A büntetőjog ultima ratio. A jelen írás azt vizsgálja, hogy a büntetőjog eszközé-vel milyen módon élt és él a jogalkotó a vallási meggyőződés védelmére. Míg a hagyományos jogrendszerek alapvetően Isten védelmére törekedtek, a modern jogrendszerek a vallási érzéseket – ezzel a vallási békét, a köznyugalmat –, illetve a vallás szabad gyakorlásának jogát védik. A vallásszabadságról szóló törvény általános érvénnyel is rögzíti: „Az egyház – különösen az egyházi szertartások és az egyházkormányzat zavartalan működése tekintetében –, valamint a templomok, a temetők és más szent helyek fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesülnek.”1 Önmagában e rendelkezés csupán ígéret: tartalmát konkrét törvényi tényállásokban találjuk meg.
1. Isten védelme
A tízparancsolat világosan fogalmaz: „Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét.”2 A hagyományos jogrendszerek a legsúlyosabb büntetéseket helyezték kilátásba a káromkodókra, az Istent, a szenteket vagy a szent dolgokat durva, olykor trágár kifejezésekkel illetőkre. Más kérdés, hogy a kilátásba helyezett szankciókkal viszonylag ritkán éltek.3
A történelem során évszázadokon át végigkísérhetjük, hogy a káromkodás ellen a büntetőjog eszközeivel is fellépett a hatalom. A káromkodást – Isten,
1 2011. évi CCVI. törvény 23. §.
2 MTörv 5,11.
3 Mezey Barna: A káromkodás bűncselekménye a feudális büntetőjogban. In: Dunay Pál – Mezey Barna (szerk.): Fiatal Oktatók Műhelytanulmányai 8. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem ÁJK, 1985. 5–21.
szentek vagy szent dolgok átkozódó vagy trágár említését – nemcsak az egyén üdvösségét veszélyeztető cselekedetnek tartották, hanem a közösségre való hatását is mérlegelték: nincs áldás azon a közösségen, ahol a káromkodó beszéd elterjed. Bár a szigorú büntetéssel való fenyegetés többnyire laza gyakorlattal járt együtt, radikális fellépésre még Mária Terézia uralkodása alatt is látunk példát: „F. Péternek nyelve kivonatván, elmeccetett, azután az akasztófára sze-geztetett, végre feje vétetett az Isten ő Felsége ellen való rendkívülvaló sokszori káromkodásáért.”4 Az alapos munkáról szóló beszámolót a karcagi református egyházközség anyakönyve őrizte meg.
Ha a modern korra, az alapvető jogok korára tekintünk, egyes jogrendszerek ma is tiltják a blaszfémiát, hasonló módon ahhoz, ahogy Magyarország első modern büntető törvénykönyve, a Csemegi-kódex is tette:
190. § A ki a 171. §-ban meghatározott módon Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz, a ki az állam által elismert vallás szertartását erőszakkal megakadályozza, vagy megzavarja: vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.
A kisérlet büntetendő.
E szerint a közbotrány okozása tényállási elem volt, azaz nem önmagában volt bűncselekmény a káromkodás, azonban a védett tárgy a blaszfémia hagyo-mányos tényállása szerint a Csemegi-kódexben természetfeletti: maga Isten.
A fejezetcím is arra utal, hogy nem pusztán a vallásgyakorlás szabadságát kívánja védeni a jogalkotó, hanem magát a vallást is („A vallás és ennek szabad gyakorlata elleni büntettek és vétségek”). A Büntető Törvénykönyv hivatkozott rendelkezése a kommunista hatalomátvétel nyomán hatályon kívül került.
A blaszfémia tényállását ma is ismeri néhány európai ország – így Ausztria, Dánia, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország és Olaszország – büntetőjoga. A tényállásokat ritkán alkalmazzák, és sajátos módon napjainkban gyakran a muszlim közösségek sürgetik hatályban tartásukat. A tör-vényi tényállások jellemzően nem nevesítik Istent, hanem a „vallási meggyőződés tárgyaként” utalnak rá.5 A köznyugalom megzavarása itt is tényállási elem.
4 A Magyar Néprajzi Lexikon „káromkodás” szócikke a karcagi református egyház anyaköny-véből idézi, 1745. évi feljegyzésként. http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-133.html
5 Például a német btk. 166. §-a szerint „aki nyilvánosan, vagy iratok terjesztésével mások vallási vagy világnézeti meggyőződésének tárgyát meggyalázza és ezzel a köznyugalmat megzavarja…”
A vallási meggyőződés büntetőjogi védelme 125
2. A vallási érzések védelme
A mai jogrendszerek általában nem védik Istent. Ugyanakkor védik az emberi méltóságot, ami a hívő ember számára a hitétől el nem választható.
