Egyletek a román fővárosban

A Bukaresti Magyar Társulat elődjét, a Hunniát Nagy István kezdeményezésére Koós Ferenc lelkész vezetésével alapították 1857-ben az iparos társadalom ösz-szefogására. Az egylet pénzügyi hátterét zenés-táncos mulatságok rendezésével teremtették meg. Ám a lelkész 11 év után – Czelder Márton missziói lelkésszel kipattanó vitája miatt – kénytelen volt leköszönni hivataláról és hazaköltözni (noha évekkel később tiszteleti taggá választották). Az elnökségben rövid időre Nagy István, majd 1869. december 28-tól Kántor Lajos evangélikus-református lelkész követte. Az 1864-ben alakult, s csaknem azonos vezetésű Bukaresti Ke-resztény Halotti-Társulattal, és az iparos egyesülettel összefogva 1873-ban egye-sült a három szervezet Bukaresti Magyar Társulat néven, amelyet 1877-ig Nagy István vezetett. Elnöksége alatt 31 185 török piaszteren, azaz mintegy 1000 aranyforintért telket vásároltak, míg a székházvásárlás további 500 aranyba ke-rült.⁶⁹⁸ Vizi Dénes szerint súlyos gondok szakadtak az egyesület vezetésére,

mi-697 Uo. 41.

698 A kezdőtőke 1858 piaszter volt. Koós a Magyar Tudós Társasághoz folyamodott ingyen újságokért és könyvekért, amelyekkel az olvasóköri részleg is megerősödött. Kántor Lajos lelkész elnöksége alatt szószékkel gyarapodott a református templom, és adományt gyűjtöt-tek a bodrogközi árvíz károsultjai javára. Ekkoriban költözött Bukarestbe Vándori (Beer) Lajos, a Bukaresti Híradó szerkesztője, az irodalmi-kulturális élet „motorja”. Gyárfás Albert

után szakavatott mérnök közreműködése nélkül, elégtelen alapokkal építették fel (1885-ben) az emeletes társulati székházat, amely vizes és sötét volt, s hama-rosan igen leromlott állapotba került.⁶⁹⁹ Szabó Albert egyesztendős elnöksége után 1878-ban Veress Sándor mérnök, majd Kovács Mihály katolikus lelkész vette át az egylet vezetését, de utóbbi súlyos betegsége miatt szinte azonnal le-köszönt posztjáról. 1880 januárjában Salamon János két hétig ügyvezetőként működött, de Gyárfás Albert evangélikus-református lelkész is csupán egy év vezetést vállalt, s 1881-ben hazatért az anyaországba. 1883. január 14-ig tartott Salamon János második elnöksége, akit Bartalus János református lelkész köve-tett. A negyedszázados fennállást a Díszterem kialakításával ünnepelték, amely 25 ezer frankot emésztett fel. 1893-ban Vizi Dénes kántor-tanító lett az elnök, de őt betegsége miatt Ábrahám István kovácsmester váltotta tisztségében. Ször-nyű Mihály építész elnöksége idején (1899. április 4. – 1901. február 25.) már súlyos adósságteherrel küszködött a Társulat, s az őt követő Debreczi József alatt a törlesztés olyan bizonytalanná vált, hogy a hitelezők 25%-kal (10%-ra) megemelték a kamatot. Az egyleti tagok hazafias buzgalmát jelzi, hogy az anya-gi nehézségek ellenére jelentős adományokat küldtek az ó-hazába, legyen szó árvízi károkról, az MTA székház építéséről, avagy a boszniai okkupáció sérült-jeinek támogatásáról. De a regáti székelyek pénzén épült meg a Nyerges-tető honvéd-emlékműve is, javarészt a Társulat tagjainak felajánlásaiból. Az egyleti tagok áldozatkészségére azonban a befogadó haza éppúgy számíthatott, hiszen az 1877/78-as orosz–román/török háború sebesültjeit ugyancsak jelentős

