A korabeli adatkérések és -feldolgozások megbízhatatlansága miatt a regáti népességmozgások követése nem volt egyszerű feladat. A korabeli román ki-mutatások használati értékét mutatja, hogy az állampolgárságot az anyanyelv és a nemzetiségi hovatartozás adataival nem lehet finomítani, miután a népes-ség-összeírás rovataiból ezek az elemzési szempontok egyszerűen hiányoztak.
Nyilvánvaló, hogy a francia példára homogén nemzetállamot építő Románi-ának nem fűződött érdeke a pontos nemzetiségi kimutatásokhoz. A Román Statisztikai Hivatal vezetője, Leonida Colescu a századfordulón megtartott nép-számlálás hivatalos eredményeinek 1905-ös (!) közzétételekor sajátos módon magyarázta a kirívó szakmai hiányosságokat. Leszögezte, hogy országában nem létezik nemzetiségi kérdés, mivel a lakosság döntő többsége őslakos, ezért a jelentéktelen „néhány ezer” csángó, székely, bolgár és cigány, stb. kedvéért nem indokolt a néprajzi és származási kategóriák szerinti számbevétel.129 Co-lescu álláspontjának tarthatatlanságát jelzi, hogy a módszertani problémákat a nemzetközi statisztikai szervezet hivatalosan is felrótta Romániának.130
A kérdésnek alapos tanulmányt szentelő közgazdász, Hegedüs Lóránt ro-mániai tanulmányútját követően bukaresti forrásokat idézve Románia teljes népességét 1899-ben 5 912 520 főben adta meg, melyből 2,89%, (171 063 fő) volt külföldi állampolgár, további 4,61% (272 421 fő) hontalan státuszú ide-gen.131 Lényegileg ezzel egybevágó értékeket használt Barabás Endre, azzal a különbséggel, hogy valamelyest kisebb össznépességre a hontalanok jelentő-sebb arányát vetítette.132
129 Barna 1908, 3. Csupán a frissen szerzett Dobrudzsában ismerte el az idegenek „fokozott”
jelenlétét, akiket viszont az állampolgársággal járó jogok megvonásával és tömeges betele-pítésekkel igyekeztek ráébreszteni a románná válás „sorsszerűségére”. Uo. 10.
130 Uo. 11.
131 Hegedüs 1902, 63–64.
132 Szerinte az ország 5 495 040 lakosából 161 056 volt idegen állampolgár, s 374 425 „hazátlan”.
Barabás 1901, 431.
Jellemző, hogy a magyar népesség nyilvántartásában a román statisztikák eleve nem számoltak a magyar anyanyelvű zsidósággal, de ennél is aggályosabb volt az a gyakorlat, hogy a regáti kérdező biztosok a románul jól beszélőket – je-lesül a hétfalusi csángókat – magától értetődően románnak számították.133 Az így készült hivatalos kiadványokban természetesen nyomát sem találni annak a nem elhanyagolható tömegnek, amelynek nemzeti azonosságtudata az ígéretes/
szorongató körülmények hatására átformálódott… Mindezen kategóriák, vala-mint a román állampolgárságú, de magyar ajkú csángók összességét számítva Hegedüs a regáti magyarság létszámát 200 ezer főre becsülte.134 A bukaresti új-ságíró, Vándory Lajos a felső határt még ennél is magasabbra helyezte, amikor alapos helyismerettel ugyan, de puszta becsléssel „közel egy negyed millió” reg-áti magyar szolgálatáról beszélt.135
Ehhez képest a Colescu által jegyzett Recensământul General al Populaţi-unei României136 1905-ben a népesség felmérés tudományos követelményeire nem sokat adva 65 800 „magyart” mutatott ki Romániában.137 Ami azért kirívó-an alacsony érték, mivel a magyar állampolgárságúak teljes körét jelenti, tehát magában foglalja még az erdélyi román és szász bevándorlókat is. Ugyanakkor természetesen figyelmen kívül hagyja a moldvai csángó-magyarokat.
A hazai közigazgatási hatóságok jelentései és azok a demográfiai számítá-sok, amelyek a bevándorlási célország kimutatásain és kikötői statisztikákon alapultak, ha nem is alkalmasak a fenti ellentmondások megnyugtató feloldá-sára, számbavételük mégis előbbre viszi gondolatmenetünket. Ezek szerint az 1881–1891 közötti időszakban a Romániával szomszédos erdélyi vármegyék kivándorlási vesztesége elérte a 6–8%-ot, de a századfordulóig még 3–5% kö-zött mozgott.
