4. EGYHÁZSZERVEZÉS, EGYHÁZI ÉLETEGYHÁZI ÉLET
4.3. Változások a református közösségben
Ám a történelem mintha ismételné önmagát! 1903 februárjában Széll Kálmán diplomáciai támogatást kért a külügyminisztertől a kiutasítással fenyegetett Kertész István református lelkész ügyében, aki – Bálinth és Holló példájára – kétes értékű publicisztikai tevékenységével vonta magára a román hatóságok figyelmét. Ám a bukaresti követ közvetítésével orvosolni tudták a bajt.290 Az akció vezetése nem lehetett elégedett a bukaresti lelkész, Németh Sándor mű-ködésével sem, aki elhamarkodott és sikertelen telekvásárlási próbálkozásával átmenetileg meghiúsította a református leányiskola felépítését. A miniszterel-nök arra kérte Bartók György erdélyi püspököt, hogy dorgálja meg beosztottját az időveszteséget és jelentős anyagi kárt okozó hanyagságáért. Egyúttal ismer-tette az 1902. december 15-i miniszterelnökségi munkaértekezleten született döntést, miszerint egy németül és franciául tudó alkalmasabb személyt ötezer frankos kiemelt fizetéssel szívesen látnának Németh esperesi posztján.291
Bar-289 A kultuszminisztérium javaslatai az akcióhoz. MNL OL K 26 ME 548. cs. 2198/1901 XXXI.
t. 811. asz.
290 Levelében a kormányfő Pallavicini követ útján figyelmeztetni kívánta az érintettet, mint írta: „a további irkálástól elriasztandó.” Fogalmazvány a közös külügyminiszternek, 1903 febr. MNL OL K 26 ME 631. cs. 408/1903 XVIII. t. 408. asz. Egy évvel később Kertész látványos megjavulásáról érkezett jelentés, teljesen elhagyta a „tendentiózus” cikkek írását.
Poliány Zoltán 1904. ápr. 14-ei jelentése, 29. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII. t.
636. asz.
291 MNL OL K 26 ME 631. cs. 408/1902 XVIII. t. 408. asz.
tók püspök azonban nem talált megfelelő jelöltet, ezért úgy próbálta a csorbát kiköszörülni, hogy az adminisztrációs fegyelem szigorítása és a felsőbbség pon-tosabb tájékoztatása érdekében egy segédlelkészt választott ki Németh mellé, akire az egyházmegyei jegyző szerepkörét is rábízták.292 A külügyminiszternek szóló tájékoztatóban a kormányfő bizakodva írta, hogy a püspökhöz közel álló Tóth Gyula munkába állásával tovább épül az a „…kis kör, amely hivatva lesz a mostani selejtesebb vezetőket kiszorítani s a romániai magyarság irányítá-sát magához ragadni.”293 Németh viszont nem jelentette a kormánytámogatás időközi kamatait, s engedélyezetlen kiadásai is voltak,294 ezért 1904 tavaszán vizsgálat indult ellene. Az egyházlátogató az anyakönyvi kivonatok gondatlan kezelésében elmarasztalta az esperest.295 (Ez főben járó mulasztásnak számított az akció történetében, hiszen a születési hely és állampolgárság hivatalos igazo-lása perdöntő jelentőségű volt a román hatóságokkal szemben a kivándoroltak gyermekeinek beiskolázásában, s a hadkötelezettség anyaországi teljesítésében egyaránt.)
Ekkor már lázas keresés folyt Németh utódjának megtalálására. A szakértői háttéranyagok készítői az akció vezetését arra intették, hogy az új esperes ne tekintélytelen ifjú legyen, hanem rátermett, lelkes, mégis tapasztalt személyiség.
S lehetőleg családos, hogy ezzel is követendő mintát nyújtson a szabados er-kölcsökhöz szokott gyülekezetnek.296 1904 nyarán a Torda-Aranyos vármegyei főispántól érkezett káderlap szerint Újváry István harasztosi lelkész
alkalmas-292 A miniszterelnök elfogadta a püspök javaslatát azzal, hogy a katolikus segédlelkészeknek utalt fizetést ajánlotta fel az állás fedezetéül, azaz 2000 frankot és 400 frank úti átalányt.
