Katolikus–református ellentétek

A felekezeti ellentétek – mint láttuk – nem voltak újkeletűek a regáti diaszpó-ra életében. Vándory Lajos már egy emberöltővel az akció megindulása előtt azt írta lapjában: „Itt örökös súrlódás, […] gyűlölség uralkodik, és fájdalom, e

elnöknek. MNL OL K 26 ME 743. cs. 5818/1906 XVII. t. (l. a 121. helyett az 1907. évi 598.

asz-nál).

350 Uo.

351 Fogalmazvány Várady L. Árpád címzetes püspöknek, 1907. febr. 2/7. MNL OL K 26 ME 702. cs. 113/1907 XVIII. t. külön sz.

gyűlölség vallási türelmetlenségen alapszik, ez öldöklő fekély a legborzasztóbb módon dühöng itt, Bukarestben…”.³⁵²

A Miniszterelnökség azonban nem hagyott kétséget a felől, hogy a „tisztán nemzeti czélokat szolgáló romániai actio”-ban nem a felekezeti szempontok él-veznek elsőbbséget.³⁵³ A századfordulón történt szakítás óta lappangó felekezeti ellenérzéseket ugyanakkor igyekezett kiegyensúlyozó távolságtartással csillapí-tani.³⁵⁴

A kölcsönös neheztelés mégis „újratermelődött” azon egyszerű okból, hogy a meghatározott felekezeti jelleggel működő iskolákba eltérő vallású tanulókat is felvettek. A fővárosban erre természetes igény volt, amikor egy diák lakhe-lyétől csak nagy távolságban talált hitbéli hovatartozásának megfelelő tanodát;

illetve a vidéki szórványban, ahol már az is különös szerencsének számított, ha az anyaországi társegyház magyar tannyelvű iskolát működtetett. Ez utób-bi esetben az akció vezetése egyenesen utasította helyi megbízottjait, hogy a kisebbségben lévő felekezet tanulóit „tereljék be” az egyetlen létező magyar is-kolába, amiként ez Ploieşti református szórványában, vagy Târgovişte-en tör-tént 1904-ben.³⁵⁵ A magasabb szempontokat érvényesítő döntéssel szemben a szülők nem kis ellenérzéssel viseltettek, ám az vitathatatlan, hogy másképpen a Târgovişte-i református gyerekek csakhamar végérvényesen elvesztek volna a magyarság számára.

A regáti magyar iskolák felekezeti szempontból tehát egyáltalán nem vol-tak egyneműek. Az eltérő felekezethez tartozó diákok aránya az iskolai kimuta-tások szerint meghaladta a tíz százalékot, s az életképesebb, vagy könnyebben

352 BH, 1877. jan. 30./febr.11.

353 Miniszterelnökségi feljegyzés, pro domo. MNL OL K 26 ME 792. cs. 3048/1905 XV. t. 1215.

354 Wlassics Gyula kultuszminiszter még a kezdetekkor arra figyelmeztetett: „…nagyon kell vi-asz.

gyáznunk arra, miszerint a katholikus érdekek egyoldalúlag ne állíttassanak ezen actióban túlzott mérvben előtérbe…”. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3899/1901 XXXI. t. 811. asz.

355 RZsL, 2. f. Külügyi ir. 49. d. 453/1904. A Miniszterelnökség már 1903-ban a kölcsönös-ség jegyében azt az utasítást adta az akció alkalmazottainak, hogy kölcsönösen kínálják fel tanintézeteiket a felekezetükhöz tartozó, de attól eltérő jelleggel működő tanintézetben tanuló gyermekek számára. Fogalmazvány Szmrecsányi Pál püspöknek 1903. febr. 8. MNL OL K 26 ME 575. cs. 407/1903 XVIII t. 407. asz.

elérhető tanodák esetében e feletti értéket is. Ez a nem elhanyagolható létszám tette szükségessé, hogy a tanulók vallásos meggyőződésének megóvása, ápo-lása érdekében külön hitoktatásukra is megoldást találjanak. Ez a természetes törekvés azonban egy igen érzékeny és hosszan tartó felekezeti küzdelem táp-talajává vált.

