Román hatósági zaklatások

A református intézményi központ, a Kálvineum koedukált református iskoláját 1902-ben azért kellett szétválasztani, mert ellenkező esetben a román tanügyi ha-tóságok az intézmény bezáratását helyezték kilátásba.⁴⁷¹ A leányiskolai részleget ideiglenesen a Ştirbei Vodă utca 36. szám alatti bérépületben szervezték meg.⁴⁷² A katolikus iskola említett gondjainak enyhítésére is hiába vásároltak (120 ezer frankért) egy telket, az építkezést csak 1903-ban kezdték el, nehogy a magyar oktatási intézmények látványos bővülése kiváltsa a román hivatalosság rosz-szallását.⁴⁷³ A hátráltató tényezők egyike a Kárpátok mindkét oldalán igen ak-tív sajtó fokozott érdeklődése volt. A budapesti Magyar Szó által felröppentett hír, miszerint a vásárolt telken magyar lyceum épül élénk visszhangot keltett a román fővárosban. A téves és felelőtlen közlemény aztán kiváló muníciót szol-gáltatott az Epoca és az Universul című újságoknak a román hazafias kedélyek felkorbácsolására.⁴⁷⁴ Ami – nem is oktalanul – diplomáciai aggodalmakat kel-tett a Kárpátok túloldalán. 1902 késő őszén ugyanis az ultranacionalista Román Kulturális Egység Ligája lankadatlan hevességgel követelte a bukaresti református iskola megrendszabályozását. Széll Kálmán miniszterelnök Agenor Gołuchowski külügyminisztert arra kérte, hogy védje meg a magyar iskolákat, mondván, im-már „…a monarchia tekintélyéről is szó van.”⁴⁷⁵ Azonban a Liga elnökének, Petre

471 A Spiru Haret miniszter utasítására lefolytatott vizsgálat kifogásolta, hogy a tanítók nem tudnak románul, s kizárólag magyar nyelvű az iskola adminisztrációja, hogy hatósági en-gedély nélkül szerveztek leányiskolát, s az 1898. máj. 28-i miniszteri rendelettel ellentétes tankönyveket használnak, s végül hogy egyik tanítójuk (Kertész József) a sajtóban támadja Romániát. Az iskola vezetése a kifogásolt hibák sürgős orvoslása, vagy az iskola bezárá-sa között választhatott. A Gołuchowski külügyminiszternek címzett 1902. dec. 10-ei levél melléklete. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4675/1902 XXII. t. 676. asz.

472 Hencz 2009, 36.

473 Miniszterelnöki felterjesztés az uralkodóhoz, 1903. jan. 7. MNL OL K 26 ME 575. cs.

80/1903 XVIII. t. 80. asz.

474 L. BMÚ, 1902. máj. 25.

475 „És nagyon helytelen és káros következményekkel járó politika volna, ha elnéznők, hogy Románia velünk szemben túlkapásokat enged meg.” Miniszterelnökségi fogalmazvány

Grădişteanunak a parlamenti interpellációja és a liberális Sturdza-kormány fél-hivatalosa, a Scîntea Nationale további támadásai jelzik e diplomáciai közvetítés sikertelenségét. A magyar iskolák engedélyezése további halasztást szenvedett.⁴⁷⁶

Időközben Pallavicini követ aggályait mégis sikerült, legalább részben, el-oszlatni azzal, hogy a magyar iskolák elleni támadások nem az akció alkalma-zottjaitól kiszivárgó, a sajtó által megszellőztetett értesülések miatt történtek, hanem azok a katolikus egyház ellen zajló összehangolt támadás lecsapódásai.⁴⁷⁷ Ez azonban csak részben volt igaz, hiszen Kertész József református tanító új-ságcikkei⁴⁷⁸ csakúgy, mint Exner Margit katolikus tanítónő felelőtlen kijelenté-sei a regáti magyar tanintézetek kormánytámogatásáról⁴⁷⁹ igen kellemetlenül érintették az osztrák–magyar követséget. Mindezeken túl, a katolikus iskola te-lekvásárlására utalt összeg éppúgy felkeltette a román postahivatal (és a belügyi szervek!) figyelmét, mint a koedukált református iskolából kiváló leányiskola elindítására utalt összeg érkezése. Miközben a magyar diplomáciai érdek azt kívánta volna, hogy a román közvéleményben az a meggyőződés alakuljon ki, mintha a magyar magániskolákat „a magyar kolónia önerejéből létesítette

vol-Gołuchowski külügyminiszternek, 1902. dec. 10. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4675/1902 XXII. t. 676. asz.

