Működési területén milyennek ítéli meg azokat a gazdasági viszonyokat, amelyek befolyásolhatják a helyi, közösségi foglalkoztatást?

Az interjúban résztvevők mindegyike kiemelte az érintett kistérségek rurális jellegét, a gazdasági szerkezet agrártúlsúlyát, ami meghatározza és meghatározhatja a fejlesztési irányokat. Az ipari, szolgáltatóipari tevékenység döntően a városokra és azok agglomerációira jellemző (lásd Pécs, Kaposvár, Mohács, Marcali, Nagyatád stb.). A rendszerváltás elsődleges vesztese a vidék volt a jól működő termelőszövetkezetek illetve állami gazdaságok megszűnésével, privatizációjával. A tulajdonosi szerkezet átalakulása nagyban visszavetette az ágazatot. Ilyen előzmények utána fiatalok számára a mezőgazdasági pálya vonzereje megszűnt. A jövőben meg kell találni azokat az alkalmas személyeket, akik egyfajta

„intézőként” viszik tovább a gazdaságot. Ehhez felkészült és sokrétű gyakorlati ismeretekkel rendelkező munkavállalókra van szükség. A mezőgazdasági felsőoktatásban a gyakorlati képzés elsősorban a pénzhiány miatt háttérbe szorult. A termőföld felértékelődésével a tangazdaságok területnagysága gépesítettsége nagyban elmarad az elvárttól. Mindezek hatására az oktatás a mindennapi gyakorlat mögött halad, ebből fakadóan a diplomások nagyon minimális gyakorlati tapasztalattal érkeznek a munkaerőpiacra, holott a munkaerőpiac gyakorlott szakembereket vár. A kistérségek alapvető jellemzőiként az interjúban résztvevők a következőket fogalmazták meg:

· a települések elmaradottak infrastruktúra, úthálózat, egészségügyi és szociális ellátás, oktatási intézmények tekintetében,

· jellemzőek a kis lakosságszámú és zsáktelepülések, melyek még fokozzák az ott élők hátrányait,

· nehezen lehet elérni a településeket térben és virtuálisan egyaránt,

· a népességre az elöregedés jellemző,

· elvándorlás folyamatos probléma,

· nem elég erős a térségszervező központ szerepvállalása,

· az itt élők képzettségi színvonala igen alacsony a meglévő képesítések nem piacképesek,

· foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőség korlátozott,

· az ipari tevékenység gyenge,

· a térség erősen mezőgazdasági szerkezetű, ugyanakkor a mezőgazdasági foglalkoztatók szerepe fokozatosan csökken.

Számos olyan gazdasági-társadalmi folyamatot tapasztalunk, amelyek kedvezőtlenül érintik a leghátrányosabb helyzetű térségeket illetve társadalmi csoportokat. Kifejezettenalacsony a foglalkoztatás, nem versenyképes az oktatás, veszélyesen nő a lakosság eladósodása.

Ezek a folyamatok halmozottan érintik a roma lakosságot, ami szegregációs, diszkriminációs jelenségekhez is vezet.⁶⁵ A jövedelemszerzési stratégiák mellett a peremhelyzetű társadalmi csoportok, így a cigányság körében is egy meglehetős differenciáltsággal rendelkező megélhetési stratégia is kialakul. Ennek a stratégiának a része például a közösség közös kockázatvállalása, de ugyanakkor a javak közös felhasználása is. A megélhetési stratégia tehát több mint egyszerű jövedelemszerző tevékenység: egy olyan kialakult életforma, értékrendszer, cselekvési rendszer, amely a rövidtávú döntések ellenére hosszútávon képes biztosítani a család megélhetését.⁶⁶ Avállalkozók köre, 95 százaléka e kistérségekben az egyéni és a kisvállalkozásokból tevődik össze. Sok a kényszervállalkozó, a mezőgazdasági vállalkozások pedig inkább családi jelleggel működnek. A visszaesett belső fogyasztás sem hat ösztönzően a termelés bővítésére. A rendelkezésre álló munkaerő alulképzett, elfásult, gyakorlatilag berendezkedett egy bizonyos alaptevékenységre, ami egyrészt a már többször említett közfoglalkoztatásban, másrészt az egyszerűsített foglalkoztatásban jelentkezik. Megoldás lehetne egy erőteljesebb munkaerő-piaci intervenció. A munkaerő-piaci intervenció (beavatkozás) ismertebb formái a következők:

munkaerő-piaci eszközökkel (támogatásokkal, szolgáltatásokkal) beavatkozni valamilyen a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek (romák, fogyatékosok stb.) esélyeinek javításába.

