AZ ÜGYÉSZSÉG ÉS A TÁVOLTARTÁS Herke Csongor
3. A távoltartással kapcsolatos gyakorlat
A 2017. február 2-án kiadott, a 2015-ös adatokat tartalmazó Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató20 54. és 55. táblája szerint 2015-ben összesen 513 kezde-ményezés érkezett a távoltartás elrendelésére. E kezdekezde-ményezéseknek csak igen kis részét teszik ki az ügyész által hivatalból tett indítványok a távoltartás elren-delésére (71 eset), és még kevesebb a kezdeményezés alapján tett indítványok (12), illetve a kezdeményezés ellenére nem tett indítványok (40) előfordulása. A kezdeményezések nagy részére (több mint 70 százalékára) az a jellemző, hogy az ügyészség a beérkezett indítványokat továbbította a bírósághoz (362 eset).
A korábbi évekhez hasonlóan a távoltartás módosítására vagy megszüntetésre csak elvétve találunk indítványt (2015-ben mindössze egyet-egyet).
A távoltartás bevezetése óta eltelt tíz év adatait az alábbi táblázatban foglal-tuk össze21.
19 A távoltartásról lásd még Gilányi Eszter: A távoltartás mint új kényszerintézkedés. Ügyészek Lapja, 2006/2. 31–34.
20 http://ugyeszseg.hu/repository/mkudok8724.pdf
21 Az összevetésben szerepelnek a 2009-es Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató adatai is. Lásd http://ugyeszseg.hu/repository/mkudok4108.pdf.
Az ügyészség és a távoltartás 191
A fenti adatokból leszűrhető, hogy a kezdeti folyamatos emelkedést követően 2010-től kisebb kilengésekkel lényegében stagnál a távoltartással kapcsolatos indítványok száma.
A megyénkénti megoszlás már sokkal nagyobb eltéréseket mutat. Míg Budapesten 2015-ben a távoltartás elrendelésével kapcsolatosan összesen 77 kezdeményezés történt, és még további öt megyében 40 feletti a kezdeménye-zések száma (Baranya 41, Bács-Kiskun 45, Győr-Moson-Sopron 50, Szabolcs-Szatmár-Bereg 64, Tolna 53), addig vannak megyék, ahol ezek éves száma öt alatti (Nógrád és Zala négy, Fejér és Hajdú-Bihar három-három, Komárom-Esztergom egy, Jász-Nagykun-Szolnok nulla). Vannak továbbá olyan megyék is, ahol 2015-ben az ügyészségek egyáltalán nem kezdeményeztek távoltartást, hanem legfeljebb csak a mások által hozzájuk eljuttatott kezdeményezést továb-bították. Nem meglepő, hogy ezek között találjuk az előbb említett, összességé-ben alacsony számmal bíró megyéket (Nógrád, Zala, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok), az azonban már nehezebben magyarázható meg, hogy a kezdeményezések számában igencsak elöl álló Baranya megyében sem volt egyetlen hivatalból történő ügyészi kezdeményezés sem (míg például az alig több összes kezdeményezéssel bíró Bács-Kiskun megyében 16 is).
A bírósági döntéseket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 2015-ben Magyar-országon összesen 307, a távoltartás elrendelésével kapcsolatos döntés szüle-tett. Ezek több mint 40 százalékában a bíróság az ügyészi indítvány alapján elrendelte a távoltartást (130 eset), és az ügyek majdnem negyedében nem ügyészi indítvány alapján rendelte el a bíróság a kényszerintézkedést (72 eset).
Éppúgy, mint más kényszerintézkedésnél (különösen a letartóztatásnál), itt is az tapasztalható, hogy ügyészi indítvány esetén ritkán (2,6 százalék) kerül arra
sor, hogy a bíróság ne rendelje el a távoltartást (8 eset), míg ez az arány nem ügyészi, hanem máshonnan jövő indítvány esetén 31,6 százalék (97 eset). Azaz tizenkétszer gyakrabban fordul elő, hogy a bíróság a más által a távoltartás elrendelésére benyújtott kezdeményezést elutasítja, mint teszi azt az ügyészi indítvány esetén. A távoltartás bírósági megszüntetésére 2015-ben mindössze hét esetben került sor, azaz általában az a jellemző, hogy ha elrendelik a távol-tartást, akkor az fenn is marad annak (egyébként törvényileg nem túl hosszan engedélyezett) tartamáig.
