Bizonyára a legtöbbünk számára ismerős, milyen érzés naphosszat a számítógép előtt ülni és dolgozni. A komputer, elterjedésével napjaink egyik legalapvetőbb munkaeszközévé vált, befészkelte magát az irodákba, sőt otthonainkba is. Egy tipikus dolgozó több időt tölt a komputer előtt ülve székében, mint bárhol máshol, leszámítva persze az éjszakai alvás ágyban töltött óráit. A számítógép előtt gubbasztásnak azonban káros következményei vannak. A monitor előtt töltött órák számának emelkedésével rendkívüli mértékben növekszik annak kockázata, hogy vázizom-rendszerünket károsodás éri. A nem megfelelően kialakított munkakörnyezet bizony számos ponton érezteti hatását. Gondoljunk csak az egyre sűrűbben jelentkező nyak-, hát- és derékfájásokra, végtagjaink elgémberedésére, vagy akár fejfájásra, szemünk fáradására, kiszáradására, és még sorolhatnánk.
Éppen ezért szükségtelen hosszasan ecsetelni, fizikai egészségünkre nézve mekkora jelentősége van annak, hogy munkakörülményeink ergonómiai szempontból megfelelően megtervezettek és kidolgozottak legyenek. Nem csak az emberek, de az őket munkáltató szervezetek érdeke is ez, hiszen a rossz munkakörülményekből adódó egészségkárosodások következtében megnövekszik a munkán kívül töltött idő mértéke is. A cég kénytelen nélkülözni vagy pótolni a munkaerőt, az egyén pedig betegszabadságon vagy különböző kezeléseken töltheti idejét.
A cél tehát adott: olyan munkakörülmények, irodák, bútorok, eszközök tervezése és kialakítása, melyek az egyének igényeit, lehetőségeit és korlátait, az emberi test jellemzőit figyelembe véve ergonómiailag kidolgozottak, az egészséges munkavégzést biztosítják.
Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy a komputeres munkahelyek megtervezésénél sokkal többről van szó annál, mintsem hogy a számítógépes felület könnyen használható legyen vagy, hogy a bútorok sok szempontból illeszkedjenek az emberi jellemzőkhöz. Ide tartozik a munkakörnyezet design-jának, a feladat-követelményeknek, a munka szociális aspektusainak, sőt a munkafolyamat megtervezésének figyelembevétele, pontosabban ezek ergonómiai szempontokat szem előtt tartó integrációja is (Smith, Carayan, Cohen, 2007).
A sok üléssel járó munka megkönnyítésére kidolgozták a fából készült, forgását és ülésmagasságát változtatható forgószéket. (Hercegfi, Izsó, 2007) Ezt követően már az egész napos munkavégzéshez egyre inkább alkalmazkodó, azt megkönnyítő bútorokat fejlesztettek ki, melyek kialakításánál egyre kifinomultabb ergonómiai szempontú megközelítéseket alkalmaztak. Fontossá vált a megfelelő, egészségre nem káros testtartás biztosítása, ennek megfelelően pedig az ezt szolgáló munkaeszközök (pl. szék, asztal, monitor kialakítása, illetve ezek egymáshoz való viszonya) szakmailag megalapozott, ergonómiai szempontokat figyelembevevő kidolgozása.
Az a testtartás, amit a személy a munkája elvégzése közben vesz fel, két fő tényezőtől, egyrészről az ő testétől, másrészről pedig a munkaterületéhez tartozó különböző egységektől (eszközöktől, tárgyaktól), pontosabban e kettő találkozásától függ. Ha e két tényező, azaz az egyén és a munkaterület összeillése nem megfelelő, annak komolyabb rövid, illetve hosszú távú következményei lehetnek a személy jóllétére, fizikai egészségére vonatkozóan.
