Amikor a tipikus felhasználóról esik szó, sokunk szeme előtt egy átlagos fizikai és mentális képességekkel rendelkező, fiatal felnőtt képe jelenik meg. De valójában kit takar az „átlagos”
kifejezés? Egy biológiai korának megfelelő testsúlyú, magasságú, izomerejű személyt, aki kifinomult, optimálisan működő érzékszervekkel, jó kognitív képességekkel, átlagos intelligencia szinttel és ehhez mérhetően gyors reakcióidővel rendelkezik. Mivel a felhasználók többsége valóban átlagos képességekkel rendelkezik, a lakó-és munka környezet tervezése során gyakran csupán az imént bemutatott, „tipikus” felhasználó antropometriai adatait és igényeit vesszük figyelembe. Az így a kialakított élettér valóban biztonságos, a benne található berendezési tárgyak, a használatba vehető eszközök, járművek tényleg könnyen kezelhetőek lesznek, de kizárólag az átlagos felhasználó számára.
Nem elhanyagolható tény, hogy a felhasználók közt nem csak normál képességű, de sajátos igényekkel rendelkező, enyhe vagy súlyos funkcióveszteséggel élő személyeket is szép számmal találunk. A különbség az utóbb említett két csoport közt abban nyilvánul meg, hogy míg az enyhe képesség csökkenést mutató személyek képesek egyedül megbirkózni a hétköznapi feladataikkal, addig a súlyosabb problémákkal élő társaik folyamatos segítségre és speciális eszközök használatára szorulnak (Kroemer, 2006).
Átlagos képességű személyek
Önállóság
Hatékony munkavégzés
Enyhe képességcsökkenéssel
élők
Önállóság a hétköznapi rutin tevékenységekben
Bizonyos fokú akadályoztatottság
Lassabb munkavégzés
Súlyos funkciócsökkenéssel
élők
Állandó segítség szüksége
Speciális eszközök használata
A megváltozott funkciókat mutató személyek képességei értelemszerűen több tekintetben is eltérhetnek az „átlagos” felhasználó adottságaitól. Adottságaik az öregedés, a várandósság, egy betegség, műtét vagy balesetben elszenvedett sérülés következtében megváltoznak.
Átlagos képességekkel élő társaikhoz képest nagy egyéni különbségeket mutathatnak nem csak magasság vagy testsúly, de izomerő, fizikai terhelhetőség, mozgáskoordinációs és percepciós készségeik, valamint mentális képességeik terén is. A képességbeli eltérések következtében gyakran megesik, hogy nem csak a hétköznapi rutintevékenységek, de a normál felhasználók számára egyszerűen kivitelezhető munkafolyamatok is gondot okoznak számukra (Kroemer, 2006). Gondoljunk csak bele, milyen kihívás előtt áll a rövidlátó felhasználó, amikor nem tudja elolvasni a kivetítőn saját prezentációját, vagy a mozgássérült személy, akit egy magas küszöb akadályoz a munkahelyére való bejutásban.
Könnyen belátható tehát, hogy ezek a személyek egytől-egyig speciális igényekkel rendelkeznek, nem csak környezetük kialakítása, a használatba vehető tárgyak kezelhetősége, de az általuk végzett munkafolyamatok tekintetében is. Mivel eltérő képességeik speciális odafigyelést kívánnak meg, ergonómiai szempontból a speciális helyzetű csoport tagjainak tekintjük őket. Az olyan speciális csoportok, mint a látás-és hallássérült személyek, a mozgássérült felhasználók, az idősek, a várandós kismamák, és a gyerekek a szokványostól eltérő képességekkel rendelkeznek, de életük és munkavégzésük az ergonómia segítségével biztonságosabbá, kényelmesebbé és hatékonyabbá tehető.
13. ábra: A speciális helyzetű csoportok áttekintése.
A speciális helyzetű csoportokra irányuló tervezés:
Figyelembe véve a speciális helyzetű személyek különleges igényeit, az ergonómusok érdeklődése egyre inkább arra a kérdésre fókuszál, hogyan lehetne az adott munkakörnyezetet a speciális igényű személyekre számára a lehető leghatékonyabban kialakítani. A tervezés és fejlesztés során is figyelembe veszi azt az egyszerű, ám gyakran feledésbe merülő tényt, hogy a szellemi-fizikai korlátozottsággal élő személyek élete a normál személyre szabott környezetben nem csak kényelmetlen, de veszélyes is lehet. Ebben az esetben az ergonómia elsődleges célja tehát, hogy olyan élet-és munka körülményeket teremtsen a speciális képességekkel rendelkező személyek számára, mely nem csak biztonságos és könnyen használható, de kényelmes, és egyúttal pozitív élményt is nyújt számukra. Már a tervezés során célszerű nagy figyelmet szentelnünk ennek a kérdéskörnek, hiszen a tapasztalat azt mutatja, kellő odafigyelés hiányában gyakran elsiklik a figyelem a tény felett, hogy a kialakítandó (munka) környezetben az olyan hétköznapi tárgyak, mint a
Várandós
anyukák Idősek Kiskorúak Mozgássérültek Látás-hallás
sérültek
forgóajtók, a magas küszöbök, szűk bejárati ajtók és alacsony íróasztalok gyakran balesetveszélyesek, kényelmetlenek, ennek okán pedig használhatatlanok a speciális helyzetű csoportok számára. A biztonság és kényelem iránti szükségletek figyelembe vétele mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy azok a személyek, akik a munkavégzésük során ismétlődő akadályokba ütköznek, képességeikkel összeegyeztethetetlen környezetben dolgoznak, kevésbé hatékonyak és kisebb teljesítmény mutatnak fel, mint ideális körülmények közt dolgozó társaik. Mindez amellett, hogy tartós diszkomfort érzetet nyújt a speciális helyzetű munkavállalóknak, negatívan befolyásolja az őket foglalkoztató cégek teljesítménymutatóit is. (Kroemer,&Kroemer, 2001).