ösz-alatt, 1881-ben a Társulat a király koronázásának is részese volt. Fáklyás zászlós-lampionos felvonulásukon egy díszkocsin Árpád fejedelem alakja utazott. A díszelnök, Veress Sándor és Gyárfás is ekkor vehette át a román Korona-rendet. A 25. évébe lépett egyesület az Or-feumban tartott emlékülést, amelyen Rudolf trónörökös (és neje) is részt vett, s 500 koro-nát adományozott az egyesületnek. A Habsburgoknál nagyobb népszerűségnek örvendett Kossuth, akinek tiszteletére neve napján minden évben bankettet rendeztek. A Dísztermet az 1887. január 16-ai közgyűlés vette birtokba. Ekkor alakult a Műkedvelő osztály Gönczi István református lelkész, Németh Gábor és mások kezdeményezésére, hogy az általuk ha-vonta előadott műsor bevételeiből törlesszék a hitelt. Ám 1893-ig csak 4000 frank adósságot tudtak jóváíratni. Ekkor szervezték meg a titkári állást, de az később személyes ellentétek okozója lett. A király uralkodásának 25. évfordulójára, 1891-től nemzetiszín egyleti zászló-ra is szert tett az egylet. Naptár 1908, 124–129.

699 Bálinth 1901, 117.

szeggel segítették. Miközben ösztöndíjjal támogatták regáti fiatalok anyaországi képzését is.⁷⁰⁰

A szorító pénzügyi bajok törvényszerűen személyi ellentétekhez vezettek.

A tiszteleti elnök, Bartalus János esperes megosztó személyiség volt, és évekig tartó viszályba keveredett az ugyancsak nehéz természetű Vándori Lajos újság-íróval; majd a virág-nagykereskedő Scheier Németh Ignáccal, aki szívós lejárató hadjáratot indított a Társulat vezetése ellen.⁷⁰¹ Poliány viszont Debreczi József elnök felelősségét hangsúlyozta, akinek vagyonát és befolyását jórészt az általa fenntartott kétes hírű ház bevételei alapozták meg; de az újságíró bűnrészesnek nevezte az iparos elnököt a Bartók püspöktől és az EMKÉ-től a Bukaresti Ma-gyar Újságra nyert pénzügyi támogatásnak és betűkészletnek az eltűnésében is.

A gyanút csak fokozta, hogy a Társulat vezetése hosszan dacolt a magyar kor-mány elszámoltató szándékaival, holott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztéri-um évi 300 frankos támogatása is indokolttá tette a rendszeres mérleg-jelentést.

Az elnök Budapestről is szorgalmazott letételét lekötelezettjei mégis évekig meg tudták akadályozni.⁷⁰²

A békétlenkedés azonban idővel csillapodott. Részben a megválasztott, de az elnökséget mégsem vállaló Bálinth János⁷⁰³ és híveinek távozása okán;

részben pedig, mivel a pénztáros, Ferencz Antal cipész a társegyletektől ka-matmentes hitelt szerzett az uzsorakölcsön kiváltására. A frissen parkettázott nagyterem bérleti díjának emelése is gyarapította bevételeiket.⁷⁰⁴

700 Vizi Dénes szerint az említett célokra 10–10 frankot fordítottak (az 1908-as kalendárium azt is rögzíti, hogy az 1879-es nagy szegedi árvízre 2914 frankkal adakoztak), miközben csak 1900-ban 10 411 frankos bevételükből az egyesület tíz gyászoló tagja kapott temetési segélyt, 2400 frank értékben. Még a kezdetekkor 4000 forintos (azaz 8000 koronás) tőkével 4 szegény gyermek taníttatására alapítványt hoztak létre. Nagy István elnök pedig 2000 aranyforintot ajánlott fel egy magyar iskola megépítésére (ám mivel az egyesület a refor-mátus egyház telkére szavazta meg az intézményt – visszavonta felajánlását). Bálinth 1901, 117. és Naptár 1908, 126

701 Az esperes a Társulat borának hűtlen kezelésével vádolta a későbbi laptulajdonost. BK, 1899. szept. 18. [30.]

702 Poliány Zoltán újságíró emlékirata, 1904. ápr. 14. 43–51. MNL OL K 26 ME 604. cs.

636/1904 XVIII. t. 636. asz.

703 BK, 1899. szept. 18/30.

704 A 25 000 franknyi adósság után számított – kis híján 12%-ra felszökő – kamatot így 7%-ra sikerült mérsékelni. A bevételek sorában megtartották a ruhatári díjat is. Naptár 1908, 130.

