Az aktív vesztegetés előtérbe kerülésének folyamata és indokai

A Btk. egyik újítása az aktív vesztegetés első helyre kerülése a büntetőjogi szabályozás során, annak ellenére, hogy a passzív vesztegetés elkövetőire szi-gorúbb büntetőjogi rendelkezések vonatkoznak, mint az aktív vesztegetőkre. A passzív vesztegetés legsúlyosabb minősített esetének elkövetőit a Btk. most is szigorúbban bünteti, mint az aktív vesztegetőket. Jelenleg mind a vesztegetés elfogadása, mind a hivatali vesztegetés elfogadása bűncselekményeknek van-nak olyan minősített esetei [Btk. 291. § (3) bek., 294. § (3) bek.], amelyeknek elkövetőjével szemben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés alkalmazható.

A hivatali vesztegetés körében a hivatalos személy (közhivatalnok) köte-lességszegésére irányuló aktív vesztegetést 1962-ig úgy kezelték, mint sui generis bűncselekményként pönalizált előkészületi magatartást. Az 1961. évi V. törvényben az eredményes és az eredménytelen rábírás egyaránt sui

ge-5 Görgényi Ilona: Büntetőjogi tendenciák a vesztegetés kriminalizálása területén az Európai Uniós és más nemzetközi dokumentumok tükrében. In: Lévay Miklós (szerk.): Az Európai Unióhoz való csatlakozás kihívásai a bűnözés és más tendenciák elleni fellépés területén.

[Bűnügyi Tudományi Közlemények 7.] Miskolc, Bíbor Kiadó, 2004. 70–77.

A korrupciós bűncselekmények egyes kérdései 81

neris bűncselekmény volt [151. § (1) bek.], ugyanakkor az 1961. évi kódex a gazdasági vesztegetés passzív elkövetési magatartásait Vesztegetés címmel, a népgazdaság elleni bűntettek körében tartalmazta (235. §), annak ellenére, hogy a gazdasági vesztegetést a tervezet nem kívánta büntetni, csak a közhivatali korrupciós bűncselekményeket. Az 1971. évi 28. tvr. volt az, amely részben az elkövető személyi kört módosította, illetve bővítette, részben kiegészítette a passzív gazdasági vesztegetés tényállását, és – a hivatali aktív vesztegetéshez hasonlóan – vétség címén ugyancsak büntették a gazdasági aktív vesztegetőt.⁶

Az 1978. évi Btk.-ban a 2001. évi CXXI. novellával bevezetett módosítás irányai a következők voltak:

– a hivatali passzív vesztegetés [250. § (3) bek.] legsúlyosabb esetében két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, attól kezdve pedig egy fokkal súlyosabban, öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel vált büntethetővé a megvesztegetett hivatalos személy;

– a gazdasági passzív vesztegetés bizonyos esetei is [Btk. 252. § (3) bek.]

ugyanúgy büntethetővé váltak öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesz-téssel;

– a passzív vesztegetésnek az aktív vesztegetéshez képest szigorúbb büntetőjogi megítélése megmaradt ugyan a hivatali és a gazdasági korrupció körében, de a hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés ese-tében az aktív és a passzív oldal szereplői azonosan voltak büntethetők;

– mind a hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés, mind a nemzetközi kapcsolatban megvalósuló vesztegetés eseteiben az első helyen szere-peltek az aktív vesztegetési formák.

Az utóbbiak körében részben a nemzetközi üzleti kapcsolatokban a külföl-di hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló 1997. évi egyezménynek (a továbbiakban: OECD-egyezmény), részben az Európa Tanács korrupció elleni 1999. évi büntetőjogi egyezményének (a továbbiakban: ET-egyezmény) megfelelően került előtérbe az aktív vesztegetés. Ami az Európai Unió idekapcsolódó tevékenységét illeti, az Európai Közösségek és az Európai Unió tagállamainak köztisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló 1997. évi egyezményre (a továbbiakban: EU-egyezmény) még a passzív-aktív vesztegetési sorrend, míg a magánszektorban elkövetett korrupció elleni

küzde-6 Bócz Endre: A kriminális korrupció a magyar büntetőjogban. In: Gombár Csaba – Hankiss Elemér – Lengyel László – Volosin Hédi (szerk.): Írások a korrupcióról. [Korridor Kötetek]

Budapest, Helikon-Korridor, 1998. 25–28.

lemről szóló 2003/568/IB kerethatározat (a továbbiakban: EU-kerethatározat) kapcsán ugyancsak az aktív vesztegetés elsőbbsége a jellemző.

A hivatali korrupció esetében már régóta az aktív vesztegetés a jellegzetes megvalósulási forma, mivel a hivatalos személyek gyakran válhatnak a jogtalan előnyadási kísérletek céltáblájává, a „megkörnyékező hadműveletek” igen sok-félék lehetnek, s ezen „előcselekmények”-et a büntetőjog már befejezett bűncse-lekményként értékeli. Erre tekintettel mind az ET-egyezmény, mind az ENSZ korrupció elleni 2003. évi egyezménye (a továbbiakban: ENSZ-egyezmény) a fentiek szerinti megoldást tartalmazza.

