A védett jogi tárgyról

A hamis vád jogi tárgya kapcsán elfoglalt jogirodalmi álláspontok nem tekint-hetők egységeseknek. A mértékadó források² kivétel nélkül a bűncselekmény védett jogi tárgyaként határozzák meg az igazságszolgáltatás zavartalan műkö-déséhez fűződő társadalmi érdeket, amelyet úgy a törvényhez fűzött indokolás³, mint az ítélkezési gyakorlat⁴ is ilyenként ismer el. Az esetleges további jogtár-gyak vonatkozásában azonban jóval árnyaltabb a kép.

Angyal Pál szerint: „a közösséget, közelebbről az állami igazságszolgáltatást érő sértések és veszélyeztetések annyira jellegzetesek, hogy azok mellett a ma-gánszemélyt eshetőleg érő sérelmek elmosódnak”⁵. Angyal megközelítésében nem zárható ki ugyan abszolút értelemben a bűncselekménnyel összefüggésben további jogsérelem bekövetkezésének lehetősége, ugyanakkor „a becsület érin-tettsége nem forog fenn mindig”.

Belovics Ervin szerint a védett jogi tárgy megítélése kapcsán jelentkező prob-lémák a Csemegi-kódexszel zárultak le a magyar jogfejlődésben, ami a hamis vádat kiemelte a személy elleni deliktumok köréből és külön fejezetben szabá-lyozta.⁶ Mindamellett Belovics Ervin nem zárja ki további jogsérelem

lehető-2 Belovics Ervin: Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények. In: Belovics Ervin (szerk.):

Büntetőjog II. Különös Rész. Budapest, HVG-Orac, 2015. 409. [2015a]; Belovics Ervin:

A hamis vád elkövetési magatartásainak sajátosságai. Iustum Aequum Salutare, 2011/4.

25–26.; Angyal Pál: Pénzhamisítás. Hamis tanúzás és hamis eskü. Hamis vád. Budapest, Attila Nyomda Részvénytársaság, 1940. 237.; Erdősy Emil – Földvári József – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog. Különös Rész. Budapest, Osiris Kiadó, 2007; Kőhalmi László – Csák Zsolt: A hamis vád. In: Polt Péter – Gasz Péter – Miskolczi Barna (szerk.): Új Btk.

Kommentár, 5. kötet. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, 2013. 109.; Bócz Endre: A pótmagánvádról – más nézőpontból. Ügyvédek Lapja, 2015/2. 3. http://ugyvedek-lapja.hu/lapszam/2015-2/a-potmaganvadrol-mas-nezopontbol; Bócz Endre: Az igazságszol-gáltatás elleni bűncselekmények. In: Györgyi Kálmán – Wiener A. Imre (szerk.): A Büntető Törvénykönyv magyarázata. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1996. 500.;

Földvári József: Az igazságszolgáltatás elleni bűntettek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1965. 67.; Fázsi László: A pótmagánvád kérdése a büntetőeljárást eredményező hamis vád esetében. Ügyvédek Lapja, 2014/4. 19–20.; Bejcziné Gulyás Cecília: Az EBH 2011. 2031. számú legfelsőbb bírósági döntés margójára – Sértett-e a hamis vád passzív alanya? Magyar Jog, 2012/5. 303.; Kőhalmi László: A hamis vád tényállása a szabályozási változások sodrában. Jogelméleti Szemle, 2013/2. 8. http://jesz.ajk.elte.hu/kohalmi54.pdf;

Szebeni László: Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények. In: Jakucs Tamás (szerk.): A Büntető Törvénykönyv magyarázata. Budapest, KJK-Kerszöv, 2004. 823.

3 A 2012. évi C. törvény indokolása a 268–270. §-hoz.

4 2301/2011. számú büntető elvi határozat.

5 Angyal i. m. 238. Megjegyzendő, hogy ezen álláspont helyességét Földvári József határozot-tan vitatta. Földvári i. m. 67.

6 Belovics (2011) i. m. 25.

Örökzöld kérdések a hamis vád kapcsán 113

ségét, hiszen az ártatlan személy elítélésében megnyilvánuló igazságtalanság által „sérelmet szenvednek a hamisan megvádolt személy legalapvetőbb jogai”⁷. Egyes szerzők szerint a deliktum az igazságszolgáltatás rendjén túl sérti vagy veszélyezteti a bűncselekménnyel támadott személy személyi szabadságát, becsületét, illetve egyéb fontos érdekeit is⁸, míg mások a jó hírnévhez⁹, megint mások a jó hírnév mellett a becsület és a személy társadalmi megbecsülésének védelméhez fűződő társadalmi érdeket¹⁰ emelik ki e körben.

