Az oktatás tartalma, szellemisége

Amennyire fontos volt idegenben a saját iskolarendszer kiépítése, épp olyan meghatározó jelentőségű volt a tanterv, a tankönyvek és a tanítók által képviselt értékek és értékrend a magyar tanulók értelmi és erkölcsi formálásában. Az oktatás tartalmi elemeinek jelentőségével természetesen a román fél is tisztában volt. Talán éppen ennek volt betudható a megannyi mesterkélt próbálkozás, hogy belefolyjanak a magyar tanodák mindennapjaiba, s ily módon a magyar tanköteles korosztály tudatába férkőzzenek. Mindenekelőtt a román nyelv kö-telező oktatása révén. Ami önmagában természetes törekvésnek mondható, noha a szóban forgó intézmények egy idegen ország pénzén létesültek saját ál-lampolgáraik kulturális igényei szerint.

S ezeket az intézményeket a helyi hatóságok a román közoktatás részeként igyekeztek kezelni. A román tanügyigazgatás cseppet sem szégyellősen azt vár-ta a külföldi magániskolák magyar vár-tanulóitól, hogy a román nyelv és kultúra minél nagyobb szerepet töltsön be iskolai és civil életükben egyaránt. Ám ha meggondoljuk, ez a túlzott ambíció nem volt alaptalan, s még kevésbé veszély-telen, hiszen esetünkben olyan diákokról van szó, akik évek óta román nyelv-területen éltek, mit több, túlnyomó többségük már a román állam területén született, s szüleik révén egyre inkább csupán az állampolgársági kötelék fűzte őket az anyaországhoz. A román hatóságok tisztában voltak azzal, hogy a szü-lők huzamosabb kinntartózkodás után „törvényszerűen” kiszorulnak ebből a jogállapotból, s hazátlanná válnak: vagyis a román gazdaállam beolvasztó tö-rekvéseinek csaknem védtelen alanyaivá.⁵⁷⁸

578 A román hatóságok általában nem is várták passzívan ennek bekövetkeztét. Újváry egyik jelentéséből tudjuk, hogy olykor az adatközlő állítása dacára ortodox vallás, vagy román nemzetiség került az igazolványba. Különösen az útlevéllel nem rendelkezők esetében az anyakönyvi hivatalokban gyakran romános írásmóddal jegyezték be a magyar neveket, s innen már csak egy lépés volt a román állampolgárrá könyvelés, s ekkor már törvényesen ki is tilthatták a magyar diákokat a magyar iskolákból. Újváry István 1910. okt. 29-ei levele Bánffy Dezső főgondnokhoz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 6809/1910.

Ez a fenyegető távlat tette oly kiélezetté a tanköteles korosztályokért vívott küzdelmet, amelyben a különféle kedvezmények kínálatának is megvolt a ma-guk tagadhatatlan szerepe. Wekerle Sándor kormányfő 1909-ben arra hívta fel a református akció vezetőit, figyelmeztessék a regáti tanítói kar tagjait, hogy a gyerekek beiskolázását elsőrendű teendőjüknek tekintsék. A hatékonyság növe-lése érdekében ugyanakkor engedélyezett évi 2500-3000 frankot kedvezményes (sokaknak ingyenes) ebédosztásra szánni.⁵⁷⁹ Szász István református tanító egy tantestületi értekezleten nyilatkozta, hogy a szülők meggyőzését szolgáló anya-gi előnyök (ingyen tanszer, tankönyv, tandíjmentesség) és a jobb boldogulással kecsegtető lehetőségek (mint az anyaországi ösztöndíjas továbbtanulás) nyíltan vállalhatók, hiszen köztudomású, hogy ezeknek meghatározó jelentősége van a beiratkozásról hozott döntésekben.⁵⁸⁰ És fordítva. A szülők a román közoktatási gyakorlattal eltérően 1912-ig megkövetelt tandíjat, vagy az iskolának a tansze-rekre, oktatási anyagokra vonatkozó térítési felhívásait, akár eltanácsolásként is értelmezhették, szerény anyagi helyzetük miatt, ami a kisebb költségterhet jelentő megoldás (azaz a tandíjmentes román iskola) választására ösztönözte őket.⁵⁸¹ Elgondolkodtató, hogy a nemzeti kötődések mellett egyáltalán melyek azok a „többlet” értékek, amelyek a tanköteles gyermekek magyar iskolába íratása mellett szóltak? Itt ismét idézhetjük Wekerle Sándor levelét, amelyben világossá tette, hogy „…nemzeti nevelésről csak az esetben lehet szó, ha a tan-személyzet nem csak a tanórákban tanítja a növendékeket, hanem az órákon kívül is igyekszik a gyermekek kedélyére és szellemére hatni.” A déli szünetben, ebédosztásnál, kötetlen játékkal, énekléssel, s az ügyeleti időben, hogy a gyer-mek és szülője érezze, hogy törődésben és képességfejlesztésben többet várhat az anyanyelvű magániskoláktól, mint a román állami intézményektől.⁵⁸²