133 Vargha Gyula KSH-igazgató 1901. május 23-i 14 oldalas jelentése Széll Kálmán miniszter-elnöknek. MNL OL K 26 ME 548. cs. 1937/1901 XXXI. t. 811. asz. Ez részben a csángókon múlott! Kertész József tanító a hétfalusi csángókról úgy ír, hogy azok a jobb érvényesülés érdekében csaknem mindig románul beszélnek, még családi körben is. A csángók és széke-lyek Romániában. BMÚ, 1902. máj. 25.
134 Hegedüs 1902, 63–64.
135 BH, 1877. febr. 27./márc. 11.
136 Colescu 1905, 2.
137 Emlékeztető a Romániai akcióról. (1912. aug.) MNL OL K 26 ME 945. cs. 4301/1912 XV. t.
Kibocsátó vármegye 1881–1891 1891–1901
Brassó 7,69% 2,7%
Nagy-Küküllő 6,95% 2,8%
Csík 5,96% 2,0%
Udvarhely 5,92% 3,7%
Fogaras 5,83% 5,1%
Háromszék 5,77% 3,8%
1. tábla138
Az adatsorok – anyanyelvtől függetlenül – az útlevéllel távozókat jelölik,139 s nem számolnak a zöld határon kiáramló népességgel. A határátlépés tör-vénybe ütköző módozatait pedig sokan választották, mint az adóhátralékosok, vagy azok az idénymunkások, akik egy megelőző alkalommal úti okmányuk érvényességének lejárta után tértek csak haza. Az ő útlevélkérelmeiket a köz-ségi elöljáróság fel sem terjesztette a belügyi hatóságoknak. Az ilyen utazókat a politikai határokon átívelő legelőváltó életformát folytató román pásztorok, vagy erdőjáró székelyek úttalan utakon kalauzolták a hegygerincen túli világ-ba. Noha a kérdéses határszakaszt a 1880-as évek elejétől erdőirtványokkal és hatósági tereptárgyak kihelyezésével próbálták láthatóbbá, és a határvédelem számára ellenőrizhetőbbé tenni.140
Putnik Béla, az anyakönyv- és útlevélügyekkel foglalkozó egykori galaci konzulátusi tisztviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy a belügyi nyilvántartá-sokban nem szerepelnek a határátkelési igazolvánnyaltávozók, akik – esetleg évekkel később – rövid útlevéllel térnek haza. Megbízhatóbb helyzetképet a községi hatóságok és a határőrőrség nyilvántartási adatainak összesítéséből remélt.141
138 Thirring 1904, 18., 42.
139 Turisztikai céllal ekkoriban – igen kis számban – főként Budapestről utaztak külföldre. A Romániába távozók 9/10-e viszont erdélyi volt. Uo. 59.
140 Nagy B 2010.
141 Putnik 1901, 826–827.
Az adatkezelés hiányosságaira a demográfus Thirring Gusztáv is utalt, aki egyik munkájában tarthatatlan állapotnak nevezte, hogy még mindig nem áll rendelkezésre az állandó lakhely, vagy illetőségi jog szerinti népesség-nyil-vántartás.142
A századforduló kivándorlási veszteségeinek nemzetiségi arányait a Köz-ponti Statisztikai Hivatal számsorai jelenítik meg.
A kivándorlás
éve Összes
kivándorló magyar % román % egyéb %
1899 7285 2195 31,30 4042 55,48 1048 14,38
1900 4946 1192 24,10 2914 58,91 840 16,98
1901 7788 1865 23,94 4658 59,81 1265 16,24
Átlagban 6673 1751 26,24 3871 58,06 1051 15,75
2. tábla143
A vizsgált rövid időszakaszból természetesen csak a tendencia látszik. A Kár-pátokon túlra irányuló kivándorlás adatait összevetve az 1860 és 1900 közötti év-tizedek romániai bevándorlási átlagával (ami évi 8239 fő)144 viszont azt a meghök-kentő eredményt kapjuk, hogy a román államot új hazának választó bevándorlók több mint 80%-a Magyarországról, zömében Erdély határ menti megyéiből szár-mazott; s a részarányok figyelembevételével közülük minden negyedik – magyar lehetett. (Ez a kombináció számszerűsítve mintegy 60 ezer nyilvántartott magyart
142 Thirring 1904, 59. A helyzet csakugyan tarthatatlan lehetett, ha a századfordulón azért in-dult fegyelmi eljárás a romániai református esperes ellen, mert az egyházi nyilvántartó-könyvekben hiányosan és következetlenül vezették a családfők születési és állampolgársági adatait. A konzulátusi anyakönyvek állapotát hasonló kifogások érhették. Bartók György püspök 1904. márc. 17-ei levele Tisza István miniszterelnökhöz. MNL OL K 26 ME 631. cs.
