Görgényi Ilona
2. A jogtalan jelző körforgása az előnyhöz kapcsolódóan
A Btk. XXVII. fejezetébe tartozó bűncselekmények jogi tárgya a korrupció-mentes közélet, a gazdálkodó szervezetek, a hivatalos személyek, az állam igaz-ságszolgáltatási és más hatóságainak szabályszerű, befolyástól mentes eljárásá-ba vetett bizalom. A hatályos Btk.-eljárásá-ban szereplő jogtalan előnynek az elkövetési tárgy – hiánya vagy fennforgása szempontjából történő vizsgálata – kapcsán kiemelendő, hogy az nem minden esetben dolog, azaz materiális jellegű. Lehet immateriális, azaz személyes, illetve erkölcsi jellegű. Nagy jelentőséggel bír azonban a jogtalan előny az elkövetési magatartások vonatkozásában.
Arra figyelemmel, hogy az antikorrupciós nemzetközi egyezmények a bün-tetőjogilag üldözendő vesztegetési cselekmények meghatározásakor az előny minősítésére általában a „jogtalan” megjelölést használják, ezzel a jelzővel a vesztegetési bűncselekmények körében a magyar büntetőjogi szabályozást is kiegészítette az 1978. évi Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény. Valójában nem büntetőjogi „csempészáru”-ról van szó. Az 1978. évi Btk. eredeti szöve-gezésében nem szerepelt ugyan a „jogtalan” jelző, de az azt megelőző 1961.
évi Btk.-ban igen, a 149–150. § szerinti bűncselekmény megnevezése „Jogtalan
A korrupciós bűncselekmények egyes kérdései 87
előny követelése vagy elfogadása” volt. Az 1970-es években zajlott kodifikáció során is javasolták e megjelölést, és kialakításra került olyan javaslat, hogy csak az aktív cselekményt nevezték „vesztegetés”-nek.11 Ennek ellenoldali párjaként a „jogtalan előny kérése vagy elfogadása”12, vagy az „ügyintézés jogtalan elő-nyért”13 bűncselekményi megnevezés szerepelt volna. Másrészt a hazai bírói gyakorlatra huzamosabb ideje jellemző az előnynek jogtalan előnyként történő megnevezése.14
Az előnynek a „jogtalan” jelző nélküli szerepeltetése a büntetőtörvény ha-tározatlansága miatt – különösen a gazdasági passzív vesztegetés körülírása és a tényállás alkalmazása körében – volt zavaró, például a folyamatos üzleti kapcsolatban levő felek közötti tényleges előny vagy az arra vonatkozó ígéret felmerülése esetében.15
A „jogtalan” jelzővel valamennyi vesztegetési bűncselekmény szabályozását kiegészítette a 2001. évi CXXI. módosító törvény. A Btk. 251. §(1) bekezdéséből azonban 2002. április 1-jétől „az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja”
szövegrész elől kimaradt a „kötelességének megszegéséért” szövegrész, s ezt a 2003. évi II. törvény korrigálta. Ennek következtében a 2002. április 1. előtti és a 2003. március 1. utáni elkövetés esetén a dolgozó vagy tag részéről a működé-sével kapcsolatosan a jogtalan előny kérése valósított meg bűncselekményt, de az ilyen előnynek vagy ígéretének elfogadása, s az egyetértés a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával csak akkor, ha az a kötelességének megszegéséért történt. A „jogtalan” jelző az új Btk. eredeti szövegezése szerint csak a gazda-sági aktív és passzív vesztegetést tartalmazó tényállásaiba került át, s a 2015.
évi LXXVI. törvénnyel történt „visszamódosítás” tette egységessé a jogtalan előny szerepeltetését a tényállásokban, ahogy a kötelezettségszegés fogalmának meghatározását is.
A korrupciós nemzetközi egyezmények általában (OECD-, ET-egyezmény), de nem kivétel nélkül (EU-egyezmény) tartalmazzák a „jogtalan” jelzőt az előnyhöz társítva. Az EU-egyezmény a jogtalan jelző nélküli, de bármilyen előnyt tartalmazza. A 2. és 3. cikkhez fűzött magyarázat kitér az előny fo-galmára (advantages of any kind whatsoever), s azt a lehetséges legszélesebb körben értelmezi. Nemcsak az anyagi javak (pénz, értékes tárgyak, különböző
11 László i. m. 216.
12 Uo. 206–207., 209.
13 Uo. 211.
14 Például BH 1981. 127.; BH 1985. 93.; BH 1996. 297.; BH 1996. 573.
15 Wiener A. Imre: A büntetőjog forrásairól. Magyar Jog, 1999/4. 197.
dolgok, szolgáltatások) értendők alatta, hanem bármi, ami indirekt előnyt je-lent, mint például az adósság rendezése vagy munkavégzés az érintett személy részére. A Corpus Juris 3. cikkébe ugyancsak a tág értelmű megközelítés került be (advantage of whatever nature).