E csoportok tekintetében működnek olyan célzott eszközök és programok, amelyek elsősorban a foglalkoztathatóság javításában érnek el eredményeket. A fő gond, hogy a foglalkoztatásban ez csak időlegesen – döntően a támogatás ideje alatt – jelentkezik, és stabilitást nem biztosít. Másik megközelítés szerint a munkaerő-piaci beavatkozásnak ott kell történnie ahol legszükségesebb. Ilyenek lehetnek: a területi különbségek csökkentése, az esélyegyenlőség biztosítása, kihasználatlan emberi erőforrás bevonása, versenyképes munkaerő biztosítása. Egyes elképzelések szerint a szociális szövetkezetek lehetnek a fenntarthatóság működési formája. Az említett működési forma életképességének egyik záloga, a megfelelő szakember ellátottság, ennek feltétele, viszont, a megfelelő bérezés. A másik feltétele, a piacképesség. Ezt kistérségi szinten egyfajta munkamegosztás igényel, hogy

65 A TÁRKI szerint munkanélküliségi ráta 2008-ban 19% volt a 33 LHH kistérség átlagában, szemben a 7,8%-os országos átlaggal. E kistérségekben a halmozottan hátrányos helyzetű népesség aranya is jóval országos átlag fölött mozog, így nem csoda, hogyha a munkapiaci mutatok évről-évre, romlanak. Az itt élők jövedelemszintje az országos átlag 60%-a korul mozog. Az adatokból látszik, hogy az elmúlt években csupán egy minimális felzárkózás ment végbe, a munkaerő-piac mutatok, illetve egyéb makro-mutatók alapján egyértelmű, hogy a leszakadás folytatódik. E leszakadás megállítása már azért is nehéz, mert a gazdasági potenciál e kistérségekben jelenleg nagyon kicsi. Az APEH adatai alapján számítva a vállalkozások csupán 5,6%-a található az LHH kistérségekben, s a foglalkoztatottaknak is alig 5%-a talált itt munkát. Az összes jegyzett tőke 3%-a, a külföldi jegyzett működő tőke csupán 2%-a telepedett le az LHH kistérségekben.

66 A cigány népesség foglalkoztatási rátája egyes kutatások szerint alig éri el a 20%-ot. Aroma nők10 százalékos foglalkoztatási aránya különösen kedvezőtlen. Ehhez kapcsolódik a rendkívül rossz egészségi állapot, alacsony iskolázottság (alig 20% jut el az érettségiig), telepszerű, komfort nélküli lakókörnyezet. Ezeken a területeken a bűnözés és etnikai hátterű konfliktusok erőteljesen jelen vannak.

A TÁRKI 2010-es Háztartásmonitor adatfelvétele szerint a roma népesség körében 2009-ben a szegénységi arány a 2000-es évhez közelít és eléri a 70%-ot.

kiküszöbölhető legyen a települések közötti konkurencia. Ennek szükséglete, egy kistérségi szintű koordinátor személy vagy szervezet.

A térség déli részén, elsősorban az LHH kistérségekben Barcs, Sellye, Siklós, Szigetvár) jelentkezhet olyan foglalkoztatás bővítő, fejlesztő lehetőség, amely az Ős-Dráva program koncepciójából adódhat. Az Ős-Dráva Program egy komplex, a természeti, társadalmi és gazdasági szférát egyaránt érintő területfejlesztési program, amely hosszútávon a fenntartható fejlődés feltételeit teremtheti meg hazánk egyik leghátrányosabb térségében, az Ormánságban. A Program hét pillérből áll. Alapja a vízkormányzás átalakítása, ami a táj adottságaihoz igazodó tájgazdálkodás alapja. Az erre épülő gazdaságfejlesztés egyaránt segíti az alapanyag-termelés fellendítését és a helyi feldolgozás megerősítését. A Dráva-menti turizmus újraszervezését szolgálja a turizmusfejlesztési programcsoport, míg az infrastruktúra-és humánerőforrás-fejlesztési pillérek a fizikai és humán-hátteret adják. Az Ős-Dráva program az Ormánság Program része: A táji adottságokhoz igazodó mezőgazdaság fellendítése, a tájgazdálkodás keretében legelők és gyümölcsösök területének növelése, a méhészet, a halászat, a helyi termékek, helyi feldolgozás fejlesztése, tájfajták, ökológiai gazdálkodás, szövetkezés. Helyi gazdaság, szociális gazdaság, foglalkoztatás szervezése. A roma lakosság képzése, jövedelemtermelő munkához juttatása, önellátásra való képességének megteremtése. A leromló települések építészeti és közösségi megújítása.