476 Petre Grădişteanu reciprocitás-vádját a miniszterelnök azzal utasította vissza, hogy a hazai román kisebbség esete a regáti kivándoroltakkal nem, legfeljebb is a moldvai csángókkal mutat párhuzamot, azzal a különbséggel, hogy a hazai románságnak két nagy egyháza és érseksége, több püspöksége van, saját iskolarendszere, mely a magyar állam támogatását élvezi. Románia ezzel szemben a csángókkal „a legnagyobb nemzeti türelmetlenséget ta-núsítja, s e népelemnek egyetlen magyar iskolája sincs.” Félreértés az is – hangsúlyozta a kormányfő – a hogy a magyar állam a román belügyekbe avatkozva akciójával a csángókat kívánja támogatni, noha a nyugati sajtóban már meggyökeresedett magyarsovinizmus-vád efféle érveket is felhoz. A jószomszédi viszony fenntartása azonban nem lehet akadálya annak, hogy ilyen kirívó esetekben a Monarchia megfelelő diplomáciai választ adjon a Stur-dza-kormánynak. Miniszterelnökségi levél-fogalmazvány a közös külügyminiszterének, 1904. jan. 3. MNL OL K 26 ME 631. cs. 5337/1903 XVIII. t. 5737. asz.

477 A kormányfő ugyanakkor teljes diszkréciót ígért és a sajtó mellőzését. Miniszterelnöki be-számoló a közös külügyminiszternek. Tisztázat, 1902. jún. 28. MNL OL K 26 ME 548. cs.

2418/1902 XXII. t. 672. asz.

478 A pedagógust, „ki meggondolatlan közlékenységével a romániai actiónak sokat ártott”, Pal-lavicini javaslatára eltávolították Bukarestből. MNL OL K 26 ME 548. cs. 2695/1902 XXII.

t. 672. asz.

479 A pikáns hír a kocsmai közbeszédben is megjelent. Poliány Zoltán jelentése a miniszterel-nöknek, 1904. ápr. 14. 37. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII. t. 636. asz.

na.”⁴⁸⁰ Budapest ezt a látszatot kívánta erősíteni azzal, hogy a katolikus iskola engedélyokiratának elnyerését egy helyi elöljáróra, Hornstein érsekre bízta.⁴⁸¹ Az akcióban a számos előfeltételhez kötött működési engedélyek megszerzését természetesen megpróbálták valami úton-módon kiváltani. A koedukált refor-mátus iskola esetében azzal érveltek a román tanfelügyeletnek, hogy egyazon iskola két tagozatáról van szó, amely még fél esztendő időhosszra rendelkezik a román kultuszminisztérium működési engedélyével, s minthogy a leányrészleg elhelyezésére az új iskola építése időközben elkezdődött, a szervezeti keretek is fokozatosan széttagolódnak.⁴⁸² 1903-ban Târgovişten az olasz Bianconi plébá-nos áldozatos iskolaszervező munkájára tekintettel egy új iskola építését ter-vezték, számolva a református vallású tanulók befogadásával is, ami számukra az engedélyeztetés kiváltását is jelentette. Piteşti-en fordítva, a katolikus ma-gyar tanköteleseket irányították a református tanodába (a katolikus törpeiskola 1903-ban történt megszervezése⁴⁸³ azonban felekezeti súrlódásokra, s a két ta-noda – kölcsönösen hárított – összeolvasztására vezetett).⁴⁸⁴