A káromkodás, a blaszfémia verbális erőszak a hívő ember ellen, és hatásait tekintve ehhez hasonló megítélés alá esik a vallási tisztelet tárgyának képi meggyalázása is. Így a büntetőjog ma nem az Isten, hanem az ember oldaláról közelít: nem Istent, nem a vallást, hanem a vallásgyakorlás szabadságát védi a szabad vallásgyakorlást erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozó magatartás kriminalizálásával6, illetve az emberi méltóságot a gyűlöletbeszéd szankcio-nálásával. A szabálysértési jog a vallási tisztelet tárgyát, a vallási szertartások végzésére szolgáló tárgyakat is védi, illetve büntetni rendeli a vallásgyakorlásra rendelt helyen okozott nyilvános botrányt.7 A mai szabályozás jellemzően nem a blaszfémia, hanem a vallási érzések védelme felől közelít: a védett tárgy nem a transzcendens, hanem a személy méltóságának egy sajátosan érzékeny vetülete. Bár a véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett helyet foglal el az alapjogok között, a személy méltóságának védelme indokolhat korlátozásokat.
A szólásszabadsággal szemben nem a vallásszabadság áll (szidalmak, sértések önmagukban nem korlátozzák az érintettek szabad vallásgyakorlását), hanem az emberi méltóság, a vallásszabadság összefüggésében. A személy méltóságát súlyosan sérti, ha vallási meggyőződése vagy hovatartozása miatt éri verbális vagy képi agresszió. Sérti az is, ha az agresszió célpontja nem a személye, hanem a vallása, valamilyen számára szent dolog.
A szólásszabadság vonatkozásában az elmúlt két évtized hazai vitáit alapvető-en az Alkotmánybíróság közösség ellalapvető-eni izgatással kapcsolatos döntése határoz-za meg: az új Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv ugyanúgy a határohatároz-zat által létrehozott helyzetre keres választ – annak meghaladására vagy megkerülésére törekszik –, ahogy az elmúlt évtizedekben több törvénymódosítás is tette. A határozat mögött ott van a vélekedés, amely szerint: „Ahol sokféle véleménnyel találkozhatnak az emberek, a közvélemény toleráns lesz; míg zárt társadalmak-ban sokkal inkább felkavarhatja a köznyugalmat egy-egy szokatlan hang is.”8 E – jogon kívüli – hipotézis igaz lehet, ugyanakkor a törvény rendeltetése nem az elvont köznyugalom, hanem a személy méltóságának védelme. Az 1990-es évek elején még közeli volt a tapasztalat, hogy a szocialista rendszer évtizedei alatt
6 2012. évi C. törvény 215. §.
7 2012. évi II. törvény 188. §.
8 30/1992. (V. 26.) AB határozat.
a közösség elleni izgatás tényállása éppen a személy méltóságával is ellentétes, diktatórikus célokat, a szabad véleménynyilvánítás elfojtását szolgálta.
3. A szabad vallásgyakorlás védelme
A Csemegi-kódex a vallás szabad gyakorlását is védelemben részesítette:
191. § Vétséget követ el, és hat hónapig terjedhető fogházzal és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki az állam által elismert vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben, nyilvánosan botrányt követ el, vagy a vallási tisz-teletnek tárgyát, – vagy oly tárgyakat, melyek a szertartások végzésére rendelvék, a szertartásra rendelt helyiségben, – vagy bár azon kivül, de a vallásos szertartás alkalmával, tettel, vagy botrányos szavakkal meggyaláz.
192. § Vétséget követ el, és egy évig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: a ki az állam által elismert vallás lelkészét, – a midőn az, vallási szer-tartást teljesit – szóval, tettel vagy fenyegetéssel, nyilvánosan megtámadja.
Ha pedig a lelkészt vallási szertartás teljesitése alkalmával testileg bántalmazza, – büntetett követ el, – és a mennyiben cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik: két évig ter-jedhető börtönnel büntetendő.
Az 1961. évi Btk.-ból a blaszfémia pönalizálása mellett e rendelkezések is hiányoztak, majd a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházak-ról szóló 1990. évi IV. törvény illesztett be ismét a vallás szabad gyakorlását védő tényállást a Btk.-ba. E rendelkezés ma, változatlan formában az emberi méltóság és alapvető jogok elleni bűncselekmények között szerepel, mint A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése című tényállás, amely alapvetően nem vallási közösségeket védi, hanem az egyéni vallásgyakorlás szabadságát.9
A tényállás szerint
9 Belovics Ervin: Az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények. In:
Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál (szerk.): Büntetőjog II. Különös rész.
