A célrégióban a Munkaügyi Központ kutatói partnerségének köszönhetően a munkanélküli népesség teljes körű vizsgálatára lehetőség nyílott. Jelen fejezetben a munkanélküliség jelensége, illetve a közfoglalkoztatás és a segélyezés rendszere csak alapszinten, az adatok megértéséhez szükséges mértékben kerül bemutatásra. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adattárházából leválogatásra kerültek a következő paraméterek szerinti adatok:
· a térségi munkaerő felméréshez meghatározott 17 Baranya, 28 Bács-Kiskun megyei és 45 Tolna megyei településen lakó
· 2011. május 20. illetve 2011. július 20. záró dátum szerint nyilvántartott álláskereső férfiak, akik
· a megadott gépészeti, elektrotechnikai vagy építészeti szakmával rendelkeznek és
· 16 és 54 év közötti korosztályba tartoznak.
A kutatás eredetileg a 18-50 éves korra vonatkozott ugyan, de a munkaügyi statisztika nem évek szerint, hanem kétféle korcsoportos bontásban teszi lehetővé a kor szerinti kimutatásokat. Ebből a KSH korcsoportos bontás került kiválasztásra, hogy egyéb statisztikai adatokkal összevethetők legyenek a számok, de ebben az 50 évesek az 50-54 éves kategóriában találhatók. A munkaügyi központok az álláskeresők foglalkozását FEOR-93-as kóddal tartják nyilván, ezért a szűréshez az adott szakmacsoporthoz hozzá kellett rendelni a megfelelő kódokat (Paks_feor.xls). Az így elkészített táblában a XII szakmacsoportot 39 db FEOR kóddal lehetett helyettesíteni. Az adatok összesítése azért kettő időpontra történt, hogy megmutatkozzék milyen hatással van a szezonalitás az álláskeresők összetételére.
2.1 A munkanélküliség főbb jellemzőinek megyénkénti eltérései (2011. I. félév):
Baranya megye általános fejlettségi helyzetét jelzi, hogy 9 kistérsége közül 3 az ország 33
„komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérsége” között szerepel, és további 5 kistérség országos átlag alatti statisztikai mutatói miatt hátrányos helyzetűnek minősül. Az elhelyezkedési esélyek szempontjából továbbra is komoly problémát jelent, hogy a legfeljebb 8 általánost végzettek teszik ki az álláskeresők zömét, 43,1%-át. A munkát keresők közel egyharmadát a szakmunkások alkotják (31,1%), a felsőfokú végzettségűek számának emelkedése figyelemre méltó, jelenleg 9,3%-ot tesz ki. A nyilvántartottak több mint egyötöde, (22,3%) 6 858fő, az 50 év feletti korosztályhoz tartozik, amely a munkavállalás szempontjából hátrányt jelent számukra.
Bács-Kiskun megye 10 kistérségéből 7 hátrányos helyzetűnek számít, közülük 2 található az ország leghátrányosabb kistérségei között. 2011. első félévében mind előző hónaphoz, mind az előző év azonos időszakához (január kivételével) a nyilvántartott álláskeresők számában folyamatosan csökkenő a tendencia, de közöttük tavaly óta nagyobb arányban jelennek meg a pályakezdők (9,2%). Az álláskeresők többsége (38,8%) legfeljebb 8 általánost végzett, a szakmunkások aránya 33%, diplomával rendelkezik 4,4%-uk. A megyében nyilvántartott álláskeresők átlagosan 19,1%-a járadék típusú ellátásban részesült 2011. első félév folyamán, egytizedük segély típusú ellátásban, és több mint egynegyedük szociális jellegű ellátásban (bérpótló juttatás, rendelkezésre állási támogatás, vagy rendszeres szociális segély). Az
álláskeresők több mint kétötöde semmilyen ellátásra nem jogosult. 2010 óta emelkedett az 50 éven felüli álláskeresők száma is, ők jelenleg az álláskeresők több mint 20%-át teszik ki.