Az elkerülő manőverek azonban nem mindig voltak célravezetőek; illetve a zaklatás módozataiban s az elmarasztalások indoklásában a román közoktatási hatóságok igen találékonynak bizonyultak. 1904 novemberében a református le-ányiskolában szemléző tanfelügyelőnő kifogásolta, hogy a román oktatási rende-letek nincsenek az igazgatónál lefűzve, a tanulók anyakönyveit és az osztálynaplót csak magyarul vezetik, a termek falain nem látható a román királyi pár fényképe, a diákok nem ismerik a román himnuszt, s végül elképedve fogadta, hogy a

törté-480 Miniszterelnökségi belső feljegyzés. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3278/1902 XXII. t. 540. asz.

481 Fogalmazvány Szmrecsányi Pál püspöknek, 1903. febr. 8/9. MNL OL K 26 ME 575. cs.

407/1903 XVIII t. 407. asz. és MNL OL K 26 ME 548. cs. 3278/1902 XXII. t. 540. asz.

482 Újváry István tanfelügyelő 1904. dec. 15-ei levele Bartók püspökhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 50. d. 1750/1904. A telekvásárlás Németh esperes könnyelműsége miatt elsőre kudarcba fulladt. Végül Pallavicini követ és Hartmann építész vásárolta meg Papadopol ezredes tel-két 75 000 frankért, a Marmarosch & Blanc Co. pénzintézet közreműködésével. Az iskola végső kialakításában 5 tantermet, 2 óvodai termet, 1 tanítói lakást és egy szolgalakást foglalt magában. Titkos átirat a közös külügyminiszternek. MNL OL K 26 ME 703. cs. 1715/1904 XVIII. t. 1703. asz.

483 Hencz 2009, 38.

484 Hivatalból: az akció 1902. dec. 15-i értekezletének határozatai. MNL OL K 26 ME 575. cs.

407/1903 XVIII t. 407. asz.

nelmet jóváhagyott tankönyv híján diktálással tanítják.⁴⁸⁵ Újváry István, a refor-mátus iskolák tanfelügyelője Pallavicini János bukaresti követ útmutatását kérte, aki a hiányok pótlására intette az esperest, s általában arra, hogy: „alkalmazkodni kell.” Erre azonban nem sok időt hagyott az újabb tanfelügyelői szemle.⁴⁸⁶

Párhuzamosan mindkét felekezet fiúiskolájában lefolyt egy vizsgálat,⁴⁸⁷ ál-talánosságban pozitív eredménnyel, ám a református iskolában a tanfelügyelő az V. osztályban talált két diákot, akik nem tudtak románul. Sürgős felzárkóz-tatásukat követelve Banu inspector azzal fenyegetőzött, hogy ellenkező esetben visszautalja őket a második osztályba.⁴⁸⁸ (Tette mindezt egy magyar fenntartású intézményben, magyar állampolgárokkal szemben egy román tisztviselő – mi-közben a hazai románságnak csak tizede beszélte az államnyelvet, holott ők nem egy idegen ország polgárai voltak!)⁴⁸⁹

Az ellenőrzések hírét felkapta a bukaresti magyar⁴⁹⁰ és román sajtó is. A Ţara 1904. november 27-ei (december 10-ei) száma „tűrhetetlen állapotok”-ról számolt be a magyar iskolákban, amihez – álláspontja szerint – vétkes módon asszisztál a román iskolai hatóság.⁴⁹¹ Néhány nappal később a lap gazdája a

ro-485 Újváry István esperes 1904. dec. 15-ei levele Bartók püspökhöz RZsL, 2. f. Külügyi ir. 50. d.

1750/1904.

486 Concicau tanfelügyelőnő előbb november 16/29-én, majd december 5/22-én járt az iskolá-ban. A Kultúrliga interpellációs szándékáról is értesülve a követ haladéktalanul kihallgatást kért Spiru Haret kultuszminiszternél. Uo.

