A református egyházmegye fejlődése

A romániai misszió vezetését Bartók püspök 1907 decemberében bekövet-kezett halála után az Erdélyi Egyházkerülettől a Református Konvent elnöksége vette át. Az irányítás magasabb szintje több rálátást és nagyobb befolyást biz-tosított az akció-ág ügyeinek intézésében. Az elnökség, Bánffy Dezső főgond-nokkal az élen, nem késlekedett új távlatokat és csatornákat kijelölni a külföldi missziói munkához. A Konvent 1908. április 24-ei 86. határozatával kiadott Szabályrendelete³⁸⁵ megerősítette, hogy a regáti egyházközségek és szórványa-ik a Romániai Egyházmegye alkotói, de immár a Konvent fennhatósága alatt.

(4–5.). A külmisszió sajátossága, hogy a szabályozás egyházmegyei közgyűlést nem, csupán egy évente összehívott lelkészi és tanítói értekezlet megalakulását teszi lehetővé, pusztán tanácskozási jogkörrel. A missziói közegben szokásos korlátozott kollektív vezetés gyakorlata szerint az egyházmegye ügyintézési jogkörét a dokumentum az esperes-tanfelügyelőre ruházta. A korábban meg-honosodott szokásoktól eltérően a lelkészi és kántori megbízásokat kizáróla-gosan a konventi elnökség hatáskörébe utalta; kivételt csupán a bukaresti pres-bitérium jelölési jogkörének megtartásával tett (bizonyára a korábbi nehezen csillapodó személyi viták miatt). A missziói alkalmazottak választását ugyan a jövőben is biztosította, ám azzal a kikötéssel, hogy a konventi elnökség bárkit visszahívhat hazai szolgálatra (10). Fegyelmi ügyekben háromfokozatú fellebb-viteli rendszer lépett érvénybe: a sepsi egyházmegyei, az erdélyi egyházkerületi és a konventi fegyelmi fórum kijelölésével. A 11. pont a misszió alkalmazottjait a lelkészi nyugdíj- és gyámintézet, a tanítókat az országos nyugdíjintézet tagja-iként ismerte el. A 14. pont rendelkezett az egyházközségi, iskolai ingatlanokat illető tulajdonjogról, amit a konventi elnökség által kijelölt természetes vagy jogi személy gyakorol. (16.) Az egyházmegye ügymenetének ellenőrzésére a

385 A Konvent 1908. ápr. 24-ei ülésén kiadott szabályrendelet A Romániában lévő magyar refor-mátus hívek és egyházközségek gondozása tárgyában. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54. d. 1195/1908., illetve Uo. 54. d. 2386/1908.

dokumentum eseti megbízott kiküldését helyezte kilátásba, aki jogosult bármi-kor visszavonni az esperes megbízását. Az utolsó pont pedig a román törvények érvényességére és tiszteletben tartására figyelmeztetett.

A Szabályrendelet 3. pontja egy új operatív testület, az öttagú Külmisszi-ói Bizottság megalakulását rögzíti, amelynek referense és jegyzője dr. Benedek Zsolt konventi előadó lett. Ezzel a Konvent a maga részéről feloldott egy dilem-mát. Amit Újváry esperes ekképpen fogalmazott meg: „…mélyen átérzem azon fontos faji, és felekezeti érdekeket, amelyek az actiót az idegen mezőben szét-szórt csontok összeszedésére és felélesztésére lételre hívták, mégis szerte-széjjel jártomban nem egyszer tettem fel magamban azt a kérdést, hogy amíg a 99 igazat elhagyom az elveszett egy juhnak keresésére, idegen mezőben járunk-ke-lünk, hány jut veszendőbe az otthon hagyottak közül?”³⁸⁶ Hogy a regáti szór-vány figyelmes, rendszeres és hatékony gondoskodást igényel, az nem lehetett kérdés, ám ezt a református egyház vezetése üdvös célnak és hosszabb távon is tarthatónak gondolta a hatáskörök összevonásával, s a kihágásra hajló missziói alkalmazottaknak a korábbinál szorosabb ellenőrzésével.