A speciális helyzetű csoportok igényeihez igazított környezettel szemben támasztott elvárások tehát az alábbiak:
· védje az egészséget
· legyen biztonságos
· tegye élvezhetővé az egyes részfolyamatok elvégzését
· biztosítsa a munkavállalók kényelmét
· facilitálja a munkahatékonyságot
· növelje a teljesítményt
A folyamat, melynek eredményeként az imént felsorolt követelmények megfelelő környezetet biztosíthatunk a speciális igényű felhasználóknak, alapvetően két részből áll. Első lépésben azonosítanunk kell a felhasználók sajátos igényeit. Körültekintően fel kell mérjük speciális képességeiket, funkciócsökkenésük mértékét, munkabírásukat, mentális teljesítőképességüket és ismernünk kell egyéni preferenciáikat. (Robinette, 1998).
A részletekbe menő felmérést követően kezdődhet meg - az érintett egyének igényeinek figyelembevételével- a felmérés során kapott információk gyakorlati használatba vétele, vagyis az olyan eszközök tervezése és fejlesztése, melyek használatával a speciális helyzetű személyek élete kényelmesebbé, biztonságosabbá és hatékonyabbá válhat. (Floru&
Cnockaert,1991).
A speciális igényű személyek képességeinek felmérése olyan tudomány területek bevonásával valósul meg, mint az antropometria, biomechanika, gerontológia vagy pszichológia. Tekintsük át az ergonómiai felmérésben szerepet játszó segédtudományokat.
14. ábra: Az ergonómiai felmérés segédtudományai.
A felmérés lehetséges módszerei. Az antropometria:
A fizikai képességek vizsgálatában és felmérésében az ergonómusok számára elsődleges segítséget az antropometria tudománya nyújt. Az antropometria feladata az emberi test
Ergonómia
Antropometria Biomechanika Fiziológia Gerontológia Pszichológia
vételével. A statikus antropometriai változók közé soroljuk a testmagasságot, testsúlyt, váll szélességet, könyök magasságot, a szemmagasságot, a térd és combmagasságát, a csípő szélességet és a kéz adatait. Dinamikus antropometriai változóknak pedig az olyan tényezőket tekintjük, mint a helyszükséglet, munkaasztal magasság, kapaszkodási pont, az elérési tartományok és a kényelmes vizuális zóna. Az antropometria alkalmazásának célja nem más, mint a hatékony, biztonságos és kényelmes tevékenységek biztosítása azáltal, hogy pontos adatokat nyújt a berendezések, eszközök, gépek, bútorok, munkaruhák és járművek méretének, elrendezésének megfelelő megválasztásához. A tradicionális antropometriai mérések még az olyan eszközök segítségével történtek, mint az antropométer, a rúdkörző, a fém mérőszalag vagy fotó-és röntgentechnikai eszközök. A modern vizsgálatok során az antropometriai tervezés és értékelés már a számítógépeknek köszönhetően valósul meg. A 3 Dimenziós antropometriai felületek és szkennerek hatékonyabbak a hagyományos módszereknél, hiszen lehetővé teszik az emberi test képének részletes és gyors modellálását.(Azouz, Shu,&Mantel, 2006)
15. ábra: Antropometriai mérések alapelvei A felmérés lehetséges módszerei. Biomechanika:
A biomechanika egy, a biológia és a fizika törvényszerűségeit ötvöző határtudomány.
Vizsgálatának tárgya az élő test (testrész) térbeni és időbeni hely-, illetve helyzetváltoztatása, valamint az élő testben (testrészben) lezajló mozgások, ezen belül is a mozgások ideg-izom kapcsolata, energetikája. A biomechanika mechanikai alapelvek és módszerek alkalmazásával vizsgálja az emberi test biológiai rendszerét (Kroemer, Kroemer,& Kroemer-Elbert, 2001).
A felmérés lehetséges módszerei. Fiziológia:
A munkafiziológia számos vizsgálatot alkalmaz annak feltárására, hogy alkalmas e az adott munkafolyamat elvégzésére a munkavállaló. A mérések során fizikai aktivitás és pihenés közben vizsgálják az egyén teherbírását, izomerejét, oxigén felvételét és szívfrekvenciáját.