487 A Miniszterelnökség a Cantacuzino utcai katolikus fiúiskola igazgatóját a követségen ke-resztül arra utasította, hogy a látogatás eredményét az iskola haladéktalanul közölje a kül-képviselettel, ne kezdjen önálló akcióba, bármilyen fordulatot hozzon is a látogatás. Fogal-mazvány a közös külügyminiszternek, 1904. dec. 26. MNL OL K 26 ME 742. cs. 6035/1904 XVIII. t. 1702. asz.

488 Banu inspektor november 30-án (dec. 13.) szállt ki a fiúiskolába, s kifogásolta, hogy nincsen képesített igazgató-tanítója az intézménynek, ezért úgy rendelkezett, hogy ideiglenesen a lelkész töltse be ezt a szerepkört. Újváry István esperes 1904. dec. 15-ei levele Bartók püs-pökhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 50. d. 1750/1904.

489 Lassú növekedést mutatva ez az érték 1910-ben esetükben 12,1% volt, miközben a német-ség háromszor, a horvátok kétszer ilyen arányban rendelkeztek magyar nyelvismerettel.

MSK, 64. 164.

490 BMÚ, 1904. dec. 18.

491 A cikkből Újváry idéz levelében. A lap a demokráciával való „visszaélés”-nek nevezte, hogy a lányiskolában még Károly király fényképe sincs kifüggesztve. Újváry István esperes 1904.

dec. 15-ei levele Bartók püspökhöz RZsL, 2. f. Külügyi ir. 50. d. 1750/1904.

mán szenátusban interpellálta a kultuszminisztert a magyarországi törvényja-vaslat miatt, amely az államnyelv órakeretének növelését célozta a nem magyar oktatási nyelvű iskolákban. Petre Grădişteanu hevülten ostorozta a magyar di-áklányokat is oktató bukaresti Notre Dame apácák „katolizáló” működését, és aggasztónak nevezte a regáti magyarok iskolafejlesztéseit. A szaktárca vezetője válaszában a bajok gyökerét a magániskolák szabályozásának hiányosságaiban jelölte meg.⁴⁹² Spiru Haret miniszter azonnali hatállyal beterjesztett [!] új tör-vényjavaslata egyfelől a katolikus egyház befolyásának visszaszorítását célozta, másfelől a Berzeviczy-féle magyar iskolai törvényjavaslatra válaszul a román állami befolyás növelését a regáti magyar magániskolákban. Mindez természe-tesen a nacionalista közvélemény megnyugtatását is szolgálta.

A tervezet passzusait vizsgálva az új követelések kivédésének, teljesítésének lehetőségeiről sűrű egyeztetések folytak.⁴⁹³ Csak remélni lehetett, hogy azt a feltételt, hogy a koedukált tanintézetek élén kizárólag női igazgatók állhatnak, legfeljebb a középiskolákra alkalmazzák majd. A román nyelv szerepének nö-velésére irányuló szándék (egyelőre!) az iskolaigazgatók román nyelvtudásának megkövetelésében mutatkozott meg, s ez is a szigorítások sorába tartozott, hi-szen a korábbi szabályozás – korlátozott óraszámban – csak egy román ille-tőségű óraadó alkalmazását követelte meg. Ugyancsak új és kényelmetlen kö-vetelménynek számított, hogy felekezeti jellegű iskolába idegen vallású tanuló nem vehető fel. Ez a feltétel szempillantás alatt működésképtelenné tehette az összevonással életképessé tett vidéki „vegyes” iskolákat. A kisebbségben lévő felekezet(ek) tankötelesei ily módon elestek volna az anyanyelvi oktatás lehető-ségétől Piteşti-en, Buzăuban, Târgovişten, Turnu-Severinben, vagy a későbbi-ekben Brezoiun. Ezért is javasolta Pallavicini követ a nemzetiségi jelleg hangsú-lyozását, ám ebben az esetben a képviseleti bizottságok felállítása okozott volna nehézségeket.

