A gazdasági vesztegetés expanziója

Az 1978. évi Btk. kodifikációja során felerősödött a büntetőjogi fellépés a gazdasági vesztegetés elleni küzdelem terén. Az egy fejezetbe összerendezett valamennyi vesztegetési alakzat egymásmellettisége megkönnyítette a hivatali

és gazdasági vesztegetésre vonatkozó büntetőjogi rendelkezések időről időre történő összehasonlítását és módosítását. Az utóbbi büntetőjogi normáknak az előzőekhez való közelítésére magyarázatul szolgált, hogy a gazdasági szférát érintő változások a gazdasági vesztegetésre vonatkozó büntetőjogi szabályozás többlépcsős szigorításának igényét vonták maguk után. Először az 1987. évi III. törvény reagált a gazdasági élet tisztaságát sértő cselekmények súlyának növekedésére az elkövetői kör bővítésével, pontosításával, továbbá egy addig szabálysértésként értékelt magatartás⁸ bűncselekménnyé nyilvánításával, azaz amikor a dolgozó vagy tag működésével kapcsolatban előnyt kér [251. § (1) bek.]. Az említett módosító törvény újabb minősített esetek beiktatásával, a gazdasági passzív vesztegetés súlyosabb alakzatának vétségből bűntetté történő nyilvánításával és a büntetési tételek szigorításával a gazdasági életben történő kedvezőtlen irányú változásokra – így a korrupció és a feketegazdaság össze-kapcsolódására – reagált, azt szem előtt tartva, hogy közelítse a gazdasági és a hivatali vesztegetés miatti büntetőjogi felelősségre vonás mértékét egymáshoz.

A fenti módosításig a hivatali passzív vesztegetés volt a legsúlyosabban bünte-tendő alakzata a vesztegetési bűncselekményeknek. Azt követően – a gazdasági vesztegetés megítélését a hivatali vesztegetés büntetőjogi értékeléséhez köze-lítve – az önálló intézkedésre jogosult dolgozó vagy tag által elkövetett passzív gazdasági vesztegetés és a passzív hivatali vesztegetés alapesetei [252. § (1) bek. és 250. § (1) bek.], valamint a bűnszövetségben vagy üzletszerűen történő elkövetésre figyelemmel a passzív gazdasági és hivatali vesztegetés vonatkozó minősített esetei [252. § (3) bek. b) pont, 250. § (3) bek.] azonos büntetési tétellel fenyegetett deliktumokká váltak.

A 2001. évi CXXI. törvény, amely azon túl, hogy az egyéb jogszabályi vál-tozásokhoz igazította a passzív gazdasági vesztegetés esetén a szervezetek, s ezáltal az elkövetők körét, tovább csökkentette a különbséget a hivatali és a gazdasági vesztegetés büntetőjogi megítélése között. A bevezetett büntetőjogi szigor fokozódását mutatja, hogy a módosítással a gazdasági vesztegetési alak-zatok körében is egy büntetési tételkerettel megemelték a kiszabható büntetést.

A vétség–bűntett differenciálást és a büntetési tételkeret súlybeli megkülönböz-tetését azonban fenntartották egyrészt a dolgozó vagy tag által elkövetett pasz-szív gazdasági vesztegetés és a hivatali vesztegetés vonatkozásában, másrészt pedig a passzív gazdasági vesztegetés két elkövetői körére figyelemmel.

8 A 19/1979. (V. 11.) MT számú rendelet az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendeletet kiegészítette, s bevezette a vesztegetés szabálysértését (120/A §), amit az 1987. évi III. törvény helyezett hatályon kívül.

A korrupciós bűncselekmények egyes kérdései 85

A gazdasági vesztegetés, amelynek a rendszerváltozás előtt az egyik lényeges oka a hiánygazdálkodáson alapuló gazdaságpolitika volt, nem tűnt el az átalaku-ló gazdaságban és a hiánygazdaság megszűnésével sem, hanem szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a piacgazdaságra való áttérés, az árubőség, illetve a rejtett gazdaság, a feketekereskedelem is hasonlóan „termeli” a korrupciót.