579 A kormányfő így fogalmazott: „minden lehetőt kövessenek el, mert különben kénytelenek volnánk az akczió ezen ágát szűkebb keretek közé szorítani.” Kivonatos másolat Wekerle Sándor 1909. márc. 14-ei leveléből. (1909. ápr. 6.) RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 2759/1909.

580 Újváry István 1910. júl. 2-ai beszámolója az 1909/10-es tanévről Bánffy Dezső főgondnok-nak. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 5259/1910.

581 Degenfeld József, a konvent világi és Antal Gábor lelkészi elnök 1911. júl. 4-ei felterjesztése Khu-en-Héderváry Károly kormányfőnek. MNL OL K 26 ME 919. cs. 3979/1911 XIX. t. 138. asz.

582 Kivonatos másolat Wekerle Sándor kormányfő 1909. márc. 14-ei leveléből. (1909. ápr. 6.) RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 2759/1909.

Ez az anyaországi vezetéstől is elvárt,⁵⁸³ elkötelezett és odaadó magatar-tás azonban nem mindig, és végképpen nem minden pedagógus munkájára volt jellemző a külföldi misszióban. A tanintézeti hálózat megteremtése előtt a sajtó elismerő híradásaihoz még az is elegendő volt, hogy az érseki fiúisko-lában, a Barácián működő 3 magyar iskolatestvér karban tartja, s némiképp fejleszteni is tudja az oda járó 150 magyar diák anyanyelvi készségeit. Ez a dicséret azonban jobbára a német befolyás veszélyei miatt illette meg a külhoni tanítórend szolgálatában álló iskolatestvéreket.⁵⁸⁴ A brăilai Szent Mária apá-cazárdában Michela nővér egymaga igyekezett feltartóztatni félszáz magyar leánytanuló nyelvi asszimilációját.⁵⁸⁵ Magyar és román (!) állami kitüntetések birtokosa volt a bukaresti katolikus leányiskolai komplexum igazgatónője, aki a közmegbecsülést nem példás adminisztrációval érdemelte ki, hanem, hogy

„cifrálkodás helyett” tanítványaira, s gyakran (ügyes-bajos dolgaikban eliga-zítást adva) azok családjaira fordította minden idejét és energiáját. Baynovics Anna önmegtagadó, minőségi nevelőmunkájának értékét csak emeli, hogy kolléganői közül többeket a magány és a teljes élet természetes igénye szó sze-rint az iskolatestvér férfi kollégák karjaiba űzött. S ez a kor szigorú erkölcsi megítélése szerint csoportos hazarendelésükhöz vezetett.⁵⁸⁶ A tanítóság példás életvitelével kapcsolatos társadalmi elvárásokkal összeegyeztethetetlen „erköl-csi tévelygés” – a külképviselet indítványára – 1910 nyarán az iskolatestvérek sokéves regáti szolgálatának is véget vetett.⁵⁸⁷ A Szent László Társulat (s a Mi-niszterelnökség) személyzeti politikájára jellemző, hogy az „ügyet” a sajtóban pellengérező Félix Endrét, a magyarság jó hírnevét csorbító magatartása miatt ugyancsak hazarendelték.⁵⁸⁸

583 Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár és Muzsa Gyula országgyűlési képviselő bu-karesti látogatása alkalmával ugyan a könnyekig meghatódott a hazától távoli magyar iskola tanulóitól látottakon (RMÚ, 1909. ápr. 28.), de az efféle reprezentatív alkalmak nem feltétle-nül voltak alkalmasak az iskolák oktatási-nevelési színvonalának valós értékelésére.