Palavicini János 1905-ben azzal a javaslattal élt, hogy a vallási kisebbséget alkotó tanulókat kölcsönösen vigyék át a saját intézményeikben zajló hitok-tatásra.³⁵⁶ A követ bizonyára tisztában volt azzal, hogy a felekezeti iskolákban az idegen hitoktatók nem szívesen látott vendégek lennének. S ez csakugyan így is volt. Kuczka Ágost, a katolikus iskolák tanfelügyelője a katolikus tansze-mélyzetnek kereken megtiltotta, hogy református kollégáikkal érintkezzenek.³⁵⁷ Nem sokkal volt kedvezőbb a helyzet a református oldalon. Benedek Zsolt kon-venti fogalmazó egyházlátogatási jegyzőkönyve azt rögzítette, hogy a katoli-kusok a reformátusokkal egyáltalán nem állnak kapcsolatban, csupán Márton Árpád lelkész érintkezik velük.³⁵⁸ De milyen viszony lehetett ez, ha Tóth Zsig-mond katolikus pap már azt is kikérte magának, hogy Tóth Gyula református segédlelkész őt „lekollégázza”?³⁵⁹ A szembenállást érzékelve Fejérváry Géza mi-niszterelnök a Külügyminisztérium közvetítését kérte. A kormányfő úgy ítélte meg, nem szabad a két tanfelügyelőre, Újváryra és Kuczkára bízni a megoldást.

Döntsön a követ, s bármiként is, a szabályozás legyen mindkét félre egyaránt kötelező.³⁶⁰ Pallavicini 1906 tavaszán a felekezeti béke megóvásának üdvözítő

356 Pro domo. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 2202/1913 XX. t. 1062. asz.

357 Tarkovich József Julián egyesületi alelnök 1905. máj. 24-ei levele Tisza István miniszterel-nöknek. MNL OL K 26 ME 631. cs. 2352/1905 XVII. t.

358 Benedek Zsolt konventi fogalmazó 1909 májusában tett egyházlátogatásáról készült jegyző-könyve. 23-24. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54. d. 5631/1909.

359 Tarkovich József Julián egyesületi alelnök 1905. máj. 24-ei levele Tisza István miniszterel-nökhöz. MNL OL K 26 ME 631. cs. 2352/1905 XVII. t. Tóth Zsigmond hasznosan szolgált Bukarestben, ám szegény rokonai támogatása címén [?] 6000 koronás adósságot halmo-zott fel, ezért állását sem tarthatta meg a román fővárosban. Hazahozták, s végül Újbarson kapott állást. Tisza István levele Csernoch János hercegprímásnak. Fogalmazvány, 1915.

márc. 17. MNL OL K 26 ME 1039. cs. 843/1915 XVIII. t.

360 Levelében többek között ez állt: „Miután a két felekezet között úgy látszik, némi féltékeny-kedés mutatkozik, s különösen protestáns részről versengés észlelhető.” Miniszterelnöksé-gi fogalmazvány a közös külügyminiszternek, 1906. jan. 29. MNL OL K 26 ME 745. cs.

428/1906 XVII. t. 92. asz.

módját abban látta, ha a diákok járnak át saját felekezeti iskolájukba, (mintsem a hitoktatók az idegen tanintézetekbe). Ezt a kibocsájtó iskolák órarendjében is rögzíteni kellett.³⁶¹ Az elképzelés gyakorlati megvalósítása mégsem lehetett zökkenőmentes, 1908 őszén ugyanis a Miniszterelnökség új szabályozást kívánt bevezetni – a hitoktatók átjárásával – vélhetően Bánffy Dezső ösztönzésére.³⁶²

Még ha nincsenek is birtokunkban a korábbi eljárásrenddel szembeni til-takozást rögzítő dokumentumok, nagyon valószínű, hogy az egymástól csö-könyösen elzárkózó partnerek nem tudtak megfelelni a kihívásoknak. (Gon-dot jelentett e célra üres tantermet biztosítani, s a tanítók óratervi beosztását is felboríthatta a hittanórák befogadása). Az akció szakreferensei a fokozódó ellentétek oldása szándékával javasolták ezt az egyszerűbbnek tűnő gyakorlatot, a diákok mozgatása helyett.