1909 tavaszán az eredményes munka személyi feltételei is megfelelőnek tűntek. A pártoskodást kiváltó kántorválasztás Szász István 1908. évi megbízá-sával lecsengőben volt, s az egyházmegye gondnoki posztját az iparos, de „igen értelmes” Köpe F. Bálint foglalta el.³⁸⁷ A kifogásolható modorú,³⁸⁸ de „páratlan ügybuzgalommal” működő Újváry István esperes a Ferenc József-rend tiszti keresztjének tulajdonosa lett. A református iskolákban 476 diák tanult (ebből 234 református), a bukaresti református közösségbe hozzávetőleg hatezer szá-mon tartott protestáns hívő tartozott. Az akció-ág tisztikarát ekkor 1 esperes, 2 lelkész, 3 levita, 5 tanító, 4 tanítónő és 1 óvónő alkotta.³⁸⁹ A hitéletet a buzgó

386 Újváry 1906. aug. 22-ei egyházlátogatási beszámolója Bartók püspökhöz. RZsL, 2. f. Kül-ügyi ir. 52. d. 222/1906.

387 A bukaresti ev. ref. egyházközség 1908. évi értesítője. Bukarest, 1909. A presbitérium kiadá-sa. 3. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 58. d. sz. n./1909.

388 A román óraszám-emelésekkel szembeni kifogások megfogalmazását Kuczka Ágostra bízta Budapest, Bánffy Dezső aggályai ellenére, mondván, a vikárius modora megfelelőbb. Pro domo. MNL OL K 26 ME 796. cs. 344/1909 XIX. t. 17. asz.

389 Bánffy Dezső és Antal Gábor püspök 1909. ápr. 19-ei levele az Egyetemes Konventnek.

MNL OL K 26 ME 796. cs. 3117/1909 XIX. t. 17. asz. Brăilán Koncz Ferenc lelkész, Galacon

templomba járás és adakozás jellemezte, ám a házasságon kívül születettek ará-nya még mindig igen magas volt (92-ből 34).³⁹⁰

A Konvent által létrehozott új fórum, az egyházmegyei értekezlet határo-zati jogosítványok nélkül könnyen kirakatintézménnyé válhatott volna. Az ér-dekütközésekkel járó döntési helyzetek mellőzése azonban ebben a sajátos ka-rakterű regáti közegben inkább egy zaklatott korszak lezárását segítette, a belső építkezést, a hitközösség összetartásának erősödését szolgálta. Az 1911 őszén megtartott gyűlésen az igehirdetést, és a pedagógiai-módszertani tapasztalatok átadását szolgáló mintatanítást követően a tanítók közgazdasági, ifjúságpoliti-kai és társadalmi teendőiről és aktivitásáról értekeztek.³⁹¹ A reformátusság – itt megcélzott – fokozottabb társadalmi jelenlétének szándékával vetette fel Újváry a református „egyháztársadalmi lap”, A jó pásztor újraindításának gondolatát.³⁹² A kezdeményezést azonban a Miniszterelnökség nem támogatta, a korábbi sú-lyos sajtóviták fényében, attól tartva, hogy a katolikus többség igényeire terve-zett egyházi lap (Magyarok Vasárnapja) küszöbön álló elindulásával a meglévő felekezeti ellentétek tovább éleződhetnek.³⁹³

Varga Lajos levita, Piteşti-en Túróczy László levita. Ploieşti-en Kővári Zoltán levita szolgált (aki 1908-ban Kertész József Kolozsvárra helyezésével Bukarestbe került). Kővári helyére Bereczky János brăilai tanító lépett, akinek helyét Bornemisza József marosgezsei tanító foglalta el. Bukarestben Márton Árpád lelkész szolgált, a fiúiskolában Ferenczy Sándor, Kövesdy István és Szász István, a leányiskolában Kovács Róza igazgató-tanítónő, Makkai Irma, Vadas Anna, és Mikó Etelka tanítottak. Az óvodát Simó Ágnes vezette. Kivonat az Egyetemes Konvent 1909. ápr. 23-ai ülése jegyzőkönyvéből, 294. sz. RZsL, 2. f. Külügyi ir.

