyükön a kezeléseket. Ezen adatok nem túl kecsegtetőek főként, ha figyelembe vesszük, hogy a megyei adatokat a városok és vonzás körzeteinek adatai szépítik, így ebből kiindulva az Ős-Dráva programmal érintett aprófalvas, pár 100 fős lakosú települések esetében még elszomorítóbb a helyzet.