Ebből következően tehát, a munkaterületek ésszerű elrendezésénél célszerű figyelembe venni, hogy az emberek általában milyen fizikai paraméterekkel (a test méretei, alakja, különböző jellegzetességei) rendelkeznek, a szabad mozgás, elérés és testtartás kritériumainak megfelelő munkakörnyezetet tudjanak számukra kialakítani. Másrészt pedig a logikán alapuló józanész is közbeszól, ezalatt értve például, hogy mit hova érdemes tenni az íróasztalon az akadálymentes, komfortos használat érdekében (Pheasant, 2003).
Ez utóbbi, azaz az ideálisan elrendezett munkaterület megvalósításának alapvető elveit McCormick (1970) fogalmazta meg, és a következő szempontokat ragadta meg: a legfontosabb és a leggyakrabban használt eszközöket a lehető a legkönnyebben elérhető helyre, a lehető legközelebb önmagunkhoz helyezzük el; a hasonló funkcióval bíró elemeket egymáshoz közel, egy csoportba rendezzük; azokat a dolgokat, amiket főleg egymás után használunk, lehetőleg ennek megfelelő sorrendben tároljunk.
Egy ergonómiai szempontoknak megfelelően kialakított munkaállomás legfontosabb ismérve tehát, hogy a dolgozó egészséges munkavégzésére tekintettel legyen. A munkavégzéssel kapcsolatos gyakori és ismétlődő fizikai igénybevétel és károsodás elkerülésére, vagyis az ergonómiai igényű munkaszervezés megvalósítására számos technika létezik. Ezek alkalmazásával nemcsak a dolgozó komfortérzete, de produktivitása is növekedni fog.
Alan Hedge (2001) - és munkacsoportja a Cornell Egyetemen - részletesen leírja azokat a legalapvetőbb lépéseket, melyek a megfelelő munkaterület megszervezését és kialakítását segítik. Az alábbiakban ezek mentén haladva egy csokorba szedem a legfontosabb,
7. ábra: A munkaterületek ésszerű elrendezése (Pheasant, 2003 és McCormick, 1970 nyomán) A számítógép használata
Személyek száma: Abban az esetben, ha egyetlen személy használja a számítógépet, akkor célszerű, hogy az elrendezés az ő méreteihez és alakjához legyen optimalizálva. Ha több emberről van szó, olyan kialakítás szükséges, ami a legnagyobb mértékben kielégíti az akár egészen szélsőséges méretekkel rendelkezőket is.
Komputer-használat időtartama: ha napi néhány percről van szó, az ergonómiai megfontolások kevésbé lényegesek, azonban ha a napi egy órát meghaladja, tanácsos, ha a napi négyet, akkor egyenesen kötelező megvalósítani az ergonómiai kialakítás alapvető lépéseit.
A komputer típusa:
A számítógépes munkahelyeken a leginkább ergonomikus javaslat, hogy olyan asztali gépet használjunk, ahol a képernyő és a billentyűzet külön van egymástól. Ezeket nevezzük fix komputeres munkaállomásoknak. Grandjean (1984) összeszedte az ilyen munkahelyek megtervezésénél szem előtt tartandó legfontosabb jellemzőket: kiemeli a megfelelő hát és ágyék-támasz jelentőségét, valamint azt, hogy az ülőmunkát végző dolgozók esetében a térdnek legyen elegendő helye. Fontos továbbá a billentyűzet/egér mozgathatósága, áthelyezhetősége a munkafelületen, és hogy a bútorok úgy legyenek megtervezve, hogy a felhasználók antropometriai sokféleségéhez egy bizonyos tartományon belül rugalmasan alkalmazkodni tudjanak, vagyis állíthatóak legyenek.