1274. 1904 XVIII. t. 110. asz.
143 Románia, 1902. 3. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4644/1902 XXII. t. 672. asz.; valamint Vargha Gyula KSH-igazgató 1901. máj. 23-i jelentése Széll Kálmán miniszterelnöknek. MNL OL K 26 ME 548. cs. 1937/1901 XXXI. t. 811. asz.
144 Románia bevándorlási növekménye a kérdéses 40 év alatt 329 356 főt tett ki. Barna 1908, 2.
jelent.) S ettől az értéktől nem esik túlságosan messze, ha rámutatunk, hogy az 1899-es román népszámlálás által jelzett 188 834 idegen állampolgárból 145 874 fő volt osztrák–magyar illetőségű, ami 77,25%-ot jelent. Igaz, Auner ennek har-madát az örökös tartományokból származónak becsülte.145
felekezet román
honos
osztrák–
magyar városi
osztrák–
magyar
falusi hazátlan
Ortodox 5355470 34175 19375 9785
Zsidó 4272 4177 702 256588
Római (és görög)katolikus 70408 57621 15538 5753
Protestáns 4540 12125 1950 1703
Mohamedán 38656 4 2 1665
Örmény 3496 88 31 505
Lipován 12422 45 41 2561
Összesen 5489264 108235 37639 278560
3. tábla146
Ha azonban figyelembe vesszük azt a gyakorlatot, hogy a román hivata-losság soron kívül állampolgárrá fogadta a román ajkú bevándorlókat, akkor megkockáztathatjuk, hogy a magyar állampolgárságú kivándorlók között né-hány év távlatában is radikálisan csökkenhetett a hazai románság aránya, míg a magyaroké, szászoké – ezzel fordított arányban – emelkedett. Vagyis az oszt-rák–magyar bevándorlóknak a román nyilvántartásokban jótét homályban hagyott nemzetiségi megoszlásában a magyarok részaránya nem egynegyed, hanem akár egyharmad, esetleg még több is lehetett. Annak ellenére, hogy a KSH adatai szerint a magyar anyanyelvű kivándorlók részaránya fokozatosan csökkent, míg a románoké valamelyest nőtt.
145 Auner 1908, 84.
146 Barna 1908, 7.
Az eddig elmondottakból következik, hogy Hegedüs Lóránt létszámbecs-lését számos adatkezelési szempont, és szakmódszertani megfontolás erősíti.
Mégsem tekinthetünk el a mértéktartóbb számítási eredmények számbavéte-létől, mint Auner Károlyé, már a miatt is, hogy a létszám-vitában forgó szélső értékeket – mint a leginkább valószínűsíthető magyarázat kiérlelésének viszo-nyítási pontjait – rögzíthessük.
Noha a bukaresti kanonok kalkulációja jórészt becsléseken alapult, az ön-törvényű román adatközléshez képest módszertanilag mégis elfogadhatóbb megoldásokat alkalmazott. A felekezeti és foglalkozási-megélhetési adatok összevetésével Moldvában 64 ezer főnyi katolikus csángó parasztnépességgel számolt. A katolikus és protestáns osztrák–magyar állampolgárok 69 752 fős tömegéből pedig kivont 24 ezer görögkatolikus hazai románt,147 s a Lajtán túli tartományokból érkezettek kiszűrésére használt 1/3-os szorzó alkalmazásával a magyarok létszámát a román állampolgárságúakkal együtt 95 ezer főre ke-rekítette. Vagyis a korabeli regáti magyarságot kétharmad részben csángónak tekintette.148 Álláspontjával szöges ellentétben áll Poliány Zoltán bukaresti új-ságíró véleménye, aki viszont a regáti magyar népesség jó kétharmadát az ál-lampolgárságát vesztett kategóriába sorolta,149 s ez a moldvai csángók figyelmen kívül hagyásával is további 50–60 ezer magyar jelenlétét feltételezi a korabeli Romániában. Az így kapott százötvenezres lélekszám pedig éppen a Hegedüs Lóránt és Auner Károly által kalkulált adatok középértékének tekinthető.