Turizmus fejlesztése. Folyamatos mentorálás biztosítása.

3. A helyi, közösségi foglalkoztatás egyik meghatározója az elhatározás és a szervezés kérdése. Véleménye szerint mennyire motiváltak az emberek, ilyen jellegű tevékenységben való részvételre, illetve van-e olyan szervező erő, amely elősegítené a helyi a helyi foglalkoztatás biztosítását?

Ahelyi szervező erőt nagyban befolyásolja a települést vezetők kvalitása, motivációja, a vállalt feladat iránti felelősségérzete. A kistérségek, települések sok programra pályáztak és a lehetőségekhez képest igyekeztek minél több állástalant bevonni a programokba.

Más kérdés a programban munkát végzők munkához való viszonya. A többséggel könnyű együtt dolgozni, viszont miden településen van egy változó nagyságrendű kemény mag, akikkel az együttműködést szinte lehetetlen. Nehezen viselik a kötöttségeket, a munka iránti igényük alacsony szintű. Állandóan elégedetlenek és mindig más a hibás a problémájukért.

Egyes szakértők szerint pont azért, mert más lehetőség nem nagyon akad az elsődleges munkaerőpiacon, akistelepüléseken élők könnyen motiválhatók az ilyen programokban való részt vételre. Szervező erő tekintetében elsősorban az önkormányzatokat emelik ki. Más interjúalany kiemelte, hogy a potenciáli álláskeresők nagy része mivel általában alacsonyabban kvalifikált, fontos a külső megerősítés, motiválás legalább arra, hogy beinduljanak a folyamatok. „Sok jó szemléletű és tenni akaró polgármester van, de kevés az aktív helyi vállalkozó.” A sikertelenségbe belefásult, óriási szegénységgel küzdő emberek eléggé alulmotiváltak.⁶⁷

67 Már maga a tény, hogy valakinek megszűnik a munkaviszonya frusztrált állapotot idéz elő, többszörösen hátrányos helyzetű ember esetében ez már mínusz-szituáció, ami az egyén olyan diszharmonikus állapota, amely bizonytalanságban, elégedetlenségi érzésben, kisebbségi érzésben, állásfoglalási bizonytalanságban, elhatározás-képtelenségben, tanácstalanságban, félelemben és szorongásban nyilvánul meg. Mindez párosulhat devianciákkal, magatartásbeli problémákkal. Ilyenek

Ugyanakkor, megfordítva az is elmondható, hogy már semmi másuk sem maradt, csak az önbecsülésük, amihez viszont erőteljesen ragaszkodnak. Erről az oldalról „megfoghatóak”.

Tartást ad, hogy aktív lehet és hasznos, csak a hogyanhoz sok segítség kell. Civil szerveztek végeznek a térségekben olyan programokat, amelyek képzéssel, egyén (jogi, pénzügyi, szervezeti) tanácsadással, közösségfejlesztéssel, közösségi tervezéssel segítik a helyi kezdeményezések megszületését, és erősödését. Fontos lenne, hogy a kisfalvak összefogva szociális szövetkezeteket hozzanak létre, amely elősegíthetné a foglalkoztatás bővülését, a megtermelt javak feldolgozását, értékesítését, ezzel biztosítva a fiatalok helyben maradását, a falvak elnéptelenedésének megakadályozását. Megfelelő piackutatás után, olyan termékeket kell előállítani, amely piac és exportképes.

