A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány támogatásával a „Hallássérült fiatalok eredményes munkába állítása érdekében szakképzést és pályaorientációt segítő középiskolai szolgáltatáscsomag kidolgozása” című program (3841) keretében megvalósuló a FEOR által tartalmazott foglalkozások hallássérülés szempontjából történő részletes munkakörelemzése (2009). A kutatás általános, átfogó célja volt a hallássérült fiatalok pályaválasztásának elősegítésével, szakmai megalapozásával, jövőképük alakításával javuljon az életminőségük. Konkrét célja pedig azoknak a szakmáknak, szakmacsoportoknak a bemutatása, amelyek munkaerő-piaci szempontok alapján prognosztizáltan keresetteknek számítanak.Ötven olyan foglalkozás, illetve munkakör elemzésének elkészítése, akadálymentesítésének kidolgozása, amely lehetőséget biztosít a hallássérült fiatalok eredményes munkaerő-piaci integrációjára. A végrehajtás során a korábbi szakmai ismeretek szintetizálásaként elkészült egy protokoll, a hallássérültek munkaalkalmasságának vizsgálatára. Az eljárás megfogalmazta a hallás vizsgálatára kínálkozó és elérhető lehetőségeket, az egyszerű vizsgálatokat, az instrumentális vizsgálatokat és a műszeres vizsgálatokat.30
Bevezetés
Az Európai Unióban a hátrányok kezelésében az elmúlt évtizedekben a hangsúly áttevődött a társadalmi “beilleszkedést” segítő szemléletről a társadalom átalakításának globális filozófiájára, amely minden személy szükségleteinek befogadására és ellátására irányul.
Az Európai Unió a hátrányos helyzetű csoportok érdekében végzett politikája részeként
„mainstreaming”-et előirányzó közelítést végez. A „mainstreaming” megközelítés következményeként az EU politikai irányelvei arra irányulnak, hogy szélesebb körű politikákat dolgozzanak ki a hátrányos csoportokra, de nem határoznak meg részletes javaslatokat e csoportok speciális igényeire bontva. Ezek után a tagországok feladata, hogy úgy építsék fel saját nemzeti politikájukat az EU irányelvei figyelembevételével, hogy ezek a politikák és az azokat követő intézkedések teljes mértékben hozzáférhetőek legyenek a hátrányos helyzetűek számára.31 A politikákon belüli meanstreming elve alkalmazására vonatkozó igény jogi háttere az EU diszkriminációk elleni direktíváiban került lefektetésre, amikor is megtiltották a vallási, meggyőződésbeli, fogyatékossági, életkori és nemek szerinti megkülönböztetést az élet minden területén, ezen belül a hivatásban és foglalkoztatásban is.
30 A kutatás szakmai irányítását Szellő János végezte. Kutatásvezető: Dr. Nemeskéri Zsolt, kutatók: Dr.
Klein Sándor, Dr. Tibold Antal, Bodor Zoltán, Tamaskovics Erika, Pressingné Bánkuti Ágnes, Muity György és Gyurina Éva voltak. A kutatás 2009. augusztus – november között zajlott le.
31 Disability mainstreaming in the European Employment Strategy, European Commission, Employment, Social Affairs and Equal Opportunities Dg, Brussels, 1/07/2005
Magyarországon 2001-ben - a népszámlálás adatai szerint - 577 ezer fogyatékos ember élt (a népesség 5,7%-a)32. A korábbi, 1990. évi népszámláláshoz képest jelentősen nőtt a népességen belül a fogyatékos emberek aránya és létszáma is. Ennek egyik oka lehet, hogy 2001-ben többen vállalták fogyatékosságukat, mint 1990-ben és pontosabb lett a meghatározás is.33A nemzetközi statisztikák átlagosan 10%-ra becsülik adott népességen belül a tartósan károsodott emberek arányát. A népszámlálás adatai tehát közelítően az érintett populáció kb. 60%-ára vonatkoznak.
A fogyatékos népesség körében jóval alacsonyabb a gyermekkorúak, illetve a 15-39 év közötti korosztály aránya, míg ez 40 év fölött közel 10%-kal-, 60 év fölött 25%-kal magasabb.
A fogyatékos népességen belül továbbra is a mozgássérülteké a legnépesebb csoport.
