3. A ROMÁNIAI AKCIÓ KEZDETEI
3.5. Az akció egyházi csatornáinak kialakításakialakítása
A kapcsolatok alapjait már évekkel az akciót megelőzően lefektették. A magyar kormány diplomáciai közvetítéssel történő ez irányú tapogatózásai így kedvező fogadtatásra találtak. Joseph-Xavier Hornstein bukaresti érseket erre ösztönöz-te egyháza végleösztönöz-tes mellőzöttsége, valamint az a körülmény, hogy a Regátban élő katolikusság többségét magyar ajkú hívek alkották, akiknek anyanyelvi lelki gondozásától nem zárkózhatott el. A kölcsönös érdekeltség alapján a kapcsola-tok hamarosan szorosabbra fonódtak, noha az érsek együttműködéséhez igye-kezett magas árat szabni. A magyar hívek vallási szükségleteire utalva nagy-arányú építkezések tervével állt elő, amelyek a magyar papok alkalmazásának költségeit irreális magasságokba emelték. A közvetítő tárgyalásokkal megbízott Dessewffy Sándor csanádi püspök a 400 ezer frankos fejlesztési terv „időszerű-ségét” megkérdőjelezve ismertette Budapest feltételeit. A támogatást kizárólag magyar iskolák létesítésére, lelkészi állások szervezésére ajánlották fel, azzal a kikötéssel, hogy a pénzek folyósítását Budapest minden megkötés, sőt indoklás nélkül felmondhatja. Az egyezség létrejöttéhez az érseknek hitet kellett tennie az anyanyelvű ünnepi szolgálatok és a magyar papképzés elindítása mellett.194
Az időközben jelentősen lefaragott támogatásról szóló tárgyalások magyar szempontból azzal kecsegtettek, hogy a külhoni magyarság segélyezése „kifelé merőben társadalmi támogatás jellegét” ölti.195 Ezért az érsek taktikázása mi-att türelmetlenné váló Dessewffy püspököt a kormányfőnek kellett csitítania, mondván „…a jelen akciót, nehogy rövid életű elődeinek sorsára jusson […]
194 Dessewffy Sándor, csanádi püspök 1901. júl. 31-i levele Széll Kálmán miniszterelnökhöz.
MNL OL K 26 ME 548. cs. 3102/1901 XXXI. t. 811. asz.
195 A Miniszterelnökség azonban körültekintően kikérte a Külügyminisztérium irattárából a hajdani jászvásári alkonzul 1893-as tanulmányát, illetve a bukaresti követség véleményét az érsekkel kötendő együttműködésről. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3153/1901 XXXI. t. 811.
asz.
alaposan elő kell készíteni…” A tapintatos eljárás példájaképpen a csanádi püs-pököt kérték meg a katolikus klérus által dotált és útmutatásai szerint működő Szent László Társulat megkeresésére,196 hogy általa a magyar állam nemzetpoli-tikai akciója egy hiteles „civil” fedőszervezetet nyerjen.
A bukovinai és moldvai magyarság támogatásában már komoly tapaszta-latokra szert tett Társulat élén ekkor Szmrecsányi Pál állt. A szepesi püspök az akció tervéről értesülve készséges együttműködéséről biztosította a kormányfőt, hozzátéve, hogy rossz néven is vette volna mellőzésüket. Elkötelezettségét egy terjedelmes emlékirat rögzíti, amelyben a püspök a Szent László Társulat céljait s a romániai magyarság érdekében tett négy évtizedes intézkedéseit foglalta össze.