Munkaterületek ésszerű elrendezése
Antropometria (Fizikai jellemzők:
Test méretei, formája)
üTér/Szabad mozgás üTárgyak elérése üTesttartás
Józan ész
üFontosság elve
üGyakori használat elve üFunkció elve
üHasználat sorrendjének elve
A helyhez kötött asztali számítógépekkel szemben azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a hordozható számítógép, azaz a laptop. Egyértelmű előnye, hogy bárhol dolgozhatunk vele, könnyű súlya miatt kényelmesen szállítható, és használatával egészen biztos, hogy nem hagyunk semmit az irodában vagy otthon. Azonban fel kell ismernünk, hogy bár rövid idejű munkavégzéshez valóban tökéletes eszköz, az alapvető ergonómiai elveket, kényelmi és egészségi szempontokat szem előtt tartó, ezeknek megfelelő használata, kialakításából kifolyólag eleve nehézkes, hiszen alapvetően eltér az előbb említett asztali számítógépektől (Smith, Carayon, Cohen, 2007). Így ha a képernyő kényelmes magasságban és távolságban van, akkor a billentyűzet nem, és vica versa. Ezért aztán ha hosszabb ideig használjuk, érdemes megfontolni egy külső monitor, vagy akár billentyűzet beüzemelését. Ez a legoptimálisabb esetben olyan elrendezésű, ami révén gépelés közben a karunk egy relaxált, nyugalmi pozíciót vehet fel, amikor is a billentyűzet a behajlított könyök magasságánál lejjebb (ilyenkor a felkar és az alkar által bezárt szög nagyobb, mint 90°) egy olyan tartón helyezkedik el, ami a gépelést végző személytől kissé elfelé, hátrafelé dől. Ilyen esetben még a legfelsőbb gombokat is könnyedén, minimális erőfeszítéssel tudjuk elérni és kényelmesen tudunk gépelni. Mindezek mellett fontos továbbá, hogy a billentyűzetet megfelelő magasságban, pontosabban olyan alacsonyan helyezzük el, hogy nagyobb izmainkat ne kelljen megterhelni a használata során (Hedge, 2001).
A monitor:
Alapvető fontosságú, hogy a monitor mozgatható legyen előre vagy akár hátra, hiszen a különböző dolgozók eltérő vizuális képességekkel rendelkeznek, így mindegyiküknek a képernyő más-más távolságra lévő elhelyezése lesz kényelmes. (Smith, Carayan, Cohen, 2007) A legjobb, ha a számítógép monitorja közvetlenül a felhasználóval szemben van elhelyezve, se nem balra, se nem jobbra. Ezzel csökkenthetjük a túl sok nyakfordítást, így az ebből adódó megerőltetést is. Emellett, bármin is dolgozzunk, használjuk a görgetősávokat, hogy amit épp nézünk, a képernyő közepén lehessen látható, ne pedig a tetején vagy az alján.
Fontos, hogy maga a monitor is kényelmes magasságban legyen, hogy a felhasználónak ne kelljen a fejét felemelni, vagy lehajtani, hogy láthassa. Ha kényelmesen ülünk, a szemünk a monitor tetejétől számított 5-7,5 cm-rel alacsonyabb pontra szegeződik.
Hogy mindez a valóságban is megvalósítható legyen, egy módszer, ami segít megkönnyíteni a monitor megfelelő elhelyezését munkaasztalunkon. Üljünk hátra teljesen a széken úgy, hogy testünk 100-110 fokos szöget zárjon be, azaz enyhén támaszkodjunk a háttámlának. Nyújtsuk ki a jobb karunkat vízszintesen, úgy, hogy a középső ujjunkkal éppen hogy csak meg tudjuk érinteni a képernyő közepét. Ebből a kiinduló pozícióból aztán tehetünk kisebb változtatásokat, hogy a képernyő magassága és szöge illeszkedjen az igényeinkhez. Kutatások kimutatták, hogy a monitor közepének a szemhatár alatt 17-18 fokkal lejjebb kell lennie az optimális beállítás szerint. Ezért aztán ha a fenti tanácsot megfogadjuk, ez az ideális beállítás könnyedén megvalósul.