Jelentősen emelkedett 1990 és 2001 között a pontosan meg nem határozott fogyatékosságban szenvedők aránya. Valószínűleg ebbe a kategóriába kerültek azok a személyek, akik nem tudták elhatárolni fogyatékosságukat tartós betegségüktől.
A gazdasági aktivitás tekintetében a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között már 1990-ben is jelentős különbséget tapasztalhattunk, s ez 2001-re sem változott. A népszámlálás évében a fogyatékos embereknek mindössze 9%-a dolgozott, míg ez az arány a nem fogyatékos népességnél 38 % volt. Bár a népszámlálási adatok – definíciós sajátosságok miatt34 – lényegesen alacsonyabb létszámot ölelnek fel, mint a KSH munkaerő-felmérései, ez utóbbinál is mindössze 12,8 %35 a foglalkoztatotti arány. Ezzel összefüggően magas a fogyatékos népesség körében az inaktív keresők aránya és a növekedés üteme is jóval meghaladja a nem fogyatékos inaktív népesség növekedésének ütemét a két népszámlálás közötti időszakban.36
A népszámlálási adatok alapján a hallássérült populáció eléri a fogyatékkal élők közel 10 százalékát (53 565 fő). A KSH adatai szerint 8 886 fő a siketek (közülük férfi 52%, nő 48%) és 44 679 fő a nagyothallók száma. A SINOSZ adatai szerint viszont a siketek száma jóval magasabb, eléri a 40 000 főt és a nagyothallóké pedig a 300 ezret. Korcsoportos megoszlásban a már hivatkozott KSH adatok alapján, 15 – 29 év közötti célcsoport aránya a siketeken belül 13,4%, míg a nagyothallók körében ez 5,7%-ot tesz ki. Az iskolázottság tekintetében mind a nagyothallók, mind a siketek alatta maradnak a teljes népesség iskolázottsági szintjének. Az általános iskola első évfolyamát sem végezte el a nagyothallók 2,6, míg a siketek 13,5 százaléka. Legalább nyolc általános iskolai végzettséggel 62,5%, illetve 67,8% (siketek)
32 2001. évi népszámlálás (KSH)
33 A 2001. évi népszámlálás a fogyatékosság fogalmát az ENSZ 2000. évi ajánlása szerint határozta meg.
Ennek értelmében azt a személyt tekintette fogyatékosnak, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában.
34 A 2001. évi népszámlálás a fogyatékosság fogalmát az ENSZ 2000. évi ajánlása szerint határozta meg.
Ennek értelmében azt a személyt tekintette fogyatékosnak, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában.
35 Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 2002. II. negyedév. KSH
36 2003. január elsején 467.289 fő részesült rokkantsági nyugdíjban és 193.773 fő kapott járadékot
rendelkezett. Legalább középiskolai végzettségű volt 17,9 valamint 9,8 százalékuk. Egyetemi, főiskolai oklevele az összesen belül 5,6 és 2,6 százalékuknak volt.37
Az alacsony iskolázottság természetesen együtt jár a rosszabb munkaerő-piaci pozíciókkal, ami egyértelműen kommunikációs problémákkal párosul.38 Becsült adatok szerint a munkaképes korú hallássérültek közel 80%-a rokkantsági nyugdíjban részesül. A siketek számára leggyakrabban a szakmunkát nem igénylő betanított munkát ajánlják. Az utóbbi években bizonyos fokú változások tapasztalhatók. Egyrészt a foglalkozási rehabilitáció szakmailag, tartalmilag megerősödött. Másrészt növekedett a közép és felsőoktatási intézményekben tanuló hallássérült fiatalok száma.39
A főbb kutatói kérdések, vizsgálati territóriumok a tárgykörrel összefüggésben, az alábbi megfogalmazásokban jellemezhetők:
· Az alkalmazott pályaorientációs és korrekciós rendszer mennyire szolgálja a hallássérült fiatalok eredményes pályaválasztását?
· A képző intézmények mennyire felkészültek a hallássérült fiatalok képzésére?
· Melyek azok a szakmák, illetve szakmacsoportok, ahol a hallássérült személyek alkalmazása sikeres lehet?
· Milyen a munkáltatói magatartás a hallássérült emberekkel kapcsolatban?
· Milyen feltételek, szolgáltatások szükségesek a sikeres pályaválasztáshoz, az esélyegyenlőség javításához, a hallássérült fiatalok foglalkoztatásának elősegítéséhez.