Ugyanakkor nincsen semmilyen támpontunk annak eldöntésére, hogy az osztrák–magyar illetőségű bevándorlók között milyen arányban voltak Lajtán túliak; mint ahogy arra sem, hogy a nagy szóródással számított „hazátlanok”
között mekkora tömeget képviselt a magyarság (noha a túlnyomó többség bi-zonyosan állampolgárságot el nem nyert askenázi zsidó lehetett).
147 Minthogy a görögkatolikus, azaz unitus felekezet tagjait a Habsburg Monarchiában rend-szerint a katolikussághoz sorolták, míg a regáti román adminisztráció automatikusan orto-dox vallásúként számolt velük.
148 Auner 908, 83–84.
149 Az újságíró becslése (70–80%) túlzottnak tűnik, mégis okkal feltételezhető, hogy ez a „búj-tatott” kategória tízezres nagyságrendet takart. Poliány Zoltán emlékirata, 63. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII. t.
A román kimutatásokból sajnálatosan nem követhetjük nyomon a ma-gyarság asszimilációs veszteségeit, noha ezt a tételt nem csak Thirring baljós megállapítása szerint kell komolyan számításba vennünk.150 (S itt nem pusz-tán a román házastársat választó, ezért magyar állampolgárságáról lemon-dani kénytelen magyar nők 2%-ot kitevő csoportjáról van szó.151) A nem kis nehézségek árán kalkulált adatok időtállóságát a századforduló új jelensége, a továbbvándorlás is megkérdőjelezi. (Itt kell számításba vennünk az emberke-reskedelem és prostitúció152 – sajnálatosan százakra tehető – áldozatait, aki-ket balsorsuk huzamos időre, vagy véglegesen messzire sodort a hazájuktól.) A nemzetiségi-nyelvi hovatartozás hiányzó romániai paraméterei miatt szin-te leheszin-tetlen megbecsülni, hogy ily módon mennyivel apadt a regáti magyar ajkú népesség.
A Miniszterelnökség égisze alatt szerveződő romániai segélyakció teendő-inek megállapítása és ütemezése szempontjából azonban a lehető legmegbíz-hatóbb létszámadatokra volt szükség. Egy a közös külügyminiszternek szóló átirat153 szerint az akció előkészítéséhez elengedhetetlen adatkiegészítést a re-gáti egyházi hatóságokkal elvégeztettek ugyan, ám szakszerű útmutatás nélkül.
Az így kapott kimutatás érvényét erősen megkérdőjelezte, hogy a számláló biztosok sok esetben hontalan státuszú alanyokat is szerepeltettek listáikon.
A külképviseletek konzuli apparátusának bevonásával ezeket a felméréseket később pontosították, de jobbára becsléssel. Az így letisztuló hetvenezres lét-számban azonban bizonyosan szerepelt mintegy 13 ezer román állampolgár is (honosságot cserélt kivándoroltak, de akár moldvai csángók is). A Romániai akció munkacsoportja ezért határozott arról, hogy minden kolóniára kiterjedő népszámlálást kell elvégezni, a létszámadatokon túl lehetőség szerint a vallási
150 Még az „elnemzetlenítő” politikájáért sűrűn kárhoztatott Magyarországon is 309 magyar, 42 német és 11 szerb község románosodott el 1850 és 1900 között. A román falvakból eközben 42 lett magyarrá, 13 németté és 6 szerbbé, 4 mássá. Barna 1908, 136–137.
151 Putnik 1901, 827.
152 A kettő nem azonos, hiszen a korszak sajtójában a gyermekkereskedelem eseteiről is ol-vashatunk, amelyet vélhetően nem (csak) a ferdült szexuális „szükségletek”, mint inkább a tehetős gyermektelen házaspárok érzelmi igényei hívtak életre.
153 MNL OL K 26 ME 604. cs. 1701/1904 XVIII. t. 144. asz.
hovatartozás és vagyoni helyzet felmérésével. Erre a kényes feladatra legfeljebb a katolikus és protestáns felekezet megbízottjai tehettek kísérletet, „vallási ösz-szeírás” címén. A Miniszterelnökség azonban rugalmasan úgy rendelkezett, hogy az adatgyűjtést erőltetni nem szabad!154 Minden bizonnyal az akciónak ebben a szakaszában készült az alábbi kimutatás:
4. tábla:155 Kimutatás a Romániában élő római katholikus és protestáns lakosságról (lásd a következő két oldalon)