Bálinth János és sok katolikus egyleti tag kiválásával a szervezet ugyanak-kor jelentősen meggyengült. A Bartalus János tiszteletbeli, Debreczi József ügy-vivő elnök és Vajda Mihály építész, alelnök, vezette,⁷⁰⁵ korábban négyezer fős taglétszámú egyesületnek⁷⁰⁶ 1904-ben hozzávetőleg hétszáz tagdíjat fizető tagja maradt; noha az évente megtartott mintegy harminc nyereséges vigalmi ren-dezvény jelzi, hogy a Cişmigiu-kert keleti bejáratánál, a város szívében fekvő székházát kötetlen mulatozásra jóval szélesebb kör vette igénybe.⁷⁰⁷

Hogy a Társulat székháza idővel mégsem vált minden bukaresti magyar egyesület, s az egész magyar diaszpóra központjává, az a versengésből fakadó vitákkal, a minduntalan felszínre törő felekezeti ellentétekkel magyarázható, s a viszonylag magas bérleti- és tagdíjakkal, amelyek a kispénzű embereket tá-vol tartották a társas alkalmaktól. Holott a bukaresti diaszpóra képes lett tá-volna a Társulat éttermi forgalmának megtöbbszörözésével üzleti vállalkozásként is jövedelmezővé tenni a legrégebbi magyar egyesületet, amely – a követség tá-mogatásával – a társasági élet tekintélyes szereplőjévé válhatott volna a román fővárosban. Így azonban a bukaresti diaszpórának a 20. század elején talán még a tizede sem tartozhatott valamilyen magyar alapítású civil szervezethez.⁷⁰⁸ Noha az összefogásnak kiváló alkalmat kínált a Millennium, vagy a Társulat 50 éves évfordulója. Hasonlóképpen a Károly király 40 éves uralkodói jubileumá-ra szervezett országos kiállítás, amelyre Poliány vezetésével a regáti magyarság 9 egyesülete⁷⁰⁹ külön pavilont rendezett be. A megszokott viták közepette. A fegyelmezett és hajlíthatatlanul hazafias Újváry esperes ellenezte a vállalkozást, s a részvételi szándékot a „szereplési viszketegséggel”, és az „üres külsősége-ket hajhászó” „felületességgel” magyarázta. Hivatkozott a várható kiadásokra, s arra, hogy a többi külföldi kolónia is kimarad belőle, s nincs is nagyon mit felmutatniuk a román nagyközönségnek. A bukaresti egyesületek azonban Po-liány hívására 1906. május elsején a részvétel mellett szavaztak, még pedig úgy,

705 Bálinth 1901, 120.

706 A Bukaresti Magyar Újság szerkesztője a közszájon forgó adatot 650 főre pontosította.

BMÚ, 1902. ápr. 20.

707 Kertész József visszaemlékezésében 700-800 fős tagságot említ. Kertész 1913, 10.

708 BMÚ, 1902. ápr. 20.

709 8 fővárosi és egy ploieşti-i. BMÚ, 1906. máj. 3.

hogy az esperes csak utólag értesült az általános megbékéléssel felérő közös el-határozásról.⁷¹⁰

Poliány viszont az általa szerkesztett Bukaresti Magyar Újságban önelégült írást jelentetett meg A mi pavillonunk címmel, melyben bírálta az ellenzőket:

„ezt az eszmét titkos kezek meg akarták dönteni” – írta. Majd így folytatta:

„…ágens provokateurok voltak, a magyar ügy ellenségei…”⁷¹¹ A vitába a ta-nítótestület is bekapcsolódott – Újváry ellenében. Ekkor az esperes Wodianer Rudolfhoz fordult, hogy békítse meg a feleket. A főkonzul számon is kérte a szerkesztőn, hogy a sajtószabadság nevében a szembenállást élezi, holott a Mi-niszterelnökségtől éppen az ellenkezőjére kapott utasítást.⁷¹² Poliány viszont bíráló megjegyzéseit a Kuczka Ágost tanfelügyelő elleni katolikus tanítói moz-galomra vonatkoztatta, s helyreigazító nyilatkozatra nem lehetett rávenni. Új-váry mögül még saját hitsorosai is kihátráltak, amikor a május 23-án megtartott presbiteri gyűlésen Soós Adolf segédlelkész kiállítás-párti javaslatát támogat-ták. Az esperes azonban Poliány gazdasági érintettségét (a szervezés látszata mögötti üzleti tevékenységet) hangoztatva önvédelmi harcot hirdetett. Bartók György erdélyi püspöknek írta: „Különben is e rosszhírű külföldi küldetésre nem azért vállalkoztam, hogy […] kimerítő munkám, becsületes, hazafias, hit-hű törekvéseim […] beszennyeztetni […] engedjem…”⁷¹³