Fogalmazvány Bartók püspökhöz. MNL OL K 26 ME 631. cs. 3159/1903 XVIII t. 408. asz.
293 MNL OL K 26 ME 604. cs. 3488/1903 XVIII. t. 408. asz. Csakhogy Tóth Gyula azt terjesz-tette, hogy őt ellenőrnek rendelték a Regátba, amit a gyülekezet úgy „fordított le” a maga nyelvére, hogy a segédlelkészt az erdélyi püspök a templom és iskola elvételére küldte ki. Így egy csapásra megtűrt emberré lett. Poliány Zoltán 1904. ápr. 14-ei jelentése. 26–27. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII. t. 636. asz.
294 Bartók György 1904. jan. 20-ai levele Tisza István miniszterelnöknek. MNL OL K 26 ME 631. cs. 434/1904 XVIII. t. 110. asz.
295 Az említett adatok ráadásul a konzulátusi anyakönyvekből is hiányoztak, ami rendkívül megnehezítette a kivándorolt magyarok számontartását. Bartók püspök Tisza Istvánhoz írt 1904. márc. 17-ei levele. MNL OL K 26 ME 631. cs. 1274/1904 XVIII. t. 110. asz.
296 Poliány Zoltán 1904. ápr. 14-ei jelentése, 61. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII. t.
636. asz.
nak tűnt arra, hogy a romániai reformátusság szellemi vezetője legyen.297 Az új esperes azonban posztját szigorú utasításokkal a tarsolyában foglalhatta el. Az egyházi hatóságokon túl engedelmességgel tartozott a Miniszterelnökségnek és a bukaresti követnek, de kínosan ügyelnie kellett a román törvények és szoká-sok tiszteletben tartására is. Magas fizetése biztosítékul szolgált arra, hogy az egyházmegye pénzügyeit – tiszta kézzel – rendbe tegye. Elsődleges feladatai közé tartozott még a szórványok évi kétszeri meglátogatása, a szociális munka fellendítése, és tanfelügyelőként, hogy vigyázza, s lehetőleg emelje is a reformá-tus iskolák színvonalát. A kormány törekvéseinek megfelelően arra is utasítást kapott, hogy a sajtónyilvánosság kerülésével tegyen lépéseket a megbízhatatlan, vagy méltatlannak bizonyult egyesületi vezetők kiszorítására, ugyanakkor se-gítse az elöljárói ellen áskálódó tagság erkölcsi megújulását.298 A későbbiekben Újváry épp ez utóbbi terén vall kudarcot. Tagadhatatlan viszont, hogy a több nyelven beszélő esperes rátermetten, és nagy tetterővel próbált eleget tenni sok-féle megbízatásának, s alig egy év elteltével Fejérváry Géza miniszterelnök már a legnagyobb elismeréssel szólt missziói működéséről.299
Újváry következetes munkája eredményeként elkezdődött és jó ütemben haladt az egyházi ingatlanok birtokhatárainak és tulajdonjogának okiratba fog-laltatása. Különleges tapintatot igényelt a formailag az erdélyi püspök, valójában a miniszterelnök tulajdonában lévő ingatlanok számba vétele, így a vagyonjogi kérdéseket a bukaresti konzulátus ügyvédjének közreműködésével tisztázták.
A tulajdoni lapokat, tervrajzokat és más, a szervezeti működéshez szükséges iratokat (mint lelkészek, tanítók lakáshasználatának iratai, iskola-engedélyek,
297 Bethlen Géza főispán 1904. aug. 8-ai jelentése. MNL OL K 26 ME 703. cs. 3791/1904 XVIII.
t. 1703. asz.