Negyedik, hatályosított kiadás. Budapest, HVG-Orac, 2015. 256–259.
A vallási meggyőződés büntetőjogi védelme 127 215. § Aki mást
a) lelkiismereti szabadságában erőszakkal vagy fenyege-téssel korlátoz,
b) vallásának szabad gyakorlásában erőszakkal vagy fe-nyegetéssel akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.10
A bűncselekmény alanya bárki lehet. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el (csak bűntetti alakzata van). Elkövethető erőszakkal, illetve fe-nyegetéssel, akár mindkét módszer együttes alkalmazásával is. Az erőszaknak személy ellen kell irányulnia, a dolog elleni erőszak e tényállás megvalósulása esetén fenyegetésnek minősül. Az erőszak – amely lehet akaratot bénító vagy akaratot hajlító jellegű is – irányulhat a sértett, vagy más személy ellen is.
A fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A bűncselekmény meg-valósításához nincs szükség minősített (élet avagy testi épség ellen irányuló) fenyegetés alkalmazására. A fenyegetésnek azonban arra alkalmasnak kell lennie, hogy a sértettet a szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse.
A kilátásba helyezett súlyos hátrány vonatkozhat a sértett anyagi helyzetére, hivatására, becsületére, nemi vagy személyi szabadságára stb. Annak megítélé-sénél, hogy a hátrány alkalmas-e komoly félelem előidézésére, figyelemmel kell lenni a sértett személyiségére, életkorára, nemére, lelki alkatára, társadalmi, családi helyzetére is. A lelkiismereti, illetve vallásszabadság megsértésének az előkészülete nem büntethető. A cselekmény az erőszak, illetve a fenyegetés alkalmazásával már kísérleti szakaszba jut, de befejezetté csak akkor válik, ha az eredmény, tehát a lelkiismereti szabadság korlátozása, illetve a vallás szabad gyakorlásának a korlátozása is bekövetkezik. Megállapította a bíróság e bűncselekmény megvalósulását, amikor az elkövető gépkocsijával az úrnapi körmenet alkalmából tartott vallási ünnepségen részt vevő személyek közé hajt-va és pisztolyát a körülötte lévő személyek felé fordíthajt-va, lelövéssel fenyegetve kényszerítette a körmenetben részt vevőket arra, hogy számára a gépkocsijával való továbbhaladást biztosítsák.11
A vallási csoport tagja elleni, a csoporthoz való tartozása (vagy vélt tartozá-sa) miatt elkövetett erőszak a „közösség tagja elleni erőszak” tényállása alapján büntetendő:
10 Régi Btk., 1990-től: 174/A §.
11 BH 1999. 292.
216. § (1) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartozása, vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A bűncselekmény minősített esetei a fegyveresen, felfegyverkezve, jelentős érdeksérelmet okozva, a sértett sanyargatásával, csoportosan, bűnszövetségben történő elkövetés. A tényállás alkalmazásának nehézsége, hogy gyakran nehéz megállapítani, hogy valóban szerepet játszott-e a sértett (vélt) vallási hovatarto-zása a bűncselekmény elkövetésében.12
4. A lelkészek és a vallási tisztelet tárgyainak büntetőjogi védelme
A Btk. 2001-ben végrehajtott szigorítása szerint a „lelkiismereti és vallássza-badságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház lelkésze” közfeladatot ellátó személynek minősül.13 A lelkész a Btk.
módosítására irányuló javaslat miniszteri indokolása szerint „hivatásánál fogva közreműködik a vallási cselekményekben és szertartásokban, abban, hogy az állampolgárok élhessenek a vallás szabad gyakorlásának alkotmányos jogával.
A törvény ezt a tevékenységet közfeladatnak tekinti, és erre tekintettel közfel-adatot ellátó személynek minősíti a lelkiismereti, vallásszabadságról, illetve az egyházakról szóló törvény szerinti nyilvántartásba vett egyház lelkészét.” A közfeladatot ellátó személy ellen elkövetett emberölés (160. §) és rablás (365. §) súlyosabban minősül, mint e cselekmények alapesete. A közfeladatot ellátó sze-mély elleni erőszak a hivatalos szesze-mély elleni erőszakra vonatkozó szabályok szerint büntethető.
A vallásos tisztelet tárgyára vagy a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra elkövetett lopás akkor is bűntettnek minősül – hasonlóan a kulturális javak körébe tartozó tárgyra elkövetett lopáshoz –, ha kisebb értékre követik el [370. § (3) bek. bc)]. A javaslat indokolása kiemelte, hogy a
12 Erdő Péter: Le minoranze religiose nel diritto ungherese. Quaderni di diritto e politica ecclesiastica, no. 1, (1997) 275., 282.