Az elmúlt tíz év távoltartással kapcsolatos bírósági döntéseire vonatkozó adatokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze.
Év Bírósági
A kezdeményezésekre vonatkozó adatokhoz hasonlóan itt is megállapítható, hogy miután a távoltartással kapcsolatos bírósági döntések száma 2010-ben meghaladta a 300-at, azóta kisebb-nagyobb eltérésekkel nagyjából ekörül mozog.
A megyénkénti megoszlást nézve kicsit furcsa, hogy a kezdeményezéseknél tapasztalható fővárosi fölény a bírósági döntéseknél már nem látható. A legtöbb bírósági döntés 2015-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt (53), ezt kö-veti Bács-Kiskun megye (36), Baranya (27) és Tolna megye (24), és csak ezután jön Budapest és Veszprém megye (22-22 eset). Az ügyészi indítvány alapján történő elrendelések száma is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legtöbb (26). Ami érdekes, hogy ezt Veszprém megye követi, éspedig 22 esettel (azaz ebben a megyében minden bírói döntést ügyészi indítvány alapján hoztak, és mindegyik esetben el is rendelték a távoltartást).
Az ügyészség és a távoltartás 193
A megelőző távoltartással kapcsolatos bírói gyakorlatból ki kell emelni a BH 2015. 70. számú eseti döntést. A Kúria határozata22 kimondta, hogy a megelőző távoltartás elrendeléséhez nem elegendő a bántalmazás valószínűsítése, hanem az szükséges, hogy az eset összes körülményéből a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehessen következtetni. Adott esetben a válófélben lévő házastársak közötti konfliktushelyzetben, amelynek kialaku-lásában mindkét fél magatartása közrehatott, a kérelmezett által tanúsított egyszeri, kifogásolható magatartás nem adott alapot a személyi szabadságot súlyosan korlátozó, azzal arányban nem álló távoltartás elrendelésére.
Az ügyben a kérelmező a kérelem előterjesztésének közvetlen előzményeként két veszekedést, majd a második veszekedés nyomán kialakult tettleges bántal-mazást jelölte meg. Elmondta, hogy ennek hatására költözött el a gyermekekkel a közös otthonból, ahová nem is mernek visszatérni.
Kérelmezett viszont vitatta az erőszak megvalósítását. Állítása szerint a kérelmező labilis idegzetű személyiség, aki kiprovokálja a veszekedéseket, és magát állítja be áldozatként. Csak a kérelemben megjelölt második veszekedést ismerte el és azt is, hogy valóban történt köztük szóváltás és dulakodás.
A bíróság végzésével a megelőző távoltartás elrendelése iránti kérelmet el-utasította. A bizonyítékok összességét mérlegelve nem találta kétséget kizáróan megállapíthatónak a kérelmezett által a kérelmező és a felek kiskorú gyermekei sérelmére hozzátartozók közötti erőszakot megvalósító cselekmények elköve-tését. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megvál-toztatta, és előírta a kérelmezettnek, hogy a határozat kézhezvételét követő 15 napig tartsa távol magát a kérelmezőtől, a közös kiskorú gyermekektől, valamint az életvitelszerű tartózkodásukra szolgáló lakástól.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú végzés helybenha-gyását kérte. A másodfokú bíróság ugyanis végzésének indokolása szerint a kérelmezőtől nem várta el előadása bizonyítását, elegendőnek tekintette az események valószínűsítését. A másodfokú bíróság a valószínűség szintjén sem támasztotta alá a végzését, olyan megállapításokat tett, amelyek alapvetően ellentmondanak az ügyben keletkezett iratok tartalmának, de még a kérelmező előadásainak is.
A felülvizsgálati kérelem a Kúria szerint alapos volt, mivel a 2009. évi LXXII. törvény 1. §-a szerint hozzátartozók közötti erőszaknak a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális
22 Kúria, Pfv.II.21.305/2014.
önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység minősül. Az elrendeléshez tehát nem elegendő a hozzátartozók közötti erőszak megtörténtének a valószínűsítése. A Kúria szerint kétségtelen volt, hogy a kérelmezett elítélendő módon viselkedett, amikor a vita elfajulása következtében a kérelmező mobiltelefonját összetörte, illetve a kérelmezőt a gyermekek előtt többször leköpte, azonban a válófélben lévő házastársak között megvalósult, konfliktushelyzetben történt egyszeri cse-lekedete nem szolgált alapul a személyi szabadságát súlyosan korlátozó, azzal az adott esetben arányban nem álló távoltartás elrendelésére, és ezt a gyermekek érdeke sem tette indokolttá.
