Gellér Balázs – Ambrus István
4. Alkotmányossági problémák a bűnszervezet törvényi fogalmával kapcsolatban
4.1. A bűncselekmény tárgyi súlyával arányos büntetőjogi jogkövetkezmény elvének megsértése
A bűnszervezeti elkövetéshez a Btk. számos szigorú, sokszor krudélisnak is mondható következményt fűz. A legátfogóbb büntetéstani szabályokat a Btk.
91. §-a rögzíti, amely szerint azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik (de a huszonöt évet nem haladhatja meg), továbbá kitiltásnak bármely bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt helye van. Emellett ugyanakkor a bűnszervezeti elkövetés megállapítása esetén
– kizárt a tevékeny megbánás [Btk. 29. § (3) bek. b) pont];
– a határozott tartamú szabadságvesztés generális maximuma 25 év (Btk. 36. §);
– már a kétévi (vagy azt meghaladó) szabadságvesztés fegyházfokozat-ban hajtandó végre [Btk. 37. § (3) bek. b) pont bb) alpont];
– kizárt a feltételes szabadságra bocsátás [Btk. 38. § (4) bek. c) pont];
– életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés esetén, a Btk. 44. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmények elkövetése esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kötelező kizárni [Btk. 44.
§ (2) bek. b) pont];
– a végleges tartamú foglalkozástól eltiltás alól menetesítésnek nincs helye [Btk. 53. § (4) bek.];
– kizárt a próbára bocsátás [Btk. 65. § (2) bek. b) pont];
15 Vö. Tornyai Gergely: A szervezett bűnözés per se inkriminációja az uniós jogharmonizáció tükrében. De iurisprudentia et iure publico, 2013/2. 4–12.
16 Vö. Bárányos Bernadett: Bűnszervezet: hatékonyság vagy alkotmányosság? In: Fazekas Marianna (szerk.): Jogi Tanulmányok. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. konferenciája. 2012. április 20. I. kötet. Budapest, ELTE ÁJK, 2012. 277–289.
Fennmaradó kérdőjelek a büntetőjogi bűnszervezet-fogalom… 67 – kizárt a jóvátételi munka [Btk. 67. § (2) bek. b) pont];
– kizárt az elkövetés eszköze vagy tárgya elkobzásának kivételes mellő-zése [Btk. 73. § b) pont];
– ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell te-kinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett [Btk.
74/A § (1) bek. a) pont];
– a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel [Btk. 86. § (1) bek. b) pont];
– végül: nem csupán jogkövetkezményként jelenik meg, hanem önálló bűncselekményt is képezhet a bűnszervezetben részvétel (Btk. 321. §) törvényi tényállása.
A felsorolt hátrányokról megjegyezhető, hogy azok – a bűnszervezet törvényi fogalmából következően – számos, önmagukban közepes, sőt a joggyakorlat szerint a közepeset sem elérő, tehát csekélyebb súlyú bűncselekmények körébe tartozó tényállások kapcsán is jelentkezhetnek. Erre például szolgálhatnak akár nem személy elleni erőszakkal elkövetett, de egytől öt évig terjedő szabadság-vesztéssel fenyegetett deliktumok, mint például az önbíráskodás (Btk. 368. §) vagy a hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 310. §). Összehasonlításképp:
az említett bűncselekmények nem bűnszervezetben történő elkövetésekor az ügyész akár el is halaszthatja a vádemelést (Be. 222/A §), míg bűnszervezetben történő megvalósításkor akár tíz év fegyházbüntetéssel is számolni lehet a feltételes szabadulás lehetősége nélkül.
A jogalkotónak természetesen jogában áll megválasztani a szankció fajtáját és lehetséges mértékét. Ugyanakkor a büntetőjog számos alapvető elve – mint amilyen az arányosság, az előreláthatóság és a bűnösségen alapuló felelősség elve – nem engedi meg, hogy ilyen kirívóan drasztikus jogintézmény a jogrend része legyen, amelyet ezen felül válogatás nélkül, az ítélkezési gyakorlat tenden-ciái szerint lényegében bármilyen bűncselekmény esetén alkalmazni lehet. A későbbi pontokban tárgyaltakból is kitűnik, hogy a jogalkalmazás a jogegységi határozatra hivatkozva is messze elrugaszkodott azoktól az elvektől, amelyek az eredeti bűnszervezeti szankcionálás okául szolgáltak. Így megkockáztatható az a megállapítás, amely szerint a bűnszervezet köznapi, illetve kriminológiai értelemben vett fogalma a büntetőjogi definíciótól elszakadni látszik.17
17 Vö. Tóth Mihály – Kőhalmi László: A szervezett bűnözés. In: Borbíró Andrea – Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia. Budapest, Wolters Kluwer, 2016. 603–625.
A 3031/2017. (III. 7.) AB határozatában foglaltakkal nem értünk egyet. Jelen érveket e határozat fényében is relevánsnak tartjuk. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezet I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alap-vető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az egyes bűncselekmények termé-szetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót.18 A bűnszervezeti elkövetésre vonatkozó, módfelett szigorú, és az egyéniesítést a legtöbb elkövetőt megillető kedvez-ményeket kötelező éllel kizáró szabályozás azonban nem feleltethető meg az Alaptörvény idézett rendelkezésének, tehát az alkotmányos büntetőjogtól elvárható arányosság követelményének.
A Btk. 80. § (1) bekezdése szerint továbbá a büntetést az e törvényben meg-határozott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülmé-nyekhez. Az Alkotmánybíróság okfejtésében is felmerült megfogalmazás szerint
„a jelenlegi szabályozás kapcsán reális a veszélye annak, hogy […] [az elkövető-nek] a büntetőeljárásban nem lesz lehetősége arra, hogy vele szemben a bíróság a súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételével, az elkövetett cselek -mények tényleges tárgyi súlyához igazodó büntetést szabjon ki. Ez a körülmény olyan mértékben sérti az alapvető jogok szükséges és arányos korlátozásának követelményét”, hogy alaptörvény-ellenességének gyanúja is felvetődik.19
A Btk. 80. § (1) bekezdésében írt büntetéskiszabás elvi szabályai sem teljesül-hetnek a jelenlegi bűnszervezeti szabályozás folytán. Mert például, jóllehet az elkövető egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekménye in concreto legfeljebb két év, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztéssel állna arányban, a bíróság köteles – az egytől tízéves tételkeret miatt az öt év hat hónapos középmértékből kiinduló – végrehajtandó szabadságvesztést kiszabni.
18 1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 577.
19 23/2014. (VII. 15.) AB határozat. Elemzéséhez lásd Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról. A jogbiztonság elvét sértő büntetőjogi rendelkezés alaptörvény-ellenessége, valamint az alaki és az anyagi bűnhalmazat eltérő megítélésének lehetőségei. Jogesetek Magyarázata, 2015/4. 5–16.
Fennmaradó kérdőjelek a büntetőjogi bűnszervezet-fogalom… 69
Így a bűnszervezeti szabályozás nem csupán az Alaptörvénybe ütközhet, de a Büntető Törvénykönyv egyes szabályai körében is diszkrepanciát idézhet elő.