A törvényjavaslat XXIII. §-a 1. és 3. bekezdése diákonként „állami felügye-leti díjat” határozott meg, az ingyenes tanulóknak 1-1, a tandíjasoknak 4-4 lej

492 A Kulturliga elnöke, Grădişteanu nov. 30-án [dec. 13.] szólalt fel a szenátusban. Uo.

493 Szmrecsányi püspök 1904. jan. 30-i levelének kivonata és az arra adandó válasz – minisz-terelnökségi belső feljegyzés. MNL OL K 26 ME 743. cs. 621/1905 XVII. t. 194. asz.

értékben. A magániskolákból állami iskolába átlépőkre 5–15 lej felvételi vizsga-díjat (illetve bizonyítvány-térítési vizsga-díjat) szabott ki. Ez annál inkább hátrányos megkülönböztetésnek számított, mivel a jogszabály más intézménytípusból jöttekre ezt a terhet nem rótta ki. A XXV. § a rendelkezéseknek ellentmondó állapotokért elmarasztalt iskolák bezáratását is lehetővé tette, a nélkül, hogy alkalmat kínált volna a hiányok pótlására.

A szabályzók szigorítása ellenében Budapest a diplomáciai testület támo-gatását kérte, felvetve annak lehetőségét, hogy a törvényjavaslattal szemben az ugyancsak érintett németekkel és olaszokkal – úgy is, mint egy szövetségi rendszer tagjaival – közösen lépjenek fel.⁴⁹⁴ Mint emlékezetes, a brăilai vegyes nemzetiségű katolikus iskola esetében jelezte a Sturdza-kormány, hogy a ka-tolikus érsek hatáskörében nem, egy képesített magyar igazgató-tanító, mint fenntartó előterjesztésében azonban hajlandó a működési engedélyt megad-ni.⁴⁹⁵ Ezek után az akció vezetése a magyar fenntartású, de formálisan érseki hatáskörben lévő târgoviştei és bukaresti iskola átvételét fontolgatta, s kérdé-sessé vált a piteşti és craiovai egyházközségi [valójában érseki] vegyesiskola Szent László Társulat általi segélyezése is, illetve – taktikailag – felmerült a szétválás lehetősége.⁴⁹⁶

Sajátos, hogy a külhoni magyarok támogatása közvetve a hazai törvényal-kotásra is befolyással volt. A miniszterelnök ugyanis titkos levelében arra hívta fel Berzeviczy Albert kultuszminisztert, hogy a készülő népoktatási törvényja-vaslatba vegyenek fel egy olyan paragrafust, amely lehetővé teszi, hogy külföl-diek – kizárólag saját gyermekeiknek – iskolát állítsanak, bármely tannyelvvel, s amely tanintézetekben a magyar nyelv, mint tantárgy nem kötelező.⁴⁹⁷

494 Miniszterelnökségi átirat Agenor Gołuchowski külügyminiszternek, 1904. dec. 30. MNL OL K 26 ME 742. cs. 5711/1904 XVIII. t. 1702. asz.

495 Tisza István 1904. dec. 2-ai levele Agenor Gołuchowskihoz, tisztázat. MNL OL K 26 ME 742. cs. 5646/1904 XVIII. t. 1702. asz.

496 Uo.

497 Az indoklás szerint: „…egy ilyen liberális záradék a magyar nemzeti állam kiépítésének akadályául nem tekinthető, addig másfelől a külföldön élő magyar állampolgárok nemze-ti gondozására irányuló törekvéseinket az egyes idegen államokkal szemben felette meg-könnyítené.” Tisztázat a kultuszminiszternek „titkos, kizárólag saját kezébe” megjelöléssel, 1905. jan. 6. MNL OL K 26 ME 631. cs. 127/1905 XVII. t. 127. asz.

