• Nem Talált Eredményt

Magyar iskolaszervezések

In document Magyarok temetője, Ó-Románia (Pldal 134-138)

5. A REGÁTI MAGYAR KÖZOKTATÁS

5.2. Magyar iskolaszervezések

Az anyanyelven folyó tanítás előnyeit csak a magyar gyerekek töredéke élvez-hette a 19. század végi Romániában. Az első bukaresti felekezeti iskolaalapí-tások után a század derekán jött létre több magyar tanintézet, jórészt a vidéki nagyvárosokban. 1859-ben Ploieşti-ben Cseh Sámuel alapított vegyes felekeze-tű iskolát.455

A legjelentősebb iskolaszervezések azonban Czelder Márton református missziói lelkész nevéhez fűződnek, aki saját elmondása szerint 1863-ban

Gala-453 Az 1902. szeptember 27-i 11270. számú rendelet ellen vétőknek büntetést helyezett kilátás-ba. Uo. 68., 67.

454 Poliány Zoltán 1904. ápr. 14-ei jelentése, 78. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII. t.

636. asz.

455 Hencz 2009, 19. Az akció elindulásakor a dunántúli származású Julius Hering segélyezésével működött az iskola, minek fejében a papnak magyar nyelven és szellemben kellett ellátnia oktatói teendőit. MNL OL K 26 ME 575. cs. 407/1903 XVIII t. 407. asz. A lelkész-iskolaigaz-gató azonban az elvárásoknak nem tudott megfelelni, magyar nyelvtudásának hiányossága miatt. 1903 végén a Turnu-Severin-i kolóniához helyezték át. Utódja Páskó János piteşti-i pap lett. MNL OL K 26 ME 742. cs. 1719/1904 XVIII. t. 1702. asz. A református iskolát a ro-mániai szolgálatban megőszült Teleki Mózes levita-tanító vezette. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54.

d. 5631/1909. 1876-tól 1877-ig és 1900-tól 1904-ig terjedő ploieşti szolgálatát Tisza István miniszterelnök, és a román sajtó is méltatta. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 50. d. 1450/1904. Halála után a Miniszterelnökség – hogy szabad kezet kapjon a protestáns közösség legfőbb veze-tőjének kiválasztásában – hajlandó volt fedezni a gyülekezeti „saját-részt” is. MNL OL K 26 ME 631. cs. 989/1904 XVIII. t. 110. asz. Megfelelő utódot azonban így sem volt könnyű találni. A Tarkovich József miniszterelnökségi államtitkár által „telhetetlen”-nek nevezett Kőváry Zoltán csak emelt fizetés ellenében volt hajlandó felmondani fővárosi állását, s az iparvárosba költözni. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 49. d. 575/1904.

con, 1864-ben Ploieşti-en, 1865-ben Piteşti-en, 1866-ban Szászkúton és Focşa-niban vetette meg a magyar nyelvű oktatás alapjait.456 Mint az egy helyen történt többszöri intézményalapítás jelzi, ezeknek az iskoláknak a többsége néhány év működés után elsorvadt, a magyar családok elvándorlása, vagy az oktatás meg-felelő személyi, vagy/és dologi feltételeinek hiányában.

Bukarestben – Ferenc József 100 aranyas támogatásával – 1875-ben épült meg a két tantermes református iskola, benne tanítói és lelkészi lakással. A má-sik emeletes tanodát a Filipescu hercegtől vásárolt telken 1889-ben emelték 3 tanteremmel és tanítói lakásokkal. Az 5 tanterem azonban kevésnek bizonyult a mintegy félezer protestáns iskolaköteles befogadására.457 Bartalus János esperes ezért 1901 májusában azzal kereste meg a bukaresti osztrák–magyar követet, és kérte támogatását, hogy nem románná, hanem jó magyarnak akarják nevelni tanulóikat, de ehhez további két osztály megnyitására lenne szükség a román fővárosban.458

A katolikus leányoknak a századfordulón nem volt saját iskolájuk Buka-restben. A műveltség alapjait a Notre Dame apácák magyar nyelven is oktató leányintézetében kaphatták meg.459 A csupán ideiglenes működési engedély kiadásával sakkban tartott magyar katolikus iskola szűk volt és rosszul felsze-relt, s a tandíj fizetése nagy terhet jelentett a zömében szegény sorsú magyar családoknak, ezért is választották legtöbben a Barácián működő érseki iskolát,

456 Idézem: Hencz 2009, 22.

457 Uo. 24. A koedukált iskola ekkor 171 tanulót tudott befogadni. Statisztikai táblázat[ok] az 1902–1903. évre beíratott növendékekről. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 48. d. 762/1903.