Valójában a szemhatár alatt nagyobb vizuális teret látunk át, mint fölötte, tehát egy ilyen pozícióban elvileg kényelmesebben látjuk a képernyő nagy részét. Ha a monitor túl alacsonyan van, a nyakunkat előrefelé kell nyújtogatnunk, ha túl magasan van, sokszor kell hátrabillenteni, és ezek mindegyike nyak illetve vállfájással végződik.(Hedge, 2001)
A képernyő minősége megfelelő legyen. A szövegek élesek legyenek, emelett a szem számára
túl kicsinek látszik, akkor vagy nagyobb betűkészletet használjunk, vagy a monitor képét nagyítsuk meg, de ne üljünk közelebb a számítógéphez. Ha a szem sarkából látszik a képernyő villogása, meg kell próbálni növelni a képfrissítést. Érdemes jó minőségű, tükröződésmentes szűrőt vagy LCD kijelzőt beszerezni (Hedge, 2001). A számítógép képernyőjén visszaverődő fény ugyanis csökkenti a betűk élességét, ezáltal akadályozza az olvasást (Pheasant, 2003).
Stammerjohn (1981) megfigyelései szerint éppen ez, vagyis a képernyőn lévő fényvisszaverődések okozzák a legtöbb panaszt a dolgozók körében.
Fontos megbizonyosodnunk róla, hogy a papírok, amikkel dolgozunk a lehető legközelebb vannak elhelyezve a monitorhoz, és emellett hasonló szögben is állnak – sőt amennyiben lehetséges használjunk papírtámasztót. Ennek elhelyezése legyen olyan, amire kényelmesen rálátunk a számítógéppel folytatott munkavégzés közben is. Legyen a billentyűzet és a képernyő között, a test középvonalánál, így mindössze annyi a teendő, hogy lefelé tekintve egy pillantást vetünk a dokumentumra, majd felemeljük a tekintetünket a képernyőre. Persze használhatunk monitorhoz illeszthető dokumentum tartót is, ezt a képernyő azon oldalára állítsuk be, amelyik oldali szemünket dominánsabban használjuk. Szintén bevethető módszer a szabadon álló papírtartó használata, amit a képernyő oldala mellé állítsunk szögbe, vagyis egy kicsit fordítsuk magunk felé.
A munka típusa, amire a számítógépet használjuk:
Attól függően, hogy milyen tevékenységet végzünk a komputeren, más-más elrendezés válik fontossá és javasolttá. Nem mindegy például, hogy szövegszerkesztésre, vagy internetezésre, grafikai tervezésre használjuk gépeinket. Míg előbbi esetben a legfontosabb szempont a billentyűzet (és esetleg) az egér megfelelő elhelyezése, addig utóbbiban jellemzően az egér kap nagyobb szerepet a munkavégzés során, így ennek helyes elrendezésére ajánlott odafigyelni (Hedge, 2001).
A bútor kiválasztása:
A legtöbb ergonómiailag kidolgozott termék esetében gyakran halljuk, hogy a személyhez való illeszkedése és alkalmazkodása fontos tényező. Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy a dolgozók sokszor akaratlanul is hajlamosak rossz testtartást és pozíciót felvenni, és ha a termék ehhez idomul, az a felhasználó számára nem lesz ergonomikus. A termékeknek tehát egy biztonságos tartományon belül szabad csak alkalmazkodniuk a felhasználóhoz, megvédve ezáltal a gyakorlatlan egyéneket saját maguk veszélyeztetésétől, egészségük kockáztatásától (Revelle, 2000).