Útmutatásul megállapítva, hogy a kitűzött célok elérésének a kulcsa – a templom és az iskola; s hogy a kivándoroltak lelki életének és nemzeti azonosságtudatának gondozásában a Szent László Társulat által támogatott intézmények, illetve papok és tanítók tehetik a legtöbbet. Maga a szervezet pedig diszkrét működésével fog-lalhatja keretbe az elindított programot, hiszen saját bizalmas természetű külhoni tevékenysége részleteibe is csupán az elnökség van beavatva.197
A püspök által kiemelt erények, mindenekelőtt a Társulat „civil” arculata és helyismerete – úgy tűnik – nagy súllyal estek a latba az akció szervezeti kereteinek véglegesítésében. Egy időközben lefuttatott kiegészítő adatgyűjtés után a teendők összehangolására 1901. november 20-ára katolikus munkaértekezletet hívtak ösz-sze a Miniszterelnökségen. Az elnöklő Dessewffy Sándor és Várady Lipót Árpád apát-kanonok, a Kultuszminisztérium osztálytanácsosa mellett a bizalmas fórum résztvevője volt Szmrecsányi püspök, s maga a bukaresti érsek is. Hornstein az ismertetett létszám- és költségadatok fényében javaslatokat tett magyar lelkészi-, segédlelkészi posztok kialakítására, magyarul (is) oktató katolikus intézmények támogatására a román fővárosban, Brăilán, Ploieşten, Craiován és Buzăuban [Bodzavásár]. Vázolta továbbá elképzeléseit a magyar nyelv pozícióinak erősítésé-re a gyülekezeti életben és a papképzésben. A javaslatokat tovább gondolva végül
196 Uo.
197 MNL OL K 26 ME 548. cs. 4196/1901 XXXI. t. 811. asz. Ez idő tájt a Társulat az akció indu-lásakor 8–10 ezer frankkal támogatta a regáti magyarságot. Szmrecsányi 1901. novemberi levele a miniszterelnökhöz. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4258/1901 XXXI. t. 811. asz.
megfogalmazódott a ferences intézményi központ, a Barácia magyar intézménnyé alakításának terve, tekintettel a többséget képező magyar hívek tömegére, a több mint félezer magyar ajkú diákra, s a szolgálatukban álló magyar, vagy legalább magyarul tudó lelkészekre, tanítókra és kántorra. Az e célra megállapított 60 ezer koronás költségfedezet természetesen csak az első ez irányban megtett lépésekre volt elegendő. Elvi döntés született azonban arról is, hogy hosszútávon a templo-mok és iskolaépületek bérlésénél gazdaságosabb saját épületek emelése, amelyek jogi szempontból is inkább szavatolják az intézmények háborítatlan működését.198
A bukaresti magyarságnak hozzávetőleg negyedrésze volt református, il-letve evangélikus, s elenyésző számban unitárius. A protestáns hívek gondo-zásáról párhuzamos tárgyalások zajlottak a Miniszterelnökség szakági mun-kacsoportjában. Bartók György, az erdélyi református egyházkerület püspöke 1901 nyarán kapott felkérést arra, hogy az autonóm egyházszervezet előnyével bíró regáti reformátusság javára – a kormány által biztosított pénzeszközök terhére – iskolákat alapítson, s gondoskodjék a szórványok pasztorálásáról.199 S ez nem is volt egészen magától értetődő egyezség. Legalábbis ez olvasható ki a felekezeti béke fenntartásáért aggódó Wlassics Gyula kultuszminiszternek a kormányfőhöz intézett leveléből, amelyben az egészséges felekezeti arányok megtartására inti az akció vezetését a segélypolitika minden területén.200
A mintegy hatezer főnyi bukaresti magyar protestáns szükségleteire végül az a megállapodás született, hogy egy lelkészi, egy segédlelkészi, egy kántor-ta-nítói és három tanítónői állást hoznak létre. A több mint félezer nyilvántartott protestáns tanköteles oktatási igényei azonban – a tanterem- és pedagógushi-ány miatt – ekkor még csak részben teljesültek.201
A magas költséggel és hosszabb beruházási idővel tervezhető intézményi háttér kialakításánál gyorsabban „megtérülő” intézkedésnek számítottak azok
198 MNL OL K 26 ME 548. cs. 4524/1901 XXXI. t. 811. asz.
199 MNL OL K 26 ME 548. cs. 2198/1901 XXXI. t. 811. asz.
200 Mint Széll Kálmán miniszterelnökhöz címzett levelében írta: „…nagyon kell vigyáznunk arra, miszerint a katholikus érdekek egyoldalúlag ne állíttassanak ezen actióban túlzott mérvben előtérbe…” MNL OL K 26 ME 548. cs. 3899/1901 XXXI. t. 811. asz.