298 Lelkészi fizetése 4000, az esperesi pótlék 2000 frank volt, lakhatási támogatásul további 1200, útiköltségre 1000 frankot kapott. (100 frank alatt a postaköltséget ő fedezte, az e fe-letti összeget a Miniszterelnökség térítette.) Az esperes köteles volt a református leányiskola közelében lakni. Miniszterelnökségi fogalmazvány Bartók György püspöknek, 1904. aug.
11/15. Uo.
299 A miniszterelnök Újváry szept. 6-ai missziói jelentése kézhez vétele után levelében becsüle-tes, rátermett, érdemes vezetőnek nevezte az esperest, továbbá higgadtnak és körültekintő-nek is. Fejérváry Géza 1905. okt. 7-ei levele Bartók György püspökhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 51. d. 1299/1905.
tankönyv használatba vételi engedélyek, tanítói oklevelek, stb.) az esperesi hi-vatal okmánytárában helyezték el, minthogy az egyházmegyét a román állam-mal és szakigazgatási szerveivel, valamint a közvéleménnyel szemben Újváry képviselte. A bukaresti egyházközség a román törvények szerint nem minősült közjogi személynek, sőt még magánjogi személynek sem, így az általa alapított és működtetett felekezeti iskolák fenntartója sem a gyülekezet, hanem csak az igazgató-tanító lehetett. Ez tulajdonjogi szempontból igen bizonytalan helyze-tet teremhelyze-tett. A Miniszterelnökség ezért azt javasolta, hogy tanácsos – a még oly megbízható – román állampolgárságú gyülekezeti tagok nevén szereplő ingat-lanokat is a magyar állampolgárságú esperes nevére íratni.300 S hogy ez nem volt holmi oktalan aggályoskodás, igazolást nyert a világháború zaklatott időszaká-ban, de indokolttá tették a regáti magyarság mindennapos perlekedései is.301 Újváry a kérdésről egy későbbi jelentésében úgy vélekedett, hogy a kormányzati támogatásról, s az általa megépült iskolák tulajdonviszonyairól – „melyekhez voltaképpen az egyháznak semmi köze sincs” – a gyülekezeteknek nincsen tu-domása. Nem is volna jó, ha lenne – írta – hiszen az összegek nagyságrendje so-kakat elragadtatna.302 S egy alulról építkező közösség, ahol a pénzfelhasználást közösségi döntéshozatal szabályozta, aligha fogadta volna osztatlan egyetértés-sel a központi program céltámogatásait, amelyeket a távoli Budapesten számos feltételhez kötöttek.
A szervezeti szabályzóknak a román jogi környezetben még az egyesületi alapszabályokhoz mérhető – legalább a magánjogban számító – jelentősége sem volt. Újváry mégis helyesen rendelte el a szervezeti és működési szabályzatok elkészítését, a vidéki gyülekezetek és református civil szervezetek átláthatóbb működése érdekében.303 A kormányzat ezt a szervezeti-erkölcsi megújulás, a
300 Uo.
301 Czelder Márton özvegye és gyermekei a misszionárius által alapított, de jórészt a külföldi testvéregyházak adományaiból megépült ingatlanok után őket „megillető” kártérítést köve-teltek. Újváry István 1910. máj. 25-ei levele Bánffy Dezső főgondnok, konventi világi elnök-höz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 42. d. 4051/1910.
302 Újváry 1911. dec. 23-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 8987/1911.
