Magyarország az utóbbi húsz év során, 1992 és 2012 között összes lakósságának közel 4%-át, 380 ezer főt veszített el valamilyen úton, a 10 millió 319ezer lakosból ezen időszak végére 9 millió 957ezer fő maradt meg. A dél-dunántúli régióban az országos folyamathoz igazodva, de annál nagyobb arányban, több mint kétszeres mértékben 7,6%-al, illetve 76 ezer700 fővel zuhant a népesség. Amíg 1992-ben a régió 1millió10ezer lakost számlált, addig húsz év elteltével mindössze 934 ezer lakossal bír. A kutatási terület változása mind az országos, mind a regionális ütemet meghaladta, hiszen a húsz évvel ezelőtt mért 574 ezer lakosból, tíz
súlyosbítja a teljes lakosság fogyatkozásán belüli a fiatal generációk reprodukálódásának elmaradása. Országos szinten, a közel 614ezer, születéstől négy éves korú gyermek száma a 2012-es évre 143 ezer fővel, azaz 23%-al csökkent, hasonló, de problematikusabb a helyzet a születéstől a tizennegyedik életévig terjedő időszakban, ugyanis a kevéssel több, mint 2 millió fiatal korúból húsz év elteltével, 28%-lékos fogyatkozással 1 millió 442ezer fő maradt meg, reprodukálódott. A Dél-dunántúli régióban, amíg a legfiatalabb korosztály 32%-al, 59 ezer 900-ról közel 19 ezer fővel csökkent, s így érte el a 40 ezer 400-as létszámot, addig a születéstől tizennégy éves korosztály 33%-al csökkent az 1992-es évhez képest. A kutatási területen a csökkenési arány mindkét korcsoportban 12 ezer, illetve 39 ezer fős veszteséget eredményezve kevéssel meghaladja a 35%-ot. A veszteség, és csökkenés alatt ebben az esetben a korcsoportok újjátermelődésének hiányát értjük (az 1. sz. diagramon foglaljuk össze a demográfiai tendenciák belső, korcsoport szerinti megoszlását).
1. sz. diagram. Alap adatforrás: KSH, 2012. A számításokat és az ábrát készítette: Lendvai Tamás, 2013
A kutatási terület korcsoportok szerinti, önmagukhoz mért számbeli és aránybeli eredményeket a bevont kistérségek változatos, és erőteljesen differenciált, egymástól lényegesen eltérő értékeinek átlaga adja, ebből adódóan a területi átlag mögötti legnagyobb gondot éppen aközépérték körüli szignifikáns szórás jelenti. Ebben az összefüggésben az egyik leginkább látványos eltérés a teljes népesség aránybeli változásával kapcsolatban figyelhető meg. A kistérségek többsége azon túlmenően, hogy a kutatási terület (-9,8%), illetve a régió átlagát (-7,6%) is néhol jóval meghaladták az országos középérték (-4%) többszörösét érték el. A Csurgói- (-16%) és a Sásdi- (-16%) ennek négyszeresét, a Tabi kistérség (-19%) közel ötszörösét tette ki. Emellett több esetben jelennek meg a háromszoros értékek is, Barcsi (-13%), Lengyeltóti (-12%), Marcali (-12%), Nagyatádi (-12%), Tamási (-12%) kistérségek esetében.
12 246
39 146
56 323
19 478
66 514
76 724
142 974
564 436
361 322
Ademográfiával kapcsolatos következtetések a kritikus tényezők alapján:
· A kutatási kistérségekben a teljes népesség veszteségből, az elvándorlásból, és a gyermekvállalási kedv alacsony voltából adódóan katasztrofális helyzet alakult ki a népesség újratermelésének a területén. A hármas folyamat gyakorlatilag rövidtávon is veszélybe sodorhatja a száz fő alatti mintegy harminc mikro falut, és a hatvannyolc darab száz-kétszáz fő közötti törpefalut.
· A teljes lakosság csökkenése 1992 – 2012 között az országos átlagérték két és félszeresét érte el, több kistérség a mínusz tíz százalékos változás alatti arányokkal a magyarországi középérték három-, négyszeresét tette ki.
· A legfiatalabb nulla és négy év közötti gyermekek száma a húsz év leforgása alatt a kutatási terület kistérségeiben a korcsoporthoz mérten átlagosan harminchat százalékkal, összesentizenkétezer fővel csökkentek1992 – 2012 között.
· A részben ezzel átfedésben lévő, nullától tizennégy év közötti korcsoport, hasonló időszakbantöbb mint harminckilencezer fővel, átlagosanharmincöt százalékkal lett kevesebb az 1992-es évhez képest.
· Az átlagos csökkenések mögött azonban különösen nagy problémát jelent a kistérségek átlaga mögött meglévő területi egyenlőtlenségek, vizsgálataink alapján a legfiatalabb korosztály tekintetében több kistérség esetében figyelhettünk meg az országos huszonhárom százalékos csökkenés másfél - kétszeresét jelentő negyven, és akár negyvenöt százalék feletti értékeket. Ennél mérsékeltebb változások voltak tapasztalhatóak a 0 – 14 éves korosztály esetében, azonban ebben az esetben is gyakori volt mínusz harmincöt százalékos csökkenés.
· A szélsőséges csökkenések legnagyobb problémája rövid- és középtávon az alapvetően és meghatározóan apró- és törpefalvas kistérségeket érinti kedvezőtlenül, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a magasabb lakosságszámú kistérségekben sem kedvezőbb a gyerekvállalási kedvből származó népesség újratermelődésének értékei.
· A települések végveszélybe kerülése mellett világosan kell látnunk, hogy a gyermekvállalások drasztikus elmaradásával gyakorlatilag a munkaerő-piacon megjelenő munkavállaló korú népesség száma – ha lassan is, de a folyamatok fennállása mellett – középtávon érezhetően apadni fog.
· A csökkenés legnagyobb problémája, hogy a kevesebb munkavállaló korú népességből feltételezhetően a közel jövőben, alkalmasságukat tekintve még kevesebben tudnak a munkaerőpiacon foglalkoztatottként elhelyezkedni. Várhatóan nemcsak a munkavállaló korú népesség, és azon belül a gazdaságilag aktívak aránya, és száma fog csökkeni, hanem a potenciálisan foglalkoztatottként megjelenők száma is.
· Kiemelten fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a bár a demográfiai veszteségek a legjobb gyermekvállalási korban lévő, huszonöt – harminc kilenc éves korosztályt is negatívan érintette (különösen a törpe-, és aprófalvak esetében) mégis településkategóriánként több száz és ezer főben találhatóak meg. Véleményünk szerint a jobb munkaerő-piaci lehetőségek, magasabb életszínvonal, és jobb életkörülmények biztosításával pozitívan lehetne befolyásolni gyermekvállalási hajlandóságukat.
· Kutatói véleményünk szerint úgy látjuk, hogy a kutatási zóna, a vizsgált kistérségek településeinek – a méretekből adódóan – rövid-, vagy hosszú távú fennmaradásának
lehetősége jelenleg veszélyben van, és ehhez hasonlóan a munkavállaló korú népesség, és ezen belül a foglalkoztatottak számának visszatöltődése is, azonban a folyamat a gyermekvállalási korú korcsoportra alapozva pozitív értelemben megfordítható.