201 Emlékirat a romániai magyarok nemzeti szervezése tárgyában, 1901. júl. 12. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3879/1901 XXXI. t. 811. asz.
a jogszabályi változtatások, amelyek mégis jótékonyan formálták a kivándorol-tak viszonyulását az anyaországhoz, netán látványos közérzeti javulást eredmé-nyezhettek. Ilyen kiemelt, s jó eredménnyel kecsegtető kezdeményezés volt az elhibázott 1879. évi állampolgársági törvény (L. tc.) módosítása. A jogszabály értelmében a külföldön tartózkodó magyaroknak ötévenként hivatalosan is meg kellett erősíteni igényüket a honosságuk megtartására, ellenkező esetben tíz éves távollét után végleg elveszítették állampolgárságukat.202 Ez a katona-köteles férfiak esetében a bevonultatás kockázatával, vagy annak elmulasztása esetén törvényi retorziókkal járt; s az ügyintézésre szabadnap- vagy munkabér-kieséssel. A vidéken élőket ráadásul az utazás költsége is terhelte. Az érintettek csakugyan tömegesen elmulasztottak időben intézkedni állampolgárságuk vé-delmében. E mögött nem kevés távolságtartó dac is érzékelhető, a „gondoskodó állam” szerepében kudarcot vallott anyaországgal, s az azt megtestesítő külügyi apparátus idegen ajkú és ellenséges magatartású tagjaival szemben. A belügy-miniszter mindenesetre sürgősen intézkedett a törvény átdolgozásáról,203 s kez-deményezte az inkriminált 31. §. azonnali hatályon kívül helyezését.204
A konzulátusok személyi összetétele azonban nehezebben változott, noha az idegen ajkú hivatalnokok elfogult viselkedését több fórumon is kifogásolták.205 Pallavicini János bukaresti követ a panaszok hatására legalább egy magyarul tudó tisztviselőt kért a román fővárosba. A kormányfő átiratában arra kérte a közös külügyminisztert, hogy a Monarchia állampolgárai között a legnagyobb létszámban jelen lévő magyarság arányos képviseletét „Tegye jóakaratú meg-fontolás tárgyává…”.206 Ez teljesült ugyan, ám a Miniszterelnökség az egyházi
202 A kultuszminisztérium javaslatai a Romániai akcióhoz. MNL OL K 26 ME 548. cs.
2198/1901 XXXI. t. 811. asz.
203 MNL OL K 26 ME 659. cs. 995. 1902/XXII. t. 661. asz.
204 MNL OL K 26 ME 659. cs. ad 2544/1902 XXII. t. 676/2544. asz.
205 Hegedüs Lóránt az osztrák–magyar iskolával is rendelkező Ploieşti-en éppen a konzulátus viszonyulására vezette vissza a magyar közösség sorvadását. Hegedüs 1902, 55. Könyvének egy másik részében azt nehezményezi, hogy a diplomáciai kirendeltségek munkatársai a német diaszpórát következetesen végiglátogatták és pártfogolták – nem így a magyarokat.
Uo. 62.
206 Fogalmazvány a közös külügyminiszternek. MNL OL K 26 ME 659. cs. 661/1902 XXII. t.
676. asz.
csatornákon bekért kiegészítő létszámfelméréstől tette függővé, hogy a vidéki nagyvárosokban ugyancsak kérjen-e magyarul tudó konzulátusi munkatársat, akitől a nyelvtudáson túl jogosan várták el, hogy magyar érzésű is legyen.207 A közös Külügyminisztérium, azonban a létszámarányos képviselet kérdésében időközben megkötötte magát. Erre feltételezésünk szerint az a konfliktus szol-gált magyarázatul, amely a magyar kormányzat paritásos külügyi képviseletre irányuló törekvéseiből fakadt. S ilyen volt az Egyesült Államokba kivándorolt görögkatolikusságra vonatkozó javaslata is, miszerint ezen idegen ajkú népes-ség nemzeti gondozását osztrák és magyar állampolgárság szerint, elkülönülten végezzék. Ebből az osztrák fél arra következtethetett, hogy a magyar kormány a konzulátusi hatásköröket is „Lajtán inneni” és „túli” megosztásban kívánná kijelölni.208 A régtől melengetett magyar sérelem kiküszöbölésére Tisza István miniszterelnök személyes megbeszélésre hívta Agenor Gołuchowskit, a diplo-mácia vezetőjét.209 A magyar, vagy magyarul tudó alkalmazottak létszámará-nyos növelése így is csak fokozatosan, évek alatt valósult meg (amit a regáti magyarság kitörő örömmel fogadott).210
A Romániai akció óvatos-körülményes előkészítése arra is alkalmat kínált, hogy a Miniszterelnökség szondázza a magyar közvélemény211 és a román
gaz-207 Pro domo, 1902. márc. MNL OL K 26 ME 659. cs. 1176/1902 XXII. t. 661. asz.