54. d. 3594/1909.

390 Az istentiszteletek alkalmával már az udvaron sem fértek el! A bukaresti ev. ref. egyházköz-ség 1910. évi értesítője. Bukarest, 1910. Kiadja a presbitérium. 4-5. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 67.

d. sz. n./1910.

391 Az 1911. november 20-i egyházmegyei értekezlet jegyzőkönyve. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54.

d. 359/1911.

392 Újváry 1912. febr. 3-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 1023/1912.

A lap Protestáns családi újság alcímmel, Márton Árpád szerkesztésében (főmunkatárs, dr.

Szörnyű Béla), igényes kivitelben kéthetente gördült le Brozer Vilmos nyomdagépéről, azonban mindössze 15 számot élt meg (1910. okt. 31. – 1911. máj. 28.).

393 A Konventi Elnökség egy református lap megindításáról. Miniszterelnökségi belső feljegy-zés (1912. márc. 15.) MNL OL K 26 ME 1082. cs. 1684/1912 XX. t. 392. asz. Nem lehet vé-letlen, hogy a Nemes Tóth Zsigmond által jegyzett és Lischerong Mátyás közreműködésével megjelent Szent István Király. Katholikus heti néplap ugyanebben az időszakban jelent meg (1910. okt. 16. – 1911. szept. 24.). Tény viszont, hogy a legalább háromszor nagyobb magyar

Ez az aggodalom nem volt alaptalan, hiszen az említett egyházmegyei gyű-lés esperesi megnyitója is aláhúzta, hogy a jelenlévőknek a vallásos hagyomány külsőségein túllépve az elmélyültebb hiten nyugvó felekezeti öntudatra kell el-jutnia. Elfogadva, hogy a felekezeti különbség – Isten akarata.³⁹⁴

Ez a felfogás az evangélikusokkal, unitáriusokkal szemben református több-ségű, de háromágú egyházmegye békésebb belviszonyainak megteremtésében egy elfogadóbb hitéleti magatartásnak adott teret. A katolikusságra vonatkozó-an viszont kétségtelenül volt némi összeütközést sejtető felszólító jellege. Ám az időnként felbukkanó vitás kérdések folytán a protestáns együvé tartozás érzésének fenntartása is szüntelen gondozást kívánt. A hitvalló életgyakorlat és gazdasági erő tekintetében fölényben lévő evangélikussággal olykor nyíltan versengő reformátusság³⁹⁵ igyekezett ugyan megőrizni a vezető szerepét, de megfontoltan kerülte a viszony kiéleződésének alakalmait.³⁹⁶ Ezért kérte Újvá-ry a konventi elnökséget, hogy a véleményezésre elé tárt esperesi kérdőpontok nyomtatványtervéből ejtse ki a református liturgiát természetes kiindulásnak jelölő hetediket, mondván, hogy az evangélikusok elidegenítését a gyülekezet teherbíró képessége sínylené meg. A Brassó-vidéki Lutheránus Egyházmegye már így is felvetette a kettős tagsággal bíró regáti híveik külön szervezésének igényét.³⁹⁷

A bensőségesebb viszony ápolására is akadt azonban példa, amikor 1912-ben leégett az evangélikus templom belsője, a reformátusok felajánlották a

katolikus tömeg számára a későbbiekben megjelenhetett és 34 számot megért a Magyarok Vasárnapja. Alcíme szerint: Katholikus társadalmi hetilap. (1913. dec. 25. – 1914. aug. 2.) Kún László hitoktató közreműködésével, Nemes Tóth Zsigmond felelős szerkesztő irányí-tásával.

394 Az 1911. november 20-i egyházmegyei értekezlet jegyzőkönyve. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54.

d. 359/1911.