Tolna megye 5 kistérsége közül Dombóvár hátrányos, Tamási pedig komplex programmal segítendő „leghátrányosabb” térség. A nyilvántartott álláskeresők 2011 félévi adata az egy évvel korábbi átlagos adathoz képest javulást mutat, 3,1%-os csökkenés (15 656 fő) tapasztalható. Az újonnan álláskeresővé válók száma is „csak” 8,8%-kal emelkedett, amely fele a baranyai növekedésnek. Megyei rátája alapján az országos listában tizenegyedik helyen található. Az ellátásra nem jogosultak aránya a három megye közül itt a legmagasabb 6985 fő, 44,6%. Az alacsony iskolai végzettségűek és a szakmával rendelkezők fele-fele arányban teszik ki az álláskeresők 89%-át.
Álláskeresők ellátási rendszere:
A munkaügyi központ által az álláskeresők részére megállapítható ellátások a statisztika készítésekor a következők voltak:Álláskeresési járadék: az ellátásidő tartama maximum 270 nap, folyósításának két szakasza van. Az első szakasz időtartama 91 nap, összege maximum 93600 Ft/hó. A fennmaradó időszakra a járadék havi összege legfeljebb 46800 Ft. Álláskeresési segély: 31200 Ft/hó. Rehabilitációs járadék: 34200 Ft/hó. Ha az álláskereső kimerítette az ellátását, ill. nem rendelkezett a megállapításhoz szükséges feltételekkel, akkor a lakóhelyén adhatott be kérelmet szociális támogatásra. Az önkormányzatok bérpótló juttatást (BPJ) állapítottak meg (28500 Ft/hó), amennyiben az álláskereső megfelelt a támogatási feltételeknek.
2011. szeptember 1-jétől gyökeresen megváltozott az álláskeresési ellátások rendszere. Az álláskeresési járadék ideje jelentősen lecsökkent, csak 90 napra lehet megállapítani. Változott a folyósítható ellátás nagysága is, amely nem haladhatja meg a mindenkori minimálbér összegét. Az álláskeresési járadékra való jogosultsági idő négy évről öt évre nőtt, a megállapításhoz szükséges minimális idő 365 napról 360 napra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a korábbi öt nap helyett tíz nap jogosultsági idő szükséges egy nap járadék folyósításához.
A munkanélküliség jellemzői (2011. május 20):
A három megyében kiválasztott 90 település közül, az adott feltételeknek 86 településen lakó 2456 nyilvántartott álláskereső felelt meg, ebből 111 fő rendelkezik diplomával. Ezen időszak baranyai táblájában (B2011majus_kimutatas.xls) szereplő 953 fő 15 település lakója, a 2 legkisebb lakónépességű helyről (Feked, Ófalu) nincs nyilvántartott. Néhány gépészeti szakmacsoportban, mint ipari anyagvizsgáló és hőerő-művi gépkezelő, nem található álláskereső., de hiányzik a IX. Építészet kategóriából a rakodógép és egyéb anyagmozgató gépek kezelői szakmával rendelkező is.
Bács-Kiskun megye 28 településén 746 fő álláskereső van (BK2011majus_kimutatas.xls).
Közöttük sincs a Baranyánál hiányként említett gépészeti szakmával rendelkező egyén. Tolna megye 43 településén 757 fő álláskereső szerepel a kimutatásban. A legkisebb lakosú Grábócon kívül Szálka illetőségű álláskereső sincs ebben az időszakban és a 18 éves korosztály sem képviselteti magát. A szakmacsoportok összesítésében 0 fős a finommechanikai műszerész, rakodógép-kezelő és az egyéb anyagmozgató gépek kezelői szakmával rendelkezők sora.
A munkanélküliség jellemzői (2011. július 20.):
A nyári hónapokra általában csökken az álláskeresők száma, ez mutatkozik meg ebben a statisztikában is. 86 településen 2283 fő a nyilvántartott álláskeresők száma, az előző időszaki létszám 93%-a. Mindhárom megye korcsoportos kimutatásában látszik, hogy a 25 év alattiak száma emelkedett, amit az iskolákból kikerülők munkaügyi nyilvántartásba vétele okozott. A diplomások összlétszáma nem változott, bár az előző időszakhoz képest Bács-Kiskun megyében számuk növekedett.