Bejcziné Gulyás Cecília meglátása szerint a hamis vád a rágalmazás és a ha-tóság félrevezetésének tényállási elemeit ötvözi, ebből következőleg mindazon érdekek szükségképpen jogi tárgyát képezik, amelyek az említett bűncselekmé-nyek kapcsán jogi tárgyként értékelhetők.¹¹

Földvári József – Angyal Pál e vonatkozásban kifejtett álláspontját vitatva – határozottan kiállt a többes jogtárgy megállapíthatósága mellett. Megközelítése szerint: „ha nem ismernénk el azt, hogy a hamis vád sérti a megvádolt személy becsületét, esetleg életét, személyes szabadságát (büntetésétől függően), akkor halmazatot kellene megállapítanunk a hamis vád és az említett bűntettek között.

A halmazat mellőzésének elvi alapja éppen az, hogy a cselekmény szükségsze-rűen együttjár többfajta érdeksérelemmel is.”¹²

A Legfelsőbb Bíróság 2301/2011. számú büntető elvi határozata szerint a bűncselekmény jogi tárgya kettős, az igazságszolgáltatás rendeltetésszerű (igazságtevés iránti) tevékenységéhez, és a személyek ártatlanságának vélelmé-hez fűződő érdek. E Bejcziné Gulyás Cecíliáéval¹³ egyező meghatározás véle-ményem szerint annak ellenére téves, hogy – amint arra Tóth Mihály rámutat¹⁴ – egyes kiterjesztő értelmezések szerint az ártatlanság vélelmének a társadalmi státus, megbecsülés körében is érvényesülnie kell. Az Alkotmánybíróság releváns döntéseinek tükrében elmondható, hogy azok a hatások, amelyek a valótlanul megvádolt személyt az ellene – esetlegesen – megindított büntető-eljárás következményeként érhetik, az ártatlanság vélelmének sérelmét nem

7 Belovics (2015a) i. m. 409.

8 Szebeni i. m. 823.

9 Bócz (2015) i. m. 3.

10 Kőhalmi–Csák i. m. 109.

11 Bejcziné Gulyás i. m. 303.

12 Földvári i. m. 67.

13 „[A] hamis vád bűncselekménnyé nyilvánítása nem a személyek ártatlanságának vélelméhez fűződő érdeket hivatott védeni, hanem az ember jóhírnevét, becsületét, a személy társadalmi megbecsülésének védelméhez fűződő érdeket.” Bejcziné Gulyás i. m. 303.

14 Tóth Mihály: A büntetőeljárás alapelvei. In: Belovics Ervin – Tóth Mihály: Büntető eljárás-jog. Budapest, HVG-Orac, 2015. 54.

alapozzák meg. Így például nem sérti a vélelmet az előzetes letartóztatás¹⁵, vagy a gyanúsított, terhelt, vádlott vagy elítélt jogi szakkifejezések alkalmazása.¹⁶ Az Alkotmánybíróság szerint „az ártatlanság vélelme a felelősség kérdésében hozandó döntés folyamatán túl elsősorban azt a jogsérelmet hivatott megaka-dályozni, amelyet – törvénynek megfelelően lefolytatott eljárás során – meg-állapított felelősség hiányában alkalmazott és utóbb reparáció nélkül maradt joghátrányok okozhatnak”¹⁷.

A fenti megközelítések egybehangzóak abban a tekintetben, hogy az igaz-ságszolgáltatás rendeltetésszerű működéséhez fűződő társadalmi érdeken kívül – amely egyébként valamennyi hivatkozott álláspont szerint elsődleges – egyéb, a megvádolt személy jogainak védelméhez fűződő társadalmi érdek is a hamis vád jogi tárgyai között értékelendő.

Véleményem szerint a hamis vád kapcsán kivétel nélkül minden esetben többes jogtárgysértésről beszélhetünk, tekintet nélkül arra, hogy a megvádolt személlyel szemben büntetőeljárás megindítására sor kerül-e vagy sem. Az olyan tényállítás ugyanis, amely szerint konkrét, meghatározott személy büntetőtör-vénybe ütköző cselekményt valósított meg, aggálytalanul alkalmas a becsület csorbítására.¹⁸ Földvári József megközelítésében: „bármilyen bűncselekmény elkövetése kiváltja a társadalom helytelenítését. A társadalmilag rosszalt cse-lekmény elkövetőjéről korábban kialakult értékítéletet ezért feltétlenül csökkenti a bűntett elkövetése. A hamis vádolás is természetszerűleg ugyanígy csökkenti a megvádolt személyről alkotott értékelést, vagy legalábbis megteremti ennek veszélyét.”¹⁹ Kőhalmi László szerint, amennyiben nem ismernénk el azt, hogy a hamis vád sérti a megvádolt személy becsületét, jó hírét, úgy halmazatot kellene megállapítanunk a hamis vád és egyéb bűncselekmények, például a rágalmazás között.²⁰

A többes jogtárgysértésre irányuló megközelítések helytállósága leginkább azon esetek kapcsán világlik ki, amikor a releváns magatartásokat az igazság-szolgáltatás rendeltetésszerű működése mint jogtárgy hiányában vizsgáljuk.

