Vállalatok társadalmi felelősségvállalásának fogalmai

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (angolul: Corporate Social Responsibility, röviden és a továbbiakban: CSR) bár több definícióval is rendelkezik, még sincs egyetértés jelentésére, tartalmára vonatkozóan. Az Amerikai Egyesült Államokból induló kezdeményezés mára már világszerte ismert betűszóvá vált – csak három betű, mégis sok mindent jelent(het).

Magyarországon jelenleg civil szervezetek, akadémiai szakértők és tanácsadó cégek is alkalmazzák a megközelítést annak érdekében, hogy a vállalatok gazdaságilag, szociálisan és környezetileg felelősebb működését ösztönözzék, támogassák.

1.1. Fenntartható fejlődés

Talán a legkevesebb vita abban van, hogy a CSR a fenntartható fejlődés koncepcióján alapul.

Vagyis a cél az, hogy a fejlődés úgy valósuljon meg, hogy „kielégítse a jelen igényeit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, arra hogy kielégítsék a saját igényeiket”.

A fenntartható fejlődés hármas elve („tripple bottom line”) azt jelenti, hogy egyszerre kell figyelembe venni a gazdasági, a szociális és a környezeti szempontokat döntéseink során. Az 1. sz. ábra jobb oldali három képe mutatja, mi történik, ha valaki sarkalatosan csak az egyik tartóoszlopra koncentrál: egy oszlop ugyan nagyon stabil lesz, de csak valamelyik másik kárára, ami előbb-utóbb a teljes csarnokot instabillá teszi.

Az üzleti vállalkozásokat leginkább azzal vádolják, hogy csak a pénzügyi/gazdasági szempontokra koncentrálnak, és minden más ennek alárendelésével kerülhet csak napirendre.

Persze vannak vállalatok, amelyek már zöldítenek (környezettudatos vállalati menedzsmentet vezetnek be) vagy felismerik a dolgozóik jóllétének jelentőségét. Mégis a nap végén a pénz és a pénzben kimutatható előnyök és költségek mérlegelése dönt, vagyis „money is the name of the game”.

Néhány radikális szervezet vagy alternatív gondolkodó a pénz központi szerepe és a hatékonyság mentén történő döntéshozatal ellen van, és paradigmaváltáson alapuló 180°-os fordulatokat követelne. Néhány civil szervezet természetesen tudatosan választja ki a csarnok egy-egy pillérét, de az ő esetükben a teljes civil szektor és közintézmények aktivitása egyensúlyba kerül, s minden oszlopnak lesznek radikális védői, képviselői.

A koncepció esetében talán a legsarkalatosabb kérdés, hogy a növekedés fenntartható-e egyáltalán, beszélhetünk-e fenntartható növekedésről, vagy csupán stilisztikai szempontból van a fejlődés szó a kifejezésben.

1. sz. ábra: A fenntartható fejlődés hármas elve

A fejlődés szó alkalmazása révén arra ösztönzik a koncepció elkötelezettjei az embereket, hogy a hagyományos növekedésen/gazdagodáson túl másfajta fejlődést is vegyenek észre, tekintsenek alternatívaként. Például mindannyiunk életében érezzük az átváltásokat a pénz és a szabadidő között: némileg növekedni akarunk, ám a határhaszon elve alapján egy idő után már átértékelődnek a szempontok és más lesz fontosabb, például a családdal, barátokkal vagy önmagunkkal tölthető szabadidő.

Sokszor hallhatunk híreket arról, hogy milyen fenntarthatatlan jelenlegi életvitelünk. Hogyan zsákmányoljuk ki a különböző erőforrásokat, egymást, és vesszük el akár már egymástól, de a jövő generációitól biztosan azokat a lehetőségeket, amelyek megilletnék őket. (Például a globális felmelegedés, az időjárási anomáliák emberéleteket követelnek, társadalmi és gazdasági válságokhoz vezetnek; a kedvezőtlen társadalmi és munkaerő-piaci tendenciák eredményeként a nők ugyanannyit dolgoznak, mint a férfiak, mégis kevesebbet keresnek, és többet vállalnak a házimunkából, gyermeknevelésből.)

A problémákat látjuk, természetesen különbözőképpen érzékeljük azok súlyosságát, sürgősségét. Válaszokat és megoldásokat dolgozunk ki a kihívások kezelésére – természetesen ezek is eltérő filozófiai nézetek, hitek és optimizmus alapján jönnek létre. Vannak, akik a paradigmaváltásban és az egyéni életmódok radikális változtatásában hisznek, vannak, akik a technológiai innovációktól várják a megoldásokat, vannak, akik a szervezetek és képviselőik közti párbeszédet ösztönzik a konszenzusos, „nyer-nyer” (vagyis „win-win”) megoldások megfogalmazása céljából.