458 MNL OL K 26 ME 548. cs. 2104/1901 XXII. t. 676. asz.

459 Gépelt iskolai kimutatás az 1904 végi (?) viszonyokról. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 51. d. 492/1905 (Másolat ME 1600 I. tételhez) Hencz Hilda az intézményt az Angolkisasszonyok Szent Má-ria Intézeteként említi. Hencz 2009, 19. A bukaresti leányneveldében N. Dicke Kunigunda apácafőnök évkezdetkor 42, majd további 8–12 magyar leányt taníttatott magyar–német–

román nyelven. A magyar nyelvű tárgyakra 4 osztályban 24 óra jutott, ami osztályonként napi 1 órát jelent a hittanon kívül. Sajnálatosan magyar történelmet és földrajzot nem ta-nultak, mert „meg nem engedett” tárgynak kezelték ezeket azon tankönyvek miatt, amelye-ket puszta félreértésből tiltott be a szakhatóság. Michaela apáca szerencsére tetszés szerinti anyagot adott le, s tanítványai igen jó kiejtéssel beszélték anyanyelvüket, és a tananyagból is felkészültek voltak, miután a gyengébb tanulókat pótórákon zárkóztatta fel. Baynovics Anna bukaresti igazgató-tanítónő 1905. márc. 14-ei levele Szmrecsányi püspökhöz. MNL OL K 26 ME 745. cs. 1600/1905 XVII. t. 356. asz.

ahol heti 8 órában vallástant, földrajzot, történelmet és nyelvtant tanulhattak magyarul,460 de a tananyagátadás lényegileg román és német nyelven folyt.461

A vegyes iskola pedagógiai hatékonyságának Ploieşti-en is határt szabott a diákság vegyes összetétele.462 Noha 1903-ban az 53 beíratott gyermeknek csak-nem kétharmada magyar (állampolgár?) volt, a soknyelvű gyermeksereg a min-denkitől megkövetelt román nyelvet használta a napi kapcsolattartásban.463 Így, mondhatni, az iskolában románra szokott gyermekük kedvéért, a szülők közül nem kevesen a „közös nyelvre”, a románra váltottak a családi életben is. Az „önfe-nntartó” folyamatban aztán gyermek és szülő elindult a nyelvi asszimiláció útján.

A helyzet a magyarság fokozatos „elolvadását” vetítette előre, s mondhat-ni, szerencsés véletlen, hogy a leromlott állagú és minőségi szempontból is joggal elmarasztalt iskolát a román tanügyi hatóság bezáratta.464 Az akció ve-zetése ezért úgy határozott, hogy a főegyházmegye katolikus iskolájának ma-gyar diákjaiból mielőbb külön mama-gyar iskolát szervez. Pallavicini János követ intelmére azonban a terv kivitelezése mértéktartó ütemezéssel valósult meg.465 A  külügyminiszterrel egyetértésben Hornstein érseket is értesítették, hogy 1903-ban már nem léphetnek a ploieşti-i katolikus iskola ügyében, annak el-lenére, hogy az érsek időközben kijárta a román tanügyi szervek engedélyét.466

460 Miniszterelnökségi feljegyzés: Wlassics Gyula kultuszminiszter küldi Beke József katolikus tanító tanszerkérvényét. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4549. 1901 XXXI. t. 811. asz.

461 Emlékirat a romániai magyarok nemzeti szervezése tárgyában, 1901. júl. 12. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3879/1901 XXXI. t. 811. asz.