4. Összegzés
Az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió jogforrásaiból, illetve eseti döntéseiből23 is levezethető a távoltartás megelőző, a biztonságot és a védelmet szolgáló, és semmiképpen sem szankcionáló jellege24. Ezek közül is külön ki kell emelni a 2011/99/EU irányelvet, valamint fontos támpontot nyújthat az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazott távoltartással kapcsolatos Duluth-modell, amely megteremtette a családon belüli erőszakkal25 szembeni fellépés jogi szabályozásának alapjait26.
A hazai jogban ugyanakkor nincsenek valódi gyökerei a jogintézménynek, hiszen a sokak által ilyennek tekintett száműzés és a számkivetés nem kifeje-zetten azokra a bűncselekményekre vonatkozott, mint a mai távoltartás27.
23 Gilányi Eszter: Távoltartás – nemzetközi ajánlások és a magyar helyzet. In: Farkas Ákos – Nagy Anita – Róth Erika – Sántha Ferenc – Váradi Erika (szerk.): Tanulmányok Dr. Dr.
H.C. Horváth Tibor professor emeritus 80. születésnapja tiszteletére. [Bűnügyi Tudományi Közlemények] Miskolc, Bíbor Kiadó, 2007. 299–320.
24 Ez még akkor is igaz, ha például kivételesen a spanyol büntető törvénykönyv a szankciók között tartalmazza a távoltartást, éspedig bizonyos bűncselekmények esetén kötelező jelleggel, öt-, illetve tízévi időtartamra. Vö. Tóth (2015b) 33–34. Számos más ország szabályozásában viszont találunk követendő példákat. Lásd Tóth Andrea Noémi: Az osztrák és magyar távoltartás összehasonlító elemzése. In: Zoványi Nikolett (szerk.): Jogalkotás és jogalkalmazás a XXI. század Európájában. Budapest–Debrecen, Doktoranduszok Országos Szövetsége Jogtudományi Osztály, 2014. 277–283.; Tóth Andrea Noémi: Távoltartás osztrák mintára? Debreceni Jogi Műhely, 2013/3. 107–119.
25 Harmati Judit: A családon belüli erőszak elleni védelem egy lehetséges eszköze: a távoltartás.
Studia juvenum, 2005/1. 73–94.
26 Tóth (2015b) i. m. 37–38.
27 És a jogintézmény jövője is elég bizonytalan. Tóth Andrea Noémi: Múlt, jelen, jövő: merre tart a távoltartás? Pro Futuro, 2015/1. 84–100.
Az ügyészség és a távoltartás 195
Az azonnali intézkedés szükségessége esetén alkalmazható magyar ideig-lenes megelőző távoltartással kapcsolatban fontos gyakorlati probléma, amire Tóth Andrea Noémi is rámutat: hazánkban nehézkes találni éjjel-nappal hívható ingyenes segélyvonalat28 (ilyen például a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet oldalán található Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat).
Ezzel is az a gond, hogy csak szubszidiárius jelleggel működik (tehát csak akkor segítenek a bántalmazottnak, ha más jogi út nem áll a rendelkezésére). Emellett más szervezetek is működtetnek ugyan ingyen hívható segélyvonalat (például NaNe, Stop-Férfierőszak Információs Vonal, Patent Egyesület), de ezek nem hívhatók állandóan.29
A fenti szabályozásból is leszűrhető komoly gyakorlati probléma, hogy zánkban egymással párhuzamosan zajlik az ideiglenes megelőző távoltartó ha-tározat bírósági felülvizsgálata és a megelőző távoltartás elrendelésére irányuló nemperes eljárás30. A két rendszer közötti különbségként Tóth Andrea Noémi kiemeli, hogy Magyarországon az ideiglenes megelőző távoltartás szabályainak megszegése nem pénzbüntetést vagy előállítást von maga után, hanem elzárás-sal is büntethető szabálysértést valósít meg a feltételezett bántalmazó, bár az ezzel kapcsolatos rendőrségi ellenőrzés körülményei tisztázatlanok31.