Az Európai Unióban ugyanakkor dichotóm megoldás körvonalazódott arra figyelemmel, hogy a 2003/568/IB kerethatározatban a bármilyen jogtalan előny megjelölés található. Amennyiben a két európai uniós szabályanyag megnevezé-sét és tartalmát vesszük alapul, az EU-egyezmény az Európai Közösségek és az Európai Unió tagállamainak köztisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szól, míg a kerethatározat tárgya a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelem. Az első esetben, amikor mellőzésre került a „jogtalan” jelző, a fellépés iránya a közszféra, míg a jogtalan előnyre fókuszáló második esetben a magánszektor. Ilyen megközelítésben összhang mutatkozik az európai uniós megoldások és a 2012. évi C. törvény XXVII. fejezetének eredeti szövegezése között. A Btk. kodifikációja során a védett jogtárgyak irányára figyelemmel határozták meg a gazdasági szférában, a hivatali szférában és a hatósági eljá-rásokhoz kapcsolódóan az aktív és a passzív alakzatokat oly módon, hogy a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos tényállásoknál szerepeltették a „jogtalan”
jelzőt, míg a hivatali vesztegetéseknél (és a bírósági vagy hatósági eljárásban elkövetett vesztegetéseknél) nem. Tény, hogy a gazdasági, illetve üzleti vesz-tegetéssel kapcsolatban a jogtalan előny mértéke általában magasabb, mint a hivatali vesztegetéseknél. A hivatali vesztegetéshez (Btk. 293. §) kapcsolódó indokolás szerint „egyrészt fogalmilag nem képzelhető el, hogy a befolyásolásra törekvéshez adott vagy ígért előny jogszerű legyen, másrészt az adott vagy ígért előny mindig az aktív vesztegető személyére nézve közvetlenül vagy közvetve jelent az addiginál kedvezőbb állapotot, ezért a jogtalan kifejezés használata felesleges”. Ezen indokolás szövegezéséhez kapcsolódva kiemelendő, hogy az előny általában a passzív vesztegetőre nézve jelent a ténylegesen fennálló helyzethez képest közvetlenül vagy közvetve kedvezőbb állapotot.
A módosító 2015. évi LXXVI. törvény indokolása szerint a Btk. XXVII.
fejezete következetlenül használta az „előny” milyenségének megjelöléseként a
„jogtalan” szót. Erre figyelemmel a következetesség érdekében a módosítás az érintett hat törvényhelyet a jogbiztonság érdekében akként pontosította, hogy az előnynek jogtalannak kell lennie.
A jogtalan előnynek az elkövetési magatartásokhoz kapcsolása terén abban hasonlatos az idézett ET-konvenció és az antikorrupciós ENSZ-egyezmény (valamint a transznacionális szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény és a magánszektorban elkövetett aktív vesztegetés kapcsán az EU-kerethatározat is),
A korrupciós bűncselekmények egyes kérdései 89
hogy vagylagosan a jogtalan, tisztességtelen előny ígéréséről, felajánlásáról vagy adásáról tesznek említést. A hazai Btk.-ban két fordulat, azaz a jogtalan előny adása vagy ígérése szerepel az elkövetési magatartások körében, hasonlóan az EU-egyezményhez. Az aktív és passzív vesztegetési alakzatok tükörképszerű meghatározása a modelltényállások többségében: a jogtalan előny ígérése és a jogtalan előny ígéretének elfogadása (absztrakt megegyezési szinten), a jogta-lan előny adása és a jogtajogta-lan előny elfogadása (végrehajtási szinten), továbbá a két szint között elhelyezve a jogtalan előny felajánlása és a jogtalan előny kérése (konkrét megegyezési szinten), amely utóbbi páros közül a hazai Btk.
csak a jogtalan előny kérését tartalmazza. Ahogy azt korábban felvetettem16, a magyar Btk.-ban nincs elkövetési magatartásként nevesítve az aktív oldalon a jogtalan előny felajánlása. A jogtalan előny ígérése jelölhet olyan szituációt, amikor a vesztegető egy későbbi időpontra ígéri a jogtalan előnyt, vagy létre is jön a jogtalan előny későbbi átadására vonatkozó megegyezés a vesztegető és a megvesztegetett között. A jogtalan előny felajánlása pedig olyan szituációt jelent, amikor a vesztegető kinyilvánítja, hogy bármely pillanatban hajlandó a jogtalan előny átadására.17
A Btk. 290. § (1) bekezdésében az aktív gazdasági vesztegetésnek két for-dulata szerepel, hasonlóan a Btk. 293. § szerinti aktív hivatali vesztegetéshez, amely utóbbi viszont megfelel az EU-egyezmény szerinti modellnek (előny ígérése, adása), de nem kompatibilis sem az ET-egyezmény 2. cikkével, sem az ENSZ-egyezményével (15. cikk), arra tekintettel, hogy mindkét nemzetközi dokumentum ugyancsak a jogtalan előny ígérését, felajánlását vagy adását kívánja kriminalizálni.