A tanulók véleménye arról, hogy miért nem szeretnek iskolába járni

Az iskolába járás szeretete után azt kérdeztük a tanulóktól, hogy mi az oka annak, ha nem szeretnek iskolába járni. Azok a tanulók, akik válaszoltak az első kérdésre, ők válaszoltak erre is, tehát ugyanannyi tanulói válasszal rendelkeztünk, mint korábban (N=303). A válaszok alapján ebben az esetben is kategóriákat hoztunk létre, ezek előfordulásának gyakoriságát az 57. táblázat tartalmazza.

57. táblázat. A tanulók válasza alapján meghatározott kategóriák arra a kérdésre, hogy miért nem szeretnek iskolába járni (N=303)

Kategória Gyakoriság (%)

Tanulás, tanórák 37,6

Fáradtság 19,5

Társak 18,2

Szorongás 7,6

Tanárok 4

Egyéb 13,2

Az egyes kategóriákra érkezett válaszok gyakoriságát megvizsgáltuk részminták (nemek és évfolyamok) szerinti bontásban is (58. táblázat). A részminták között a különbséget statisztikailag nem vizsgáltuk, ezért a válaszokat külön nemek és életkorok szerinti bontásban nem elemezzük (mindössze néhány alkalommal, a korábbi feltételezésekhez képest meglepő eredmény esetében kerül sor ezek bemutatására).

58. táblázat. A tanulók válasza alapján meghatározott kategóriák nemek és életkorok szerinti gyakorisága arra a kérdésre, hogy miért nem szeretnek iskolába járni (N=303)

Kategória

Gyakoriság (%)

fiú lány 5. 8.

Tanulás, tanórák 36,7 38,4 37,0 38,3

Fáradtság 18,7 20,1 22,7 16,1

Társak 18,0 18,3 15,6 20,8

Szorongás 10,1 5,5 5,2 10,1

Tanárok 3,6 4,3 4,5 3,4

Egyéb 12,9 13,4 14,9 11,4

A tanulók válaszai között a tanulással és a tanórákkal összefüggésbe hozható válaszok jelentek meg a leggyakrabban (37,6%). Ide azokat az állításokat soroltuk, amelyek a tanulnivaló mennyiségével és a tanulásra szánt idővel, valamint a tanórák jellemzőivel és az ezekkel kapcsolatos érzelmekkel foglalkoztak. Az iskolai tanulás mellett a számonkéréssel kapcsolatos félelmek és lehetséges stresszhelyzetek válaszai szintén ebben a kategóriában kaptak helyet.

A tanulók közül legtöbben a tanulnivaló mennyiségét sokallják. Úgy érzik, hogy nagyon sokat kell tanulniuk, emellett a tananyagot sokszor nem értik, vagy unalmasnak és indokolatlannak tartják (pl. „nagyon sok a tananyag és rengeteget kell tanulni, nagyon sok időt elvesz minden mástól”, „vannak olyan tanórák, amiket nem kedvelek és értelmetlennek tartok”,

„nehezek az órák és némelyik nagyon unalmas is”). A válaszok között többször megjelent, hogy nem értik, hogy egyes tananyagokat miért tanulnak, vagy hogyan tudják azt később hasznosítani, úgy gondolják, hogy a tananyagok egy része felesleges („egy csomó felesleges dolgot kell megtanulni”, „vannak számomra feleslegesnek tartott tanórák”). Ennek ellenére a tanórákra és a számonkérésekre való felkészülés, valamint a házi feladatok elkészítése sok időt és energiát igényel, ezáltal pedig sokkal kevesebb idő jut a feltöltődést, vagy kikapcsolódást segítő egyéb szabadidős tevékenységekre vagy játékra (pl. „rengeteg időt elvesz egy napomból maga az iskola, illetve a délutáni tanulás”).