A reakciók azonban önmagukért beszélnek! Tóth Zsigmond katolikus pap Kuczka Ágosthoz címzett levélben a fordulatot hozó döntésről kijelentette, hogy székely hívei „…a legnagyobb megbotránkozással vennék tudomásul”, hogy egy katolikus iskolában református tanokat hirdessenek. „Igen mély itt az árok, mely a kath. és ref. vallású magyarokat elválasztja.” – összegezte végül a mindenki által nyomasztó tényként elkönyvelt lényeget.³⁶³ Várady L. Árpád, a katolikus akció-ág új vezetője – mellékelve Lischerong Mátyás katolikus hitoktató éles hangú tiltakozó levelét³⁶⁴ – hasonló szellemben győzködte Wekerle Sándor

mi-361 A Külügyminisztérium német nyelvű értesítése alapján fogalmazvány Várady L. Árpádnak, 1906. ápr. 12. MNL OL K 26 ME 745. cs. 1934/1906 XVII. t. 92. asz. Ugyanezt az értesítést kapta a református akcióág vezetése. A kormányfő 1906. ápr. 16-ai levele Bartók püspök-höz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d. 76/1906.

362 Legalábbis ez olvasható ki Váradynak Wekerléhez intézett leveléből, amelyben határozottan ellenezte az új szabályozást, ugyanakkor sajnálkozott a miatt, hogy ily módon a kormány-fő Bánffyval feszült viszonyba kerül. Jó szándéka jeléül kijelentette, hogy az általa nagyra becsült Bánffynak kész „az Excellentiád által kívánt bármely elégtételt megadni”. Várady L.

Árpád 1908. nov. 10-ei levele Wekerle Sándor miniszterelnöknek. MNL OL K 26 ME 745.

cs. 5053/1908 XX. t. 917. asz.

363 Tóth Zsigmond 1908. okt. 19-ei levele Kuczka Ágostnak. MNL OL K 26 ME 857. cs.

644/1910 XX. t. 221. asz.

364 Lischerong szerint az anyaországban is a reformátusok szítják a felekezeti harcot. Mint írta:

„…úgy látszik, Tóth János református államtitkárnak szavai a mi reformátusainkra is ráil-lenek. Azzal vádolta ugyanis a református lelkészeket, hogy Magyarországon éppen ők a legtürelmetlenebbek. Egyetlenegy felekezet köréből sem érkezik a kultuszminisztériumba

niszterelnököt. Sajnálkozva állapította meg, ha idejében értesül a készülő változ-tatásról, bizonyosan nem fajulnak idáig az ellentétek. Álláspontja szerint a ren-delet felfüggesztése nélkül nem állítható helyre a felekezeti béke Bukarestben.³⁶⁵ A kormányfő azonban kitartott elképzelései mellett,³⁶⁶ s ezzel lehetőséget kínált Bánffynak arra, hogy az új szabályozást ellenző katolikusok renitens voltát fele-kezeti túlkapásaik egy csokorra való példájával bizonygassa.³⁶⁷

A református fél érvelését kétségtelenül erősítette az a fajta közvélekedés, hogy esetükben „…a felekezet és faj fogalma egy és ugyanaz.”³⁶⁸ Ezzel szem-ben – amiként Újváry esperes fogalmazott – a másik oldalon „magyarul zsi-nórozott internationális talárral járnak-kelnek a mi népünk közt…” és szem-fényvesztő módon elcsábítják a gyengéket. (Nem meglepő tehát, ha küldetéses meggyőződéssel „a harcba küldött katonákhoz” hasonlította a jelenlévőket.)³⁶⁹

annyi alaptalan vád, annyi kicsinyes panasz s annyi törvényellenes követelés, mint éppen a reformátusok köréből.” A jogegyenlőséget (?) látta veszélyben azzal, ha a református lelkész szabad bejárást kap a katolikus iskolába, ami hivatkozást teremt más egyházak képviselő-inek is. Levelét e szavakkal zárta: „Én tehát a reformátusok ezen – amily méltatlan éppen oly jogtalan – kívánságát a legnagyobb megütközéssel utasítom csak vissza. Legyen béke!”

