Az oktatás jogi környezete

Míg a templom és a közösségi hitélet a felnőttek nemzeti identitásának meg-tartásához kínált semmivel sem pótolható anyanyelvű impulzusokat, az iskolák révén az akció vezetése a kisgyermek korosztályt igyekezett a nemzeti kultúra alapjavaival felvértezni, s megóvni az idegen nyelvi és szellemi hatásoktól.⁴³⁹

Ez természetesen csak akkor volt lehetséges, ha a szülő vállalta a magyar iskola választásával járó többlet terheket, mint az esetlegesen nagyobb távolság, az állami iskolákban nem szedett tandíj megfizetése, és a továbbtanulás esetén megkövetelt különbözeti vizsgák (anyagi ráfordítást is igénylő) teljesítése.⁴⁴⁰ A magániskolák körébe tartozó magyar felekezeti iskolák ugyanis nyilvános-sági jog nélkül nem állíthattak ki hivatalosan elfogadott képesítő oklevelet. Ezt Budapest nem is szorgalmazta, egyrészt, mivel ennek az ára erősen román

szel-439 Az akció vezetése a két területet 1902-ben külön is választotta. Minthogy az önfenntartó református gyülekezetekben az iskolára fordítandó anyagiakról a presbitérium döntött, az elkülönített pénzkezeléssel a kormányzati támogatásokat diszkréten kezelhették. Újváry 1911. dec. 23-ai levele a konventi elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 55. d. 8987/1911.

440 Az „olcsóbb” román iskolába iratott, így anyanyelvi impulzusokat nélkülöző magyar kisis-kolások kedvéért maguk a szülők voltak kénytelenek otthon az államnyelvre váltani… Erre Galacon bőségesen akadt példa. Putnik 1901, 829.

lemű tananyag elfogadása lett volna,⁴⁴¹ másrészt abban a reményben, hogy az idegenben használhatatlan iskolai bizonyítvány egy újabb ok lesz arra, hogy a kivándorolt magyar családok visszatelepedjenek az anyaországba, ahol viszont érvényes, az előmenetelhez (pl. a választójogi cenzus eléréséhez) szükséges do-kumentumnak számított.

A magyar iskolák alapítása elemi érdeke lett volna a fiatal román államnak is, hiszen a török-fanarióta kor, valamint az orosz gyámság terhes kulturális örökséget hagyott hátra. A századfordulón a felnőtt korosztálynak csupán ötö-de ismerte a betűvetés tudományát,⁴⁴² s a tanköteles korosztálynak mindössze 39,9%-a járt iskolába.⁴⁴³ Ezen a helyzeten a magániskolák is sokat javíthattak, ám a többször említett idegenellenesség miatt a hatóságok számos nehézséget gördítettek a magyar iskolák útjába. Ami annál meglepőbb, mivel a magyar pénzen alapított és fenntartott tanintézetekben a román törvények tisztele-tét a két felekezet tanfelügyelője (Kuczka és Újváry) a budapesti kormányzati utasításoknak megfelelően nyomatékosan megkövetelte. Éppen a zavartalan működés érdekében. E várakozásukban azonban csalódniuk kellett. A román tanügyi hatóságok kifogyhatatlan leleménnyel emeltek újabb és újabb kifogáso-kat, amelyek megalapozták a román nyelv és szellemiség fokozatos térhódítását a magyar iskolák falai között, de alkalmasak voltak a magyar intézmények elle-hetetlenítésére is. Itt – összevetésül – fontos megjegyezni, hogy a hazai romáság tetszése szerint tarthatott fenn több ezer anyanyelvi felekezeti iskolát anélkül, hogy annak igazgatásába, tantervi követelményeibe a magyar hivatalosság bele-szólt volna. A liberális magyar állam keretei között kulturális autonómiát élvező román kisebbségnél azonban a kivándorolt magyarok hátrányosabb helyzetben voltak, annak ellenére, hogy még csak nem is voltak a román állam alattvalói.

Noha a berlini kongresszus ajánlásai szerint – külföldiként – ennél nagyobb tanszabadságra tarthattak volna igényt.

441 A Szmrecsányi Pál püspöknek szóló fogalmazványban ez állt: „nem áll érdekünkben, hogy az iskola román képesítést adó bizonyítványok kiállítására jogot nyerjen”. 1903. febr. 8.

MNL OL K 26 ME 575. cs. 407/1903 XVIII t. 407. asz.

442 A 15 éven felüli népességen belül 19,7%, de ha levonjuk a külföldieket (53,0%-os írásisme-rettel), és hontalanokat (44,4%-os írásismeírásisme-rettel), akkor csupán 17,1%. Barna 1908, 74.

443 Uo. 77.

Az első és lényegi követelmény a magyar felekezeti magániskolákkal szem-ben az volt, hogy kizárólag magyar honosságú tanköteleseket fogadhatnak fala-ik közé. S ezzel a magyar kultúrjavak elsajátításának lehetőségétől egy csapásra elszigetelték az időközben román állampolgárságot szerzett magyar szülők, de a magyar állampolgárságukat elvesztett „hontalan” jogi helyzetű családok gyer-mekeit is. (Utóbbiakra tandíjat is terhelve, miközben a román elemi oktatás ingyenes volt.)⁴⁴⁴

Túlzás volna azt állítani, hogy ezek az intézkedések valamiféle hungarofó-biából táplálkoztak, noha a nagyszámú hazai román bevándorló értelmiségi nem hagyta kihunyni, sőt szította is a meglévő ellentéteket. A román soviniz-mus egyetemes jellegét mutatják az al-dunai görögöknél tartott, kiutasításokkal záruló házkutatások és iskolabezárások, valamint a zsidó tanintézetek vallásos szokásrendjén erőszakot tevő intézkedések,⁴⁴⁵ vagy a már említett óvodaépíté-sek a bolgár, csángó és török nemzetiségű falvakban.⁴⁴⁶

