Domokos Andrea
3. A magyar szabályozás előzményei
Az 1843-as büntetőjogi javaslat a büntethetőség alsó határát tizenkét évben határozta meg.
Pauler szerint a beszámítást teljesen megszünteti az „infantia”, mivel a gyermekkorban az értelmi tehetségek „megkívántatott érettsége” nem fejlődik ki. „A gyakorlat a 12. év befejezését vette fel határvonalul”, ez a törvényes kor, azaz az „aetas legitima”.7
A Csemegi-kódexben, aki elkövetéskor a 12. évét meg nem haladta meg:
bűnvád alá nem vonható.
A 12–16 éves elkövető abban az esetben, ha a cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, nem volt büntethető, ám javítóin-tézetbe küldhették.
Schnierer szerint gyermekkorban a beszámítás nem képzelhető el, mert a gyermek nem tudja elhatározni, hogy milyen módon cselekedjen az észtehetség fejletlensége miatt. „A gyermekkorban hiányzik az öntudat, a képesség a cse-lekvények természeti következményeit és jogi minőségét átlátni és fölfogni. A gyermek […] vak ösztönnek hódol, helyes képzeteket, helyes fogalmakat nem szerezhet és a cselekvények irányelvét meg nem állapíthatja. A gyermekben még nem alakult ki a kötelességtudat, vagy ha felébredt is, még hiányos.”8
Kautz a 12–16 életévekben lévőknél egyedileg állapíttatná meg, „hogy a cse-lekmény elkövetésének idején képesek voltak-e annak bűnösségét felismerni, tehát beszámítási képességgel bírtak-e”9.
6 Tájékoztató a 2014. évi bűnözésről. Budapest, Legfőbb Ügyészség, 2015.
7 Pauler Tivadar: Büntetőjogtan. 1–2. kötet. Pest, 1869, 1. kötet, 231.
8 Schnierer Aladár: A büntetőjog általános tanai az 1878. évi V. és az 1879. évi XL.
törvényczikkek alapján. Budapest, Franklin Társulat, 1888. 98.
9 Kautz Gusztáv: A magyar büntetőjog tankönyve, különös tekintettel a gyakorlati élet igénye-ire. Budapest, 1881. 99.
Azon időszakot, mely alatt az ember e fejlődési folyamon átmegy, nevezzük a gyermekkornak, a mely korban tehát még az érzékiség túlnyomó uralma alatt elkövetett tetteiért büntetőjogi beszámításnak helye nincs. Ámbár a gyermek-kori fejletlenség majd hosszabb, majd rövidebb időig tart, és számos körülmény előmozdító vagy hátráltató befolyása alatt változatosan alakul, és így véghatárát általánosan megállapítani nehéz, mégis a legtöbb újabb törvényhozás célszerű-nek tartotta azon életkort törvényesen meghatározni, amelycélszerű-nek betöltése előtt elkövetett cselekményekért a beszámítás feltétlenül kizárva legyen.10
Bűncselekmény alanya csak az lehet, aki annak elkövetésére a szükséges képességgel bír, e képességet betudatási képességnek (imputabilitas) nevezi Werner.11 A bűncselekvési képességgel rendelkező egyén a cselekmény jog-ellenes jellegét, tilos voltát belátja és annak következményeit önként akarja.
„E képességgel veszi tulajdonképp kezdetét a büntetőjogi felelősség és a bűnalanyiság.”12
A gyermekkorral járó értelmi fejletlenség kizárja a beszámíthatóságot, „mert az egyén akaratán kívül eső szervi tényezőnek hatalmát erősebbnek véli a tör-vény” – fogalmazza meg Salgó.13
Míg a klasszikus büntetőjogi iskola fő célkitűzése a tettesek egységes elbírá-lása volt a tett proporcionális, igazságos megtorelbírá-lása révén, addig a pozitivista, majd a közvetítő iskolák felismerték a különböző típusú tettesek eltérő típusú szankcionálásának fontosságát. A visszaesőkkel, az elmebeteg elkövetőkkel, a fiatalkorúakkal való eltérő bánásmód abba a szemléletmódváltásba illik bele, amely szerint a büntető igazságszolgáltatás feladata a bűnmegelőzés differenci-ált intézkedések alkalmazásával.