A három jogintézmény egymáshoz való viszonyát az alábbi táblázat szem-lélteti.
Ideiglenes megelőző
távoltartás Megelőző távoltartás Távoltartás Mi szabályozza? 2009. évi LXXII. tv.
6–12. § 2009. évi LXXII. tv.
28 Pedig a bántalmazott szempontjából sokszor ez jelenti az egyik legfontosabb lelki támogatást.
Tóth Andrea Noémi: A távoltartás lélektana. Magyar Jog, 2015/7–8. 407–416.
29 Részletesen lásd Tóth (2015b) i. m. 66. skk.
30 Alföldi Ágnes Dóra: Szemelvények az ügyészség ideiglenes megelőző és megelőző távol-tartás alkalmazása során kialakult gyakorlatából. Családi Jog, 2011/2. 34–39.
31 Tóth (2015b) i. m. 74–76.
Ideiglenes megelőző
lehet elrendelni? 72 óra 0–60 nap 10–60 nap
Milyen
A táblázatból is jól látszik, hogy noha ugyanazt a célt szolgáló három jogin-tézményről van szó, teljesen eltérő rendelkezések vonatkoznak rájuk, ezáltal az azok közötti átmenet is megoldatlan32.
További komoly gyakorlati probléma, hogy a távoltartás mint kényszerintéz-kedés nem rendelhető el azonnali intézkényszerintéz-kedésként33. Így a rendőrség számára az ideiglenes megelőző távoltartás marad, ami viszont a büntetőeljárás keretein kívül esik, és még hozzátartozók között sem rendelhető el a lakástulajdoni viszonyokra való tekintet nélkül34. A (büntetőeljárásbeli) távoltartás pedig nem tekinthető a letartóztatás valódi alternatívájának, semmilyen releváns eljárási szabály nem támasztja alá, hogy a távoltartás valóban a letartóztatást helyette-sítő kényszerintézkedés lenne35.
Belovics Ervin és Tóth Mihály kiemeli, hogy a távoltartás kettős célt szolgál.
Egyrészt a büntetőeljárás sikerét biztosító kényszerintézkedés, hiszen célja annak megakadályozása, hogy a terhelt a sértett befolyásolásával megnehezítse,
32 Galambos Réka Ágnes: Quo vadis, távoltartás? A távoltartás intézményének magyar szabályozása. Tudományos Diákköri Dolgozatok, 2011/1. 165–198.
33 Tóth Éva: „Szabadíts meg a Gonosztól!” A távoltartás dilemmái. Ügyészek Lapja, 2011/4.
15–33.
34 További jogalkalmazási problémákról lásd Kapossyné Czene Magdolna: A távoltartás első két éve a bíróságok gyakorlatában. In: Wirth Judit (szerk.): Rendszerbe zárva. Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nők és gyerekek elleni férfierőszak jelenségét ma Magyarországon?
Budapest, Demax Művek, 2009. 109–146.; Lugosi József: A megelőző távoltartás intéz-ményének jogalkalmazási nehézségei. Magyar Jog, 2013/11. 690–698.; Matusik Tamás:
A büntetőeljárási távoltartás szabályozásának jogalkalmazásbeli problémái. Belügyi Szemle, 2013/9. 13–26.; Pesti Brigitta: A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról, alkalmazásának gyakorlati problémáiról. Jogelméleti Szemle, 2013/2. 7.
35 Tóth (2015b) i. m. 106.
Az ügyészség és a távoltartás 197
vagy éppen meghiúsítsa az eljárást. A másik cél a bűnismétlés megakadályo-zása36.
Mindkét cél a sértett érdekét és biztonságát is szolgálja. Az már más kérdés, hogy a tanulmányban felvetett elméleti és gyakorlati problémák mennyire nehezítik meg e célok érvényesülését, és mit tehet az ügyészség annak érde-kében, hogy minél hatékonyabban kerüljön sor a távoltartás alkalmazására a büntetőeljárásban és azon kívül.
36 Belovics Ervin – Tóth Mihály: Büntető eljárásjog. Budapest, HVG-Orac Lap- és Könyv-kiadó, 2015. 178.