13 Btk. 137. § 2. j). Beiktatta a 2001. évi CXXI. tv. 19. § (1). Jelenleg: Btk. 459. § 12. d) az egyházi személy és a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja.
A vallási meggyőződés büntetőjogi védelme 129
„fokozott védelmet indokolja az is, hogy az ilyen tárgyak az állampolgárok Alkotmányban biztosított vallásszabadságának a gyakorlásához kapcsolódnak, továbbá a nagy nyilvánosság számára hozzáférhető helyeken e tárgyak a lopásokkal szemben – éppen szakrális jellegükre tekintettel – nehezen védhetők”.
A rongálás körében nagyobb kárt, illetve a jelentős kárt okozó rongálás szankciójával kell sújtani azt, aki „sírt, síremléket, vallási tisztelet tárgyát vagy vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyat rongál meg”, illetve ilyen tárgyat megsemmisít. Ebben az esetben is kulturális javak körébe tartozó tárgyak, régé-szeti lelőhelyek vagy műemlékek védelméhez hasonló büntetőjogi védelemben részesülnek a vallási tisztelet tárgyai [371. § (3) bek. bb)]. Ezzel a Btk. elismeri, hogy a vagyontárgyak meghatározott köre a benne megtestesülő vagyoni érté-ken túlmenően egyéb értékeket is hordoz.
„A sírrongálás, a vallási tisztelet tárgyai, illetőleg a vallási szertartások végzésére szolgáló tárgyak tekintetében elkövetett rongálás az emberek kegyeleti érzését, vallásos meggyőződé-sét, érzületét sérti, és ez olyan védelmet érdemlő jogi tárgy”, ami a súlyosabb szankciót igényli a szigorításra irányuló törvényjavaslat mi-niszteri indokolása szerint.
5. Vallási csoportok védelme: népirtás – izgatás
A vallási közösségek védelmét a nemzetközi emberi jogi normák is megköve-telik. Így a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948.
évi december 9. napján kelt egyezmény14 előírja, hogy szerződő felek hathatós büntető megtorlást állapítsanak meg a népirtást elkövető bűnös személyek ellen (V. cikk). A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya15 szerint pedig „Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármi-lyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat” (20. cikk 2. pont).
14 Magyarországon kihirdette az 1955. évi 16. tvr.
15 Magyarországon kihirdette az 1976. évi 8. tvr.
A nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően a Büntető Törvénykönyv az emberiesség elleni bűncselekmények között büntetni rendeli a népirtást:
142. § (1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási cso-port teljes vagy részleges megsemmisítése céljából
a) a csoport tagjait megöli,
b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a
születések meggátolása,
e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja, bűntettet követ el, és tíz évtől húsz évig terjedő vagy élet-fogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
Bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a népirtásra irányuló előkészület is. A bűncselekmény általános jogi tárgya az emberiség békéje, a közvetlen jogi tárgy pedig a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport létéhez fűződő egyetemes társadalmi érdek.
A köznyugalom elleni bűncselekmények között szerepel a közösség elleni uszítás tényállása, amely szerint
332. § Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen
gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadság-vesztéssel büntetendő.
Az uszítást az különbözteti meg a pusztán lealacsonyító kifejezések hasz-nálatától, hogy aktív ellenséges fellépésre, támadásra mozgósít, azaz tulaj-donképpen az erőszak érzelmi előkészítése, ami a demokratikus jogállamiság követelményének és az emberi méltóságnak ellentmond.16
16 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167.
A vallási meggyőződés büntetőjogi védelme 131
6. A vallásszabadság védelme a szabálysértési jogban
A szabálysértési jog azokat a cselekményeket szankcionálja, amelyek a bűncse-lekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek. A „lelkiismereti és val-lásszabadság megsértésének” Btk.-beli tényállásának az erőszakot, illetve a fenyegetést mint elkövetési módot és az eredményt (a szabad vallásgyakorlás akadályozását) nem tartalmazó alakzatát találjuk a szabálysértési kódexben mint a „vallásgyakorlás jogának megsértése” szabálysértését. E szerint
188. § Aki templomban vagy vallásgyakorlásra rendelt más he-lyen nyilvánosan botrányt okoz, illetve a vallási tisztelet tárgyát vagy a szertartások végzésére szolgáló tárgyat a szertartásokra rendelt helyiségben vagy azon kívül meggyaláz, szabálysértést követ el.17
Fontos hangsúlyozni, hogy ebben az esetben nem meghatározott tárgyak védelméről van szó, hanem sokkal inkább az adott vallási közösség és tagjai vé-delméről: a tényállásban megfogalmazott magatartások a vallásos emberekben igen erős visszatetszést és felháborodást kelthetnek. A tényállás nemcsak a be-vett egyházak, vallási közösségek vallásgyakorlásra rendelt helyeit és eszközeit védi, hanem valamennyi – akár nem szervezett formában működő – közösség szent helyeit és tárgyait.