A tulipános pavilonba is ellátogató román királyi párt 200 magyar fogadta a román himnusszal, s azzal a lojalitásukat hirdető felirattal: „Légy hű honpolgára hazádnak, de kérd Isten áldását erre az országra, ahol kenyered keresed.”⁷¹⁴ A fél órás, kétségtelenül sikeres vizit, s az elnyert díjak végül Poliányt igazolták. De ennél is fontosabb, hogy az ünnepi alkalom megmutatta, hogy összefogással sokkal kedvezőbben alakíthatják a magyarság romániai megítélését. (Noha az

710 Illyés Istvánnétól, a protestáns nőegylet elnökétől. Újváry István 1906. jún. 26-ai levele Bar-tók György püspöknek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d. 148/1906.

711 Egy másik magyar társulást (a Kuczka tanfelügyelő ellen lázadozó katolikus tanítókat?) pe-dig a „régi idők hydrafeje” jelzővel emlegetett. BMÚ, 1906. máj. 14.

712 Újváry István 1906. jún. 26-ai levele Bartók György püspöknek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d.

148/1906.

713 Levelét keserű szavakkal zárta: „itt az egyenes útnak, a törvénytiszteletnek nincs hazája…”, ami számít, úgymond, az a „látszat”, a „kényelem” és a „tetszelgés”. Uo.

714 BMÚ, 1906. jún. 28.

egyik román lap előzőleg még a magyar pavilon felgyújtására biztatta hazafias polgártársait, hogy így torolják meg erdélyi testvéreik magyar „elnyomását”.)⁷¹⁵

S ami Poliánynak dicsőség, az Újvárynak a teljes kudarcot jelentette. Az elszigetelődött esperes azonban továbbra is fenntartotta azon véleményét, hogy a Társulat olyan szervezet, amely mindinkább közönséges piaci vállalkozássá silányodik, miközben közművelődési hivatását nem teljesíti.⁷¹⁶ Az egyenetlen-kedések tehát nem szűntek,⁷¹⁷ annak ellenére, hogy küszöbön állt az alapítás fél-évszázados évfordulója, s a bukaresti magyar közélet józanabb szereplőinek az volt törekvése, hogy az alkalom a magyar egyesületek közös ünnepévé váljon.

A Társulat jubileumi rendező bizottságot állított fel Poliány elnökletével, akit Szapáry Lőrinc követségi tanácsossal és Wodianer Rudolf főkonzullal együtt tiszteleti taggá választottak.⁷¹⁸ Az évfordulós ünnepséget azonban mindezek ellenére 1908-ra kellett halasztani,⁷¹⁹ noha ünnepi gyűlésekben és veretes szó-noklatokban addig sem volt hiány…⁷²⁰

Az időközben lepergett félszáz esztendő alatt a Társulatnak több mint félezer olyan tagja volt, akik halála után igen jelentős támogatást fizettek ki a gyászoló családoknak.⁷²¹ Ez az elismerésre méltó hagyomány, s a szociális biztonság erős

715 Naptár 1908, 131. A magyarság kedvező(bb) megítélése ugyanakkor nem volt egyöntetű, végképpen nem hosszú életű. Már a kiállítás ideje alatt a Romänischer Lloyd tettlegességre uszította olvasóit. Hasonlóképpen a Grossösterreich című lap. L. Izgatás a bukaresti magyar kiállítás ellen. BMÚ, 1906. ápr. 22.

716 Újváry István 1906. aug. 22-ei levele Bartók püspökhöz. (5 csatolt egyházlátogatási jegyző-könyvvel.) RZsL, 2. f. Külügyi ir. 52. d. 222/1906.