Lischerong Mátyás katolikus hitoktató 1908. okt. 20-ai levele Váradyhoz. (Másolat.) MNL OL K 26 ME 857. cs. 644/1910 XX. t. 221. asz.

365 A püspök kereken megmondta: „…bukaresti közegeink a legsúlyosabb lelkiismereti konfliktus elé állíttatnak, a katholikus közönség érzékenysége a legerősebb megpróbálta-tásoknak lesz kitéve, de a felekezeti béke megzavarásától is lehet tartani, ha a szóban forgó rendelet végrehajtását erőszakolnám.” Várady L. Árpád 1908. nov. 10-ei levele Wekerle Sán-dornak. MNL OL K 26 ME 745. cs. 5053/1908 XX. t. 917. asz.

366 Miniszterelnökségi fogalmazvány a közös külügyminiszternek. MNL OL K 26 ME 857. cs.

6090/1909 XX. t. 20. asz.

367 Újváry 1909. szept. 27-ei jelentése alapján felrótta, hogy református tanulóikat olykor ka-tolikusként könyvelik a katolikus iskolák, s rózsafüzért, szentképeket osztanak nekik. A katolikus oktatók jelenlétükben olyan kiszólásokra ragadtatják magukat mint, hogy „re-formátus szag” van, vagy hogy egy re„re-formátus „nem tudja bűneit levezekelni, csak ha ka-tolizál”. Ehhez képest a reformátusok által a katolikus hittanra felajánlott 2 tantermet, nem ellentételezték. Bánffy Dezső református főgondnok 1909. dec. 7-ei levele Wekerle Sándor-nak. MNL OL K 26 ME 857. cs. 6090/1909 XX. t. 20. asz.

368 Jegyzőkönyv a romániai református egyházmegye 1909. nov. 27-i értekezletéről. RZsL, 2.

f. Külügyi ir. 54. d. (A romániai egyházmegye iratjegyzékében: ad 412/1909 számon, a mi-niszterelnökségiben 6093/1909.)

369 Az esperes szavai az 1909. évi egyházmegyei értekezleten hangzottak el. Uo. Újváry a katolikus „lélekhalászat” miatt óvoda szervezését javasolta, mert a katolikus óvodát a fiúiskolájukhoz túl közelinek, a sajátjukat túl távolinak ítélte. Az elemi első két osztályának alacsony létszámát is arra vezette vissza, hogy a katolikus óvodá(k)ba 50 protestáns gyermek

A katolikus iskolákba beiratkozott tanulóik „visszahódítására” elszánt kam-pányt indító³⁷⁰ reformátusok „lélekvásárlása” ellen azonban éppen olyan jó ok-kal emelhette fel szavát Várady L. Árpád is, a Szent László Társulat első embe-re.³⁷¹ A veszélyt nem is az „elhalászott lelkek” számában látta a püspök, hanem a felszított felekezeti ellentétben, amely „két egymással ellenséges táborra osztja a magyarságot”. Ezért a követségtől szigorú vizsgálatot sürgetett.³⁷²

Az egyszerű hazafias érzésű, istenfélő emberek magatartása nem mindig igazodott a barikád két oldalán kínált mintákhoz. Újváry szórványban tett lá-togatásain többször tapasztalta, hogy katolikus magyarok, csángók nem csak szívesen segédkeznek a helyi református családok felkutatásában,³⁷³ de gyak-ran – a felekezeti vízválasztón átlépve – maguk is részt vesznek a református rítusú, de a szívüknek oly becses magyar nyelvű istentiszteleteken.³⁷⁴