Mindezzel összefüggésben sokszor panaszkodnak fáradtságra, álmosságra, amit az ezzel kapcsolatos válaszok gyakorisága is alátámaszt (19,5%). A fáradtság sok esetben a tanulnivaló mennyiségével kapcsolódott össze, ezek a tanulók azt tapasztalják, hogy elfáradnak tanulás közben (pl. „belefáradok a sok tanulásba”), vagy nehezükre esik a tanórákon való koncentrálás (pl. „néha megterhelő 45 percig csak figyelni”). A fáradtság kategóriába sorolt válaszok jelentős része a reggeli korán kelésre vonatkozott, amire sok tanuló panaszkodott (19,5%). A

koránkelés azoknál a tanulóknál még erősebb hátrányt jelenthet, akiknek többet kell utazni az iskolához, vagy egy másik településről járnak iskolába (pl. „mert busszal járok és nagyon korán kell felkelnem”). A fáradtsággal összefüggésbe hozható válasz az ötödikes tanulóknál sokkal gyakrabban előfordult, mint a nyolcadikosoknál, ami ellentétes a korábbi feltételezéseinkkel, annak ellenére is, hogy a különbséget statisztikailag nem igazoltuk.

A tanulás és a fáradtság, vagy a korán kelés után a legtöbbször az osztálytársak között kialakult kapcsolatok minősége, az osztályközösség összetétele, ezen belül a személyek közötti konfliktusok szerepeltek az iskolába járást nehezítő tényezők között (18,2%). Ez a válaszkategória és a hozzá besorolt válaszok ugyanúgy megjelentek az iskolába járás mellett és ellen felhozott érvek között is, annyi különbséggel, hogy itt a kapcsolatok problémáit hangsúlyozták a tanulók. A társakkal és a közösséggel kapcsolatos válaszokban a kiközösítés, a bántalmazás, illetve a csúfolódás, gúnyolódás jelent meg leggyakrabban (pl. „mert némelyik osztálytársam csúfol”, „a ,,barátaim" kétszínűek és mindig rajtam nevetnek”, „a rossz gyerekek bántanak”). A tanulók problémásnak érzik társaik fegyelmezetlenségét is abban az esetben, ha az a tanóra menetét vagy az az ő tanulásukat, figyelmüket zavarja, eltereli (pl. „néhány gyerek megzavarja az órát és tőlük nem lehet odafigyelni”, „néhány (...) gyerek nem bír magával, agresszívak, nem hagynak minket tanulni, kötözködnek mindig”).

A nemek szerint közel azonos volt a társakra vonatkozó válaszok száma, évfolyamok tekintetében viszont a nyolcadikosoknál gyakrabban fordultak ezek elő. Az eredmény nem szignifikáns, ennek ellenére mégis összefüggésbe hozható azzal, hogy a magasabb évfolyamos tanulók számára egyre fontosabb a barátokkal, társakkal való kapcsolat minősége.

A gyakoriság szerinti sorrendet követve a következő válaszkategóriát az iskolában vagy az iskolával kapcsolatban kialakult szorongás jelenti, ami csak az iskolába járás negatív oldalán szerepelt (7,6%). Ide az iskolai teljesítménnyel, a tanulással és a számonkérésekkel összefüggésbe hozható félelmek válaszai kerültek. Pl. „Van olyan nap amikor félek a feleléstől”, „Néha nagyon izgulok és félek, hogy valamit elrontok.” Szintén ebbe a kategóriába soroltuk a szülői és a tanári elvárások, vagy akár a tanulónak a saját magával szemben támasztott elvárásoknak való megfelelési kényszer és az ennek következtében kialakult stresszhelyzetek válaszait is (pl. „sokszor attól tartok, hogy nem vagyok elég jó tanuló, hogy rosszabb jegyet kapok, mint szeretnék, hiába tanulok nagyon sokat”).

A részminták szerinti különbségek tekintetében a fiúk között gyakrabban találkoztunk szorongásra utaló válaszokkal, vagy olyanokkal, amiben az iskolával, tanulással vagy a számokérésekkel kapcsolatos félelmüket fejezték ki. Ehhez a gyakorisághoz képest a lányok válaszainak csupán a fele sorolható ebbe a kategóriába. Az eredményt statisztikailag nem vizsgáltuk, ennek ellenére érdekes eredménynek tartjuk, mert a szakirodalom alapján (pl.

Hascher, 2004; Inchley et al., 2020) azt feltételeztük, hogy a lányoknál találunk majd több szorongásra vonatkozó választ.