717 Az esperes és Poliány párharcát a Miniszterelnökségen csak 1908-ban elégelték meg, az újságíró eszéki áthelyezésével. L. Makkai 2003, 291–304.

718 1906/7-ben az egyesületnek Nemes Tóth Zsigmond katolikus pap volt a tiszteleti elnöke, elnök – id. Vizi Dénes, alelnökök – Váncsa Mihály, Szabó Gyula és Páldeák Samu, pénztáros – Ferencz Antal, ellenőr – Botos József, Brezula Antal, gazda – Hajdú András, a jegyző és könyvtáros – Veress János volt. Naptár 1908, 132.

719 A dalkörök azonban közmegelégedésre muzsikáltak, és sikeres volt az Ocskay brigadér-osról szóló színielőadás is, amelyen jelen volt Wodianer Rudolfné zászlóanya, az osztrák–

magyar követ, Schönburg herceg és Szapáry Lőrinc tanácsos vezetésével a teljes bukaresti magyar „intelligencia”. A Buk. Magy. Társulat 51-ik évi jelentése. RMÚ, 1909. febr. 6. A ju-bileum alkalmából id. Vizi Dénest a magyar király arany érdemkereszttel tűntette ki. BMÚ, 1907. nov. 17.

720 RMÚ, 1909. febr. 6.

721 A 645 elhunyt után a segélyösszeg 104.841 frank volt. Naptár 1908, 132.

igénye hívta életre a kerek évfordulót övező egyeztető tárgyalásokat követően a Társulat betegsegélyező osztályát.⁷²² S döntés született a Közművelődési Osz-tály visszaállításáról is. Igaz, a bíztató fejlemények ellenére a Társulat háza táján továbbra is adódtak nehézségek, ugyanis, a szorosabb együttműködésre felkért tanítók és lelkészek némelyike, s a választmány egyes tagjai felekezeti alapon, vagy puszta érdektelenségből mégsem támogatták a kezdeményezést...⁷²³

Hogy a Magyar Társulat szakági szervezete lett volna az 1887-ben Ősz Sán-dor asztalos által alapított Bukaresti Magyar Dal- és Műkedvelő Kör, az elneve-zésből vélelmezhető,⁷²⁴ Az ugyancsak asztalos Tóth Jenő által elnökölt Dal- és Műkedvelő Kör azonban bizonyosan az volt. A két alapítás feltehetőleg egyazon, megszakításokkal létező szervezet két működési korszakát jelzi. Amennyiben egy szervezetről, illetve újjáalakult jogutódjáról lenne szó, ez esetben a Kör alig emberöltőnyi fennállása alatt nem csak dísz-zászlaját vesztette el,⁷²⁵ de pénz-vagyonát is, amelyet a jegyző, Varga Gyula elsikkasztott.⁷²⁶ Az egylet nevéhez azonban ennél emelkedettebb tevékenység is fűződik. 1903 nyarán Balás Árpád, az Országos Nemzeti Szövetség választmányi elnöke levélben kérte a magyar kormányfő és a belügyminiszter segítségét a regáti magyar nők védelmében, akik közül oly sokan elzüllöttek, s szégyenteljes sorsuk a kinti egyesületekre is árnyékot vetett. A kezdeményezés eredményeképpen a Műkedvelő Kör két iskolázott asszonyt küldött Székelyföldre, hogy a kivándorlás ellen agitáljon,

722 1909. február 1-től 600 taggal. (Évi 10 frank tagdíjért heti 20 frank betegségi támogatást, valamint orvosi ellátást s 200-250 frank temetési segélyt biztosított a tagságnak.) RMÚ, 1909. febr. 6. Ez vélhetően a Betegsegélyező- és Temetkezési Egylettel való összeolvadást jelentette, ám az egyesület csak az 1910. decemberi alapszabály-módosítással vette fel a Bu-karesti Első Magyar Betegsegélyző-, Temetkezési és Közművelődési Egylet nevet, ami arra utal, hogy a Társulat kebelében működött korábbi segélyegyletek jogutódjának tekintette magát. RMÚ, 1910. dec. 29.