395 Jellemzően már az is számított, hogy a régi gyülekezeti pénztáros lemondása után soraikból került ki az utód személye, miáltal a lutheránusok megerősödtek. Újváry 1911. jan. 21-ei levele konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 4492/1911.

396 A Miniszterelnökség már az akció kezdetén figyelmeztetett, hogy a módos, de együttmű-ködő evangélikusokat nem szabad külön kezelni, különben leválhatnak a reformátusokról.

Emlékirat a romániai magyarok nemzeti szervezése tárgyában, 1901. júl. 12. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3879/1901 XXXI. t. 811. asz.

397 Újváry 1911. dec. 23-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 8987/1911.

sajátjukat, amit számos ünnepi istentisztelet alkalmával igénybe is vett a test-vérgyülekezet. (Az evangélikusok viszonzásul régi orgonájukat adományozták a reformátusoknak.)³⁹⁸ Az evangélikus elszakadási törekvésekről szóló újabb értesülés hatására az esperes elrendelte a bukaresti gyülekezeten belüli ará-nyuk megállapítását. A közszájon forgó túlzó becslésekkel szemben létszámuk 180–200 családra és még 300–400 cselédre korlátozódott (ez hozzávetőleg a protestáns hívek ötödét jelentette), noha az önkéntes egyházfenntartói tehervi-selésben „példás készséggel” csakugyan élen jártak. Cserében viszont követhet-ték „háborgatás nélkül saját hitelveiket és rituális szokásaikat”, s részt vállaltak az egyház igazgatásában is.³⁹⁹ Budapesten esetleges elszakadásuk lehetőségét már évekkel korábban komolyan mérlegelték. A magyar kormány aggodalmait a kivándorolt magyarországi szászok és svábok birodalmi német egyházi intéz-ményekbe olvasztása táplálta.⁴⁰⁰

A hitélet minőségi mutatójának számított, hogy a különféle szekták, ellen-érzésektől övezett kisegyházak, mennyire képesek teret nyerni a bevett feleke-zetekkel zajló versenyben. Nos, a református egyház háza táján kiütköztek a baptisták előretörésének figyelmeztető jelei. Újváry 1913-as első félévi egyház-látogatásáról szóló beszámolójában az örvendetes hitbuzgalmi jellemzők között szűkszavúan jegyezte meg, hogy sokan a baptizmus hálójába kerültek.⁴⁰¹

398 Az orgona végül a ploieşti-i gyülekezet birtokába került. A bukaresti evangélikus reformá-tus egyházközség 1912. évi értesítője. Bukarest, 1913. A presbitérium kiadása. 4. RZsL, 2. f.

Külügyi ir. 61. d. sz. n./1913.

399 A bukaresti magyar protestánsokból hozzávetőleg 1000 főt számlált össze Sára János. Az iskolai részarányuk összesítve: 202 református és 132 evangélikus diák volt, vagyis a csalá-dosok körében aránylag magas volt a létszámuk. Újváry 1911. okt. 19-ei levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 6921/1912. A stoláris szolgáltatásoknál természe-tesen keresztet és gyertyát használtak és ostyát vettek.

400 MNL OL K 26 ME 604. cs. 529/1904 XVIII. t. 130. asz. A közös külügyminiszternek címzett fogalmazványban (febr. 1.) Tisza István rámutatott, hogy a balkáni német diaszpóra lelké-szeit és tanítóit nem választják, hanem a berlini Oberkirchenrat nevezi ki, Németország támogatását legalábbis csak így nyerhetik el. Ennél is fontosabb azonban, hogy állampol-gárságtól függetlenül osztrák/magyar alattvalókat is találni a támogatottak között. Magyar-országnak nem célja idegen állam polgárainak beolvasztása – hangsúlyozta a miniszter-elnök –, ám ez nem állítható a felekezet feletti nemzeti politikát folytató Németországról, amelynek balkáni akcióiról külön tájékoztatást kért levelében.