303 Fejérváry Géza kormányfő 1905. okt. 7-ei levele Bartók György püspökhöz. RZsL, 2. f. Kül-ügyi ir. 51. d. 1299/1905.
konszolidáció részének tekintette, miután az intézményhálózati fejlesztések-ről – a gazdasági nehézségek miatt – átmenetileg kénytelen volt lemondani, s hosszabb távon amúgy is a gyülekezetek önfenntartó áldozatvállalására kívánt építeni.304
Újváry első egyházvizsgálati körútján szerzett tapasztalatai keresztmet-szetét adják az orvoslást igénylő társadalmi bajoknak, amelyek megoldásában személyének oly fontos szerepet szántak. Megütközéssel szemlélte a román tár-sadalmi érintkezést átszövő baksisrendszert, amely a hatóságokkal való kapcso-lattartás komoly gátjának bizonyult. A gyülekezet életében nehezen orvosolha-tó gondot jelentett – alkalmas vállalkozó híján – az egyházmegyei főgondnoki tisztség huzamos betöltetlensége,305 valamint a segédlelkész választás körüli heves viták. Tóth Gyula helyettes lelkészt ugyanis „költekező hajlamai” miatt a Miniszterelnökség nyomására elmozdították állásából.306 Utódját, Soós Adol-fot azonban, ismét csak Bartók püspök ajánlotta és nevezte ki, a presbitérium szándékai ellenére,307 s nem is tudott sokáig megmaradni Bukarestben. A bé-kétlenségnek csak Márton Árpád 1906. szeptemberi beiktatása vetett véget, egy ugyancsak küzdelmes lelkészválasztás után.308
A korábbi – mondhatni családias – kapcsolatrendszert gyökeresen átfor-máló új szabályzók (vagyonleltárak és működési szabályzatok) elfogadtatása, a szigorodó számadási fegyelem nem aratott osztatlan tetszést a gyülekezet tag-jai körében. Az esperes és a presbitérium kapcsolata egy idő után
érzékelhető-304 Uo.
305 Újváry Hajdú András pótlása ügyében írt 1905. szept. 6-ai levele Bartók György püspök-höz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 51. d. 1085/1905. és MNL OL K 26 ME 702. cs. 4425/1906 XVII.
t. 120. asz.
306 Miniszterelnökségi tisztázat Bartók György püspöknek, 1905. okt. 29. MNL OL K 26 ME 703. cs. 4620/1905 XVII. t. 87. asz. Újváry is elfordult beosztottjától, noha a nőegyletben ki-tört viszály lecsendesedését éppen Tóth érte el, tartalmas felovasó estjeivel. Az esperes egyik levelében írta róla: a „különben oly sok szép tehetséggel bíró h. lelkész úrban oly szomo-rúan kellett csalódnom.” Újváry 1905. szept. 6-ai levele Bartók püspökhöz egyházellenőrző körútjáról. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 51. d. 1085/1905.
307 Fejérváry Géza kormányfő 1905. okt. 7-ei levele Bartók György püspökhöz. RZsL, 2. f. Kül-ügyi ir. 51. d. 1299/1905.
308 Újváry 1906. aug. 22-ei egyházlátogatási beszámolója Bartók püspöknek. 5 csatolt jegyző-könyvvel. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d. 222/1906.
en megromlott. Nézeteltérésük ráadásul sajtónyilvánosságot kapott.309 Bartók György erdélyi püspök azonban egyházlátogató körútja után már a botrányok megszűntéről, s a viszonyok örvendetes rendeződéséről számolt be.310 A rende-ződést segítette, hogy Bartók püspök halálát követően a református zsinat 1904.
november 10-i törvényének 1907. évi szentesítése után (VIII. tc.) a külföldi re-formátus hívek és egyházközségek gondozása az egyházkerülettől az Egyete-mes Konvent hatáskörébe került.311 A nagyobb áttekintéssel, s jelentős politikai befolyással rendelkező új döntéshozók (mint az exkormányfő, Bánffy Dezső) eredményesebben képviselhették a reformátusság sajátos érdekeit a Romániai akcióban is.