A vizsgálni kívánt problémakör megoldásának hipotézisei kutatásunk esetében az alábbiak szerint fogalmazódott meg:
· Magyarországon jelenleg a szakképző iskolák, középfokú tanintézetek munkaerő-piachoz, munkakörhöz, foglalkozáshoz kapcsolódó speciális ismeretek (hallássérültek sajátosságai, foglalkozás-egészségügyi, akadálymentesítési stb.) hiányában nem szívesen foglalkoznak hallássérült fiatalok oktatásával.
· Véleményünk szerint a tanulható szakmák leírásával, módszertanának bemutatásával, javaslatok megfelelő szintű kidolgozásával kellően „érzékenyíteni” tudjuk a képző intézményeket – közvetve a leendő munkáltatókat – a hallássérült fiatalok befogadására, képzésére.
A hipotézisek mellett kiemelten fontos volt az operacionalizálás, az együtt gondolkodás kialakítása, a főbb fogalmak meghatározása.
Diszkrimináció: minden olyan megkülönböztetés, kizárás vagy kedvezményezés, amely megszünteti vagy rontja az esélyegyenlőséget, illetve sérti a bánásmód egyenlőségének elvét.
Formái: közvetlen és közvetett diszkrimináció. Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Közvetett hátrányos
37 KSH 2002.
38 Abonyi Nóra: Szociológiai ismeretek FOKA Magyar Jelnyelvi Programiroda Budapest, 2005.
39 Vasák Iván: A világ siket szemmel FOKA Magyar Jelnyelvi Programiroda Budapest, 2005.
megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.
Egyenlő esélyű hozzáférés: közszolgáltatások esetében akkor valósul meg, ha azok a fogyatékos emberek számára akadálymentesek, kiszámíthatók, értelmezhetők és érzékelhetők, azaz, ha a fogyatékos emberek azokat az állapotuknak megfelelő önállósággal használhatják.40
Fogyatékos személyt megillető jogok:41
· Környezet:
5.§ (1) A fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt jog vonatkozik különösen a közlekedéssel és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre.
· Kommunikáció:
6. § (1) A fogyatékos személynek, családtagjainak, segítőinek biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az információkhoz, amelyek a fogyatékosokat megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak.
(2) Hozzáférhető az információ akkor, ha azt a fogyatékos személy érzékelheti és az biztosítja számára a megfelelő értelmezés lehetőségét.
7. § A kommunikációban jelentősen gátolt személy számára a közszolgáltatások igénybevételekor lehetővé kell tenni a kölcsönös tájékozódás feltételeit.
· Támogató szolgálat, segédeszköz:
11. § A fogyatékos személy részére biztosítani kell a fogyatékossága által indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat igénybevételét, továbbá segédeszközt. Az árhoz nyújtott támogatással beszerezhető segédeszközök körét és a támogatás módját, valamint mértékét külön jogszabály határozza meg.
Az esélyegyenlősítés célterületei:
· Oktatás, képzés:
13. § (1) A fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben vegyen részt a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint.
· Foglalkoztatás:
15. § (1) A fogyatékos személy lehetőség szerint integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatásra jogosult.
(2) A foglalkoztatást biztosító munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezet, így különösen a munkaeszközök,
40 Szellő János (2009. szerk.): A foglakozási rehabilitáció módszertani kérdései. 2. fejezet: Dr. Vincze Imre és Horesnyi Julianna anyagai FSZK Budapest, 2009.
berendezések megfelelő átalakítását. Az átalakítással kapcsolatos költségek fedezésére a központi költségvetésből támogatás igényelhető.
19. § A fogyatékos személynek joga van a rehabilitációra. E jog érvényesítését rehabilitációs szolgáltatások, ellátások biztosítják.
A „hallássérült" kifejezés gyűjtőfogalom: siketeket, nagyothallókat egyaránt magába foglal, függetlenül hallássérülésük fokától, súlyosságától, hallásállapotuk milyenségétől.
Különféle eltérések vannak a siketség és a nagyothallás között. Különböző a hallássérülés foka (ennek mértékét audiogramon rögzítik az orvosok), más a szociális helyzet, eltérőek a kulturális igények és lehetőségek. A hallásmaradványt hallókészülékkel és orvosi rehabilitációval meg lehet őrizni, sőt, bizonyos esetekben fejleszteni is. A teljesen siketek nem rendelkeznek hasznosítható hallásmaradvánnyal, nekik a kommunikáció más formái jelentenek kiutat.42