154 Uo.
155 MNL OL K 26 ME 548. cs. 4644/1902 XVIII. t. 144. asz.
Foly ószám
A helység neve
A magyar katholikusok száma
A magyar reformátusok száma
A magyarok összes számaÖsszes lélekszám
A katholikus és protestán- sok (ref.és ág.) összes száma
A nem romám állampolgárok száma idegen állam polgáraisemmi állam polgáraiösszesen a bukaresti római katholikus érsek és az erdélyi református püspök adatai alapján az 1899. évi román népszámlálás szerint A. Városok:
a) Megyék (départementok) székhelyei
1Bucuresti (Bukarest)2416050002916028207136827530564331896374 2Galati (Galac)26305003130626784918110531281223865 3Craiova (Krajova)2200352235454384136575631878943 4Braila13008942194583923821125241109523619 5Turnu-Severin200040204018626398160852726357 6Ploesci (Ploest)8455001345426872062302515164541 7Pitesci(Pitest)109210319155701152158510062591 8Targovistea (Tirgovist)2206028093985306943571051 9Giurgiu (Gyurgyevo)11532147139772699084411349 10Buzau704011021561716133914772816 11Tirgu-Jiu71–7166346161151791230 12Slatina70–708028183632267899 13Turnu-Magurele60–60866831212942691563 14Rimnik-Valcea59–59731774514092041613 15Caracal48–4812035204722209931 16Calarasi (Kalarás)31164711024200532306838 17Tulcea42–421888039313212201541 18Campulung2015351303322732053373 19Focsani (Foksán)–3333237831176143863537791 20Constanta26–2612725123052591895448 21Tecuci (Tekucs)–24241340533652216602182 Együtt340767399414757059306406411062585290195915 23–32 (Melyekből a magyarság számáról nincs adatunk) – – – 242327 9767 8583 106385 114968 Összesen–––94825773801119208191675310883
b) Egyéb városok 1Tirgu-Ocna–183183803390341217412153 2Corabia130–130597921710611251186 3Calafat80–80711339112313681599 4Sinaia50308022107271279591338 5Zimnicea52–52606022961628689 6Alexandria40–401367517063945684 7Rosi de Vede–––849213235481435 8Cimpina25–253703397485263748 9Oltenita20–20580157268140408 10Mizil–141453202718823211 11Sulina8–8561158135772243801 Együtt4052276327199738319555369713252 12–39 (Melyekből a magyarság számáról nincs adatunk) . . . 94254 1326 3568 16972 20540 Összesen–––1662515157131232066933792 B. Falusi községek: 1Azuga80–80––––– 2Szászkút–7575––––– 3Busteni40–40––––– 4Cioplea32–32––––– 5Arges és Cortesci18–18––––– 6Predeál15–15––––– 7Adjud.1010––––– 8Popesci-Condurat10–10––––– 9Petrosani8–8––––– 10Tretesti6–6––––– Együtt209852944798012
Egyéb községek (melyekből a magyarságszámáról nincs adatunk)
8931838732 60077 98809 Mindössze346907711424015912520168276171063272421443484 * Consuli összeírás szerint
Foly ószám
A helység neve
A magyar katholikusok száma
A magyar reformátusok számaA magyarok összes számaÖsszes lélekszám
A katholikus és protestán- sok (ref.és ág.) összes száma
A nem romám állampolgárok száma idegen állam polgáraisemmi állam polgáraiösszesen a bukaresti római katholikus érsek és az erdélyi református püspök adatai alapján az 1899. évi román népszámlálás szerint A. Városok:
a) Megyék (départementok) székhelyei
1Bucuresti (Bukarest)2416050002916028207136827530564331896374 2Galati (Galac)26305003130626784918110531281223865 3Craiova (Krajova)2200352235454384136575631878943 4Braila13008942194583923821125241109523619 5Turnu-Severin200040204018626398160852726357 6Ploesci (Ploest)8455001345426872062302515164541 7Pitesci(Pitest)109210319155701152158510062591 8Targovistea (Tirgovist)2206028093985306943571051 9Giurgiu (Gyurgyevo)11532147139772699084411349 10Buzau704011021561716133914772816 11Tirgu-Jiu71–7166346161151791230 12Slatina70–708028183632267899 13Turnu-Magurele60–60866831212942691563 14Rimnik-Valcea59–59731774514092041613 15Caracal48–4812035204722209931 16Calarasi (Kalarás)31164711024200532306838 17Tulcea42–421888039313212201541 18Campulung2015351303322732053373 19Focsani (Foksán)–3333237831176143863537791 20Constanta26–2612725123052591895448 21Tecuci (Tekucs)–24241340533652216602182 Együtt340767399414757059306406411062585290195915 23–32 (Melyekből a magyarság számáról nincs adatunk) – – – 242327 9767 8583 106385 114968 Összesen–––94825773801119208191675310883