A romániai reformátusság egészének állapotrajzát az 1908. szeptember 21-i egyházmegyei értekezlet jegyzőkönyve tárja elénk. Az irat a csaknem évszáza-dos múltra visszatekintve bizakodással rögzíti a belső ellentétek elültét, az ok-tatási feltételek javulását, (különösen a nyelvi asszimiláció útjára lépett kisgyer-mek korosztály magyar identitását megalapozó óvodák megnyitását); a ploieşti templomalap örvendetes gyarapodását, a bukaresti temetőkápolna építésének tervét. Ám a román iskolapolitika mind durvább beavatkozásának veszélyeire, s a diáklétszám stagnálására vonatkozó utalás a jövő feladatait is felvillantotta, amiként az a megállapítás, hogy a hazai egyházi törvények tisztelete még min-dig nem éri el a kívánt mértéket.312
A bukaresti egyházközség 1908. évi értesítője a képet tovább árnyalja. Innen tudhatjuk, hogy az évek óta húzódó kántorkérdés313 – mely „már végveszéllyel
309 BMÚ, 1907. máj. 30.
310 MNL OL K 26 ME 702. cs. 3773/1907 XIX. t. 242. asz.
311 Bánffy Dezső koventi világi elnök 1907. dec. 27-ei levele Wekerle Sándor miniszterelnökhöz.
MNL OL K 26 ME 702. cs. 6015/1907 XIX. t. 242. asz.
312 RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54. d. 320/1908.
313 Kertész József 1906-ban lemondott posztjáról. Újváry 1906. aug. 22-ei egyházlátogatá-si beszámolója Bartók püspöknek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d. 222/1906. A presbitérium Vincze István kántortanítót hívta és választotta meg egyhangúlag a posztra, ám Bartók püspök kötelességmulasztási eljárással meghiúsította állása betöltését. Vincze Nyílt levél az emberszerető magyar társadalomhoz és a sajtóhoz című 1907. április havi pamfletje.
RZsL, 2. f. Külügyi ir. 53. d. 108 [ad 95]/1907. A kántorválasztás okozta békétlenség csak 1908-ban csillapodott, Szász István tanító megbízásával. A bukaresti ev. ref. egyházközség 1908. évi értesítője. Bukarest 1909. A presbitérium kiadása. 3. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 58.
fenyegette” a gyülekezetet – lecsengőben van; hogy a fővárosban 80 temetésre 83 születés jutott (ebből 21 törvénytelen!). Viszonylag magas volt az átkeresz-telkedők száma (17 fő). A költségvetés viszont a bérbe adott épületek jóvoltából többletet mutatott.314 A Benedek Zsolt konventi fogalmazó 1909 májusában tett egyházlátogatásáról készült jegyzőkönyv ezen felül kiemelte Újváry elkötelezett munkáját, amely erkölcsi megújulást hozott az egyházmegyében.315 Noha erről többek egészen másképpen vélekedtek,316 az esperes működése kétségtelenül rendezettebb viszonyokat teremtett és jótékonyan befolyásolta a misszióegyhá-zak és az egyházi főhatóság viszonyának alakulását.
4.4. Egyházépítés a katolikus hitfelekezetnél
Az önálló katolikus magyar eklézsia megalakulása után az elsődleges feladat ugyancsak a szervezeti és működési keretek megszilárdítása, a személyi felté-telek biztosítása volt. Az akció 1904. márciusi konferenciája ezért arra az ál-láspontra jutott, hogy az érsek által javasolt új templom felépítésével a Barácia
d. szám nélk./1909. A főgondnoki posztra is csak ekkor akadt jelentkező Köpe F. István személyében. Az a pár tanult ember, aki 1906-ban már szóba jött (György Mózes, Veress István, Lakatos József és Mester Lajos) nem vállalták a tisztet román családi és társadalmi kapcsolataikra hivatkozva. Újváry 1906. aug. 22-ei egyházlátogatási beszámolója Bartók püspöknek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d. 222/1906.
314 RZsL, 2. f. Külügyi ir. 58. d. szám nélk./1909.
315 Benedek Zsolt, konventi fogalmazó egyházlátogatásáról készült jegyzőkönyv, 1909. máj. 31.
RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54. d. 5631/1909.
316 Vincze István kántortanító bizantinistának nevezte. Vincze: Nyílt levél az emberszerető magyar társadalomhoz és a sajtóhoz, 1907. április. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 53. d. 108 [ad 95]/1907. A főgondnok Hajdú András is a kántortanító mellé állt az esperessel szemben.