A Csemegi-kódex I. Büntetőnovellájának második fejezete tartalmazta a fiatalkorúakra vonatkozó eljárás szabályait.14 E szerint aki a 12. évét meg nem haladta, büntetőjogi felelősséggel nem tartozik. A 12–18 éves elkövetőt sem lehet felelősségre vonni abban az esetben, „ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg”.
10 Uo. 100.
11 Werner Rezső: A magyar büntetőjog általános elvei az 1878. évi V. és az 1879. évi XL.
törvényczikkek alapján. Budapest, Franklin Társulat, 1881. 116.
12 Uo. 117.
13 Salgó Jakab: A csökkent beszámíthatóság. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések XXVI.
Kötet. 6. füzet. Budapest, Franklin Társulat, 1903. 13.
14 1908. évi XXXVI. törvénycikk a büntetőtörvénykönyvek és a bünvádi perrendtartás kiegészitéséről és módositásáról
Belátási képesség a magyar büntetőjogban egykor és ma 43
Az I. Büntetőnovella Heller szerint a fiatalkorúak szellemi érettségét mint a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséget határozza meg.15
Annál a 12–18 éves elkövetőnél, akinek a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt, a következő intézkedéseket lehetett alkalmazni:
dorgálás; próbára bocsátás; javító-nevelés; fogház- vagy államfogház-büntetés.
Az intézkedésnél figyelembe kellett venni a fiatalkorú egyéniségét, értelmi és erkölcsi fejlettségének fokát, életviszonyait és az eset összes többi körülményeit.
„Helytelen az alapgondolatuk, hogy a fiatalkorú büntetőjogilag felelős, mihelyt elég belátással bír cselekménye bűnösségének felismerésére; mert a bűnösség feltétele s a felelősség alapja az erkölcsi szabadság; e szabadságot nem a felismerési képesség, hanem az értelmi és erkölcsi fejlettséggel együtt járó ellentálló erő biztosítja. A bűncselekmény akarati elhatározás folyomá-nya. Az akarati elhatározásra különös befolyást gyakorol az észbeli tehetség mellett az érzéki ösztön, a külső inger, az egész környezet. E korban tehát nem lehet a büntetőjogi felelősséget kizárólag az ismeretek mennyiségétől, az értelmi erő nagysá-gától tenni függővé”
– olvasható az Angyal–Bernolák szerzőpáros írásában.16
Heller „fejletlenkorúaknak” nevezi a gyermekeket, illetve a fiatalkorúakat. A fiatalkorúnál vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy értelmi és erkölcsi fejlettsége megüti-e beszámíthatósághoz, azaz a büntethetőséghez szükséges mértéket.17
„Ezekre nézve tehát e törvény arra kötelezi a bírót, hogy beszámíthatóságukat minden esetben abban a vonatkozásban vizsgálja meg, amelyben a bűntettes beszámíthatóságához már magánál életkoránál fogva kétség férhet.”18
A szocialista jogalkotás törvényerejű rendelettel szabályozta a fiatalkorúakra vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat. A büntethetőségi korhatár a 12. év
15 Heller Erik: A magyar büntetőjog általános tanai. Budapest, Grill Károly Könyvkia-dóvállalata, 1945. 130.
16 Angyal Pál – Bernolák Nándor: Büntető jogszabályaink gyűjteménye. I. Anyagi jogszabá-lyok. Pécs, 1915. 225.
17 Heller i. m. 154.
18 Uo. 155.
volt. Ha 12. év alatti gyermek követett el bűncselekményt, az illetékes tanács végrehajtó bizottságának a hatáskörébe tartozott az intézkedés.19
Az 1961-es Btk. 12-ről 14-re emelte a büntetőjogi felelősségre vonás alsó korhatárát. A „gyermekkor” büntethetőséget kizáró okként szerepelt. A fiatal-korúakra vonatkozó speciális szabályok külön fejezetbe kerültek.20
Az 1978-as Btk. is a 14. évben jelölte meg a büntethetőség határát.
Megdönthetetlen törvényi vélelmet állított fel, amely szerint a 14. évét be nem töltött személy nem rendelkezik beszámítási képességgel.21