584 A cikkíró a kedélyek megnyugtatására fellengzősen úgy fogalmazott, hogy a nevezett taní-tók nem germanizálnak, sokkal inkább „magyarosítanak”. RMN, 1900. júl. 15.

585 Az 1906/7-es tanévben 54 főt tanított magyarul. Naptár 1908,140.

586 RH, 1910. szept. 25.

587 RMÚ, 1910. aug. 7.

588 RH, 1910. okt. 16.

A tanév kezdetén a helyükre lépő új tanerőknek Wodianer Rudolf főkonzul adott eligazítást. A fogadáson külföldi missziójuk elsődleges célját a felekeze-tiségen felülemelkedő nemzeti elkötelezettségben és a kivándorolt magyarok minden rétegének szellemi-erkölcsi felemelésében jelölték meg a szónokok, mégpedig a távozottaknál magasabb színvonalon…⁵⁸⁹

Minőségi kifogások ugyanakkor a református tanítóság működésével, em-beri hozzáállásával kapcsolatosan is megfogalmazódtak. Sőt, a bukaresti kato-likus iskolák szinte teljes oktatói személyzetének lecserélése után bő egy évvel a bajok és mulasztások kiküszöbölésére egyházkerületi vizsgálat indult. Az el-járásnak érdekes hangsúlyt ad, hogy a konventi küldött jelentésében az újon-nan munkába állt katolikus oktatók elhivatottságát és áldozatos „társadalmi”

munkáját állította példának saját tanítói kara elé.⁵⁹⁰ Ami ismét csak bizonyság arra, hogy a tanítóság személyi kvalitásainak, erkölcsi tartásának meghatáro-zó jelentőséget tulajdonítottak az oktatás-nevelés színvonalának alakulásában.

(S meglétének jótékony hatásait a kivándorolt magyar közösség társadalmi kö-zérzetében is érzékelni lehetett.)

A tanítók személyi adottságain, példaadásán túl a nemzeti szellemű neve-lés minőségi garanciáját a szakszerű és építő impulzusokban gazdag tanterv és tankönyvi kínálat jelentették. Ám mindkettő (ahogy a tanítók kinevezése is) a román kultuszminisztérium jóváhagyásától függött. Ennek jogszerűségét a Miniszterelnökség kezdettől vitatta, s utasítást adott annak tisztázására, hogy mindez összeegyeztethető-e a nemzetközi joggal. A vizsgálódást egyúttal arra is kiterjesztették, hogy a regáti német magániskolákban milyen mértékű a ro-mán befolyás. A roro-mán szakhatóság azonban különösebb indoklás nélkül (il-letve kicsinyes kifogások alapján) tiltott be számos tankönyvet, s az újak hasz-nálatba vételét szempontok egész sorának teljesítéséhez kívánta kötni.⁵⁹¹ Ezért szinte teljesíthetetlennek tűnik Tarkovich József, miniszterelnökségi államtit-kár elvi útmutatása, amelyet az akció elején Bartók György erdélyi püspökkel

589 Tanítók és tanítónők a konzulátuson. RMÚ, 1910. okt. 5.

590 Benedek Zsolt konventi fogalmazó 1912. januári levele az elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 458/1912