Újváry 1907. júl. 5-ei egyházvizsgálati jelentése Bartók püspökhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir.
53. d. 190/1907. Az eset után a megüresedett főgondnoki állást csak két év múltán tudták betölteni.
úgysem válna egy csapásra magyarrá, viszont szétforgácsolná a bukaresti kato-likus közösség erőit. A Miniszterelnökség külügyi csatornákon arra utasította Poliány Zoltán újságírót, az egyházközség elnökét, hogy győzze meg a híveket a vállalkozás időszerűtlen voltáról.317 Tisza a külügyminiszternek címzett átiratá-ban leszögezte, hogy csak abátiratá-ban az esetben vállal szerepet a templomépítésben, ha született magyar (s nem csupán magyarul értő) plébánosa lesz a ferences barátokról elnevezett komplexumnak, s a második magyar pap bentlakásos el-helyezést kap az intézményben. Ezekkel a feltételekkel a miniszterelnök hajlan-dónak mutatkozott megfontolni a már sikeresen felépített leányiskolán túl egy óvoda, valamint egy közétkeztetést biztosító napközi otthon anyagi támogatá-sát is – az érsek kezesség vállalásával.318
A 400 ezer korona építési költséggel tervezett magyar templom pénzügyi háttere valójában nagyon bizonytalan volt. A Banca Marmarosch & Blank &
Co. magyar igazgatója ugyan kisebb adományával lendületet adott a fedezet előteremtésének,319 és a Szent László Társulat vezetése is hozzájárult a templo-mépítési alap gyarapításához, s egy országos gyűjtés lebonyolításához,320 a kul-tusztárcától remélt 200 ezer koronás beruházási támogatás azonban egyelőre nem teljesült.321 Ebben bizonyára közrejátszott a Hornstein érsek leköszönésé-ről terjedő szóbeszéd és az azt övező bizonytalanság is.
A kialakult helyzetről Pallavicini János tárgyalt az érsekkel, aki beszámolt róla, hogy Rómában súlyos szemrehányásokat kapott a magyar iskolák
támo-317 Fogalmazvány a közös külügyminiszternek, 1904. ápr. 18. MNL OL K 26 ME 742. cs.
1714/1904 XVIII. t. 1702. asz.
318 Tisza kezdetnek évi 8000 frank hozzájárulást helyezett kilátásba. Uo.
319 Söpkéz Károly 500 lejt adományozott a célra azzal a feltétellel, hogy a terv 1907. okt.
17-ig teljesüljön, ellenkező esetben felekezeti különbség nélkül a magyar iskolák javára kívánta átutalni az összeget. A követség a határidő meghosszabbítását javasolta. Tisztázat Szmrecsányi Pál püspöknek, 1905. szept. 18. MNL OL K 26 ME 744. cs. 3978/1905 XVII. t.
194. asz.
320 Fogalmazvány a közös külügyminiszternek, 1905. okt. 25. MNL OL K 26 ME 743. cs.
4577/1905 XVII. t. 194. asz.
321 Tisza levelében engedékenyen 150 000 koronára szállította le igényét, aminek jóváhagyásá-ért a Romániai akció egészének összköltségére utalva érvelt, mondván, hogy az „tulajdon-képpen eminens kath. érdekeket szolgál.” Miniszterelnökségi átirat Apponyi Albert kul-tuszminiszternek, fogalmazvány, 1906. jún. 9. MNL OL K 26 ME 743. cs. 3497/1906 XVII.
t. 121. (l. az 1907. 598. alapszámnál).
gatása miatt. A Kúriánál ugyanis az a meggyőződés alakult ki, hogy ez áll a hátterében annak, hogy az érsek viszonya megromlott a román kormányzattal, s különösen Spiru Haret vallás- és közoktatásügyi miniszterrel.322 A bukaresti követ azonban találkozott Dimitrie A. Sturdza miniszterelnökkel, aki – a divi-de et impera jegyében – kijelentette, hogy Brăilán az érseknek soha nem en-gedélyezi katolikus iskola megnyitását, egy magyar igazgatónak azonban igen.
