A Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány támogatásával a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Munkatudományi Kutatócsoportja „Lokális, közösségi foglalkoztatás jellemzői és gyakorlata a Dunántúl déli részén” címmel kutatást végzett 2012-2013 években. A helyi, közösségi, nem piaci foglalkoztatás a szociális gazdaság sajátos, de szerves részét képezi. Az önfenntartó, önfejlesztő lépesség a magyar vidék életszínvonal javításának egyik meghatározó tényezője lehet. Európában a szociális gazdaság aránya 20% körül mozog, míg hazánkban ez az arány alig éri el az öt százalékot. Ugyanakkor több olyan gyakorlat van, amely alkalmas lehet a helyi, közösségi foglalkoztatás elterjesztésére. A kutatás során azokra a problémáknak a megoldására, javaslatok kidolgozására koncentráltunk, amelyek a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez kapcsolódnak és erősíthetik önfenntartó fejlődés feltételeinek megteremtését.46
Bevezetés
A helyi foglalkoztatás-fejlesztés a helyi gazdaság és munkaerőpiac fellendítését célzó intézkedéseket foglalja magában. A lokális foglalkoztatás a munkaerőpiac fő áramlatán kívüli munkahely-teremtés olyan helyi foglalkoztatási projekteket jelent, amelyek egy-egy kisebb közösség számára hasznos tevékenységek ellátására irányulnak. Úgy kíván munkavégzési lehetőséget biztosítani a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjainak, hogy támogatást nyújt a felkészüléshez. Hatóköre nem korlátozódik a non-profit szektorra, hanem átfogja a jövedelemtermelő szektor egy részét is, azt, amelyik a közösség érdekében tevékenykedik.
Aktivizálja a rejtett szükségleteket, és megpróbálja a helyi gazdaságban összeegyeztetni a szolgáltatások hatékonyabb nyújtását a nagyobb szolidaritással. Ugyanakkor a helyi gazdaságfejlesztés nem egyszerűen csak helyi szintre leképezett gazdaságpolitika, hanem kifejezetten a helyi „piac” élénkítését, a helyi gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok bátorítását, szélesítését jelenti, helyi és térségi léptékben, a helyi fejlesztés módszertana alapján.
A helyi gazdaságfejlesztés ezért alkalmas eszköz olyan térségek, települések gazdaságának és gazdasági erőforrásainak dinamizálására, ahol a gazdaságfejlesztés általános eszközeivel nem lehetett eredményt elérni. Ez természetesen nem jelent szűkítést, azaz a helyi gazdaság-fejlesztés egyaránt alkalmazható szegényebb és gazdagabb régiókban, kistelepüléseken és nagyvárosokban, perifériákon és agglomerációkban.
Magyarországon a helyi, döntően nem piaci foglalkoztatás alapjait az US DOL LED Gyors Reagálás Program keretében a munkaügyi központok rakták le 1996 és 2000 között.
46 Kutatásvezető: Szellő János. Kutatók: Dr. Barakonyi Eszter, Cseh Judit, Lendvai Tamás, Muity György.
Kutatóhelyi lektor: Dr. Nemeskéri Zsolt.
A program ideje alatt a 27 projekt indítására került sor 400 önkormányzat és több mint 200 civil szervezet bevonásával.47E programsorozat főbb megállapításai az alábbiak voltak:
· A helyi közösségeknek a rendelkezésre álló saját erőforrásaikra támaszkodva együtt kell működniük, és fel kell mérniük a helyi viszonyokat, meg kell állapítaniuk, melyek az erős és gyenge oldalak és milyen lehetőségekre illetve adottságokra lehet támaszkodni.
· Az így elrendezett információkból kiindulva a helyi szereplők stratégiát dolgoznak ki, mely részeként a térség helyzetét javító projekteket valósítanak meg.
· A projektek nem hatalmas, korszakalkotó, az egyik pillanatról a másikra megvalósuló ötletek, hanem kis lépéseket tartalmazó változások, melyek gyakran azt eredményezik, hogy a településeken pozitívabbá válik a megítélése, megújul a közösségi szellem, a közösségi lendület tovább folytatódik, és újabb, a közösség által szükségesnek tartott feladatokat végeznek el.