Az optimista szemléletből nőtt ki a vállalatok társadalmi felelősségvállalása (továbbiakban:

CSR) koncepció, amely az üzleti vállalkozásokra mint a gazdaság motorjaira fókuszál az új működési mód kialakításában.

1.2. A vállalatok felelősségei a fenntarthatóságban

Az Európai Bizottság definíciója szerint a vállalatok társadalmi felelősségvállalása „az a koncepció, mely szerint a vállalatok önkéntesen integrálják a társadalmi és a környezeti kérdéseket az üzleti működésükbe, valamint az érintettekkel való interakcióikba”.

Ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni, mit jelent egy társadalmilag felelősen működő vállalat: profitját úgy éri el, hogy minél kevesebb kárt tesz vele a természeti környezetben, munkatársaiban, fogyasztóiban, üzleti partnereiben. Sőt, pozitív hatással kíván lenni az előbb említett és további érintettjeire (például munkatársainak ösztönzésével, tudatos közösségi szerepvállalással stb.). Mondhatnánk, hogy valamiféle „közjó” keresése a cél az önérdekek kizárólagos érvényesítése helyett, ugyanakkor a gazdaságosság, versenyképesség égisze alatt.

Természetesen ez a vállalatokra összetett feladatot ró. Olyan módon kell szervezni stratégiájukat, működési modelljüket, akciókat, döntéshozatali folyamataikat és mindennapi munkájukat, hogy mindezt átszője ez a megfoghatatlan személetmód, szempontrendszer. A vállalatok etikus üzletvitelével és környezettudatos menedzsmentjével többen foglalkoztak már részletesen, ezekre most itt nem térnék ki, lévén egy „humánmenedzser-képzés” keretei között szeretnénk leginkább az emberierőforrás-menedzsment felelősségi és fenntarthatósági kérdéseit érteni, elemezni és fejleszteni.

1.3 A felelősségvállalás néhány fontos alapelve

Mielőtt rátérnénk a HR-specifikus kérdésekre, röviden összefoglaljuk azokat a legfontosabb alapelvet, amelyek a vállalatok társadalmi felelősségvállalását meghatározzák:

· önkéntességen alapul, azaz azok az intézkedések tartoznak a CSR területéhez, amelyeket a vállalatok önként vállalnak és valósítanak meg, a saját maguk által választott célok és módszerek szerint, a saját tempójukban;

· a fenntartható fejlődés három területére épít, azaz a gazdasági célok és szempontok mellett a vállalatok a környezeti és szociális szempontokat is integrálják döntéseikben;

· az érintettekre támaszkodik, azaz a vállalatok erőfeszítést tesznek, hogy az érintettek elvárásait, véleményét, ötleteit és aggályait megismerjék, azokat figyelembe vegyék célkitűzéseik és mindennapi működésük során és/vagy megválaszolják azokat;

· egy integrált vállalatirányítási rendszer, amely a teljes vállalatot áthatja, azaz minden folyamatában, funkciójában és tevékenységében jelen van alapvető szemléletként;

· nincs általános recept, azaz minden iparág, méret, földrajzi elhelyezkedés speciális CSR-vonatkozásokat vet fel, amely kihívásokra minden vállalatnak egyedi és saját válaszokat kell kidolgoznia;

· hosszú távú koncepció, azaz elsősorban a közép- és hosszú távú célok megfogalmazását és elérését célozza, ezáltal nem alkalmasak az ad hoc intézkedések, hanem átgondolt, tudatos intézkedési tervekre van szükség;

· rövid távú eredményeket is hozhat, azaz a hosszú táv ellenére szükséges és javasolt rövid távon is megfogható hatást eredményező intézkedéseket végrehajtani;

· kulcsfontosságú a hitelesség, azaz a tettek és a szavak összhangban kell, hogy legyenek, csak tényleges cselekedeteinkről és viselkedésünkről beszéljünk;

· a versenyképességet erősíti, azaz nem az üzleti célok felülírását jelenti, hanem azoknak a módszereknek a kialakítását és megvalósítását, amelyek révén azok fenntartható és felelős módon érhetőek el;

· szervezeti tanulást tesz szükségessé, azaz sok esetben a vállalat és az azt alkotó egyének magatartásának módosulását eredményezi, bizonyos esetekben az értékek, hiedelmek, attitűdök megújulását is jelentheti;

· üzletileg racionális döntés, azaz nem az altruizmust, az üzleti célok szem elől tévesztését javasolja a vállalatvezetők, döntéshozók számára;

· folyamatos, azaz nem egyszeri vizsgálatról, célkitűzésről és intézkedésről van szó, hanem egy visszacsatoláson és önvizsgálaton alapuló folyamatos megújulásról.