401 Újváry 1913. júl. 3-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 4121/1913.

Felekezeti szempontból kisebb horderejű, mégis kényes kérdésnek számí-tott a romániai antiszemitizmus, ami a kormánytámogatást élvező bukaresti magyar sajtóélet szereplői között aggályossá tette zsidó származású szerkesztők alkalmazását, de megkérdőjelezte a kikeresztelkedett Kővári Zoltán lelkész-ta-nító Ploieşti-ből Bukarestbe helyezését is.⁴⁰²

A legnagyobb veszélyt azonban a román hivatalosság által favorizált orto-doxia térhódítása;⁴⁰³ s az akció vezetése szempontjából továbbra is a katolikus–

református ellentétek jelentették.

A kölcsönös hitoktatás-vitában ugyan 1911-ben már a kifáradás jelei mu-tatkoztak. Újváry – talán a Budapestről és a követségről kapott bírálatok hatá-sára – egyik jelentésében békülékenyen arról írt, hogy katolikus részről nem a köznép tolja előtérbe a felekezeti szempontokat, hanem a fanatikus olasz, len-gyel és belga papság.⁴⁰⁴ S a konventi elnökség korábbi bizalomerősítő szándék-kal hozott döntésének is eleget tett, amikor megküldte a Miniszterelnökségnek az iskoláikban tanuló katolikus diákok névsorát, megkönnyítve ezzel hitoktatá-suk megszervezését. Katolikus részről azonban nem viszonozták a gesztust, így erre a Miniszterelnökség szólította fel Várady L. Árpádot, a Szent László Tár-sulat alelnökét.⁴⁰⁵ Ezúttal azonban Várady nem tágított. Arra hivatkozva, hogy

402 A püspök felhívta a kormány figyelmét arra, hogy Kővári „a zsidó vallásból tért át, a minek Bukarestben köztudomásul való jutása az akcióra könnyen rossz hatású lehetne”. Bartók György püspök 1907. jún. 10-ei levele Wekerle Sándor miniszterelnöknek. MNL OL K 26 ME 702. cs. 3248/1907 XIX. t. 242. asz.

403 A beavatkozás lehetőségét a hazai görögkatolikus román diákok beiskolázása jelentette.

Kuczka 1914. május 11-i levelében Váradynak arról írt, hogy megnőtt az ideiglenesen Ro-mániában munkát vállaló hazai románok száma, akiknek gyermekeit felveszik, tekintettel arra, hogy a szülők a hazatérés szándékával az államnyelven akarják taníttatni csemetéiket.

MNL OL K 26 ME 945. cs. 6930/1912 XVIII. t. 29. asz. A román tanfelügyelet viszont éppen rájuk hivatkozva saját hatáskörben akarta megszervezni a magyar állampolgárságú tanulók ortodox hitoktatását, ami diplomáciailag a belügyekbe való beavatkozásnak számított. Erre részben a hazai magyar görögkatolikus egyházmegye megalapítása tüzelte fel a romániai egyházi-iskolai hatóságot. A református fiúiskolában a követség javaslatára a helyzetet úgy kezelték, hogy a kevés román diákot elbocsátották, noha magyar alattvalók voltak. Később azonban a román szabályzók a kötelező ortodox vallásoktatás igényét a román alattvalókra szűkítették, így ismét felvettek hazai román tanulókat is. Újváry 1912. okt. 19-ei levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 44. d. 6923/1912.

404 Újváry 1911. jan. 21-ei levele konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 4492/1911.