Az asztal: Magasságának kényelmes beállítása révén elérhetjük, hogy térdünknek és combunknak elegendő hely jusson. Ráadásul így a billentyűzet és az egér is kényelmes magasságban lehet számunkra.(Smith, Carayan, Cohen, 2007) Emellett fontos odafigyelnünk, hogy a számítógép bármely része (monitor, billentyűzet, egér) egy stabil és sík munkafelületen helyezkedjen el, mindez egy megfelelően elrendezett helyiségben. Amennyiben ez a munkafelület rendeltetése szerint nemcsak számítógép használatra, hanem hagyományos papírmunkára is használatos, olyan sík felületet ajánlott használni, ami 70-75 cm magasságra van a padlótól (a legtöbb felnőtt számára megfelelő). Érdemes megfontolni esetleg egy billentyűzet- illetve egér-tartó tálca hozzászerkesztését az asztalhoz, amely a magassághoz állítható, és lehetővé teszi a billentyűzet, a testhez képest alacsonyan elhelyezett, csuklóbarát használatát, illetve az egér olyan elhelyezését, amikor a felkar nincs megerőltetve és közel van
a testhez, valamint a csukló is kényelmes, semleges pozícióban van. Az egér sík felületen legyen 3-5 cm-rel a billentyűzet fölött, és a numerikus billentyűk fölött legyen mozgatható (Hedge, 2001).
A szék típusa. Kényelmes széket válasszunk. A jó ülés legfontosabb ismérve, hogy stabilan megtámassza a testet, mégpedig egy olyan pozíciót lehetővé téve, ami hosszú időn keresztül kényelmes az ember számára, fiziológiai szempontból is kielégítő, és a feladat hatékony elvégzését nem gátolja. (Pheasant, 2003)
Hedge szerint (2001) ha csak egy ember használja az adott széket, akkor megfelel egy rögzített magasságú és kényelmes, megfelelő háttámasszal rendelkező szék is. Amennyiben egynél többen használják, megfontolandó egy ergonómiai szempontok alapján kidolgozott, változtatható paraméterekkel rendelkező szék vásárlása.
Vizsgálatok kimutatták, hogy a legmegfelelőbb ülő pozíciók a 100-110° fokot bezáró, megtámasztott, nem pedig a túl egyenes, 90° fokot bezáró ülésmódok, ahogyan azt korábban állították. A javasolt pozícióban a szék kezd el „dolgozni” a testért, jelentősen csökken az izmok aktivitása, valamint az ágyéki csigolyákra nehezedő nyomás. A túlzottan egyenes testtartású ülés nem pihentető, a hosszantartó ülés jó esetben megtámasztott pozícióhoz kötött. Mandal (1976) ráadásul amellett érvel, hogy az ülőfelületnek egy kicsit előre kell dőlnie, csökkentve ezáltal a csípő behajlításának igényét (különösen az írás és gépelés feladatainak ellátása során). Ezért aztán manapság már számos szék megtervezésénél beépítik ezt a dőlés funkciót.
Ennek hátránya azonban, hogy ha nem figyelünk oda, akkor miközben a széken ülünk, hajlamosak vagyunk a lábunkkal megtámasztani, sőt hátrafelé tolni magunkat, hogy az ülésen maradjunk.
Rendkívül fontos szempont tehát, hogy a szék illeszkedjen testünk méretéhez és formájához.
Amikor ülünk, talpunk a padlót érje, közben pedig kényelmesen felérjük az íróasztalt.
Amennyiben az átlagnál alacsonyabb felhasználóról van szó, fontos a lábtámasz használata, mely révén az illető lábai a szék magasságának módosításakor sem a levegőben lógnak, hanem megfelelő módon megtámasztottak és megemeltek (Smith, Carayon, Cohen, 2007).