Működnek ahelyi LEADER szervezetek, bár azok is államilag eléggé beszabályozott keretek között, viszont forrásokat tudnak biztosítani, valamint fórumokat a helyi kezdeményezések összefogásához.⁶⁸

Az 1990-es évek óta folyamatosan leépültek a kistelepülések, falvak, kistérségek. Ennek eredményeképpen az itt felnőtt fiatalság már nem talált megélhetést, ezért a közeli városokba igyekezett beköltözni, hogy megélhetést, jövedelmet biztosítson saját és a családja számára.

A jelenlegi helyzet szerint az olyan településeken, ahonnan a bejárás, munkahelyvállalás nem megoldott, csak az idősebb korosztály él, illetve a betelepülő cigányság, akik az olcsóbb lakhatás miatt költöznek az ilyen falvakba. Számukra sincs helyben munka. A helyi önkormányzat közfoglalkoztatás lehetőségét tudja biztosítani jövedelemszerzéshez. Az egyik fontos teendő helyi közösségek újraszervezése. Olyan személy, vagy szervezet kell, aki/amely erre a feladatra kellően fel van készülve, biztosított hozzá humán és anyagi háttér együttesen.

A szakértők egyöntetű véleménye, hogy a200 fő alatti kistelepülések magukra maradtak, különösen igaz ez a zsáktelepülésekre.Problémát jelent, hogy a korábban szervező erőként megjelenőkistérségi foglalkozatási paktumok az előírt működési idő után megszűntek.

például az alkoholizmus, a munkavállalási hajlandóság hiánya - mint munkaerkölcsi deviancia, de ide sorolható az előítéletekből fakadó magatartás, akár a munkavállaló, akár a munkaadó tekintetében.

Természetesen vannak más körülmények is, amelyeket figyelembe kell vennünk, pl. a családi problémák, több gyermek társ nélküli nevelése, a vidékiség és az ebből fakadó közlekedési nehézségek stb. De ide tartozhatnak az egészségi problémák, az egészségkárosodások, amelyek nem csak fogyatékosságot jelentenek, hanem bizonyos munkák ellátására való képtelenséget is. Azonban egyik legnagyobb hiányosság a képzettség, a tudás hiánya,amelynek jellemzője, hogy a felnőtt emberek jelentős hányada semmiféle tanulással nem gyötri magát.

68LEADER (francia betűszó: LiaisonEntreActions pour leDeveloppement de l’Economie Rurale) = Közösségi kezdeményezés a vidéki gazdaság fejlesztéséért. A LEADER alapjait a tiszta, átlátható döntési folyamatban, az érintettek együttműködésében és a jó gyakorlatok átadásához szükséges infrastruktúra kialakításában találhatjuk meg. A LEADER és a hagyományos vidékfejlesztési politika intézkedései között a különbség az, hogy az előbbi abban nyújt iránymutatást, „hogyan” lehet elérni a kívánt célt, nem pedig előírja, „mit” kell tenni. A helyi részvétel, a valódi összefogás és együttgondolkodás, ami máshol esetleg kiegészítő jelleggel jelenik meg, itt a működés fő sajátossága – ezért is nagyobb a program jelentősége annál, mint amit a forrásokból való részesedéséből következtethetnénk. 7 fő jellemzővel lehet összefoglalni a LEADER megközelítést, amelyeket egy összefüggő eszközrendszerként kell értelmeznünk. Ezek pozitív kölcsönhatásban vannak egymással, mindegyik kiegészíti a másikat, ezáltal tartós hatást gyakorolva a vidéki térségek fejlődési dinamikájára és a helyi szereplők probléma felismerő és - megoldási képességére. Területalapú fejlesztés. Alulról építkező megközelítés.

Háromoldalú partnerség (vállalkozói, civil és közszféra). Innovációs rendszer. Integrált ágazati

A többcélú kistérségi társulások körében zavar keletkezett a járások megalakulásával.⁶⁹ Előtérbe kerültek a partikuláris érdekek, amit még tetézett az egyébként jó elgondolású közös önkormányzati hivatalok létrehozása.⁷⁰ Az interjúk során halottunk olyan településről, amely nem a szomszédos településekhez kapcsolódóan csatlakozott a közös önkormányzati hivatalhoz, hanem szimpátia alapján egy távolabbi hivatalt választott.

4. Milyennek ítélik meg a forráshoz-jutás (tőkehozzáférés) helyzetét, mennyire