Pallavicini azt az álláspontot képviselte, hogy az akció szempontjából észszerű lenne elfogadni a román fél ajánlatát. Egyúttal elérkezettnek látta az időt arra is, hogy Ferenc József uralkodói befolyását is latba vessék egy megfelelő új katoli-kus egyházi vezető megválasztása érdekében.323 Ezeket az értesüléseket Szmre-csányi Pál püspök magánlevelében osztotta meg Tisza István kormányfővel, aki tájékoztatta arról, hogy várományos utódként a bukaresti papnevelde bencés vezetőjét emlegetik. Az „inkább német érzésű”-nek nevezett Raymund Netz-hammer évekkel korábban vitába keveredett Hornsteinnel, ugyanakkor intéz-ményében kiállt a papnövendékek magyar nyelvi képzése mellett, noha kétsé-gesnek tartotta a regáti magyarság megtartására tett ebbéli erőfeszítéseket. (S ez szakértői véleménynek számított, hiszen a jelölt több tanulmányt írt a romániai katolikusság helyzetéről.)324
Hornstein helyzetének megrendülése egy szélesebb konfliktus keretébe ágyazódott. Tisza egyik külügyminiszterhez intézett levelében írta: „…a román állam a katholikus egyházzal jelenleg kisebbszerű kultúrharcot folytat”, ami-nek az érsek ellenében bizonyos személyes motívumai is vannak.325 A szem-benállás ugyanakkor a katolikus magyar iskolákat is közvetlenül érintette. Az új tanodák megnyitása elé ugyanis a román hatóságok egyre több akadályt gördítettek. A liberális Sturdza-kormány ugyan jelezte, hogy a magániskolák működésének új szabályozásával lehetővé válik, hogy a tanintézet fenntartója a
322 Pallavicini 1904. okt. 21-ei magánlevele Szmrecsányi Pál püspökhöz. MNL OL K 26 ME 742. cs. 5477/1904 XVIII. t. 1702. asz.
323 Uo.
324 Szmrecsányi Pál (ekkor már nagyváradi) püspök 1904. nov. 18-ai levele Tisza Istvánhoz.
MNL OL K 26 ME 742. cs. 5477/1904 XVIII. t. 1702. asz.
325 Tisza István levele a közös külügyminiszterhez. Tisztázat, 1904. nov. 7. MNL OL K 26 ME 742. cs. 5136/1904 XVIII. t. 1702. asz.
működési engedélyért folyamodó katolikus iskola igazgatója (vagy akár a hit-község) legyen. Ez azt a lehetőséget kínálta, hogy a magyar iskolák – szakítva az érsekkel – mentesülnek az ellenükben is folytatott „Kulturkampf” negatív hatásaitól. Mindezt mérlegelve Tisza említett levelében úgy nyilatkozott: „…
nem kívánatos, hogy az actiónak katholikus ága kizárólag az érsekség kezében legyen…”. Másfelől viszont, kormányának az akcióban tanúsított mértéktartó, lojális viszonyulására utalva, erélyes fellépést sürgetett Gołuchowskitól a román túlkapásokkal szemben, mondván, a válaszlépések elmaradása a bukaresti ve-zetést csak bátorítaná.326
A kormányfő mindenesetre éberen követte az érsek-ügy fordulatait és fo-lyamatosan egyeztetett a diplomácia vezetőjével. Többek között arról is, hogy a Hornsteint ért bírálatban „a magyar kormány ágense” kitétel teljesen alaptalan, hiszen Hornsteinnel az eltelt évek alatt szó sem esett politikáról.
A kormányfő mindenesetre éberen követte az érsek-ügy fordulatait és fo-lyamatosan egyeztetett a diplomácia vezetőjével. Többek között arról is, hogy a Hornsteint ért bírálatban „a magyar kormány ágense” kitétel teljesen alaptalan, hiszen Hornsteinnel az eltelt évek alatt szó sem esett politikáról.