591 Románia, 1902. 11–12. MNL OL K 26 ME 548. cs. 4644/1902 XXII. t. 672.

közölt. Azaz, hogy a regáti magyar iskolák tanterve feleljen meg a romániai törvényi előírásoknak, ám úgy, „hogy a romániai magyarság lényegében ép[p]

olyan szellemi nevelésben részesüljön, mint az itthon élő”, miközben képes ki-küszöbölni az aktuális idegen és elidegenítő eszmei hatásokat.⁵⁹² A következő évek szívós küzdelmei rácáfoltak e jámbor várakozásokra. Mint említettük, a brăilai magyar leányok az apácák keze alatt azért nem tanulhatták a nemzeti történelmet, mert a vonatkozó szakkönyvek használatát a román szaktárca nem hagyta jóvá. Ezt a Mária Intézet apácafőnöke úgy értelmezte, hogy Bukarest a magyar történelmet „meg nem engedett” tárgynak tekinti.⁵⁹³ A román oktatási minisztérium csakugyan igen következetes hozzáállással próbálta kilúgozni a magyar iskolák tananyagából mindazt, ami alkalmas a nemzeti meggyőződés és az óhazához való kötődés érzését meggyökereztetni és táplálni. 1905-ben például egy földrajzkönyvet azért tiltottak be, mert Romániát Balkán-államnak merészelte nevezni,⁵⁹⁴ míg egy évvel később egy számtan példatár használatáról kellett lemondania a magyar iskoláknak csak azért, mert lapjain nagy magya-rok születési évszámadatai, s a Pozsony–Budapest táv útidejének kiszámítása, mint az egészséges tudat formálására „alkalmatlan” példák szerepeltek.⁵⁹⁵

A cseppet sem megnyugtató helyzet azonban fokozatosan tovább romlott.

1908 tavaszán Wekerle Sándor miniszterelnök szigorú hangú levélben vonta kérdőre Kuczka Ágost katolikus tanfelügyelőt, amiért az a reformátusokkal szembeni ellenérzései miatt meghiúsította a magyar iskolákra kényszerített tantervi szigorítással szembeni közös fellépést.⁵⁹⁶ A román kultuszminiszté-rium 1907. december 13/26-ai 66712. számú rendelete ugyanis úgy emelte a kötelező román tanórák számát, hogy a magyar iskoláknak már jóváhagyott tanterve és órarendje volt, másfelől az érintett iskolák oktatásügyi szakértőinek

592 Tarkovich József 1903. jún. 8-ai levele Bartók Györgynek. RZsL, 2. f. külügyi ir. 48. d.

568/1903.

593 Baynovics Anna igazgató-tanítónő 1905. márc. 14-ei levele Szmrecsányi Pál püspöknek.

MNL OL K 26 ME 745. cs. 1600/1905 XVII. t. 356. asz.

594 A könyvet a román oktatási minisztériumi 1905. szept. 30-ai 39588. számú rendelete érvénytelenítette. Barna 1908, 61.

595 Uo.

596 Miniszterelnökségi fogalmazvány a közös külügyminiszternek, 1908. márc. 26. MNL OL K 26 ME 745. cs. 1220/1908 XX. t. 917. asz.

véleményét sem kérték ki. Újváry esperes ugyan dacosan elzárkózott a rendelet végrehajtásától, a követség határozott tiltakozását sürgetve, a katolikusok által késve beadott és visszadobott tantervi javaslat után a román szaktárca még to-vábbi követelésekkel állt elő. Az osztrák–magyar követség vezető hivatalnokai ugyan rosszallással fogadták a román lépéseket, diplomáciai megfontolásokból mégis várakozó álláspontra helyezkedtek. Emiatt Bánffy Dezső a Református Egyetemes Konvent világi elnöke keserűen jegyezte meg Wekerle Sándor mi-niszterelnöknek, hogy ott tart az ügy, hogy Magyarország a román hivatalosság 1907-es álláspontját képviseli, „s kegykép[p]en kérjük azt, ami ellen nem régen még tiltakozni s nyomatékosan közbenjárni kívántunk”. A volt kormányfő ezt elfogadhatatlannak ítélte és Wekerlét határozottabb érdekérvényesítésre intette, mondván: „…itt egy a romániai magyar iskolák lehetetlenné tételére irányuló rendszeres akcióról van szó, mely akció annál veszedelmesebben fogja nemzeti érdekeink ezen előretolt váracskáit ostromolni, minél nagyobb lanyhaságot ta-núsítunk azok megvédelmezésében”.⁵⁹⁷ Állítását a román közoktatási főhatóság eljárása ékesen igazolta, minthogy a magyar iskolákban használt 22 tankönyv közül 6 engedélyét megvonta.⁵⁹⁸ A kétségtelenül megtorló jellegű román intéz-kedések kapcsolatban voltak a Lex Apponyi körüli nemzetiségi tiltakozásokkal, legalábbis erre utalnak az országban elszaporodó Monarchia- és magyarellenes tüntetések, bojkott-mozgalmak, amelyek Újváry szórványban tervezett szol-gálatainak némelyikét is meghiúsították.⁵⁹⁹ A felfokozott politikai légkörben már-már színvallásszerűen jelentette be a román szakhatóság, hogy új – irre-denta szellemiséget hordozó – román tankönyveket vett fel a magyar iskolák által kötelezően (!) használandó tankönyvek jegyzékébe.⁶⁰⁰ A magyar kormány