járt. A távozó félben lévő Wodianer Rudolf főkonzultól tudta meg, hogy a túlterhelt katolikus óvoda kiváltására egy újabb szervezését tervezik, amelyet éppen a két iskola között félúton akarnak „beékelni”. Ezt a katolizálás egyértelmű jeleként értékelte. Újváry 1911. jún. 2-ai levele a konventi elnökséghez RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 4025/1911. Egy másik levelében azt panaszolta el, hogy tanítóik rendszeresen összemérik eredményeiket a katolikusokkal, s így derült fény arra, hogy a tőlük katolikus iskolába átjelentkező gyengébb diákok „odaát”

jobb osztályzatokat kapnak, amit az átcsábítások egyik körmönfont eszközének nevezett.

Az esperes szerint csábító hatású az is, hogy a katolikus iskolák felszereltsége és általános színvonala szemmel láthatólag jobb, mint az övék. Újváry 1913. okt. 4-ei levele a konventi elnökséghez, a tanítógyűlés jegyzőkönyvével. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 5826/1913.

370 „Előbb a pásztor legyen jó protestáns, hívő, hogy visszaterelhesse iskoláiba a sok protes-táns gyermeket, kiket szinte ellen nevelnek amott…” – érvelt az esperes. Jegyzőkönyv a romániai református egyházmegye 1909. nov. 27-i értekezletéről. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54.

d. (A romániai egyházmegye iratjegyzékében: ad 412/1909 sz., a miniszterelnökségiben 6093/1909.)

371 Várady Koncz Ferenc református lelkészt azzal vádolta, hogy ajándékokkal és ígérgetésekkel környékezi meg a katolikus szülők gyermekeit. Várady L. Árpád 1909. ápr. 20-ai levele Wekerle Sándor miniszterelnöknek. MNL OL K 26 ME 856. cs. 2208/1909 XVIII. t. 649.

372 Uo. A miniszterelnök az ügy kivizsgálását kérte Alois Lexa von Aehrenthal külügyminisz-asz.

tertől. Fogalmazvány, 1909. ápr. 29./máj. 14. MNL OL K 26 ME 856. cs. 2208/1909 XVIII. t.

649. asz.

373 Újváry 1905-ben Focşaniban a konzulátuson nem kapott felvilágosítást az itteni reformá-tuskról. A katolikus Barica Lajos viszont elkalauzolta a magyarokhoz, akik között csupán két vegyes hitű házaspár akadt, a többiek katolikusok. Innen egy Blasek nevű órás vitte el Incze György kocsigyártóhoz, kinek neje református volt. Újváry 1905. szept. 6-ai levele egyházellenőrző körútjáról Bartók püspökhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 51. d. 1085/1905.

374 Benedek Zsolt, konventi fogalmazó egyházlátogatásáról készült jegyzőkönyv. 1909. máj. 31.

Ez a fajta természetes emberség és nyelvi-nemzeti közösségvállalás alapozta meg, hogy a parázs viták és konok szembenállás ellenére a két felekezet közös megoldást találjon két vidéki „őrhely” iskolájának megmentésére. Igaz, a sze-mélyes meggyőződéseken felülemelkedni kész gyakorlatias megoldást mindkét fél nehezen fogadta el. A református egyház vezetése első szándékból rendkívü-li erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy galaci törpeiskoláját a katorendkívü-likusok segítsége nélkül megtarthassa. Abban a meggyőződésben, hogy a piteşti-i és galaci református tanodák foghíjas padsoraiért a katolikusokat terheli a fele-lősség, akik – felfogásuk szerint – nem a nemzetmentés szándékával kínáltak csábító engedményeket (pl. tandíjmentességet) a protestáns diákoknak, hanem felekezeti hódításvágyból.³⁷⁵