A szék karfái: segítségünkre lehetnek a leülésben és a felállásban egyaránt, ráadásul a karok pillanatnyi pihentetésében is hasznunkra válhatnak (telefonálás közben, relaxáláskor). Ideális esetben a karfáknak könnyen elmozdíthatónak kell lenniük az útból, amikor szabad hozzáférést szeretnénk az egérhez vagy a billentyűzethez. Manapság a legtöbb irodai széknek van karfája, és közülük soknak állítható a magassága, szóval célszerű olyan széket keresnünk, ami kényelmesen illeszkedik hozzánk, a testünkhöz, és széles, sima, párnázott karfája van, ami könnyen elmozdítható az útból, ha szükséges. Ha képesek vagyunk egy-egy alkalommal a billentyűzeten pihentetni a kezeinket és kényelmes a székünk, de nincs karfája, az is elfogadható megoldás.(Hedge, 2001)
Testtartás:
A testtartást elsősorban úgy tudjuk definiálni, mint a testrészek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése a térben (Pheasant, 2003) A megfelelő testtartás a jó munkahelyi ergonómia alapja, és a legjobb módja a komputer-használattal kapcsolatos egészségkárosodások megelőzésének. Ezen a területen fontos az oktatás szerepe is, azaz hogy a dolgozók megfelelő mértékben fel legyenek világosítva a kritikus kockázati tényezőkkel, az egészséges
testtartással, sőt ami még fontosabb: az esetleges sérülések figyelmeztető jelzéseivel kapcsolatban (Revelle, 2000)
A jó munkahely ergonomikus elrendezése révén minden számítógéppel dolgozó ember semleges, relaxált, ideális testtartásban végezheti munkáját, ami egyúttal csökkenti bármilyen egészség-károsodás kialakulásának kockázatát.(Hedge, 2001)
Ahogyan azt korábban érintettük, a hagyományos elképzelésekkel és a korábbi ergonómiai elméletekkel ellentétben a túlzottan egyenes testtartás, vagyis az ülés közben a test által bezárt 90°-os szög nem a legegészségesebb módja annak, hogy egy munkanapunkat töltsük.
A munkahelyi ergonómia egyik meglepő igazsága az, hogy a kényelem és az egészség együtt járnak, szinonimái egymásnak. Ez azt jelenti, hogy ha nem érezzük magunkat kényelmesen az íróasztalunknál, az feltehetően azért van, mert nem megfelelő az a mód, ahogyan ülünk és dolgozunk (Revelle, 2000)
Ha már a test által bezárt szögeknél tartunk, a test egyéb pontjain, vagyis más végtagok esetében is hasznos kiindulópontot képeznek ezek meghatározásai és az ezeknek megfelelő célkitűzések. Így például fontos, hogy a felhasználó a billentyűzetet olyan lapos szögben érje a csukójával, amennyire csak lehetséges (ne kelljen se felfelé, se lefelé hajlítania). A felhasználó könyök-hajlata (a felkar és az alkar belső felülete által bezárt szög) 90 vagy annál nagyobb fokos szöget zárjon be (hogy az ideg ne nyomódjon össze). Emellett lehetőleg a felkar és a könyök olyan közel legyen a testhez, és annyira relaxált legyen, amennyire csak lehetséges.
Mindezek által a megfelelő és ergonomikus egérhasználat valósulhat meg. A fej és a nyak egyenesek legyenek.
Ahogy már volt róla szó, fontos, hogy a felhasználó hátul (tulajdonképpen egész combfelületével érintve) üljön a széken és jó háttámasza legyen, a talp pedig a padló vagy lábtámaszon pihenjen. A testtartás kényelmes és pihentető legyen (Hedge, 2001).