597 Gr. Szapáry Lőrinc követségi tanácsos, Wodianer Rudolf főkonzul, Kuczka és Újváry arra a közös álláspontra jutott, hogy a román rendelkezés teljesíthetetlen! Bánffy Dezső 1908.

nov. 24-ei levele Wekerle Sándor kormányfőnek. MNL OL K 26 ME 745. cs. 5295/1908 XX.

t. 917. asz.

598 Újváry István jelentése a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Kül. ir. 74. d. 7863/1911.

599 Az esperest a román rendőrség Craiován igazoltatta, aminek visszatartó hatása lehetett az istentiszteleten részt venni szándékozókra. Újváry 1908. dec. 31-ei levele Bánffy Dezsőhöz.

RZsL, 2. f. Külügyi ir. 54. d. 51/1909 1908.

600 A követség német nyelvű jelentései között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kivo-natos részletekkel szolgált egy 1906-os, IV. osztályosoknak szóló földrajzkönyvből,

vala-még 1908 tavaszán diplomáciai csatornákon keresztül tiltakozott a sérelmezett tananyag ellen,⁶⁰¹ de az ügy csak a liberális kormány bukása után ígérkezett kedvező fordulatot venni.⁶⁰² A várakozások ellenére a román Vallás- és Közok-tatásügyi Minisztérium azonban már használatban lévő könyveket is betiltott.

Egy olvasókönyv és két történelemkönyv ideiglenes engedélyét nemhogy meg-hosszabbította volna, de arra hivatkozva, hogy az átíratásra hagyott haladékot a fenntartók könnyelműen veszni hagyták, határozatba foglalta, hogy a kérdéses könyveket „nem tűrheti meg az 1911/12. tanévre is.”⁶⁰³ A bukaresti magyar dip-lomaták és szakpedagógusok a kérdéses könyvek meghosszabbítását mindvégig valószínűsítették. A határozat kézhez vétele után viszont az átdolgozás szem-pontjainak mielőbbi kitudakolását látták a legsürgetőbb lépésnek, ahhoz, hogy a külügy hatékony tiltakozása mellett legalább egy éves hosszabbítást nyerje-nek.⁶⁰⁴ Noha az új közoktatásügyi miniszter, Arion a kipattanó sajtó-háború kö-zepette nem kockáztatta meg a magániskolákban előírt román órák számának megkétszerezését, ragaszkodott a vidéki iskolák osztályainak nemek szerinti elkülönítéséhez, továbbá újólag megtagadta az egészen egyedi román történe-lem-értelmezési szempontok szerint átdolgozott tankönyvek engedélyezését.⁶⁰⁵ Itt érdemes rávilágítani, hogy Haliţa tanfelügyelő értékelő jelentése a magyar tankönyvről milyen bírálati szempontokat és indoklást tartalmazott. A Gáspár

mint egy harmadikos földrajzi és egy negyedikeseknek szóló román földrajzi kézikönyv-ből. Tóth Lajos kultuszminisztériumi államtitkár 1909. jan. 6-ai levele Wekerle Sándorhoz.