208 Minthogy az Amerikai akcióban komoly esély mutatkozott a külön befolyási övezetek kije-lölésére, a Miniszterelnökségen az a döntés született, hogy a konzulátusügyet csupán a dele-gációk összehívása előtt vessék fel ismét, amikor nagyobb a magyar fél zsarolási potenciálja.
MNL OL K 26 ME 659. cs. 1821/1903 XVIII. t. 1462. asz.
209 Tisztázat a külügyminiszternek, 1904. ápr. 14. MNL OL K 26 ME 659. cs. 1710/1904 XVIII.
t. 411. asz.
210 A Magyarnyelv a konzulátuson című közleményben ez áll: „Mintegy varázsütésre megváltozott az eddigi nemzetalázó rendszer.” RH, 1908. júl. 19.
211 Lukács Gyula képviselő elmarasztalta a kormányt mulasztásáért, mondván Szerbia és Bul-gária többet költ a határon kívül élő honfitársaira, mint Magyarország. Indoklásában az erkölcsileg kudarcot valló nők esetére utalt, akik gyalázatára vannak a magyar névnek kül-földön, ami megengedhetetlen egy nagyhatalom önbecsülése szempontjából. MNL OL K 26 ME 548. cs. 944/1902 XXII. t. 672. asz. 1902 nyarán a kormányfő megelégedéssel számolt be a kultuszminiszternek arról, hogy a külügynek sokat köszönhetnek: „…diplomatáink által annyi buzgalommal és szakértelemmel kezdett romániai és amerikai actio, ha politi-kusainkkal bizalmasan közöltetik, mint azt a múlt évben a pénzügyi bizottságban tettem, pártkülönbség nélkül a legjobb benyomást kelti. Addig, hogyha a magyarság külföldön el van hanyagolva, úgy ezt bizonyos politikai körök s az ellenzéki sajtó arra használták ki,
daállam politikai reakcióit. A fokozatos és tapintatos építkezés azonban min-den vonalon kiállta a próbát. A szinte előzmények nélküli nemzetpolitikai vállalkozás forgatókönyvét immár a külföldön, ellenséges közegben zajló ak-ció „szalonképes” voltát igazoló visszacsatolásokkal terjeszthették az uralkodó elé, jóváhagyásra. A királynak megküldött 22 oldalas dokumentum212 vázol-ta a kivándorlás folyamatát, aláhúzva, hogy az ötven- és kétszázezer fő közé taksált regáti magyar migránsok második-harmadik nemzedéke rohamosan románosodik, „holott nemzetiségük és honosságuk megtartása esetén a mo-narchiának a Balkánon erős támaszát képezhetnék.” A dokumentum kiemeli, hogy a Kárpátok túloldalán letelepedett magyarság megbízható munkaerő és adóalany, szemben az Amerikába vándorolt ruszin és szlovák honfitársaikkal, akik tömegével „fertőződnek” a pánszláv propaganda tanaival. A király meg-nyugtatására az irat leszögezi, hogy mindezek mellett a magyar kormány Ro-mánia tiltakozása esetén kész elállni támogatási programjától, még ha azt a nemzetközi jog az anyaország részéről méltányolható törekvésnek ismeri is el.
Hasonló okokra tekintettel – a „belügyekbe való beavatkozás” esetleges vádja miatt – a magyar kormány meghozta már ezt a fájdalmas, önkorlátozó döntést a csángók esetében, nem kívánva kiélezni az ellentéteket az 1883 óta szövetsé-ges Romániával. Végezetül utalt a segítő kezet nyújtó s az államot leplező tár-sadalmi szervezet, a Szent László Társulat lehetséges konfliktusokat tompító, kivédő szerepvállalására.