Amennyiben a vádaskodó által konkrét személy vonatkozásában, bűncse-lekmény elkövetésére vonatkozóan előadottak valótlanok, ám az elkövető a

15 26/1999. (IX. 8.) AB határozat.

16 1284/B/1990/5. AB határozat.

17 26/B/1998. AB határozat.

18 Belovics (2015a) i. m. 291.; Horváth Tibor: A személy elleni bűncselekmények. In: Györgyi–

Wiener (szerk.) i. m. 378.

19 Földvári (1965) i. m. 67.

20 Kőhalmi i. m. 8.

Örökzöld kérdések a hamis vád kapcsán 115

büntetőjogi felelősségre vonás akadályát is közli, hamis vád nem valósul meg ugyan, de a cselekmény rágalmazásként értékelhető. Hasonló helyzet áll fenn, ha a vádaskodó már nem élő személyt vádol valótlanul bűncselekmény elköve-tésével, ez esetben kegyeletsértés megállapítására kerülhet sor.²¹

A rágalmazás esetében az elkövetés helye kapcsán annyi megkötés érvénye-sül, hogy a tény állítására, híresztelésére, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használatára passzív alanytól különböző, más személy előtt kell hogy sor kerüljön.²² Önmagában az a körülmény, hogy ez a bizonyos „más személy”

olyan hatóság képviseletében jár el, amely egyébként büntetőeljárás elrende-lésére jogosult, a rágalmazás körében fennálló tényállásszerűséget semmilyen módon nem érinti. A bűncselekmény elkövetésére vonatkozó valótlan tényállítás a becsület csorbítására alkalmas, így a jó hírnévhez való jogot abban az esetben is, illetve attól függetlenül sérti, ha büntetőeljárás megindítására alkalmatlan.

Az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő társadalmi érdek mint jogtárgy sérelmének a hiánya pedig a másik jogtárgy, a jó hírnév védelméhez fűződő társadalmi érdek sérelmét nem annulálja.

Ha a hamisan vádaskodó a büntetőjogi felelősségre vonás akadályát közli, vagy a hamisan megvádolt már nem él, azért „csak” rágalmazásról, illetve kegyeletsértésről beszélhetünk, mert az igazságszolgáltatás rendeltetésszerű működéséhez fűződő társadalmi érdek mint jogtárgy sérelme kizárt. Ebből ugyanakkor az is következik, hogy a jó hírnévhez való jog kapcsán nem pusz-tán a sérelem reális lehetőségével kell számolnunk. A becsület csorbítására alkalmas tény állításával a jó hírnév sérelme bekövetkezik, és ez a sérelem nem közvetve, a büntetőügyben eljárni hivatott hatóság intézkedései nyomán valósul meg, hanem közvetlenül a vádaskodó cselekménye kapcsán. A közvet-len jogtárgysértés kizárólag azért szorul háttérbe, mert a konszumpció elvéből adódóan nem a rágalmazás, hanem az e bűncselekményt elnyelő hamis vád körében nyer értékelést. „Más személyről annak hamis állítása, hogy bűncselek-ményt valósított meg, nyilvánvalóan sérti az érintett társadalmi megbecsülését és ezáltal csorbítja a becsületét. A súlyosabb büntetéssel fenyegetett hamis vád azonban elnyeli a rágalmazást és az elkövető kizárólag az előbbi bűncselekmény miatt vonható felelősségre, arra tekintettel, hogy a súlyosabb büntetési tételben

21 Belovics (2011) i. m. 31.

22 Belovics (2015a) i. m. 292.; Vö. Békés Ádám: Az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények. In: Polt–Gasz–Miskolczi (szerk.) i. m. 133.; Vaskuti András: A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények In: Jakucs (szerk.) i. m. 628.; Lassó Gábor: A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények. In: Varga Zoltán (szerk.):

A büntetőjog nagy kézikönyve. Budapest, CompLex Kiadó, 2007. 410.

már értékelést kap az enyhébb büntetéssel fenyegetett törvényi tényállás meg-valósulása is.”²³

Mindezekre figyelemmel csak egyetérteni lehet Bejcziné Gulyás Cecília e vonatkozásban kifejtett álláspontjával, amely szerint: „a hamis vádnak ugyan-olyan súlyú jogi tárgya más becsülete, mint az igazságszolgáltatás zavartalan működése”²⁴.