405 Ezen kimért mondatok kíséretében: „Mivel a romániai iskolákat tulajdonképpen a magyar

a saját felekezeti hitoktatásra rendelt tanulóik ódzkodnak az átkíséréstől, vagy egyszerűen elszélednek az utcán, elrendelte, hogy csakis olyan reformátusok iratkozhatnak a(z esetleg közelebb fekvő) katolikus iskolákba, akik nem igé-nyelnek református hitoktatást.⁴⁰⁶ Az akció vezetése a véget nem érő huzakodá-sok láttán már azt fontolgatta, hogy homogén felekezeti iskolákat teremtenek, ám a két egyház megrendszabályozását is célzó elképzelésnek az akcióra nézve is súlyos hátulütői lettek volna. (Például, hogy a reformátusokkal megromlott viszonyban lévő evangélikusok nem járhatnak katolikus iskolákba, s hogy a vidéki szórványban – elegendő tanuló hiányában – vegyes iskolák zárják be kapuikat). Ezért egy új eljárást dolgoztak ki: hogy az elkövetkezőkben a hittan oktatást tekintsék magánügynek, s a családfők iskolán kívüli foglalkozás kere-tében gondoskodjanak róla. Ezt a felfogást azonban a református fél nem tudta elfogadni, mondván, hogy a valláserkölcsi nevelés a magyar törvények szerint nem tekinthető magánügynek.⁴⁰⁷ A diplomáciai csatornákon „bizalmas” jelzet-tel továbbított latolgatás illetékjelzet-telenül Újváry esperes kezébe került, aki „…az ő ismert gyűlölködő és türelmetlen modorában tette meg arra megjegyzéseit…”

A tervezet szellemi gazdája, Bornemissza Gyula konzul, elégtételt követelt, rá-mutatva, hogy a hazai törvények a román viszonyok között nem érvényesíthe-tőek.⁴⁰⁸ Továbbá furcsállotta azt is, hogy a konventi elnökség „sötétben űzött

állam tartja fenn, s így azok mintegy állami iskolának tekintendők, meg nem engedhető, hogy ezen iskolák vallási propagandára, illetőleg egyik vagy másik felekezet növendékei-nek vallásuktól való eltérítésére használtassanak fel.” Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkár 1912. okt. 22-ei levele Várady L. Árpádhoz. MNL OL K 26 ME 1082. cs. ad 1517/1912 [1062/1913]. XX. t.

406 Pro domo. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 2202/1913 XX. t. 1062. asz.

407 Romy Béla miniszterelnökségi államtitkár ragaszkodott a korábbi eljáráshoz. A követség azonban éppen ezt tartotta a legrosszabb megoldásnak. A református álláspont alakításá-nak kérésével mindezt megírták Leopold von Berchtold közös külügyminiszternek. Fogal-mazvány, 1913. ápr. 8. Uo.

408 Magyarországon az 1868:LIII. tc. és az 1894:XXXII. tc. lehetővé teszi egy tanuló tetszés szerinti tanintézetbe történő beíratását, felekezeti hovatartozásának megtartásával. Eltérő felekezeti jellegű iskola választása esetén gyámja a hitében való neveltetésről iskolán kívül köteles gondoskodni, az illetékes lelkész egyetértésével. Amennyiben ezt elmulasztja, akkor a tanuló osztályismétlésre kötelezhető. Ez a gyakorlat azonban Romániában nyilvánvalóan nem volt érvényesíthető. Miniszterelnökségi átirat a közös külügyminiszternek. Fogalmaz-vány, 1913. aug. 20. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 5228/1913 XX. t. 1062. asz.

lélekhalászást” emleget a túloldalon, ám nem említi, hogy a református isko-lák katolikus diákjai református hittant tanulnak, sőt, e tárgyból vizsgázniuk is kell.⁴⁰⁹ Az eset miatt Fürstenberg herceg, bukaresti követ is tiltakozott, felvil-lantva annak lehetőségét, hogy a saját iskoláikból vallási okból elutasított ma-gyar gyerekeket tömegével íratják be német, vagy román iskolákba, ami súlyos csapás volna az akcióra nézve is. Végül követelte a vallásbéke fő akadályának mutatkozó Újváry mielőbbi eltávolítását Bukarestből.⁴¹⁰ S ezután hiába szüle-tett meg az egyezség arról, hogy adott felekezet hittanóráját eltérő vallású diák nem látogathatja, s hogy a hitoktatók keresik fel saját hitsorosaikat az eltérő felekezetű iskolákban, (ajánlottan az első, vagy utolsó tanórában, a „belügyekbe való beavatkozás” mellőzésével).⁴¹¹ S még ha a két felekezet tanfelügyelője végül átjáró diáklistát és órarendet is cserélt egymással,⁴¹² áldatlan csaták után bekö-vetkezett az, amitől Budapest mindig óvva intette a feleket: egy idegen nemzet szorításában a regáti magyarság – jórészt „exportált”, felelőtlen értelmisége⁴¹³ miatt – ismét két szemben álló világnézeti táborra szakadt.