b) Egyéb városok 1Tirgu-Ocna–183183803390341217412153 2Corabia130–130597921710611251186 3Calafat80–80711339112313681599 4Sinaia50308022107271279591338 5Zimnicea52–52606022961628689 6Alexandria40–401367517063945684 7Rosi de Vede–––849213235481435 8Cimpina25–253703397485263748 9Oltenita20–20580157268140408 10Mizil–141453202718823211 11Sulina8–8561158135772243801 Együtt4052276327199738319555369713252 12–39 (Melyekből a magyarság számáról nincs adatunk) . . . 94254 1326 3568 16972 20540 Összesen–––1662515157131232066933792 B. Falusi községek: 1Azuga80–80––––– 2Szászkút–7575––––– 3Busteni40–40––––– 4Cioplea32–32––––– 5Arges és Cortesci18–18––––– 6Predeál15–15––––– 7Adjud.1010––––– 8Popesci-Condurat10–10––––– 9Petrosani8–8––––– 10Tretesti6–6––––– Együtt209852944798012
Egyéb községek (melyekből a magyarságszámáról nincs adatunk)
8931838732 60077 98809 Mindössze346907711424015912520168276171063272421443484 * Consuli összeírás szerint
Mint a táblázatból kitűnik, a közel háromszázezres Bukarestnek a szá-zadfordulón minden tizedik lakója – magyar volt.156 Ez a megállapítás ugyan ellentmond a közvélekedésben megszilárdult arányoknak, viszont lényegi-leg megfelel a bukaresti diaszpóra két jeles képviselője által becsült értékek-nek.157
A határ menti levéltárak iratanyagából az olvasható ki, hogy magyarok kivándorló útlevéllel csak kisebb számban távoztak az országból.158 Az időjá-rás- és munkaerő-piaci feltételek változásainak kitett idénymunkások, alkalmi munkavállalók hektikusan változó hullámzása a kivándorlási statisztikákban legkevésbé tetten érhető folyamat. Az asszimilációs, és a tovább vándorlással keletkező veszteségek ugyancsak nehezen felmérhető tartományát jelentik a magyar népesség áramlásának. S talán ezen bizonytalansági tényezők figye-lembe vételével hidalható át leginkább az az ellentmondás, hogy miért feszül ekkora távolság a becsült létszámadatok és a hivatalos statisztikák eredményei között.
A létszámadatok pontatlanságától függetlenül az illetékesek számára az bi-zonyosnak tűnt, hogy itt egy százezres nagyságrendű tömegről van szó, amely kiszolgáltatott, sőt veszélyeztetett állapotban próbál úszni az árral a Kárpátok túloldalán.
A Mi a teendő? kérdésére évtizedeken át csupán lelkiismeretes értelmiségi-ek, a fajtájukért aggódó székely elöljárók és hivatalnokok próbáltak megfelelő válaszokat adni. S nem minden eredmény nélkül, hiszen e javaslatok és felve-tések híján a kormányzat bizonyosan még évekig erőltette volna a nemzetiségi tömbök hű állampolgárrá formálásának kényszeres programját. S vélhetően nem ismerte volna fel „idejekorán” a kivándorlásnak a nemzetiségi arányokon
156 Ez egybevág Kertész József bukaresti tanító véleményével is. Kertész 1913, 18.
157 Mindmáig makacsul tartotta magát az a nézet, hogy Budapest után a román fővárosban élt a második legnagyobb magyar közösség. A dualizmus korában bizonyosan nem így volt.
Az idénymunkások tömegét is figyelembe véve a századfordulón Bálinth János katolikus pap nagyon is jó közelítéssel mérte be 30–40 ezer főben Bukarest magyar népességét. Bá-linth 1901, 17. Néhány évvel később kollégája, Nemes Tóth Zsigmond egyik újságcikkében ugyancsak 40 ezer bukaresti magyar képviseletéről beszélt. RH, 1908. máj. 10.
158 Nagy B. 2010.
voltaképpen javító hatásai mögött a nemzetépítés valódi tartalékát jelentő em-beranyag elvesztésének végzetes nemzetstratégiai következményeit.
A tények ismeretében azonban már a magyar kormányzat sem maradhatott tétlen!