MNL OL K 26 ME 919. cs. 285/1909 XX. t. 126. asz.

601 Klebelsberg ápr. 26-ai dátummal a belső emlékeztető iraton kézzel feljegyezte, hogy milyen örömteli, hogy a külképviseletek mind Szerbia, mind Románia sérelmes magatartásával szemben derekasan fellépnek. Wekerle Sándor levele Apponyi Albert kultuszminiszternek.

Tisztázat, 1908. aug. 21. MNL OL K 26 ME 919. cs. 3436. 1908 XX. t.

602 Schönburg herceg, bukaresti követ febr. 17-ei német nyelvű jelentései Alois Lexa von Aerenthal külügyminiszternek. MNL OL K 26 ME 919. cs. 1242/1911 XX. t.

603 A Gáspár féle V–VI. osztályosoknak szóló olvasókönyv és a Farkas féle V. és VI. osztályos történelemkönyv sorsáról a román szakminisztérium Szak- és Magánoktatás Igazgatósága, G. osztálya d. irodája jún. 22-ei 33553. számú határozatával döntött. Melléklet: fordítás ro-mánból. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 4091/1911 XX. t. 605. asz.

604 Miniszterelnökségi belső emlékeztető. Uo.

605 A Külügyminisztérium magyar nyelvű, 1911. dec. 15-ei átirata Khuen-Héderváry Károly kormányfőhöz és miniszterelnökségi átirat Alois Lexa von Aerenthal külügyminiszterhez, 1912. jan. 31. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 7276/1911 XX. t. 605. asz.

János V. és VI. osztályosoknak szóló olvasókönyve 4. oldalán szereplő Him-nuszról ezt írta: „…a magyar faj… aspirációit kiterjeszti tengerek és országok felett való uralomra.” Megelégedéssel nyugtázta ugyanakkor, hogy Petőfi Honfi-dal-a és a Szeresd a hazát című olvasmány kimaradt az új változatból; valamint, hogy a Hazánk múltja című olvasmány Magyarország múltja címre változott.

Hiszen, amint teljes meggyőződéssel leszögezte: „…a román polgárok hazája Románia, nem pedig Magyarország, még akkor is, ha anyanyelvük magyar.”

A tanfelügyelő hiányolta a román klasszikusok, illetve történelmi sorsfordulók és hősök – például a nyilvánvaló etnikai tisztogatásokat végrehajtó Horea „for-radalmának” – szerepeltetését a tankönyvben, és a Hunyadiak román voltának megállapítását, stb. „Az említett [olvasó]könyv nem annyira azzal vétkezik, ami benne van, hanem főként azzal, ami hiányzik belőle” – állapította meg a román szakértő, majd összegezte álláspontját: „Egyszóval a magyarok számára nem léteznek a románok.”

S mert a – román – igazságot a tanfelügyelő „minden lapon felpofozva”

látta, a megvizsgált tankönyveket nem találta alkalmasnak a magyar gyerekek nevelésére, mondván, hogy „…némelyek örökbefogadó hazájukhoz tapadtak és közülük a legtöbbnek egyedüli és igazi hazája ez, kik kívüle mást nem ismer-nek és nem is fognak ismerni.”⁶⁰⁶ Nos, éppen ez utóbbi megállapítás fájdalmas helytállósága miatt kellett a tapintatos mérlegelés politikája helyett a határozott érdekvédelem alapjára helyezkedni, hiszen az elfoszló idő nyilvánvalóan a ro-mán beolvasztási törekvéseknek kedvezett.

Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, aki egykori horvát bánként a túl-tengő nacionalizmusok természetrajzának avatott ismerője volt, éppen ezért azt kérte a közös Külügyminisztériumtól, hogy a szaktudományos nézetkülönbsé-gekre tekintet nélkül a követség tegyen határozott lépéseket a 3 tankönyv enge-délyeztetéséért.⁶⁰⁷ A román szakhatóság azonban a diplomáciai nyomásgyakor-lás ellenére a Gáspár-féle olvasókönyv használatát csak további módosítások

606 Haliţa tanfelügyelő 44537/1910 számra vonatkozó jelentése Újváry fordításában. RZsL, 2. f.

Kül. ir. 74. d. 7863/1911.