Az 1896. április 29-i, 1901. július 12-én módosított közoktatási törvény a „hasznos állampolgár” kinevelését jelölte meg az oktatás végső céljaként.⁴⁴⁷ Hogy ez alatt pontosan mit kell érteni, azt érzékletesen megvilágítják a vegyes lakosságú Konstanca gimnáziumi igazgatójának szavai, aki az idegen ajkúak

„integrálásáról” leplezetlen nyíltsággal vetette papírra a következőket: „Ezen iskolának az oktatáson és nevelésen kívül az ország többi iskoláival együtt az is célja, hogy románokká változtassa át a gyermekeket, akik közül legtöbben ott-hon a szülőiknél csak görögül, bolgárul, örményül stb. beszélnek.”⁴⁴⁸ Az oktatás

444 Uo. 71.

445 Mindez 1906 júliusában történt. Uo. 112. Az 1905. dec. 9-ei 63790. számú miniszteri ren-delettel bezáratták a tulceai fiúiskolát, mert a faliképek nem román, hanem görög hősöket ábrázoltak, s mert az iratkezelés nem román nyelvű volt. A konstancai fiú- és leányiskola 1905. dec. 2-ai bezáratásánál az indoklás az volt, hogy a román érdekek ellenére tanítják a történelmet és a földrajzot; s a sulinai felső leányiskola 1905. dec. 13-ai bezáratásánál, hogy iratkezelés és a szemléltető képek mindegyike görög, s a tanulók egy része úgy hitte, hogy Sulina Görögországban van. A zsidó iskolák a számos ortodox iskolai ünnep miatt lépték túl a lehető mulasztás mértékét, ezért a heti pihenőnapnak számító szombaton félnapi taní-tásra kötelezték őket, s korlátozták kalapviseletüket. Uo. 62–65.

446 Uo. 56.

447 Uo. 47.

448 Kádár 2013

szellemét Spiru Haret közoktatási miniszter 1897. április 22-i körrendeletének útmutatása is jellemzi, amely a tanítói kart eképpen buzdította: „Legyenek rajta, hogy a gyermekek történelmünk eseményeit sokkal többre becsüljék, mint más nemzetekét [...], higgyék, hogy a román nemzet a legvitézebb és a legelőkelőbb minden nemzetek között. Ne féljenek attól, hogy túlzásokba esnek…”⁴⁴⁹

Nos, efféle „túlzásokból” jócskán kijutott a magániskolák külállamok által alapított és fenntartott típusának is, hiszen kizárólag román tanterv szerint mű-ködhettek, s kötelező volt a román nyelv, történelem és földrajz tanítása. Az államnyelv tanára csak román állampolgárságú, képesített szakember lehetett, aki azonban nem az állam, hanem a fenntartó terhére volt alkalmazásban. A ro-mán nyelvnek – legalább párhuzamosan – érvényesülnie kellett a nyilvántartási könyvekben, az osztálynapló vezetésében, s még ha az ilyen tanintézetben ki-állított bizonyítvány nem is számított érvényes okiratnak a gazdaállamban, az osztályzást román rendszer szerint követelték meg.⁴⁵⁰ A tanítók munkáltatásá-hoz személyenként a román kultuszminisztérium jóváhagyása volt szükséges, s a tanintézetek igazgatóit román nyelvvizsga letételére kötelezték. A tananyag tartalmi és szemléleti elemeit hordozó tankönyvek használatát is kicsinyes, olykor túlcsordulóan nacionalista szabályzók közé szorították.⁴⁵¹ Az ortodox ünnepek kötelező megülése korlátozta a saját jeles nemzeti napok ünneplését.

S  az előírásokon túlmutató szünnapok beiktatását az 1897. november 17-én kelt 72232/18425. B. számú miniszteri körrendelet tiltotta meg a magánisko-lákban.⁴⁵² A királyi pár arcképe, a román történelmi faliképek és dalok hasz-nálatát viszont éppen a román szellemű nevelés érdekében megkövetelték! Egy 1902-es miniszteri rendelet szabályozta a nemzeti zászló és a királyi himnusz tiszteletét, s utóbbit – mely egyébként is minden magyar egyleti vagy iskolai

449 Uo.

450 Barna 1908, 48. Romául (is) kellett vezetni az iktató-, felvételi- és anyakönyveket, hiányzási naplót. Még az értesítő füzeteket is előre láttamoztatni kellett a román tanfelügyelővel. Uo.

61–62.

451 Az 1898. szeptember 1-jén kiadott 39529. számú kultuszminiszteri rendelettel érvénybe lépő tankönyvjegyzék tartalmazta a nem engedélyezett és tiltott tankönyvek címeit. Uo. 59.

452 Például a román királyság megalapítása (május 10.), vagy Nagy Constantin napja (május 21.) Uo. 66–67.

ünnep elengedhetetlen műsorszáma volt – az 1903. augusztus 8-ai 7104. számú közoktatási miniszteri körrendelet a magániskolákra is kiterjesztette.⁴⁵³

A század elején nem ok nélkül jegyezte le a Bukaresti Magyar Újság szer-kesztője, hogy a kivándoroltaknak magyar iskolára van szükségük, mert a ro-mánban csak gyűlölni tanulják meg saját fajtájukat.⁴⁵⁴