· Idővel ezek az eredmények beérnek, és a külső befektetők szemében vonzóbbá válik az adott kistérség/település. A helyi vállalkozói környezet javításával az előremutató kezdeményezések nem csak az új, hanem a meglévő vállalkozásoknak is kedvezőbb lehetőségeket teremtenek.48
A fenti modell és módszer alapján alakultak ki azok a közösségi kezdeményezések, amelyek közül többen ma is működnek. A kistelepülési tartós munkanélküliség problémájának javítására indította el az – akkor még regionális – munkaügyi központ 2009 márciusában a Sorsfordító - Sorsformáló elnevezésű komplex munkaerő-piaci programot. A program kezdetben csak Tolna megye hat településén működött, később azonban Somogy és Baranya megyére is kiterjedt, közel 30 települést érintve. A résztvevő 200-nál több korábbi tartós munkanélküli a program „sorsfordító” törekvései jegyében főként a zöldség- és gyümölcstermesztésben kapott munkát, azt megelőzően pedig oktatást. Munkahelyüket önkormányzatok, szövetkezetek és magángazdálkodók biztosítják. E programot esettanulmány szintjén, alapos kutatással feltárta az MTA Közgazdaságtudományi Intézete,49 amely így jelen kutatásunk egyik szekunder alapjának számított.
A 2008-ban lezajlott válság hatásai nem csak a meghatározó termelői szektorokban jelentkeztek, hanem a vidék Magyarország, így a Dunántúl nagy részét is érintették. E válság is felerősített olyan igényeket, amelyek a helyi, kevésbé piacfüggő foglalkoztatás fejlesztését szolgálhatják. A Dunántúl társadalmi, gazdasági helyzetét vizsgálva egy sajátos kettősség
47 A helyi foglalkoztatás-fejlesztés (local employment development, LED) a helyi gazdaság és munkaerőpiac fellendítését célzó intézkedéseket foglalja magában. A helyi foglalkoztatás-fejlesztés során az állami és magánszektor szereplői jellemzően több érdekelt részvételén alapuló partnerkapcsolatok keretében közösen vesznek részt a helyi szinten kigondolt és megvalósított kezdeményezések kidolgozásában. A partnerek között lehetnek például különböző szintű (regionális, megyei vagy önkormányzati) hatóságok, ügynökségek (állami munkaügyi szolgálatok és helyi fejlesztési ügynökségek), helyi munkaadók, kereskedelmi kamarák, szociális partnerek, non-profit szervezetek és nem kormányzati szervezetek is.
48 Maria T. Heidkamp – Rátvai Miklós (1998): Együttműködés és helyi kezdeményezés a kistérségi gazdaságfejlesztésben. Joint initiatives of the USAID, USDOL and the Hungarian Ministry of Social and Family Affairs, Budapest
49 A helyi kezdeményezésű gazdaságfejlesztési programok vizsgálata, esettanulmányok (szerk.: Németh
tapasztalható. Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl területei, gazdasági viszonyai lényegesen fejlettebbek, mint a dunántúli régióé. A foglalkoztatási viszonyok alapján a Dél-Dunántúlon magas a munkanélküliség, aránya 13 – 16 százalék között mozog, meghaladva a 2012. évi 12,8%-os országos átlagot, míg a másik két régióban ez az arány – a válság utóhatásainak ellenére is lényegesen alacsonyabb (8-10%).50
A lokális foglalkoztatás alapja a partnerség, az Európai Unió prioritásként kezeli a minőséget, jövőképének egyik kulcsfontosságú eleme a „Nyerjünk együtt” kultúra kialakítása, fejlesztése.
A partnerkapcsolatok, a team-építés és az együttműködés új formái nyerő módszerként jelentkeznek. Ennek valóra váltása érdekében, a lokális foglalkoztatás elősegítése során – gyakran sokféle partnerrel kell kapcsolatot teremteni, akik a saját különféle erőforrásaikkal és képességeikkel együtt dolgozó győztesekként működnek közre. Az ilyen partnerkapcsolatok kifejezett és szerződéses alapja a bizalom lehet, amelyet a legmagasabb szintű tájékoztatás és információcsere támaszt alá.