Amennyiben kényelmetlenül ülünk székünkön, már akkor elkezdünk izegni-mozogni, mielőtt tudatosodna bennünk az élmény. Ez a fajta folyamatos mocorgás lényegében tökéletes mutatója a szék kényelmességének vagy épp kényelmetlenségének: minél többet mozgolódunk, annál kényelmetlenebb a székünk. Persze ne feledkezzünk meg róla, hogy más tényezők is hatással vannak erre a folyamatra, például vannak emberek, akik alapvetően többet mocorognak, mint mások, ugyanakkor mindannyian többet fészkelődünk ülőhelyeinken, amikor unatkozunk. Feltételezhetően ez annak tudható be, hogy a mentális tevékenységeink során kizáródnak azok a szenzoros ingerek (nincs kapacitásunk velük foglalkozni), amelyek a mentális aktivitás hiányában a mocorgást okozzák. (Pheasant, 2003) Leggyakrabban használt dolgok:
A fontos, leggyakrabban használt dolgok kényelmesen és könnyedén elérhető távolságra, vagyis a lehető legközelebb legyenek a felhasználóhoz. A legjobb, ha közvetlenül a felhasználó előtt középen van az alfanumerikus billentyűzet. Manapság a legmodernebb billentyűzeteket aszimmetrikusra tervezik (ami azt jelenti, hogy az alfanumerikus billentyűzet balra, a numerikus pedig jobbra helyezkedik el). Ha a billentyűzet külső sarkait használjuk kiindulópontnak a monitor és a billentyűzet középre helyezéséhez, a felhasználó kezei kissé kicsavarodnak, ugyanis az alfanumerikus gombok tőle balra fognak elhelyezkedni. Vagyis állítsuk be a billentyűzetet úgy, hogy az alfanumerikus gombok középső területe, vagyis a B
betű a felhasználónak épp középen helyezkedjen el. Emellett, amennyiben gyakran használjuk, a telefon is legyen közel hozzánk. (Hedge, 2001)
Hol használjuk a számítógépet?
Hedge (2001) szerint a komputer használat szempontjából az alábbi környezeti feltételek megfontolandók:
Fényviszonyok/világítás: ne legyen túl erős. Nem jó, ha a komputer képernyőjén megcsillan vagy visszatükröződik a fény. Ha mégis így van, mozdítsuk el a képernyőt, csökkentsük a fényerősséget, használjunk jó minőségű tükröződésmentes képernyőt. Ugyanakkor bizonyosodjunk meg arról, hogy a monitor nem egy világos ablaknak háttal (amivel mi ülünk szemben), vagy azzal épp szemben van, hiszen ezáltal rendkívül fakó látványt nyújt.
Légmozgás: lehetőleg olyan helyen töltsük időnk nagy részét, ahol megfelelő fűtő vagy hűtőrendszer működik és friss a levegő, ezáltal komfortosabb a munkavégzésünk is.
Zaj: zajos környezetben stresszesebb a munka, ez megnöveli izmaink feszülését és a sérülések/egészségkárosodások kockázatát. Próbáljunk meg csendes helyet választani munkaállomásunkként, hallgassunk halk, klasszikus zenét, hogy a különböző zavaró hanghatásokat tompítsuk.
Szünetek: tartsunk gyakran szünetet. Hiába sikerült felvennünk a munkavégzéshez a lehető legoptimálisabb testtartást, ha ebben a pozícióban maradunk hosszú ideig, rendkívül veszélyes és káros lehet, ezért aztán fontos mozognunk. A gyakori pozíció-váltás rendkívül fontos egészségi állapotunk szempontjából. (Revelle, 2000) Minden ergonómus egyetért abban, hogy célszerű gyakori, rövid szüneteket tartani. Gyakoroljuk az alábbiakat.
A szem pihentetése: a komputer hosszantartó nézése változásokat okoz a szem működésében, kevesebbet pislogunk, és a szem felülete huzamos ideig érintkezik a levegővel. 15 percenként javasolt, ha legalább 1-2 percre is, de elfordulni a képernyőtől, és egy távolabbi pontra fókuszálni. Ez a szemizmok relaxációját segíti elő. Emellett néhány másodpercig pislogjunk sokat és gyorsan. Ez frissíti a könnycsatornánkat és megtisztítja a szem felületét a portól.
A szem pihentetése: a komputer hosszantartó nézése változásokat okoz a szem működésében, kevesebbet pislogunk, és a szem felülete huzamos ideig érintkezik a levegővel. 15 percenként javasolt, ha legalább 1-2 percre is, de elfordulni a képernyőtől, és egy távolabbi pontra fókuszálni. Ez a szemizmok relaxációját segíti elő. Emellett néhány másodpercig pislogjunk sokat és gyorsan. Ez frissíti a könnycsatornánkat és megtisztítja a szem felületét a portól.