A Berzeviczy-féle törvényjavaslatot a hazai románság a „tanszabadság meg-sértése”-ként értékelte,⁴⁹⁸ a zágrábi száborban interpellációt nyújtottak be ellene, s külföldön is igen kedvezőtlen visszhangot váltott ki, ezért a kormány jobbnak látta visszavonni. Ám a Miniszterelnökség nem tett le arról, hogy csekély módosí-tásával hivatkozási alapot teremtsen a készülő román szabályzók elutasítására.⁴⁹⁹

A nemzetközi tiltakozást kiváltó két „kisebbségi” törvényjavaslat kapcsán a budapesti lapok is csatarendbe álltak a magyar nemzeti érdekek védelmé-ben. A maguk heves és tapintatlan módján. A Pesti Hírlap 1905 márciusában csaknem teljes oldalas írást szentelt a témának. A cikk a református iskolákat elmarasztaló két tanfelügyelői jelentést hűen idézve a történtekért lényegileg egyformán felelőssé tette a bukaresti és budapesti kormányzatot, mondván a román kormány retorziv módon azért tudott visszaélni hatalmával, mert a Kárpátok túloldalán a nemzeti érdekeket nem képviseli senki. Míg a francia és német követ a szakminiszter leváltását követeli a Károly királynál tett kihallga-táson, a Monarchia „meghunyászkodik a kicsiny, de vakmerő Románia előtt.”

A cikk felháborodott végkicsengése, hogy a válogatott kegyetlenkedéseiről el-híresült Vlad Ţepeşhez (Drakula) hasonló román „hősök kell, hogy lógjanak magyar pénzen magyar iskolák falán”?⁵⁰⁰ A Miniszterelnökség haladéktalanul helyreigazítást tett közzé, hogy az ügy ne dagadjon nemzetközi botránnyá, egyúttal elégtételt szolgáltasson az érdemtelenül bírált Pallavicininek.⁵⁰¹ A Bu-dapesti Hírlapban megjelent „bukaresti levél” a polémiát kerülve határozottan cáfolta a magyar iskolák elhanyagoltságának tételét, kiemelve a bukaresti

kö-498 Berzeviczy Albert törvényjavaslata heti 6 órában akarta bevezetni az államnyelv tanítását a nem magyar tannyelvű iskolákban. A román klérus tiltakozott a tanszabadság elvére és a tanítók várható elbocsátására hivatkozva. Barna 1908, 48.

499 Klebelsberg ekkor a további támadások kivédésére azt javasolta, hogy a készülő közoktatási törvény ne legyen hatályos a külföldiek magániskoláira, amelyek magyar tanköteleseket különben sem vehetnének fel, ezzel az ellenzék aggodalmai eloszlathatóak. A kultuszmi-nisztérium felügyeleti joga további biztosíték. Az autonóm belső működés viszont hivat-kozási alap lehet az osztrák–magyar diplomáciának. Így külföldi magyarellenes erők nem játszhatnák ki a budapesti kormányt a külföldi iskolái ellenében. Tisztázat a kultuszminisz-ternek „titkos, kizárólag saját kezébe” megjelöléssel, 1905. jan. 6. MNL OL K 26 ME 631. cs.

127/1905 XVII. t. 127. asz.

500 Magyar iskolák elrománosítása. Pesti Hírlap, 1905. márc. 12.

501 Nota bene. (Miniszterelnökségi emlékeztető.) MNL OL K 26 ME 631. cs. 1542/1905 XVII. t.

vetség érdemeit a most már kiterjedt magyar oktatási intézményhálózat létre-jöttében. Poliány Zoltán cikkében megkérdőjelezte az iskolabezárásról szóló híresztelés helytállóságát, egyúttal figyelmeztette a hazai újságírókat, hogy e fontos ügynek csak akkor használnak, ha a romániai viszonyokról valósághű képet festenek, mert az eddigi mérleg negatív: a legtöbb cikk „célt téveszt,s ne-künk inkább árt, mint használ.”⁵⁰² A további vitáknak a Sturdza-kormány meg-könnyebbülést hozó bukása vetett véget. A liberálisok politikai befolyásának ismeretében azonban nem volt kétséges, hogy hiú ábránd a törvényjavaslat végleges visszavonásával számolni. Így arról további aggodalmas levélváltások történtek.⁵⁰³

A mindkét felekezet iskoláját egyaránt érintő román zaklatásoknak ugyan-akkor tagadhatatlanul volt bizonyos, a sorsközösség érzését erősítő hatása is a regáti magyarok körében.