A taktikusan előterjesztett nemzetpolitikai vállalkozásnak a király 1902. ja-nuár 18-ai leiratában zöld utat adott.213 A kultuszminiszter pedig vállalta, hogy a program anyagi hátterének biztosítására közbenjár az uralkodónál a Vallásalap pénzügyi forrásainak bevonása érdekében.214 A király jóváhagyását követően az amerikai és Romániai akció további anyagi forráshoz jutott. A pénzeszközöket
hogy felmelegítsék azt az annyiszor elcsépelt vádjukat, hogy a külügyi képviselet a speciá-lisan magyar érdekeket nem ápolja, a mi pedig a valóságnak egyáltalán nem felel meg.” Fo-galmazvány a kultuszminiszternek, 1902. augusztus. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3050/1902 XXII. t
212 MNL OL K 26 ME 548. cs. 305/1902 XXII. t.
213 Uo.
214 MNL OL K 26 ME 548. cs. 716/1902 XXII. t. 540. asz.
a követség helyett Szmrecsányi Pálnak utalták,215 egyszerűen azért, nehogy a püspök a „mellőzés” miatt megbántódjék.216
Az eddig elmondottakból is következik, hogy az akció elindítása minde-nekelőtt a közös Külügyminisztérium állásfoglalásán múlott, ezért a magyar kormány mindent megtett, hogy jóindulatú együttműködésüket elnyerje.217 Széll Kálmán miniszterelnök a diplomaták akcióban játszott szerepét oly nagy-ra értékelte, hogy a kivándorlási törvény vitáján határozottan visszautasította a külügyi tárcát ért hazai bírálatokat.218 Ennek a gesztusnak lehetett bizonyos de-monstratív jellege, hiszen a király folyamatos tájékoztatása alkalmaival, s hoz-zájárulása érdekében igazolni kellett, hogy a magyar kormány támogatási prog-ramja nem a túltengő nacionalizmusból fakad, s végképpen nem tekinti olyan presztízs-ügynek, ami törvényszerűen kezelhetetlenné váló feszültségeket ger-jeszt a szomszédsági kapcsolatokban. A Külügyminisztériummal kialakított harmonikus kapcsolat ennek az ellenkezőjéről tanúskodott.219 A kormányfő az első teljes éves költségvetési tervről szóló beszámolóban biztosította az uralko-dót, hogy „Az actiót a külügyi követelményeknek mindenben megfelelően és diplomatáink tanácsai szerint akarom intézni.”220
215 Összesen 25 700 korona állt rendelkezésére ebből a forrásból a kivándoroltak támogatására.
MNL OL K 26 ME 548. cs. 1131/1902 XXII. t. 540. asz.
216 MNL OL K 26 ME 548. cs. ad 917/1902 XXII. t. 540. asz.
217 Gyakorlatias okokból a miniszterelnökségi tanácskozásra Pallavicini János őrgróf bukaresti követet is meghívták. Széll Kálmán átirata Gołuchowski Agenor külügyminiszternek. (Fo-galmazvány.) MNL OL K 26 ME 575. cs. 333/1903 XVIII. t. 80. asz.
218 1903. jan. 7-ei tisztázat a királynak az 1903. évi tervekről és költségvetéséről. MNL OL K 26 ME 575. cs. 80/1903 XVIII. t. 80. asz.
219 A király külpolitikai aggodalmainak eloszlatásához a közvetett, de biztosabb út a külügy-miniszter meggyőzése volt, ezért az akció indítékairól Széll Kálmán az alábbiakat közölte Gołuchowskival: „a magyar kormány nem akar elsietett és a célon túllövő actiót, de viszont készülnie kell a jövőre, mert a szóban levő actio teljes novumot képez. Ez kelthette azt a benyomást, mintha exorbitáns tervek elsietett foganatba vétele szándékoltatnék.” Minisz-terelnöki átirat a külügyminiszternek. Tisztázat, 1903. ápr. 8. MNL OL K 26 ME 744. cs.
1547/1903 XVIII. t. 406. asz.
220 MNL OL K 26 ME 575. cs. 80/1903 XVIII. t. 80. asz. Természetesen a magyarokkal előzé-keny lengyel tárcavezető is számíthatott elismerő gesztusokra: a kormányfő ugyanis tolmá-csolta az uralkodó elégedettségét, amiért „…a külügyi kormányzat a magyar közvélemény érdeklődésének egyik legnépszerűbb tárgyát, ti. a keleti magyarság helyzetét kiváló figyel-mére méltatván, az a komoly magyar politikai körökben a legjobb benyomást kelti.” S külön
Ugyanebben a királyhoz intézett iratban olvasható, hogy a magyar kormány a szellemi színvonal emelése érdekében lapot alapít a román fővárosban, s hogy a nemzeti azonosság megtartást szolgáló eddigi intézkedéseket megkísérlik az égető gazdasági bajok részleges orvoslásával hatékonyabbá tenni.221
S ez a mozzanat egy jelentős szemléleti változásra utal az akció történetében!