A galaci gyülekezet végső elkeseredésében a Konventi Elnökséghez for-dult. A közel száz aláírással hitelesített panaszlevél legsúlyosabb tétele az volt, hogy „így [a felszámolással – M. B.] hazánk és vallásunk magától eltaszít”.³⁷⁶ Bánffy Dezső, konventi világi elnök ennek felelősségét nem kívánta magára venni. Wekerle Sándorhoz írt levelében ugyan szabadkozott, amiért a galaci kétkezi kivándoroltak nem fogadják el a nemzeti szempontok elsődlegessé-gét, s nem hajlandók tanodájukat a takarékosság és hatékonyság jegyében a katolikus iskolába olvasztani, ám nyomatékosan leszögezte: „Az erdélyi egy-házkerület ilyen intézkedésekkel jutott el Romániában a teljes népszerűtlen-séghez…”, s a Bartók püspök feladatkörét átvevő Konvent „csak saját

reputá-15. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54. d. 5631/1909. 1906-ban a moldvai Szászkúton, a vert falú ima-házban félszáz résztvevővel tartott igehirdetést Dobay György, akik közül csak 16-an voltak reformátusok, a többség katolikus csángó. Giurgiun az osztrák–magyar konzul járt közben, hogy a katolikus iskolában legyen az istentisztelet, de Újváryt indulása előtt értesítették, hogy mégsem adnak helyet, mert Kuczka megtiltotta. A végül mégis megtartott istentisz-teleten 40–50 fő vett részt, reformátusok és katolikusok vegyesen. Újváry 1906. aug. 22-ei egyházlátogatási beszámolója Bartók püspöknek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d. 222/1906.

1908-ban Aknavásáron, Moldvában magánháznál 46 fő hallgatta Újváry igehirdetését, 1/3 részt katolikusok. Újváry 1908. dec. 31-ei egyházlátogatási beszámolója Bánffy Dezső főgondnok, konventi világi elnöknek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54. d. 51/1909.

375 Piteşti-en 14, Galacon 11 református diák járt a katolikus iskolába. Benedek Zsolt, konventi fogalmazó egyházlátogatásáról készült jegyzőkönyv. 1909. máj. 31. 16–17. RZsL, 2. f. Kül-ügyi ir. 54. d. 5631/1909.

376 A gyülekezet 1908. aug. 1-ei levele. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 42. d. 4330/1908.

ciójának csorbulásával léphetne az engedékenység útjára.”³⁷⁷ Bánffy politikai súlyának köszönhetően az iskola egy év haladékot nyert, a bajok azonban nem szűntek meg. A sokak számára nyilvánvalóan „erőszakolt” döntés szóbeszéd-re adott okot. A „próbaévben” ráadásul a tanítás színvonala semmit sem ja-vult, annak ellenére, hogy a tanulólétszám az eddigi mélypontra jutva, 11 főre csökkent. Eközben Kuczka Ágost kéretlenül, de nem illetéktelenül „gazda-ságtalannak” nevezte a református iskola további fenntartását, amit az újabb év elteltével 7 főre olvadó tanulólétszám beszédesen igazolt. (Ezzel szemben 43 katolikus tanköteles állt a másik oldalon).³⁷⁸ A vita az 1910-es költségvetés tárgyalásakor is folytatódott, s részben új irányt vett azáltal, hogy a katoli-kus akcióág vezetése ellentételezésül felkínálta az ugyancsak pangó piteşti-i katolikus iskola beolvasztását az ottani református tanintézetbe. Ám csakis abban az esetben, amennyiben a reformátusok elfogadják a galaci törpeiskola felszámolását, (a saját hitoktatás fenntartásával).³⁷⁹ A feltartóztathatatlannak tűnő sorvadást látva végül a konventi elnökség is meghátrált.³⁸⁰ A katolikus fél viszont – az összeolvadással kezelhetetlen viszonyok kialakulásától tartva – kikötötte, hogy végső esetben a katolikus tanulók internátusi elhelyezést nyerhessenek az anyaországban.³⁸¹

377 MNL OL K 26 ME 796. cs. 3740/1908 XIX. t. 36. asz.

378 Wekerle Sándor 1910. febr. 23-ai levele Bánffy Dezsőnek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 42. d.

1788/1910.

379 Újváry István 1910. ápr. 29-ei levele Bánffy Dezső főgondnok, konventi világi elnökhöz.