E rövid helyzetkép alapján elmondható, hogy a helyi – nem vagy csak részben piaci viszonyok közötti – foglalkoztatás több modellje kialakításra került, nem egy esetben állami támogatással. Ugyanakkor a lokális, nem piaci szerveződések egyik lényeges eleme az önerő és önszerveződés lenne. Kutatásunk e fontos kérdéskört helyezte középpontjába, kapcsolva az emberi tényezőkhöz, attitűdökhöz. A kutatás céljai alapján azokra a problémáknak a megoldására, javaslatok kidolgozására koncentráltunk, amelyek a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez kapcsolódnak és erősíthetik a részbeni önfenntartó fejlődés feltételeinek megteremtését.51 E mellett megvizsgáltuk a már megkutatott és a gyakorlatban már működött rendszerek, modellek jelenlegi helyzetét, fejlődésük alakulását, esetleges megszűnésük okait. A kutatás keretében 9 hátrányos helyzetű (H) és 9 leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérség településeinek lokális, közösségi foglalkoztatási viszonyait elemeztük a tőkehozzáférés, a helyi gazdasági körülmények, a vállalkozói környezet, az infrastruktúra, az emberi erőforrás és az élet minősége tükrében.
A területi lehatároláskor a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatbázisát vettük alapul, amely megegyezik a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI. 17.) Kormányrendeletben foglaltakkal. E kistérségek:
· Baranya megyében: Komlói (H), Mohácsi (H), Pécsváradi (H), Sásdi (LHH), Sellyei (LHH), Siklósi (H), Szentlőrinci (H), Szigetvári (LHH) kistérségek.
· Somogy megyében: Barcsi (LHH), Csurgói (LHH), Kadarkúti (LHH), Kaposvári (H), Lengyeltóti (LHH), Marcali (H), Nagyatádi (H), Tabi (LHH) kistérségek.52
· Tolna megyében: Dombóvári (H), Tamási (LHH) kistérségek.53
Közös nevezőjük az alacsony foglalkoztatási szint, a magas munkanélküliség, a gazdasági beszűkülés. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a kistérségek, amelyek közvetlenül, országunk déli határa mellett helyezkednek el.54
50 Forrás: AFSZ
51 A részbeniség az objektív világ, a társadalmi, környezeti meghatározottságból adódik.
52 A Tabi kistérség 2008-ban került az LHH kistérségek közé
53 A régió 25 kistérségéből 8 tartozik az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérsége közé.
54A 311-es kormányrendelet 2001-ben módosításra került a 116/2011. (VII.7.) kormányrendelettel, azonban e módosítást a kutatásban érintett kistérségek tekintetében nem változtatta.
A kutatás során a meghatározó dokumentumelemzésen kívül 300 önkormányzat kérdőíves megszólítására került sor. A visszaérkezés aránya 74,6 százalékos volt – 224 önkormányzattól kaptunk választ. E mellett lefolytatunk 30 interjút, zömében foglalkoztatási, szociális, térségfejlesztési szakemberekkel, civil szervezetek képviselőivel.
Területi lehatárolása szerint az 1 millió 400ezer hektáron elhelyezkedő, három megyében, huszonöt kistérségben megtalálható hatszázötvenöt településen élő kilencszázharminc-négyezer lélekszámmal rendelkező Dél-dunántúli régiót a kutatás során a 311/2007. (XI. 17.) Korm. rendeletben, illetve a 67/2007. (VI. 28.) OGY határozatban foglaltak alapján határoltuk le. A szűkítés a komplex fejlettségi mutató értelmében hátrányos -, és leghátrányosabb helyzetű kistérségek figyelembe vétele mellett történt. A folyamat alapján, az egymillió hektáron elterülő, ötszázhuszonegy települést (489 községet, 6 nagyközséget, 25 várost, 1 megye jogú várost, tizennyolc kistérség-központot) magában foglaló, és ötszáztizennyolcezer léleknek otthont adó tizennyolc kistérség került lehatárolásra. A vizsgált területek elhelyezkedése a szezonálisan prosperáló Balaton déli partját, a Paksi Atomerőmű helyi, és déli vonzáskörzetét, a szekszárdi körzetet, valamint a Pécsi Tudományegyetem, és néhány nagyobb lokális cégnek köszönhetően még gazdaságilag relatíve kedvező helyzetben lévő pécsi zónát leszámítva területileg homogénen helyezkedik el (1. sz. térkép.).
1. sz. térkép