Az aktív vesztegetés kriminalizálásának előtérbe kerülését magyarázza a jogi személlyel szembeni büntetőjogi fellépés nemzetközi kiterjedése is. Az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. évi egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikkébe bekerült a jogi személy felelősségre vonhatósága az – EU pénzügyi érdekeinek sérelmével kapcsolatos – aktív hivatali vesztege-tés esetén, az OECD-egyezményhez hasonlóan. Az EU-egyezmény szintén ren-delkezett a gazdasági vezetők járulékos büntetőjogi felelősségéről, amennyiben a felügyeletük vagy ellenőrzésük alá tartozó személy a vállalkozás érdekében eljárva aktív vesztegetést követ el. A jogharmonizációs megfelelés érdekében a 2001. évi CXXI. törvény a kriminalizáció új formájaként beiktatta az 1978.

évi Btk.-ba az aktív hivatali vesztegetés esetében a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét a gazdálkodó szerv vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója tekintetében [253. § (3) és (4) bek.].⁷

A fentiekre figyelemmel az 1978. évi Btk. XV. fejezetének VII. címében korábban kivétel nélkül érvényesülő passzív-aktív vesztegetés sorrendiség fordítottjára, azaz az aktív vesztegetés elsődlegességére szolgált példaként a „hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés” törvényi tényállása, amely a transznacionális szervezett bűnözés elleni, 2000. évi ENSZ-egyezménynek való megfelelés érdekében került beiktatásra. Másrészt a sorrendiség megválto-zásának indoka volt a nemzetközi korrupció kriminalizálása. Az integrációval, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági szervezetek bővülésével – a jelentős vagyonmozgás hatására is – a határon átnyúló szervezett bűnözés felerősödött, és szükségessé vált a transznacionális korrupció elleni fellépés.

Korábban az egyes országok büntetőjoga nem szankcionálta a nemzetközi jellegű vesztegetést. A kriminális korrupció nemzetközi jellege miatt nél-külözhetetlenné vált a nemzetközi szintű büntetőjogi üldözés feltételeinek

7 A 2001. évi CXXI. törvény 37–46. §-ához fűzött indokolás; a Btk. 253. § (3) és (4) bekezdésével szó szerint megegyezett a 258/B § (3)–(4) bekezdése és a 314. § (3)–(4) bekezdése.

A korrupciós bűncselekmények egyes kérdései 83

megteremtése. Az OECD tagállamai és más államok által 1997-ben, Párizsban aláírt egyezményt az Országgyűlés 1998-ban határozatával megerősítette. Bár az OECD-egyezményt hazánk a 2000. évi XXXVII. törvénnyel hirdette ki, a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket az 1998. LXXXVIII.

törvény már beiktatta a Btk. XV. fejezetének VIII. címe alá. Hazánkban e módo-sító törvény tett eleget az OECD-egyezmény és az akkor készülő ET-egyezmény általi elvárásoknak. A módosító törvény indokolása szerint „a nemzetközi kor-rupció súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, károsan hat a gazda-sági fejlődésre, zavarja a nemzetközi verseny feltételeit. E jelenséggel szembeni hatékony fellépéshez elengedhetetlen az ilyen jellegű vesztegetés nemzetközi, összehangolt kriminalizációja.” Az említett novella jelentősége abban áll, hogy addig a magyar büntetőjog kizárólag a hazai közélet tisztaságát, 1999-től viszont a nemzetközi közélet tisztaságát is védelmezte. Az EU-kerethatározat, az ET- és ENSZ-egyezmények ugyancsak reagáltak arra, hogy az egyre bővülő nemzet-közi kapcsolatokban új elkövetési formák jelentek meg. Az EU-kerethatározat preambuluma szerint is „egy tagállam magánszektorában tapasztalható korrup-ció nemcsak hazai, hanem transznacionális probléma is”.

Magyarországon a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket – a vonatkozó nemzetközi fejleményekkel összhangban – a fenti módosító tör-vény iktatta be a VIII. cím alá, amelyek tükörképei voltak a VII. címben talál-ható közélet tisztasága elleni bűncselekmények megfelelő tényállási elemeinek azzal az eltéréssel, hogy először az aktív vesztegetések szerepeltek. A 2001. évi módosító törvényig a hazai és a nemzetközi kapcsolatokban elkövetett hivatali aktív vesztegetésnél azonosan került szabályozásra a büntethetőségi akadály.

A korrupció elleni büntetőjogi küzdelem szupranacionális modelljei arra figye-lemmel kerültek kialakításra, hogy az egyedi elkövetések mellett megjelentek a szervezett bűnelkövetési formák, s a belföldön induló korrupció nem maradt az országhatárokon belül, hanem nemzetközivé vált, továbbá az állami feladatok átstrukturálódásával csökkent a különbség a köz- és a magánszféra között, a gazdasági, illetve üzleti életben megvalósuló vesztegetés gyakran hivatali vesztegetésbe torkollt.