A korrupció léte pedig szükségszerűen káros hatásokat, torzulásokat okoz a gazdaságban.

A 2003. évi II. törvény a passzív gazdasági vesztegetés vétsége [251. § (1) bekezdés] tényállását korrigálta, és a 2011. évi CL. törvénnyel a büntetőjogi tilalmazottság köre tovább bővült a nemzetközi kapcsolatokban elkövetett passzív gazdasági vesztegetés beiktatására figyelemmel.

A 2012. évi C. törvényben a korrupciós bűncselekmények első törvényi tény-állása Vesztegetés elnevezéssel szerepel a 290. §-ban, amely megoldás ellentéte a korábbi Btk. kodifikációja során, több mint 30 évvel korábban képviselt azon felfogásnak, miszerint „aligha tartható fenn, hogy a gazdasági életben elkö-vetett korrupciós bűncselekmény viselje az általánosabb jellegű vesztegetés elnevezést”⁹.

A korrupciós kockázatok jelentős mértékben visszavezethetők a magánszek-tor korlátozott átláthatóságára és egyéb hiányosságaira. Az állami feladatok (szolgáltatások) privatizációjával, a köz- és a magánszféra funkciói közötti kü-lönbség elmosódásával és a nemzetközi üzleti tranzakciók bővülésével fontos feladattá vált a magánszektorban előforduló korrupció elleni fellépés.¹⁰

A magánszférában megnyilvánuló korrupciós cselekmények kriminalizálási modelljéhez, azaz a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni harc elő-segítése érdekében került megalkotásra a fentiek szerinti EU-kerethatározat.

Továbbá az ET-egyezményben és az ENSZ-egyezményben egyaránt szerepel a magánszektorban előforduló aktív és passzív vesztegetési formák megkülön-böztetése és büntetőjogi üldözése.

Az üzleti szférában megvalósuló korrupció elleni harc során a büntetőjogi, a polgári jogi és a közigazgatási eszközök összehangolt alkalmazására van szükség. Az üzleti szféra különböző szolgáltatások teljesítésével egyre közelebb került a közszférához. Az üzleti élet, az áruk beszerzéséhez és a kereskedelmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó verseny tisztasága, a versenytársak egyéni érde-

9 László Jenő (szerk.): Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) előkészítése. IX. kötet. Budapest, Igazságügyi Minisztérium, 1989. 205.

10 Günther Heine – Barbara Huber – Thomas O. Rose: Private Commercial Bribery. A Comparison of National and Supranational Legal Structures. Freiburg im Breisgau, 2003.

608.

keinek védelme az utóbbi időben a büntetőjog számára is fontossá vált. Már 1997-ben az OECD-egyezmény ugyancsak az üzleti kapcsolatok tisztaságára fókuszált. S az ET-egyezmény preambulumából szintén levezethető a tisztessé-ges verseny védelme. Az e konvenció szerinti „aktív vesztegetés a magánszek-torban” és „passzív vesztegetés a magánszekmagánszek-torban” modell tényállásoknak (7–8. cikk) központi fogalmi eleme az üzleti tevékenység körében történő elkövetés. A magánszektorban, az üzleti szférában előforduló vesztegetés alá-ássa – a büntetőjog által védendő jogi érdekek szempontjából – az egyenlő gazdasági versenyt, károsítja a piaci folyamatokat, kapcsolatokat, nemzetközi szinten monopolhelyzet kialakulását teszi lehetővé, és egyenlőtlen gazdasági versenyhez vezet a piacon. A fogyasztók pedig az üzleti korrupció vesztesei.

A fentiekhez kapcsolódóan a gazdasági vesztegetés fokozott veszélyességét mutatja, hogy a gazdasági korrupció igen gyakran összekapcsolódik különböző

„gazdasági” bűncselekményekkel vagy titoksértési, vagyon elleni (például hűt-len kezelés) deliktumokkal, illetve okirat-hamisításokkal. Továbbá a jogtalan előny – a hivatali vesztegetésekkel összehasonlítva – nem ritkán nagy összeget, jelentős értéket képvisel (például hitelek biztosítása tíz-húsz százalékos „juta-lékért”).