RZsL, 2. f. Külügyi ir. 42. d. 3572/1910. A hitoktatást a református iskolaépület bérbeadásá-ból származó bevételek terhére a brăilai lelkész kiszállásaival látták megoldhatónak. Újváry István 1910. máj. 25-ei levele Bánffy Dezsőhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 42. d. 4051/1910 és MNL OL K 26 ME 856. cs. 698/1910. XVIII. t. 129. asz.

380 Pro domo. MNL OL K 26 ME 856. cs. 698/1910. XVIII. t. 129. asz. Bánffy Dezső főgondnok hosszasan érvelt Újvárynak az egyesség elfogadása mellett, mondván 1908-ban megszün-tette a galaci iskolát, de mert a helyiek két kérvényt is küldtek neki, személyes okokból még-is a fenntartás mellett döntött, noha „tárgyilagos okot” erre nem talált. Reményeik azonban nem teljesültek, sőt további hanyatlás volt tapasztalható. „Ha csak kissé felülemelkedünk a felekezeti szempont fölé” – írta a volt kormányfő – a paritásos megoldás előnyei nyilvánva-lóak. Ezért kérte az esperest, hogy fogadja el a Szent László Társulat ajánlatát. Bánffy Dezső konventi világi elnök 1910. febr. 12-ei levele Újváryhoz. (Másolat.) RZsL, 2. f. Külügyi ir. 42.

d. ad 1788/1910. A történet mégis drámai véget ért a galaci református gyülekezet könny-hullató megszűnésével. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 42. d. 3572/1910.

381 Pro domo. MNL OL K 26 ME 856. cs. 698. 1910. XVIII. t. 129. asz.

Ez alatt egy újabb év telt el, de a kölcsönös hitoktatás ügyében nem szü-letett hasonló megegyezés. Várady püspök immár Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek ismételte el, hogy az új rendszer megbukott (amit a követ-ség is tanúsított), mondván a lelkészek jelenléte az idegen iskolákban „foly-tonos és állandó alkalmat nyújt az intézetek belső életébe való beavatkozásra, hírhordásokra.” Ugyanakkor a felekezeti jogok abszolutizálása teret nyithat a román hatóságoknak, hogy a görögkatolikus, vagy ortodox tanulók sajátos igényeire hivatkozva beférkőzzön a magyar iskolákba.³⁸² A román kulturális kormányzat azonban erre egyéb ürügyet is talált – a nemzetközi jog meg-sértésével. A katolikus és református egyház háborítatlan működését ugyanis az 1878-as berlini nagyhatalmi kongresszus szavatolta az új, függetlenségét elnyert országban.³⁸³

A hittankönyvek előzetes engedélyeztetését előíró, s így azok szabad hasz-nálatát semmibe vevő román gyakorlatot – mely mindkét felekezetet egyaránt sújtotta – Várady zaklatásnak minősítette, mely „…azt a látszatot ébreszti, hogy mesterségesen kieszelt eszközökkel akarja a magyar iskolákat károsítani, avagy hivatalnokainak jogosulatlan mellékkeresetet szerezni hivatali díjak alakjában.”

A követelés az 1903/4-as tanévtől fennállt. Az evangélikus egyházzal történt egyeztetéskor kiderült, hogy ők automatikusan fizetnek. Végül az az álláspont kerekedett felül, hogy az egész nem ér annyit, hogy további kétes kimenetelű súrlódásaik legyenek a román hatóságokkal.³⁸⁴

382 Természetesen Várady is megragadta az alkalmat, hogy a reformátusok „üzelmeire” (jelesül Márton Árpád református lelkész negatív ténykedésére) rávilágítson. Várady 1910. okt. 31-ei levele Khuen-Héderváry miniszterelnöknek. MNL OL K 26 ME 857. cs. 6351/1910 XX.

t. 221. asz.

383 Várady L. Árpád győri püspök 1912. márc. 9-ei levele Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökhöz. MNL OL K 26 ME 945. cs. 4768/1912 XVIII. t. 29. asz.

384 Pro domo. Uo.

In document Magyarok temetője, Ó-Románia (Pldal 107-116)