A katolikusokkal évek óta húzódó viták és a követségről kapott bírálatok hatására a konventi elnökség vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, hogy is-koláikban valójában miért csökken a diáklétszám. Ez azt a kérdést is magában hordozta, hogy menyiben tehető felelőssé az ellenlábas felekezet „lélekhalásza-ta” a kialakult viszonyokért. Túl a romló gazdasági helyzet miatti

visszavándor-409 Pro domo: Konzuli jelentés a másvallásúak hitoktatásáról. MNL OL K 26 ME 1082. cs.

5228/1913 XX. t. 1062. asz.

410 Uo.

411 Tisza István [ME 7342/ I.b.] 1913. nov. 13-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Kül-ügyi ir. 72. d. 6750/1913.

412 Újváry István 1913. dec. 22-ei levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d.

7771/1913. Végül nem lehetett sem az órarendek, sem a hitoktatók beosztása miatt az első, vagy utolsó órát e célra használni, ezért a többség hazamenetele utánra tették, a reformá-tusoknál kora, a katolikusoknál késő délutánra. Nota bene. MNL OL K 26 ME 1082. cs.

25/1914 XX. t.

413 Az egyszerű emberek – nem törődve az ideológiai törésvonalakkal – békésen megfértek az Isten házában Aknavásáron, ahol 1906 nyarán Újváry tartott istentiszteletet. 38 résztvevő jelent meg, reformátusok és katolikusok vegyesen. Újváry 1906. aug. 22-ei levele Bartók püspökhöz. Egyházlátogatási beszámoló, 5 csatolt jegyzőkönyvvel. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52.

d. 222/1906.

láson.⁴¹⁴ A konventi küldött, Benedek Zsolt által lefolytatott vizsgálat tárgyi-lagos önvizsgálattá mélyült, amikor dolga végeztével a következőket jelentette megbízóinak. „Míg a katholikus tanítói kar igyekszik közel jutni a romániai katholikus magyarság szívéhez, […] részt véve bajában-örömében, addig a mi tanítói karunk csaknem kivétel nélkül megelégszik azzal, hogy szorosan vett iskolai tanítási kötelességének immel-ámmal, a fegyelmi szabályok kényszere alatt eleget tesz, de a romániai magyar társadalommal, annak gyermekeivel az iskolán kívül édes-keveset törődik.” Majd hozzátette, aktivitásuk (az önigazolás szándékával) leginkább „…abban merült ki, hogy tanítóink a másik magyar

láson.⁴¹⁴ A konventi küldött, Benedek Zsolt által lefolytatott vizsgálat tárgyi-lagos önvizsgálattá mélyült, amikor dolga végeztével a következőket jelentette megbízóinak. „Míg a katholikus tanítói kar igyekszik közel jutni a romániai katholikus magyarság szívéhez, […] részt véve bajában-örömében, addig a mi tanítói karunk csaknem kivétel nélkül megelégszik azzal, hogy szorosan vett iskolai tanítási kötelességének immel-ámmal, a fegyelmi szabályok kényszere alatt eleget tesz, de a romániai magyar társadalommal, annak gyermekeivel az iskolán kívül édes-keveset törődik.” Majd hozzátette, aktivitásuk (az önigazolás szándékával) leginkább „…abban merült ki, hogy tanítóink a másik magyar