A szorongás után a legtöbb válasz a tanárok személyével vagy az oktatási módszerével kapcsolatban jelentkezett (4%). Ez a válaszcsoport szintén olyan kategóriát jelent, ami a pozitív és a negatív oldalon egyaránt megjelent, azonban mindkét esetben ritkábban, mint ahogyan azt vártuk. A válaszok szerint a tanulók az igazságtalan tanárok miatt nem szeretnek iskolába járni, emellett a kedvesség, az empátia és a segítőkészség hiánya jelent meg a válaszokban, a legritkább esteben pedig a tanárok szakmai hozzáértését vonták kétségbe (pl. „vannak nagyon barátságtalan tanárok”, „van olyan tanár, aki nem kedvel engem”, „egy-két tanár kivételével

mind lenéző és kivételezik”, „mert igazságtalanul osztályoznak a tanárok”). A tanárokkal kapcsolatos válaszok közé soroltuk azokat is, amelyek a tanár tanítási stílusára vagy a választott oktatási módszerekre vonatkoztak. Ezen válaszokban a tanulók a tanári magyarázat egyhangúságát vagy a tananyaggal kapcsolatos érdektelenségüket fejezték ki (pl. „némelyik óra nagyon unalmas”, „némelyik tantárgy nem igazán érdekel és nem is szeretek tanulni rá”).

Emellett többen aggódtak amiatt, hogy a tanári magyarázat ellenére sem értik meg a tananyagot, főleg, ha a tanár gyorsan magyaráz, de nem szán időt az ismétlésre, vagy nem figyel a lemaradókra. Ezekben az esetekben a tanulók aggodalmukat fejezték ki arra vonatkozóan, hogy ha a lemaradásukat később sem tudják behozni, akkor annak negatív következménye lehet a teljesítményükre (pl. rossz jegyet kapnak, nem tudják megcsinálni a házi feladatot, ezért fekete pontokat kapnak).

Az iskolába járás negatív oldalán is képeztünk olyan válaszcsoportot, amibe az egyéb helyekre nem besorolható válaszok tartoznak (13,2%). Ezek többségében független megjegyzéseket tartalmaznak, amelyek önmagukban csak néhány alkalommal, vagy ennél is ritkábban jelentek meg. Ide tartoznak példásul az iskola szabályaira, környezeti jellemzőire, felszereltségére (pl. „kicsi az iskolaudvar”, „eléggé romos az iskola”, „kevés és rövidek a szünetek”) vagy az ellátás minőségére vonatkozó válaszok („nem annyira finom az ebéd”), amelyek az iskolába járás szeretete esetében már külön kategóriát alkottak. Mindezeken felül az egyéb kategóriába soroltuk azokat a válaszokat is, amelyekben a tanulók azt fejtették ki, hogy mi az, amiért erre a kérdésre nem tudnak válaszolni (pl. „Én szeretek iskolába járni így nem tudok ide írni semmit.” „nem tudok ide mit kiemelni, mert én semmit nem szeretek az iskolában”).

A ’nem szeretek iskolába járni’ kategóriát befolyásoló tényezők esetében megállapítható, hogy sok átfedés van az iskolába járás szeretetét meghatározó tényezőkkel. Jelen esetben a válaszok között legtöbbször a társakkal való kapcsolatok rossz minősége, a barátságok hiánya, a kiközösítés érzése, vagy a társak támogatásának hiánya, vagy a huzamosabb ideig fennálló zaklatás valamely formája jelent meg. Ezen felül a tanulók a tanulást, a tanulnivaló mennyiségét és az ezzel kapcsolatos stresszfaktorokat említették gyakran. A tananyag mennyiségét soknak érzik, amit nem minden esetben értenek meg, lemaradás esetén pedig attól tartanak, hogy ez a teljesítményükre is negatív hatással lesz.

A kapott válaszok tartalma alapján összegzésként megállapítható, hogy a társakkal való rossz kapcsolatok, a fáradtság, illetve a tanulnivaló mennyisége jelentik azokat az okokat, maiért a tanulók nem szeretnek iskolába járni. A tanárokkal való viszony minőségére kevésbé, inkább a tanítási stílussal és módszerekkel kapcsolatban panaszkodtak a tanulók. A legritkábban az iskolai környezet, az ottani szolgáltatások és az infrastruktúra jellemzőire tett utalások fordultak elő, de többen kifejtették azt is, hogy nem tudnak olyan tényezőt felsorolni, ami miatt ne szeretnének iskolába járni. Nagyon kevesen voltak azok (2 fő), akik (indoklás vagy konkrét tényezők nélkül) a kérdésre azt válaszolták, hogy „én semmit nem szeretek az iskolában”.