462 A kántortanító 1903. márciusi jelentése szerint az 53 tanulóból 42 volt osztrák–magyar állampolgár, 5 olasz, 3 görög és 3 román. 34 fő volt magyar anyanyelvű. A felekezetek kö-zött a katolikusság volt abszolút túlsúlyban (római és görögkatolikus együtt: 42 fő), 6 re-formátussal, 2 evangélikussal és 3 ortodoxszal szemben. A 3 román honos felvétele is azt mutatja, hogy voltaképpen román tannyelvű- és szellemiségű iskoláról van szó, hiszen a külföldi iskolákba tilos volt román állampolgárokat beiskolázni. MNL OL K 26 ME 575. cs.

1588/1903 XVIII. t. 407. asz.

463 Az iskolában 12 magyar diák mellett ugyancsak tucatnyi német és 4 olasz anyanyelvű diák tanult. Hegedüs 1902, 12.

464 MNL OL K 26 ME 742. cs. 2528/1904 XVIII. t. 1702. asz.

465 Miniszterelnökségi átirat Agenor Gołuchowski közös külügyminiszternek, 1904. nov. 7.

MNL OL K 26 ME 742. cs. 5136/1904 XVIII. t. 1702. asz.

466 Leszámítva Joseph Tremmel tanító szerény segélyezését. Egyébként óvatosságból Brăilán és Galacon sem szerveztek újabb tanítói állást. MNL OL K 26 ME 575. cs. 3999/1903 XVIII. t.

407. asz.

A katolikus főpap mellett az iskolát igénylő családokat is meg kellett győzni a halasztás szükségességéről. Érdemes megemlíteni, hogy a miniszterelnökségi referens „elhibázott”-nak és „veszélyes”-nek nevezte azt a törekvést, hogy az akár teljességgel magyar pénzen szervezett iskolába a renegátszerzés szándé-kával német vagy olasz katolikus tanulókat is felvegyenek, mondván, ez eset-ben a tanintézet „keverék lenne, amelytől nemzeti szempontból semmit sem várhatunk.”467 Az iskolát végül is dr. Ott Mihály katolikus páter közreműködé-sével 1904-ben szervezték meg egy bérelt épületben 2 fiú- és 2 leányosztállyal, próbaidős tanítókkal, s – az érvényes tanügyi előírásoknak megfelelően – ro-mán óraadóval.468

Az intézmények alapításában nagyobb múlttal rendelkező református egyház (amely természetes módon épített az önfenntartó gyülekezetek áldo-zatvállalására) az iskolák szervezése terén fölényben volt a népesebb katolikus közösséggel szemben. Az 1902/03-as tanévben a bukaresti vegyes (koedukált) iskolában 171 diák, Brăilán 83, Galacon 39, Ploieşti-en 24, Piteşti-en 14 diák tanulhatott anyanyelvén.469 Ezen az intézményi kereten azonban a mintegy 8000 főre becsülhető regáti protestáns magyarok szükségletei,470 s még inkább a népesebb katolikus közösségé jócskán túlmutattak. A tanintézetek befogadó képességét azonban a Romániai akció 1901-es elindulásával is csak fokozatosan lehetett növelni, hiszen a már létező iskolák működése sem volt zavartalan.

467 Uo.

468 A költségek meglehetősen magasra rúgtak: Csak az épület éves bérleti díja 3000 frank volt.

A két tanító együtt 3200, a két tanítónő évi 2600 frankot kapott, ehhez jött még az iskolai felszerelés 4600 frankos költsége, valamint Paskó János 500 frankos „bérkiegészítése”. MNL OL K 26 ME 742. cs. 1719/1904 XVIII. t. 1702. asz.

469 Statisztikai táblázat[ok] az 1902–1903. évre beíratott növendékekről. RZsL, 2. f. Külügyi ir.

48. d. 762/1903.

470 Újváry István egyházlátogatása 1903-ban a moldvai szórvány számbavételét is szolgálta.

Az esperes több városba el sem jutott, a bejárt öt település közül – szétszórtság és a nagy távolságok miatt. Végül csak három város magyar tanköteleseinek beiskolázása merült fel komolyan Galacon, minthogy Tulcea és Sulina hajó-, Tekuci pedig vasúti összeköttetéssel rendelkezett. Iskolaalapításra viszont csak Aknavásáron gondoltak, ahová a közeli Szászkút tankötelesei is bejárhattak volna. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 48. d. 1213/1903.

In document Magyarok temetője, Ó-Románia (Pldal 134-138)