Baranyában Fekeden kívül Erdősmecske maradt ki a listából (B2011julius_kimutatas.xls) miközben a 864 fő között mindegyik korcsoport képviselteti magát. 0 fős az előzőekben már említett 2 gépészeti szakma és ezen kívül még 3 építészeti FEOR kódhoz nincs álláskereső az adatbázisban. A szezonalitás itt majd 10%-pontos csökkenésben jelentkezett és mindegyik szakmacsoportot érintette.
Bács-Kiskun megye 28 helységében az álláskeresők 729 főre apadtak (BK2011 julius_kimutatas.xls), amely az előző időszakhoz képest csak 2,3%-pontos változás. A már említett gépészeti szakmán kívül 3 építészeti szakmában nincs álláskereső.
Tolna megye 690 főnyi álláskeresője 43 településhez tartozik (az előző időszakhoz mérve 8,9%-pontos csökkenés T2011julius_kimutatas.xls).
A megadott szakmacsoportokhoz tartozó népesség száma munkaerő-piaci aktivitás szerint
A lakossági lekérdezés alapján a munkaerő-piaci státuszok tekintetében, a célspecifikus tudásvégzettségeket mintaalapként véve egyértelműen kitűnik a foglalkoztatottak 87%-os túlsúlya. Az arány hozzávetőleg harminc százalékkal haladja meg az országos átlagot (56%). Ez a jelentős, pozitív irányú eltérés elsősorban annak köszönhető, hogy a bevont szakmák és szakmacsoportok jelentős piaci értékkel rendelkeznek, gazdasági jelentőségük és az ebből adódó keresettségük magas. Az életkori határok meghúzása nyilván kizárta a nappalis hallgatók nagy részét, illetve az amúgy „nappalis korú” személyek is inkább foglalkoztatottként vettek részt a munkaerő-piacon az életképes szakmájukkal, mintsem továbbtanulással, inaktívként szerepeljenek(1. sz. ábra).
1. sz. ábra: Munkaerő-piaci aktivitás arányainak megoszlása a lakossági mintában (%)
A vizsgált terület gazdasági aktivitásának elemzésekor első szembetűnő jellegzetességét az alkalmazotti státusz túlreprezentáltsága, szinte kizárólagos, nyolcvanhat százalékos dominanciája adja. Ezzel szemben az egyéni vállalkozók aránya nem éri el a tizenöt százalékot (2. sz. ábra).
2. sz. ábra: Egyéni vállalkozók és alkalmazottak aránya a foglalkoztatottakon belül (%)
A kutatási megközelítés irányultságát több oldalról célszerű megfogalmazni. A későbbi projekt szakaszok megvalósítása felől megközelítve kiemelten lényeges, hogy a mintegy 360 egyéni vállalkozó milyen eredményesen felhasználható szakvégzettséggel rendelkezik, másrészt szintén nélkülözhetetlen tudni, hogy helyileg (kistérségi szinten) hol helyezkednek el. Lényeges hangsúlyt helyezni arra a kérdésre is, hogy milyen arányban és számban szerepelnek a hiányszakmákban. Ennek komplementereként vizsgálati elemzés alá kell vonni az alkalmazottak táborát is. Ezeknek a kérdéseknek egy részére az alábbiakban próbálunk választ adni.
Az összes alkalmazottak közel 31%-a található a Szekszárdi Kistérségben, ugyanakkor jelentős arányban jelennek meg Bács-Kiskun megye vizsgált kistérségei közül elsősorban a Kalocsai Kistérségben. Az alábbi 3. sz. ábra egyértelműen ismerteti a kistérségek közötti megoszlási arányokat.
3. sz. ábra: Az egyéni vállalkozók megoszlása a kistérségek között (%)
A fentiek mellett szintén érdekes kérdés választ találni arra, hogy az egyes kistérségeken belül az összes foglalkoztatottan belül mekkora hányadot tesznek ki az egyéni vállalkozók. A Pécsi, a Mohácsi, és a Bajai kistérség esetében a vizsgálat minden ötödik foglalkoztatottja tekinthető egyéni vállalkozónak, és tízből nyolc, esetenként kilenc személy áll alkalmazásban.