723 RMÚ, 1909. febr. 6.

724 1889-es alapszabálya szerint az egylet célja a magyar nyelv ápolása és a szegény gyermekek támogatása volt. A belső ellentétek miatt ebből 1900/01-től csupán két gyermek taníttatásá-ra futotta (Bálinth 1901, 124., 126.), ami a gyér taglétszám mellett nem meglepő. 1902-ben a Körnek 50 bejegyzett tagja volt. BMÚ, 1902. ápr. 20.

725 Bálinth 1901, 125. és Poliány Zoltán újságíró emlékirata, 1904. ápr. 14. 54. MNL OL K 26 ME 604. cs. 636/1904 XVIII. t. 636. asz.

726 Uo.

s kifejtse érveit a tusnádi székely kongresszus közönsége előtt is.⁷²⁷ 1906-ban az egyesületet Páldeák Samu elnökölte, aki egy személyben a Magyar Társulat alelnöke is volt.⁷²⁸ Feltehetőleg a Társulat 50 éves jubileumának lelkesült légkö-rében született az elhatározás, hogy a művelődési fiókszervezetet egy nagysza-bású kulturális egyesületté fejlesszék. Annyi bizonyos, hogy 1907-ben zászlót bontott a Bukaresti Magyar Színjátszók Egyesülete.⁷²⁹

1900 tavaszán Bálinth János már olyan tarthatatlan viszonyban volt a Tár-sulat tiszteleti elnökével, Bartalus esperessel, hogy lázasan szervezni kezdte a többséget alkotó katolikus egyleti tagokat. Az új egyesület ekkor még a Szent István király gyermekei nevet használta, s csupán alkalmi „lelki hadsereg”-ként emlegették, amelyet a csíksomlyói kegyhely évenkénti meglátogatására és a ke-resztény hagyományok ápolására szerveznek meg, és (ugyan tisztségviseleti jog nélkül) nyitva áll más felekezetek tagjai előtt is.⁷³⁰ Hivatalos egyesületként – im-már Szent István Király Egyesület néven – 1900. március 16-án alakult meg.

Alapszabálya 3. §-a szerint célja általánosságban: „Vallás- és nemzetiségünk ápolása”, illetve a közműveltség emelése, katolikus fiú- és leányiskola alapítása, az iparostanonc képzés megszervezése, valamint szociális és kegyeleti szolgálta-tások ellátása. Ahogy az elnök, Boga Tamás kocsigyártó, a tagok zöme is iparos-ember (cipész, kovács, szíjgyártó, stb.) volt. Az alapító, Bálinth János igazgató, tiszteletbeli elnök, a csizmadia Meskó János alelnök, a kántortanító, Vizi Dénes jegyző mindahányan csíki székelyek voltak. Következetesen ápolták is a szülő-földi hagyományokat.⁷³¹

727 Meskó Gizella és Kellman Julianna júliustól szeptemberig szóló MÁV-szabadjegy igénye kapcsán a kormányfő a döntése előtt tájékoztatást kért a bukaresti követségtől az érintettek erkölcsi megbízhatóságáról. Balás Árpád királyi tanácsos 1903. jún. 28-ai levele Khuen-Hé-derváry Károly miniszterelnökhöz. MNL OL K 26 ME 604. cs. 2818/1903 XVIII. t. 227. asz.

728 Naptár 1908, 132.

729 Ugyanekkor alakult meg (a Társulat kebelében?) az Összhang Dalárda, mely bevételének 10%-át egy zeneiskola felállítására ajánlotta fel. Naptár 1908, 136.

730 A szervezet választmányában többek között Meskó János, a rézműves Ferencz Antal, és id.

Vizi Dénes nyugalmazott kántortanító nevei szerepeltek. RMN, 1900. ápr. 8.

731 90 fős küldöttségük zászlóval, kereszttel, koszorúval indult a csíksomlyói zarándokhelyre, hogy megtekintse, többek között az 1520-ban a török elől odamenekített bákói (Bacău) fe-rences kegytárgyakat. A helyszínen Majláth Gusztáv Károly püspök megáldotta őket, zász-lajukat felszentelte. Bálinth 1901, 41–47. Az egyesületnek 1900. dec. 9-én Târgovişte-ben