A kérdőíves felmérés következtetései a kritikus tényezők alapján
1. A közelmúltban lezajlott válság hatásai nem csak a meghatározó termelői szektorokban jelentkeztek, hanem a vidék Magyarország, így a Dunántúl nagy részét is
érintették. E válság is felerősített olyan igényeket, amelyek a helyi, kevésbé piacfüggő foglalkoztatás fejlesztését szolgálhatják. Mi a véleménye erről a megállapításról?
60 Az elmúlt huszonhárom évben lezajlott társadalmi-gazdasági változások velejárójaként jelentkezett a munkanélküliség Ugyanakkor a munkanélküliség nem csak munkaerő-piaci tényező, amit a kezelésére kialakított szervezet saját eszközeivel megoldhat, hanem társadalmilag determinált következmény, amelynek alapját a szociális biztonság léte vagy nem léte határoz meg. Az emberek szociális biztonságát alapvetően a foglalkoztatási lehetőségek határozzák meg, amelyet a különböző ellátások (álláskeresési járadék, társadalombiztosítás, támogatások stb.) rendszere erősíthet. E rendszerek fejlődése azonban csak szoros kölcsönhatásban történhet, amelyek tartalmazzák az egyéb, de nagyon fontos más rendszereket is, mint például: az egészségügy, az oktatás, a művelődés, a lakáshelyzet, az adózás és még sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják a
A válság, mint ahogy az intézményi munkaügyi adatok mutatták, az átlagosnál jobban érintette az olyan kevésbé stabil munkavállalói csoportokat, mint amilyenek a határozott idejű szerződéssel dolgozók, a kölcsönzött munkavállalók. A munkanélküliség erőteljesen befolyásolta a fiatalok, illetve a fiatal felnőttek elhelyezkedési esélyeit is. A munkaerő-piaci feltételek romlásával a pályakezdők nehezebben helyezkednek el, megnő közöttük azok aránya, akik első munkaerő-piaci tapasztalatukat munkanélküliként szerzik, melynek következményét az egyén gyakran egy életen át viseli.61 A régióban a legnagyobb mértékű csökkenés a feldolgozóipart (14,8%-os) és az építőipart (12%-os), érintette. Jelentősen fogyott a kereskedelem (9,8%-kal), a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (9,4%-kal), a pénzügyi szolgáltatások (6,7%-kal), illetve a szállítás, raktározás (5,3%-kal) területén dolgozók száma is.
A mezőgazdasági alkalmazottak száma 1,3%-kal lett kevesebb. Mindez jelentősen éreztette a hatást a 18 kistérség vonatkozásában, mivel ahelyi munkalehetőségek hiányában nagyon sok volt az ingázó munkavállaló.62
Minél inkább piacfüggő egy vállalat, annál inkább rákényszerül a szervezeti fejlesztések céljából a változtatások bevezetésére, így a vállalatok a fennmaradás és a sikeres alkalmazkodás érdekében kénytelenek a növelni rugalmasságukat. Egy kevésbé piacfüggő vállalat is el fog gondolkodni ezen. Mérlegelni fogja a vállalati működést különböző aspektusból. Mi, mennyire és hogyan érné meg jobban. A profittermelés az elsődleges cél a piacfüggő és kevésbé piacfüggő vállalkozások esetében is. Ha nincs kereslet, csökken a kínálat, mely a bevétel kiesését eredményezi, így leépítésre is sor kerülhet.Ezen igények elsősorban abban merülnek ki, hogy mennyit tudnak egy-egy emberen spórolni a munkáltatók.
Mindenféle kedvezményt igyekeznek igénybe venni, és minden lehetőséget kihasználni. Pl.: Start kártya (már megszűnt), 25 év alatti, 50 év feletti járulékkedvezmény, első munkahely garancia program, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, rehabilitációs kártya, stb. Ezen igények a válság előtt is jelen voltak, de nem ekkora mértékben.
A különböző válságkezelő programok alapján 127 projektet támogattak a régióban, elsősorban a versenyszférában. E területeken (élelmiszergazdaság, ruhaipar, fafeldolgozás, fémipar, építőipar. erdőgazdálkodás) azonban csak a megtartott létszám további foglalkoztatását tudták biztosítani.
A hátrányos helyzetű kistérségek és települések nagyobb része a válság előtt is nehéz körülmények között próbált gazdaságot, foglalkoztatást szervezni. A rendszerváltást megelőzően szinte minden településen működtek termelőszövetkezetek. Itt lehetőségük volt a helyben lakóknak a foglalkoztatásra. Elsősorban a 8 osztályt elvégzettek, vagy kevés általános iskolai osztállyal rendelkezők számára adódott munka. E lehetőséggel alap megélhetést tudtak biztosítani a családjuknak. Számos módja volt a munkavégzésnek:
állattenyésztés, zöldség, gyümölcstermesztés, növénytermesztés. A szövetkezetek
61 2008 végén a világméretű pénzügyi és gazdasági válságot – azok következményeként – munkaerő-piaci válság követte. Az Európai Unió tagországaiban 5 millióval, az OECD tagállamaiban pedig közel 20 millióval nőtt ennek következtében a munkanélküliek száma. Egyes elemzők a II. világháború utáni korszak legnagyobb munkaerő-piaci válságának minősítették az elmúlt egy másfél év történéseit. A magyarországi helyzet annyiban sajátos (bár nem tekinthető egyedinek a rendszerváltó országok között), hogy az elmúlt két évtizednek ez már a második – és nem is a legnagyobb – foglalkoztatási sokkja. Miközben a ’90-es évek fordulóján közel 1 millió munkahely tűnt el (igaz, ennek legalább 1/3-a nyugdíj melletti foglalkoztatást jelentett), a veszteség most „csak”kb. 100 ezer állás. Forrás: KSH
62 A létszámleépítések egyik gazdasági megfontolása a munkáltató részéről a plusz terhektől való megszabadulás (így például az útiköltség térítése).
megszűntével a munkák is megszűntek. Ami a települések elnéptelenedéséhez, elöregedéséhez, lepusztulásához is vezetett. A válság kitörésével elsősorban a falvakban, a lélekszámhoz képest jelentősen nőtt a munkanélküliek száma, akik visszatérése az elsődleges munkaerőpiacra (képzettségi, közlekedési nehézségek miatti okokból) nehézzé vált.