Tamási és a Paksi Kistérség esetében száz foglalkoztatott közül 93, illetve 96 egyértelműen az alkalmazotti státuszban van jelen a munkaerő-piacon. Település szintű elemzés megtétele kutatói szempontból az áttekintéshez nem indokolt, hiszen feltételezhető, hogy az arányok az
egyes települések esetében sem lesznek szignifikáns mértékben differenciáltabbak, a homogenitás predesztinálható. Ugyanakkor érdemes rávilágítani arra, hogy az egyéni vállalkozók elsősorban milyen szakmákban találhatóak meg. Jelen esetben a korábbi vizsgálati módszerekhez hasonlóan elsősorban a három számszerűleg legnépesebb szakmacsoport viszonylatában kíséreljük meg célspecifikus vizsgálat kivitelezését.
A 4. sz. ábrán világosan megjelenik, hogy egyedül az építészet területén vannak jelen relatív meghatározó arányban, illetve mértékben az alkalmazottak. Gyakorlatilag minden ötödik építészethez sorolható szakmával rendelkező kutatási alany állt egyéni vállalkozóként munkaviszonyban. A gépészet és az elektronika-elektrotechnika esetében csak minden tizedik személy volt egyéni vállalkozó. Az utóbbi esetében egyedül a villanyszerelők végeznek munkát nagyobb mértékben egyéni vállalkozóként (10%). A statisztikai adatforrásból származó lehetőségeket felhasználva érdemes elmélyültebben elemezni az építészet szakmacsoport keresett szakmáinak tekintetében az alkalmazottak és az egyéni vállalkozók belső megoszlását.
4. sz. ábra: Az egyéni vállalkozók és az alkalmazottak megoszlása az egyes szakmacsoportokon belül (%)
Bizonyos szakmák (útépítő, mélyépítő technikus, földmérő, építőgép kezelő, műszaki ellenőr) esetében a mintában egyáltalán nem található egyéni vállalkozó. Azonban ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ezen szakvégzettségek a mintában mindössze néhány főt tett ki. Másfelől azonban jó számmal találunk egyéni vállalkozásban állókat az egyes szakvégzettségek körében. Amennyiben kiterejesztenénk a kutatás érvényességét, úgy az építmény szigetelők között száz foglalkoztatottból hetvenötöt lehetne egyéni vállalkozónak tekinteni. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az teljes vizsgálati területen összesen négy állt rendelkezésre, ezért a messzemenő következtetések érvényessége csak korlátozottan tekinthető relevánsnak.
Azonban a klasszikus szakmák esetében is viszonylag meghatározó arányban vannak jelen az egyéni vállalkozók. Közel minden ötödik kőműves, és festő, mázoló tartozik ebbe a kategóriába, minden harmadik ács, állványozó, és épületbádogos gazdagítja ezt a foglalkoztatási kategóriát. A kutatási célokhoz visszatérve az alábbiakban röviden vázoljuk, hogy a jelentős arányokkal rendelkező szakvégzettségű emberek elsősorban melyik kistérségekben találhatóak. A mindössze négy építményszigetelő a Bajai (1 fő), a Kalocsai (1 fő), a Paksi (1 fő) és a Pécsi Kistérségben (1 fő) volt megtalálható. Ezzel teljesen megegyező
helyzet áll elő a négy épületbádogos szakképzettséggel is. A harminchárom egyéni vállalkozóként dolgozó épületasztalos esetében szinte valamennyi kistérség esetében tapasztalható előfordulás, a legtöbb kistérség esetében öt – hat fővel lehet számolni. Az ennek a dupláját adó, hasonló státuszú kőművesek (61 fő) valamennyi kistérségben előfordulnak kettő – tíz fő közötti létszámban, ez alól csak a Szekszárdi Kistérség jelent kivételt, ahol a számuk eléri a huszonegyet. Szinte teljes mértékben megegyezik ezzel a festők, mázolók, tapétázók helyzete, számuk közel hatvan (57 fő), legnagyobb aktivitásuk szintén a Szekszárdi Kistérségben jelentkezik (17 fő), ugyanakkor jelentős a Kalocsai Kistérség is (10 fő) a több terület ezalatt prezentálja a csoportba tartozókat. Az ács, állványozók összesen harminchárom főt tesznek ki, nagy részük a Szekszárdi (9fő) és a Kalocsai Kistérségben találhatóak (10 fő).