607 Miniszterelnökségi átirat Alois Lexa von Aerenthal külügyminiszterhez, 1912. jan. 31.

MNL OL K 26 ME 1082. cs. 7276/1911 XX. t. 605. asz.

után volt hajlandó engedélyezni.⁶⁰⁸ Újváry István, aki nem ok nélkül, s követ-kezetesen bírálta a külképviseletek megalkuvó és lagymatag ügykezelését, már 1911-ben csalódottan állapította meg, hogy a regáti magyar iskolákban olyan helyzet alakult ki, hogy „a túltengő román intencziókat” alig képesek ellensú-lyozni.⁶⁰⁹ Ez a megállapítás főként a román nyelvórák feltartóztathatatlan (s a magyar tárgyakat visszaszorító) növelésére vonatkozott, ám a tananyag foko-zatos tartalmi és szemléleti átformálását is jelentette, hiszen a román oktatási felügyelet a későbbiekben sem hagyott fel a magániskolai tantervi és tankönyvi követelmények módosítgatásával. Az 1914/15-ös református tanévzáró vizsgák után Simionescu tanfelügyelő jelezte, hogy a román tananyag ilyen struktúrával a továbbiakban nem engedélyezhető, mivel az elemi iskolai tananyag nagyon hasonlít a varróiskoláéra. Az általa szorgalmazott átszervezések közös jellem-zője az volt, hogy hátrányosan érintették a magyar iskola tanulóit:

1. Amennyiben a varróiskolát a továbbiakban szakirányú továbbképzést nyújtó iskolaként működtetik, akkor a tantervet ennek megfelelően át kell alakítani, vagyis ebben az iskolatípusban is növelni kell a kötelező román nyelvórák számát.

2. Ha viszont az elemi V. és VI. osztálya úgynevezett ismétlőiskolaként működik, akkor a román szakfelügyelet engedélyezi IV. osztály után a varróiskolába átlépést.

Ez esetben ugyanakkor a varróiskolai leány tanulók egyáltalán nem tanul-hattak volna magyar történelmet (amit a fővárosi iskolákban az V. osztály tan-anyagába építettek be). Ezzel szemben a román történelem alapjait a magyar iskolások – az előírásoknak megfelelően – már III. osztályban elsajátították.⁶¹⁰

608 Amennyiben pl. a honfoglaláskor itt talált különféle népek között a szerző a románokat és szlávokat is megnevezi (3.), illetve ha törli (142.) a ’48-as szabadságharc történetéből az alábbi mondatot: „s a félrevezetett és felbujtatott nemzetiségek rabolták, öldökölték a magyart és a székelyt.” Miniszterelnökségi belső emlékeztető a bukaresti követség tankönyv engedélyezé-sekről szóló jelentéséről. MNL OL K 26 ME 1082. cs. 3182/1913 XX. t. 1062. asz.

609 Újváry Istvánnak az 1911-es évről szóló jelentése a Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Kül.

ir. 74. d. 7863/1911.

610 Degenfeld József konventi világi elnök 1915. júl. 16-ai levele Tisza István miniszterelnök-nek, amelyben csatoltan küldi Vadas Anna igazgató-tanítónő júl. 1-i jelentését. MNL OL K 26 ME 1081. cs. 2552/1915 XIX. t.

A kérdés tehát úgy merült fel: vagy a kötelező román órák emelését fogadják el, vagy a magyar múltat mellőzve beletörődnek, hogy egy magyar szakiskola tanulói kizárólag román történelmet tanuljanak…

Mindezek mellett 1915-ben a Farkas-féle történelemkönyvre sem adott ki

Mindezek mellett 1915-ben a Farkas-féle történelemkönyvre sem adott ki

In document Magyarok temetője, Ó-Románia (Pldal 161-177)