A felmérés lehetséges módszerei. Gerontológia:
Az öregedés élettanával - és kórtanával foglalkozó tudomány, mely alkalmazott kutatásokkal vizsgálja az életfolyamatok változásait és az öregkor jellemző törvényszerűségeit, az idős
emberek fiziológiai, pszicho szociális és funkcionális képességeit. Az idősek fiziológiai állapotának felmérése életminőség skálák, és a Tinetti-féle egyensúly és járásvizsgálat segítségével történik. A pszichés állapot felmérése elsősorban olyan tesztek segítségével valósul meg, melyek a kognitív működés, a szorongás és depresszió mértékét vizsgálják. A funkcionális tevékenységek vizsgálatára legalkalmasabb módszerek pedig a napi élettevékenységet (fürdés, étkezés, mosdóhasználat, öltözködés, közlekedés) vizsgáló ADL skála, és a mindennapos eszközhasználatot (bevásárlás, telefon használata, főzés, házimunka) felmérő skála. (Hooyman&Kiyak, 2007)
A felmérés lehetséges módszerei. Pszichológia:
A terhelhetőség és teljesítőképesség mértékét nem kizárólag a fizikai tényezők, sokkal inkább a fizikai és pszichológiai tényezők együttese határozza meg, (Floru & Cnockaert,1991). A speciális helyzetű munkavállalók mentális képességeinek felmérésére a pszichológia tudományának segítségével valósul meg. Módszerként a legkézenfekvőbb az intelligenciamérő eljárások, szenzoros-motoros képességet vizsgáló tesztek, személyiség kérdőívek és interjúk használata (Kroemer, Kroemer,& Kroemer-Elbert, 2001).
Irodalom
· Antalovits Miklós (1998) Bevezetés az ergonómiába. In Klein Sándor (szerk)Munkapszichológia. 2.
átdolgozott kiadás, SHL Kiadó
· Guastello, S.J. (2006)Human Factors Engineering and Ergonomics.London: Routledge.
· Harvey, R.S. (2004) Human factors and cost benefits. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers.London: The Institution of Engineering and Technology.
· Hercegfi, K.,& Izsó L. (szerk.) (2007):Ergonómia; Budapest, Typotex
· Hopkinson, R.G.,& Collins, J.B.(1970)The ergonomics of lighting London: Macdonald & Co.
· Kroemer, E.H.K., Kroemer, J.H.,& Kroemer-Elbert, E.K. (2010)Engineering Physiology: Bases of Human Factors Engineering/Ergonomics, 3rd edition, London: Wiley.
· Kroemer, K.H.E. (2006)„Extra-ordinary” Ergonomics. How to accomodate small and big persons, the disabled and elderly, expectant mothers, and children. Boca Raton, FL: Taylor&Francis.
· McCormick, E.J. (1970)Human Factors Engineering, New York: McGraw-Hill.
· Molnár, J., &Ungváry, Gy. (szerk) (1999)Munkavédelem. Gyakorlati tanácsadó és munkabiztonság munkaegészségügy, munkahigiéné és foglalkozás-egészségügy területén.Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft. 41. aktualizálás és kiegészítés, 2007. november.
· Murrell, K.M. (1965)Ergonomics. London: Chapman and Hall.
· Nayak, U.S.L. (1995) Elders-led design.Ergonomics in Design, 1: 8-13.
· Norman, D.A. (1988)The psychology of everyday things.New York: Basic Books.
· Noyes, J., Garland, K.,& Bruneau, D. (2004) Humans: skills, capabilities, and limitations. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers.London: The Institution of Engineering and Technology.
· Orvieto, R., Achiron, A., Ben-Rafael, Z., Gelernter, I.,& Achiron, R. (1994) Low-back pain of pregnancy.
Acta Obstertricia et Gynecologica Scandinavica, 73: 209-214.
· Ostlere, S., Gold, R. (1991) Osteoporosis and bone density measurements methods. Clinical Orthopaedics and Related Research, 271: 149-163.
· Pheasant, S.(2003): Bodyspace - Anthropometry, Ergonomics and the Design of Work.2nd edition.
Boca Raton, FL: CRC Press.
· Revelle, T. (2000): Ergonomics 101: Working Painlessly.Interiors & Sources, June 2000.
· Smith, M.J., Carayon, P.,& Cohen, W.J. (2007):. Design of Computer Workstations. In Sears, A., Jacko, J.(Ed) (2007):The Human Computer Interaction Handbook: Fundamentals, evolving technologies and emerging applications.2nd edition. Boca Raton, FL: CRC Press.
· South, T. (2004)Managing noise and vibration at work: a practical guide to assessment, measurement and control, Oxford: Butterworth-Heinemann,
· Stammerjohn, L.W., Smith, M.J.,& Cohen, B.G.F. (1981). Evaluation of workstation design factors in VDT operations.Human Factors, 23: 401-412.
· Stranks, W.J. (2005)Stress at work, management and prevention, Oxford: Butterworth-Heineman