A tüneti jellegű intézkedések után itt legalábbis megmutatkozik a szándék, hogy a bajok megélhetési hátterével is érdemben foglalkozzanak. Ezt az irányt jelzi, hogy 1902 márciusában a Pénzügyminisztériumot is bevonták a tervezésbe,222 míg a Belügyminisztérium együttműködését elsősorban a honossági törvény megújításában és a leánykereskedelem megfékezésében kérték.223 Hasonlókép-pen a kivándorolt magyarság erkölcsi hanyatlására tekintettel, a vadházasságok kiküszöbölése érdekében fordultak az igazságügy-miniszterhez,224 s hamarosan a mezőgazdasági tárca kiküldöttjének a kint élők életviszonyairól készített emléki-rata is vitaanyag lett a Miniszterelnökség éves stratégiai értekezletén.225
megköszönte, „…hogy a bukaresti [református] magyar iskola ügyében igazunkat határo-zott fellépésével a román kormánnyal szemben sikeresen megvédte.” Széll Kálmán átirata a külügyminiszternek, fogalmazvány. MNL OL K 26 ME 575. cs. 333/1903 XVIII. t. 80. asz.
221 Széll ez ügyben ekként fogalmazott: „…a romániai magyar colóniák gazdasági consolidá-lása jelentékeny érdek, ezért úgy a consulatusok, mint Felséged kereskedelemügyi minisz-terének bukaresti szaktudósítója által beható tanulmány tárgyává tétettük a szóban levő telepek gazdasági helyzetét, s azon eszközöket, melyekkel rajtuk segíteni lehetne.” 1903. jan.
7-ei tisztázat a királynak az 1903. évi tervekről és költségvetéséről. MNL OL K 26 ME 575.
cs. 80/1903 XVIII. t. 80. asz.
222 MNL OL K 26 ME 548. cs. 944/1902 XXII. t. 672. asz.
223 A miniszterelnök felkérő levelében ez áll: „…a határon állítólag üzletszerűen folytatott le-ány-csempészetet minden lehető eszközzel meg kell gátolni.” MNL OL K 26 ME 659. cs.
661/1902 XXII. t.
224 Az 1894 : XXXIII. tc. módosításával az 1904. évi XXXVI. törvény anyakönyvezési jogkört adtak az alacsonyabb rangú külképviseleti állomások vezetőinek, al- és tiszteletbeli kon-zuloknak is. Pallavicini javaslata Ploieşti, Craiova, Turnu Severin, Giurgiu alkonzuljaira és Focşani, Bârlad, Tulcea ügyvivőségére (tiszteletbeli konzuljára) vonatkozott. A külügymi-niszterhez küldött átiratban a kormányfő azt is kérte, hogy a zökkenőmentes ügyintézés érdekében lehetőleg mentesítsék őket a házasságkötések „alakiságainak nyűgétől”. MNL OL K 26 ME 659. cs. 4283/1904 XVIII. t. 411.asz.
225 Igaz, a kormány a beszámolót Pallavicini álláspontja által finomítva, a javasolt intézkedése-ket pedig fokozatosan, lehetőleg alacsony költséggel kívánta megvalósítani. Átirat a külügy-miniszternek, 1904 ápr. 14-ei tisztázat. MNL OL K 26 ME 659. cs. 1710/1904 XVIII. t. 411.
asz.
A „határon túli” segélyprogram tehát egyre szervezettebb formát öltött.
Gondosan kiérlelt stratégiával, központi pénzügyi alapokkal, helyismerettel bíró civil fedőszervezettel és diplomáciai támogatással. Éppen csak a támogatás ked-vezményezett alanyainak a partneri közreműködésével nem számolhattak…
A különböző adatgyűjtésnek és háttértanulmánynak egybehangzó meg-állapítása ugyanis az volt, hogy a kivándoroltak öntevékeny- és érdekvédelmi szervezetei nem elég erősek és megbízhatóak ahhoz, hogy a bizalmas jellegű program rájuk épüljön. A kormány ezért az amerikai segélyakcióhoz hasonlóan végül a kipróbált egyházi csatornák mellett döntött.226
226 Uo.