A hátrányos helyzetű kistérségekbenfelerősödött a közmunka iránti igény. Az akkori „Út a munkához” program, melynek célja esély biztosítása a munkaerő-piaci kapcsolat megteremtésére minél szélesebb társadalmi rétegek számára a passzív segélyezés helyett, még egy „kiszámíthatónak tűnő időszak terméke” volt. A válság kibontakozásával azonban a munkanélküliek álláshoz segítése mellett legalább ilyen fontossá vált az is, hogy minél többen el tudják kerülni azt, hogy munkanélkülivé váljanak. Mind a korábbi közmunkáról, mind a közfoglalkoztatásról megoszlanak a vélemények. A hátrányos helyzetű kistérségek szinte mindegyik települése részt vesz a Start programban (például Sellye kistérségben a regisztrált álláskeresők 60%-a, 1400 fő vett részt közfoglalkoztatásban 2012-ben). A közfoglalkoztatást többségében az önkormányzatok szervezik. Ezt a foglalkoztatási formát igyekeznek a település önfenntartási és a lakosság egyéni igényéhez igazítani. A foglalkoztatás jellemző területei: mezőgazdaság és állattenyésztés; belvíz elvezetésének biztosítása; mezőgazdasági utak karbantartása; belterületi közutak karbantartása; téli és egyéb értékteremtő programok; helyi sajátosságokra épülő foglalkoztatási programok (pl.: illegális hulladéklerakó helyek felszámolása; bio- és megújuló energia felhasználása, gyógynövény gyűjtése). A kistérségek, települések munkanélküliség jellemzői azonban amellett szólnak, hogy ezeknek a foglalkoztatási formáknak a fenntartása, illetve kibővítése indokolt. Elsősorban azért, mert a munkanélkülieken belül nagyon magas a tartósan állást keresők aránya, akik alacsony képzettségük, életkoruk, távoli lakóhelyük miatt, szinte semmi eséllyel sem rendelkeznek arra, hogy támogatás nélkül normál munkahelyen elhelyezkedjenek. A közhasznú foglalkoztatás jelenlegi elve az, hogy átmeneti időre megtörje a tartós munkanélküliséget, segítsen megőrizni a munkanélküli munkavégző képességét és bizonyítsa a helyi közösségek számára is, hogy az álláskereső személyek megfelelő lehetőség esetén -hozzá kívánnak járulni településük, kistérségük értékteremtő fejlődéséhez. Ugyanakkor több szakértő is azt az álláspontot képviseli, hogy aközfoglalkoztatás túlságosan drága, helyette (részben) más aktivizáló eszközöket kellene alkalmazni. Mindemellett a közfoglalkoztatás az alulszegmentált munkaerőpiacot erősíti.A munkaerőpiacnak ez a szegmense egyszerre bezár és kirekeszt. A rossz munkaerő-piaci pozíciókkal rendelkező munkavállaló számára azt sugallja, hogy fölösleges minden befektetés a munkaerő-piaci pozíciók javítása érdekében, mert ebben a munkaerő-piaci szegmensben is képes munkát kapni, jövedelemhez jutni.63 A válság hatására a kutatásban érintett kistérségek helyi, kevésbé piacfüggő foglalkoztatás iránti igénye felerősödött. Egyre több helyen vizsgálják aszociális gazdaságlehetőségeit, foglalkoztatási formáinak alkalmazását. A megkérdezett szakértők véleménye szerint még számos téveszme, ismeretdeficit tapasztalható a szociális gazdaságról és részben hasonlóan a helyi gazdaságfejlesztésről.64 A szociális gazdaságot sokan még mindig a szociális foglalkoztatással azonosítják.
A szociális gazdaság, helyi foglalkoztatási lehetőségek fejlesztése pedig elengedhetetlen. A kialakult modellek, például Tolna megyében Belecska, Kisvejke, Gyulaj,
63 Lásd még: Csoba Judit (2006): Foglalkoztatáspolitika (oktatási segédanyag). Debrecen
64 Annak ellen, hogy a szociális gazdaságról már a 90-es évek végén jelentek meg koncepcionális írások,
Lengyel; Baranyában Sellye, Hegyszentmárton; Somogyban Böhönye elterjedése nem törvényszerű. A szociális gazdaság lehetőségi, legalábbis a munkaerő tekintetében – és itt most nem csak a tartósan álláskeresőkre vagy a romákra kell gondolni – adottak, legtöbb esetben az akarat hiányzik. Egy másik megközelítés alapján a szociális gazdaságban történő foglalkoztatás, vagy önfoglalkoztatás mindenképpen erősítendő, azonban önmagában nem lehet megoldás. „Nem létezik piactól független foglalkoztatás, mert végső soron minden terméknek, vagy szolgáltatásnak piac kell. Tehát ez inkább egy kényszer hatására bekövetkezett dolog, amit a helyén kell kezelni. Jó is lehet, de csak egy szűkebb réteg számára, vagy szélesebb rétegnek kiegészítő jövedelem gyanánt.”
2. Működési területén milyennek ítéli meg azokat a gazdasági viszonyokat, amelyek