7. A büntetőjogon túl
A verbális agresszió ellen kevéssé alkalmas eszköz a büntetés, illetve a bün-tetéssel való fenyegetés. A közlés korlátozása lassíthatja az ordas gondolatok terjedését, esetleg egy második nyilvánosság felé tereli őket, azonban létüket nem szünteti meg. Az alapkérdés az, hogy egy toleráns társadalmi közeg, amelyben magától értetődő a személy tisztelete, miként alakítható ki és miként tartható fenn. Alighanem sokkal inkább proaktív politikára van ehhez szükség,
17 2012. évi II. tv. a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilván-tartási rendszerről. A korábbi rendelkezés a nyilvántartásba vett egyházakat védte: 1999. évi LXIX. tv. a szabálysértésekről, 150. §.
mint a visszaélések megbüntetésére. Számos területen felmerülhet a vallási meggyőződés, a vallási érzések és érzékenység védelmére való törekvés. Így például gondolhatunk a médiaszabályozásra18, amely szerint a sértő tartalmakra előzetesen fel kell hívni a nézők vagy hallgatók figyelmét:
14. § A vallási, hitbeli vagy más világnézeti meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavará-sára alkalmas képi vagy hanghatások médiaszolgáltatásban történő bemutatása előtt a nézők vagy hallgatók figyelmét erre a körülményre fel kell hívni.
A köznevelési intézményekben is hangsúlyt kap a gyermek, a tanuló, a szülő és a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződésének tiszteletben tartása19, és a vallási, világnézeti szempontból semleges neveléshez való jog garanciái20, míg az értéksemlegességet a törvény koncepciója határozottan elutasította.21
Tisztelni csak a létező meggyőződést, identitást lehet. Az emberi méltóság tisztelete nem változó hangulatok, hanem az önazonosság tiszteletben tartását jelenti: senki sem kergethető önmeghasonlásba, nem hozható olyan helyzetbe, ami a személyiségét alkotó meggyőződéssel összeegyeztethetetlen. A tiszte-let kultúráját nem az identitások fellazítása, hanem elmélyítése szolgálja: az agresszió a bizonytalan identitás következménye, legyen szó nemzeti, vallási vagy kulturális önazonosságról. A lelkiismereti szabadság lényege éppen a személyiség integritásához való jog: „Az állam nem kényszeríthet senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz amely összeegyeztet-hetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyőződésével.”22 Tudatosabb, saját értékeikkel tisztában lévő polgárok kevésbé támadnak mások-ra, mint a manipulációra hajlamosabb, tájékozatlan és így bizonytalan emberek.
Más nézőpontból: a személyiség alakulása szempontjából kulcskérdés, hogy a személy rendelkezzen meggyőződéssel.
18 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról.
19 2011. évi CXC. törvény, 3. § (3) bek.
20 2011. évi CXC. törvény, 74. § (3) bek.
21 http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/oktatasert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-nemzeti-koznevelesrol-szolo-torveny-koncepcioja
22 64/1991. (XII. 17.) AB határozat; 4/1993. (II. 12.) AB határozat.
A vallási meggyőződés büntetőjogi védelme 133
A társadalom szekularizációja nyomán – amelyhez az egyházak önszeku-larizációja23 is hozzájárul – a vallási megnyilvánulások egyre ritkábbá váltak a nyilvános térben, és így társadalom és a jog is egyre bizonytalanabbul és bizalmatlanabbul fogadja őket. A megértés hiánya nem mellékes a vallási megnyilvánulások jogi kezelése szempontjából sem. Azzal, hogy a társadalom szigorúan magánügyként kezeli, a nyilvános térből kiszorítja a vallásosság
A társadalom szekularizációja nyomán – amelyhez az egyházak önszeku-larizációja23 is hozzájárul – a vallási megnyilvánulások egyre ritkábbá váltak a nyilvános térben, és így társadalom és a jog is egyre bizonytalanabbul és bizalmatlanabbul fogadja őket. A megértés hiánya nem mellékes a vallási megnyilvánulások jogi kezelése szempontjából sem. Azzal, hogy a társadalom szigorúan magánügyként kezeli, a nyilvános térből kiszorítja a vallásosság